Full text of "Archæologiai értesítő"

See other formats

Digitized by the Internet Archive
in 2015

https://archive.org/details/archologiaiertes42magy

ARCHEOLÓGIÁI

ÉRTESÍTŐ.

A M. TUD. AKADÉMIA ARCH. BIZOTTSÁGÁNAK

És

AZ ORSZ. RÉGÉSZETI S EMB. TÁRSULATNAK

KÖZLÖNYE.

SZERKESZTI

HAMPEL JÓZSEF.

UJ FOLYAM. XXVIII. KÖTET.

KÉT KÉPMELLÉKLETTEL, NEGYVENEGY TÁBLÁVAL ÉS HÁROMSZÁZHUSZONEGY

ÁBRÁVAL.

SODRONYZOMANCZOS DÍSZ EGY BRASSAI KEHELY KUPPÁjÁN.

BUDAPEST.

KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA.

1908.

Franklin-Társulat nyomdája.

TAR T ALÓ M J E G YZ É K .

AJ A SZERZŐK BETŰRENDES SORA SZERINT.

Béke fi Rémig. Magyarország műem-
lékei. I. és II. k., ismertetés 87—91.

Dr. Bruckner Győző. A késmárki Thö-
köly-vár falfestményeiről 180—183.

Börzsönyi Arnold. Római és egyéb
Dunántúli leletekről 183 — 185.
Győri sírmező a régibb középkor-
ból 208—230.

Csermely Sándor. Az igeli emlék my-
thologiai domborművei 149— 172.

Darnay Kálmán. Kelta pénzverő és
öntőműhely Szálacskán 137—148.

Domonkos János. A lopóshalom (Arad
m.) 55“7K

Dr. Drexler Fr. Két antik épület-
minta Dunapenteléről 24—32.

Dudás Gyula. A felsőzempléni várak-
ról 351 — 354-

Dr. Engelmann RikÁrd. Az intercisai
épületminta 32 — 37. — Egy pannoniai
ládácska 238—250.

Farkasfalvi Imre. Váczi könyv. Szerk.
dr. Tragor, ismertetés 282—283.

Fetzer János Ferencz. Szilágysomlyó
Báthori vára 1 — 7.

Finály Gábor. Schneider, Antiké Ge-
schütze. ismertetés 377.

Ifj. Frey Imre. Kiskőszegi és máté-
telki leletekről 273 — 275.

Gubitza Kálmán. A zombori bronz-
leletről és a kladovói kincsről 262 —
265. — Újabb népvándorláskori lovas-
sírokról a Bácskában 419—421.

Gyárfás Tihamér. Brassai ötvösök és
ötvösművek a XV. és XVI. század-
ban 8 — 10. — Brassai ötvösök a XVI.
század közepén 122 — 126. — Brassai
ötvösművek a XVI. század közepén
198 — 208. — Brassai ötvösművek

315 — 330. — Brassai ötvösművek

385 - 399-

Halaváts Gyula. Keresztényszigeti és
pókafalvi emlékek 193— 197.

Hampel József. Kálmán király arany
gyűrűje n — 12.

Haugh Béla. Alsónyéki ásatás (Tolna
m.) 425-429.

Dr. Hekler Antal. Ruhás római női
szobrok a Flaviusok korától kezdve
a császárság végéig 13—24. — Her-
mes-Toth szobrocskák a n. múzeum-
ban 189 — 191. — Márványfej és bronz-
maszk a n. múzeumban 231—238.
Két aquincumi oltár 285. — Ephesos,
Miletos, Pergamon, Delos 372-376.

Kada Elek. Gátéri (Kiskunszállási) te-
mető a régibb középkorból 330—339.

Kemény Lajos. Gyöngyfűző Bona 92. —
Herold Boldizsár 92 — 93. — Hitelesítő
jegyek ötvösműveken 377—379.

Dr. Kenczler Hugó. Andrea Ferrucci
Bakács-oltára Esztergomban 289 —
3°5-

Kerekes György. Műipari adatok Kassa
régi jegyvőkönyvéből 448.

Lehóczky Tivadar. Vaskori emlékek-
ről Munkács környékén 250—261.
Lévai és nagysárói leletekről 422—424.

Lukcsics József. A somlyóvásárhelyi
római sírkőről 359 — 360.

Dr. Mahler Ede. Dunapentelei ásatá-
saim 1908-ban 343—350.

Dr. Márton Lajos. Skytha sírleletek
Gyöngyösön 37—54. — Br. Miske
Kálmán, a velemszentvidi őstelep.
I. köt. ism. 276—278.

Milleker Bódog. A verseczi városi
múzeum 1907-ben 187 — 188.

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

Br. Miske Kálmán. Egy őskori bronz-
szobrocskáról 266 — 267.

Móra Ferencz. Szegedvidéki leletekről
361 — 371. - Bilisicsi ásatásokról 429

— 43°-

Myskovszky Ernő. Nagybányai ötvös-
művekről 78—82.

Myskovszky Viktor. A bártfai plébánia-
templom régi barokk oltára 306 —
309. — A bártfai városházról 354—
359-

Nagy Géza. Butául zoapan, Biula zoapan
i27—i37-

Br. Nyáry Albert. Szécsény-Pinkahegyi
leletekről 424 — 425.

Orosz Endre. Az apahidai « réti > ős-
telep (Kolozs m.) 172 — 179.

Pogány Jenő. Gombosi sírmező 404 —

4I5-

Roediger Lajos. Sánczvonulatokról
Háromszék és Brassó vármegyék-
ben 85—86.

Supka Géza. Könyvészet 94—96, 192,
380—384. — Hampel, Újabb tanul-
mányok a honfoglalási kor emlékei-
ről, ism. 278—282. — A felsőszombat-
falvi és nándorvályai oláh templom
309—3 1 5-

Dr. Szendrei János. Az orsz. rég. tár-
sulat januáriusi ülése 92. — Febru-
áriusi ülése 186 — 187. Márcziusi
ülése 187. — Szeptemberi ülése 441. —
Adatok az erdélyi férfiviselet törté-
netéhez a XVII. században 97 — 122. —
Képek az eperjesi XV. századi adó-
lajstromokban 399 — 403.

Téglás Gábor. Thrák lovasemlékek
Dácia fővárosából Sarmizegethusá-
ból 82 — 85.

B) ARCHEOLÓGIA!

I. Őskor.

Darnay Kálmán. Kelta pénzverő és
öntőműhely Szálacskán 137 — 148.

Domonkos János. A lopóshalom (Arad

m.) 55 78-

Ipj. Frey Imre. Kiskőszegi és máté-
telki leletekről 273 — 275.

Gubitza Kálmán. A zombori bronzle-
letről és a kladovói kincsről 262 — -
265.

Téglás István. A tordai római várhegy
Forduló nevű lejtőjén 1906-ban ki-
ásott régiségekről 270 — 273. — Tor-
dán és Mészkőn talált római föl -
iratokról 360 -361. — Római torony
mintája Potaissából 415—418.

Tömörkény István. Leletek és ásatá-
sok Leién 268 —270. — O-bébai lele-
tek 286. — Újabb dorozsmai leletek
286—287. ~ Ásatás a rábéi Anka-
szigeten 287.

a. b. Ortvay Tivadar : Emlékbeszéd

Wosinszky Mór lev. tag fölött. -
Haugh Béla : Wosinszky Mór élet-
rajza, ismertetések 283 — 284. - Dr.
Matthaeus Much : Die Trugspiege-
lung orientalischer Kultur in den
vorgeschichtlichen Zeitaltern, ismer-
tetés 431.

C. D. Walter Altmann : Die Italischen
Rundbauten, ismertetés 431—432.

F. L. Dr. Bagyary Simon : A magyar
művelődés a XVI— XVII. század-
ban stb., ismertetés 433—434.

Hpl. Karácsonyi János : Hogyan lett
Szent István koronája a magyar
szent korona felső részévé, ismerte-
tés 434—436. — A múzeumok és
könyvtárak főfelügyelősége 442 — 446.

m. b. A n. múzeumi érem- és régiség-
osztály 1907-ben 441—442.

x. y. Folyóiratok 436—439.

Joseph Hampel : Alterthümer des frühen
Mittelalters in Ungarn (külföldi re-
censiók) 432 —433. — Az Archeológiái
bizottság évi jelentése 1907-ről 440. —
Dr. Schönherr Gyula f 189. — Dr.
Récsey Viktor t 447- — Régészet a
hazai kalendáriumokban 447 — 448.

SORREND SZERINT.

Haugh Béla. Alsónyéki ásatás (Tolna
m.) 425 - 429.

Lehóczky Tivadar. Vaskori emlékek-
ről Munkács környékén 250 — 261. —
Lévai és nagysárói leletekről 422 —
424.

Dr. Márton Lajos. Skytha sírleletek
Gyöngyösön 37 — 54. — Br. Miske
Kálmán, a velemszentvidi őstelep
I. köt., ism. 276 — 278.

TARTALOMJEGYZÉK.

Br. Miske Kálmán. Egy őskori bronz-
szobrocskáról 266 267.

Móra Ferencz. Szegedvidéki leletekről
361 — 371. — Bilisicsi ásatásokról 429
— 43°-

Br. Nyáry Albert. Szécsény-pinkahegyi
leletekről 424 425.

Orosz Endre. Az apahidai «réti» ős-
telep (Kolozs m.) 172 — 179.

Roediger Lajos. Sánczvonulatokról
Háromszék és Brassó vármegyék-
ben 85 -86.

Tömörkény István. Leletek és ásatá-
sok Leién 268—270. Ó-bébai lele-
tek 286. — Újabb dorozsmai leletek
286—287. — Ásatás a rábéi Anka-
szigeten 287.

a. b. Dr. Matthaeus Much : Die Trug-
spiegelung orientalischer Kultur in
den vorgeschichtlichen Zeitaltern,
ismert. 431.

II. Ókor és régibb középkor.

Börzsönyi Arnold. Római és egyéb
dunántúli leletekről 183—185.

Győri sírmező a régibb középkorból j
208—230.

Csermely Sándor. Az igeli dombormű
mythologiai domborművei 149— 172.

Dr. Drexel Fr. Két antik épületminta
Dunapenteléről 24 — 32.

Dr. Engelmann Rikárd. Az intercisai
épületminta 32—37. — Egy pannoniai j
ládácska 238 — 250.

Finály Gábor. Schneider, Antiké Ge-
schütze, ism. 377.

Gubitza Kálmán. Újabb népvándorlás-
kori lovassírokról a Bácskában 419
—421.

Dr. Hekler Antal. Ruhás római női
szobrok a Flaviusok korától kezdve
a császárság végéig 13 — 24. — Her-
mes-Toth szobrocskák a n. múzeum-
ban 189 — 191. — Márványfej és bronz-
maszk a n. múzeumban 231 — 238. —
Két aquincumi oltár 285. — Ephesos, j
Miletos, Pergamon, Delos 372—376. [

Kada Elek. Gátéri (Kiskunszállási)
temető a régibb középkorból 330 —
339-

Lukcsics József. A somlyóvásárhelyi
római sírkőről 359 — 360.

Dr. Mahler Ede. Dunapentelei ásatá- í
saim 1908-ban 343 — 350.

Nagy Géza. Butául zoapan, Buila zo-
apan 127— 137.

Pogány Jenő. Gombosi sírmező 404 —
4I5‘

Supka Géza. Hampel : Újabb tanulmá-
nyok a honfoglalási kor emlékeiről,
ism. 272 — 282.

Téglás Gábor. Thrák lovasemlékek
Dacia fővárosából Sarmizegethusá-
ból 82—85.

Téglás István. A tordai rófnai várhegy
Forduló nevű lejtőjén 1906-ban ki-
ásott régiségekről 270 273. — Tor-
dán és Mészkőn talált római fölira-
tokról 360 — 361. Római torony

mintája Potaissából 415 — 418.

C. D. Walter Altmann : Die Italischen
Rundbauten, ismertetés 431 432.

III. Középkor és Újkor.

Békéit Rémig. Magyarország műem-
lékei I. és II. k., ismertetés 87 — 91.

Dr. Bruckner Győző. A késmárki
Thököly-vár falfestményeiről 180 —
183.

Dudás Gyula. A felsőzempléni várak-
ról 35 r— 354-

Farkasfalvi Imre. Váczi könyv. Szerk.
dr. Tragor, ismertetés 282 — 283.

Fetzer János Ferencz. Szilágysomlyó
Báthori-vára 1—7.

Gyárfás Tihamér. Brassai ötvösök és
ötvösművek a XV. és XVI. század-
ban 8—10. — Brassai ötvösök a XVI.
század közepén 122 — 126. — Brassai
ötvösművek a XVI. század közepén
198 — 208. — Brassai ötvösművek
315 — 330. - Brassai ötvösművek

38S—399-

Halaváts Gyula. Keresztényszigeti és
Pókafalvi emlékek 193 — 197.

Hampel József. Kálmán király arany-
gyűrűje 11— 12.

Kemény' Lajos. Gyöngyfűző Bona 92. —
Herold Boldizsár 92—93. — Hitele-
sítő jegyek ötvösműveken 377—379.

Dr. Kenczler Hugó. Andrea Ferrucci
Bakács-oltára Esztergomban 289.

Kerekes György. Műipari adatok Kassa
régi jegyzőkönyvéből 448.

My7skovszky Ernő. Nagybányai ötvös-
művekről 78—82.

Myskovszky Viktor. A bártfai plébánia-
templom régi barokk oltára 306 —

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

309. — A bártfai városházról 354 —

359-

Supka Géza. A felsőszombatfalvi és
nándorvályai oláh templom 309—315.

Dr. Sz endrei JÁNOS. Adatok az erdélyi
férfiviselec történetéhez a XVII. szá-
zadban 399—405.

F. L. Dr. Bagyary Simon : A magyar
művelődés a XVI — XVII. században,
ismertetés 433 434.

Hpl. Karácsonyi János : Hogyan lett
Szent István koronája a magyar
szent korona felső részévé, ismerte-
tés 434—436.

IV. Vegyes közlemények.

Milleker Bódog. A verseczi városi
múzeum 1937-ben 187—188.

Supka Géza. Köny vészét 94 — 96, 192,
380 384.

Dr. Szendrei János. Az orsz. rég. tár-
sulat januáriusi ülése 92. — Febru-
áriusi ülése 186 — 187. ~ Márcziusi

ülése 187. — Szeptemberi ülése 441.
a. b. Ortvay Tivadar : Emlékbeszéd

Wosinszky Mór lev. tag fölött, is-
mertetés. — Haugh Béla : Wosinszky
Mór életrajza, ismertetés 283 - 284.
Hpl. A múzeumok és könyvtárak or-
szágos főfelügyelősége 442 — 446.
m. b. A n. múzeumi érem- és régiség-
osztály 1907-ben 441—442.
x. y. Folyóiratok 436 — 439.

Joseph Hampel : Alterthümer des frü-
hen Mittelalters in Ungarn (külföldi
ismertetések) 4^2 — 433. — Az Arch.
Bizottság évi jelentése 1907-ről 440. —
Dr. Schönherr Gyula f 189. — Dr.
Récsey Viktor f 447. — Régészet a
hazai kalendáriumokban 437 — 448.

C) A CZIKKEK SORRENDJE SZERINT.

ELSŐ FÜZET. ( Megjelent 1908 február 15-ikén.)

EMLEKEK E

I. Fetzer János Ferencz. Szilágy-

somlyó Báthori vára és temploma. (Két
ábrával)-. — — — — 1 — 7. 1.

II. Gyárfás Tihamér. Brassai ötvö-
sök és ötvösművek a XV. és XVI. szá-
zadban. (Első közlemény) — 8 — 10. 1.

III. Hampel József. Kálmán király
arany gyűrűje. (Négy ábrával) n — 12. 1.

IV. Dr. Hekler Antal. Ruhás római

női szobrok a Flaviusok korától kezdve
a császárság végéig. (Két képes táblá-
val és két ábrával) — — 13—24. 1.

LEVEL

I. Myskovszky Ernő. Nagybányai öt-
vösművekről. (Öt ábrával) — 79—82. 1.

II. Téglás Gábor. Thrák lovasemlé-

kek Dacia fővárosából Sarmizegethusá-
ból. (Két ábrával) — --- — 82—85. 1.

ÍROD,

S LELETEK.

V Dr. Drexel Fr. Két antik épület-
minta Dunapenteléről. (Négy ábrával)

24—32. 1.

VI. Dr. Engelmann Róbert. Az in-

tercisai épületminta — — 32 — 37. 1.

VII. Dr. Márton Lajos. Skytha sír-
leletek Gyöngyösön. (Térrajzzal, öt ké-
pes táblával és 15 ábrával)— 37 — 54. 1.

VIII. Domonkos János. A lopós ha-

lom (Arad m.). (Két képes táblával és
két ábrával) — — — 55 — 78. 1.

E Z É S.

III. Roediger Lajos. Sánczvonulatok-
ról Háromszék és Brassó vármegyék-
ben ... — _ — — — - 85 — 86. 1.

LOM.

Magyarország műemlékei. Szerkeszti br. Forster Gyula. I. és II. köt., ism.

dr. Bekefi Rémig — — — — — — — — — — - — — - — 87—91. 1.

TARTALOMJEGYZÉK.

VII

KÜLÖNFÉLÉK.

I. Az orsz. rég. és embert, társulat |
januáriusi ülése. Dr. Szendrei János

92. 1. |

II. Gyöngyfüző Bona. Kemény Lajos

92. 1.

III. Herold Boldizsár. Kemény Lujos

92—93. 1.

KÖNYVÉSZET szerk. Supka Géza.- 94 -96. 1.

MÁSODIK FÜZET. (Megjelent igo8 április 15-ikén. )

EMLÉKEK É

I. Dr. Szendrei János. Adatok az
erdélyi férfiviselet történetéhez a XVII.
században. (12 képes táblával) 97 — 122. 1.

II. Gyárfás Tihamér. Brassai ötvösök

a XVI. század közepén - 122 — 126. 1. 1

III. Nagy Géza. Butául zoapon, Biula
zoapan. (Egy ábrával)- - - 127— 137. 1.

IV. Darnay Kálmán. Kelta pénzverő- |

LEVE

I. Dr. Bruckner Győző. A késmárki
Thököly vár falfestményeiről 180 — 183. 1

MÚZEUMOK.

I. Az orsz. rég. társulat februáriusi
közgfyülése, ism. dr. Szendrei hí nos

186—187. 1.

KÜLÖN

I. t Dr. Schönherr Gyula 189. 1.

II. Hekler Antal, Hermes-Toth szob-

KÖNYV

S LELETEK.

és öntőműhely Szálacskán, Somogy
megyében. (55 ábrával) — 137 — 148. 1.

V. Csermelyi Sándor. Az igeli em-

lék mythologiai domborművei. (Három
képes táblával) — — -- 149 — 172. 1.

VI. Orosz Endre. Az apahidai «réti

őstelep » (Kolozs m.). (Egy képes táblá-
val)— — — — — — 172-179. 1.

E Z E S.

II. Börzsönyi Arnold. Római és
egyéb Dunántúli leletekről 183 — 185. 1.

ÁRSULATOK.

II. Az orsz. rég. társulat márcziusi
ülése, ism. dr. Szendrei János — 187. 1.

III. A verseczi városi múzeum 1907-
ben, ism. Milleker Bódog — 187 — 188. 1.

'ÉLÉK.

rocskák a n. múzeumban. (Négy ábrá-
val)— — — — - — ... 189 — 191. 1.

ÉSZET szerk. Supka Géza — 192. 1.

HARMADIK FÜZET. (Megjelent 1908 junius ij-ikén.)

EMLEKEK ES LELETEK.

I. Halaváts Gyula. Keresztényszigeti
és Pókafalvi emlékek. (Öt ábrával)

I93pI97- 1-

II. Gyárfás Tihamér. Brassai ötvös-
művek a XVI. század közepén

198 — 20S. 1.

III. Börzsönyi Arnold. Győri sírmező
a régibb középkorból. (30 ábrával)

208 — 230. 1.

IV. Hekler Antal. Márványfej és

bronzmaszk a n. múzeumban. (Öt ábrá-
val)-— — — — — _ _ 231 — 238. 1.

Vili

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

V. Engelmann RikÁrd. Egy panno- | lékekről Munkács környékén. (Öt ábrá-

niai ládácska. (Két ábrával) 238 — 250. 1. i val)— — - — — - — 250 -261. 1.

VI. Lehóczky Tivadar. Vaskori em-

LEVELEZÉS.

I. Gubitza Kálmán. A zombori (Sá-

ponya-pusztai) bronzleletről és a kla-
dovói kincsről. (Egy táblával és 7 ábrá-
val)-- --- — — — 262 — 265. 1.

II. Br. Miske Kálmán. Egy őskori
bronzszobrocskáról. (Ábrával) 266 267. 1.

III. Tömörkény István. Leletek és
ásatások Leién — — — 268—270. 1.

IV. Téglás István. A tordai római

várhegy Forduló nevű lejtőjén 1906-ban
kiásott régiségekről — — 270 — 273. 1.

V. Ifj. Frey Imre. Kiskőszegi és máté-

telki leletekről — — — 273 — 275. 1.

IRODALOM.

I. A velemszentvidi őstelep. Irta báró

Miske Kálmán. I. k. ism. dr. Márton
Lajos ... --. 276 — 278. 1.

II. Újabb tanulmányok a honfoglalási
kor emlékeiről. Irta Hampel József,
ism. Sapka Géza — ... — 278 — 282. 1.

III. Váczi könyv. Szerkesztette Tragor
Ignácz dr., ism. Farkasfalvi Imre

282 — 283. 1.

IV. Ortvay Tivadar : Emlékbeszéd

Wosinszky Mór lev. tag fölött. — Haugh
Béla : Wosinszky Mór életrajza, ism. ab.

283 — 284. 1.

Ábra: Gombosi cserépedény: a) szemközt, b J oldalnézetben —

284. 1.

KÜLÖNFÉLÉK.

I. Két aquincumi oltár. Hekler ... — — — — — — — — 285. 1.

II. Ó-bébai leletek. T. I ... ... ... ... ... ... ... __ .... 286. 1.

III. Újabb dorozsmai leletek. T. I. ... — — — — — — — 286 — 287. 1.

IV. Ásatás a rábéi Anka-szigeten. T. I. ... ... ... ... ... ... ... ... 287. 1.

KÖNYVÉSZET szerk. Supka Géza — 288. 1.

NEGYEDIK FÜZET. ( Megjelent igoS október ij-ikén.J

EMLÉKEK I

I. Dr. Kenczler Hugó. Andrea Fer-

rucci Bakács-oltára Esztergomban. (Két
képes táblával) - — - 289 — 305. 1.

II. Myskovszky Viktor. A bártfai
plébániatemplom régi barokk oltára

306—309. 1.

III. Supka Géza. A felsőszombatfalvi
és a nándorvályai oláh templom

309 3!5- 1-

IV. Gyárfás Tihamér. Brassai ötvös-
művek. (9 ábrával) — ... 315 — 330. 1.

Ábra : Hallstattkori bronzkarperecz £

S LELETEK.

V. Kada Elek. Gátéri (kiskunszállási)
temető a régibb középkorból. (68 ábrá-
val)-.. ... ... — — — 33°— 339; L

VI. Dr. Hekler Antal. Asklepios
szobra a nemzeti múzeumban. (Egy ábrá-
val)— — — — — — 339—343- 1-

VII. Dr. Mahler Ede. Dunapentelei
ásatásaim 1908-ban. (Öt ábrával)

343-350- 1-

n. múzeumban ... — ... — 350. 1.

TARTALOMJEGYZÉK.

LEVELEZÉS.

I. Dudás Gyula. A felsőzempléni ; IV. Téglás István. Tordán és Mész-

várakról - 351- 354. 1. | kőn talált római föliratokról 360 — 361. 1.

II. Myskovszky Viktor. A bártfai V. Móra Ferencz. Szegedvidéki lele-

városházról — — — — 354— 359. 1. tekről — — — — 361 — 371. 1.

III. Lukcsics József. A somlyó-vásár-

helyi római sírkőről -- 359—360. 1.

Ábra: Hallstattkorabeli bronzkarperecz a n. múzeumban — — - 37r. 1.

ARCHEOLÓGIÁI KUTATÁSOK A KÜLFÖLDÖN.

Dr. Hekler Antal. Ephesos. — Miletos. — Pergamon. — Delos — 372 -376. 1.

KÜLÖNFÉLÉK.

I.Dr.FiNÁLY Gábor. Schneider, Antiké II. Kemény Lajos. Hitelesítő j'egyek
Geschütze 377. 1. ötvösműveken — . — — 377 — 379. 1.

Ábra: Bronzkori lelet Tarnasról (Kolos m.) a n. múzeumban— — — 379. 1.

KÖNYVÉSZET szerk. Supka Géza 380 — 384. 1.

Ábra: Árpádkori ereklyetartó- bronzkereszt Krisztus bevésett képével — 384. 1.

ÖTÖDIK FÜZET. í Megjelent 1908 deczember 15-ikén.)

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

i. Gyárfás Tihamér. Brassai ötvös-
művek. (Öt ábrával) — — 385 — 399. 1.

II. Dr. Szendrei János. Képek az
eperjesi XV. századi adólajstromokban.
Négy ábrával) — — — 399 — 403. 1.

Ábra : Bácsfeketehegyi lelet —

III. Pogány Jenő. Gombosi sírmező
(Bács-Bodrog). (Két képes táblával)

404—415. 1.

IV. Téglás István. Római torony
mintája Potaissából. (Három ábrával)

415—418. 1.

— — — — — — — ... 418. 1.

LEVELEZÉS.

I. Gubitza Kálmán. Újabb népván-

dorláskori lovassírokról a Bácskában.
(19 ábrával) — ... _ — 419— 421. 1.

II. Lehóczky Tivadar. Lévai és nagv-
sárói leletekről. (Három ábrával)

422 — 424. 1.

ÍROD

I. Dr. Matthaeus Much : Die Trug-
spiegelung orientalischer Kultur in den
vorgeschichtlichen Zeitaltern Nord- und
Mitteleuropas, Jena, 1907. ismerteti a. b.

43L 1.

III. Báró Nyáry Albert. Szécsény-
pinkahegyi leletről. (Három ábrával)

424-425. 1.

IV. Haugh Béla. Alsónyéki ásatás
(Tolna m.) — — — — 425 — 429. 1.

V. Móra Ferencz. Bilisicsi ásatások-
ról (Szeged-Alsóallja) ... 429— 430.I.

LOM.

II, Walter Altmann : Die Italischen
Rundbauten Berlin, ismerteti C. D.

431—432. 1.

III. Joseph Hampel : Alterthümer des
frühen Mittelalters inUngarn 432 — 433. 1.

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

IV. Dr. Bagyary Simon : A magyar
művelődés a XVI — XVII. században,
ism. F. L. ... — — — 433-434- 1-

V. Karácsonyi János: Hogyan lett

MÚZEUMOK. TÁ

I. Az archaeologiai bizottság évi jelen-
tése 1907-ről — — — — — 440. 1.

II. Az országos régészeti és ember-

tani társulat szeptemberi ülése, ism.
dr. Szendrei János — — 441. 1.

Ábra : Ékszerek a gombosi sírmezőről

KÜLÖN

I. Dr. Récsey Viktor f — — 447. 1.

II. Régészet a hazai kalendáriumok-
ban— — — — — 447 — 448. 1.

D) ÁBRÁK M

3. A szilágysomlyói Báthori-vár alap-
rajza.

5. A szilágysomlyói Báthori-vár ka-
puja.

11. Kálmán király aranygyűrűje 1 — 4.
ábra.

14. I. melléklet: Női alakok.

1. Rómában, Vatikán, Braccio nuovo.

2. U. o. Galleria degli candelabri.

3. Kopenhágában, Glyptothek Ny-
Carlsberg.

4. Párisban, Louvre.

18. II. melléklet: Női alakok. 1. Rómá-
ban, Museo nazionale.

2. Firenzében, Uffizi.

3. Párisban, Louvre.

21. 1. és 2. ábra. Vestaszűzek szobrai
Rómában.

25. 1. ábra. Római kapu mintája ége-
tett agyagból Dunapenteléről (In-
tercisa) a n. múzeum régiségtárá-
ban.

27. 2—3. ábra. Töredékek a dunapen-
telei kapumintából. — 4. ábra. To-
rony mintájának csonka darabja
égetett agyagból Dunapenteléről.

38. A gyöngyösi skvtha temető hely-
. rajza.

39. 1. ábra. Szűrős vaskanál skytha
sírból.

Szent István koronája a magyar szent
korona felső részévé, ism. HpL.

434 436- 1.

VI. Folyóiratok, x. y. 436 — 439. 1.
R S U L AT O K.

III. A nemzeti múzeumi érem- és régi-
ség-osztály 1907-ben, m. b. 441—442. 1.

IV. A múzeumok és könyvtárak fő-
felügyelősége, ism. Hpl. --- 442 — 446. 1.

— — — — — — — — 446. 1.

FÉLÉK.

III. Műipari adatok Kassa régi jegyző-
könyvéből, Kerekes György — 448. 1.

AGYARÁZATA.

40. 2 — 11. ábra. Cserepek a skytha sí-
rokból.

41. I. tábla. Vas- és bronzrégiségek a
skytha temetőből.

43. 12. ábra. Skytha kolomp vasnyelve.
45. II. tábla. Vastárgyak a skytha te-
metőből.

48. III. tábla. Skytha szekerekből való
vasrészek.

49. IV. tábla. Vas- és agyagrégiségek
a skytha sírokból.

50. 13 — 14. ábra. Vasrégiségek a skytha
sírokból.

52. V. tábla. Bronz- és vasrégiségek a
skytha sírokból.

53. 15. ábra. Bronzmarkolatú vastőr a
gyöngyösi múzeumban.

57. A gyulavarsándi lopóshalom hely-
színrajza és átmetszed képe.

63. I. tábla. Őskori cseréptárgyak a
lopóshalomból.

65. II. tábla. Őskori cserépedények a
lopóshalomból.

69. III. tábla. Őskori cserepek a lopós-
halomból.

72. IV. tábla. Árpádkori ékszerlelet a
lopóshalomból.

73. V. tábla. Őskori csontszerszámok
a lopóshalomból.

76. VI. ábra. Körfalba rakott őskori

TARTALOMJEGYZÉK.

cserépedények csoportja a lopós-
halomból. VII. ábra. Aranylemezű
korongos dísz a loposhalomból.

77. VIII. tábla. Árpádkori régiségek a
loposhalomból.

78. IX. tábla. Őskori gyöngyszemek.

1. Csigahéjból. 2 — 5. Üvegből. 6.
Aranyból. A loposhalomból.

81. Nagybányai ötvösművek a XVI. és
XVII. századból. 1—5. ábra.

83. Thrák lovast ábrázoló dombormű-
ves márványtáblák Várhelyről. 1 —2.
ábra.

98. Erdélyi férfiviselet a XVII. század- J
bán. I. tábla. 1. Rákóczi Zsigmond !
fejedelem. 2. II. Apafy Mihály feje-
delem. 3. Nemesek a XVII. szá-
zadban. 4. Hajdú a XVII. század- {
bán.

99. II. tábla. 1. Szász ifjú. 2. Előkelő
szász. 3. Nagyszebeni szász király-
bíró. 4. Brassói főbiró.

102. III. tábla. 1. Nagyszebeni polgár-
mester. 2. Szász tanács úr. 3. Szász
tanács úr. 4. Nagyszebeni szász
polgár.

103. IV. tábla. 1. Szász falusi bíró.

2. Erdélyi franciscanus barát. 3. Ma-
gyar kálvinista pap. 4. Magyar kál-
vinista pap.

106. V. tábla. 1. Bárczasági szász pap.

2. Szász falusi pap. 3. Evangélikus
szász pap. 4. Evengelikus szász pap
egyházi ornatusban.

107. VI. tábla. 1. Nem egyesült görög
keleti pap. 2. Oláh falusi pap.

3. Görög keleti pap. 4. Oláhországi
püspök.

110. VII. tábla. 1. Szász városi tanító.

2. Falusi kántor. 3. Székely katho-
likus tanuló. 4. Magyar kálvinista
tanuló.

111. VIII. tábla. 1. Kálvinista tanuló, i
2. Szász tanuló. 3. Szász tanuló. í

4. Szász mesterember.

1 14. IX. tábla. 1. Anabaptista fazekas-
2. Korcsolyás. 3. Vándorló mester-
legény. 4. Székely paraszt.

1 1 5. X. tábla. 1. Postakocsis. 2. Szász
paraszt. 3. Ökörhajcsár. 4. Oláh-
országi paraszt.

1 18. XI. tábla. 1. Temetésre menő oláh.

2. Hátszegvidéki oláh. 3. Falusi
czigány. 4. Oláh bojár.

119. XII. tábla. 1. Oláhországi fuvaros.

2. Oláhországi sertéskereskedő.

3. Magyar viseletek a XVII. szá-
zadból.

129. A nagyszentmiklósi 21. sz. arany-
csésze.

138. 1 9. ábrák. Szalacskai (Zala m.)

régiségek.

139. 10—15. ábrák. Késpengék Szálacs-
káról.

140. 16—26. ábrák. Vasrégiségek Szá-
lacskáról.

1 4 1 . 27 — 30. ábrák. Fibulák és egyéb
régiségek Szálacskáról.

143. 31 -38. ábrák. Ékszerek s egyéb
régiségek Szálacskáról.

146. 39. ábra. Őskori bronztekercs Szá-
lacskáról.

147. 40 — 53. ábrák. Agyagrégiségek Szá-
lacskáról.

148. 54. ábra. Orsó gombok Szálacská-
ról.

1 5 1 . I. tábla. Az igeli emlék látképe.

155. II. tábla. Domborművek. 1. Nar-
kissos 2. és 4. Igeli pillértöredékek.
3. Daedalus és Ikarus. 5. Aktaeon
és Diana.

161. III. tábla. Waldtbilidi síremlék.

177. Cserepek az apahidai « réti » őste-
lepről.

189. 1. Hermes-Toth bronzszobrocskája
a n. múzeumban.

190. 2. Hermes-Toth bronzszobrocskája
a n. múzeumban.

191. 3 — 4. Hermes-Toth bronzszobrocs-
kája a n. múzeumban.

194. A keresztényszigeti ág. hitv. ev.
templom látképe és alaprajza.

Az oszlop keresztmetszete.

196. A pókafalvi ág. hitv. ev. templom
látképe.

197. Alaprajza.

208. Győri sírmező a régibb középkor-
ból 256. sír.

209. 757. sír.

2 1 1 . 764. sír.

212. 776. sír.

213. 778. és 781. sír.

215. 792. sir.

216. 796. sír.

217. 802. sír.

218. 804. sír.

219. 812. és 813. sír.

220. 826. sír.

XII

ARCHjEOLOGIAI értesítő.

221. 830. és 831. sír.

222. 833. sír.

223. 838. sír.

224. 844. sír.

225. 846. és 848. sír.

226. 858. sír.

227. 860. sír.

228. 862. és 867. sír.

229. 872. és 877. sír.

230. 881. és 888. sír.

232. Antik bronzfej. Antik márványfej.
a) jobboldalról, b) baloldalról, c)
szemközt, d) fölülről.

241. 1. Bronzlemezek (és kulcs) duna-
pentelei sírban lelt római ládács-
káról.

243. Bronzlemez római ládácskáról.

253. Vaskori emlékek Munkács környé-
kéről. V. tábla.

260. VI. ábra. 1. Nyílhegy. 2. Bronz
sarkantyú ugyanonnan.

261. VII. ábra. Vaspánt paizsról ugyan-
onnan. VIII. ábra. Celta ezüstérem
ugyanonnan.

263. Zombori sáponyapusztai lelet.

265. Zombori leletek.

266. Szentvidi bronzszobrocska (Vas m.).

284. Őskori cserépedény Gombosról.

295. A Bakács-oltár Esztergomban.

297. Ferrucci oltára Fiesoleban.

317. I. Czernicki fedeles kupája Brassó-
ban.

319. II. a. b. Ernyetey Zsuzsanna fede-
les kupája Brassóban.

324. III. a. b. Goldschmidt Mihályné fe-
deles kupája Brassóban.

325. Egy részlet ugyanazon kupáról.

326. IV. a. Goldschmidt Mihályné má-
sodik fedeles kupája.

327. b. Részlet ugyanott.

328. V. Fedeleskupa zenélő angyalok-
kal.

331. Régiségek a gátéri (Kisújszállási)
temetőből 259. sír. a. b.

332. 244. és 246. sir.

333- -257- és 259. sír.

334. 266. sír.

335. 272. és 273. sír.

336. 275. és 277. sír.

337. 285. és 286. sír.

338. 287., 290. és 293. sír.

341. Ószőnyi Asklepios szobrocska.

344. 1. ábra. Római épület alaprajza
Dunapentelén.

345. 2. ábra. Római votivemlék ugyan-
onnan.

346. 3. és 4. ábra. Két római sírtábla
ugyanonnan.

348. 5. ábra. Római oltár ugyanonnan.

350. Hallstattkori bronzkarperecz a n.
múzeumban.

371. Hallstattkori bronzkarperecz a n.
múzeumban.

379. Bronzkori lelet Tarnasról (Kolozs
m.) a n. múzeumban.

384. Árpádkori ereklyetartó bronzke-
reszt Krisztus bevésett képével.

386. I. Gonosztevők kelyhe a brassói
Fekete-templomban.

391. III. Csúcsíves kehely Casper föl-
írással ugyanott.

393. Csúcsíves kehely sodronyzomán-
czos díszszel ugyanott, a — c. rész-
letek a sodronyzománczos kehely-
ről.

397. Csúcsíves kehely ugyanott C. F.
1504 fölírással.

400. Képek az eperjesi XV. századi adó-
lajstromokban. 1. A lajstrom czím-
lapján.

401. 2.Tollrajzú kép a lajstrom io.lapján.

402. 3. A 14. lapon.

403. 4. Az utolsó lapon.

407. Gombosi sírmező a régibb közép-
korból VI., VII., IX., XIV., XVIII.,
XXL sírok.

409. XXV., XXVII., XL., XLIL, LVIII.,
LXI. sírok és Árpádkori sírlelet
ugyanonnan.

410. 1. Római torony mintája Potaissá-
ból. 2. Töredék római épület mintá-
jából Potaissából.

417. 3 Töredék római épület agyag-
mintájából Potaissából.

418. Bácsfeketehegyi sírlelet a régibb
középkorból.

420. Dávodi lovassír a régibb közép-
korból (Bács m.).

421. Bácsfeketehegyi lovassír a régibb
középkorból.

423. Lévai lelet a régibb középkorból-

425. Szécsény-pinkahegyi lelet a régibb
középkorból.

446. Lelet a gombosi sírmezőből.

BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ.

A. Sansovino 296,

Aba koronája 434.

Abakanszk 46.

Abád 128.

Abos 129.

Abroncs 47, 337.

Abundantia 244.

Achilles 152, 250.

Acsád 128.

Actaeon 166.

Actarius 285.

Adai lelet 363

Adatok az erdélyi férfiviselet történetéhez a j
XVII. században 97 — 122 ; — Kassa régi
jegyzőkönyvéből 448.

Adorjányi Ede 362.

Adólajstromok 399.

Adrién Blanchet 12.

Aeconi 185

Aelius Atta 285 ; — Cesumarius 348.

Aétius 28.

Afrikai emlékek 170
Agancs 413.

Agárd 128.

Agrippa 13 ; — thermái 432.

Agyag bögrék 61 — 71, 254 ; — csésze 38, 254;

— edény 270, 405, 406, 408, 410, 411, 412,
413, 414, 429; — gyermekjáték 148; — ka-
pocs 227 ; — kerék 64 ; — korong 424 ; —
korsó 254 ; — mécses 66, 67 ; - - orsó 270 ;

— tál 38, 68, 25 ; — urna 38, 270.

Ajtai Endre 4.

Ajtón 127.

Akadémiai Értesítő 439
Akanthus ornamentika 152.

Akragas 170.

Aktaeon és Diana 155.

Alaki problémák a görög szobrászatban 186.
Alexander Severus 271, 405.

Alexandria 191

Alexandropoli tintinabulum 43.

Algerie 18.

Algír 170.

Algyógyi « Kőalja® barlang 177.

Alibunár 188.

Alkamenes 373.

Alkestis 17 1.

Almádi 128.

Almás 129.

Alsófehér vármegye monographiája 179.
Alsó-Kubin 442.

Alsókubini Csaplovits-könyvtár 436
Alsónyéki ásatás 425 —429.

Alsószombatfalva 309.

Alsótorjai castrum 86.

Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn
432—433-
Alting 29.

Altmann 167 ; — Walter : Die italischen Rund-
bauten (ism.) 431 — 432.

Amateur-kiállítás 436.

Amelung 14, 231, 340.

Amigoni 105.

Ammianus 28
Amymone 166.

Anababtista fazekas 114.

Ananinoi sírmező 43.

Andrássy Dénes gróf 436 ; — Géza gróf 332
Andrea Ferrucci Bakács-oltára Esztergomban
289—305.

Andreas Aurifaber 9, 122.

Andrei 31 1.

Andromache 153.

Andromeda 153.

Angyali üdvözlet 300.

Anjou-korbeli egyházi épület 369.

Anjoukon okmánytár 1.

Anka-Sziget 287.

Annunziatio-jelenet 303.

Anonymus 136.

Antik épületminták Dunapenteléről 24 — 32.
Antiké Geschütze 377.

Antikythera 237.

Antimonium 395.

Antiochia igo.

Antiochiai Tyche 342.

Antiope 242.

Antiquités du Bospore Cimérien 42.
Antoninus 271 ; — Caracalla 285 ; — Pius 160
190.

Antonius 16.

Antwerpeni dóm 306.

Aosta 34.

Apafy, I., Mihály 2; — II., Mihály fejede-
lem 98.

Apahidai «Réti őstelep » 172 — 179.

Apamea 149.

Apatin-csurogi sánczvonulat 86.

1 Aphrodisias 15

Aphrodité 231, 232, 242; — és Pan 376; —
-typusok utánzatai 23.

Apollo 152, 169, 232: — -templom 13.

Apor Péter 97.

Apoxyomenos 19.

Aptera 14.

Apulum 235, 445.

Aquileia 185.

Aquileja síremlékei 31.

Aquincum 27, 235.

Aquincumi oltárok 285.

Arad 442.

Aradmegyei leletek 53.

Aranyfüggő 332; — gyűrű 11 — 12; — korong
60, 76; — tekercs 78.

Arany-ad 129.

Aranyos 129.

Aranyos-medgyesi Pók Anna 1.

Aravantipulos 339.

Archangel 314.

Arch. Epigraphische Mittheilungen 14.

| Archseologiai bizottság évi jelentése 1907-ről
440; — kutatások a külföldön 372 — 376..

| Archív für Anthropologie 432.

Ardákháza 259.

Argos 341

Arloni művész mintakönyve 169; — relief ito.
Armenia 438.

Arndt Pál 16, 342; Bruckmann : Griech

und römische Portráts 20.

Arneth 127.

Ars 169

XIV

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

Artemis 14, 167, 244.

Artemision 372.

Ascanio Centorio 89 ; — Sforza síremléke Ró-
mában 296.

Ascoli 249.

Asinius Pollio 13.

Asklepios 235 ; — szobra a Nemzeti Múzeum-
ban 339—343-

Aspelin 37.

Aszparukh 135.

Athena 163, 242; — Giustiniani 18.

Athéni múzeum 237.

Athenis 13

Athléta bronzfej 237.

Atta 285

Attalos 343, 373.

Attila 85.

Augustus császár 13 ; — korabeli kép 160.

Aurelia Florentina 345, 346: — Hilara 238; —
Iezena 359.

Aurelianuskori fal Romában 28.

Aurelius Bassus 345, 346 ; — Martius 348 ; —
Proculinus 359 ; — Rufinus 359.

Aurifaber 8 — 10.

Autun 34.

Avakum 313.

Avar-frank háború 12 7.

Avarkori emlékek 281 ; — sírok 438.

Avarok 85.

Avrozie 31 1.

Azalusok 285.

Ábrahám 3,13 ; — áldozata 320.

Ádám és Éva 313.

Ádánd 128.

Ákosi ev. ref. templom 88.

Állatnevekből származott helynevek 128.

Áron 313.

Árpád sírja 186, 440.

Árpádkori ereklyetartó bronzkereszt Krisztus
bevésett képével 384; • — ékszerlelet 71 ; —
királyok története 434 ; — okmánytár 351 ;
sírlelet 409.

Árpás 185.

Ártánd 128.

Ásatás a rábéi Anka-Szigeten 287 .

Ásatások : alsónyéki 425 — 429 ; - - apahidai 172
— 179 ; — bilisicsi 429—430 ; — Bival-hal-
mon 436 ; — Csabrendeken 139 ; — czikói
284 ; — delosi 375 ; — dorozsmai 286 — 287 ;
— dunapentelei 24, 32 — 37, 149, 238 — 250,
343-35°. 438: ephesosi 372; — gátéri

330-339; — gerjeni 284; — gombosi 404
—415. 446; — gyöngyösi 37—54; — Halápi-
pusztán 436; — intercisai 24, 32—37, 149,
238 — 250, 343 — 350 ; - — kenyérvári 366 : —
leli 268 — 270 ; — lopóshalmi 55 — 78; — mi-
letosi 372 ; — mórahalmi 366 ; — ó-bébai
286 ; — ötömösi 369 ; — pergamoni 372 ; —
Pécsett 437; — rábéi 287; — Telekházán
436 ; — tordosi 440 ; — tószegi 437.

B. Rosellino 296
Bacchikus alakok 152.

Bagyary Simon : A magyar művelődés a XVI
—XVII. században 433.

Bajmóczi vár 88.

Bakács pecsétje 298 ; — -oltár Esztergomban
289 — 305 ; — Tamás-féle kehely 386.
Bakits-gyűjtemény 42.

Balad 372.

Balásfy Miklós 197.

Baldogara Octavio 433.

Ballagi A 8

Ballagi : Kecskeméti W. Péter ötvöskönyve
322.

Balta 56, 173.

Balthasar 12.

Bancza 159.

Baouis 280.

Baptisterium 294.

Baracska J30.

Barcza-Rozsnyó 201.

Barcza- Újfalu 201.

Barczaság 204
Barczasági káptalan 200.

Bargello 302, 303.

Barkó 351.

Barokk művészet 289; — oltár a bártfai plé-
bánia-templomban 306 —309.

Barsmegye 422
Barsszentkereszti kehely 386
Bartesch Igell senior 317.

Barth 170, 171.

Bartolomei 311
Bartus Fux 123.

Basilius, II., császár 133.

Bassus 158, 345, 346.

Báthoryak bölcsője 3

Baumeister: Denkmáler des klassischen Alter-
tums 30.

Bácsbodrogmegyei tört. társulat 437.
Bácsfalusi sáncz 86.

Bácsfeketehegyi sírlelet 418.

Bácskai lovassírok 419 — 421 ; — sánczok 85.
Bácsordas 404.

Bánáti sánczok 85.

Bánfi Dénes 2
Bányai Elemér 438.

Bányászati és kohászati történelmi múzeum
Vajdahunyadon 437.

Báránd 128
Bárczai Judit 82.

Bárczasági ötvösművek 387 ; — szász pap a
XVII. században 106.

Bártfa középkori műemlékei 306
| Bártfai epitaphiumok 436 ; — múzeum 436 ;
- plébánia-templom 88 ; — plébánia-temp-
lom régi barokk oltára 306 — 309 ; — város-
_ ház 354.

Bátaszék 130.

Báthori Endre 2; — István, erdélyi vajda 2;
— István, lengyel király 2 ; — Kristóf 2 ;
— László r ; — Szaniszló 6 ; — vára és
temploma Szilágysomlyón 1 — 7; — Zsig-
mond 2 ; — Zsófia 2
Báthoriak családi czímere 2
Báthory András 433 ; — Endre 433 ; — István
433 ; — Miklós 283
Beauvais 172.

Beich freskója 105.

Beled 128.

Bella Lajos: Aldunai leletek 267.

Bellorophon 238, 239; - — küzdelme a ehimaira
ellen 149.

Benckner 207.

Bene 53 ; — József 275
Benedek mester 395.

Benedetto Roverrano 30-.

Benga Simon 433.

Benkő József 3.

Benndorf 31. 169, 236 ; — Antiké Gesichts-
helme und Sepulchralmasken 238.
Benningen 168
Benningeni castellum 167.

Beneventumi diadalív 235.

Bereczk 86.

Beregmegyei leletek 53, 254.

Berek-hegy 1.

Beringstedten 266.

Berkes András 283.

Berkeszi István 437 438.

Berlini königl. Museen 246.

Bernoulli 236; — Römische Ikonographie 14.
Berzilia 135.

BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ.

Beszterczebányai középkori kályhacsempék
437 ; — Mátyás-ház 436 ; — vártemplom
88, 306.

Bethesda 246.

Bethlen Gábor 352.

Beyrut 439.

Bezenye 368

Bécsi anthropologiai társulat 431 ; — Képes
Krónika 130, 283 ; — Modena-gyűjtemény
376

Békefi Rémig 437 ; — Rémig : Magyarország
műemlékei (ism ) 87 — 91.

Békéscsaba 442.

Békésmegyei Közművelődési Egyesület 55 ;

leletek 53 ; — múzeum 55.

Bél Mátyás 180.

Béla, III- 136; — IV király 351.

Bélád 128.

Biharmegyei leletek 53.

Bikár Nenád 262.

Bilisicsi ásatások 429 — 430.

Binsfeld 166.

Bita 85.

Bittér Illés 438.

Bivalhalmi ásatás 436.

Bjeliméri lelet 281.

Blanchet Adrién 12,

Bocsát Pap Ábel 85.

Bodza 85.

Boedas 19.

Bogárd 12?.

Bogdány-ér 269.

Boglár 19S, 209, 389, 406, 410.

Boguszláv 258.

Bogyáni erdő 85.

Bohus György 180.

Boksu bulárföldi izmaelita vezér 135.

Bőid Sz, Mária 6
Boldogságos szűz 326
Bolya-puszta 131.

Boncz Ödön 88, 92.

Bonfini feljegyzései 282.

Bonni Provinzialmuseum 245.

Bononia 27.

Borax 395.

Borbála és Katalin 298.

Bornemissza Anna 2,

Bornomisza János 433.

Boroksa 130
Borostyán 354
Borovszky Samu 351,

Borsodmegyei leletek 53.

Borsova 258.

Botfalu 201.

Botond 132.

Boyta vezér 130.

Bosco Reale 245.

Bostoni Museum 237.

Boszniai leletek 53.

Bödöge-Markota 93.

Bögre 39, _ 60 70, 254.

Börzsönyi Arnold : Győri sírmező a régibb
középkorból 208 230 ; — Arnold : Római
és egyéb dunántúli leletekről 183 — 185.
Braccio Nuovo 14.

Bramante 294

Brankován Konstantin vajda 310.

Brassai Fekete-templom kincstára 315 ; — öt-
vösművek 385—399; — ötvösök és ötvös-
művek a XV. és XVI. században 8 — 10,
122 — 126, 198-208, 315 — 330.

Brassempony Venus 267.

Brassói főbíró 99.

Brassómegyei sánczvonulatokról 85.

Braun Arnold 187.

Bregetio 187, 339.

Brockhaus 314.

Bronz boglár 410; — csat 208, 210, 213, 216,

223. 225, 333, 334, 335, 406, 407, 421 ; -
csákány 262 ; — csengetyű 337 ; — csörgők
40, 41 ; — cső 406 ; — fibulák 144, 264, 265,
270, 286 ; — fülbevaló 219, 220, 412 ; —
gyermekjáték 147 ; — gyűrű 71, 215, 224,
229 ; — halántékkarika 270 ; — kard 262 ;

— karika 217, 221, 331 ; — karperecz 44,

52, 71, 219, 221, 229, 252, 254, 262, 270, 350,
371, 406, 412, 414, 429; — kolompok 40,
41 ; — láncz 255 ; — lelet 137 — 148, 262,
379' 437 1 — lemez 406, 410, 429 ; — lo-

vacska 147 ; — övdísz 212, 213, 222, 226,
227, 334, 408 ; — pálczika 405 ; — pánt 210,

212, 213, 333. 334, 335 ; — pénz 405 ; -
pityke 144, 212, 213, 214, 215, 223, 429;
sarló 173 ; — szíjkarika 406; • — szíj vég 212,

213, 214, 215, 219, 223, 225, 228, 264, 265,
332' 334. 335. 406, 407 ; — szobrocska 266
— 268; — tű 173, 263, 270; — véső 47, 138,
173, 218.

Bronzkereszt Krisztus bevésett képével 384.
Bronzmaszk a Nemzeti Múzeumban 231 — 238.
Bruckenthal-múzeum 197.

Bruckner Győző : A késmárki Thököly-vár fal-
festményeiről 180 — 183.

Brucsa 130
Bruni síremlék 296.

Brunn 170.

Bruzen la Martiniére 180.

Bubics Zsigmond 186, 440, 446.

Budai Krónika 130; — Szentháromság egyház
kiásatása 186.

Budapesti amateur-kiállítás 436 ; — belvárosi
templom 88 ; — ősrégészeti kongresszus 37 ;

— ötvösmükiállítás 390; — Szent István-
templom 88.

Budavári halászbástya és a Domokos-szerze-
tesek temploma 90 ; — koronázó temp-
lom 88.

Buday Árpád 92.

Buecheler 171
Buila 128.

Bulcsu 128, 132.

Bunyitay Vincze : Szilágymegye középkori

műemlékei 2.

Bupalos 13.

Burckhard 305.

Burgund 352. _

BurguSról szóló felirat 348.

Burlington 191, 234.

Burzenland 315.

Butául Zoapan, Buila Zoapan 127 — 137.
Buzogány 56.

Bükkös-sziget 184.

C. Julius Geminus Capellianus 439.

Cadusa 131.

Caere 46.

Caesernius 185.

Cagnat 166, 167
Caligula lovas szobra 236.

Campaniai festmények 158.

Cantopates szobrocska 165
Capellianus 439.

Capistrano János arczképe 89.

Capua 248.

Capuai amphitheatrum 167 ; — dombormű
160.

Caracalla, 285.

Carnuntum 28.

Carrhae 149.

Carthago 243.

Casa de Pilatos 16.

Casali-féle oltár 162

Caspari Ursini Velii : De bello Pannonico 29S.

XVI

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

Casparus aurifaber 123.

Castaldo János 89.

Castel Trosino 249.

Catarina dei Funari 296 ; — Froniana 322.
Cavailloni-ív 30.

Cavedoni 157.

Cervinka J. L. 433.

Cesumarius 348.

Chalcopyrit 137.

Chalon-sur-Saone 172.

Champlieu 172.

Champlieu-i színház 152.

Chares 165.

Chateauroux 12.

Chatsworth 14.

Chausso 205.

Chele 131
Cherson 282.

Chimaera 238, 239.

Christanus Hyrser 206.

Cibinium 204.

Ciborium 198.

Cicero 13.

Ciliéi Hermáim gróf 89.

Cillium 170, 171.

Clarac 14, 23, 341.

Claudia Felicitas császárné 93.

Claudius r3_

Clavius Petronianus 346.

Clemens aurifaber 123.

Clédat 280.

Coh. miliaria Hemesenorum 149.

Collegium cultorum 149.

Colomannus goltschmit 123.

Colonia Trajana 29, 34.

Comatimara 349.

Commodus császár 21. 348, 405.
Confraternitas Corporis Christi 8.

Conrad Aurifaber 79.

Constantin 28.

Constantina 345, 346.

Constantine 18.

Constantindpolis 243.

Constantinus 152; — és Helen a esküvője 157.
Constantius, II., -féle rézérem 211, 216.
Conze L 162
Corcelettes 46.

Correspondenzblatt dér deutschen anthropo-
logischen Gesellschaft 432.

Corvin János síremléke a lepoglavai plébánia-
templomban 89.

Crusz Hanns 9.

Csabrendek 139.

Csapágy 203.

Csaplovits-könyvtár 436.

Csat 208, 210, 213, 216, 218, 221, 222, 223, 225,
252, 333. 334—335. 389, 405. 406, 407. 421.
Csákány 262.

Csánki Dezső 351.

Császári lelet 244.

Csehi 1.

Csengetyü 336.

Csermelyi Sándor 438 ; — Sándor : Az igeli
síremlék mythologiai domborművel 149 —
172.

Csernátfalusi kehely 385.

Cserni Béla 445.

Csertomliki lelet 43, 44.

Csésze 38, 254, 279.

Csicsva 351.

Csiholóvas 279.

Csikózabla 408.

Csik-Somlyó 398.

Csipkés Elek 272.

Csiszolókő 142, 279.

Csőit 1.

Csombord 53.

Csömör Béla 37.

Csongrád 134.

Csont fésű 248; — lemez 210, 217; — orsó
248 ; — stilus 248 ; — tárgy 336 ; — tű 175 ;
véső 175.

Csörgők 40, 41. 42.

Csúcsíves kehely C. F. 1504. felírással 396; —
kehely Casper felírással 390 ; — kehely Jé-
zus Mária felírással 387 ; — kehely zomán-
czos díszszel 392.

Csúrog-uj vidéki sánczvonulat 86.

Csüngő 230.

Csütörtökhelyi kápolna 88.

Cumaei lelet 247
Cumont 164.

Curium 267.

Curtea d’Argis 310.

Cyprusi szobrocskák 267.

Czakó Elemér 436.

Czeczei Eöchöd 130.

Czegléd 281.

Czehi János 80.

Czernicki fedeles kupája 315.

Czéhmesterek könyve 389.

Czikói lelet 208, 284.

Cziráky 279.

Czobor Béla 435.

Dacia 272.

Dáciái thrák lovas-emlékek 82 — 85.

Daedalus 169; — és Ikarus 155.

Damaskus 439.

Damasus Kraus 204.

Damophon 232.

Danae 242.

Danczka 433.

Dankó József 290, 291.

Darnay Kálmán 437, 447 ; — Kálmán : Kelta
pénzverő- és öntőmühely Szálacskán (So-
mogy m.) 137 — 148; — Kálmán: Sümegh
és vidékének őskora 143.

Dáciái emlékek 445.

Dánia 431.

Dániel 234, 313 ; — az oroszlánveremben 244 ;

— mint stilites 311.

Dávid 313.

Dávod 419.

Debreczen 126, 442; — vidéke 53.

Debreczeni Kalendárium 447; — múzeum 437.
Decurio coloniae Aquinci 350 : — Colonia Na-
pocae 361.

Deidameia 250.

Dell 30.

Delos 375
Demeter 16.

Demkó : Az orvosi rend története 371.
Demsuti falképek 441.

Desjardins 243.

Detta 187.

Deutsche anthropologische Gesellschaft 432
Décse 128.

Délmagyarországi éremleletek 438 ; — tört. és
rég társulat 438.

Déloroszországi kurgán leletek 40.

Déva 235, 445.

Diana 155.

Dianának nymphái 167.

Didron 312, 314.

Didymai Apollo-templom 438.

Dimitrie 311.

Diocletianus 27, 272.

Dionysos háza 375.

Diód 128.

Diósgyőr 352
Disznód 128.

Divald Kornél árvamegyei kutatásai 436 , —
Kornél : Beszterczebányai középkori kályha-
csempék 437.

BETŰRliNDES TÁRGYMUTATÓ.

XVII

Dobó István 433.

Doidalsas-féle Aphrodité 168.

Dolmány 100.

Domaszewsky 30.

Domborműves márványtáblák 82 — 85.

Dominikánusok klastroma 208.

Domokos-szerzetesek temploma 90

Domonkos János: A Lopós-halom (Arad m.)
55-78.

Donatello 294; — Annunziatiója 303.

Donja-Dolina 53.

Dorozsmai lelet 286 — 287.

Dörpfeld 374 ; — -Reisch : Das griechische
Theater 31.

Dresdai Artemis 14.

Drexel F. 415: — F. : Két antik épületminta
Dunapenteléről 24 — 32.

Droga herczeg 159.

Drud 206.

Drugeth-féle várnégyszög 351.

Dubováczi lelet 53 ; — urnatemető 188.

Dudás Gyula: A felsőzempléni várakról 351
—354.

Duhn 22, 160.

Dunapataji arany kapocs 227.

Dunapentelei antik épületminták 24 — 32; —
ásatások 32—37, 149, 238—250, 343—350, 438.

Duna-Szekcső 134.

Dunántúli leletek 183 — 185.

Durand 314.

Durm 235; — Baukunst dér Römer 24.

Dütschke : Bildwerke aus Oberitalien 16

Dygetoigé 128.

Dylch 207.

Ecce Homo szobra 307.

Ecsed 128.

Edgár: Greek bronzes 15, 190.

Effigies Principum Transylvaniae 104.

Eger 446.

Egregy 128.

Egri minaret 88.

Egyed mester 434.

Egyek 254.

Egyetemes Philologiai Közlöny 438.

Egyházi ingó műemlékek védelme 436.

Egyptom 431.

Egyptomi görög papyrusleletek 438.

Eichstádt : De ímaginibus Romanorum 237.

Eke 56.

Elagabalus 23

Eleusinios 15.

Éliás vajda 206.

Emlékek: aquincumi oltárok 284; — ascanio
Sforza síremléke 296 ; — Asklepios 339 —
340 ; — avarkori 281 ; — barokk oltár Bárt-
fán 306 — 309; — bruni síremlék 296: -
dácziai 445 ; — dunapentelei 343 — 350 ; — •
esztergomi Bakács. oltár 289—305 , — fie-
solei oltár 293, 297 ; — filipesti 312 ; — firen-
zei Asklepios 340; — Flaviusok síremléke
Cilliumban 170 ; — II. Gyula pápa sír-
emléke 296 ; — honfoglaláskori 278 — 282 :
— Hunyadiak síremléke 88 ; — igeli sír-
emlék 149— 172; — XXIII. János síremléke
294 ; — keresztyén-szigeti 193 — 197 1 — liptó-
megyei 436 ; — Mária királyné síremléke
438; - Nereida-emlék 169: — ószőnyi As-
klepios 340 , pókafalvi 193 — 197 . — ró-
mai votivtábla 345 ; — sarmisegethusai

164; — skytha 37 52: — thrák lovas-
emlékek 82 — 85 ; tordai rómaikori 272 ;
— umbriai 437 : — Vendramin síremléke
296 ; — Waldbillidii síremléke 152.

Emlékbeszéd Wosinszky Mór fölött (ism. a. b.)
283 — 284.

Emmausi jelenet 31 1.

Endre, II. 136.

Endréd 128.

Endris Golsmeth 8; - Joger 9.

Engelmann R. 415; — R. : Az Intercisai épü-
Tetminta 32 — 37 ; — Rikárd : Egy pannoniai
ládácska 238 — 250.

Enns melletti Porta Praetoria 29.

Enoch 313.

Enyeter Zsuzsánna fedeles kupája 318.
Eöchöd 130.

Eötvös Sámuel 80.

Eperjesi XV. századi adólajstromok 399 403.
Ephesos 372.

Ephesosi oszlopos épület 31.

Ephesusi Héra 22.

Epitynchanus-féle fogadalmi relief 159.
Equitius comes 28.

Erasmus Goltschmit 123.

Eraton 15.

Erdélyi férfiviselet a XVII. században 97 —
122 ; — franciscanus barát 103 ; — mú-
zeum 179.

Erdély régiségei 1.

Erdős 129.

Eremitage 342.

Erked 53.

Erős 15, 242, 376.

Erzsébet királyné múzeuma 437.

Escher 162.

Esquilinusi festmény 160.

Esztergom 446.

) Esztergomi Bakács-oltár 289 — 305 ; — olaj tartó
j 386.

Etzigé 128.

I Eumenes 343; — II. 373-
I Európai emberiség míveltsége 431
Eutychides 342.

Evangélikus szász pap 106
Ezechiel 149, 313.

Ezüst boglár 209 ; — csésze 279 ; — csüngő
230; — fibula 248, 405; — függő 410, 411,
414; — fülbevaló 264, 265, 331: — gomb
209; — kancsó 315; — karika 270;
karperecz 145, 413 ; kehely 385 ; — korsó
200; — övdísz 208, 209; — pénz 405, 406:
— szíj vég 208, 210, 221 ; — szűrőedény 44.
Épületminta Dunapenteléről 24—32.

Érd 131.

Észak-afrikai ásatások 372

Fadoboz bronzlemezzel 436.

Falfestmények 180- 183.

Falusi czigány 118; — kántor a XVII. szá-
zadban no.

Fano 34.

Farinelli 16.

Farkas Jeromos 92.

Farkasd 128.

Farkasfalvi Imre: Váczi könyv, szerkesztette
Tragor Ignácz (ism.) 282 — 283.

Farnese erkélye 296.

Faustina 14, 271 ; — hajviselete 18.

Fedeles kupák 315 — 330 ; — kupa virágkoszo-
rús angyalokkal 329 ; — kupa zenélő an-
gyalokkal 327.

Fegyvernek 53
Fehérhegy 1.

Fehértemplom 440.

Fejérd 53.

Fekete György 347.

Feketehalom 201.

Felcsuthi lelet 243.

Feliratos kelyhek 385 — 399
Felső-balogi lelet 147.

Arch. Értesítő 1908. XXVIII. kötet.

XVIII

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

Felső-Bácska 419.

Felsőbánya 137.

Felső-regmeczi templom 88.

Felsőszombatfalvi templom 309 — 315.

Felsötorontálmegye 287.

Felsőzempléni várak 351 — 354.

Feltámadó Üdvözítő 316.

Fenőkő 256.

Fenyőgyőralja-dülő 436.

Ferrucci 289 — 305.

Fetzer János Ferencz : Szilágysomlyó Báthori
vára és temploma 1 — 7.

Fémipar kezdetei 431.

Fémtiikör 248.

Fényképi fölvételekről 437.

Férfiviselet a XVII. században 97 — 122.

Fésű 248.

Fiatal-Püspöki hegyközség 37.

Fibula 144, 198, 248, 264, 265, 269, 270, 286,
405, 413, 422.

Ficinio 301, 302.

Fiesolei oltár 293, 294, 297.

Filip 31 1.

Filipesti templom 312.

Finály Gábor 24, 92, 179, 186 ; — Gábor : Ru-
dolf Schneider, Antiké Geschütze auf dér
Saalburg (ism.) 377.

Fiorelli 248.

Firenze 19,20; Baptisterium 294; — Pog-

gio Imperiale 22.

Firenzei Asklepios 340.

Fischer Emil 279.

Flavianus 349.

Flaviusok korabeli női szobrok 13 — 24 ; — sír-
emléke Cilliumban 170.

Florentina 345, 346.

Foerster: Sculpturen aus Antiochia 190.

Fogaras 126, 204.

Fokos 225.

Forrer 46.

Forster Gyula 92, 186; — Gyula: A budavári
Halászbástya és a Domokos-szerzetesek
templomának romjai 90; — Gyula: Capis-
trano János arczképe 89; — Gyula: Az
esztergomi szép templom főkapujának ma-
radványai 90; -- Gyula: A Hunyadiak sír-
emlékei 88 ; ■ — Gyula : Magyarország mű-
emlékei (ism. Bekefi Rémig) 87 — 91 ; —
Gyula : A műemlékek védelme a magyar
kormány visszaállítása óta 88.

FORTIS 272.

Fortuna 345 ; — szobor 16

Fortunát von Schubert Sóidéra 433.

Fouilles de Delphes 19, 22.

Földvár 201.

Fraknói Vilmos 282, 291, 436.

Franciscus Lecz 124.

Francziaországi evangeliariumok 150 ; — temp-
lomok műkincsei 437.

Frank birodalom 149.

Fráter György 126, 204.

Frey Imre: Kiskőszegi és mátételki leletek-
ről 273-275.

Fronius 322

Fröhner 341

Fundatio S. Albani Namucensis 133.

Furnai Dénes barát 314.

Furtwángler: Ancient sculptures at Chats-
worth House 14 : — Eine argivische Bronzé
189 ; — Kunstsammlungen in altér und
neuer Zeit 13 ; — Originalstatuen 14, 17,
339; — Sammlung Sabouroff 342; — Das
Tropaion von Adamklissi 235 ; — Zu den
tegeatischen Skulpturen des Skopas 231.

F'utásfalva 86.

Fux János 198.

Fülbevaló 77, 219, 220, 264, 265, 331, 332, 410,
411, 412, 414.

Fülei lelet 183.

Fülöp király 132.

Füzesvölgy 188.

Gabii Artemis 18.

Galenit 137.

Galerius 27.

Galleria degli Candelabri 15.

Gallia Belgica 169.

Gallienus 190 ; — császár 432.

Gallishegy 256.

Ganymedes 150.

Garam-szent-benedeki apátság 88.

Gaspari Pesthinensi 205.

Gatya 100.

Gaukler 170, 171; 243; — Musée de Constan-
tine 18.

Gaul Károly 50.

Gaye : Carteggio d’Artisti Firenze 291.

Gábor arkangyal 31 1.

Gálszécs 354.

Gátéri temető a régibb középkorból 330—339.
Gebell 318.

Gejza király 283.

Gemmarius 204 ; — Perrelhefter 126.
Gemmitrisores 92.

Genersich Christian 180.

Georgius aurifaber 8, 124; — Pellio 205, 206;
— Schulter 79.

Gerecze Péter 92, 186, 197, 441 ; — Péter: Ma-
gyarország régi falképeinek jegyzéke és iro-
dalma 91; — Péter: A műemlékek orszá-
gos bizottsága rajztárának jegyzéke 90; —
Péter: A műemlékek helyrajzi jegyzéke és
irodalma 91 ; — Péter : A pécsi székesegy-
ház építészeti és szobrászati emlékei 436.
Gerevich Tibor 437.

Gergely, IV. 434.

Gerjeni lelet 284.

Germán 311.

Gerny eszeg 53.

Gernyeszegi kúp 42.

Geycha 128.

Geysa 133.

Gégényi ezüstcsésze 279.

Géremésoff 40.

Géza, II. király 131.

Géza-féle korona 435.

Giacomo della Porta 296.

Glad bolgár fejedelem 127.

Glasgalle 395.

Glinistcsei sírlelet 42.

Glyptothek Ny-Carlsberg 15.

Gnecchi Fr. : Le personificazione sulié mo-
nete imperiali 19.

Gohl Ödön 12, 252.

Goldschmit Mihályné fedeles kupája 321.
Goldziher Ignácz 439.

Goltsmid 8 — 10.

Gomb 209, 389.

Gombosi cserépedény 284 ; — sírmező 404 —
415. 446.

Gonosztevők kelyhe 385.

Gorgofej 238, 239
Gorgoneion 240, 246.

Góti emlékek 422.

Gótikus ötvösművészet 386.

Görög festészet 149 ; — hellenisticus művelt-
ség 149 ; — -keleti pap 107 ; — kereszt-
alakú építmények 290; -- művészet 13.
Görögország 372.

Götze A. 432.

Graef 30

Graeven 156 ; — Antiké Schnitzereien 248.
Grácziák 246.

Greger Kyndlink 392.

Grenier 152.

BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ.

XIX

Gréan-féle gyűjtemény 16.

Griechische Bildwerke im republikanischen
Rom 13 ; — Holzsarkophage aus dér Zeit
Alexanders des Grossen 247.

Griessing István 126, 204.

Grigorie 31 1.

Grimani-féle reliefképek 167.

Grottaferrata 280.

Gróh István 309, 441.

Gruss Hannes 318.

Gsell 170

Gubitza Kálmán : A zombori bronzleletről és
a kladovói kincsről 262 — 265 ; — Kálmán :
Újabb népvándorláskori lovassírokról a
Bácskában 419 — 421.

Guimet 341.

Guttmann Rezső 188.

Gyárfás István 370; — Tihamér: Brassai öt-
vösök és ötvösművek a XV. és XVI. szá-
zadban 8 — 10, 122 — 126, 198—208 ; — Tiha-
mér : Brassai ötvösművek 385 — 399.

Gyejcsa 128.

Gyermekjátékok 147, 148.

Gyerőfi György 2.

Gyertyatartó 198 — 203.

Gyomai sírlelet 53.

Gyód 128, 129.

Gyöngyfüző Bona 92.

Gyöngyök 148, 209, 269, 270, 336, 405, 406, 410,
411, 412, 429.

Gyöngyöshalász 37.

Gyöngyösi kalendárium 447; — múzeum 54;
sírlelet 37—54

Györk 354.

Győr 185, 446

Győri sírmező a régibb középkorból 208 — 230.

Gyűrtelek 1.

Gyula, II. erdélyi fejedelem 133; — IL, pápa
síremléke 296.

Gyula-Varsánd 55.

Gyulafehérvár 204, 433, 442.

Gyulafehérvári káptalan 1 ; — múzeum 85.

Gyűrű 11 — 12, 71, 77.

Habánok története 104.

Hadik-Barkóczy Endre 351

Hadrian kora 23.

Hadrianus 160.

Hageladas-féle szobrocska 190.

Hajdú a XVII. századból 98.

Hajdumegyei leletek 53.

Hajdusámsoni bronzlelet 437.

Halaváts Gyula 92, 186, 187; — Gyula: Ré-
gészeti tanulmányok Szebenmegyében 186 ;
— Gyula : Régészeti útijegyzetek Keresz-
ténysziget és Pókafalva környékéről 187,
193— !97-

Halántékgyűrű 269, 270.

Halápi puszta 436.

Halicarnassusi Mausoleum 341, 375.

Hallstatti kultúra 39.

Hallstattkorabeli bronzkarperecz a N. Mú-
zeumban 350, 371.

Halmágy 53, 129.

Halomsírok 437.

Halters 36

Hamdy Bey 17.

Hammer-féle telep Moholon 365.

Hampel József 24, 37, 43, 47, 53, 84, 127, 132,
139, 147, 149, 173, 186, 368, 441 ; - József :
Kálmán király aranygyűrűje 11— 12; — Jó-
zsef: Újabb tanulmányok a honfoglalási
kor emlékeiről (ism. Supka Géza) 278 — 282 ;
■ — József : Alterthümer des frühen Mittel-
alters in Ungarn 432—433.

Hannes Gruss 318; — Igei 1 317; — Leffler
3i7-

Hanns Goltsmit 8; — Teijtsch 9

Hans Tartler 330 ; — von Mydvess 395.

Harangok 90, 92 93 ; — Mátyás király idejé-
ből 90.

Hargita-krizbai sáncz 86

Harinai ág. ev. román stylű egyház 88.

Harpyia 169.

Hass salzburgi ötvös 434.

Hateriusok síremléke 14.

Haugh Béla: Alsónyéki ásatás (Tolnamegye)
425 — 429 ; - Béla : YVosinszky Mór élet-
rajza (ism. ab.) 283 — 284.

Havasalföldi sánczok 85.

Hawich 157.

Hazai kalendáriumok 447 ; - skytha emlé-
kek 39.

Háló-súlynehezék 437.

Három király 326.

Háromszéki sánczvonulatok 85.

Hársfáivá 261

Háthegy 258.

Hátszeg 445.

Hátszegvidéki oláh 118.

Heddernheim 164.

Hegeso 247.

Hekler Antal 347, 438 ; — Antal : Alaki problé-
mák a görög szobrászatban 186 ; — Antal :
Archseologiai kutatások a külföldön 372—
376; — Antal: Asklepios szobra a N. Mú-
zeumban 339 — 343: — A.: Flavisch-traja-
nischePortrátstudien 14 ; — Antal : Hermes-
Thoth szobrocskák a N. Múzeumban 189 —
191 ; Antal : Két aquincumi oltár 285 ; —
Antal : Márványfej és bronzmaszk a N.
Múzeumban 231 — 238 ; — A. : Römische
weibliche Gewandstatuen 16, 234 ; — An-
tal: Ruhás római női szobrok a Flaviu
sok korától kezdve a császárság végéig 13
—24.

Hektor 149; • — lándzsával 31 1..

Helbig 14.

Helena 157.

Helios 245 ; — képe 164.

Heltai Gáspár 283.

Hemesa 149.

Henrik, III. 435.

Henszlmann M. : L’áge du fér 268.

Héra 17, 242; Barberini_ 18.

Herakles apotheosisa 154 ; — és Alkestis 171 ;

— és a hydra 156 1 — Epitrapeziosa 374 ;

— küzdelme 239.

| Herculanumi nők 14, 232.

Herepe 53.

Iferkenrath 17.

Herkulesfürdő 188.

Hermán Ottó 448.

Hermes 190, 240; — Anum 191 ; -Apollo-
Thoth 191 ; — -Thoth szobrocskák a N.
Múzeumban 189 191 ; — Trismegistos 191.

Herodes Atticus 20.

Herodotos 49.

Herold Boldizsár 92—93.

Hesione 168

Hesperidák 157.

Hettner 152

Hevesmegyei leletek 53.

Heydemann : Mittheilungen aus den Antiken-
sammlungen in Ober- und Mittelitalien 20.

Héron de Villefosse 18

Hidvég 1.

Hierotheus 132.

Hilarus 28.

Hitelesítő jelek ötvösművekben 377 379.

Hoernes 448; — Mór 267 ; — Die Úrgeschichte
des Menschen 144.

Hogarth 372.

b *

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

Holzsarkophage aus dér Zeit Alexander des
Grossen 247.

Homárka 85.

Homonna 351.

Honigberg -01

Honfoglaláskori emlékek 278 — 282.

Honterus János 198.

Horvát-Meller-féle telep 365.

Horváth István 344.

Höltövény 201.

Huelsen 158.

Huldenreich Leonhard 308

Hunárka 85.

Hunn Krónika 130.

Hunn-bolgár elem 135.

Hunnok 1, 28.

Hunyadi János 434 ; — Kálmán 423 ; — László
síremléke 88.

Hunyadiak czímere 90 ; — síremlékei 88.

Hunyadvármegye földjének története 177

Huszka József 92, 186, 441.

Hübner 157.

Hülek 131.

Hülsen: Das Fórum Romanum 20.

Hygieia 232 ; — kultusza 235.

Hylas elrablása 158; — és a nymphák 154

Hyrser 206

Hytemes 370.

Icsígyi 129.

Idalium 267.

Igell 317.

Igelli síremlék mythologiai domborművei 149
— 172.

Igman 128.

Ikarus 155, 169.

Illés 313.

Ilarus 24, 32.

Imhoof-Blumer 342.

Inchoffer 282.

Insula Lebeő 269.

Intercisai ásatások 24, 32 — 37; — épületminta
32—37. 4J5-

Io-Hermes-féle jelenet 156.

Iparművészeti múzeum 436.

íphigenia 152.

Ipolyi Arnold 446.

Iris 246

Imik 135

ISIS 22; Fortuna-Nike 191.

Ismertetések: Altmann Walter: Die italischen
Rundbauten (ism. C. D.) 431 — 432 ; — Ba-
gyary Simon : A magyar művelődés a XVI }
XVII. században «Szamosközy István J
történeti maradványai alapján# (ism. F. L.)
433 — 434; — Folyóiratok (ism. x. y.) 436 —
439; — Hampel József: Alterthümer des j
frühen Mittelalters in Ungarn 432 — 433: —
Újabb tanulmányok a honfoglalási kor em-
lékeiről (ism. Supka Géza) 278 — 282; -
Haugh Béla: Wosinszky Mór életrajza J

(ism a. b.) 283 284 : — Magyarország mű- [

emlékei. A vallás- és közoktatásügyi minisz-
ter megbízásából szerkeszti báró Forster
Gyula (ism Békefi Rémig) 87 — 91 ; — Ka-
csonyi János: Hogyan lett Szent István j
koronája a magyar szent korona felső ré- |
szévé (ism. Hpl ) 434 — 436; — Miske Kál-
mán : A velem-szentvidi őstelep (ismerteti
Márton Lajos) 276 — 278; — Much Mát- J
thaeus: Die Trugspiegelung orientalischer !
Kultur in den vorgeschichtlichen Zeitaltern
Nord- und Mittel-Europas (ism. a. b.) 430 ; j
Ortvay Tivadar : Emlékbeszéd Wosinszky i
Mór fölött (ism. ab) 283 — 284: — Schnei- |
dér Rudolf: Antiké Geschütze auf dér Saal- |
burg (ism. Finály Gábor) 377 ; Trager I

Ignácz : Váczi könyv (ismerteti Farkasfalvi
Imre) 282 — 283.

István vajda 206.

Iszperik 135.

Itáliai ásatások 372 , — portrait-művészet 23.
Italische Rundbauten 431.

Itzenhoe 266.

Iványi Béla 399.

Izabella királyné palotája 433.

Izaiás 313.

Izsák 313 ; — feláldozása 244 ; — története
320.

Ja^ki apátsági templom 88.

Jacobus Goltsmid 8; — Kyrsch 202
Jahn-Michaelis 156.

Jakab 313.

Jákobé 311.

Janitschek 150.

Januarius Otio 347.

Jaroszlavi templom 309.

Jaszenova 188.

János evangélista 298; — XXIII., síremléke
294 ; — Zsigmond 196, 433.

Jánosi templom 88.

Jászkürt 441.

Jekaterinoslav 44.

Jelentés a M. N. Múzeum 1907. évi állapotá-
ról 441—442.

Jelentések vidéki múzeumok gyarapodásáról
443.

Jeremiás 313 ; — segesvári ötvös 434.

Jerg Gebell 318.

Jerney-féle téglagyár 286.

Jeruzsálem 311.

Jeszenő 351.

Jezena 359.

Jézus születése 31 1 ; — megkeresztel tetése 326 ;
— pontifikái a frigysátor mellett 313; —
szolgáltatja az áldozatot 311.

Joan apostol 31 1.

Ioanne 31 1.

Joanne Hoch 202.

Joannes Fux 125; — Kwpas de Zilah 125; —
Thortler 206.

Johann Zernichi Zinkenbláser 318.

Johanna gyónása 438; — megkoronáztatása
1352-ben 438.

Johannes Crusz 8; — Goltsmith 9.

Jordán: Dér Tempel dér Vesta und d. Haus
dér Vestalinnen 21.

Jorg Goltsmet 8.

Journal of hell. Studies 14.

Jónás 313, 319.

Józsa András 279.

József testvéreivel 244.

Judás árulása 311.

Judinai lelet 44.

Júlia Domna 21 ; — Soemias 23 ; — Titus leá-
nya 14.

Julius Geminus Capellianus 439.

Júliusok st. remyi síremléke 235
Junius Bassus 158.

Jupiternek szentelt oltár 350
Juridicus Municipii Parolissensis 361.

Justi 281
Juvenalis 162.

BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ.

XXI

Kaczagány ioo.

Kada Elek : Gátéri (kun-kisszállási) temető a
régibb középkorból 330 — 339.

Kadicsa 131.

Kahrié'dsamii mozaikok 280.

Kairói múzeum 246.

Kaiser Friedrich-múzeum 439.

Kakasdomb 53.

Kalabriai herczeg keresztelése 438.

Kalapács 56, 251.

Kalmücken 128.

Kalvária-domb Dunapentelén 343.

Kamenaja Mogila 44.

Kamennaje babé nevű köszobrok 268.

Kancsó 315.

Ivandra Kabos 1
Kanna 80.

Kapa 56.

Kapocs 218, 227, 255. 422.

Kard 139, 228, 261, 262, 270, 389.

Karika 48, 49, 209, 217, 221, 252, 270, 331.
Karancsberényi Berényi Gyeörgy 93.
Karácsonyi J. : A magyar nemzetségek 134 ; —
János: Hogyan lett Szent István koronája
a magyar szent korona felső részévé 434
—436.

Karcsú Antal Arzén 283.

Kardos Kálmán 439.

Karlik Ignácz 188
Karlsruhe 248
Karmantyú 100.

Ivarperecz 44, 52, 71, 77, 145, 219, 221, 229,
252. 254, 262, 265, 269, 270, 332, 350, 371,
406, 408, 412, 413, 430.

Kassa 443; — régi jegyzőkönyve 448.

Kassai dóm monographiája 440: — múzeum
436 ; — székesegyház 88, 306.

Kastili kapu 28
Kaszr-al-abjád 439.

Kaszr-Tiba 439.

Katalin 298.

Katlan 56.

Kaufmann Friedrich 433.

Kaukázus 43.

Kazbek 43.

Kálmán király aranygyűrűje 11 — 12.

Kálmánd 128.

Kálózd 128, 131.

Kályhacsempék 437.

Károly János: Fejérvármegye története 130.
Károlyfalva 188.

Károlyi Sándor gróf 1743-ból való temetési
czímere 436.

Kázmér lengyel király 353.

Kean 133
Kecskemét 443.

Kecskeméti W. Péter 318, 389.

Kedrenos 132.

Kehely 198.

Keil Brúnó 128.

Kekulé : Griechische Skulptur 234.

Kelemen mester 123.

Kelendersi emlék Kilikiából 30.

Keleti hypothesis szerepe a praehistoriában
431 ; — művészet 438.

Kellner József 418.

Kelta pénzverő- és öntőműhely Szálacskán
(Somogy m.) 137 — 148.

Kelyhek 385—399.

Kemény Lajos : Gyöngyfüző Bona 92 ; — La-
jos: Herold Boldizsár 93 ; — Lajos. Hite-
lesítő jelek ötvösművekben 377 — 379.
Kenczler Hugó : Andrea Ferrucci Bakács-
oltára Esztergomban 289 — 305.

Kengyel 280, 331, 419 — 421.

Kentaurok kocsija 246.

Kenyérvári ásatások 366.

Keramikai leletek 39.

Keres 42.

Kerekes György : Müipari adatok Kassa régi
jegyzőkönyvéből 448.

Kereszténysziget 187.

Keresztyénszigeti és pókafalvi emlékek 193—
197.

Keszthely 443.

Keszthelyi lelet 208; - plébánia-templom 88.

Ke ve 131.

Képek az eperjesi XV. századi adólajstromok-
ban 399—403
Képes-Krónika 135.

Kés 38, 142, 173, 212, 256, 270, 279, 286, 405,
410, 41 1, 412, 419, 430.

Késmárki ág. ev. fatemplom 88 ; Thököly-
vár falfestményei 180 — 183.

Késő-byzánczi művészet 314.

Két antik épületminta Dunapeníeléről 24 — 32.
Kézdivásárhely 85.

Khagán 128.

Kigyósér 274.

Kilikia 30.

Kilit 281.

Kincses Ferencz 347.

Kincstárak felügyelete 437.

Kinizsi Pál go.

Kinnamos 128, 131.

Kírchlíche Kunstdenkmáler 395.

Kirille 31 1
Kisapold 197.

Kisasszonyd 137.

Kis-Azsia 372.

Kisázsiai hellenisztikus művészet 235.

Kisbényi praemontrei egyház 88.

Kis-Ekemező 53
Kis-Kún-Dorozsma 286.

Kiskúnfélegyháza 443.

Kiskőszegi és mátételki leletekről 273 — 275
Kisléghi Nagy Gyula 279.

Kis-selyki kehely 395.

Kiss Albin 439 ; — Ferencz 430
Kisszebeni templom 306.

Kistatárhavas 85.

Kis-Zombor 286
Kladovói kincs 262 — 265.

Klagenfurt 185.

Klicséváczi báb 188.

Klinkenberg 152.

Klosse Péter 318.

Klöss Jakab 307, 308.

Knatz 162.

Knézi leletek 438.

Knézy Brúnó 275.

Koepp : Die attische Hygieia 234 ; — Römer
in Deutschland 24.

Kollár Fr. 298.

Kolompok 40, 41, 42.

Kolozsvári akadémiai kehely 386 ; — feren-
czesek temploma 89.

Komárom 442.

Komárommegyei leányvári római castellum
187.

Kornlós Gergely 363.

Komunta 43.

Kondakof Bazilios 132, 314.

Kondakov N. 433.

Konstantinápoly 18.

Konstantinos és Helena 31 1
Kopenhága 15, 232.

Kopenhágai nemzetközi orientalista congres-
sus 439.

Korcsolyás viselete 114.

Kornis Miklós 204.

Korong 60, 76.

Korrespondenzblatt des Gesammtvereins dér
deutschen Geschichts- und Altertumsver-
eine 152, 432.

XXII

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

Korsó 254.

Kotrag 135.

Kovakő 270.

Kovácsné 344.

Kováts Sándor 438.

Kozárkabarok 85
Kozárok 282.

Kozma Dezső 420.

Kökénd 128.

Kökényes 129.

Kölni kapu 28.

Kölnische Volkszeitung 432.

Könyöki 352.

Könyvészet 94 — 96, 192, 288, 380—384.
Körmöczbányai vártemplom 88.

Körösér 430.

Körtvély-d 128.

Középkori kályhacsempék 437 ; — magyar öt-
vösművészet 386 ; — műemlékek 306 ; —
nemzeti viseletűnk emlékei 399
Kő balta 173, 414 ; — fenő- 256 ; — kés 173 :
— őrlő- 256.

Kőkori fegyverek 431.

Kőszeghi Sándor 187.

Kővárv László : Erdély régiségei és történelmi
emlékei 1.

Krajova 313.

Krammer Nándor 55.

Kranzinos Máté 325.

Krasznavármegyei Somlyó 1
Krasznavölgy 1.

Krasznokutsk 42.

Kreisch Gáspár 325.

Krenitzky 307, 308.

Kréta és a szigetvilág 372.

Krisztus a kereszten 388 ; — és a tanítványok
387; — Pilátus előtt 31 1; — szenvedése és
megdicsőülése 316; — születése 326; — és
a vérfolyós asszony 246.

Kritios 13.

Kroisos korabeli templom 372.

Kruplicz András 269.

Krüger 150.

Krypsbach 202.

Kualuz völgy 130
Kubánvidéki lelet 281.

Kucsma 97.

Kudlóczi patak 352.

Kugler 153.

Kulturbilder aus griechischen Stádten 438
Kunstsammlungen in altér und neuer Zeit 13.
Kunszt János 188.

Kunvári Fülőp 92, 186, 187, 441.
Kunyhó-sziget 184.

Kupás János 125.

Kurt F. Müller 438.

Kuszejr-Amra 439
Kuzsinszky Bálint 437.

Külföldi archseologiai kutatások 372 — 376
Kürt-Gyarmat 128.

Kybele 373,

Kyndlink 392.

La Natúré 433.

La Téne-kori sírmező 173, 188.

La Téne-kultura 39.

Laborcz 351.

Laconicum 432.

Lakatos Iván. 259.

Lammeus, beyruti egyetemi tanár 439.

Latina 34.

Latorcza 261.

Laurencius Aurifaber 10.

Laurenziána 296
Lavrentie fődiakonus 31 1
Ládácska 238 — 250.

Láncz 255.

Lándsa 40, 45, 257 , 331, 413, 419, 421.

Láng Margit 24, 32, 238; — Nándor 186.

Lázár életrekeltése 246.

Leányfalu 93.

Leányvár 273.

Leányvári római castellum 187.

Lebő-sziget 269.

Léda 152, 242 ; — a hattyú ellen védekezve
247.

Leffler 317.

Légió II adiutrix pia fidelis Antoniniana 285.

Lehóczky Tivadar 139; — Tivadar: Lévai
és nagysárói leletekről 422- 424; — Tiva-
dar: Vaskori emlékekről Munkács környé-
kén 250 — 261.

Lehner 25, 29, 34.

Lelet: Abakanszki 46; adai 363; — aldunai
267 ; — alexandropoli 46 ; — alsónyéki 425
— 429 ; ananinoi 43, 47 ; — aradmegyei 53 ;

— avarkori 438; — árpádkori 71, 409; —
Bácsfeketehegyen 419, 420; — benei 53; —
beregmegyei 53, 254; — Bezenyéről 368;

— békésmegyei 53 ; biharmegyei 53 ; —
bjeliméri 281; — borsodmegyei 53 ; — Cae-
reből 46 ; — Corcelettesből 46 ; — cumaei
247 ; — Csabrendeken 139; — császári 244 ;

csertomliki 43, 44 ; — czikói 208, 284 ;

— dávodi 419 ; — debreczeni 53 ; — dél-

oroszországi 40, 42 ; — dorozsmai 286 —
287; — dubováczi 53; dunapentelei 238
— 250, 343 — 350, 438 ; — dununtuli 183 —
185; — erkedi 53; — fegyerneki 53; —
fejérdi 53 ; — felcsuthi 243 ; — felsőbalogi
147 ; - Fülén 183 ; — gerjeni 284 ; — ger-
nyeszegi 53 ; — glinistcsei 42 ; — gombosi
404—415, 446; — gyöngyösi 37—54 ; — gyula-
varsándi 55 — 78; — hajdumegyei 53; —
hajdusámsoni 437; — halmágyi 53; — he-
repei 53; — hevesmegyei 53; — intercisai
415; — judinai 44: — keramikai 39; -
keresi 42 ; — keszthelyi 208 : — kisasszonydi
137 ; — kiskőszegi 273 — 275 ; — kladovai
262 — 265 ; — knézi 438 ; — krasznakutski
44; — kubánvidéki 281; — Leién 268 —

270 ; — lévai 422 ; — lopóshalmi 55 — 78 ; —
lucskai 447; — malaja-anjikovaí 281: —
mátételki 273 — 275 ; — megiddói 247 ; —
merczefalvai 186 ; Mezőkászonyról 368 ;

miriszlói 53; — moholi 363; — móra-
halmi 366 : — Mörigenből 46 ; — Munkács
környékéről 46 ; - musnai 53 ; — nagy-
enyedi 39 ; — nagysárói 422 ; — nagyszent-
miklósi 127 ; — nádpataki 53 ; — neumageni
152 ; - nepvándorláskori 439 ; — Norciá-
ból 46 ; — nógrádmegyei 53 ; — oselvárdi
439; — óbébai 286; — őszön yi 339 — 343:
— Perjámosról 368; — permi 44; — pilini
47, 53; — piski 133; — potaissai 415 —
418 ; pókafalvai 53 ; — ptoioni 247 ; —
puszta-szt.-jánosi 177: — rakamazi 53; —
ramontei 46 ; — rábéi 287 ; — rákosi 42 ;
- regölyi 53, 142; — régibb középkor 77 ;

— rimaszombati 147; — simonfai 137; —
skytha 37 — 54 ; somhidi 53 ; — szabolcs-
megyei 53 ; — szakolezai 257 ; — szalacs-
kai 137 — 148; — szamolányi 176; — sza-
mosújvári 173 ; — szegedvidéki 361 — 371 ;

— szendrőládi 147 ; — Szentiván község-
ben 436 ; — szécsényi 368 ; — szécsény-
pinkahegyi 424 — 425; — szibériai 53; —
szirmabesenyői 53 ; — szolnokmegyei 53 ;

— szőnyi 53, 339 — 343 ; — tavasthusi 281 ;

— temesmegyei 53 ; — tordai 270—273 ; —
törteli 53 ; — verseczi 53 ; — veszprémme-
gyei 436 ; — viatkai 43 ; — vorobjevoi 281 ;

— zemplénmegyei 436 ; — zombori 262 —
265 ; — zsákodi 53.

Leli leletek 268 — 270.

BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ.

XXI11

Lemez 405, 406, 408, 410, 429.

Lenart Goltschmid 125.

Leokes Mihály 92.

Leonardo úrvacsorája 438.

Lepoglavai templom 89.

Lessing 279

Lébényi apátsági egyház 88.

Lékai vár 88.

Lél 132.

Lévai leletek 422 — 423.

Libahalom 281
Lichtneckert József 279.

Licinius 28 ; — -féle érem 366
Liguriobronz 189.

Lipcsey József 186, 187.

Lipp 244.

Lippa 126.

Liptómegyei középkori emlékek 436.
Litterarisches Zentralblatt 433.

Liutprand paviai diaconus 131
Loeschke 152, 169.

Loggia di’ Lanzi 16.

London, British Museum, Cat. of sculpture 15.
Longobard régiségek 249.

Lopós-halom 55 -78.

Lorenz Goltsmet 8.

Los Villares 159.

Louvre 18.

Lovas-emlékek Sarmisegethusából 82 — 85.
Lovassirok a Bácskában 419 — 421.
Lovácskahegy 250.

Lófogdosó-sziget 430.

Lóth 320.

Lőcsei plébánia-templom 88, 306.

Lőrincz mester 403.

Lubbock 58.

Lucca della Rabbia énekes karzata 294.
Luciliburgensia 165.

Lucilla hajviselete 19.

Lucskai lelet 447.

Luka 311.

Lukács György 55.

Lukcsics József: A somlyóvásárhelyi római
sírkőről 359 -360.

Luna 84.

Lux Kálmán 4, 5
Ly kosurai női fejek 234.

Lysimachos aranyérme 50.

Lysippos 13, 342; — iskolája 374.

Lysistratus Sicyonius 237.

Lyukasztóvas 279.

M. Aur. Caesaris 159; - Aurelius 238: — T.

Cicero 13.'

Macdonald 342.

Macellum 432.

Machmut 205.

Maderna 296.

Madridi museo arqueologico 168.

Magazzino archeologico 341.

Magnesia 16.

Magura-hegy 1.

Magyar kálvinista deák a XVII. században
no; — kálvinista pap a XVII. században
103 ; — művelődés a XVI — XVII. század-
ban 433 ; — nemzeti múzeum 24, 37 — 54,
93, 104, 149, 189, 208, 231 — 238, 238 — 250,
339—343. 343—350, 37b 39i. 436, 437. 44i
— 442; — szent korona 434 — 436; - viselet
története 186; — vitézek a XVII. század-
ból 119

Magyarország műemlékei. A vallás- és köz-
oktatásügyi miniszter megbízásából szer-
keszti báró Forster Gyula (ism. Békefi
Rémig) 87 — 91 ; — középkori várairól 437.

Magyaróvár 442.

[ Mahler A. 19; — Ede 24, 32, 238, 244, 415; —
Ede: Dunapentelei ásatásaim 1908-ban 343
— 350: - Ede: Pannóniái sírleletek 186.

Mainzi tornyok 25

Majsa 369.

Makó 269.

Mai Tepeh 374.

Malaja-anyikovai lelet 281

Malaspina 433.

Malefikanten-Kelch 385.

Maimer Márton 195

Malomvizi falképek 441.

Marcellianus 349.

Marcus Aelius Antoninus 361 ; — - Aurelius
187 ; — Aurelius Bassus 345, 346 ; - Au-
relius Commodus 348 ; Aurelius decurio
coloniae Aquinci 349, 350 ; — Schoppel
3?1-

Marienburg 201.

Marjai Szabó István 55.

Marko 311.

Marmontof Bazilios 314.

Marosi Arnold 437, 439.

Maros-szent-imrei templom 90.

Marosszentkirályi kehely 386.

Maros-Tisza köze 127.

Marosvár-Csanád 127.

Marosvásárhelyi sírcippus 31.

Marpodi kehely 395

Mars 154, 245.

Marsigli vízfestményei 104.

Marsilio Ficinio 301.

Martin, l’age du bronzé au Musée de Mi-
noussinsk 44.

Martinus Drud 206.

Martinuzzi György 89.

Massilia 150, 172.

Mátéi 311.

Matidia 15.

Matthaeus Much : Die Trugspiegelung orien-
talischer Kultur in den vorgeschichtlichen
Zeitaltern Nord- und Mittel-Europas (ism.)
431;

Matutina 349.

Matz 160; — -Duhn: Antiké Bildwerke in
Rom 22

Mau 166; — Pompeji 17.

Maylád István 122, 204.

Mánuel czár 314.

i Mária 31 1 ; — a gyermek Jézussal 298, 299,
391; — és János 388: — halála 313; —
királyné síremléke 438 ; — Magdolna 323,
388 : Terézia 197.

Máriafalvi egyház 88.

Márki Sándor 127.

Márton Lajos 92, 441; — Lajos : A merczifalvai
őskori aranylelet 186; — Lajos: Skytha
sírleletek Gyöngyösön 37 — 54: — Lajos:
A velem-szentvidi őstelep (ism.) 276 — 278.

Márványfej és bronzmaszk a nemzeti múzeum-
ban 231 — 238.

Mátételki leletek 273 — 275.

Mátra 37

Mátyás király 4 ; — király idejéből való két
harang go; — király kardja 434; — király
kálváriája 389.

Mechil Goldsmid 8

Medeia 149.

Medgyes 133.

Medgyesi Anna 3 ; — -Báthory-féle vár 6 ; —
István 6; — János 6; — - Móricz 6; —
nemzetség 1 ; — Simon 1.

Medici Aphrodité 23, 376.

Medusa-fej 157, 238.

Megalithikus építkezések 431.

Megelchin 205.

Megiddói lelet 247.

XXIV

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

Meister Casper 392.

Meklenburg 266
Melpomene 243.

Melzer J : Das Kásmarker Schloss 180.
Mente 97.

Mercurius 190, 245 ; szobra 345.
Merczifalvai őskori aranylelet 186.

Mersa 135.

Mértén Süssmilch 321 ; — Thadeus 328.
Merkurie és Eutatie 311.

Mesopotamia 431.

Meszes-hegy 1.

Metamorphosis Transylvaniae 100
Metz 152, 235.

Mezőkászony 368.

Mécses 66, 67.

Mészkői római felirat 360.

Michael Riwd 205 ; Rod 205, 206 ; — Ruf-
fus 205 ; — Schildmacher 321 ; — Schmidt
321 ; — Schöllingk 321 ; Schwartz 321
Michaelis: Ancient Marbles 18.

Michelangelo : Capitolium-ablakok 296 ; Lau-
renziánája 296.

Migazzi Kristóf 283.

Mihalik József 8, 436, 440, 442; — József:
A zománcz 395 ; — Sándor 437.

Mihály arkangyal 312 ; — vajda 434.

Miletos 372, 438.

Milleker Bódog 438: — Bódog: A verseczi
városi múzeum és könyvtár 187- 188.
Minerva Medica 432.

Minő da Fiesole síremlékei 298.

Minuszinszki múzeum 44.

Miriszló 53.

Miske Kálmán : Egy őskori bronzszobrocská-
ról 266 — 268 ; ■ — Kálmán : A velem-szent-
vidi őstelep (ism. Márton Lajos) 276 — 278.
Miskolcz 443.

Miskovszky Viktor 441.

Mithra legendája 164.

Moab 439.

Mogyoród 128.

Mogyorós-sziget 184.

Mohácsi vész 291
Moholi lelet 363.

Mohorai Miklós 283.

Mommsen 237.

Monaji halom 53.

Monatshefte dér kunstwissenschaftlichen Lit-
teratur 432.

Mongolén 128.

Monte-cassino 280.

Morvái Farkas Mihály 37.

Mosel vidék művészete 150.

Moseltor Trierben 36
Moszkovita művészet 312.

Mozsár 203.

Móra Ferencz ásatása az ötömösi Templom-
hegyen 369; — Ferencz: Bilisicsi ásatá-
sokról (Szeged-Alsóallja) 429-430; — Fe-
rencz: Szegedvidéki leletekről 361 — 371.
Mórahalmi ásatás 366.

Móricz mester, nyitrai főispán 1.

Mózes, a mint a sziklából vizet fakaszt 246.
Möller István : A Hunyadi-síremlékek anyaga
és kivitele 88: — István: Hunyadi János
korabeli építészeti emlékek 89.

Möringen 46.

Mrksits Jásó 365.

Mschatta 279, 281.

Munár-Szentpéter 188.

Munkács 46; — környékén lelt vaskori emlé-
kek 250 — 261.

Munoz 314.

Musil 439.

Musna 53.

Muzsna 395.

Múzeumi és Könyvtári Értesítő 436 — 438.

Múzeumok : Afrikai 170 ; — alsókubini 442 ;
— aradi 442 ; — athéni 237 ; — bányászati
és kohászati 437 ; — bártfai 436 ; — berlini
246 : — berlini Kaiser Friedrich 439 ; -
békéscsabai 442 ; — békésmegyei 55 ; —
bonni 245 ; — bostoni 237 ; — british 15,
18, 249, 342 ; — Bruckenthal- 197 ; — deb-
reczeni 437, 442, 443 ; — erdélyi 179 ; —
Erzsébet királyné 437 ! — gyöngyösi 54 ; —
gyulafehérvári 85, 442 ; — iparművészeti
436; — kairói 246; — kassai 436, 443; —
kecskeméti 443 ; keszthelyi 443 ; - kis-
kunfélegyházai 443 ; — komáromi 442, 443 ;
— Louvre 18, 22 ; — Magyar Nemzeti 24,
37 54. 93. I04. i49. i89. 208, 231—238, 238
—250, 339—343. 343— 35°. 37b 39L 436, 437 í
magyaróvári 442 ; — minuszinszki 44 : —
miskolczi 443 ; — Musée de l’Algerie 18 : —
Musée de Cherchel 18; — Musée de Con-
stantine 18; — Musée de Lambése 16; —
Musée Guimet 341 ; — Museo arqueologico
Madrid 168 ; — Museo Capitolino 18. 22 ;

Museo Chiaramonti 23 ; — Museo déllé
Terma 18, 249, 341 — nagyszebeni 437 ;

nápolyi 20, 248, 236 ; — örmény 438 ; —
pécsi 439, 443 ; — poprádi 442, 443 ; — po-
zsonyi 442, 443 ; - saalburgi 377 ; — sáros-
vármegyei 436 ; — selmeczbányai 442 ; • —
sepsiszentgyörgyi 442, 443 ; — siracusai 170;

— soproni 436 ; — szabolcsvármegyei 187 ;
szamosujvári 438 ; — szegedi 429, 443 ; —
szegszárdi 436, 443 ; — szentesi 443 ; -
szentpétervári Eremitage 342 ; — szombat-
helyi 436, 442, 443 ; — temesvári 437, 443 ;

tiszafüredi 437 , 443; — trieri 150; —
turóczszentmártoni 437 ; - váczi 282, 443 :

— verseczi 187 — 188, 442, 443 ; — veszprémi
437. 443 ; zombori 419.

Múzeumok és könyvtárak főfelügyelősége 442
446 1 — ideális rendezése 436.

Műemlékek orsz. bizottsága 87 — 91 ; - vé-

delme 88.

Miiller F. 197; K. F. 438.

München, Glyptothek 15, 232.

Műipari adatok Kassa régi jegyzőkönyvéből
448.

Mydvess Hans 395.

Mykenaei kupola-sírok 431 ; — szobrocskák
267.

Myrche 206.

Myskovszky Ernő : A magyar képzőművészet
történeté 7; — Ernő: Nagybányai ötvös-
művekről 79 — 82; Viktor: A bártfai plé-
bánia-templom régi barokk oltára 306-
309; — Viktor: A bártfai városházról 354
—359-

Mythologiai domborművek 149 — 172.

Nagy Constantinus 222; — Géza 352; — Géza:
Butául Zoapan, Buila Zoapan 127 — 137; —
Géza: A honfoglalók 186; — Gyula: 279:
— Ilona 80 ; — Iván 282 ; — Károly 149 ; —
Lajos adai tanító 363 ; — Miklós 361 ;
Sándor 234; — Sándor halottas kocsija 438

Nagyapóid 197.

Nagybányai ötvösművek 78 — 82 ; — temp-
lom 88.

Nagyenyed 53.

Nagyenyedi skytha sírok 39.

Nagyfalu 188.

Nagy-Küküllőmegye 131.

Nagyludas 195.

Nagymihályi-család 352

Nagysárói leletek 422 — 424

Nagyszeben 53, 193.

BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ.

XXV

Nagyszebeni múzeum 437 ; — polgármester
102 ; — szász királybíró 99.
Nagyszentmiklósi kincs 127.

Nagytatárhavas 85.

Nagyvárad 446.

Narce 266.

Narkissos 155, 168.

Nasakai palota 439.

Nádor-csatorna 55.

Nádpatak 53.

Nándorvályai oláh templom 309 — 315.

Nápoly 20.

Nápolyi Museo Nazionale 236, 248.

Násfa 389.

Necropoli Cumana 248.

Nem egyesült görög-keleti pap 107.

Nemanja István 280.

Nemesek a XVII. századból 98.

Nemzeti viseletűnk emlékei 399.
Nereida-emlék 169.

Nero 235
Nesbitt L 159.

Nesiotes 13.

Nesztor 131.

Neues Pester Journal 438.

Neumageni leletek 152.

Newton 169.

Neyen 150.

Németes spanyol viselet 97.

Némethi István 80.

Németujvár 354.

Népvándorláskori leletek 439 ; — lovassírok a
Bácskában 419— 421.

Niccolini 164.

Niceratos 19.

Niclos Goltsmet 8.

Nicolao Kornys 202.

Nicomedia 243.

Nike 165, 244.

Nikephoros 135.

Nikodemus 314
Nikolaje 311, 313.

Nikopol 44.

Nimesi városkapu 35.

Ninive 319.

Niobidák 152.

Noé 313.

Nojonn 128.

Norcia 46.

Noricum 185.

Notizie degli Scavi 16
Novesium 36.

Novilara 266.

Nógrádmegyei leletek 53.

Növényekből származott helynevek 128 — 129.
Női szobrok a Flaviusok korától kezdve a
császárság végéig 13 — 24.

Numerius Popidius Priscus 245.

Nussbach 201.

Nürnbergi Szt. Lőrincz temploma 306.
Nyárá-d 128.

Nyárád-Szentbenedek 53.

Nyáros-hegy 1.

Nyáry Albert 92; — Albert: Szécsény-pinka-
hegyi leletről 424 — 425.

Nyér 85.

Nyílhegy 259, 421.

Nyírbátori minorita 88
Nymphaeum 432.

Obergerm. raet. Limes 167.
Obsidián 174.

Ochtum 127, 133.

Oderesio 438.

Odessai rég. társulat 433

Odruh 34.

Odyssea- táj képek 171.

Oidipus 149.

Okmány a bártfai főoltár készítésére vonat-
kozólag 307.

Oláh bojár 118: — falusi pap 107.

Oláhország bojárjai 97.

Oláhországi fuvaros 119; — - püspök viselete
a XVII. században 107 ; — sertéskereskedő
119

Olajfákhegyi jelenet 311.

Olasz művészet 289; — terramárák 277.
Olaszföldi kincstárak felügyelete 437.

Olt 86.

Oltárok 285.

Olympia 15.

Olympiában talált athléta bronzfej 237.
Olympiai Zeus 244.

Ommajjáda kalifák 439.

Omphalos 341.

Ondava 351.

Opera dél Duomo 294.

Orbán Balázs 85.

Orientalista congressus Kopenhágában 439.
Ormós Zsigmond 437.

Orosz császári akadémia 433.

Orosz Endre 438 ; — Endre : Az apahidai
«Réti őstelep» 172 — 179; — festőiskola 314 ;
- - Mihály 366.

Oroszlámos 286.

Orpheus 149.

Orsovai régiségek 437.

Orsógomb 146, 148, 248, 270, 333, 410, 41 1, 412,
4i4. 43° ,

Országos régészeti és embertani társulat 92,
186 — 187, 441

Ortvay Tivadar akadémiai emlékbeszéd Wo-
sinszky Mórról 437; — Tivadar: Emlék-
beszéd Wosinszky Mór fölött (ism. a. b.)
283 — 284.

Orvosságos kövek 389.

Oselvárdi lelet 439.

Osterburken 164.

Osterwald 153; — Das römische Denkmal in
Igei und seine Bildwerke 157
Oswald Gáspár 283.

Osztrovo-Dunasziget 188.

Otio Una 347.

Oundufia Ete 134

Overbeck : Das grosse Mosaik auf dér Piazza
della Vittoria in Palermo 242 ; — Kunst-
mythologie 15 ; — Schriftquellen 343.
Qwen Jones 282.

Óbébai leletek 286.

Óbudai amphitheatrum 88.

Ócsai praemontrei prépostsági templom 88.
Ó-Szőny 190

Ó-szőnyi Asklepios-szobrocska 339 — 343 ;

lelet 339.

Öcsöd 130, 281.

Okörhajcsár 115.

Örmény múzeum 438.

Ötömösi Templom-hegy 369
Ötvösműkiállítás lajstroma 388.

Ötvösművek 315—330, 377—379, 385—389
Ötvösök és ötvösművek a XV. és XVI szá-
zadban 8 — 10, 122 — 126, 198 — 208.

Ötvösség epigráfiája 399.

Öv 389.

Ovdísz 208, 209, 212, 213, 2x5, 222, 226. 227,
- 334, 408.

Ovkapocs 213.

Őrlőkövek 174, 256.

Őrmező 354.

,.s-itáliai Vesta-kultus 20

Őskori bögrék 61 — 70 ; — bronzszobrocska 266
—268.

XXVI

ARCH/EOLOGIAI ÉRTESÍTŐ.

Paduritia-hegy 172.

Paeonia 252.

Paizsdudor 260.

Paksi István 344.

Pál. Cancelleria Roma 294.

Palatinusi Apollo-templom 13.

Palazzo Borghese, Róma 22 ; — Corsini 17 ; —
Giustiniani 19.

Palást 100.

Pallas 245.

Palma di Cesnola 267.

Pamatky Archaeologické 433.

Pan és Daphne 376.

Panagia Hodegetria-typus 280 ; - — Kyriotissa
3i3

Pannonhalma 446.

Pannonhalmi szentmártoni főapátság 88.
Pannónia 28, 150.

Pannóniái Azalusok 285 ; — késő császárkori
épitésmód 32 ; — ládácskák 238 — 250 ; —
sírleletek 186.

Panteleimon 31 1.

Pap Antal 92.

Paraj -d 128.

Paráczi őstelep 438.

Parea 169.

Parnó 354.

Parthenon friezének domborművei 339.
Pasiteles 13.

Pasteiner 309.

Pastorale 199.

Páter Petrus Uj falvi 5.

Patkó 280.

Patvarcz 441.

Paul Schuller 318.

Pauler Gyula 282, 434 ; — Gyula : A magyar
nemzet története az árpádházi királyok alatt
133; — Tivadar 87.

Pavel apostol 311.

Pánt 47, 210, 212, 213, 218, 25 r , 334, 335.
Páris 240.

Páska Nándor 56.

Pásztor József 447.

Pegasus 238, 239.

Pékár Vabril 259.

Perecsen 1.

Perényi 351.

Pergamon 372, 438.

Pergamoni Ásklepios-szentély 343 ; — fej 234.
Perjámos 368.

Perm 44.

Perrot-Chipiez 170.

Perseus 153.

Perugiai kiállítás 437.

Pesity Imre 361.

Pester Lloyd 438
Petersen 31.

Petényi Henrik 264 ; — József 264.

Pethe-féle kehely 389.

Petri Mór: Szilágyvármegye monographiája 1.
Petrik 309

Petronelli Heidentor 30.

Petronianus 346.

Petrus Goltsmet 8
Petrovics Aurél 85.

Petrovits Uros 188.

Petru 31 1

Petworthi Aphrodité 231.

Pécs 443.

Pécs-baranyamegyei Múzeumegyesület értesí-
tője 438—439.

Pécsi belvárosi templom 439 ; — középkori
sírok 437 ; — múzeum 439 ; - scrinium

247 ; — székesegyház 88 ; — székesegyház
építészeti és szobrászati emlékei 436
Pénzverő- és öntőműhely Szálacskán (Somogy-
megye) 137 — 148.

Péter a kulcsokkal 316; metropolita 314;
— moldvai vajda 206

Péterfalvi Szathmári Károly : A Báthoryak
bölcsője 3, 6.

Péter vásár 13 1.

Pfahlbaumesser 47.

Pfannberg 354.

Pic dr. 276, 433.

Picarium 207.

Piceno 249.

Pietas 19.

Pilátus 311.

Pilini lelet 47, 33.

Piliske 85.

Pilismaróti római castrum 186
Pipin 127.

Pinciana 34.

Piski 53.

Piterman István 201.

Pityke 144, 212, 213, 214, 215, 223, 429.
Piukovics István 274.

Phanis 19.

Phidias 13.

Philippus 272.

Philomele 149.

Phyromachos 343.

Pleckert Marcus 318, 329.

Plinius 13, 235, 375, 389.

Poculum 207.

Podporány 188.

Pogány Jenő 441 ; — Jenő: Gombosi sírmező
404—415.

Pogány-ér 269.

Poggio Imperiate, Firenze 22.
i Pokrovskiy 315.

Polgárdi 183.

Pollio 13

Polybius 237, 339, 343.

Polykletos 190.

Pompéjii Porta Ercolanea 35 ; — Porta Ma-
rina 35.

Popidius Priscus 245.

Poprád 442, 443.

Porcher 18.

Porta Asinara 34 ; — dei Borsari Veronában
35; - Ercolanea Pompéjiben 35; — Gesu
296; — Marina Pompéjiben 35; — Nigra
24, 34 ; — Palatina 34 ; — Pia Rómában
296; Praetoria 26, 29: — Praetoria Aos-
tában 35 ; — Principális 29 ; — S. Paolo
34; — S. Sebastiano 34.

I Poseidon szobor 373 ; — és Amymone 166.
Postakocsis a XVII. században 115.

Potaissa 84, 271, 415 — 418, 445.

| Pozsony 442.

j Pozsonyi szent-ferenczrendi és Klarissa-egy-
ház 88

Pozsonymegyei Szent-Antal 93.

Pozzuoli 16.

| Pócsi scrinium 242.

I Pók Anna 1.

Pókafalva 53, 187.

Pókafalvi emlékek 193 — 197.
j Pósa 1.

Posta Béla 279, 436, 440.

Praehistorikus bronz domborművek 266
Praepositus stationis 149.

Praetextata Crassi filia 2r.

Prat 168.

Praxiteles 13, 231, 341.

Prátói erkély 296.

Prázsmár 86.

Priene 438.

Priénei vásári kapu 23
Privina 185.

Proculinus 359.

Proczner Mihály 80.

Prokne 149.

RETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ.

XXVII

Propugnaculum 33.

Ptoion-i lelet 247.

Ptolemaeusi kor Ízlése 159.

Publius Aelius Atta 285.

Pudicitia 22.

Pulszi 128.

Pulszky : Bakócz Tamás sírkápolnája Eszter-
gomban 289 ; — -Radisics : Az ötvösség re-
mekei 386.

Purgstal 274.

Puszta-szt.-jánosi bronzkori urnatemető 177.
Púpos-hegy 1.

Pyroxén-andesit 174.

Quadok 28.

Quadrivium 30.

Quartale Catherinae 8 ; — Corporis Christi
8 ; — Petri 8 ; — Porticae 8.
Quarz-porphyr 174.

Quellén zűr Geschichte dér Stadt lvronstadt 8.

Rablóbarlang 188.

Rabula-codex 280.

Radloff W. : Die alltürkischen Inschriften dér
Mongoléi 131.

Radna 137.

Radul Wracz 205.

Rajna-vidék művészete 150.

Rakamaz 53.

Rakics Dániel 238.

Ramonte 46.

Ranke 432.

Rábéi ásatás 287.

Rácz-Kozár 130.

Rákosi lelet 42.

Rákóczi Ferencz 2 ; — I. György 352, 353 ; —
II. György 2, 4 ; — Zsigmond fejedelem 98.
Recueil d’Antiquités de la Scythie 40.
Regensburgi Porta Praetoria 26.

Regöly 53, 142.

Reinach S. 14, 19, 190 ; — La necropole royale
a Sidon 17 ; — Salamon 433.

Reinecke Pál 53, 258.

Reiner Zsigmond 186.

Reisch 31.

Reissenberger : Kirchliche Kunstdenkmáler

aus Siebenbürgen 395.

Reizner János 286.

Rensdorff 395

Revue archéologique 433.

Récsey Viktor 447.

Régészet a hazai kalendáriumokban 447.
Régészeti és embertani társulat 92, 186 — 187,
441 ; — tanulmányok Szebenmegyében 186.
Régibb középkori győri sírmező 208 — 230 ; —
középkori lelet 77 ; — középkori temető
330—339-

Régiségmúzeumok gyarapodásáról szóló jelen-
tések 443.

Réti őstelep 172 — 179.

Réty 85.

Rézhegység 1.

Rhea Silvia 154.

Rhé Gyula 436.

Richter 160.

Riegl 22.

Righetti 162

Romaszombati lelet 147.

Rong-féle kehely 386.

Ritterling 24.

Ritu Satuluj 172 ; — Zsiceilor 179.

Rivista d’Arte 291.

Róbert 169; — Sarkophagreliefs 159.

Rococo műalkotások 307

Roediger Lajos : Sánczvonulatokról Három-
szék- és Brassómegyékben 85 — 86.

Rogatusé Julius 170.

Roland nádor 1 ; — -szobor 358.

Roscher 190.

Roska Márton 92

Rosselino 296.

Rothbach 201

Roverrano 305.

Róbert Károly 352.

Róma, Museo Capitolino 22 ; — Palazzo Bor-
ghese 22.

Római birodalmi művészet 149 ; — castellum
187 ; — épület törmelékmaradványai 343 —
344; — és egyéb dunántúli leletek 183 —
185 ; feliratok 360 — 361 ; — feliratos kő-
emlék 185 ; — kapu mintája égetett agyag-
ból 25; — kőemlékek lajstroma 437; —
ládácska 238- -250 ; — művészet 23; — mű-
vészi emlékek 13 ; — női szobrok a Fla-
viusok korától kezdve a császárság végéig
13 — 24; - portrait művészet 23; — torony
mintája Potaissából 415 — 418.

Rómer Flóris 186, 339 ; — Flóris ásatásai 184.

Römische Ikonographie 14; — Limes in Öster-
reich 29.

Rubens 306

Rudolf, II., kincstára 434

Rufinus 359.

Ruhás római női szobrok a Flaviusok korától
kezdve a császárság végéig 13—24.

Rupp J. : Magyarország története 196

Ruszka 433.

S. Catarina dei Funari 296; — Maria della
Pace templom 294 ; — Maria dél Popolo
296 : — Pictro in Vincoli 296 ; — Susanna
296.

Saalburg 34, 377.

Sabinianus 345,

Sabinus 345.

Sabouroff 171, 342.

Sacken : Das Grabfeld von Hallstatt 42, 144,
Bronzén 190.

Sainte Colombe 159.

Saladin 170.

Salamon és Dávid 313 ; — Ferencz 282.

Salardus 131.

Salonai kapu 34.

Salonina 406.

Samosata 149

San Giovannio Paulo templom 296.

Sangallo 158.

Sansovino 296.

Santa Croce 303 ; — Maria Incoronata-temp-
lom 438; — Maria Novella 298.

Sarinus 349.

Sarkantyú 429.

Sarló 173.

Sarmaták 28.

Sarmisegethusa 445

Sarmisegethusai mithraeum 164 ; thrák lo-
vas-emlékek 82—85.

Sarolth 133.

Sarut 97

Sassanida érmek 438.

Sauroktonos 17.

Savaria 28.

Sági János 447.

Sámuel czár 133.

Sánczvonulatokról Háromszék- és Brassó-
megyékben 85 — 86.

Sáponya-Puszta 262. /

Sárospataki várak 352.

Sárosvármegyei múzeum 436.

Sáchsisches Burzenland 387.

XXVIII

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

Scereducy 132.

Scheffer-Boichard : Kleinere Forschungen zűr
Geschichte des Mittelalters 149.

Scbierendorf 34.

Schildmacher M. 321.

Schirkhuber Móricz 283.

Schliemann ásatásai 237 ; — llios, das Land
dér Trojaner 268.

Schlosser : Die Kunst- und Wunderkammern
dér Spátrenaissance 437.

Schmelzglas 395.

Schmidt Chr. W. 157 ; — Hubert 432 ; -
M. 321.

Schmit Lőrincz 194.

Schneider 249 ; ~ Auserlesene Gegenstánde

167; — Rudolf: Antiké Geschütze auf dér
Saalburg 377.

Schoppel 321.

Schorn 153.

Schöffer Leó 4.

Schöllingk M. 321.

Schönherr Gyula: Corvin János síremléke a
lepoglavai plébánia-templomban 89: —

Gyula életrajza 437; — Gyula halála 189.

Schreiber 158.

Schubert Sóidéra 433

Schuhmacher: Sammlung antiker Bronzén 248.

Schuller Paul 318

Schulten 167.

Schulter G. 79.

Schultz Lukács 355

Schvvartz Fr. 157; — M. 321.

Schwerer Mark 198.

Sebastian Han 327.

Sebestyén Gyula 437.

Secundinius 153.

Segesvár 43-5.

Selmeczbánya 442.

Sentinumi Sol. 165.

Sepsiszentgyörgy 442.

Septimia Constantina 345, 346.

Septimius Severus 21

Serapis 246.

Serleg 389.

Serta Harteliana 249.

Severus 21.

Sevilla 16.

Seybsiger Mihály 318.

Sibalt Goltsmit 8.

Sibenaler 160.

Sicilia 170

Sicyonius 237.

Sieveking 16.

Sigismundus Gemmarius 204; — Gemmarius,
Perrelhefter 126.

Sigma Tepeh 374

Siijsky 314.

Siklós 133.

Silvanus isten 348.

Simeon stilites 311.

Simon aurifaber 198 : — Dylch 207.

Simoné 311.

Simonfa 137.

Simonyi József 419.

Siracusai múzeum 170.

Sírlelet : Ananinoi 43, 47 ; — avarkori 438 ; —
árpádkori 409 ; — bácsfeketehegyi 418 — 420 ;
— Bácskában 419 — 421 ; — bezenyei 368; —
corcelettesi 46 ; — csombordi 53 ; — cu-
maei 247 ; — dávodi 419; — dubováczi 53 ;

- dunapentelei 238 — 250, 343 — 350. 438 ; —
gátéri 330 — 339 ; — glinistcsei 42 ; — gombosi
404—415, 446 : — gyomai 53 ; — gyöngyösi
37 — 54 I — győri 208—230; — judinai 44;

- kakasdombi 53 ; — kenyérvári 366 ; —
krasznakutski 44 ; mezőkászonyi 368 : —
mórahalmi 366 ; Mörigenből 46 : — nagy-
enyedi 39, 53; — népvándorláskori 368, 419

— 421 : nyárad-szentbenedeki 53; — pan-

nonjai 186; — perjámosi 368; pilini 47,
53 ; — régibb középkori 208 — 230 ; - - séta-
téri 53 ; — Somlyói 146 ; — skytha 37 — 54 ;

- szentiváni 436; • — szécsényi 368; -
szibériai 53 ; ugrai 53 ; — veszprémme-
gyei 436 ; — zala-mihályfai 53.

Siscia 243.

Skander bég 434.

Skopas 231.

Skylitzes 128, 132.

Skytha sírleletek Gyöngyösön 37 — 54.

Smith C. 18; — -Porcher : History of the
Recent Discoveriesat Cyrené 18.
Sodronyzománczos kelyhek 394.

Sogliano 158.

Sol mellképe 153.

Solymásy-féle gyűjtemény 187.

Sombid 53.

Somlyó 1.

Somlyói hallstatti sírok 146.

Somlyóvásárhelyi római sírkő 359 -360.
Somlyóvilla 1
Somogy 128.

Somogymegyei pénzverő- és öntőmühely 137
— 148.

Soós Sándor 269.

Sophia 132.

Sophus Müller 431.

Sopron megye 274.

Soproni múzeum 436; — Szent János-kápolna
88 ; - Szent Mihály-egyház 88.

Spalatoi kapu 34.

Sphinx 149.

Spiessglas 395.

Spiridion 311.

Spitzer Mór 186, 441.

Splényi 308.

Springer A. 150: Michaelis 24, 158.

St. Angelo 31 ; — -Rémy 169.

Stefansminde 43.

Stenner Frigyes 8.

Stephane födiaconus 311.

Stern E 433 ; — L. 267.

Sthin Tamás 320.

Stiller Bernardin János 37; — János 447; —
Kálmán 37.

Stílus 248.

Stöckel Péter 306.

Stöckl Lénárd 306.

Strettwegi kocsi 266.

Stróbl 186.

Stroganoff 314.

Strong E. 22.

Strzygowski 432 ; — József 279; — J. : Kopti-
sche Kunst 246 ; — Orient oder Rom 159.
Studniczka 235 ; — Dér Rennwagen im syrisch-
phönikischen Gebiet 51.

Styx 156
Suba 97.

Sukoród 129.

Suniumi leányfej 232.

Supka Géza 186, 192, 438, 441; — Géza: A
felsőszombatfalvi és a nándorvályai oláh
templom 309 — 315; — Géza: Könyvészet
94 — g6, 288, 380 — 384; - Géza: Újabb ta-
nulmányok a honfoglalási kor emlékeiről
(ism.) 278 — 282.

Surnugrad 134.

Susanna 296

Sümegi Darnay-múzeum ingyen naptára 447.
Süssmilch 321.

Süveg 97.

Sylvester-féle korona 434.

Syria 439.

Syriai csapatok 149.

Syrus evangeliarumok 150.

Syrusok culturális befolyása 149.

BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ.

XXIX

Sz. László király 307 ; — Mária 6 ; — Pál
szobra 307 ; — Péter szobra 307

Szabadka— Gombos — Palánka vasútvonal 404.

Szabolcsmegyei leletek 53.

Szabolcsvármegyei múzeum 187.

Szakolczai lelet 257.

Szalacskai kelta pénzverő- és öntüműhely 137
— 148.

Szalay Imre 437; — Imre: Kalauz az Erzsé-
bet királyné múzeumában 437.

Szamárhegy 188.

Szamolányi temető 176.

Szamosközi István 272.

Szamosközy István 433.

Szamosújvári Petris-telep 173; — római cas-
tellum 437.

Szaraczén ornamentika 282.

Szarukő 174.

Szarvasagancs 55, 74.

Szasszanida művészi kör 281.

Szathmári Károly : A Báthoryak bölcsője 36.

Szántóffy Antal : A Bakács-kápolna Eszter-
gomban 290, 291.

Szárnyas Gorgo-fej 238.

Szász falusi biró 103; — ifjú a XVII. szá-
zadban 99 ; — tanácsúr 102 ; — városi ta-
nító viselete no.

Szászhermány 86, 201.

Szászmogyorós 201.

Szávó György 344.

Szebenvidéki kelyhek 395.

Szedec 132.

Szeged 268, 443.

Szeged-Alsóallja 429.

Szegedi múzeum 429.

Seged-majsai határ 369.

Szegedvidéki leletek 361 — 371.

Szegszárd 443.

Szegszárdi múzeum 436.

Szejdi Achmet pasa 4.

Szelefkidák 279.

Szemed és Szemes 129.

Szemény nemzetség 131.

Szendrei János 4361 — János: Az országos
régészeti és embertani társulat 92, 186 —
187; — János: Adatok az erdélyi férfivise-
let történetéhez a XVII. században 97 —
122; — János: A habánok története Ma-
gyarországon és a habán majolika 104; —
János : Képek az eperjesi XV. századi adó-
lajstromokban 399 — 403 ; — János : Magyar-
ország középkori várairól 437; — János:
Újabb adatok a magyar viselet történeté-
hez 186.

Szendrőládi lelet 147.

Szent Agotha 90 ; — István 127 ; — István
koronája 434 — 436 ; — János-kápolna Sop-
ronban 88 ; — József 326 ; — Kristóf 402,
403 ; — Lukács 314 ; — Márton 88 ; — Mi-
hály 313 ; — Paraskiva 313 ; — Pál 90, 391 ;
— Pál levele a filippiekhez 323 ; — Sebes-
tyén 388.

Szentes 443.

Szenthegy 1.

Szentiván község 436.

Szentkatolna 86.

Szentpéter 201

Szentpétervári sardonyx 162.

Szentpétery Imre 438.

Szentvidi bronzszobrocska 266.

Szepesházy Gáspár 355.

Szepes-olaszi templom 88.

Szepességi várak 352.

Szepesváralja 446.

Szerdahely 197.

Szeth 313.

Szécsény 366.

Szécsény-pinkahegyi lelet 424 425.

Székely katholikus tanuló viselete a XVII. szá-
zadban no.

Székelyföld monográfiája 85.

Szibéria 43.

Szibériai leletek 53.

Szíjvég 208, 210, 212, 213, 214, 215, 219, 221
223, 225, 228. 264, 265, 332, 334, 335, 406, 407.
Szilas 129.

Szilá-gy 128.

Szilágycsehi vár 1.

Szilágyi czímere 90.

Szilágymegye 440.

Szilágysomlyó Báthori vára és temploma 1 — 7
Szilágysomlyói kincs 1.

Szilágy vármegye monographiája 1.

Szilánkok 174.

Szilin Terencius 314.

Szilvágy és Szilvás 129.

Szindi völgytető 415.

Szindipatak 272
Szirmabesenyő 53.

Szlatina-dülő 188.

Szobieszky lengyel király 353.

Szobormásolás az ókorban 186.

Szobrok a Flaviusok korától kezdve a csá-
szárság végéig 13 — 24.

Szodoma 320.

Szolnokmegyei leletek 53.

Szolyva 261.

Szombathely 442.

Szombathelyi múzeum 436.

Szórád F. 345.

Szökőkutak 432.

Szőny 53.

Szőnyi Ottó 439.

Szulejman 433.

Szt. Adalbert 298; András 301; — István
király 298 ; — Péter-templom 296 ; — péter-
vári Eremitage 342 ; — Szebald temploma
Nürnbergben 306; — Tamás 298.

Sz tán falva 259.

Sztárinár 188.

Sztehlo Ottó 355.

Sztropkó vára 351.

Szulejman szultán 205.

Szürőedények 44.

Szvjatoszláv 133.

T. I. : Ásatás a rábéi Anka-szigeten 287 ; —
O-bébai leletek 286; — Újabb dorozsmai
leletek 286 — 287.

Tabal 12.

Tabula ansata 32.

Tagrogé 128
Tagrogyi 130.

Taidshi 128.

Taksony 282.

Tamkó Bertalan 2.

Tanka szigete 287.

Tanulmányok az ikonográfia és a keresztény
művészet emlékeiről 315.

Tarnasi lelet 379.

Tarnow 307.

Tarragona 170.

Tarras 130.

Tarsoly 279.

Tartler Hans 330.

Tatabányai lelet 441.

Tavasthusi lelet 281.

Tál 38, 68, 254.

Tápéi rét 268.

Tegea 231.

Telegdiek 269.

Telegdy-féle kehely 389.

Telekdy Katalin 2.

Telekházai ásatások 436.

XXX

AKCH/EOLOG1AI ÉRTESÍTŐ.

Telesphoros 341.

Temes Miklós 188.

Temes-Nagyfalu 188.

Temes-Palánk 188.

Temes-Paulis 187.

Temesvár 443.

Temesvári tört. és rég múzeum 437.

Temesvármegyei leletek 53.

Temetési czímer 1743-ból 436.

Temetésre menő oláh 118.

Temető a régibb középkorból 330 — 339.

Templom : antwerpeni dóm 306 ; — ákosi ev.
ref. 88 ; — Bakács-kápolna 298 ; — bártfai
88, 306 — 309 ; — beszterczebányai 88, 306 ;
— Brassón 385 ; — budapesti belvárosi
88; — budapesti Szent István 88 ; — buda-
vári Domokos-szerzetesek temploma 90 ; —
budavári koronázó 88 ; — csütörtökhelyi
88 ; — didymai 438 ; — Domokosok temp-
loma 88; — egri minaret 88; — esztergomi
székesegyház 289 ; — felső-regmeczi 88 ; —
felsőszombatfalvi 309; — francziaországi
437 I — garam-szent-benedeki 88 ; — harinai
ág. ev. 88; — jaáki apátsági 88; — jánosi
88; ■ — jaroszlavi 309; — kassai 88, 306; —
keresztyénszigeti 194; keszthelyi 88; —
késmárki 88 ; — kisbényi 88 ; — kisszebeni
306 ; - - kolozsvári 89 ; — körmöczbányai
88; — Kroisos temploma 372 ; lepoglavai
89 ; lebényi apátsági 88 ; — lőcsei 88 ;

— maros-szt.-imrei 90 ; — máriafalvi 88 ; —

nagybányai 88 ; - nándorvályai 309 ; -

nyírbátori minorita 88; — nürnbergi Szt.
Lőrincz 306; — ócsai premontrei 88; —
palatinusi Apollo-templom 13 ; — pannon-
halmi 88 ; — pécsi 439 ; - pécsi székes-

egyház 88; — pozsonyi szt. ferenczrendi
88; — pókafalvi 196 — 197; — S. Maria dél
Popolo 296 ; — S. Maria della Pace 294 ;

- San Giovannio Paulo 296 ; — Santa Ma-
ria Incoronata 438 ; — sárabai 88 ; — sop-
roni Szent Mihály 88 ; — soproni Szent
János 88; — szepes-olaszi 88; — szilágy-
somlyói 1—7; — Szt. Péter 296; — Szt.
Szebald 306 ; — - tihanyi 88 ; — tövösi 90 ; —
zsámbéki 88.

Templomhegy 369.

Terebes 354.

Tereus 149.

Termessos 170.

Teutsch G. D 195.

Teytsch Johonnes 9

Téglás Gábor 92, 186, 187, 440 ; — Gábor ; Thrák
lovas-emlékekről Dacia fővárosából Sarmi-
segethusából 82—85, — István; Nehány
• erdélyi adat a thrák lovas istenségekről
85; — István: Római torony mintája Po-
taissából 415 — 418; — István: Tordán és
Mészkőn talált római feliratokról 360 — 361 ;
— István : A tordai római várhegy Forduló
nevű lejtőjén 1906-ban kiásott régiségekről
270 — 273 ; — József 415.

Thalia 243.

Thaly Kálmán 441.

Thamasch Goldschmit 9.

Thebal Guth Guttani 12.

Theodoros Stratilat 311 ; — Tyron 311

Theophanes 135.

Theophilaktos 132.

Theophilus 355.

Theophrastos 389.

Thera 438.

Theron sírja 170.

Thetis 156

Thissen Mechil 207.

Thomas Goltsmit 8.

Thortler 206.

Thoth 189—191.

Thököly-Rákóczi mozgalmak 352.

Thököly-vár falfestményei 180 183.

Thracia 132.

Thrák lovas-emlékekről Dacia fővárosából Sar-
misegethusából 82 — 85.

Thuggai síremlékek 170.

Thuribulum 198.

Thuróczy 282.

Tihanyi egyház 88.

Timgad 168.

Timgadi mozaik 167.

Tinód 128.

Tintinabulum 43.

Tiszafüred 443.

Tiszafüredi múzeum 437.

Tiszuczky K 344.

Titus Clavius Petronianus 346; - diadalíve 14
Tokaji függők 281.

Tokos véső 250, 251, 255, 257.

Tollrajzú képek a XV. századból 400—403.
Torna 311.

Tordai márvány tábla 84; — római várhegy
415 ; — római várhegy lejtőjén 1906-ban
kiásott régiségekről 270 — 273.

Tordán talált római felirat 360.

Tordosi ásatás 440.

Torma Zsófia 440.

Torony mintája Potaissából 415 — 418.

Tószegi őstelep 437.

Tóth Kurucz János 92; — Kurucz János: A
leányvári római castellum 187.
Tömjéntartó 198.

Tömörkény István 361; — István: Leletekés
ásatás Leién 268 — 270
Törcsvár 126, 202

Töredékek a dunapentelei kapumintából 27.
Török Aurél 286; — Bálint 433.

Török-Becse 130.

Törökkanizsa 218.

Törőkövek 174.

Törteli lelet 53.

Tövisi templom 90.

Tőke 281.

Tőr 38.

Tragor Ignácz : Váczi könyv (ism. Farkasfalvi
Imre) 282 — 283.

Trajanus 14, 160, 286.

Tranquillina 22.

Trau-féle gyűjtemény 190.

Trier 34.

Trieri Moseltor 36 ; — múzeum 150 ; - Porta
Nigra 24.

Tripolszky 85.

Trugspiegelung orientalischer Kultur in dón
vorgeschichtlichen Zeitaltern Nord- und
Mittel-Europas 431.

Tunis 170.

Turn-Szeverin 264.

Turóczszentmártoni tót múzeum 437.

Türk 158.

Tüskevár 359.

Tű 173, 175, 263, 270.

Tűzikutya 56.

Tűzkő 174.

Tűzpadok 178.

Tyll Gusztáv 188.

Tzigara-Samurcas 312.

Ucsakof Simon 314.

Ugrai sírlelet 53.

Újabb adatok a magyar viseletek történeté-
hez 186 ; — dorozsmai leletek 286—287 ; —
tanulmányok a honfoglalási kor emlékeiről
278 — 282.

Ujfalvi Péter 5.

BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ.

XXXI

Ulger angersi püspök 12.

Umbriai iparműveszeti emlékek 437.

Una 347.

Ural 43.

Urania 438.

Urgeschichte Europas 431.

Urlichs 171; — Griech. Bildwerke im repub-
likanischen Rom 13.

Urna 38.

Ursinszki Mór 186.

Uszia 188.

Utolsó vacsora 306.

Uzdolyai Myslenovith Márk sírköve go.
Újabb népvándorláskori lovassírokról a Bács-
kában 419— 421.

Útijegyzetek Kereszténysziget és Pókafalva
környékéről 187.

Üveggyöngyök 148, 209, 214.

Üvegpohár 433.

Vaclav 282.

Vajas-árok 85.

Vajda-féle szélmalom 429.

Vajda-Hunyad 433.

Vajdahunyadi bányászati és kohászati törté-
nelmi múzeum 437 ; — templom 89 ; —
vár 88.

Valentinianus 28, 216, 243.

Valentinus Tót 207.

Vallási reformáczió 306.

Varanno 351.

Varjú Elemér 436; — Elemér: A Hunyadiak
síremlékei a gyulafehérvári székesegyház-
ban 88 ; — J ános 283.

Vas abroncs 47, 337 ; — csat 218, 221, 222,
252, 405 ; — fokos 225 ; — kalapács 251 ; —
kapa 230; — kapocs 218, 255; — kard 228,
270; — karika 48, 49, 209, 252, 405, 408,
412, 413, 430; — karperecz 337, 413; —
kengyel 331, 419 — 421 ; — kés 38, 142, 212,
256, 270, 286, 405, 410, 411, 412, 419, 430:
— lándsa 257, 331, 413, 419, 421 ; — lemez
405, 408 ; — nyílhegy 259, 42T; — pánt 47,
251 ; — tokosvéső 255, 257 ; — tőr 38, 40,
45 ; — véső 39 ; — zabla 46, 408, 419.

Vasad és Vasas 129.

Vásári 290, 291.

Vaskori emlékekről Munkács környékén 250
— 261.

Vasilie 31 1.

Vathasomlyova 1.

Vathák i.

Vatikáni Braccio Nuovo 14; — Braccio Nuovo
Fortunája 22; — Helios 165; — Galleria
degli Candelabri 15, 342.

Vattinai lelet 187.

Vácz 443.

Váczi könyv, szerkesztette Tragor Ignácz (ism.
Farkasfalvi Imre 282 — 283 ; — múzeum 282.

Vágner András 419.

Vándorló mesterlegény a XVII. században
, II4'

Várhely 445.

Várhelyi domborműves márványtáblák 82 85.

Vásárd 129.

Vásárhelyi Géza 92, 186, 187.

Vászits M. 188.

Vecsernyés Lőrincz 366.

Velenczei Vendramin-síremlék 296.

Velius 298.

Velemszentvidi őstelep 266, 276 — 278.

Vendramin síremléke Velenczében 296.

Venturi 249.

Venus 242, 246 ; — átalakulása a kagylóban
247 : — Falerone 23.

Veremsírok 437.

Veress Endre 434; — Endre: A Hunyadiak
síremlékei és Castaldo 88.

Verona 35, 266.

Veronika kendője 399.

Versecz 53, 442.

Verseczi városi múzeum és könyvtár 187 — 188.
Vesta-papnőszobor 16.

Veszprém 443.

Veszprémi múzeum 437.

Veszprémmegyei lelet 436.

Vetulonia 266.

Vezel-Micia 445.

Vezsenyiek 269.

Véső 39, 47, 138, 173, 175, 218, 429.

Viatka 43.

Victoria 244, 245.

Viddin 127.

Vidéki múzeumok gyarapodásáról szóló jelen-
tések 443.

Vidombák 200.

Vidombáki kehely 395.

Vienne-i ív 30.

Vignola 294.

Villa Albani, Róma 22; — Borghese 16.
Vincentio Sartori 202.

Vinga 188.

Virágkoszorús angyalokkal díszített fedeles
kupa 329.

Visegrádi vár 88.

Vita Sancti Severini 28.

Vitruvius 432.

Vivarini Bertalan 89.

Vizi-gótok 1.

Vlajkovecz 187, 188.

Volford József 429.

Vorobjevoi lelet 281.

Votivtábla 345.

Vöröshegy 257.

Vörösmart 201.

Wagner Mártó 308.

Waldstein 190.

Waldtbillidii síremlék 152.

Waltzing 153.

Warga Simon 92.

Watz Nándor 188.

Weissenburg 34.

Weisz M. 243.

Wenckheim Krisztina 59.

Wentzel 167.

Werveke 165.

Wickhoft 22 ; — Wiener Genesis 14, 167.
Widembach 200.

Wiegand 372.

Wiener Genesis 14; — Vorlegeblátter 162.
Wiesbaden 24.

Wieseler 157.

Wigman 128.

Wilpert: Die gottgeweihten Jungfrauen 21.
Wiltheim 150.

Wimmer Béla 441.

Wilton House 18.

Windisch 36.

Wosinszky Mór 51, 425, 437, 438, 440;
Mór: Tolnavármegye története 145; -
Mór életrajza 283 — 284; — Mór: Az őskor
mészbetétes díszítésű agyagmívessége 267.
Wölfflin 294 ; — Die neue Gesinnung 304 ;

H. : Renaissance und Barock 23.

Xanten 29, 34, 164.

XXXII

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

Yzkender Chausso 205.

Zabla 46, 280, 408, 419.

Zachariás 313.

Zala-Mihályfa 53.

Zala vár 184.

Zapletán-féle téglavető-telep 364

Zapolyai János 89 ; — János király pecsétje 90.

Zapolyaiak czímere 90.

Zarolth 133.

Zayugrócz 93, 354
Zeiden 201.

Zeitschrift far deutsche Philologie 433 ; — für
Ethnologie 432 ; — für historische Waffen-
kunde 432.

Zemplénmegyei őstelepek 436.

Zenelő angyalokkal díszített fedeles kupa 328.

Zénón 376,

Zen-zen nép 128.

Zeus 17, 242.

Zichy Jenő gróf 279.

Ziebarth : Kulturbilder aus griechischen Stád-
ten 438.

Ziehen 166.

Zimony 434.

Zoapanok 128.

Zoltai Lajos 436, 437, 447.

Zománczos kehely 392 — 395.

Zombori bronzlelet 262 ; — múzeum 419.
Zólyomi vár 88.

Zsákod 53.

Zsámbéki praemontrei egyház 88.

Zschille 46
Zsil folyó 313.

Zsolnay Jenő: Árpád sírja 186, 440.
Zsosszány 313.

Zuard 131.

Zudor-család 351.

Zumpft H. 157.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.
SZILÁGYSOMLYÓ BÁTHORI VÁRA ÉS TEMPLOMA.

Szilágysomlyó a festői Magúra -hegy aljában és a Kraszna vize mindkét
partján terül el. Délről határolják a Nyáros, Berek, Púpos, Szent- és Fehér-
hegyek, melyek a Magurával a gyönyörű és regényes Krasznavölgyet alkotják.
Kelet felől síksága nyitott. Távolról pedig a Meszes-hegy kéklő ormai és a
Rézhegység látszanak.

Kies fekvése és természetalkotta szépségeinél fogva a Szilágyság egyik
legszebb vidéke, mely felett az őstörténelem titokszerű köde borong. De, hogy
már a legrégibb időkben is lakott hely volt, bizonyítják ama történelem előtti
leletek, melyek a Magúra rétegei alól felszínre kerültek. Ugyancsak itt találták
a szilágysomlyói híres kincset is, melyet alighanem a hunok elől menekülő
vizi-gőtok rejtettek el a Magúra tövében.

Szilágysomlyó fekvése és környéke már első pillanatra elárulja, hogy min-
denha nagy fontosságú helynek tartották. Igazolja ezt ama tény, hogy az őskor
tói napjainkig a népvándorlás és hadak útja mellette, sőt rajta keresztül is
vezetett el. A mennyire pedig az emlékezet szárnyain visszaszállhatunk a törté-
nelmi múltba, az okiratokból megtudjuk, hogy Szilágysomlyó egykor a Vathák
tulajdona volt. Kandra Kabos véleménye szerint Szilágysomlyót a Vathák ama
tagjáról nevezték el Vatha-Somlyónak (1251), melyet Csőit nemzetségnek tar-
tanak.1 2 Másrészről a gyulafehérvári káptalan 1251-ben igazolja, ahogy Vatha,
Vatha fia, és Pósa, Dénes fia, Vathasomlyova helységében fekvő örökségeiket
Roland nádornak s Pozsonyi főispánnak, és Móricz mesternek, a királyné udvar-
birájának s nyitrai főispánnak 120 márka ezüstért örökösen eladták# . . .- Utóbb
Somlyó a Medgyesi (de genere Pók) nemzetség birtokába jutott. A somlyói
Báthori családra pedig aranyos-medgyesi Pók Annával, Báthori László nejével
házasság révén szállott,3 ki azt, a krasznavármegyei Somlyó kasztrumot meg a
hozzátartozó öt falut : Somlyóvilla, Perecsen, Csehi, Győrtelek és Hidvég bir-
tokokat, továbbá a fehérvármegyei Miklós-lakát Medgyesi Simon fivérétől, a
szilágycsehi vár urától, az 1351. decz. 6-án létrejött egyezmény folytán leány-
negyed fejében kapta.4

A kik ezen Somlyóról írták magukat — a történelmi nevezetességű és

1 Petri Mór: Szilágyvármegye monographiája. II. k. 142. 1.: 393. 1. 7. sz. j.

2 Id. m II. k. 141 1: Századok. 1870. 605. 1

5 Kőváry László : Erdély régiségei és tört. emlék. 148. 1,

4 Petri M. Szilágy vármegye monogr. II. k. 142. 1. : Anjoukori okmánytár V. 532—534 11
Kőváry László. Erdély régiségei és tört. emlék. : Fejér, Cod. dipl. IV. 847. IX. IV. 660.

Arch. Értesítő. 1908. 1. füzet

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

fejedelemséget viselt Báthori házból a következők származtak : István, erdélyi
vajda, ennek fia : István, a híres lengyel király, továbbá testvére : Kristóf, fia :
Zsigmond, Endre (bíboros) fejedelmek és Zsófia.

E fényes nemzetségnek utolsó sarjadéka : Zsófia, II. Rákóczi György neje,
Somlyót szerződésileg adta át Gyerőfi Györgynek. Azután Bánfi Dénes a Báthori
utódokkal kötött szerződés alapján váltotta magához. Ezt I. Apafi Mihály 1670.
oki. 30-án jóvá is hagyta.1 Majd az 1671-iki oklevél értelmében: «Báthori
Zsófia fejedelemasszony zálogba vetette Somlyó várát (arx Somlyó) és tarto-
zékait, fia Rákóczi Ferencz terhére 5000 magyar forintért, Bánfi Dénesnek és
nejének Bornemissza Annának. »2 3 Utóbb a Bánfi örökösök kérik Apafi Mihály
fejedelmet, hogy Somlyót — melyet a Báthori család 1676 előtt 6000 forinton
zálogosított el — tőle kiválthassák. Mert a két család között létrejött szerződés
szerint: bármelyik család férfiágának kihaltával ennek javai a másikra szállanak.3
De száz évnél tovább folyt a vár tulajdonjoga felett is a per. A múlt század
70-es és 80-as évek elején azonban ezt a « Bánffy» -család az állami kincstárral
szemben megnyerte. A város a báró Bánffyaktól 7 évi bérlet után 1893. nov.
25-én vette meg a várat. Fákkal beültetett árnyékos udvarát, a «Báthori vár-
kertet#, a közönség üdülő- és sétáló-helynek használja.

A mit a várból az enyészet még megkímélt, fennmaradt romjaiból jórészt
a vár alakjára és terjedelmére is következtethetünk. (Lásd az alaprajzot.) A külső
vár négyszögben, mindegyik szögletén egy-egy kiugró négyszegletes sarokbás-
tyával, megmunkálatlan termés kőből épült. Ezek közül csakis a keletre eső,
északi és déli van meg. A nyugati oldalon a Magura-hegy felőli szegletbástyára
ugyanis 1829-ben a két emeletes gimnázium egy részét építették. Míg ugyan-
ezen vonalban a Kraszna felől levő szegletbástya helyén Tamkó Bertalan háza
áll. A vár falai már erősen megrongáltak. Sőt itt-ott hiányzanak is. A négy-
szögben húzódó falakon belül pedig megtaláljuk a két csonka körbástyát. Ugyan-
itt fordul elő az emeletes főépület is. Említésre méltó, hogy utóbbinak kapuja
felett fellelhetjük a Báthoriak czímerét, és Báthori Zsigmond nevének kezdő
betűit: S. B. az 1597 évszámmal. A Báthoriak czímerével összefüggő czímer-
pajzsnak azonban csak éppen az alakja van meg. Miután a várat Bunyitay
Vincze szerint 1532-ben építették, ebből ő azt következteti, hogy egykori úrnő-
jének, Telekdy Katalinnak, a czímere volt rajta.4 A Báthoriak családi czímeré-
ben a szörnyállat alakú keret és fogak hihetőleg ama sárkánykigyóra emlé-
keztetnek, melyet a hagyomány szerint a Báthoriak egyik őse a várral szemben
levő Púpos-hegy üregeiből (innét a sárkánylyuk elnevezés) kipusztított. Nem
messze a kettős czímertől oldalt a falba illesztve találjuk a hidvonó csigát annak
bizonyságáéi, hogy a várat egykor árokkal vették körül, melyben — közhit
szerint — a Maguráról leömlő víz folyt. Továbbá erősítették a várat kívülről
földsánczokkal és hatalmas fapalánkokkal is. A laktanyák belül voltak.

1 Kőváry L. Erdély rég. és tört. emlék. 148. 1.

2 Petri M. Szilágy várm. monogr II k. 154. 1. : Báró Bánffy-család levéltára Kolozs-
várt. fasc. O. nr. 3. és nr. n.

3 Ugyan ott. fasc. P. nr. x.

4 Bunyitay Vincza: Szilágymegye középkori műemlékei. 43. 1.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

A belső vár szintén védelmül szolgált. Ezt P. Szathmári Károly a külső
várnál is régibb építménynek tartja. Szerinte alakja háromszögű volt. A sar-
kokon pedig egy-egy kerek bástya állott. * Figyelmesebb megtekintésnél azon-
ban ezen erődöt inkább a négyszögű római kastrum módjára építették. Erre
enged következtetni a két körbástyából kiszögellő csonka falak iránya és a
külső vár alakja.

Ezen alsó várat egykori tulajdonosaitól Báthori-várnak nevezték el. A vár
a város piaczán fordul elő.

A másik vár fent a várhegyen épült. Keletkezésének idejéről rnitse
tudunk. Benkő József Transilvániájában azt mondja : «Monti arduo, cui Várhegy
nőmén insederat, insigne asdificium fuisse, ruinse condocent. Artium Limita-
nearum, quae adversus turcarum direptionem muniebantur, non ultima haec
fuerat seculo superiore.»** Terjedelménél fogva e fellegvár csakugyan jelentősebb
váraink közé tartozott. De ezt az idő viszontagsága ma már annyira megron-
gálta, hogy falai a völgyben elhaladó figyelmes utazónak is csak alig tűnnek a
szemébe. Jelenleg csalitos cserjék, bokrok, fák nőttek felette s vadvirágok dísz-
lenek rajta. Különben létezését oklevelek sem bizonyítják.

Fent nevezett Báthori Lászlóné, született Medgyesi Anna, fivérével :
Medgyesi Simonnal kötött szerződés szerint Somlyón 1351-ben már vár van.
Miután Szilágysomlyón idők folyamán két vár is épült, melyik tehát az emlí-
tett vár ? Hol keressük nyomait ?

* P. Szathmári Károly: A Báthoryak bölcsője. Vasárnapi Újság 1886. 50. szám.

** Petri Mór: Szilágyvármegye monographiája. II. k. 138. 1: I. könyv. Kézirat 723 — 724.
lapok. Erdélyi Muz.

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ

Egy ujabbi építkezésből kifolyólag a vár kérdése is szőnyegre került.
Utcza-szélesítés fejében megengedték Szilágysomlyó egyik polgárának, hogy a
várfalon belül i — 2 méterrel épitkezhessék. Csak Dr. Ajtai Endre fennkölt
szelleméről, hazafias gondolkozásáról, mű- és történelmi érzékéről tesz tanú-
ságot, hogy több lelkes, városi képviselővel a közgyűlésen nemes önzetlenség-
ből, tiszta, magyar hazafiúi érzésből a vár falainak és területének épségben való
fenntartását követelte, — s az új építkezést a százados emlék iránti kegyelet-
ből — megfellebbezte. így jutott azután, a sok és elkeseredett vita, harcz után
e kínos ügy a Műemlékek Országos Bizottságának is tudomására. Nevezett
bizottság utóbb (1907. szept. havában) elküldte Szilágysomlyóra egyik tiszt-
viselőjét, szakmérnökét. Lux Kálmán, műépítész, alapos vizsgálat után felmérte
a várat, róla alaprajzot és egy pár részletfelvételt is készített. Beható tanul-
mányaiból megtudtuk, hogy a belső és külső vár egykorúak. A délkeleti kör-
bástya vízszintes ajtó-szemöldökéből, valamint az oldalt álló négyszögű rácsos
ablaktöredékből melyek kőkeretén az élek laposan letompítottak — pedig
megállapította, hogy ezen erődítmények a gótikus korból valók. Vájjon a várat
a Vathák ... Pók nemzetség építették- e vagy sem, ezt az eddigi észleletekből
teljes határozottsággal még el nem dönthetjük. Csak éppen annyi bizonyos,
hogy e romok Mátyás király koránál nem fiatalabbak, sem az 1241-ben lezaj-
lott tatárjárásnál nem idősebbek.

Már bizonyos művészeti csínnal emelkedik ki a négyszögű várfalból a
renaissance stilű emeletes főépület. Nyugati falának szegleteit koczka-kövek
szegélyezik. Az ablakok szép kőbélletei is felül fogrovatosak. A díszes kapu-
zatot pedig tagozott vánkosdíszletekkel és a Báthoriak kettős czímerével éke-
sítették. Mindezeket betetőzi a háromszögű oromdísz, melynek mezejében, egy
kettős körben, megtaláljuk az S. B. betűket az 1597 évszámmal, annak iga-
zolására, hogy e várkastély Báthori Zsigmond korában épült. (Lásd Schöffer
Leó gimn. tanár fényképfelvétele után készült ábránkat.) Hogy e várpalota a
várfalaknál későbben keletkezett, azt az építkezés — mert hiányzik az érintkező
falak közötti szerves összekötés — mutatja. De másrészről ezt a Báthori kettős
czímer két oldalán látható korai bárok vánkosdíszletek is bizonyítják. A múlt
század 50-es éveiben P. Szathmári Károly az emelet termében még épnek
találta azt a szép renaissance stilű fehér márványkandallót, mely felett Báthori
Zsigmond atyjának és István lengyel király testvérének, a szintén fejedelem
Báthori Kristófnak díszes latin felirata állt. Romboló kezek azonban ezt is rég
megsemmisítették.

Hihetőleg e várkastély a híres fejedelmi család lakó- vagy szállóhelyéül
szolgált. «Báthori Zsófia is innen indult nászutjára, mely őt II. Rákóczi György
ölelő és szerető karjaiba vezette.s

Mikor Szejdi Achmet pasa II. Rákóczi György fejedelem megkeresésére a
Meszesen keresztül Erdélybe indult, Somlyót is útjába ejtette. De hasztalanul
ostromolta a várat. Ezért bosszúságában elhamvasztotta a várost. E veszedel-
met, illetőleg a róni. kath. templom leégését és újból való helyrehozatalát örö-
kítették meg a szentély felett levő gerendán a következő felirattal :

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

«In Cineres Misit saCra teCta hseC tUrCa CoLonlsn (—1660).

* Hh aLtera seD reDeUnt teCta IUVante Deo.» (=1666).

Ha a római számjegyeket összeadjuk, mindkettőnek az évszáma is kitűnik.
Hogy e templomot 1666-ban ujjították, azt a karzat felett olvasható szöveg:
«Reverendus Páter Petrus Uj falvi Parochus Catholicus Per Architectum Petrum
Medve Instauravit. 1 666. » szintén kétségtelenné teszi.

A róm. kath. templomot a város közepén dombra építették. Hosszas szen-
télye a nyolczszög három oldalával záródik. Hajója bárok. Kapuja csúcsívben
végződik. A falakat pedig oldaltámok erősítik. Jólehet a csúcsíves egyházat
ma már több helyt toldásokkal átalakították, főrészeiben azért mégis az ere-

A SZILA GYSOMLYÓI BÁTHORI-VÁR KAPUJA.

deti építészet észrevehető rajta. A szentély hálózatos boltozata és a bejáró
főkapu csinos ajtó-béllete még a hanyatló gótstil művei. Ellenben a sekrestye
régi ajtaja, melynek bal felén oroszlán, jobb oldalán pedig delfin látszik -
már az uj renaissancenak az ízlését mutatja. Majd a templom diadal-íve felett
megtaláljuk a Báthoriak nemesi czímerét. De hogy mit jelentenek a czímer
mindkét oldalán az egyes . S. B. betűk az 1532-iki évszámmal, azt Bunyitay
Vincze szerint a templomon belül a főajtó felett kőbevésett feliratából: «Hoc.
Opus. Fecit. Magnificus. Stephanus. Batori. De. Somlyó. Vajvoda. Transilvan . . .»
tudjuk meg. Ezen egyházat t. i. somlyói Báthori István, erdélyi vajda, 1532-ben
építtette. S mint Bunyitay Vincze mondja, ezen egyház talán egész Magyar-
országban is a csúcsíves építészetnek utolsó műemléke ! Ellenben Lux Kálmán,

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

műépítész, azt állítja, hogy a Báthori-féle templom már 1532 előtt (talán csak
nem 1434-ben — mint eddig hitték?) épült. Mert a szerencsétlen mohácsi
veszedelem (1526) után templomot gótikus stílben nem építettek. A csúcsíves
Ízlésben épült templomok átalakításánál természetesen a renaissance is csak a
már meglevők jogait elismerve, megalkudott a változott viszonyokkal, s szeré-
nyen illeszkedett bele a régi építménybe. Szerinte a: ofieri fecit» sem úgy
értelmezendő, hogy Báthori István a templomot építtette, hanem, hogy át-
építtette.

Miután a Bőid. Sz. Mária tiszteletére szentelt templomot Báthori István,
erdélyi vajda, felépíttette, helyesebben átépíttette, bizonyára Bunyitay Vincze
feltételezte, hogy a vár is 1532-ben keletkezett. De még kevésbbé érthetünk
Péterfalvi Szathmári Károlylyal egyet. Ö ugyanis azt állítja, hogy a Somlyói
Báthori vár három részből : u. m. alsó-, középső- és fellegvárból állt. Az alsó-
és fellegvárat már ismerjük. Szerinte a középvár: «a még ma is álló Báthori-
féle templomot s néhány más épületet foglalva magában, körbástyákkal volt
megerősítve, melyek egyikének alapját, valamint a régi kisebb kápolnáét is,
a hatvanas évi kutatások fölfedték. »r Átkutattam a helyet, de régi vár-
nyomokra sehol sem akadtam. Öreg emberek sem tudnak róla. Valószínűleg
Szathmári Károly a róm. kath. templom mögött lévő 1532. év előtti egyháznak 1 2 3
alapfalaival téveszti össze.

Állítólag az alsó várból a fellegvárba földalatti út vezetett. Ellenséges
megtámadások ellen e fellegvár annyival inkább szolgálhatott védelmül, mert
a hátterében emelkedő erdős Magúra is fedezte 1351 — 1409 ig még nem volt.
Legalább az oklevelek sehol sem említik. Mint menstvárat hihetőleg valamelyik
Báthori építtette. Hogy mikor pusztult el, arról valamint keletkezéséről írott
hagyományaink mitse szólanak.

De a Medgyesi-Báthori-féle vár helyéről is tájékozatlanul hagy bennünket
az irodalom. A kik a Somlyói várakról írtak, általában csak azt mondják, hogy
Szilágysomlyón «idők folyamán két vár épült», hogy ((Somlyónak hajdan, állí-
tólag, két vára volt* .... stb. Annak igazolására, hogy hol állott a régi vár, a
következő adatokat hozzuk fel. Az 1351. decz. 6-án kelt oklevél ugyanis azt
mondja: <1. . . quoddam castrum suum Somlyo vocatum, prope fluvium Karazna
existens cum possessionibus . . . » ;i ect. Majd pedig egy másik oklevél szerint
«. . . quoddam castrum suum Somlyo vocatum prope fluvium Karazna existens
cum possessionibus ad idem pertinentibus et villis Somlyo, Perechen, Csehi et
Győrtelek ac Hidveg vocatis . . . memoratse Nobili Domitias Annáé sorori suté
carissimae . . . dedisset et contulisset . . .» ect.4 Ezen oklevél, mely 1409-ben
kelt, Báthori Szaniszlónak Medgyesi János és István - - Medgyesi Móricz fiai -
elleni pőrét foglalja magában.

Mindkét adat tehát azt bizonyítja, hogy a Somlyói kastrum, melyet
Medgyesi Anna, férjezett Báthori Lászlóné, örökölt: «prope fluvium Karazna*)

1 P. Szathmári Károly : A Báthoryak Bölcsője. Vasárnapi Újság 1886. 50. sz.

2 Bunyitay Vincze: Szilágymegye középk. műeml. 41 — 42. 11.

5 Anjoukori okmánytár. V. 532 — 534. 11.

4 Fejér, Cod. dipl. X. IV. 848. 1.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

állott. Következőleg e vár sem lehetett a Várhegyen épült fellegvár, hanem az
alsó vár. Ezt igazolja a vár alakja, építés-modora és fekvése is!

E némán ég felé meredő és régi nagyságukat gyászoló falak között látta
meg Báthori István először a napvilágot. » Báthori István, ki — mint Bunyitay
Vincze mondja — két nemzet : a lengyel és magyar történetébe fényes betűk-
kel írta be nevét, — e várban született, s az ő emléke még tiszteltebbé teszi e
romokat.* Ugyancsak Báthori Zsigmond egy privilégiumában állítja, hogy
Somlyó az ő őseinek és családjának székhelye és régi lakóhelye volt.1 Innét
ment Báthori Zsófia is II. Rákóczi György fejedelemhez nőül. Sőt Heltai
krónikájában feljegyzi, hogy «a hírneves Szilágyi-család, melyből Erzsébet,
Mátyás király anyja, s ennek hatalmas bátyja Mihály vették származásukat,
Somlyón volt otthon.#2 Különben jeles családok és történelmi alakok egész
sora vonul előttünk végig, úgy hogy a vár valamint a város története, Erdély-
nek Magyarhontól való elszakadása óta — régi emlékeket elevenít meg Szilágy-
somlyó bemohosodott kövein.

A múlandóságnak szomorú képét tárja élőnkbe jelenleg a Báthoriak
romokban heverő vára. Ha visszatekintünk a dicső elődök fényes múltjára,
kik a haza védelméért honfiúi lelkesedésből várakat építtettek, és vallásos érzü-
letből templomokat emeltek, csak édeskeserű fájdalmak töltik el szivünket,
hogy e vár, melyben a fejedelemséget viselt Báthori-család bölcsője ringott
mint régi nagyságunk temetője áll az igaz magyar képzeletében. Már a hozzá-
fűződő történelmi emlékeknél fogva kell kegyeletünknek iránta felébrednie !
Ha újat nem alkothatunk, legalább az utódoknak, kik a hazában az itt-ott
elszórt várromokhoz elzarándokolnak, a letűnt régi, dicső kor eme néma tanúi-
nak látára jusson eszökbe, hogy sokat szenvedett nemzetüknek történelmi
múltja volt. Ezer éves szenvedés és öröm köt bennünket e véren szerzett haza
rögéhez. Éppen azért: «minden egyes műemlékünknek mint a nemzeti múlt
kőbe vésett krónikájának elenyésztével történetkönyvünknek egy-egy lapja
szakad ki ; minden kővel, mely egy építményről leválik, egy-egy sorát törüljük
ki történeti hagyományainknak.#3

Mi után a szilágysomlyói vár eredeti falainak megbontása Lux Kálmán
műépítész szerint is mű- és történeti emléksértés, reméljük, hogy a Műemlékek
Országos Bizottsága az u. n. Báthoriak várát kegyeletien kezek további rombo-
lásától a törvény értelmében megvédi, pártfogásába veszi. Különben beteljesedik
valamennyiünk közös sejtelme, hogy a város, a mikor a várkastélyt deszkával —
és a két körbástyát zsindelylyel — befedette, reá is tette a koporsófedelet. A vár
még most is legszebb romjainknak egyike. Kár lenne, hogy azt, a mit a
háborúk dúló vihara és időviszontagsága még el nem enyésztett, meg nem
semmisített durva kezek hazafiatlanságból, kalmár szellemből, mű- és törté-
nelmi érzék hiányából, nemtörődömségből a földdel egyenlővé tegyék.

Fetzer János Ferencz.

1 Petri M. Szilágy várm. monogr. ÍV. k. 536. 1 : Szikszai Lajos oki. gyűjteménye,

2 P Szathmári Károly. Emlékeim. 20. s köv. 1.

5 Myskovszky Ernő. A magyar képzőművészet története. 10. 1.

ARCH/EOLOG1A1 ÉRTESÍTŐ.

BRASSAI ÖTVÖSÖK ÉS ÖTVÖSMŰVEK A XV. ÉS XVI.

SZÁZADBAN.

(Első közlemény.)

Több alkalommal volt már szó e folyóirat hasábjain a brassai ötvösök
és ötvösművekről.* Én most néhány szerény adattal akarom csak kiegészíteni
azt, a mit már mások e tárgyról elmondtak.

A brassai városi levéltárban vannak régi adólajstromok, melyek egészen
a XV. századig visszamennek. E lajstromok kiválóan fontosak azért, mert
azokban minden adófizető polgár neve (még pedig úgy a háztulajdonosok, mint
a bérben lakóké) évről-évre fel van jegyezve. Ott találjuk továbbá feljegyezve
a polgárok foglalkozását, vagyoni állapotját, a családok számát stb Ezen adó-
lajstromok közül a legrégebbeket — az 1475- -1500-ig terjedőket — közzé-
tette Stenner Frigyes a Brassó város költségén megjelenő nagy munkában.**

Habár e lajstromok nem teljesek, mert néhány évről hiányzanak, mégis
eléggé teljes képét nyújtják Brassó város akkori lakosságának. Az összeírás
kerületek, ú. n. negyedek szerint történt ; a négy kerület neve : Ouartale Porticse,
Quartale Corporis Christi, Ouartale Catherinse, Ouartale Petri. A kapusnegyed
(quartale Porticse) a város északkeleti kerülete, elnevezve azon kapuról, mely
az északi falon át a mostani kapuutczába vezetett. Az Úr testéről elnevezett
kerület (quartale Corporis Christi) a város délkeleti részét foglalta magában
és nevét azon hatalmas és gazdag testülettől vette, melyet «confraternitás
Corporis Christi" néven ismerünk, s melynek háza a fekete templom mellett
(a mostani plébániai épület) volt. A Katalin negyed a hasonnevű kápolnától,
illetőleg kaputól kapta nevét és a város délnyugati részére terjedt ki. Végül
a szent Péter negyed azon régi templomról elnevezve, mely szent Péter és
Pálnak volt szentelve (a mostani katholikus templom helyén), a város észak-
nyugati részét foglalta magában. Minden negyed élén négy városi tanácsos -
cívis iuratus — állt. Ezeknek volt hivatása a városra kirótt adót — taxa regiát —
arányosan kivetni és beszedni.

Áttérve már most tulajdonképpeni tárgyunkra, e lajstromokban a követ-
kező ötvösök nevét találjuk feljegyezve :

I. A quartale Porticseban : Jacobus Goltsmid, Petrus Goltsmet, Jorg
Goltsmet, cívis iuratus, Endris Golsmeth, Lorenz Goltsmet, incola, Georgius
Aurifaber incola, Endris Goltsmidt incola, Sibalt Goltsmit incola.

II. A quartale Corporis Christiben : Hanns Goltsmit, Thornas Goltsmit,
Mechil Goldsmid, Hans Goltsmet Crusz.

III. A quartale Catherinasben : Johannes Crusz cívis iuratus, Niclos
Goltsmet.

IV. A quartale Petidben : Hannus Goltschmet incola, Pitter Goltsmiith

* V. ö. Különösen Ballagi és Mihalik alapvető értekezéseit az A. É. X. és XX. köteteiben.

** Quellén zűr Geschichte dér Stadt Kronstadt III. k. Brassó, 1896 Az alábbiakban,
a hol nincs is külön megjelölve a mű, mindig erre hivatkozom.

KMLEKEK ES LELETEK.

cívis iuratus, Johannes Goltsmith, Thamasch Goldschmit incola, Gorg Goltsmth,
Stefiién Goltschmidt, Hannes Teijtsch cívis iuratus.

E kimutatásban egy név többször is fordul elő, mert egyik-másik ötvösnek
több háza is volt, meg azután lakását változtatta. Elhagyva tehát ezen ismét-
léseket, jóformán teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy a XV. század vége
-felé íj ötvösmester dolgozott Brassóbati , a mi mindenesetre az ötvös művészet
akkori nagy fejlettségéről tesz tanúságot. Hozzátehetjük még, hogy a lajstrom
igen sok helyt a név mellé nem teszi ki a foglalkozást, úgy, hogy ezen név-
sort teljesnek nem tarthatjuk. Ezen 15 ötvös közül 10 háztulajdonos volt
(némelyik többszörös is) ; négyen közülök városi elöljárók (civis iuratus).
De lássuk most már őket egyenkint.

1. Andreas Aurifaber , Endris Golsmet, Endris Joger f Yocher ) ? Először
az 1475-i adóösszeírási lajstromban szerepel mint brassai háztulajdonos, majd
anzután többször egészen 1500-ig. A kapusvárosrészben lakott, még pedig az
Új-utczában. Házat többször vesz és elad. (621., 652., 667., 671., 682.) -
2. Andreas , Endris Goltsmidt. Ugyancsak a kapusvárosrészben — in quartall
porticee — lakott egy másik Andreas aurifaber is, a ki azonban csak incola
(bérben lakó, nem tulajdonos) volt. 1493-tól kezdve úgy az ő, mint a felesége
neve többször ,is előfordul. (669 —680 11.) — 3. Georgius, Jorg Goltsmeth

( goltsmid J. Egyike a legtekintélyesebb ötvösmestereknek. Neve a lajstromban
1475-től kezdve többször is előfordul. 1485 és 89-ben az adókivető bizottság
tagja — civis iuratus. — A Kapu-utczában lakott, valószínűleg itt volt az
üzlete is. Gazdag ember, háza van a bolonyában, a Fekete- és Üj-utczában
(617., 643., 665., 680. és 752. 11.). — 4. Georgius aurifaber. Az adólajstrom
csak egyszer 1484-ben említi mint incolrít. Minthogy ugyanezen időben az
előbbi Jorg mester mint háztulajdonos, majd a következő évben mint civis
iuratus szerepel : nagyon valószínű, hogy ezen Georgius más személy (642. 1.) —
5. Jacobus aurifaber , Jacob Goltsmid. Az 1475. évi lajstrom szerint háztulaj-
donos a Kapu-utczában. Ezt a házat 1478-ban Fux Clos veszi meg, 1500-ban
pedig Jorg Goldschmed (616., 682., 793. 11.). — 6. Johannes , Hamis f Hús,
Hws, Haws J, Crusz Goldsmit, Crwsz Hannes goltsmidt. 1478-ban « Crusz Hanns
dér swertfegers mint incola lakik Jacobus aurifaber házában (793. 1.). De már
1480-ban saját háza van a Szent László-utczában (687. 1.), 1485-ben az Uj-utczá-
ban (699. 1.), 1489-ben pedig a piaczon (705. 1.). Mint tekintélyes ember
1488-ban a Szent Katalin negyedben civis iuratus lesz és az adóösszeírásnál
működik (727. 1.). 1494-ben valami munkát végezhetett a városnak, mert

31 frtot fizetnek neki (814. 1.). — 7. Johannes , Hannes Goltschmitt , Hannes
Teytsch ( Teysch ). 1486-tól kezdve szerepel mint háztulajdonos a Szent Péter
negyedben, a Kolostor-utczában ; majd 90-től kezdve az Apácza-utczában lakott.
Hogy ezen Hannes Goltsmit az élőbbemtől megkülönböztetendő, bizonyítja
nemcsak az, hogy más városrészben lakik, hanem főleg, hogy míg amannak
mellékneve Crusz, ezé Teytsch. 1489-ben mint civis iuratus három társával
együtt az adókivetést és beszedést végzi az ő kerületében. (744., 752., 755.,
759. 11.) Mint városatyát egy helyt a lajstromíró úr nak nevezi: 1596. hév hans
goltsmet (fizetett) 25 fi. (817. 1.) — 8. Johannes , Hannus goltschmet. Még egy

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

harmadik Jánost is említenek az adóösszeírók ugyancsak a Sz. Péter negyedben
1486-ból, mint incola lakik Rewels Katherina házában (744. 1.). — 9. Loreriz
Goltsmet , Laurencius aurijaber. 1487-től kezdve szerepel az adóösszeírási
lajstromban mint incola: azaz nem háztulajdonos, hanem csak bérben lakó,
adóba is csak 23 - 50 asperát. fizetett. Úgy látszik, szűkös anyagi viszonyok
közt élt, később sem szerez magának házat, mint a többi mester. 1494-ben az
ő és nejének nevét is külön felemlítik, de azután hallgatnak róla, tehát kiván-
dorolt vagy meghalt. (648. és 671. 11. — 10. Michael , Mechil Goldsmid. Neve
az adójegyzékben csak egyszer fordul elő 1482-ben, akkor is tulajdonképpen
csak a neje említtetik, kinek «in quartale Corporis Christi » háza van. (695 1.) —

11. Niclos goltsmet. A Sz. Katalin-utczában, saját házában lakott, a lajstrom
csak 1489-ben említi (737. 1.) Nem valószínű, hogy ugyanazon személy lenne
azzal a «Smits Niclos»-sal, a kiről a jegyzék azt mondja, hogy mivel már két
éve nem fizetett adót: unum monile habemus pro pignoratione (659. 1.) —

12. Petrus aurifaber , Pyter , Pittergoltsm.it. 1475-ben mint háztulajdonos említ-
tetik (617. 1.) a Kapu-utczában, 1486-ban már a Szent Péter negyedben lakik,
a hol 1490., 1492. és 1497-ben az adókivető bizottság tagja. Ügy látszik jómódú
ember volt s az üzlete is jól ment, mert míg más ötvösök 1 — 2 frtot fizetnek
a ((Taxa régiába», ő 4 frtot fizet. (744. 1.) 1483-ban Szebenbe megy a város
nevében és 24 frtot visz huszad fejében. (796. 1.) — 13. Sibalt goltsmit Csak
egyszer 1494-ben olvassuk nevét az adózók lajstromában, hol is mint bérlő
(incola) említtetik és a Fekete-utczában lakik (671. l.j. — 14. Steffen , Stephan
goltschmidt. 1489-ben brassai ötvös, kinek az Apácza-utczában tulajdon háza
van (753. 1.). Neve még 1493. és 1496-ban is előfordul (876. és 817. 11.). —
15. Thomas , Thwmes goltsmyd , Thamasch. Neve 1480-tól kezdve szerepel, a
mikor is a lajstrom úgy említi, mint a kinek a Szent László-utczában háza
van (688. 1.). Később úgy látszik eladja házát, mert 1486-ban mint incola
említtetik (744. 1.), ha ugyan e kettő egy személy.

Nagy kár, hogy ezen időből a városi számadások nincsenek közölve,
mert bizonyára egyiknek-másiknak működéséről is megtudnánk valamit. A város
volt ugyanis mindig a legnagyobb megrendelő, mert neki volt legnagyobb
szüksége ötvösművekre, hogy azon nagymérvű ajándékozási kötelezettségének,
mely akkor úgy látszik általános szokás volt, megfelelhessen. így tehát jóformán
csakis az ötvösjegyekre és a véletlenre vagyunk utalva, melyeknek alapján majd
idővel sikerülni fog talán az itt felsorolt XV századbeli brassai ötvösök vala-
melyikének munkáját feltalálni és felismerni.

Brassó, 1907 decz. 31.

Gyárfás Tihamér

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

T I

KÁLMÁN KIRÁLY ARANYGYŰRŰJE.

Gipsz után készülvén a gyűrű részletrajzai, melyek az Arch. Ért. múlt
évi folyamának 33 — 37. lapjain megjelentek, azok nem lehettek olyan szaba-
tosak, minta hogy kívánhatták olvasóink. Nemrégiben, 1907 november 28-ikán,
közvetve az előttünk ismeretlen tulajdonos és közvetlenül dr. b. Forster Gyula
úr szívességéből, rajzolónk négy órán át láthatta a gyűrűt eredetiben és
ekkor készült az idecsatolt négy ábra, mely jóval közelebb éri az eredeti írás-
formákat, melyeknek nem elég szabatos másolása némely olvasónkban bizal-
matlanságot keltett a gyűrű hitelessége iránt. 1. ábránk adja az egész gyűrűt

3. ábra. 4. ábra.

oldalnézetben mutatja az alakját és a külső föliratok helyét. 2. a) bj mutatja
a gyűrű két keskeny oldalát. 3. ábránk közös kiterített képben mutatja a külső
föliratokat együttesen. A fej fölületén három sorban COL]OMA|NNI| és
körülötte nagyobb betűkkel csupán két helyütt megtörve COLOM | ANNI.
A két oldalsó szívidomú paizsocskán, egyszer négy sorban alulról fölfelé
A | NV | LV | S, másodszor három sorbau RE | GI j S. Fölöslegesnek tartottuk a
hitelesen ellenőrzött rajzok mellett a nyomdai typusok jellegének visszaadására
törekedni. 4. ábránk végül adja a gyűrű belső oldalába vésett rejtélyes föliratot,
mely mai nagy betűkbe áttéve így szól : * 6VT-6VT-6VT- AH1 - TAtALi

Most tehát azok, a kik csupán abból az okból kételkedtek a gyűrűben,
mert nekik a föliratok betűi nem tetszettek, meg lehetnek elégedve ; csupa
oly betűt látnak a gyűrűn, mely a kül- és belföldi XI. és XII. századi vésett,
faragott, öntött, trébelt és présölt latin és görög föliratos emlékeken szereplő
betűkkel összevágnak. Aranygyűrűről, pláne fejedelem számára való gyűrű készí-
téséről lévén szó, természetes, hogy a legügyesebb mestert bízták meg vele, a
kit találhattak.

Némely sajátszerűségek, mint a király neve genitivusban a fejlapon és
még egyszer azonkívül annak kijelentése, hogy ez a gyűrű Kálmán király

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

gyűrűje, nyilván a kor fejedelmi szokásaiban találja magyarázatát ; más ana-
lógia ismerete nélkül is ezt tartjuk, mert a bőbeszédűség nem tartalmaz semmi
fölöslegest.

Egyébként kérjük a hozzáértőket, hogy ha vannak érvekkel indokolható
kételyeik, adják elé a tudomány érdekében, melyben a gyűrűt fölfogásunk
szerint előreláthatólag előkelő hely fogja illetni, de csak akkor, ha minden
kritika kénytelen lesz vele szemben hátrálni.

Legtöbb olvasónkat bizonyára a gyűrű belsején olvasható rejtélyes mon-
dás ejthette zavarba. E folyóirat szerkesztője idézett helyen a szöveg alatt,
mindjárt első alkalommal, ajánlott egy megfejtést, mely azonban lehetetlenség-
nek bizonyult.

Nem a hazai történetírók és magyar kútfővizsgálók czáfoltak reá, ők
a szakfolyóiratok tanúsága szerint nem mutattak a gyűrű iránt érdeklődést, de
megczáfolta szándékán kívül Adrién Blanchet, a franczia numismata, egy Gohl
Ódon úrhoz írt levélben. Abban ugyanis idézi egy előadását, melyet 1898-ban
a franczia régészek társulatában tartott. Ott egy Chateaurouxból származó,
1873 óta ismeretes középkori aranygyűrű újabb tárgyalása alkalmából, kiter-
jeszkedik a talizmánul szolgált középkori gyűrűk és érmek fölirataira.

Ismeretesek gyűrűk «gutta», «gutan», «gut gutani» föliratokkal. Ez utóbbi
összetétel Ulger angersi püspök aranygyűrűjén szerepel (1125 — 1149). Angliá-
ból vált ismeretessé több hasonló föliratú gyűrű ; egyiken «Thebal Guth
Guttani» szavakkal. Guta vagy Gutta a középkori nyelvben köszvényt jelent
és a kinek segítségét kérik háromszorosan a gutta ellen, az Thebal vagy (a mi
gyűrűnkön) Tabal. Ebben a névben foglaltatik a három szent király egyikének
a neve Balthasar rövidített formában és az első két szótag elcserélésével.
A mi jelmondatunk félig latin, félig görög betűkből áll, így tehát nem lehet
bökkenő, hogyha vegyes nyelvű mondást tételezünk föl. A köszvény elleni
segítségkérés szerintünk az ANI szóban rejlik, a mely az ávtóouai gyógyítani
igének lehet rövidítése.

Más föliratokban ez a s/ó összefut a «gut» szóval, a Kálmán király
gyűrűjén határozottan külön szó gyanánt jelzi a két elszigetelő pont.
A talizmános mondat értelme ezek szerint ez volna «a köszvényt, köszvényt,
köszvényt gyógyítsd meg óh Boldizsár!#

Kálmán király tehát korának Európaszerte dívó szokásának megfelelőleg
javas gyűrűben kereste a köszvénytől való gyógyulást. Ez volt a főok, a miért
e gyűrűt hordta. Használta-e állami okmányok pecsételésére is, azt nem tud-
juk. A historikus okmányokon még nem lelték meg e gyűrűvel való pecséte-
lést. A gyűrű az ő hitelessége szempontjából ily bizonyítékra nem is szorul ;
jelentősége, mint talizmán eléggé indokolta létezését.

Hogyha szaktársaink ezek után mégis kétségbevonnák hitelességét,
kérjük, közöljék folyóiratunkban indokoltan kételyeiket.

Budapest, 1908 januarius 13.

Hampel Józse f.

ti ML ÉK KK KS LKLKTKK

•3

RUHÁS RÓMAI NŐI SZOBROK A FLAVIUSOK KORÁ-
TÓL KEZDVE A CSÁSZÁRSÁG VÉGÉIG.

A művészileg gyenge, erőtlen korszakoknak, melyekből hiányzik az önálló
szemléleten fölépülő alakító képesség, van nehány közös jellemző vonásuk:
az általános, divatos műkedvelés s a mi ezzel összefügg, a gyűjtési szenvedély,
melynek értékességek és ritkaságok keresése az éltető eleme; azután az ízlés
szüntelen hullámzása, a múlt művészi emlékeinek csodálata és önkényes válo-
gatáson alapuló másolása. A császári Rómában mindezeket a tüneteket meg-
találjuk. A Görögországot érintő rablóhadjáratokról megérkezett hajók a mű-
kincsek egész garmadát hozták az itáliai félszigetre. Róma valóságos múzeummá
lett. A templomok előcsarnokaiban, a tereken a nagy görög szobrászok alko-
tásai köszöntötték a járó-kelő polgárokat. S alig volt előkelő római család,
melynek kertjét, termeit szobrászi munkák ne ékesítették volna. Asinius Polliö
gyűjteményét messze földön ismerték. M. T. Cicero is kiváló műgyűjtő híré-
ben állott. Augustus császár pedig annyira lelkesedett a kezdetlegesebb görög
művészetért, hogy Bupalos és Athenis alkotásait Rómába hozatta s a palatinusi
Apollo-templom oromzatának díszéül szánta. (Plinius : Nat. Hist. : XXXVI, 13.)
Agrippa, a császár lángelméjű barátja agyában történeti jelentőségű eszme
fogan meg, mely méltó a nagy államférfiúhoz : az első nyilvános múzeum esz-
méje.1 Mindenütt tehát a letűnt görög művészet formavilágába való elmélye-
dés és a gyűjtés jelei. Ezen a réven a legkülönbözőbb művészi irányok tor-
lódtak össze Rómában." Itt Phidiast csodálják, amott Praxitelesért lelkesed-
nek; ma Kritios és Nesiotesé a pálma, holnap már Lysippost tekintik utók
érhetetlennek. Plinius keserű, súlyos szavakkal panaszolja el az ízlésnek ezt a
megbízhatatlan, szeszélyes hullámzását, folytonos változását. (N. H. XXXIII,
139.) Ennek a művészileg jellemtelen, gerincz nélkül való világnak méltó,
igazi gyermekei Pasiteles és tanítványai, a kiknek egész tevékenysége idegen
századok műalkotásainak másolása és utánzása. Csak így felelhettek meg a
klasszikus formákért hevülő, ideges Ízlés minden változásának. Csak széthúzó
törekvések mindenütt; de nincsen meg az egységes alaki látás ereje, a művé-
szeti stylusérzék.

Ebbe az írott források alapján megalkotott keretbe teljesen beléillenek
azok az eredmények, melyekre a római művészi emlékek szemlélete és tanul-
mányozása vezet. Hogy az Augustus és Claudiusok korabeli művészet mennyire
önállóság nélkül való, azt már múltkori fejtegetéseimben kimutattam.3 A jelen
sorok czélja pedig az, hogy a későbbi császárság korából való női portrait-
szobrokon az alakító képesség és formaérzék teljes kimerülését fokról-fokra
kisérjük. Mennél tovább haladunk, annál szomorúbb, sivárabb lesz a vidék.
Természetesen csak a jelentősebb példák megbeszélésére szorítkozunk

1 V. ö. Furtwángler: Kunstsammlungen in altér und neuer Zeit

2 Urlichs: Griech. Bildwerke im republikanischen Rom.

5 V. ö. Arch. Ért. 1907. 2. füzet. 130 — 140. o.

AKCHZEOI.OG1AI ÉRTESÍTŐ.

A Flaviusok kora tulajdonképen csak átmeneti idő. Wickhoff lelkesedé-
sét, melylyel a flaviusi időknek mély jelentőségű újításait magasztalja, csak
elfogult szemlélet sugallhatta.1 A dombormű alakbeállításának, csoportbeosztásá-
nak, kezelésének azok a sajátosságai, a miket ő a Titus diadalívének díszénél
kiemel: valamennyien a görög művészet örökségei. A Flaviusok idejéből való
kerek szobrászi alkotások szemlélete pedig a leghatározottabban ellentmond
Wickhoff állításainak. 'A ruhás női szobrok most is csak görög mintaképek
másolatai. Csak a vonalas, rajzszerű ízlés változik s helyébe lép a nagyobb,
tömörebb formák kedvelése, mely azután Trajánus idejében kíméletlen, nyers
alakkezeléshez vezet.

A vatikáni Braccio Nuovo egyik szobra2 3 (I. tábla i.) a márványtechnika
nagy ügyességéről, jártas kézről tesz bizonyságot. Az arcz vonásaiban sokan
Júliára, Titus leányára ismertek, de ezt az azonosítást az éremképek alapján nem
tartom elfogadhatónak. Mindössze annyi bizonyos, hogy a flaviusok korából való
nő képmásával van dolgunk; abból az időből, a midőn az egyszerűn fésült haj-
viseletet bonyolultabb, magasan fölépített, mesterkélt hajviselet váltja föl. A fej
bár törött, kétségtelenül a törzshöz tartozik. A ruhavetés motívuma V. század-
beli mintaképekre vall. 3 Csakhogy a míg a mintaképeken rajtuk a fejlődő
művészet formai küzdelmének, a kifejezés próbálkozásának jegye, a biztos,
egységes Stylus, addig a mi portrait-szobrunk alkotója későbbi művészi korok
redőkezelésének minden fortélyát és természetes könnyedségét belevitte művébe.

A kisebbik herculanumi nő ruhamotivumát látjuk az Aptera mellett
talált portrait-szobron, mely hajviselete alapján a flaviusok korára vall. (Gaz.-
Arch. 1876 T. 12, S. 36.) A talapzaton afölírás: KAAY AIAN 6E012IN. A művészi
élet elszomorító gyengeségéről tesz tanúságot a Chatsworthban őrzött portrait-
csoport.4 Az ülő anya és a fiatal leány álló alakja csak teljesen lazán, külső-
leg függenek össze. Nem az egységes művészi látás ereje fűzi őket egybe,
hanem ugyanaz a mesterkélt beállítás, a mit modern fényképeken látunk.
Az anya ülő alakjához görög síremlékek szolgáltak mintaképül,5 a leány szobra
pedig a dresdai Artemis modoros másolata. Az anya hajviselete a rendes
flaviusi haj tekercs, mely tömötten és magasan ívelődik a homlok fölött. A leány
haja hullámosán gerezdes, mint a hogyan a görög leányok kedvelték. Ugyanez
a hajviselet volt divatos a római előkelő körökben, különösen a fiatalabb
Faustina idejétől kezdve. A Hateriusok síremlékéről való aediculába helyezett
női képmás haja is ily gerezdekben övezi a homlokot. Stilisztikai sajátosságai-
nál fogva a Haterius-emlék férfi és női mellképét a flaviusi korszak alkotásá-

1 Wickhoff: Wiener Genesis

2 Nr. ni; Amelung : Fiihrer S. 134. T. 18; Clarac: 939, 2402; Reinach ; Rep. II
662, 9: Bernoulli : Rom. Ikonographie II, 2. S. 45; Helbig : Fiihrer Nr 50.

3 V. ö. : Villa Pamphilia eiusque Palatium-cum suis prospectibus, Romáé T. 15; E. V.
Nr. 613; Furtwángler : Originalstatuten S. 16—17; E. V. Nr. 1241.

4 Journ. of. hell. Stud. 1901. T. XV S. 221 ; Furtwángler : Ancient sculptures at Chats-
worth House. — A. Hekler : Flavisch-trajanische Portrátstudien, Beilage zűr Alig. Zeitung
1908. N. 10. S. 74.

5 V. ö. Jbuch. des arch. Inst. 1905 (XX.) S. 50 Abb. 2 s 54. Abb. 9. ; Arch. Epigr. Mitt-
aus Oesterreich-Ungarn XI. (1887) T. IX., D. 3., 4.

I. TÁBLA.

Melléklet az Arch. Ért. 14-ik lapjához.

I. RÓMA, VATIKÁN, BRACCIO NUOVO. 2. RÓMA, VATIKÁN. GALL. DEGLI CANDELABRI.

3- KOPENHÁGA. GLYPTOTHEK NY-CARLSBERG

4. PARIS, LOUVRE.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

nak tartom. Ugyancsak a kisebbik herculanumi nő mintájára készült a vatikáni
Galleria degli Candelabri egy hatalmas női képmása. (I. tábla 2.) Az arcz
pompás portrait a Flaviusok korából. Fényképét Amelungnak köszönöm.

Görögországban sem szünetek a művészi élet. Az Olympiában ránk maradt
női portrait-szobrok nemcsak a teremtő erő elapadásáról, de az alakkezelés
végleges aláhanyatlásáról is tanúságot tesznek.1 A művészekben azonban min-
den tehetetlenségük mellett is erős az egyéni öntudat. Fölirásokban örökítik
meg nevüket. Erős, Eraton és Eleusinios mindegyik egy-egy alkotással szere-
pel Olympiában.2 Az utánzott görög szobrászi typusok köre igen szűk görög
földön.

Trajanus korában egy rendkívül érdekes és megragadón szép szobrászi
typus köti le első sorban figyelmünket, mely a másolatok számáról következ-
tetve, nagyhírű görög műalkotásra vezethető vissza s a melyet római por-
trait czélra csak Trajanus korától kezdve használtak föl. Korábbi portrait-
példányokat nem ismerek. A 17 másolat közül 3 kétségtelenül Trajanus korá-
ból való. Erről tanúskodik a töretlen fej magasan föltornyosuló, gazdagon
tagolt hajviselete.

1. München, Glyptothek. Nr. 377 ; Furtwángler: Beschreibung S. 348.
A redőkezelés rendkívül nyers ízlésről tanúskodik. Érdekes, affektált, kövér,
nyúlánk ujjak.

2. Aphrodisias, Comptues rendus des seánces de l’année 1906 S. 17 Fig. 4
S. 18 Nr. 5.

3. London, British Museum, Cat. of sculpture Nr. 1351. A szobor erősen
megviselt állapotban maradt ránk. A motívumában kissé eltér az előbbi kettő-
től : a jobb kar ugyanis szabadon kinyúlik s vagy kormánypálczára, vagy fák-
lyára támaszkodott.3

Végül egy negyedik példányt sorolok ide Kopenhágában, (I. tábla 3.) melyen
ugyan a III. századból való fejet látunk, de a törzs munkája mégis valószínűleg
Irajanus idejéből való.4 A ruhakezelés annyira ügyes s a kéz ujjai nyúlánk,
affektált, kövér formáikkal annyira megegyeznek a müncheni ú. n. Matidiával
(Nr. 377), hogy a III. századbeli keletkezést már ezen az alapon is joggal
kétségbevonhatjuk. A talány, melyet a III. századbeli fej ezen a finoman dolgo-
zott törzsön alkot, egyszerre megoldást nyer, ha észrevesszük, hogy a fej az
egész alakhoz arányítva föltűnően kicsiny. Nagyon valószínű, hogy itt oly eset-
tel állunk szemben, a midőn valamely késői művész úgy könnyített a munká-
ján, hogy egy régebbi portrait-szobrot használt fel alkotásához, olyanformán,
hogy a fejet egyszerűen későbbi képmássá alakította át, a mi által ez termé-
szetesen méreteiből veszített. Hasonló eljárással még több esetben fogunk talál-
kozni. A kopenhágai szobor talapzatán a fölírás: THN • fJINVTHN • EKYPHN •

1 Olympia T. LXIII, 1, 2, 3.

2 Olympia T. LXII, 6; LXIII 4: LXIII 5.

3 A fáklya nyomait látjuk egy márványpéldány talapzatán: 1. Overbeck : Kunstmythologie
L. XIII. 1. két kis bronzszobrocska pedig teljességében megőrzi a fáklyára támaszkodás motí-
vumát : v. ö. : Edgár : Greek bronzes T. II. 27655, 27677.

4 Kopenhága, Glyptothek Ny-Carlsberg Nr. 552. Ny-Carlsberg Glyptotheks antiké
Kunstvserker T. XLIII. 552.

ARCHZEOI.OGIAI KRTKSÍTÖ

1 6

ETHOY A10N ■ ICATO ■ T'AMfíPOG. A betűforma az Antoninusokat követő időkre
vall. Tehát a fölírást az átdolgozás alkalmával vésték a talapzatra.

A mintaképül szolgáló görög eredeti alkotás a kutatók egyértelmű véle-
ménye szerint csak Praxiteles körében keletkezhetett. Általános a nézet, hogy
mivel a ránk maradt 18 példány 1 közül 9-nek kalász és mákvirág a van kezé-
ben, az eredeti szobor : Demeter volt. Az érvelést, melyre ezt a föltevést épí-
tik, nem tartottam soha meggyőzőnek. Görög Demeter sohasem tartja oly
szánalmasan ujjai közé csúsztatva jelvényeit, mint azt a mi szobrainkon látjuk.
Ilyesmi csak a római másolónak juthatott eszébe. A bal kéz művészi motívuma :
a köpeny fölmarkolása, nem pedig a kalász- és mákvirágtartás. Ezek nagyon is
toldásszerűleg hatnak. Nem szerves elemei e művészi képnek. Eddig jutottam
gondolataimmal és megfigyeléseimmel, midőn dr. Sieveking a Gréau-féle gyűjte-
mény egy kis bronzszobrocskájára tett figyelmessé,2 mely a kérdés megoldását
kezembe adta. Ugyanerről a szoborról van két nagy márványmásolatunk is :
1. Róma, Villa Borghese; 2. Magnesia (Magnesia am Meander S. 207 Abb 209
u. 210). Mindhárom egyetlen görög eredeti alkotásra nyúlik vissza, mely mint-
egy előhírnöke a megbeszéltük szobortypusnak. Itt a motívum csak azáltal
gazdagodott meg, hogy a bal kéz nem csüng tétlenül alá, hanem a köpenyt föl-
markolja. A Gréau-gyűjtemény bronzszobrocskáján a jobb kéz tükröt (v. tányért?)
tartott, míg a márványmásolatokon valószínűleg a lehulló fátyolt vonta félre.
Hasonló módon kell a mi szobrunk mintaképét elgondolnunk. Egész műveszi
valójával inkább megfelel a genre-szobor szellemének, mint Demeternek.3

Ugyancsak Trajanus korát képviselik: a Pozzuoliból való Vesta-papnő-
szobor,4 mely a vatikáni Braccio Nuovo Fortunájának motívumát mutatja s a
Gall. degli Candelabri Portrát-szobra Nr. 168. Mindkettőnél a fej töretlen s
elsőrangú képmás. Az utóbbihoz a kisebbik herculanumi nő szolgált minta-
képül, ép úgy, mint a Musée de Lambése T. III, 3 ábrázolt szoborhoz.

Stylusbeli sajátosságaik és alakkezelésük révén az első század második
felében foglalhatnak helyet azok a női szobrok, melyek a firenzei Loggia di'
Lanzi hátsó fala előtt állanak :

A) Dütschke: Bildwerke aus Oberitalien Nr. 559. A nyakra illesztett fej
és a törzs márványfelülete eltérő. Az együvétartozóság tehát kétséges.

B) Dütschke Nr. 562. A fejet modern réteg köti össze a törzszsel. Nem
rá való.

C ) Dütschke Nr. 561. A törzsre illesztett fej Trajanus-korabeli portrait:
nem tartozik a törzshöz.

1 Az ösmertebb példányokon kívül Arndt Pál előzékenysége révén egy eddig sehol sem
említett másolatról is van tudomásom: Sevillában a Casa de Pilatos udvarán. A fej modern.
A Sevillában őrzött antik szoborművek fényképét Arndt az Einzelaufnahmen-ban legközelebb
közölni fogja.

2 Collection Gréau T. XLI.

5 Amelung a bal kéz kiegészítésénél imádkozó taglejtésre gondol (Führer durch die
vatikanischen Sammlungen Gall Lap. Nr. 2.) Ezt azonban nem tartom elfogadhatónak.
Közelebbit 1. sajtó alatt levő tanulmányomban: Miinchener archeologische Studien : A. Hekler :
Römische weibliche Gewandstatuen. S. 177. ff.

4 Notizie degli Scavi 1902 S. 58 — 60; S. 64 66; Farinelli, Gabrici.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

D) Dütschke Nr. 563. A fej idegen. Vonásai ideálisak.

E) Dütschke Nr. 558. Az eszményi jellegű fej aligha tartozott eredetileg
a törzshöz.

Az első négy A — D praxitelesi eredetű alkotás vonásait őrzi meg szá-
munkra.1 Ez a gyönyörű szobor a római művészek körében nagy kedvesség-
nek örvendett. 9 másolatát ösmerem. 2 Vesta-papnő is ebben a typusban
portraitiroztatta magát. Ezenkívül ugyanezt a motívumot találjuk egy pompeji
falfestményen, mely Zeus és Héra egybekelését ábrázolja 2 * s ugyanennek a
jelenetnek domborműves ábrázolásán a beneventi diadalíven. 3 Közelebbi meg-
figyelésnél látjuk, hogy a Loggia de’ Lanzi szobrai közül A és B — és -
C és D szorosabban összetartoznak. Az állás és a redőkezelés részleteiben a
két csoport eltér egymástól. Amelung véleménye szerint valamennyi eredetileg
is portraitfejet viselt. Én a magam részéről azt hiszem, hogy valami nagyobb
építészeti környezetben párosával fölállítva, decorativ szerepre voltak hivatva,
mint a meghódított tartományok eszményi képei, megszemélyesítői.

Az E alatt fölemlített szoborról is ismerünk még egy másolatot, Firenzé-
ben, a Palazzo Corsini kertiében.4 Motívumában IV. sz.-beli mintaképekkel áll
kapcsolatban. Az elől átnyúló kar, mely a bal vállon fekvő köpenyt előrehúzza,
igen hatásosan fokozza a szobor hatását és a sirató nők szarkofágjának egyik
alakján már előfordul.5

Mielőtt az Antoninusok korából reánk maradt ruhás női szobrok tárgya-
lásába kezdenénk, meg kell emlékeznünk Herkenrath kísérletéről, a ki a mélyen
(lágyékon alul) kötött övben az Antoninusok kora női viseletének jellemző
vonását akarta felösmerni, melyet ennek az időnek a művészei a másolt görög
eszményi szobrokra is átvittek.6 Eltekintve attól, hogy a Herkenrath-fölsorolta
szobrok legtöbbjénél az Antoninusok-korabeli keletkezés nagyon kétséges, egész
okoskodását megdönti az a megfigyelésünk, hogy az Antoninusok idejéből való
női ruhás potrait-szobrok közül egyetlenegyen sem látjuk a mély övkötést.
Már pedig a divatnak a portrait-szobrok csak jobban hódolnak, mint a másolt
görög eszményi typusok ! Elképzelhetetlen, hogy olyan viseletnek, melyet a
művészek még a másolt görög szobrászi alkotásokra is átvittek, a portrait-
szobrokon semmi nyomát sem látnok. Nyilvánvaló tehát, hogy Herkenrath
egész érvelése hibás, eredményei értéktelenek, hasznavehetetlenek. A mély
övkötés helyes forrása: a hellenisztikus művészi typusokban van, nem pedig az

1 V. ö. Furtwángler: Originalstatuen in Vénedig S. 33.

2 Mau, Pompeji S. 305 , Fig. 155.

5 V. ö. Oesterr Jhfte. 1899 S. 176. Fig. 86. Ennek a diadalívnek a domborművei is jel-
lemző példái a római művészet alaki függésének. Az istenek csoportjában : csupa ösmert szob-
rászi typus : a dresdai Zeus mellett jól ismert IV. sz.-beli női szobortypusok

4 E. V. Nr. 319; Dütschke: Bilawerke Nr. 247.

5 Hamdy Bey, Reinach : La necropole royale a Sidon Pe VIII. — Ezt a test előtt
való átnyúlást először a fiatal Praxiteles alkotásai körében látjuk. Gondoljunk a Sauroktonosra.
Skopas is élt gyakran ezzel a motívummal. Polykeitosnál egy szobron sem fordul elő. Ez a
művész a szobrászi világosságnak s a körvonalak tiszta érvényesülésének sérelmét látta
volna benne

6 Athén Mitt. 1905 S. 245 — 256.

Arch. Értesítő. 1908. 1. füzet.

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ

Antoninusok-kora divatában. A mély övkötés első nyomaira már Praxiteles
körében találunk.1

A római császárság hanyatló idejében a szobrászi munkák is egyre jelen-
téktelenebbek lesznek. Ismert görög typusok másolataival találkozunk mindenütt.
Az alakok kezelése pedig lépésről - lépésre veszít üdeségéből, friss erejéből.
E helyen csak a legfontosabb portrait-szobrok rövid megbeszélésére szorít-
kozhatom.

1. Louvre, Cat. somra. Nr. 1130.

2. Róma, Konservatorok palotája. Gall. Nr. 18.2

3. Angolország, Wilton House.3 Mindhárom a nagyobbik herculanumi
nő typusában.

4. London, British Museurn Nr. 1415. 4 A fej külön készült s így illesz-
tették a törzsbe, de, a mint C. Smith szíves volt velem közölni, a törzshöz
tartozik.

5. Musée de l’Algerie; P. Gauckler: Musée de Constantine T. V. S. 89.
Mind a kettő a kisebb herculanumi nő typusát mutatja. Az eddig említett öt
szobor keletkezési idejét az idősebb Faustina hajviselete révén határozhatjuk
meg. Ugyancsak az idősebb Faustina idejéből való :

6. Róma, Museo Capitolino Nr. 23. 5 A fej törött, de valószínűleg a törzs-
höz való. Motívumában szobrunk a Héra Barberinire emlékeztet.

7. Musée de Cherchel T. XVII, 3. S. 149. Az idősebb Faustina hajviselete.
A fej töretlen. A motívum Praxiteles körére vall. Trajanus kora emlékeinek
megbeszélésénél már bőven tárgyaltuk ezt a typust.

8. Ugyanezt a jól ösmert motívumot látjuk a Louvre egy portraitszobrán :
Cat. somm. Nr. 1139; Reinach : 240, i. (I. tábla 4.). A fej törött, de alig-
hanem a törzshöz tartozik. A jobb kéz a fáklyával együtt kiegészítés. A fej
az idősebb Faustina éremképein szokásos hajviseletet mutatja. (V. ö. Bernoulli :
R. J. II, 2 Münztafel IV, 9., 10.) — Az e szoborra vonatkozó adatokat Héron
de Villefosse úr szíves közlésének köszönöm.

9. Konstantinápoly: Gaz. Arch. 1876 T. 12, A fej törött, de valószínűleg
a szoborhoz tartozik. Az ifjabb Faustina hajviselete.6 A ruha redőinek kezelése
kemény, éles vonalazásával rendkívül jellemző e korszak művészi ízlésére. Ruha-
vetése motívumában az Athena Giustiniani a legközelebbi rokona.

10. Egyike a legnagyszerűbb Antoninusok-korabeli ruhás női szobroknak
az, melyet a római Museo Nazionale déllé Terme-ben őriznek. (Nr. 120; Anderson
főt. 2495.) (II. tábla 1.) A szobrot két darabból illesztették össze. Az alsó rész
a talapzattal egy márványból készült. A fej épen ül a törzsön. Az arcz vonásai-

1 V. ö. a gabii Artemist és a Louvre szobrát, melyet Furtwángler Praxiteles Aphro-
ditéjére (velata spécié) vezetett vissza. Meisterwerke S. 552. Fig. 104 Masterpieces S. 320.

2 Bernoulli: R. J II 2, S. 159.

5 Michaelis : Ancient Marbles S. 671, id ; Cl. 949, 2443 A; Bernoulli: II, 2. S 153, 3.

+ Catalogue No. 1415 S. 235; Smith-Porcher : History of the Recent Discoveries at

Cyrené J. 73. S. 77, 97, 102, No. 47; Reinach: Rep. II, 665, 12.

-S Helbig: Führer No. 416; Bern: R. ].: II, S. 153 ; Mon. deli Inst. VI/VII T. 84, 3
Annali 1863 S. 258; 250, 252; Reinach: Rep. II, 247, 3.

6 V. ö. Bern. : R. J. II, 2. Miinzt, V., 1 — 3.

II. TÁBLA.

Melléklet az Arch. Ért. 18-ik lapjához.

I. RÓMA, MCISEO NAZIONALE.

2. FIRENZE, UFFIZI.

3- PARIS, LOUVRE.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

bán : komolyság s egyszerű józanság. A hullámos, középen elválasztott haj
magasra fésülve övezi homlokát. A hajviselet az ifjabb Faustina éremképeire
emlékeztet. Szobrunk motívumához az ú. n. Artemisia, vagy a delphii torzo
(Fouilles de Delphes T. LXXII.) szolgáltak mintaképül. Csakhogy a római
alkotáson csupán egyszerű, nyers alaki kivonatát látjuk az eredeti műveknek.

11. Hogy az antoninusi kor ízlése mennyire nem idegenkedett a komoran
egyszerű szobrászi alkotásoktól, bizonyítja az a portrait-szobor, melyre Amelung
néhány év előtt bukkant rá egy római műkereskedő boltjában : Rom. Mitt.
1900. S. 181. Fig. 1. u. 2, A fej töretlen s Lucilla hajviseletét mutatja. A fej
a testhez arányítva, kicsiny. Valószínűleg ép olyan átdolgozással állunk szem-
ben, mint a kopenbágai gyűjtemény szobránál (Nr. 552), melyről följebb már
megemlékeztünk. Szobrunkról már régidőtől fogva több másolatot őriztek külön-
böző múzeumok, csakhogy egyetlenegy példányon sem maradt fönn az eredeti
fej. Ez Amelung szerencsés megfigyelései és ügyes kombinácziói révén lett újra
ismeretessé. 1

12. Hajviselete ebbe a korba utalja a firenzei Uffizi egy női képmását
(Amelung, Führer Nr. 38), mely fiatal leányt ábrázol, a ki az előtte levő oltárra
tömjént áldoz. (II. tábla 2.) Motívumában a vatikáni Braccio Nuovo Fortunájával
s a pozzuoli Vesta-papnő-szoborral rokon. Ennek a typusnak igen sok példánya
maradt reánk.2 Valószínűnek tartom, hogy ezek a karcsú testalkatú, nyulánkan
magasba szökő nőalakok Lysippos iskolájának valamelyik alkotására nyúlnak vissza.
Sthennisről (Plin. XXXIV, 90 : sacrificantes [fecit] ), Niceratosról (Plin. XXXIV,
89: matrem sacrificantem) és Phanisról (XXXIV, 80: epithyusan) tudjuk, hogy
készítettek áldozó nőket. Ezekre lehetne első sorban gondolni. Mindenesetre
nagyobb valószínűséggel kapcsolhatók Lysippos alkotó szelleméhez ezek az
alkotások, mint akár a nagyobb herculanumi nő, akár a Medici-Aphrodite.
(S. Reinach, Rév. Arch. 1900. p. 380 ; A. Mahler, Rév. Arch. 1903. II, p. 33.) Hiszen
a források is említik, hogy a régibb szoborművek széles, nehézkes arányai helyébe
magas, karcsú, könnyed alakokat hozott a művészetbe. Alaki eszménye bizonyára
nemcsak a férfi, 3 hanem a nőalakokon is kifejezésre jutott. — Miután az Antoni
nusok korából való pénzeken a Pietast egészen a mi szobrunkhoz hasonló alak-
ban ábrázolták, valószínű, hogy a mi képmásunknál is Pietassal van dolgunk.4

A Phidias körében keletkezett ülő női szobor typusa a második század-
ban is nagy kedveltségnek örvend. Három példányával találkozunk:

1. Róma, Museo Capitolino Nr. 84. 5 A fej törött, de kétségtelenül a
törzshöz tartozik. Az Agrippina elnevezés az archeológiái mesék körébe tartozik.
Hajviselete az Antoninusok korára vall.

1 L. az egész szobrot : Röm. Mitt. 1900 T. III. IV Két példánya van a capitoliumi
múzeumban Rómában, kettő a párisi Louvre-ban, egy pedig volt a római Palazzo Giustiniáni-
ban (1. Bull. comra. 1905 S. 13.)

2 V. ö. Amelung összeállítását a Vatikánhoz írt Führerben. Braccio Nuovo No. 86.
Az ott felsoroltakhoz 1. még E. V. 781 ; és Kopenhága, Glyptothek No. 551.

3 L. az Apoxyomenost s az imádkozó fiút Berlinben, melyet Boedas adoransával nagy
valószínűséggel azonosítottak.

4 V. ö. Rivista italiana di Numismatica 1905 T. XVI, 10 S. 349—388: Francesco
Gnecchi : Le personificazione sulié monete imperiali.

5 Helbig : Führer No. 468. I. S. 310.

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

2. Firenze, Uffizi Nr. 36. 1 A fej törött, de a törzshöz való.

3. Nápoly, Museo Nazionale Nr. 6029. 2 A claudiusi fej nem való a törzsre.
A nyakszirten a konty, mely a hozzátartozóságot bizonyíthatná, gipszből való.
A szobor motívumában kissé eltér a többiektől. Beállítása nem az oldalrajzra
számít. Két kezét ölében összekulcsolja, melle nem fordul ki a képsíkba, miáltal
az oldalszemlélet veszít áttekinthető világosságából, szépségéből. A tagok erőtle-
nül egymásba folynak; ez az elölről való szemléletnél minden megkapóbb hatás-
nak útjában áll. A tekintetet a vonalak s a tagbeállítás ereje nem vonzzák
a mélybe.

Görögországban a művészi élet utolsó lobbanásai kötik le figyelmünket
az Antoninusok korában. Az Olympiában reánk maradt női ruhás szobrok leg-
nagyobb része Herodes Atticus családtagjait örökíti meg. Valamennyi3 ösmert
görög typusok másolata és a művészi erő és képesség végkimerüléséről tesz
bizonyságot.

Hogy Rómában is mennyire hiányzik az önálló művészi alakító erő, leg-
jobban látjuk a Vesta-papnők szobrain. A Vesta-papnők az ős-itáliai Vesta-
kultusz hűséges szolgálói, a római élet legsajátosabb alakjai. Megvan a maguk
ruházata, mely az ősitaliai menyasszonyi viselettel függ össze. Az alsóruha fölé
(stola) köpenyt vesznek (pallium); mindkettő anyaga: fehér gyapjúszövet; a
fejet négyszögű, díszes csattal (suffibulum) összetartott kendő borítja, mely
csak az arczot hagyja szabadon. A kendő alatt látható a jellemzetes, hatszoro-
san egymás fölé rakott hajfonat (seni crines).4 A Vesta-papnők ránk maradt
szobrain mindezekből alig látunk valamit.5 Mindannyian ösmert görög szob-
rászi typusokban jelennek meg előttünk. Tehát a művészek még a római élet
e specifikus alakjai számára sem tudtak önálló művészi formát teremteni. Hogy
mily gondtalanul s mennyire gépiesen készültek ezek a szobrok, bizonyítja,
hogy az egyik Vesta-papnő szobrán a Fórumon a bal kézben kalászt és mák-
virágot látunk. (1 ábra.) Már pedig ezeknek a jelvényeknek a Vesta-papnőkhöz
semmi közük sincsen. A római művész az értelemmel mitse törődve, híven
lemásolta mintaképét, melyen ott volt a kalász s a mákvirág. Egy másik Vesta-
papnő szobrán meg a jobb kar kormánybotra támaszkodik. Ez is olyan motí-
vum, mely a Vesta-papnőkhöz sehogyan sem illik. Itt is a mintaképet (Furt-
wángler: Originalstatuen S. 33) követte a másoló.

Az 1883. évi ásatások alkalmával a Vesta-papnők házában a Fórumon
13 szobrot és 14 talapzatot találtak, melyek egy rakásra halmozva feküdtek,
nyilván azért, hogy valami középkori égető kemenczébe kerüljenek. Ez a vég-
zetes középkori földúlás teszi lehetetlenné annak a megállapítását, hogy melyik

1 Amelung : Führer No. 80; Heydemann : Mitt. aus den Antikensammlungen in Ober
und Mittelitalien. 3. Hall. Wpr. S. 72. No. 60; Cl. 930, 2537.

2 Arndt-Bruckmann : Griech. u. röm. Portráts T. 713/714.

3 Olympia T. LXVII. 1, 2, 3, 4, 5 ; LXVIII 1, 2, 3, 4, 6.

4 V. ö. Hülsen : Das fórum Romanum S. 167. u. o. S. 210. XXXIII, a források
fölsorolása.

5 A palliumot csak a Museo Nazionaleban levő egyik szobron látjuk.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

szobor melyik talapzatra való.* A szobrok legnagyobb része még most is a
Fórumon áll s csak kettő került a Museo Nazionaleba. A talapzatok egy kivételé-
vel (Praetextata Crassi filia) valamennyien, fölirásuk jelleméről Ítélve, a Septi-
mius Severust követő időkből valók. A szobrok között ellenben van néhány,
mely kétségtelenül a II. században készült. — Hogy a talapzatok és szobrok
legnagyobb része a késői császárság idejéből való, azon nem csodálkozhatunk,

i. ábra.

hiszen ösmeretes, hogy 191-ben Commodus alatt az Átrium Vestae-t tűzvész pusz-
tította el. Az épületet Septimius Severus és felesége Júlia Domna építtették föl
újra, a kikről különben is tudjuk, hogy Vesta kultuszát nagyon kedvelték.
Könnyen lehetséges, hogy csak Septimius Severus idejétől kezdve vált szo-
kássá, hogy minden virgo vestalis maximanak szobrot állítanak, azelőtt ez csak

* V. ö. Nőt. degli Scavi 1883. S. 468 — 476 (Lanciani) S. 477 ff: Bull coram. 1883 S.
213. ff. Die Inschriften: S. C. I. L. VI. ír. 2127 — 2145; VI, 4 32409 — 32428; v. ö. továbbá:
Jordán: Dér Tempel dér Vesta und das Haus dér Vestalinnen; Rheinisches Museum LI. S,
281. (Dragendorff) ; Wilpert : Die gottgeweihten Jungfrauen

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

kivételes esetben történt. Ebben a késői császárkorban mindenféle kedvezést
kellett nyújtani a papnőknek, mert csak így lehetett a személyzetet teljes szám-
ban föntartani.

A reánk maradt Vesta-papnő-szobrok között a legjelentősebb a római
Museo Nazionale udvarának folyosóján áll: Nr. 8.1 (2. ábra.) Az alak csaknem
teljesen ép; a fej töretlen. Az arczon valami lágy, megadó borongás, csöndes,
lemondó mélabú játszik. Az ajkak körül fáradtság, kimerültség nyoma. A te-
kintet az előrenyújtott jobb kart követi. Az alig észrevehető fordulat a csipőben
rythmikus könnyedséget ád a szobornak. Ruhamotivumában szobrunk a delphii
torzót juttatja eszünkbe. (Fouilles de Delphes T. LXXII.)

A párisi Louvre egyik női szobrán, (II. tábla 3.), mely Tranquillina néven
ismeretes, a III. századból való fej rendkívül mereven és esetlenül ül a hosszú
nyakon.2 A fej a testhez mérten aránytalanul kicsiny. A ruha redőkezelése
nagy, nyersen tört vonalaival, mély árnyékaival a II. századra vall. Alighanem
itt is oly esettel állunk szemben, midőn a későbbi művész korábbi portrait-
szobor fejét későbbi képmássá dolgozta át. Motívumában szobrunk ugyanoly
mintaképre vezethető vissza, mint a vatikáni Braccio Nuovo Fortunája.

A III. század portrait-szobrai már csak arra jók, hogy a művészi tehe-
tetlenséget a maga egész siralmas sivárságában elénk tárják. E helyen beérhet-
jük puszta fölsorolásukkal :

1. Paris Louvre, Cat. somm. Nr. 1090.3 A fej töretlen. A ruha motívumá-
ban a praxitelesi Kórára emlékeztet. Lehetséges, hogy a hosszan leomló haj,
mely nem függ össze a divattal és a stolaszerűn a mellen átvetett rojtos köpeny:
Isis papnőjét jelentik. (Isisről tudjuk, hogy állandó jelzője : eunXóxafioq,.)

2. Villa Albani, Róma, Arndt-Bruckmann : Griech. u. röm. Portráts

T. 180. A fej pompás képmás.4

3. Róma, Museo Capitolino, Salone. Motívumában a hellenisztikus nyú-
lánk nőalakokra vezethető vissza. V. ö. a vatikáni Pudicitiát.

4. Firenze, Poggio Imperiale; E. V. 294; Dütschke: Nr. 92. Praxitelesi
motívum.

5. Róma, Palazzo Borghese; E. V. Nr. 487; Matz-Duhn : Antiké Bild-
werke in Rom Nr. 595. Motívumában az ú. n. ephesusi «Hera» -torzóra nyú-
lik vissza.

6. Firenze, Poggio Imperiale; E. V. 29b; Dütschke: Nr. 94. A ruha
motívumának egy másik replikáját 1. Museo Torlonia T. LXXIX, Nr. 314.

Ez a kivonatos, rövid áttekintése a római portrait-szobroknak minden
elfogulatlan szemlélőt meggyőzhetett arról, hogy az önálló római művészet,
melyről Wickhoff és Riegl nyomán a kézikönyvek beszélnek, a valóságban
nem létezik.5

1 Helbig : Führer II. Nr. 1013; Reinach : Rep. II, 2 p. 660 No. 10.

2 Cat. somm. Nr. 10(12; Gír. főt. 1401; Bern : R. J. II. 3. S 139.

3 Gir. főt. 1396; Bern.: R ]. II, 3. S. 46, Cl. 308. 2590.

4 V. ö. Soll. Somzée T. XX.

> E. Strong nemrég megjelent könyve: Román scúlpture egészen Wickhoff hatása alatt
áll. Szemléletéből teljesen hiányzik az önállóság. Épen ezért nem tekinthetjük könyvét való-
ban nyereségnek.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

M inden nagy, önálló művészi kor jellemző vonása : a sajátos érzés az
alakvilággal szemben. Ez a római korban teljesen hiányzik. Nincs sehol sem
nyoma a friss, egészséges természetmegfigyelésnek, mely az ember szobrászi
alakjának új, önálló kifejléséhez vezetne. Kétségtelen dolog, hogy a portrait
terén a római művészet csodás remekeket teremtett. Ezeknek a művészi erejét
mi is zavartalan, mély gyönyörűséggel szemléljük. De a történeti vizsgálódás-
nak, kutatásnak azt a kérdést is föl kell vetnie, hogy mennyi ezekben a művészi
alkotásokban az önálló, független föltalálás műve ? Az építészet terén, sajnos,
nem tudunk positiv feleletet adni, hiszen a hellenisztikus idők fejedelmi váro-
sainak építészeti emlékei, melyek e kérdést megoldásra segíthetnék s melyek
bizonyára gazdag anyagot szolgáltattak a római művészeknek, csaknem telje-
sen nyom nélkül elvesztek. Mindazonáltal aligha hiszem, hogy a diadalív s a
domborműves óriás oszlopok sajátos római alkotások lennének. A diadalívek
mintaképét már megleltük a priénei vásári kapuban; az ásatások a többi építé-
szeti művek önállóságára is valószínűleg egészen új világot fognak vetni. -
A római portrait-művészetet egészen másképen Ítéljük meg, mióta a helle-
nisztikus kor nagyszerű képmássorozatát a kutatók fölfedezték és tanulmányozni
kezdték. Önálló római portrait-művészetről ma már senki sem beszél. A görög
művészet alaki ereje ihlette meg a római művészeket. Görög szellem nélkül az
itáliai portrait-művészet soha sem virágozhatott volna úgy föl. - — S ha általá-
nosságban tekintjük e kérdést: lélektanilag is kétségesnek kell tartanunk, vájjon
fejlődhetett-e ott önálló építészet, a hol az emberi testről a művészeknek nem
volt önálló képük ? Hiszen az építészet az a művészet, a mely «valamely kor
életérzését monumentális testarányaiban kifejezésre hozza#. (H. Wölfflin :
Renaissance u. Barock S. 66 ff.)

Hogy a római művészeknek a ruhátlan testről nem volt önálló szemléle-
tük, bizonyítják a ruhátlan férfi és női szobrok,* melyek szintén valamennyien
görög typusok utánzatai.

A mint láttuk, a római portrait-szobrok tanulmányozása nem nyújt a
szemlélőnek mélyebb gyönyörűséget. A velük való beható foglalkozás azonban
rendívül fontos a görög művészet szempontjából is. Csak az időrendileg bizto-
san megállapítható portrait-szobrokon megfigyelt stylusbeli sajátosságok alapján
épülhet föl a szobormásolatok kritikája. Csak e tanulmányok segítségével ismér-
hetjük föl azokat a vonásokat a római kor utánzatain, melyek nem tartoztak az
eredeti műhöz, hanem csak a másoló ízlésének toldásai. így megvilágítva, a
római portrait-szobrok nemcsak a római művészettörténet tárgyai, hanem a

* A ruhátlan római női portraitszobrok mind görög Aphroditetypusok utánzatai :
1. Róma, Mus. Cap. Gall. Nr. 54. A flaviusi fej a törzshöz tartozik. Az u. n. Venus Falerone
motívuma. V. ö. Bern. : II, 2 S. 51 ; 2. Kopenhága, Ny-Carlsberg Glyptoteks antiké Kuust-
waerker T. XLI. 541 ; a flaviusi fej törött, de rá való. A Medici Aphrodité motívuma ; 3. Nápoly,
Mus. Naz. Nr. 6299. A Hadrián korabeli fej valószínűleg a törzshöz tartozik. Clarac : 617,
1371 ; Bern. : II, 2 S. 99 ; A Medici Aphrodité motívuma, 4. Róma, Vatikán Museo Chiaramonti
Nr. 639; Helbig : Führer I. Nr 116. Amelung: Führer T. 80; Bern.: II, 3 T. XXVFI, S.
93 — 94; Clarac IV, pl. 607, 1339; A hajviselet Júlia Soemias, Elgabalus anyjának korára vall.
A haj parókaszerűleg levehető, mert külön márványból készült. Ilyenformán a szobor átélhette
a hajviselet divat változásait. Hellenisztikus motívum.

AKCHAíOLOCrlAI értesítő.

görög művészettörténetnek is jelentős segédeszközei. A velük való foglalkozás
a szem iskolázásának legkitűnőbb módja. Igen kívánatos volna, hogy a római
férfi -portrait-szobrok anyaga is mielőbb tudományos vizsgálat alapján rendezés
alá kerüljön.1 A feladat nem lesz könnyű, de megoldását az archseologia nehe-
zen várja. Dr. Hekler Antal.

KÉT ANTIK ÉPÜLETMINTA DUNAPENTELÉRŐLL

Az ásatások folyamán, melyeket Mahler professor a Nemzeti Múzeum
megbízásából évente Dunapentelén, a régi Iniercisában folytat, az 1907. év
tavaszán a polgári telep egyik római épületének romjai közt agyag épület-
minta töredékei 3 kerültek napfényre. A lelet körülményei a Constantinus utáni
időre utalnak. A nagyobb töredékekből csakhamar sikerült egy kapucsarnok
mintáját összeállítani ; de véleményem szerint a többi darab összeállítása és
magyarázása is lehetséges.

A fő darab 4 egy római városkapu mintája, a mint első pillanatra lát-
hatjuk. Két nagyon szabálytalanúl polygonalis, de valószínűleg kerekre terve-
zett háromemeletes torony között ugyancsak háromemeletes középrész áll,
három kapunyílással ; a középső nyílás szélesebb, mint a két oldalsó. A kapu
első emeletét teljes szélességében, tabula ansatán a következő felírat foglalja
el : ILARVS FECIT PORTA FEL, a második emeleten négy köríves ablak
van. Ugyanilyen ablakok vannak a tornyok földszintjén és két felső emeletén
is. Az alsó ablakokat alacsony elhelyezésüknél fogva ajtóknak is lehetne tar-
tani ; de világosan látható, hogy nem érnek le egészen a földig. Külön fel-
rakott agyagrétegek alkotják az egyes emeleteket szétválasztó párkányokat,
úgyszintén a tornyon emelkedő pillérszerű alkotásokat, melyek tán kezdetle-
ges kivitelben a pilasterek elhelyezését jelzik, olyan módon, hogy ez a Porta
Nigrán Trierben látható.5 A földszinten a kapuk fölött párkánydísz van, melyre
egymás mellé sorakozó dülények vannak belevágva. A középépület fölött nye-
regtető emelkedett, melynek tetőcserepei kezdetlegesen jelezve vannak. A tor-
nyok betetőzése, sajnos, egészen elveszett, de a merőlegesen emelkedő alsó

' A mint múzeumi tanulmányaim alkalmával tett megfigyeléseim alapján láttam, alig
néhány férfi portrait-szobron biztos a fej hozzátartozósága. A munka tehát csak ritkán álló
pillérekre építhet.

2 E közleményt dr. Láng Margit volt szives folyóiratunk számára lefordítani. A szerk.

3 A töredékeket 1907 junius havában Budapesten tett látogatásom alkalmával láttam.
A publicatióra Mahler professzor biztatott és segített, az engedélyt Hampel professor készsé-
gesen megadta. További munkámban Ritterling professzor Wiesbadenben nyújtott útmutatást
és segítséget. Mind a három professor úrnak még egyszer ezen a helyen is meleg köszönete-
met fejezem ki.

4 Már meg van említve 1. Arch. Anz. 1907. 220. o. (Finály). Múzeumi száma ennek is,
és a többi darabnak is 66/1906.. 352. Méretei: 38 cm. széles, 2 cm. mély, a tető csatlako-
zásáig 32 cm. magas.

5 Springer— Michaelis 8. kiad. 465 o. Koepp, Römer in Deutschland, 134 — 135. o. Durm
Baukunst dér Römer, 2. kiad.. 466. o.-hoz tartozó tábla.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

falakból azt lehetne következtetni, hogy a tető befejezése tán gömbalakú
volt. *

Az oldalrészek már hanyagúl vannak dolgozva, a hátsó fal pedig egészen
durva kivitelű : a minta készítésénél csak a szemközti hatásra számítottak.
A földszinten oldalt egy-egy ablak van, a két felső emeletnek oldalt szintén
egy-egy ablakkal kell beérnie. A tornyok hátsó része, sajnos, nagyon elpusz-

I. ÁBRA. RÓMAI KAPU MINTÁJA ÉGETETT AGYAGBÓL DUNAPENTE LÉRŐL.
• (Intercisa) a N. Múzeum régiségtárában.

tűit, de mégis felismerhető, hogy a földszinten nem volt nyílás, a felső eme-
leten azonban az oldalsó ablakok magasságában voltak ablakok. Ezt egy töre-
dék is bizonyítja, mely csakis a jobboldali toronyhoz tartozhatott és melyen
az oldalsó és hátsó ablak maradványai láthatók. A középépület hátsó fala egé-

* V ö. A trieri Porta Nigrát és Lehner megjegyzéseit Westdeutsche Zeitscbr. XV.
236., továbbá a mainzi tornyokat és kapukat a diocletiankori ólomérmen (1. Koepp, Römer in
Deutschland, 105. o., jobb ábrázolását 1. Mainzer Zeitschr. I. 25. o.

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

szén elveszett és a hátsó rész nyilvánvaló hanyag kidolgozásából azt is lehetne
következtetni, hogy egyáltalában nem volt meg, ha kiindulásának nyomai a
jobboldali tornyon nem volnának még világosan felismerhetők. Ugyancsak e
mellett bizonyít az is, hogy a torony körül futó párkányok ugyanezen a helyen
félbeszakadnak. Ha ebben a vonalban az előrész nyeregtetejének megfelelő
nagyságú félnyeregtetőt tennénk fel, ezek a középen egy vonalba esnének.
Valószínűleg a hátsó falat is három kapunyílás törte át.

A technikájára vonatkozólag a következőket kell megjegyezni : Az egész
mintát szabad kézzel, durván dolgozták ki, a középépület falai az egy darab-
ból készült, belül üres tornyok közé vannak tapasztva. Az egész épület körül
agyagból vastagon felrakott dudoros szegély valami talapzatfélét képez ; egy
helyt, a hol ez a szegély lepattant, még tisztán kivehetők a karczolások,
melyek az agyag könnyebb tapadását czélozták.

A kiálló léczek mind tapasztva, az ablakok, ajtók, párkányok s a felirati
tábla pedig mind metszve vannak. Az íveknél a küzdők párkánya mindig gon-
dosan van visszaadva. Az agyag téglaveres színű és meglehetős keményre ége-
tett. Most a minta mindenütt, még a törésfelületeken is az időjárás behatása
alatt szürkés színezetet kapott.

A tompa eszközzel bevésett felírat : (h)ilarus fecit porta ( m) fel ( iciter J
jó kívánság a mű készítőjének és megfelel a gyakran található valcat qui fecit 1
felíratnak. Ezt az olvasási módot Ritterling professornak köszönhetem és az
eddiginél: (h) ilarus fecit. Porta felix. elfogadhatóbb. A csalékony * a

végén bizonynyal csak befejezőjel, hasonló a feliratokon gyakori levélkékhez.
A szóvégi m elvetése a vulgáris nyelvben nagyon gyakori : vessük csak egybe
a pompéji falfeliratokkal,2 3 melyek erre számos példát nyújtanak és melyek
közt a porta accusativusa mind a két esetben, 3 a mikor elő fordúl, porta.
A betűk jellegéből az időpontot pontosan meghatározni nem lehet.

A felirat fogalmazásából azonnal kitűnik, hogy készítője azt nem má-
solta annak az épületnek a feliratáról, melyet kis mintájával utánzóit, hanem
hogy ez saját alkotása. Ha volt annak az épületnek felirata, a mi igen való-
színű, az nem foglalhatott el semmi esetre sem egy egész emeletet, hanem
hizonynyal ezen a helyen is ablaknyílások voltak, a felirat pedig a kapuk feletti
párkányon lehetett. Különben is a minta részleteit nem tekinthetjük teljesen
megbízhatóknak. A derék Hilarus főleg az arányokkal bánhatott igen szaba-
don ; azt kell hinnünk továbbá a védelemre alkalmatosság érdekében, hogy
annak az épületnek, melyet utánzóit, több ablaknyílása volt, a mint azt a
trieri Porta Nigrán és a regensburgi Porta Praetorián4 láthatjuk. A földszinti
ablakok nagyon is közel jutottak a földhöz, nagyon is nagy a kapu mögött
hagyott szabad tér. De mindezen tévedések daczára ne legyünk hálátlanok a
minta készítője iránt, mivel tagadhatatlanúl érdemei is vannak.

1 CIL XIII 3. 10018, 3. 10024,77. Gyakori Róma városában található téglák' bélyegén
CIL XV. 117 — 120. 150. 831. (v. ö. 47. 275. o.)

2 CIL IV. Index XIII.

3 2013. 2400.

4 Koepp, Römer in Deutschland, 47. o Durm, Baukunst dér Römer, 446. o.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

Hogy megbeszélésünk tárgya valóságos építész-minta* volna, azt hiányos
kivitele eleve kizárja. Az a két lehetőség van tehát, hogy vagy egy építész-
mintának, vagy egy valóságos városkapunak az utánzata ; az utóbbi feltevés
jóval valószínűbb. Hogy ez a kapu hol állhatott, az persze nagyon kérdéses ;
legszívesebben azt gondolnék, hogy mivel Hilarus valószínűleg Intercisában
élt, mintáját is ott a helyszínén vette ; ezen feltevés annyival is valószínűbb,
mivel bizonynyal Intercisának is éppen úgy meg volt a IV. században az erő-
dítménye, mint a többi dunamelléki városnak. Mióta a római határőrség a hol
itt, hol ott betörő barbárokkal szemben a letelepüléseket nem tudja kellőleg
megvédelmezni, azoknak maguknak kell az önvédelemről, mindenek előtt erős

o 1 o

3. ábra.

2 — 3. ÁBRA. TÖREDÉKEK A DUNAPEN TELEI KAPU MINTÁBÓL. — 4. ÁBRA. TORONY
MINTÁJÁNAK CSONKA DARABJA ÉGETETT AGYAGBÓL DUNAPENTELÉRŐL.

városfal építéséről gondoskodniok. Gallia kormányzása nemcsak a rajnai pro-
vincziákra, hanem a dunai vonalra is jellemzi ezen időpontot. Védelmezésére
vonatkozólag csak Diocletian korából van közelebbi értesülésünk. Diocletián
erős kézzel fog hozzá, uralkodása kezdetén maga jön el a Dunához, a
következő években vejére, Galeriusra bízza a határ védelmét. A jazygokkal
és karpokkal folytatott sikeres küzdelmeinek támogatására épült fel a két cas-
tellum Aquincuminál és Bononiával átellenben. A városok megerősítéséről
ugyan mit sem hallunk, de ezen eljárás egészen beleillenék ezen erélyes és
czéltudatos politika keretébe. Tartós békében azonban nincs már módjuk a

* Csak rövidség kedvéért használom ezt a különben nem megfelelő kifejezést.

ARCH/EOLOG1AI ÉRTESÍTŐ.

provinciáknak. Constantin és Licinius évekig küzdenek a Dunánál és az erre
következő idő is nyugtalanúl folyik le.

I. Valentinian alatt a sarmaták és quadok újra nagy csapatokban törnek
be Pannóniába. Equitius comes alatt a dunai vonalat újra megerősítik, castel-
lumokat és várakat építenek ; a császár még a quadok országában is erődítmé-
nyek építését rendeli el. Hogy milyenek voltak akkor Pannóniában a viszo-
nyok, azt Ammianusból tudjuk, a ki Carnuntumról azt mondja, hogy desertum
quidem et squalens , Savariáról, mely pedig a határszéltől messze az ország
belsejében volt, úgy emlékszik meg, hogy invalida assiduisque malis adflicta.
A 375-ik évben Valentinian maga is megjelenik Carnuntumban, és miután
Aquincumból kisebb kivonulásokat intézett a quadok országába, őszszel a
Duna megerősítésére buzdít, de még ebben az évben bekövetkezett halálával
ez az utolsó erélyes kísérlet is meghiúsul, hogy Pannóniában rendezett viszo-
nyokat létesítsenek. A mikor 50 évvel később Aétius egészen formálisán át-
engedi a hunnoknak Pannóniát, ez bizonynyal már csak a fennálló helyzet
elismerése. Ugyancsak félszázaddal későbbre esnek azok a szomorú képek,
üielyek a Vita Sancti Severiniből táróinak elénk.

Ezen nyugtalan idők elejéről, tán a diocletiani korból való lehet az az
épület, melyet a mi mintánk utánoz. Mielőtt az eddig ismertünk városkapuk
közt a megillető helyet számára kijelölnők, még egy megjegyzést kell előre-
bocsátanom. A tornyok földszintjén elől lenn van ugyan ablak, de hátul nincs.
Ebből szabad azt a következtetést vonnunk, hogy a mi most az épületminta
előrésze, homlokzata, az a kapónak város felőli oldala lehetett ; ez igen jel-
lemző a mi Hilarusunkra nézve, a ki azt utánozza, a mi mindig szeme előtt
van. Ebből azonban egyúttal azt a meggyőződést is meríthetjük, hogy a kapu
önálló épület volt, melyhez jobbról-balról a fal csatlakozott és nem volt a
falhoz kívülről hozzáépítve, a mint az sokszor előfordúl.1

Összehasonlításul első sorban azokat a kapukat kell elővennünk, melyek
ugyanazon időben, ugyanolyan körülmények közt keletkeztek, tehát a késői
császárkor erődítményeit ; mivel pedig a rajnavidékieket ismerjük legjobban,
ezeket vehetjük leginkább elő, mint analógiákat. Ezek közűi a legmonumen-
talisabb alkotás a trieri Porta Nigra, a III. század derekáról ; külsejére nézve
az az épület, melyet a mi mintánk utánoz, hozzá igen közel állhatott ; funda-
mentális különbség azonban köztük az, hogy a mi mintánknál a belső udvar
hiányzik. A kölni kapu,2 melynek keletkezési ideje még vitás, délgall min-
tákhoz csatlakozik, a mainzi és kastili kapuk ellenben a már fennemlített
diocletiani ólomérmen, körtornyaikkal inkább a mi épületmintánkhoz állnak
közelebb ; körülbelül a Porta Nigrával lehetnek egyidejűek. A körtornyok a
római erődítmények fejlődésmenetében a késői korra nézve jellemzők, a mint
azt a Felső-rajna vidékéről való diocletiani erődítményeken is láthatjuk.3

Más analógiák belevonásánál már nagy óvatossággal kell eljárnunk, mi-

1 Pl. Az aurelianuskori falnál Rómában,

2 Bonner Jahrb. 98., 34. o. VI. tábla, 103., 154. o., VIII. tábla,

i Westdeutsche Zeitschr. XXV. 129.

EMLÉKÜK ÉS LELETEK.

vei azoknak a kapuépületeknek, melyeket ezentúl hozunk fel, csak fundamen-
tumaik maradtak meg, felépítésüket illetőleg bizonytalanságban vagyunk.
Ezekre vonatkozólag egyetmást máskép óhajtanék magyarázni, mint a hogy
eddig történt. Lehner* azon felfogás mellett harczolt, hogy a belső udvarral
bíró kaputypusnak — mint a milyen a Porta Nigra — a Rajna vidékén kel-
lett keletkeznie. Az általánosabb természetű ellenvetésektől eltekintve, melyek
ezen feltevés ellen szólnak, nyomatékos ellenérvek is hozhatók fel. Közvetlenül
megelőző fejlődési fokozatul a Colonia Trajana (Xanten) egyik kiásott kapuját
említi. Alaprajzán két négyszögletes torony közt három kis belső udvar lát-
ható (jól megjegyezzük, hogy csak a fundamentumai vannak meg, a melyekbe
a benyomúlt ellenséget Lehner felfogása szerint minden oldalról össze lehetett
lődözni, úgy, mint a Porta Nigránál. De képzeljük el csak az egészet felépítve.
Miért lett volna három minimális nagyságú udvar egy nagy helyett ? És hova
lehetett volna állítani a középső udvar védőit ? Csak nem állhatták a falakon ?
Nem, az épület dispositiója csak úgy érthető, ha feltesz'szük, hogy az erős alap-
falak egyrészt a küszöbök aláásásának megakadályozására, másrészt valamilyen
súlyos felső épület hordozására voltak szánva. Ilyenképpen tehát olyan épületet
nyerünk, mely a mi kapumintánktól csak négyszögletes tornyait illetőleg külön-
bözik és ezt a különbséget indokolja a xanteni kapu nyilvánvalólag magasabb
kora. Egy további fejlődési fokozat megjelölésére Lehner a bonni tábor egyik
kapuját hozza fel, nyilván azon meggyőződésben, hogy a castellumkapu typusa és
városkapu typusa, melyet különben nem szabad összezavarni, itt a birodalom határ-
szélén meglehetősen egymásba olvadnak ; még pedig olyképpen kell ezt a fejlő-
dést értelmeznünk, hogy a mikor a III. században arról van szó, hogy a barbárok
előrenyomulása ellen a határszéli városokat többnyire sebtében megerősítsék,
nem annyira a birodalom belsejében levő, egeszen más viszonyok közt kelet-
kezett városkapúkat vették mintául, hanem főleg a kisebb helyeken, a szom-
szédos és szintén harczi czéloknak szolgáló castellumkapukat ; azért tehát az
összehasonlításba ezen utóbbiakat is minden aggodalom nélkül belevonhatjuk.
A bonni kaput illetőleg ugyanazt mondhatjuk, a mit a xanteniről ; ugyanígy
kell azt is kiegészíteni. Hogy lássuk, miszerint hasonló alkotás a Duna men-
tén is akad, felhozzuk még a hatalmas tábori kaput, a Porta Praetoriát Alting-
nál ** Enns mellett, melynek három méter széles közbülső pillérei aligha ké-
szültek pusztán védőpárkány tartására. A bonni kapun ezek után könnyen
megláthatjuk az átmenetet a közönséges castellumkapuhoz, melynek két
tornya közt van a védőfolyosó. Ezektől a mi mintánkhoz egészen természetes
fejlődésmenet vezet. Az alaprajztól és felépítéstől egészen független az archi-
tektonikái dísz, ú. m. párkányok, pilasterek stb. ; az épület, mely után a minta
készült, úgy látszik, nem volt ilyen dísz híján és ezt pompásabb épületektől
kölcsönözhette ; az egész a Porta Nigra stílusára emlékeztető architektonikái
kialakulásra utal.

* Bonner Jahrb. 110., 184. o. Westdeutsches Correspodezblatt 1904. 46. o.

** Dér römische Limes in Oesterreich, VIII. f. 163/4. V. ö. Porta Principális
dextra, 161.

3°

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

A többi töredékek (3 db.) összerakásából szintén épületmintát kapunk.
A legnagyobb darab egy négyszögletes, kissé hajlított pyramisalakú tető ; 1
négy részből van összetapasztva, háromszöges minták díszítik, melyeket előbb
belekarczoltak, azután utána metszettek ; mind a négy oldalon hullámos pár-
kány fut körül. Egyik oldalán aláfelé még két ablakív van hozzátapasztva,
az egyik e melletti oldalon áttört párkány maradványai láthatók, mely alatt
ablak volt. A többi oldalakon a fal le van törve. Kétségtelen, hogy ehhez
tartozik az a másik töredék is,2 melyen két ablaknyílás alsó része és alattuk
közönséges párkánynyal elválasztva egy nagy körív látható ; a méretek telje-
sen egybevágnak. Egy harmadik töredék egy másik oldalnak ugyanazon ma-
radványát mutatja. Mivel nagyon valószínű, hogy a nagy körív alatt még egy
emelet volt, olyan kétemeletes épület mintája bontakozik ki, melynek földszint-
jén 'négy pilléren nyugvó átjáró van, felső emeletét pedig mindegyik oldalról
két-két ablak töri át. Sajátságos, hogy az oldalak egymástól különböznek; a
megfelelő oldalak valószínűleg egyformák voltak ; a nagy töredék tehát, mely
nem vág teljesen össze a toronytető két ívmaradványával, alighanem az átel-
lenes oldalra való. Az épületen pyramisalakú tető emelkedett, melyen talán
még valami befejező dísz volt. Hogy az ablakpillérek majd díszítettek, majd
diszítetlenek, az ne vezessen minket félre a darabok összetartozandóságát ille-
tőleg, mivel a tető ornamentikája is mind a négy oldalon egymástól elütő.
Különben sem tartanám helyesnek a durván bevésett háromszögmintából
azon épület decoratiójára következtetést vonni, melyet a minta utánoz.

Ezen kiegészítés helyességét bizonyítja az, hogy ezen műemlék legköze-
lebbi rokona éppen Pannóniában van : ez a petronelli Heidentor, pogány kapu.
Dell pontos mérései 3 alapján létrejött reconstructiója azonban szerintem nem
egészen helyes. Az alsó ív fölötti nagy nyílás, valamint a jobbról-balról meg-
lehetős magasságban még felemelkedő pillérek szinte követelik, hogy még egy
emelet létezését tételezzük föl, noha ennek részleteiről semmit se tudunk.
Dell attikája hihetetlen magasságú. Az ő feltételezte felső befejezés (pyramis)
helyes lehet ugyan, csakhogy valószínűleg magasabb és hegyesebb volt, a
mint azt az összehasonlításul helyesen belevont kelendersi 4 emlék Kilikiából
és a vienne-i ív 5 is mutatja. Mindegyiknek csak földszintje van, négy kapu-
val, melyre legott a karcsú pyramis következik. Hogy csakugyan síremlék-
nek voltak szánva, ezt az utóbbi, a kővé vált tumulus megdönthetetlenűl
bizonyítja.

A pogány kapú rendeltetése ellenben vitás. Domaszewsky,6 Dell ellen-
érveinek figyelembevétele nélkül, quadriviumnak tartja ; de maga is új ellen-
érvet csatol az eddigiekhez azon megjegyzésével, hogy Carnuntumnak a római

1 14 cm magas, 14 cm. széles.

2 i4'5 cm. magas, 13 cm. széles.

3 Archeologisch-epigraphische Mitt. XVI. 156.

4 Baumeister, Denkmáler des kiáss. Altertums III 1896. (Graef). A «Führer durch
Carnuntum»-ban is le van rajzolva.

5 Baumeister, 1887. Ennek megfelel a cavailloni ív felépítésmódja, 188.

6 Westdeutsche Zeitschr. XXI. 185.

EMLEKEK ES LELETEK.

úti hálózatban tulajdonképpen semmi szerepe sincsen. Dell ellenvetései, úgy
vélem, egészen eldöntik a kérdést. Már az is Domaszewsky feltevése ellen
szól, hogy az épület körül nagy kiterjedésre teljesen hiányzik a kövezet, és e
helyett a talaj mindenütt egyenletesen kavicsréteggel van borítva; még inkább
ellene bizonyít az a kapun kívülálló négyszögű kőbasis, mely Dell kiegészítése
szerint szobor, tán páros szobor számára volt állítva. Hogy síremlék, a mellett szól,
a vele rokon emlékektől eltekintve, helyzete a sírmező közepén. Alig készül-
hetett a III. század közepe előtt, a mint azt a beleépített felirat is bizonyítja.

A mi mintánk is ezen épülettypushoz tartozik, mely a hellenistikus ke-
letről származik (ezen épülettypus és vele rokon síremlékek általános fejtege-
tésébe belebocsátkozni ezúttal nem volna helyén). Kellő fenntartással azonban
a tetőre vonatkozólag még egy feltevésemet óhajtanám nyilvánítani. A tető,
mint már említettem is, hajlott, vájt vonalú és ezt az ornamentika is kiemeli.
Ha ezt az eredetije hű utánzásának tartjuk, akkor gondoljunk csak némely
toronyszerű síremlék hajlott tetejére. Azon typusra gondolok, melyet az ú. n.
igeli oszlop 1 képvisel ; ez a Mosel mellett és a Rajna vidékén volt elterjedve
és szintén a hellenistikus keletről származik. Ilyenféle tetőalkotás, csak egy-
szerűbb formájú és a mi mintánkhoz hasonlóbb, gyakran található Aquileja 2
síremlékei közt ; tán ezek jelölik az utat, melyen ez a typus Pannóniába el-
juthatott. Hogy ez az épületforma a dunamelléki országokban legalább isme-
retlen nem volt, azt mutatja egy marosvásárhelyi sírcippus.3 A felső befejezé-
sük többnyire piniatoboz, . ilyen lehetett a nandeni mintán is. A tetőalkotásra
vonatkozólag, azt hiszem, még egy igazi hellenistikus példát is hozhatok fel :
az ismert müncheni reliefen,4 melyen a mezei munkás és a tehén van ábrá-
zolva, a fa szentélyének hajlott teteje van, piniatoboz befejezéssel.

Ezen épületnek még kevésbé tudnók a helyét meghatározni, hogy hol
állhatott, mint a város kapuét : Intercisa számára lefoglalni azonban legalább
is lehetséges.

A mennyire megítélhetem, a mi két mintánk az eddig ismert emlékek
közt egyetlen a maga nemében. A mit antik épületmintákról tudunk, azt
Benndorf 5 egy dolgozatában gondosan egybeállította ; de a milyen alkalma-
zási lehetőségeket ilyen épületmodellekre, vagy épületutánzatokra vonatkozólag
megállapít, azoknak egyike sem illik, véleményem szerint, a mi terracottáinkra.
Hogy valóságos épületmodellek volnának, azt kizártnak tartom ; ezek csak
durva kivitelű épületutánzatok, melyeknél sem az arányok sem a részletido-
mok pontosságára nem ügyeltek. Természetesen az is ki van zárva, hogy szob-
rok tartották volna ezeket a mintákat, hogy ezt Benndorf egy ephesosi osz-
lopos épület mintájárá vonatkozólag nagy valószínűséggel kimutatta. A St.
Angelo gyűjtemény terracottáját, melyet Reisch 6 városkapunak vélt, Petersen 7

1 Pl. Iíoeppnél 129. o. Durm. 259. Springer-Michalis 464

2 Durm, 820—822. ábra,

5 Oesterreichische Jahreshefte V. Beiblatt 126.

4 Monumenti deli’ Istituto II. 17 , 27. Springer-Michaelis 331

5 Oesterreichische Jahreshefte V 175.

b Dörpfeld — Reisch Das griechische Theater 232. Ábrázolása Benndorínál is, 190. o.

7 Römische Miit. XII. 139.

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ

alaposan megokolva színpad utánzatának nyilvánította ; tán egy diadalmas
költő fogadalmi ajándéka, a ki darabjának főjelenetét mutatta be (a színfal
előtt a földön megvannak még az alakok felragasztásának nyomai). Es ha
Petersen (141. o.) azt mondja: «Ugyan hol találhatnánk ilyen városkapu

utánzatot? Hol van ilyen ábrázolásra példa vagy analógia?# erre mi ugyan
analógiaképpen fölhozhatjuk a mi kapunkat, de Petersen kérdését továbbra is
fenntarthatjuk. Milyen czéljuk volt ezen mintáknak? Egy helyt találták őket,
tehát egy helyt is állhatták. Egy kéz létesítette őket, egyidejűleg, a mit tech-
nikájuk egyezése bizonyít. Valószínű, hogy annak a fazekasnak a kezéből ke-
rültek ki, a ki őket égette, mivel az architektonikái érzék az alkotásból telje-
sen hiányzik, a párkánydíszekre vonatkozólag pedig éppen a keramika nyújt
sok analógiát. Tán a mester ügyességének tanújáúl annak műhelyét díszítették ;
tán gyermekjáték volt. Kárbaveszett fáradtság volna azonban, további talál-
gatásokba bocsátkozni. Azt az egyet azonban határozott eredményképpen
megállapíthatjuk, hogy mind a két minta olyan épületeknek többé-kevésbé
hű utánzata, melyek valamikor ezen vidéken léteztek és melyek teljesen bele-
illeszkednek abba a képbe, melyet a fennmaradt emlékek a pannoniai késő-
császárkori építésmódról nyújtanak. És egyelőre ennyivel kell beérnünk.

Bonn. Dr. Drexel F.

AZ INTERCISAI ÉPÜLETMINTA.*

Az 1907. év nyarán Intercisában (Dunapentele) folytatott ásatásai köz-
ben Mahler professor érdekes emlékre bukkant, mely általános figyelmet ér-
demel. Az ő kiváló szívessége tette lehetővé, hogy a leletet tágabb körben
ismertethetem. Ez a darab sok apró részre törve került ugyan elő, azonban
Mahler professor szüntelen fáradozásainak következtében sikerült úgy össze-
állítani, hogy legalább a fődolgokra nézve kellőleg tájékoztat. Kétségtelen,
hogy ez egy kapúépiilet mintája. A kapunak három egyenlő nagyságú bejá-
rata van ; hozzá két oldalt egy-egy torony járul ; ezek a tornyok elől nyolcz-
szögletűre vannak tervezve, hátúi azonban kerek idomba mennek át. A közép-
résen, a három kapú fölött hegyükre állított dülényekből alkotott dísz (össze-
sen tizennégy egész és két fél dülény), valami párkányféle van alkalmazva ;
e fölött körűlfutó, kiálló szalagdísz, valami léczszegélyzetféle következik, majd
a fölötte emelkedő emeletes részen tabula ansata a következő felirattal :

ILAPUS FEC
IT PORTA FEL

Azon a helyen tehát, melyet különben a fogadalmi táblának szoktak
fenntartani, itt az a közlés olvasható, hogy Hilarus a kapút szerencsésen el-
készítette, Ilarus fecit portám feliciter. E felett ismét kiálló szegély, majd még

E közleményt dr. Láng Margit volt szives folyóiratunk számára lefordítani A szerk.

KM LEK EK ES LELETEK.

egy emelet következik, melyről négy ablak nyílik ; ezek a nyílások az alsók-
nál természetesen keskenyebbek, felső befejezésük azonban szintén körív ;
ezen emelet felett nyeregtető emelkedik, melyen még a tetőcserepek is vilá-
gosan fel vannak tüntetve. A kapú két oldalán levő tornyok földszintjén két-
két nyílás van, egy előre, egy oldalra, befejezésük természetesen szintén kör-
íves és hasonló számú nyílása van a két felső emeletnek is. A tornyok felső
részének a nyolczszögletű alapidomból szükségképpen négyszögűvé kellett át-
formálódnia ; az ide tartozó töredéken még látható az egyik ablak köríve
(mellette még egy ablaknak kellett lennie) fölötte a fal folytatása áttört és
ugyancsak áttört a pyramisalakú tető is, melynek koronája, bizonynyal valami
gomb vagy virág, letört. A pyramisalakú tetőnek négy oldala különbözőképpen
van díszítve ; az egyik oldal alsó részében átlókkal áthúzott négyzet, a felső
részébe egyenközű trapéz van rajzolva, melynek alapjáról a felső parallelvonal
középpontja felé vonalak húzódnak ; a szomszédos oldalon nagy egyenlőoldalú
háromszög van, melyben az oldalak középpontjait vonalak kötik össze, fölötte
még egy csúcsára állított háromszög van ; a harmadik oldal dísze ugyanilyen,
a negyediken csak két egymás fölé helyezett háromszög van. Nem lehet két-
ségünk az iránt, hogy az első oldal, mely a leggazdagabb díszű, volt kifelé
fordítva ; ennek megfelelőn a tető felé fordított oldal a legszegényesebb. Van
még egy töredék a kapú hátsó falából, mely szinten a két kerekidomú torony
közt állt ; felismerhető az egyik bejárat íve, fölötte az előreálló léczszegély-
lyel, mely fölött kisebb köríves ablakok nyílnak. A szétválasztó pillérek dísze
éppen olyan, mint a pyramisalakú tető oldalaié : egy helyt két, csúcsával egy-
más felé forduló háromszög, majd négy, csúcsával összeforduló háromszög,
miáltal valami keresztféle idom jön létre. Ezeket a pilléreket nem lehet egy-
szerűen védőbástyaszegélyzetnek tartani, a mire pedig megvolna a hajlandó-
ság, már csak azért sem, mivel rajtuk felismerhető az ív kiindulásának a
nyoma, de meg az ilyen szegélyzetnek a belső oldalon semmi czélja sem
volna. A hátsó falon, éppen úgy, mint a homlokzaton, még egy emeletnek
kellett lennie, hogy a tető rajta nyugodhassék; más szóval, az épületnek nem
volt nyílt, fedetlen udvara, propugnaculuma , azaz a homlokzatot és a hátsó
falat közös tető köti össze. A készítés módjára vonatkozólag a következőket
mondhatjuk: Miután Ilarus a tető kivételével az egész épületet agyagból meg-
formálta, a míg az agyag nedves volt, késsel kivagdalta az ablakok fölött az
íveket és függőleges vonalakat ; ez világosan felismerhető abból, hogy a ned-
ves anyag a kés nyomása következtében előre nyomult ; az ívek közt és az
ajtók és ablakok függőleges oldalai közt meghagyott valamelyest az anyagból,
hogy evvel a pillérek fejét jelezze ; a míg az agyag nedves volt, a kiálló lécz-
szegélyzetbe ujjával hullámszerű díszt nyomkodott bele. A tető egészen külön
készült és utólag tették rá az épületre. Különben is ez a természetes eljárás,
de ez meg is látszik rajta ; mivel a minta égetésekor a tető egyesült ugyan a
falakkal, melyeken pihen, de azért mégis megőrizte önállóságát, úgy hogy
eredeti különállása még felismerhető.

Milyen jelentőséget tulajdoníthatunk már mosta mintának? Hogy ilarus
vagy jobban mondva Hilarus, játékból készítette volna ezt az épületet és

Arch. Értesítő. 1908. 1. füzet,

ARCHEOLÓGIÁI ÉRTESÍTŐ.

dicsekedésből tette volna rá a nevét, lehetséges ugyan, de nem nagyon való-
színű; azt hiszem, a munka arra nagyon is nehéz, és ilyen czélból más formák
tán inkább vonzották volna a művészt; de ha nem is lett volna Ilarus művének
egyéb czélja, mint hogy vele magának és másoknak mulatságot szerezzen,
akkor is nagy a valószínűség, hogy kész formákhoz kötötte magát, más szóval,
hogy az intercisai tábor egyik kapuját utánozta. Valószínűbbnek tartom azonban
azt, hogy ez a bizony fáradságos munka egy felépítendő épületnek a modellje,
tehát kicsiny méretekben egy később létrehozandó művet representál. Ilyen
modelleket az ókorban csak olyan gyakran készíthettek, mint manapság.1

Ha elfogadjuk, hogy ez tábori kapú mintája, (és nem is tarthatjuk más-
nak), akár úgy fogjuk fel, mint egy meglevő épület utánzatát, akár mint egy
felépítendő épület modelljét, akkor új, sajátos jelentőséget nyer. Hogy a tábori
kaput két oldalt tornyok közé fogják, melyek az erősebb védekezést teszik
lehetővé, az ismeretes dolog ; alig található antik tábor ilyen kapútornyok
nélkül. Eredetileg ezeket a tornyokat országszerte a falak mentén építik,
mint pl. a Saalburgnál ; 2 ennek az elhelyezési módnak nemcsak az az előnye,
hogy a kapú ellen törő ellenséges haderővel szemben nagyobb védőcsapat fel-
állítása lehetséges, hanem még a kapú elfoglalása után is megvan arra a lehe-
tőség, hogy a tornyok közt betóduló ellenséget mintegy két tűz közé szorítsák.
Később a tornyokat országszerte kissé előbbre tolták ; ez által a védők állás-
pontja annyiban javult, hogy az ellenségnek éppen a pajzstól nem védett
oldalába lehetett belekapni. Eredetileg ezen tornyok derékszögűek vagy meg-
közelítőleg négyzetidomúak, mint a kölni éjszaki kapú, a bonni tábor éjszaki
kapúja, és Xantennél a Colonia Trajana délnyugati kapúja. Bizonyára azon
praktikus oknál fogva, hogy az ellenség felé ne fordítsanak egy holt sarkot,
hanem, hogy támadásának minden mozzanatában rálövöldözhessenek, kere-
kítették le a tornyok előrészét; 3 de még nyolcz- és tizenhatszögletű kapútor-
nyokat is ismerünk.4

A mi mintánk nyolczszögletes alkotottsága csak csekély eltérés a kerek
idomtól és ez is praktikus okokkal magyarázható ki ; hogy a kerek idomból
indult ki, azt a hátsó rész kialakítása világosan elárúlja. A köríves ablakok
analógiáit is megkaphatjuk másutt.5 Domaszewsky 6 szerint a trieri Porta

1 V. ö. Benndorf Oesterr. Jahresh. 1902. V. p. 175; e szerint úgy látszik, hogy a mo-
dellkészítés templomok és más nyilvános épületek építésénél egészen mindennapi dolog volt.

2 Westdeutsche Zeitschr. Korrespondenzblatt 1904. 48.

3 Ilyen van pl. Odruhban, Róma arábiai provinciájában, melyről Domaszewsky tévesen
azt állítja, hogy ez volt a Porta Nigra előképe (v. ö. Lehner Korrespondenzblatt d. Westdeutschen
Zeitschr. 1904. 46.). Hogy Rómában a Porta S. Sebastiano és S. Paolo, Porta Asinara, No-
mentana, Pinciana és Latina tornyai szintén félköralakúak voltak, azt Durm állapította meg
(1. J. Durm Baukunst dér Etrusker u. Römer, II. kiadás, p. 434.). Szintén elől lekerekített
tornyai vannak a trieri Porta Nigrának, a legújabban felásott regensburgí kapunak (1. J. Durm
507. ábra), a weissenburgi éjszaki kapúnak (Orl. Lief. 26, VII. h. 72. II. tábla 4.) és a schie-
rendorfi déli kapúnak (Orl. VI. B. h. 64. u. II. tábla).

4 Nyolczszögletes oldaltornyai voltak a spalatoi és salonai kapúnak, tizenhatszögletesek
a turini Porta Palatinának, melyet Palazzo Déllé Torrinak is neveznek.

3 Találhatók Trierben, Aostában, Autunban, Fanoban és másutt. Vesd ö. J. Durm
442. lap).

6 Westdeutsche Zeitschr. Korrespondenzblatt 1904. 21.

EMLEKEK ES LELETEK.

Nigra sok ablaknyílása a biztonságot gyengíti, mivel a védő ilyenképpen ki
van téve a jól fedett ellenség távlövéseinek és azért úgy véli, hogy a kapu
előtt még valami tutulushoz hasonló külső épületnek kellett lennie ; evvel
szemben Lehner helyesen jegyzi meg, hogy ilyen előépitésnek semmi nyoma
nincsen és hogy a Domaszewsky gáncsolta íves ablaknyílások a védőnek
egyrészt elég szabad mozgást engednek, másrészt pedig legalább is annyi
védelmet nyújtanak, mint a különben szokásos védőpárkány. A mit a Porta
Nigrára nézve helyesnek ismerünk el, azt ugyancsak el kell fogadnunk a
regensburgi kapúra 1 és a mi mintánkra nézve is. Erről is állíthatjuk tehát,
hogy a sok ablaknyílás nagyszámú védőcsapat felállítását tette lehetővé ; mivel
csaknem olyan, mintha védőbástya-szegélyzet volna minden emeleten, egyik
a másik fölé építve. Annyit mindenesetre elismerhetünk, hogy a mi épü-
letünk egy hosszú fejlődésmenet végén áll, a mikor az állandó tábor kezd
várossá átalakúlni.

Ez a földszint ajtónyílásainál még jobban kitűnik. Hogy eredetileg min-
den kapúnak csak egy átjárója volt, az ma is számtalan példával bizonyítható ;
de ez a tábori kapúknál hátrányos volt, mivel a ki- és bevonúló csapatok
könnyen megrekedhettek, azért tehát a kétnyílásos kapú 2 haladásnak tekint-
hető ; néha három nyílást3 is alkalmaznak, sőt négyet4 is. A kétnyílásos kapú
átjárói egyenlő nagyok lehettek és kocsiknak és gyalogjáróknak, vagy ki- és
bemenetnek szánva ; de voltak egyenlőtlen nagyságúak 5 is a járművek és
gyalogosok számára ; a három- és négynyílású kapúknál a középsők rendesen
nagyobbak és a kocsiközlekedésre vannak szánva, a kisebb oldalsók a gyalogo-
sokéi. A mi mintánk nyílásainak számát illetőleg a nimes-i és autuni kapúkat
is felülmúlja: három egyenlő nagyságú bejáraton kívül még az oldaltornyok-
ban is van két-két kisebb bejárat. Ezeket a nyílásokat támadás esetén ter-
mészetesen könnyen be lehetett zárni, a védelmet tehát nem nehezítették
meg : mégis a nyílások nagy száma (3 nagy és 4 kicsi) azon feltevésre utal,
hogy általában kevésbbé számítottak az ostromra, mint a nagy haderő gyors
kivonulására.

Az oldaltornyok magassága a legtöbb esetben nem állapítható meg, mi-
vel a felső emeletek nincsenek már meg, annyi azonban kétségtelen, hogy a
középső kapúépületnél magasabbak voltak ; ezért tehát egészen hibás a kölni
éjszaki kapú reconstructiója, melynek oldaltornyait Pompejire és Aostára hivat-
kozva tompára lemetszették.6 Hogy milyen lehetett az ilyen kapú tornyostul,
azt eddig csak egy érmen 7 láthattuk, melyen a trieri Moseltor van ábrázolva ;

1 L. J. Durm. 507. ábra.

2 Pl. a Porta dei Borsari Veronában, a Porta Nigra Trierben, a Porta Marina
Pompéjiben.

3 Pl. a Porta Ercolanea Pompéjiben, a Porta Praetoria Aostában.

4 Pl. a nimes-i és autuni városkapuk.

5 Pl. a Porta Marina Pompéjiben.

6 V. ö. Durm 442. : «azt hiszik, hogy mindkét helyen magasabbak voltak ; úgy is kellett
lenni, itt is és másutt is, hogy értelmük legyen®.

^ L. Durm 4460., 508. ábra. Ehhez járul még a párisi Bibi. nat. ólomérme, melyen a
mainzi városfal és hídfő ismerhető fel (Mainzer Zeitschr. I. 25. 7. ábra).

AKCH/EOLOGIAI ÉRTESÍTŐ.

azon az egyik bejáratot magasra emelkedő, többemeletes kapák veszik közre,
a tornyok fenn áttört pyramisban végződnek. Most már segítségül vehetjük a
mi mintánkat is, mert ezen azt is láthatjuk, milyen volt a pyramis felső befe-
jezése. Hogy ez a pyramis töredék közvetlenül a meglévő alsó épületrészen
állt-e, az ma már egész biztossággal nem állapítható meg. Annyi bizonyos,
hogy ma már összekapcsoló felület nincs és éppen az érmen ábrázolt trieri
Moseltorról következtethetünk arra, hogy mintánk tornya is többemeletes volt.
Hogy milyen lehetett az átmenet a nyolczszögből a négyzetbe, annak meg-
állapítása az építész feladata ; de a négyszögű felső rész és nyolczszögű vagy
köridomú alsó rész összetartozandóságában a lelet körülményeinek figyelembe-
vételével, nem kételkedhetünk. Valószínűleg fából készült az egész áttört felső
rész, e mellett bizonyít a pyramisalakú tető alkotottsága is ; a mennyire az
ábrázolásból lehet következtetni, fából lehetett a trieri Moseltor is. Hogy a
tábori kapuk építésében gyakran használtak fát, azt megmutatták a legújabb
vindonissai ásatások; 1 ott megtalálták két hatszögletes torony fundamen-
tumait, melyek küszöbbel vannak összekötve. Mindegyik torony falaiban nyolcz
lyuk van, terjedelmük 45 cm. x 50 cm. ; ezek egymás közt ugyanazt a geo-
metriai idomot adják, mint a két torony falai. Nagyon valószínű az a feltevés,
hogy a toronyépítésnél függőlegesen hatalmas fatörzsöket falaztak be, melyek-
nek a falakból kiálló felső végei a tetőzet hordozására voltak hivatva. «A né-
met limes kutatók kevéssel ezelőtt, a nélkül, hogy a mi tábori kapúnkról
tudtak volna, Haltersban megállapították egy tábori kapú létezését, mely egé-
szen fából épült és melynek faczölöpei ugyanolyan vonalakban voltak felállítva,
mint a mi windischi kettős tornyunkon látható gerendalyukak.#2 Hasonló
berendezés tételezhető fel annál az épületnél is, melyet a mi mintánk utánoz.3

Egy tekintetben a trieri Porta Nigra a mi kapúmintánkkal szemben ha-
ladást képvisel; ennél úgy, mint még sok más kapúnál 4 a homlokzat és a
hátsó bejárat fala egymástól távol esik, úgy, hogy egy védelemre alkalmas
belső udvar, propugnaculum , létesül, melyben az első kapún benyomuló ellenség
minden oldalról ki volt téve a lövegeknek. «Ha sikerűit is az ellenségnek a
rácscsal megerősített ajtókon berontani, addig is sokan elvéreznek, míg sikerűi
a hátsó ajtókat áttörni, mert minden oldalon két emeletről süvöltenek le a
belső udvarba a lövegek stb.»5 Ilyen belső udvar a mi mintánknál egészen
hiányzik, tán ugyanazon okból, a miért kifelé annyi nyílást mertek alkalmazni,
hogy t. i. nem annyira az ellenség ostromlásától féltek, hanem inkább a tábor-
ból a gyors kivonúlást akarták lehetővé tenni. A római erődítményeknek, úgy
látszik, általában az a jellegük, hogy kevésbbé voltak a védelemre, mint a tá-
madásra berendezve. Ez csak később, lassanként változhatott meg, a mikor
már az ellenség a rómaiak hadakozási módjából sokat eltanúlt és maga is

1 Schweiz. Altertumskunde IX. h. 94.

2 L. 95. o.

3 Azt hiszik, hogy Novesiumban is fából voltak a tornyok felépítve, (1. Bonner Jahrb.
ni— J12. XVII. tábla, 70. épület).

4 Ilyenek még a kölni, autuni és még sok más.

5 Lebner Korrespondenzblatt d. westdeutschen Zeitschr. 1904. 51.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

támadólag lépett fel; ebben az időben fejlődött ki a propugnaculum , azaz az első
és hátsó kapu közt belső udvart létesítettek, számolva avval a lehetőséggel, hogy
az ellenség támadja meg őket és benyomúl. Ebben a tekintetben az intercisai
minta egy korábbi időpontot képvisel, a mennyiben a védelem szükséges-
sége még nem jutott olyan módon kifejezésre, mint a trieri Porta Nigránál.

Kívánatos volna, hogy az intercisai ásatások a kapú fundamentumait a
helyszínén napvilágra hozzák, mert ez által meg volna a lehetőség, hogy a
mintát az eredetijéből egybevessük. Reméljük, hogy az ásatások folytatására
meglesz az anyagi lehetőség ; a siker bizonynyal nem fog elmaradni.

Róma, 1907 decz. 15-én. Engelmann R.

SKYTHA SÍRLELETEK GYÖNGYÖSÖN.

Múlt év tavaszán Stiller Kálmán egyetemi hallgató érdekes leletet muta-
tott be N. Múzeum régiségosztályában. A lelet a hazánkban még csak rövid
idő óta* megfigyelt skytha leletek sorozatát gyarapítja s magokban véve is
érdekes tárgyainak az a körülmény kölcsönöz nagyobb jelentőséget, hogy sír-
leletből származnak s hogy a vele rokon hazai sírleletek tulajdonképeni — helye-
sebben eddig ismert — elterjedési körén kívül, Gyöngyösön, a Mátra aljában
kerültek napfényre. Stiller Bernardin János ferenczrendi szerzetes, főgymn.
tanár úr érdeme, hogy a lelet nem kallódott el, mint annyi más becses lele-
tünk, a találó egyszerű munkás emberek kezén. Mint a lelet fölfedezője fárad-
ságot nem ismerő buzgalommal járt annak elszóródott darabjai után, a tárgyak
jelentékeny részét ő ajándékozta a N. Múzeumnak s azonkívül tapintatos
közbenjárásával sikerült eloszlatni a tulajdonos aggályait s így intézetünknek
módot nyújtani arra, hogy az érdekes lelet előfordulási körülményeit a hely-
színén végzett kutatással lehessen megvilágítani. Stiller tanár úr és Csömör
Béla úr, a «Mátravidék» szerkesztője szíves kalauzolása mellett kerestem tel
múlt évi április hó 13-án azt a helyet, a hol a lelet felszínre jött. A várostól
déli irányban hosszan elhúzódó, de csak kevéssé emelkedett dombháton fek-
szik a leihely, a Fiatal-Püspöki hegyközség területén, mely tulajdonképen
már a gyöngyöshalászi határhoz tartozik, de túlnyomó részben gyöngyösi
lakosok birtokát képezi. Morvái Farkas Mihály gyöngyösi gazda itteni kis
földjét szőllővel akarván beültetni, néhány munkással rigoloztatott s így buk-
kant a tárgyakra, melyek aztán Stiller tanár úr figyelmét szerencsére magukra
vonták. Érkezésemkor a terület, egy kis részének kivételével, már áldozatul
esett a földmunkának. A már rigolozott terület fölszinén bronz- és vastárgyak
s agyagedények töredékei s összeégett emberi csontok hevertek. Egyes helye-
ken hamuval, korommal és csonttöredékekkel kevert, elütő színű foltok mutat-

* Az Arch. Értesítő 1893. évi folyamában (385 — 407) közölt rendszeres összefoglalá-
sukkal irányozta e leletekre a szakkörök figyelmét Hampel József. Ez ismertetés előtt csupán
a szívidomú markolatlemezes török analógiája volt ismeretes, melyre az 1876. évi budapesti
ősrégészeti kongresszus alkalmával Aspelin figyelmeztetett.

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

S zonlofpltí

^¥3

lieiiltetett

szóló

mcgfordiloltterúUf

koztak, valószínűleg az egykori urna sírok helyén. Különösen két nagyobb folt
vált ki; ezek egyikéből, a keleti oldalon fekvőből került elő a gazda állítása
szerint a leletek zöme. A terület déli végét határoló dülőúttól mintegy 50
méternyire (V. ö. a térrajzot) látszólag ellipsis alakú nagy kőrakás maradványai
hevertek. A kőrakás által körülzárt terület földje porhanyó voltával, égett
színével erősen elütött a környező vörhenyes színű agyagtalajtól. E helyen
azonban tárgyak nem mutatkoztak. A kőrakás egykori rendeltetését természe-
tesen nem lehet megállapítani, de miután tumulusok kerületén gyakran talál-
kozunk ilyféle kőrakással, nem valószínűtlen,
hogy egy már régebben lehordott tumulust
kerített be egykor.

Azt a helyet, honnan a tulajdonos
állítása szerint a Stiller tanár úr által meg-
mentett tárgyak zöme — állítólag együtte-
sen — előkerült, megásattam s a hozzám
csatlakozott urak szíves közreműködésével
gondosan átvizsgáltuk, a még rigolozatlan
földben pedig három széles kutató árkot
húzattam. Amott több tárgyat, illetve töre-
déket sikerült ily módon összegyűjtenem.
Emitt az első kutató árokban hat, a máso-
dikban három, a harmadikban egy urna sír,
azonkívül a második árokban egy helyen
összegyűjtött, az urnába nem helyezett ham-
vak tűntek elő. A sírfészkek csekély mély-
ségben, 35 — 40 cm. -nyíre feküdtek a földszíne
alatt, ez a körülmény megmagyarázza azt,
hogy e szántóföldnek használt területben, a
minden védő kőrakás nélkül puszta földbe
beásott urnák, összetörtek s törési fölületeik
úgy megkoptak, hogy azok helyreállítása a
reá fordított gond daczára sem igen sikerült.
A sírok, sajnos, igen szegények voltak, a
hamvak durva készületű, hanyagon formált
urnákba voltak összegyűjtve s egy tál- vagy csészefélével lefödve, az 5. számú sír-
ban egy kis görbe vaskés képezte az egyedüli sírmellékletet, a 7. számú urnába
nem tett hamvak mellett a II. tábla 3. ábráján bemutatott vas tőrt leltem a
13. ábrán ugyanott bemutatott töredékkel, a 8. számú sír reconstruált bütykös
fekete urnájában ismét csupán egy orsógomb volt ; a többi sírokat nem kísérte
semmi melléklet. A sírok, a mint a dülőút felé közeledtünk, fogyni látszottak,
ez arra engedett következtetni, hogy a temető szélére jutottunk, így felhagy-
tam az ásatással s valóban csupán néhány szerényebb tárgy került elő a
későbbi rigolozásnál, melyeket Stiller tanár úr összegyűjtött s a N. Múzeum
régiségosztályának ajándékozott.

E csekély számú és szegényes sír megfigyelése csak kevés új adattal

ÜQ.^ 0« ^

Szárító föld

Beültetett

szóló

A GYÖNGYÖSI SKYTHA TEMETŐ HELY
RAJZA. I : 800.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

járul ahhoz, a mi eddig a hazai skytha sírokról ismert volt, egyben-másban
azonban, mint erre a leletek ismertetése során még alkalmam lesz visszatérni,
mégis kitölt egynémely hézagot s a lelet tárgyai több új formával gyarapítják
a hazai skytha emlékek csoportját. A sírok constatálásának ténye pedig magára
a gyöngyösi sírlelet megítélésére nézve bír jelentőséggel, nem szenved ugyanis két-
séget, hogy nem csupán az ásatásnál előkerült egy-két tárgyat tekinthetjük sír-
lelet gyanánt, de annak tarthatjuk az előzetesen előkerült darabokat is. Tudjuk,
hogy rendszerint a temetkező nép legmegszokottabb, legjellemzőbb szerszámai,
fegyverei, ékszerei azok, melyek az elhunytaL az utódok kegyelete révén sír-
jába elkísérik és ha mindjárt nem is tudjuk az összegyűjtött tárgyak közül az
egyes sírok tartalmát külön választani, mégis föltételezhetjük, hogy azokat nem
választja el egymástól nagyobb időköz, hanem ellenkezőleg a leletnek egy-két
látszólag különböző korú és különböző kultúrhatásokra utaló darabja egyidőben
volt e vidéken használatban s a lelet többi tárgyaival együtt az élő ember
rendes megszokott készletét alkotta.

i. ábra. lU n.

Ez a készlet a hazai emlékcsoportok közül a Nagyenyed vidékén észlelt
skytha sírokhoz mutat legtöbb hasonlóságot, mert a lelet zömét az ú. n. skitha
régiségek alotják s az említett sírokban fellépő keramikára sokban emlékez-
tetnek az agyagművességi leletek is. Mint Erdélyben, úgy itt is kiséri néhány
egyéb tárgy is a tiszta skytha typusokat, egy részük híjjával van minden
közelebbi analógiának, ezeknek rendeltetése sem lévén egészen világos, a többi
tárgyak ismertetése után fogunk velük foglalkozni, mások pedig egyéb kultúr
körökhöz fűződnek s e miatt a korhatározás szempontjából fontosak. Ez utób-
biak közé sorozhatjuk a II. tábla első ábráján látható s az emberi alak kör-
vonalaira emlékeztető lapos vasvésőt, melyet a hallstatti kultúra formavilá-
gához szokás sorozni s ugyanezen táblán a u. ábra egy másik tárgyat mutat,
ez a tárgy töredék egy olyan fajta díszes vaslánczból, melynek készítésében
a kelták tűntek ki. A keramikai leleteken is minden durvaságuk mellett
ugyanez a kétféle kultúrhatás tükröződik vissza. így a felmagasodó íülü bögre-
töredék (2. ábra) s a harántos rovátkákkal díszített fekete edény nyakából való
töredékek (6. ábra) a 8-ik sír bütykös fekete (4. ábra) urnája még a hallstatt-
kor keramikájával hozható kapcsolatba. Addig már a La Téne kultúra hatására

ARCHZEOLOG1AI ÉRTESÍTŐ.

4°

látszik mutatni, úgy formája, mint technikai előállítása miatt a Stiller tanár
úr által ajándékozott csaknem ép edényke is (3. ábra), bár ez utóbbinak
kevésbé jellegzetes öblös alakja a déloroszországi kurgán leletek között is
előfordul.*

2— II. ÁBRA.

6. és 11. sz. V 2 nagyságban; a 4. sz '/8 nagyságban, a többiek V4 nagyságban.

Tiszta skytha idomok a leletben a csörgők (I. tábla 10 — 13. és V. tábla
1 — 2 b. ábra), a kolompok (I. tábla 1 — 5. ábra), a már említett szívidomú
markolatlemezes tőr (II. tábla 5. ábra), a nagyobbik lándzsa (II. tábla 3. ábra).
A csörgőkből hat darab volt a leletben és pedig négy teljesen egyforma,
egymástól csak kisebb öntési hibák által eltérő példány és két másik, melyek
úgy egymástól, mint a négy első példánytól eltérnek. Mindannyian a szokott
alakot mutatják, talpaival összetett két kúp idomát, melyek közül az alsó
nyomottabb, a felső ellenben valamivel nyúltabb. E felső kúp tetején szarvas-
tehénre emlékeztető állat kuporgó alakját látjuk. A négy egyforma csörgő alul
kis nyújtványnyal van ellátva, a melyek némelyikében még benne ülnek az
egykor kétségtelenül fába erősítésre szolgáló vasszögek. (V. ö. I. 12., 13. és
V. tábla 1., 2 a) b. ábra). A másik két példány képűvel bír, valami póznaféle
nyél számára. Egyikük a köpüt és a póznát (I. tábla 10 ) összetartó szög
számára lyukkal bír, míg a másiknak köpüjén kis háromszögű füle van.

* Recueil d’ Antiquités de la Scythie XXII. tábla 2. ábra. Géremésoff-ból. Alakra
tárgyunkhoz hasonló, de nyaka többszörös profilálást mutat és teste mélyen bekarczolt
háromszögekkel van díszítve.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

(I. tábla ii.) A tárgyak figurális dísze mind a hat példánynál kevés eltéréssel
megegyező. A szarvas testét vastag, de teljesen lapos bronzlemez képezi, mely-
nek körvonalai, egyedüli részletként az állat farkát s hátulsó végtagjainak

I. TÁBLA. Va n.

térd- és csánkhajlását tüntetik töl. Sokkal több ^részletet a domború öntésű
fej sem mutat. A szemek egyáltalán nincsenek föltüntetve, de a száját erős
bemetszés jelzi, a füles köpüjű példányt kivéve, melyen hátraszegett füleket
látunk, a többi alak fülei figyelő helyzetben vannak és élűiről ki vannak vájva.

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

Az V. tábla 2 b. ábráján az orr hosszában erős bevésett vágást látunk. A csörgők
belsejében példányainknál formátlan kis kavicsok helyettesítik a csörtető vas-
golyócskákat. A szokásos hangadó nyílások is minden példánynál egyező ala-
kúak, a csörgők alsó részén a rendelkezésre álló kisebb térhez képest csupán
kis háromszögalakú nyílások foglalnak helyet, míg a felső részt három fecske-
farkalakú nyílás élénkíti. E bevágások alakja révén a hazai leletek közül a
Bakits-gyűjteményben 1 lévő csonka példányhoz s az oroszországiak közül egy
repülő madáralakkal díszített csörgőhöz állanak közel, mely a krasznokutski
nagy kurgánból került elő.2

Alkatuk és rendeltetésük hasonlósága miatt követlenül a csörgők után
kell megemlékeznünk az I. tábla 1 — 5. ábráján bemutatott bronzkolompokról.
Alakjuk egyszerű csonka kúpidom, mely felső végén is nyitott. A kolomp felső
nyílását a felfüggesztésre szolgáló kengyelféle hidalja át, az I. tábla 4. ábráján
látható példány kivételével, melyen karika módjára van kiképezve, ez a ken-
gyel a kúp-palást vonalának folytatását képezi. Már eltérő nagyságuk s külön-
böző erősségű öntvényük miatt is különböző hangúak lehettek s talán a hang-
beli eltérés fokozását czélozhatták a felületüket díszítő nyílások is. E kivágások
különbözőkép vannak alkalmazva az egyes példányokon. Az I. tábla 1. és 3.
számú ábráján oly kolompokat látunk, melyeknek palástjából a peremtől
kiinduló nagy háromszögek vannak kimetszve, akként, hogy peremük nem is
képez folytonos körvonalat, míg egy másik példány (I. tábla 4. ábra) palástját
középtájon töri át egy kisebb háromszögalakú nyílás. A legnagyobb, sajnos
nagyon csonka, csengő felületén (I. tábla 2. ábra) pedig csak egy kis kerek
lyukat látunk. A kolompokon ezenkívül más sajátszerűséget is észlelhetünk,
nyelvük kezdetleges megerősítésmódját (13. ábra), az ütőül szolgáló, fölül két-
ágú bonzpálcza ugyanis kampó módjára meghajlított ágaival szabadon fügött
a kolomp fölső nyílt peremén. Az áttört díszítés, azt a gondolatot kelti, hogy
a kolompoknak ugyanazon formakörben kellett létrejönniök, mint a hasonló
díszítésű csörgőknek, melyeknél az áttört díszítésnek, mint hangadó nyílások-
nak, tényleges rendeltetése is van s ezt a föltevést, mint látni fogjuk, az ana-
lógiák nagy száma is igazolja. Hazai leletben a csengő vagy kolomp egyáltalán
nem gyakori. Legfölebb a rákosi leletben 3 levő csengőt idézhetjük, mely nyil-
ván későbbi korú ugyan, de leletünk egynémely távolabbi analógiájához elég
közel áll s bár nem tudjuk miként lehetett fölfüggesztve, ide sorozhatjuk talán
a gernyeszegi áttört díszítésű kúpot is. Bőven szolgáltatnak azonban analógiá-
kat a déloroszországi kurgán leletek. Mellőzve a Keres melletti Glinistcsei 4
sírleletből származó a gyöngyösiektől alakra lényegesen eltérő kolompot, mely-
nek mását Hallstattban 5 is megleljük, tisztán a közelebbi egyszerűbb formájú
kolompok és kisebb csengőkre szorítkozunk, főleg azokra, melyek példányaink-
hoz hasonlóan áttört díszítésűek. Mind a háromféle áttörést, melyet a gyöngyösi

1 Arch. Ért. 1893. 4or lap, 21 ábra.

2 Rec. antiquités etc, XXIV. 3., 5.

3 Arch. Ért. 1894. 264. lap, 4. ábra.

4 Antiquités du Bospore Cimérien XXXI. 1.

5 Sacken, Das Grabfeld von Hallstatt XXVI 11:

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

kolompokon, látunk, felleljük déli Oroszországban is. A szélén felhasított, a
középen háromszögalakú nagyobb vagy egész kis kerek lyukkal díszített csen-
gők elterjedettnek látszanak azon területeken is, hova a Fekete-tenger északi
partvidékének hatása kiterjedhetett, a Kaukázusban, az Ural vidékén s egész
be Szibéria belsejébe. A csengők rendszerint nem állanak magukban, hanem
kettesével hármasával vannak felhasználva más tárgyak díszítésére, némelykor
korongokról függenek alá, máskor pedig rúdvégre való áttört vagy többágú
bronzdíszítményekről. Az utóbbi alakot ismerjük egy Hampel által is bemu-
tatott alexandropoli tintinabulumból,1 de azon a csengők nem áttört díszítésűek,
valamint egy másik alexandropoli bronztárgy végeit díszítő három madáralak
szájából lefüggő csengők sem.2 Ellenben áttört díszítésű a csertomliki nagy
kurgánban 3 lelt 42 darab csengő, melyek korongalakú bronzlemezek közepéről
függenek le. Némelyiken kis kerek nyílás van, másokon, a csörgőinken látható,
fecskefarkú kivágást látjuk. Még közelebb állanak tárgyainkhoz a Kaukázus
bronzdíszítményeiről lefüggő kolompok, maguk ezek a tárgyak szertelenségbe
csapongó figurális díszítésűek, egy rúdvégre való köpüből
állanak, melyhez az egyszerűbbeken szarvas, vagy kecske-
bak fejének idoma csatlakozik,4 az alakok nyakáról, szarvai-
ról csengők függenek alá, máskor csupán fejnélküli ág-bogas
szarvak alkotják a díszítményt s a szarvak végein lovasok 5 6
vagy phallikus emberek 0 alakjaival. Egyes tárgyaknál a
köpü helyzete arra vall, hogy ezek a többivel ellentétben
vízszintes helyzetű rúdra voltak erősítve. A lefüggő csen-
gők közt vannak hasított pereműek,7 közülök a Stefans-
minde-i miként a gyöngyösi kolompok, fölül nyitott s van-
nak áttört felületűek, mint egy Komuntából származó díszít-
ményen látjuk (id. mű CXXII. tábla 4. ábra), de ezeknek felületét két sorban
borítják a kis háromszögalakú nyílások.

Az analógiák azonban másfelé is vezetnek, az uralaltai formakörterü-
letére, itt nem találjuk a komplikált díszítményeket, csupán egy kerékalakú
bronzdíszítményt ismerünk Viatkából, mely szintén felhasított peremű csen-
gőkkel van díszítve, ellenben magános csengőket, illetve kolompokat mutat be
Aspelin 8 az ananinoi sírmezőből.9 Ezek a csengők ugyanazt a merev kúpidomot
mutatják, mint a gyöngyösiek, fölül ugyan zártak, de palástjuk hosszában
hosszúkás alakú háromszögek sora töri át felületüket s a Kaukázusban nem
képviselt változatot, a kis kerek lyukkal átttört palástu csengőt is feltaláljuk

1 Arch. Ért. 1893. 405. lap 25., 26. ábra.

2 Receuil etc. II 1 — 3.

3 U. o. 84. lap hj és i) ábra.

4 Materialij po Archailogié Kafkaza VIII kötet 236. ábra, CXVIII. tábla 2. és 3. ábra,
CXXII tábla 4. ábra

5 U. o. 130. ábra a szövegbenn. Stefansminde Kazbek mellett.

6 U. o. LXX. tábla 1. ábra (Kazbek mellett).

7 V. ö. az előbbi két jegyzetet.

8 Aspelin antiquités 789. ábra

9 Id. mű II. suppl. 457—458. ábra.

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

egy Permből 1 származó s egy a minuszinszki múzeumban levő judinai 2
példányban.

Sajátképeni skytha idom még a 7. sírban lelt egyélű tőr. Pengéje a
szokásos szívidomú lemezzel van a markolattal egybefoglalva. Vékony marko-
latán lapos és kiduzzadó harántos sávok váltakoznak, melyek közül az előbbiek
ugyancsak harántos, sodronyfonásszerű díszítéssel vannak borítva, a markolatot
a penge lapjainak megfelelő oldalakon egész hosszúságukban mély bevágás
hasítja. Nem tudom szándékos-e vagy véletlen, hogy a markolat nem áll egy
tengelyben a pengével, hanem az él irányában kissé előre hajlik. A tőr maga
nincs analógiák híjján, de markolatának díszítése eddig tudtommal teljesen
egyedül áll.

A skytha formák sorába tartozik még a lándzsák közül a nádlevél idomú
példány (II. tábla 3. ábra), mely eltér a hallstatti typusnak nyúlánkabb, a
fűzfalevélre emlékeztető alakjától, a melyhez a másik lándzsa (II. tábla 4. ábra)
mutat rokonságot. A skytha lándzsák közül mint legközelebbi analógiát idéz-
hetjük a Jekaterinoslavból Nikopolba vezető út mentén a Krasznokutsktól
1 1 versztnyire fekvő Kamenaja Mogila nevű halomból kiásott lándzsák egyikét,
mely csupán az által tér el a gyöngyösitől, hogy míg példányunk pengéjén
a szárnyak alul egyenesen el vannak metszve, a krasznokutski analógiának
visszahajló szakála van.

A sajátképeni skytha idomok sorozatát ezzel kimerítettük, legfölebb még
az 1. ábrán látható szűrőedényt tekinthetjük ilyennek, mert hiszen kevés kétség
férhet ahhoz, hogy e sajátszerű sírmelléklet, melyből az itt rajzban be nem
mutatott töredékek után ítélve legalább kettőt tartalmazott a gyöngyösi lelet,
aligha más mint az aranymaszkos királynő sírjából ismert díszes ezüst
szűrőedények 3 szegényes barbár változata. Bár alakra eltérő s tömören
öntött áttört bronzdíszíményei miatt is különbözik tárgyunktól, mégis ide
sorozhatunk egy díszes Csertomliki szűrőedényt is. Mindenesetre közös fel-
fogásról, közös eszmékről tanúskodik a nemes fémekben dúslakodó délorosz-
országiak és a Gyöngyös vidékén élt szerény törzs sírjaiban föllépő közös
sírmelléklet, melyet valóban hiába keresnénk akár bronzkori, akár hallstatt-
kori sírleleteinkben. Ezért bízvást hozhatjuk azt kapcsolatba a skytha emlé-
kekkel.4

A lelet tárgyai között találunk néhány kevésbbé jellegzetes szerény
ékszert is, karpereczeket. A karpereczek külső felülete, kivéve egy szerény
töredéket, harántos rovátkákkal van díszítve, úgy az elliptikus alakú vékony
bronzfonálból készült példányon (V. tábla 6. ábra), mint a látszólag kerek
nyílt karikák töredékein (I. tábla 8., 9.) a nélkül, hogy e sűrű rovátkák a kar-
perecz fölületét olyképen tagolnák, mint a La Téne typusú karpereczeken
látjuk, egyik töredéken a rovátkás tárgy épen maradt végén isi alakokkal
váltakoznak. Azon a helyen, hol a leletek zöme állítólag előkerült, a föld fel-

1 Aspelin id. mű 306. ábra.

2 Martin l'age du bronzé au Musée de Minoussinsk 33. tábla 4. ábrán bemutatott.

3 V. ö. Antiquités du Bosp. Cim. 4 — 6. és 10.

4 V. ö. Rec. XXVII 1.

EMLEKEK ES LELETEK.

színéről aranylemezzel burkolt bronztöredékeket szedtünk fel Stiller tanár úrral,
a melyek egy kisebb korongnak részei, de nem adják teljesen a tárgyat.
(IV. tábla 7. ábra.) Ezt a lemezt, a melyre még visszafogok térni analógiái

miatt, nem ékszernek tartom, hanem azt hiszem, hogy az I. tábla 7. ábráján
látható töredékkel együtt lószerszám díszítéséből való. Ez utóbbi tárgy erősebb
öntésű bronzlemeztöredék, szorosan egymás mellett álló két köríves fülecs-

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

kével. A lemez egykori alakjára nem következtethetünk, de az a körülmény,
hogy a fönnmaradt töredék domború fölületű, korongalakot sejtet. Még nehe-
zebb magyarázatot találni a 6. ábrán bemutatott töredéknek, ez vékonyabb
bronzlemezből készült s talán valami tárgy burkolatának széléből való, egyik
oldalon a lemez egyenes vonalban vissza van hajlítva s nagy lapos kerekfejű
aklaszögekkel leszorítva.

Érdekes alakja által vonja magára figyelmünket a leletben levő két
zabla pár (II. tábla 6 — 9. ábra), sajnos ezek is csonkák. Csak holdsarló módjára
hajlott oldalrúdjaik maradtak fönn, melyek egyik párnál a lemez kiszélesedé-
sével, a másiknál egy-egy kis gombbal végződtek, középen mindkét pár lemeze
kiszélesedik és három lyukkal van áttörve, a középső lyukba illesztett akla-
szög által mozdulatlanul egybe van foglalva a keresztrúd fönnmaradt részével,
mely egy tagot képez a kantárszár befűzésére szolgáló karikával. E szerkezeti
sajátosságnál fogva a lemezek nem simulhattak oda a ló pofájához, a mint azt
természetesnek gondolnánk s e szerkezeti sajátosság jelöli meg tárgyaink helyéta
messze ágazó analógiák között. Maga a hajlott alakú oldalrúd ugyanis, ha nem is
oly gyakori, mint az egyenes, nem ritka a középeurópai bronzkori és hallstattkori
emlékek között. Zschille és Forrer összefoglaló művében találunk hasonlókat
Mörigenből (id. mű I. tábla 13.), Corcelettesből (id. mű 13A), de ezek mint egy
másik bolognai (Certosai példány II. tábla 11. ábra u. o.) egyszerű kerek pál-
czák. Holdsarló alakú áttört bronzlemezt mutat be Ramonteből (id. mű II. tábla
xo. ábra), egy másikat, melynek díszítésében az itáliai korai vaskor kedves
madáralakjai szerepelnek, Caereből (id. mű. II. tábla 7.), de úgy ezek, mint
egy Norciából származó (u. o. II. tábla 16.) vaspéldány eltérnek tárgyunktól
az által, hogy keresztrúdjuk mozgatható volt s nem állott a lemez éleivel egy
tengelyben, ellenkezőleg merőlegesen annak lapjára, a lemez következésképen,
mint ábrázolását a situlákon is látjuk, odasimult a ló pofájához, ennek ellen-
kezőjére a nyugoti analógiák között nem is lelünk példát. A keleti analógiák
között is több az olyan zabla, melynek oldalrúdja hajlott ugyan, nem lapul
lemezzé, ilyenek a Kaukázusban is elég gyakoriak s egy vaspéldányt, melyet
egykor arany díszkorongok ékítettek, ismerünk Alexandropolból is,1 Martin
Abakanszkból mutat be hajlottívű zabla oldalrudat,2 mely a nyugoti és kaukázusi
példányokkal ellentétben homorú oldalán van karikákkal ellátva. Mindezeknél
közelebb áll tárgyunkhoz egy minuszinszki zabla,3 illetve zabla oldalrúd. Bronz
pálczából készült ez is, mely azonban alsó és felső végein csipkézett szélű
lemezzé szélesedik. Középen azonban olyképen van átfúrva a keresztrúd szá-
mára, hogy egykor felszerelten ugyanolyan helyzetben kellett állania a lószer-
számon, mint példányainknak. A hazánkban lelt korai vaskori zabla oldal-
rudak közül egy beregmegyei példányt idézhetünk, mely szintén hajlott idomú,
végein kis gombocskák vannak s középen lemezzé szélesedik ki. (V. ö. Le-
hoczky : Emlékek a régibb vaskorból Munkács környékén. Arch. Ért. 1901
209. 1. n. ábra.)

1 V. ö. Recueil etc. VII. tábla Fig. 9 és 12.

2 Martin id. mű.

3 Aspelin id. mű. 281. ábra.

KMLÉKEK ÉS LELETEK.

A zablákhoz hasonlólag szétágaznak a (II. tábla 12 — 14. és V. tábla
3—5. ábra) vaskések analógiái is, rendszerint a hallstatti kultúra formavilágához
számíttatnak, ez a nézet indokolható is az által, hogy a hallstatti kultúra által
uralt területen, e forma őseként tekinthető Pfahlbaumesser alakja is el volt
terjedve, másrészt azonban igaz az is, hogy hasonló alakokat az ural-altai
formakor területén Ananinó sirmezőiben is ismerünk.*

Nehezebb analógiáját lelni a leletben levő keskenyélű köpüs vésőnek
(II. tábla 2. ábra), bronzból ismerünk ugyan hasonló alakú és rendeltetésű
tárgyakat több hazai leletből ** s összeköttetésbe hozhatjuk vele a pilini lelet-
ben levő keskeny élű vésőt is, csakhogy ennek nincs köpűje, csupán a négy
élű penge van meg, mely fölül is tömören végződik, tárgyunkon pedig a köpü
készítésének módját is tanulmányozhatjuk, a vaspenge felső végét, úgy látszik,
előbb lemezzé kalapálták s úgy hajlították és forrasztották össze utólag.

A II. tábla 10. ábráján nagy, kampósan meghajlított vasszöget látunk,
mely a III. táblán látható vaspántokkal, abroncsokkal és egyéb tárgyakkal látszik
összetartozónak, állítólag mindezek együttesen egy tömegben kerültek elő,
ezért itt adom leírásukat a kisebb, le nem rajzolt jelentéktelen töredékekkel
együtt.

Vaspánttöredék (II. tábla 1. ábra) 3'2 cm. széles, 19 cm. hoszú, hosszá-
ban két szöglyukkal.

Ugyanaz (II. tábla 2. ábra) 1 3^5 cm. hosszú, 4 cm. széles, benne fönn-
maradt egy megerősítésre szolgáló szög is.

Ugyanaz (II. tábla 3. ábra) valamivel erősebb, vastagabb lemezből,
szöglyukakkal egyik végén fönnmaradt egy hozzáaklázott lemeztöredék s egy
nagy kerek szögfej is.

Ugyanaz, mindkét végén csonka és rosszfenntartású, három darab.

Vaspánttöredék 19 cm. hosszú, 2'6 cm. széles, hajlott felületű, mindkét
végén csonka (II. tábla 5. ábra).

Vasabroncs töredéke (IV. tábla 5. ábra; benne fönnmaradt erős szöggel.

Ismeretlen rendeltetésű vastárgyak (6—12.), szépen hajlott alakúak,
melyek látszólag három helyen voltak megerősítve és pedig két helyen, a rajz
szerinti alsó végükön és könyöküknél, úgy látszik, szorosan, mozdulatlanúl s a
kanrpós végükhöz csatlakozó karika által mozgékonyán és kiakaszthatólag.
Az említett karika a 7. ábrán látható példánynyal összerozsdásodva maradt
fönn s a karikán ú. n. jászolszögek látszanak, melyek kétségtelenül fába erő-
sítésre szolgáltak. Összesen 8 volt a leletben. Némileg hasonló ezekhez a

13. ábrán látható kampós vastárgy is, hosszú négyélű csavart vaspálcza, mely
csupán egyik végén hajlik vissza kampó módjára s e végéhez szöglyukakkal
áttört háromszögalakú lemez csatlakozik, hasonló tárgy töredékének látszik a

14. ábrán látható vaspálcza is. Nagyobb, egykor valószinüleg egyenes s talán
csak utólag meghajolt vaspálcza is volt a leletben két darab, kiegyenesítve
mintegy 90 cm. hosszúak lennének, egyik végükön szöglyukkal bírnak, a másik

* V. ö. Aspelin id. mű 426 -427.

** V. ö. Hampel, Bronzkor. I., VI. 4. és 9.

ARCHAiOLOGAI értesítő.

talán ki volt hegyezve s összesen még hét jelentéktelen töredék egyenes vas-
pálczákból s egy nyolczadik, valamivel erősebb, mely karikában végződött
14. ábrán s ezekhez sorozhatunk még egy kis vastöredéket (IV. tábla 9. ábra),
mely két aklaszöggel egymáshoz csatolt keskeny, de vastag lemezkéből áll.

Ezeken a nagyobb, erősebb vastöredékeken kívül még kisebb, gyöngébb
vastöredékek is voltak a leletben, háromszögalakú vaslemezkék, melyek 7 és
9 centiméter hosszúságban készültek s hármasával voltak kis vaskarikákra
fölfűzve. A IV. táblán, 6. ábrán látható valamivel nagyobb ép karikát nem

EMI. EKÜK ES LELETEK.

számítva, összesen hat ilyen karikára, következéskép tizennyolcz csüngő lemezre
következtethetünk a töredékekből, ezekből néhányat a IV. tábla i — 4. ábráin
mutatunk be. A IV. tábla 10. ábráján látható tárgyat, mely a szállítás közben
vesztette el — a rajzon kiegészített alakját — nem sorozom a csüngő lemezek
közé, inkább valami kis szerszámfélének gondolom.

A leletek leírása folyamán többször hangsúlyoztam, hogy a gazda állítása
szerint a leletek zöme : a kolompok, a csörgők, a lándzsák, a zablák, a kisebb-

ív. TÁBLA. V2 n.

nagyobb vastöredékek egy tömegben, egy helyről kerültek elő. Fontosnak
tartom ezt a lelet megítélésére s azt gondolom, hogy a leletek zömét tényleg
azonosítani lehet egy gazdagabb skytha sír készletével. Itt önkénytelenül
Herodotos felé fordul gondolatunk, ki részletesen leírta a skytha királyok
temetését. Nem iktathatom ide mindazt, a mit Herodotos IV. könyve 71. feje-
zetében e tárgyra vonatkozólag elmond. Csak egyes megjegyzéseire kívánok
utalni, melyek talán leletünkre világot vethetnek. így Herodotosnál azt olvassuk,
hogy «a halottat szekérre téve, az egész skytha földön egyik törzstől a másik-
hoz viszik.» Hogy testét a sírban emelvényre teszik, melléje lándzsákat szúr-

Arch. Értesítő. 1908. 1. füzet.

AKCHiEOLOGIAl ÉRTESÍTŐ.

nak le és hogy vele temetik el szolgáit, lovait, drágaságait és végül halmot
emelnek föléje.

A gyöngyösi skytha sír aligha rejtett királyi hamvakat, egy jobb módú
törzsfő hamvait talán, melyek fölött aligha emelkedett valaha is nagyobb sír-
halom. De azok, a gazda állítása szerint együtt előkerült, tárgyak meglehetősen
egyeznek a történetírás atyjának adataival. Emelvényül, melyre a holtat tették,
talán maga a halottas szekér szolgált ez esetben, a melyet együtt égettek el
a halottal, és a melynek vasalásaiból valónak látszanak a IV. táblán látható

hazai skytha leletből nem ismerjük a hullaégetés szokását, de Déloroszország-
ból példát erre is ismerünk.* Jelen esetben a tárgyak hiányos és sérült voltát
is megmagyarázza az, hogy földbekerülésük előtt tűznek voltak kitéve.

Sajnos a tárgyak ezen hiányos és csonka volta nem engedi meg a szekér
s a lószerszám reconstruálását, az előbbire nézve kikértem egy kiváló szak-
ember, Gaul Károly véleményét. 0 úgy nyilatkozott, hogy bár nem valószínűt-
len, hogy tényleg kocsirészekkel van dolgunk, a rendelkezésre álló emlékek
alapján nem képes annak alkatáról semmi fogalmat nyújtani. Annyival kevésbbé,
mert egyes tárgyakat a meglevők közül nem tudna elhelyezni a kocsi szerkeze-
tében. Egyes darabokban ellenben, így pl. a — 13. ábrában a kerékszöget,
a IV. tábla 5. ábrában kerékráfot, III. tábla 5. ábrában a rúdvasalását sejti.
A kampós végű vasrúdat, bár gyöngének Ítéli e czélra, annak a kampónak
gondolja, mely a rúd végén szokott helyet foglalni s a melyre akasztják, mikor
négyesben járnak, a két első ló hámfáját. A III. tábla 6—12. számú kampók,
melyekből nyolcz példány került elő, adnak legtöbb találgatásra okot. Ezekre
nézve azt mondotta, hogy oly gyöngék, hogy legföllebb saraglya vasalását
képezhették.

A kocsi szerkezetének minőségét tehát csak egy más szerencsésebb lelet
magyarázhatja majd meg, de ha kétségtelennek nem is, de legalább is való-
színűnek tekinthetjük, hogy tárgyaink tényleg kocsi szerkezetéből valók.

* Antiquités du Bospore Introduction LXIII. A keresi, a vesztegzár állomás mellett
1834-ben kiásott kőkamra sírban leltek két urnát emberi hamvakkal, a melyeket Lysimachos
aranyérme kísért.

13 — 14. Ábra. 1 2 n.

abroncsok s egyéb vasrészek s a lovak eltemetését
tanúsítják a zablák s talán a mai sallang rendel-
tetésének megfelelő keskeny háromszögalakú le-
mezkék s a kocsiról, illetve szerszámról valók
lehetnek a csörgők és kolompok, e helyen került
elő az aranylemezke, a bronztöredékek, a szűrő-
kanalak stb. Megtaláljuk a kópjákat, melyeket
holtteste mellé letűztek. A felszerelés szerény volta
daczára is megegyezik amazzal, de a temetkezés
szokása nem, ott azt látjuk, hogy a holttestet
inkább conserválni igyekeznek, be is balzsamozzák,
addig Gyöngyösön a hullaégetés ténye minden
kétségen felül be van igazolva, igaz, hogy eddig

KM LÉK KK KS LELETEK

5 1

A kocsi jelenléte egyszersmind útmutatást nyújtana a csörgők rendelte-
tésének magyarázatára nézve is. Nem ismerve a kocsi szerkezetét csupán kép-
zelmünkre vagyunk utalva, arra nézve, hogy e csörgőket miként helyezzük el
azon. Határozott irányt ad azonban képzeletemnek egy Kercsben lelt őskori
agyagedény, négy keréken álló s kétségtelenül kocsit ábrázoló ládácska ez,
melyen a kocsiderék fölött négyszögű sátor emelkedik, a sátor csonka gúlaalakú
elől és hátul nyitott.1 Ilyen négyszögű sátort tartó póznák végeit díszíthette
talán négy a gyöngyösi csörgők közül. Míg másik kettő talán a szekéroldalak
elülső végeit díszíthette.

E puszta találgatásoknál biztosabban következtethetünk a lószerszám-
részek összeállításánál. A situlákon, de skytha földön előkerült emlékeken is 2
látunk némelykor fogatokat ábrázolva, bármily fogyatékosak ezek az ábrázola-
tok részleteikben, a lószerszám szerkezetére nézve mégis nyújtanak némi tájé-
koztatást s lényegében kevéssé eltérőnek mutatják az őskori lószerszámot a
maitól s az assyr reliefeknek egész kicsinyes részletekre kiterjedő ábrázolatai-
tól.3 Ezek szerint a szerszám kantárból és hámból áll, a kantár homlok- és
pofaszíjjból. A hám főrésze a háton nyugvó kápa, erről függ le a hasló, mely-
ből a szügyelő ágazik ki, a rúdvéggel tartószíj által egybekapcsolt karikájával,
istrángot azonban nem látunk ez ábrázolások egyikén sem. A szerszám e részein
akként vélem tárgyainkat elhelyezhetőnek, hogy a karikára fűzött csörtető vas-
lemezkék a mai sallang szerepét tölthették be, egy-egy hármas csoport függ-
hetett le a homlokszíj és pofaszíj külső végének találkozásánál, melyet talán
egyszersmind a füles bronzlemez és az aranyburkolatú lemez is díszíthetett,
egy-egy más csoport díszíthette a kápa külső oldalát, míg egy másik talán a
hátszíjjról füghetett le külön kis mellékszíjon. A kolompok, mint ma is szokás,
de a mint ezt az idézett assyr relief is mutatja, külön szíjon függhettek le a
lovak nyakáról. A kocsirúd végén pedig több is találhatott belőlük elhelyezést,
mint a hogy ezt némely kaukázusi valószínűleg kocsirúdvégre való csengős
díszítmény példájából láttuk.

Soká időztünk e tárgyaknál, de mielőtt a leletből általános következte-
téseket vonnánk le, szükséges még a kísérő agyagművességi tárgyakat is köze-
lebbről szemügyre vennünk. Elsősorban azokat, melyeket az ásatás hozott fel-
színre. Kétségtelen, hogy mind e tárgyak nem állanak arányban a fémtechni-
kában való jártassággal, melyet a tárgyak mutatnak. A jobb darabok közül
való az 5. sírban lelt fekete urna, (4. ábra) keskeny feneke öblös testének kör
vonalai az egyszerű sima bütykökkel, a hallstatti typusú edényekre emlékez-
tetnek. Kevésbbé jellegzetes az egyszerű behajlott peremű vörhenyes csésze
(8. ábra), mely a 10. sírban volt. Ez az összes, mit az ásatás anyagából recon-
struálni lehetett. Ezeken kívül ép edény, illetve megközelítőleg ép (3. ábra)

1 A tárgy fényképe fönnmaradt bőid. Wosinszky Mór hagyatékában

2 Antiquités du Bospore. LXXIX. 17.

> V. ö. például Studniczka, Dér Rennwagen im syrisch phönikischen Gebiet. Jahrb.
des kais. deutsch. arch. Instituts 1907. 155. lapon levő ábrát Magát a kocsit, valamint az általa
bemutatott kétkerekű versenykocsikat aligha gondolom figyelembe vehetőnek a skytha szekér
reconstruálásánál.

ARCHEOLÓGIÁI ÉRTESÍTŐ.

az, a melyről már előbb megemlékeztünk s a mely Stiller tanár úr gyűjtéséből
való s mely a La Téne-kor keramikájához mutat hasonlóságot. Előbb emlé-
keztünk már korhatározó voltuk miatt néhány töredékről is. A mi ezeken kívül
még előkerült, az mint a rajzok mutatják, bevésbbé jellegzetes alakok, durva,
laza szövetű agyaggyúrmából készültek, melyen az ügyetlen gölöncsér, nagy
formátlan bütyköket (7. ábra), ujjbenyomásos (5.) vagy kötélszerű (9.) díszt gyúrt
ki, más darabok pedig egyszerű bekarczolt díszítést mutatnak (u — 12. ábra).

V. TÁBLA. 1 2 n.

A mi a leletek korát illeti a keramikában észlelhető hatások, de maguk
a fémtárgyak révén oly időbe kell azokat helyeznünk, midőn hazánk földén a
La Téne kultúra már ismert volt, a nélkül azonban, hogy teljesen elenyésztette
volna azt a hallstatti hatást, a mely előtte némileg ezen a területen is érvé-
nyesült. Ezek szerint a leletek nem kerülhettek földbe a K. e. IV. századot
megelőző időben.

A gyöngyösi lelet alkalomszerűvé teszi, hogy az eddig ismert hazai
skytha emlékek csoportján végig tekintsünk. Az irodalomból, — mellőzve
azokat, melyeken csupán nyílcsúcsok léptek föl, ez utóbbiak eredete kétesebb

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

lévén — összesen harminczkét hazai leletet ismerünk.1 Figyelmen kívül hagyva
a Dunántúl fellépett leleteket, azt tapasztaljuk, hogy a leletek egy összefüggő
nagy területet népesítenek be, mely Erdélyen kívül Ternes-, Arad-, Békés-,
Bihar-, Hajdú-, Sz’olnok-, Szabolcs-, Heves-, Nógrád-, Borsod-
és Bereg vármegyékre terjed ki. Azok az egységes csoportot
alkotó tárgyak, melyek ezekben fellépnek, nem fakadtak
hazánk bronzkorának formavilágából, de mint azt Hampel és
Reinecke kétségen felül bebizonyították,2 szorosan fűződnek
a déloroszországi, sőt a szibériai leletekhez s e tény jelentő-
ségét nem szállíthatja le a skytha formák kíséretében a sírok-
ban is föllépő egy-két hallstatti idom s egy némely általános
vonás, melyben ez emlékcsoport, mint erre Reinecke is figyel-
meztet, hasonlítni látszik a Balkán hallstattkori sírmezőinek
leleteire. A balkáni befolyás jelentősége legfölebb hazánk déli
vidékére, a Bánátra és még nehány déli megyére lehetett
nagyobb jelentőségű, a hol hazánk területének keleti részé-
hez viszonyítva a keramika is erősebb hallstatti befolyást
mutat. (V. ö. a pécskai bronzleletet rejtő nagy urna, Magyar
Nemzeti Múzeum múltja és jelene 96. lap és a N. Múzeum-
ban levő néhány dubováczi edényt R. N. 126/907, 7. 8.) Az
egyes hallstatti formákkal szemben azonban az erdélyi és
alföldi skytha sírok egész csoportja áll szemben és élesen
elkülöníthető amazoktól a kezdetleges nyers keramikai leletek 15. ábra.
által. A hallstatti kultúra agyagművessége Közép-Európában
a bronzkor több évszázados gyakorlatának végső fejleménye s azt a nyerseséget,
mely úgy Erdélyben, mint Gyöngyösön s a gyomai halomsírból eredő, de a
Nemzeti Múzeumnak be nem szolgáltatott vörösre festett töredékeken észlelhető
volt, nem is lehetne másként megmagyarázni, mint azzal, hogy azok egy, bronz-
korunk megtelepült népességétől elütő, nomád pásztornép alkotásai. Hampel 3 * 5
már az első . skythiai emlékek ismertetése alkalmával tűnődött azon, hogy vajon
elegendő-e ezen tárgyak magyarázatára «a kereskedelmi kapcsolata föltételezése,

1 Dunántúl: Szőny, Regöly, Zala-Mihályfa, ez utóbbi állítólag sírlelet. Az Alföldről:
Versecz, Somhid, Debreczen Vidéke, Rakamaz, Szirmabesenyő, Szabolcsmegye, Beregmegye,
Törtei, Fegyvernek, szórványos leletek. Ugra sírlelet ; Gyoma halomsír sírkamrával ; ide
sorozza Reinecke a monaji halomban levő alsó sírt és e csoporthoz sorakoztathatjuk a pilini,
minden valószínűség szerint sírleletekből származó tárgyakat s végül a gyöngyösi leletet.
Erdélyből, sírleletek : Nyárád-Szentbenedek, Nagyenyed, — sétatér, — Gerepen, Kakasdomb,
Csombord, sírleletek. Szórványos leletek Miriszló, Gernyeszeg, Pókafalva, Fejérd, Zsákod,
Nádpatak Kis-Ekemező, Halmágy, Herepe, Erked, Musna, Bene. Hogy a Piski vidékén kiásott
hallstattkori sír, mily viszonyban áll a skytha csoporthoz, nem tudom, mert a leletből szár-
mazó tárgyakat nem ismerem. (Posta. Útmutató a kolozsvári múzeumban 20. 1.)

2 A boszniai, illetve balkáni befolyásnak azonban nagyobb jelentőséget tulajdonítanék,

mint azt Reinecke tette, általános jellemvonások mellett ugyanis oly speciális formák is
közösek, melyek a balkáni sírmezők és Erdély skytha sírjainak kizárólagos sajátságainak lát-
szanak: a lándzsavégekre való hüvelyek. Nyárád-Szentbenedek Arch. Ért. XVII. 63. 1. 1. ábra.

Nagyszeben u. o. 327. lap, 8. ábra. — Donja-Dolina Wissenschaftliche Mitheilungen aus
Bosnien IX. Fig. 102. XLIX. 2., LVI 13., LVII. 8. etc

5 Arch. Ért. 1893. 385 — 407.

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

vagy egyenkénti, vagy tömeges bevándorlás föltételezése magyarázná-e meg azt.
Reinecke * az időközben előkerült sírleletekre támaszkodva, már az utóbbi föltevés
mellett foglalhatott állást s ezt a nézetet támogatják az utóbbi évek alatt is sza-
porodott leletek. Addig, míg várjuk és reméljük, hogy szerencsés véletlenek, mint
a gyöngyösi lelet, egy-egy lépéssel előre viszik e kérdésre vonatkozólag ismere-
teinket, alföldi vidéki múzeumaink tüzetesebb tanulmányozása is gyarapíthatná
talán ezt az érdekes anyagot. Erre a gondolatra hozott legalább a Mátravidéki
turista-egylet gyöngyösi múzeumában tett látogatásom, ez alkalommal láttam
ott a most itt (14. ábra) bemutatott bronzmarkolatú vastőrt, mely valószínűleg
a Mátravidékről való, egyszerű hegyes vaspengéje díszes áttört bronzmarko-
latba van foglalva. A markolat áttört díszítése keretül szolgáló két lécz közt
egy sorban elhelyezett karikákat mutat. A markolathoz alul vele egy darabból
öntött keresztrúdul szolgáló széles lemez csatlakozik. Eltekintve attól a stiláris
rokonságtól, melyet ** skytha emlékcsoportunk néhány tárgyához mutat, félre-
ismerhetlen rokonságban áll azokkal a bronzból készült példányokkal, melyeket
Martin közöl (id. mű 22 — 24. táblák) Szibériából. Főleg egy tagaseti (23. tábla
2. ábra) példány mutat hasonlóságot antennás végződésű markolata daczára is.
Még közelebb áll egy ananioi tőrmarkolat, melyen hasonló keresztrudat, kerek
átmetszetű fogóján tárgyunkéra emlékeztető díszítést látunk. (V. ö. Aspelin id.
mű 105. 1.) Ilyen és egyéb keletfelé utaló tárgyak más gyűjteményeinkben is
lappanghatnak s mint ahogy idők folytán a nskythiai emlékek# kis csoportja
hazánkban jelentékeny számúra növekedett, úgy, hogy ma már figyelmen kívül
nem hagyható tényezője őskorunk megítélésének, évek múltával annyira is
gyarapodhat, hogy igazolja Reinecke merész föltevését őskorunk skytha korsza-
káról; egyelőre az ismert emlékek alapján valószínűbbnek tetszik a Hampel által
fölállított alternatívák közül az egyenként, vagy mondjuk, hogy kisebb töme-
gekben bevándorolt nép föltevése. A korra nézve pedig, melyben e lassú be-
vándorlás megindúlt, azt a hallstatti kultúra időszakának végére tehetőnek
gondolnám helyezhetőnek akként, hogy mire e rajok hazánk szívéig eljutottak,
itt már, mint leletünk is tanúsítja, a La Téne kultúra terjedésével állottak
szemben. E kérdés azonban még megfejtésre vár, annyi azonban kétségtelen
tanulság a skytha leletekből, hogy az a nézet, mely a Keleteurópával való
érintkezést hazánk őskori kultúrájának megítélésében elsőrangú tényezőként
tekinti, erősödött általuk, s hogy az a felfogás, hogy a népvándorlás megújuló
népáradatai hazánkra nézve talán csak folytatása az őskor hasonló jelenségei-
nek, erős bizonyítékra lelt a gyöngyösi sírleletekben is.

Budapest, 1908 jan. 19. Dr. Márton Lajos.

* U. o. 1897. 1 — ^7.

** Az ugrai lelet még közzé nem tett kardtok végei.

EMLEKEK ES LELETEK

A LOPÓS-HALOM. (ARAD M.)

A Lopós-halom Gyulától déldélkeletre Gyula -Varsánd nevű aradmegyei
falu mellett a régi Nádor-csatorna partján terül. Felületét már a XIX. század
elején, vagy a XVIII. század végén ültették be szőllővel. Miután a régi szőllőt
a phylloxera kipusztította, mostani tulajdonosa újból hozzá látott a szőllő meg-
újításának. Fölásták és fölforgatták földjét 60 cm. -nyíre és ezen munkálat
közben rendkívüli sok cserépedény darabot, kis csuprocskákat és óriási nagy
fazekakat, valamint tömérdek szarvas-agancsot és belőle készült eszközöket
találtak a munkások. Nagyon haragudtak e tárgyakra, mert azok munkájok
gyorsaságára befolyással voltak, amennyiben örökösen megakasztva ásóikat,
hátráltatták őket ; természetes, hogy ezen okból ellenszenvet keltettek bennök
e tárgyak maguk iránt és így bizonyos kéjjel, a kielégített boszú érzetével
Verték agyon, törték darabokra azokat a szerencsétlen edényeket, melyek bátor-
kodtak az ásóra vett földben éppen szemeik elé kerülni. A szarvas-agancsokat
és a későbben talált emberi és állati csontokat egy rakásra hányták.*

Az 1902-ik év nyarán egy vasárnap délután, mikor a Békésmegyei Múzeum
nyitva szokott lenni és a mikor a benne lévő tárgyakat mutogatom, elém áll
egy ismeretlen ember és Marjai Szabó István néven bemutatva magát, egy
kis agyag edénykét nyújt át, melyet — úgymond — a Múzeumnak hozott.
Ez az edényke az I. Tábla 5. szám alatt ábrázolt, emberi lábat utánzó lábbal
ellátott kis pohár, mely alkalmasint azzal a rendeltetéssel bírt, hogy az áldozati
étel pár morzsáját és az áldozati ital pár cseppjét fogadja magába. Kérdésemre,
honnan vette ezt a különös alakú edénykét? Részletesen elmondá mindazt, a
mit röviden leírtam. Kiterjeszkedett azonban arra is, hogy nagyon sok emberi
csontvázat találtak ott, melyek mind úgy temetődtek el, hogy lábok kelet felé,
fejők nyugat felé van. Egyben ajánlotta, hogy a területet ásassam fel mélyeb-
ben, különösen pedig a halom déli és nyugati oldalán levő szántóföldet, melyet
még nem bolygatott senki és biztosít arról, hogy sok-sok régi edényt fognék
ott találni. Marjai ugyanis még akkor nem tudta, hogy a szántóföldnek hasz-
nált része a halomnak már régebben a gör. kel. hitközség faiskolája volt és
bizony azt alaposan megbolygatták. Még az nap este szóltam a « Békésmegyei
Közművelődési Egyesületi) elnökének, dr. Lukács György akkori főispánnak,
de siker nem követte az ásatás iránti kérésemet. Az ügy húzódott ; közben
olyan mellékes esemény történt, mely Marjai Szabó Istvánt elkeserítette és
így a halom titkát elmondotta a csabai múzeum őrének, Krammer Nándor
polgári leányiskolái tanárnak, ki hatalmasabb pártfogással már sok meddő

* Egy Kis-Jenőn lakó izraelita polgártárs hirét hallván a nagymennyiségű csontnak,
szekérrel ment értök és egy szekérre való csontért 2 koronát adván a napszámosoknak, három
szekérrel, mindegyiken összevetett kassal vitt el az aradi spódiumgyárba. Mennyi juthatott
volna ebből az egész ország múzeumaiba ? Csodálkozva kérdezem, milyen emberekből állhat
annak a gyárnak tiszti kara és milyen emberek annak a tulajdonosai, hogy az olyan ősi
tárgyak iránt, mint azok a félig kövesedett szarvas-agancs darabok és eszközök voltak, annyi
figyelmet sem szenteltek, hogy néhányat félretettek volna közülök ?

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

ásatást végzett és a ki természetesen két kézzel kapott a biztos forrás kiakná-
zásához. Pénz volt elég. Marjai napszámosokat fogadott és az engedély meg-
nyerése után 1902. év okt. 20-ika körül elkezdte a halom északi felét minden
rendszer nélkül felásatni. Kiválasztott gondolomra egy helyet s azon másfél öl
szélesen és három öl hosszan ásatott egy öl, másfél öl mély gödröt. A gödör-
ben talált szarvas-agancsokat, szarvas-agancsból készült kalapácsokat, baltákat,
buzogányokat, gereblyefogakat, kapákat, ekéket, fedő- és tűzikutya emelőket,
továbbá ép edényeket, a csontvázak fejeit, azután a megsütött és megevett
állatok feltűnőbb csontjait összegyűjtve, Páska Nándor borházában raktározta.
Krammer Nándor rendesen szombaton délután jelent meg a halomnál talált
tárgyak átvétele végett.

Csak november közepén tudtam meg, hogy a csabai múzeum számára
már három héten keresztül ásatást végeznek a Lopós-halmon.

Ismételten fordultam a főispán úrhoz és a « Békésmegyei múzeumi)
elsőbbsége érdekében megnyertem beleegyezését abba, hogy mehessek én is
ásatni. Költségül fölajánlotta a főispán úr az 1900. évben nyert 400 korona
államsegélyt.

1902. év nov. 14-én már én is megjelentem három napszámossal a Lopós;
halmon és az északi oldalon ama gödrök közeit kezdtem ásatni, melyeket két
gödör között Marjai bolygattatlanul hagyott. Természetes, hogy itt a halmon
élt nép maradványaival nem tökéletesen ismerkedtem meg, a mennyiben egy
ép kunyhó-feneket sem találtam, körös kemenczéjöknek is csak egy harmadára
bukkantam, a többit Marjai elpusztította, úgy, hogy tökéletes képet arról nem
szerezhettem.

Marjai is ásatott gödröt a csabai múzeum által fizetett embereivel. Az ő —
előző napok egyikén ásatott — gödrüknek szélén sok olyan tárgyat találtam,
melyek érdekességöknél fogva azonnal lekötötték figyelmemet. Volt ott néhány
szarvas-agancs darab, edénytöredék és legfőképpen sok és meglehetős nagy-
ságú égetett agyag-tapasz, melyeknek egyik oldalán hol vastagabb, hol véko-
nyabb fagallyaktól származó bemélyedések találhatók, míg másik oldalukon
nem épen egyenletes simaságúak. E tapasz- és szarvas-agancs darabok sorsa
felől kérdést intéztem Marjaihoz, aki napszámosaival egyezően azt felelte, hogy
annyi agancsdarabot vittek már Békés-Csabára, hogy az olyan értéktelen
darabokra, a milyenek ott az árok végén vannak, nincs szükség ; a mi pedig
az égetett agyag-darabokat illeti, arra a csabai tanár nem fordít figyelmet, ha
ők tettek a tárgyak közé ilyeneket, azokat eltávolíttatá, sőt egy ilyen égetett
agyagból készült ép katlant három heti fönthányódás után egy gödör fenekére
dobtak.

Akkor még nem tudtam, mi az a katlan nevű tárgy. Későbben találtam
én is hármat, de azok vagy annyira el voltak égve, vagy ellenkezőleg oly
gyengén voltak kiégetve, hogy csak egyes darabjaikat tudtam megmenteni.
Ezen darabokból van a bemutatott példány pereme összerakva. A benne levő
18 csuprocskát az egyikben szén és hamu között találtam. Ezekben megpörkö-
lődött búza van. (A Vl-ik táblán levő kép.)

A <i katlan » fontos tárgy, figyelmeztetett Marjai és tódították nap-

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

számosai, mert abban lehet találni a legtöbb csuprocskát, külső oldalánál
pedig a legtöbb agyag-kúpot — tűzi kutyát. — Leleteim csaknem igazolták
állításaikat.

« Katlant#, a mint mondám hármat találtam. A három közöl csak egyik-
nek volt teljesen lágy agyagból készített pereme ; egyiknek peremében egy
óriási edény (A képen 3-as számmal jelölve.) darabjait találtam befalazva,
melyekről a tapasz érintéskor rögtön levált. Ennek közepén találtam másfél
liternyi meszet, a mész körül 6 csuprocskát, melyek közöl négynek ürege
megkeményedett, némi zsíros tapintaté anyagot — alkalmasint pépet — tar-
talmaz, ez az anyag azokban most is megvan. Az óriás edény kívül is belül
is olyan szép kárminpiros festékkel volt festve, hogy darabjai a rátapasztott
agyagot is megfestették. A harmadik katlan peremében is találtam nagy edény-
darabot befalazva, mely a legkezdetlegesebb munkálatéi ; ezen |katlan külső
részén — - mint a képen is látható egy darabon — csigavonalas ékítmény volt.
(A képen 1. számmal jelölve.)

A GYULA VARSÁNDI LAPOS («LOPÓS») HALOM HELYSZINIRAJZA.

Felvette és rajzolta 1906 szeptember havában Baranyik Ignácz 1 : 1000 nagyságban. A sötéten

vonalzott tér az ásatási terület.

A LAPOS HALOM ÁTMETSZETÉNEK KÉPE ÉJSZAKKELET — DÉLNYUGOTI IRÁNYBAN.

1 : 500 nagyságban.

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ

Ha tekintem azt, hogy a katlan rendesen a kunyhó talaján nyugvó
csontváztól nem messze volt, továbbá, hogy annak peremébe edénydarabok
voltak falazva, azonkívül a katlan közepén szén és hamu között valamivel
megtöltött edénykék állottak : alig lehet kikerülni azt a következtetést, hogy
ezen katlanok áldozati helyek, oltárfélék voltak, melyeken a halottakért mutatták
be az áldozatot. E következtetés mellett szól több körülmény. Az egyik az,
hogy nagy edényt, egészen épet a halomban nem lehetett találni.*

A már Lubbock által is említett szokás, hogy halottaikat a kőkori
emberek annyira tisztelték, miszerint azok emléke megszentségtelenítésének
vették volna, ha edényeiket más is használja vala és ezen szempontból amaz
edényeket, melyeket a halott életében használt, ott vagdalták a földhöz közvet-
lenül mellette, a hol temetve feküdt, a Lopós-halom népénél is dívott, mert
a csontvázak némelyike mellett araszvastagságban voltak a különböző edények
kisebb-nagyobb darabjai. Két női csontváz lábánál találtam csupán ép, fedővel
fedett köcsög forma edényt és a harmadiknál egy vászon-korsó ** forma edényt,
ezt azonban az ásó összetörte. Ha tehát ép edényt csakis a katlanban vagy
attól nem messze rendesen a tűzhely hamujában lehetett találni és ezen edé-
nyek mindenike csak kis csupor ; ha a katlanban talált kis csuprok legtöbbje
valami anyaggal volt tele, mely nem föld, nem hamu, hanem valami más
megkeményedett holmi és a mely anyag némi zsírt is látszik tartalmazni ; ha
az egyik katlanban talált csuprok tartalmának anyaga búza ; ha a halomban
vagy annak környékén a talpcsöves edényeknek híre-hamva sincs és úgy lát-
szik, hogy ezeket a «katlanok» helyettesítik : akkor következtetésemnek, melyet
imént mondottam, igaznak, vagy legalább az igazság látszatával bírónak kell
lennie.

Támogatja ezen következtetésemet még egy sajátszerű észlelet. Ez a
következő : a lopós-halmi nép a meszet nem ismerte, mégis az egyik katlan
közepén egy liternyinél valamivel több meszet találtam. A mészen látszik, hogy
úgy vált porrá, hogy a nedvesség csak átjárta, de nem oltotta meg. Hogyan
került ez a mész a katlan közepébe ? A feleletet rá adta egy másik katlan,
melyet a csabai múzeum részére ásó napszámosok tártak fel, és a melynek
föltárásánál jelen voltam. Ennek a katlannak ugyanis a közepén kevés tűz
nyoma látszott és az elmaradhatatlan csuprocskák között egy deciméter koczka
nagyságú márványkő feküdt. Ha tekintetbe veszszük, hogy a lopós-halmi nép
kőeszközei a legszükségesebbre szorítkoznak, t. i. a kézi őrlő lapos aljára és
az ökölnyi őrlőkövekre, egy békasó darabból készült fűrészre, mely szakasztott
olyan, mint a Lubbock által ismertetett és rajzban bemutatott fűrész, avval a
különbséggel, hogy nincs átfúrva, végül néhány parittya-kőre : akkor bizonyos,

* A napszámosok, illetve első földforgatók amaz állítása, hogy óriási nagy fazekakat
találtak, nem bizonyult igaznak. A halom keleti sánczában talált ugyan egy Horváth nevű
magyar ember, tulajdonosa annak a földnek, a melyben szöllő volt, egy óriási fazekat s ez a
ccBékésmegyei múzeum* birtokában van, de 52 darabból kell egybe ragasztani.

** Vászon-korsónak nevezik a mezőtelegdi és a rimaszombati mázatlan, fehér agyagból
készült korsókat, melyeken a víz átszivárog és azért nyáron a napon tartott korsóban is
hideg a víz.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

hogy a kőnek nagy értéke volt előttök ; a kő nagy értékét bizonyítja továbbá
az is, hogy parittya-követ, vagyis elhajítható súlyos tárgyat szarvas-agancsból
is készítettek, a múzeum birtokában levő, egy nagy diónyi nagyságú szarvas-
agancs darab hirdeti ezt ; de bizonyítja a kőnek nagy értékét az, hogy a csabai
múzeumnak jutott egyetlen hasadó kova-magkövön kívül kovából vagy obsi-
diánból készült eszközt nem találtunk. Ezeket nem temették el a halottakkal,
mint a hogy kellett volna ! A kő- és obsidián eszközöknél tehát a divatot nem
alkalmazták. Hogy kőből vágóeszközeik, tehát késők, fúrójok, volt azt bizonyítják
a szarvas-agancsokon levő vágások, fúrészelések és fúrások, sőt az a körül-
mény, hogy ennek daczára egyetlen ilyen eszközt nem találunk, épen a kő
nagy értékére vall, mert azt tanúsítja, hogy veszély elől menekülve vagy
elvitték kőeszközeiket magokkal, vagy egy bizonyos helyen elásták, elrejtették
és azokat többé ki nem vették, hanem azok most is ott vannak. így ásták el
azokat az edényeket a halom körül vont sáncz délnyugati végén a halom
tövétől 464 méter távolra egy homokkal kitöltött gödörbe, a hol azok épen
maradtak, melyek a Marjai Szabó István birtokában vannak és a melyeknek
képeit leírásukkal együtt közölni szándékozom.*

Bebizonyítva így a kőnek nagy értékét, közel fekvő gondolat ehhez az,
hogy a drágán szerzett márványkövet épen azért, mert drága volt, szintén fel-
áldozták kedves halottjokért. Az egyik a katlan parazsában mészszé égett,
mészszé változott, míg a másik a gyengébb vagy hamar kihamvadt tűzben
nem égett mészszé, hanem épen maradt.

A halottak emlékének ápolásánál még egy sajátságos körülményre bukkan-
tam. A csontvázak ugyanis mindig égetett talajon feküdtek, bizonyos tehát, hogy
a lakóhely terén temették el a halottakat. Ha több halottja volt ugyanazon
lakóhelynek, akkor némelyiknek csak a feje és dereka, a másiknak a két lába
térdig feküdt az égetett agyagon. Két csontváz alatt azonban egészen más-
formát észleltem. Ezek alatt az égetett föld olyan finom volt, hogy az ujjak
épen úgy morzsolhatták, mint a közönséges nedves földet ; továbbá az a tégla-
színű anyag, a csontváz közepénél — a fejtől a derékcsigolyák alatt és a két
lábszár között — volt a legvastagabb t. i. 4 cm.-nyi, a test széle felé azonban
úgy elvékonyodott, hogy egy kés élnyi vastagságban végződött. E csontvázak
egyike nő csontváza lehetett. Ennek a lábainál találtam, a vászon-korsót.
A többi csontváz alatt az égetett föld magán viselte azt a jelleget, hogy a
lakóház talaja volt, úgy vastagsága, mint durvaságával, míg ellenben eme két
csontváz alatt az égett föld hosszasága és szélessége viszonyítva volt a váz
szélessége és hosszához, finomságával pedig elárulta, hogy összetörve és gon-
dosan elhelyezve került a váz alá.

A halottak emléke ápolásánál azt is tapasztaltam, hogy bár minden halott
lábbal keletnek fordítva volt eltemetve : egynél kivételt tettek. Amaz arany
korongot, melynek képét felső és alsó lapja előtüntetésével bemutatom (VII

* Marjai Szabó István 1907 augusztus havában elhúnyt. Felesége e tárgyakat eladóvá
tette és a « Békésmegyei Múzeum# gróf Wenckheim Frigyesné szül. Wenckheim Krisztina
grófnő ő kegyelmessége nagylelkű ajándéka folytán deczember 6-án megvette.

ARCH/EOLOG1AI ÉRTESÍTŐ

tábla képe), ezen csontváz lábánál találtam az ott méter vastagságban felhal-
mozódott hamu között. A korong kissé domború a felső lapján és a felvarr-
hatásra két oldalt lyukakkal bír. Nem messze tőle — ugyanazon égetett tűz-
helyen női csontvázat találtam, de ez már lábbal keletnek feküdt ; ezen a
csontvázon öt ékszer volt; (IV. tábla B. i., 2., 3., 4., 5. sz.) két bronz kar-
perecz, egy bronz gyűrű és két ezüst fülbevaló. A fülbevalók egyik vége épen
olyan csigás, mint a milyen Wosinszky Mór szerént a Kr. e. IX. és X. század
jellege szokott lenni. A csontváz lábától két arasznyi távolban találtam egy
köcsög forma edényt, mely egy homorú fedővel volt befödve. A csontváz
lábától kissé északra leltem azt a katlant, melyben a képen látható pörkölt
búzával telt t8 kis bögre volt elhelyezve ; a bögrék között három ujjnyi vastag
korom és széndarabkák voltak, melyektől a bögrék nagy része szintén kormos
most is. A katlan pereme és feneke egészen szétmállott, csupán az a darab
maradt meg belőle, mely csigavonallal van ékítve.

A halom keleti sánczában üveg gyöngyöket találtam, melyeket a salét-
romos föld nedve megtámadott, és a melyek e miatt gyöngyfehér burkot
kaptak. (IX. tábla 2.. 3., 4., 5. sz.) Magában a halomban csiga- vagy kagyló-
héjból készült két liternyi gyöngyöt leltek. A gyöngyök a csabai múzeumba
jutottak ; ezekből egy gyöngy (IX. tábla 1. sz.) egy gyulai családhoz jutott,
a honnét a békésmegyei múzeum számára elkértem.

Az ellentéteket még jobban kiélezik a kőkort jellemző szarvas-agancs
eszközök, melyek közt szántásra alkalmas kétágú agancstövek, fedőt leemelők
és tűzi-kutyat rakosgatok (V. tábla 8. sz.), kézi kupák, nyélre erősíthető
átlyukasztott kapák, gereblye fogak (V. tábla 10. sz.), vésők, hasítok,

kalapácsok, buzogányok, balták, edénysimítók (V. tábla 9. sz. és n. sz. kép),
varrás simítok vannak, van továbbá egy dárdahegy (V. tábla 7. sz.) és
egy agancsdarabból készített, mesterművű, ruhaösszetartásra való tű. (V. tábla
12a., 12b.) A kőeszközökből kiválik az említett fűrész, egy pár parittyakő,
néhány magtörő és a malom alsó kövei, melyek közönséges malomkődarabok,
közepükön homorúra kopva. A halom sánczából került elő egy művészi töké-
letességgel készült kőfokos fele ; anyaga fekete diorit. (V. tábla 14. sz.)

A bögrék ékítményei a kezdetlegesség (VIII. tábla 7. sz. II. tábla 9. sz.
I. tábla 4. sz. II. tábla 4., 5., 11. sz. III. tábla 5., 6. sz I. tábla 5., 2., 3. sz.
III. tábla 2. sz. I. tábla 2., 1., 6. sz. III. tábla 7., 8., 4. sz. II. tábla 7., 8. sz.)
állapotától egész a legművésziesebb csigavonalakig és ezek közé vegyített egyéb
díszítményekig a változatosság és ízlésnemesedés igazi skáláját tüntetik elő.

A halom keleti oldalában egy óriási ember csontvázától nem messzire,
annak oldala mellett egy korongon készült fazekocskát leltünk, a váz jobb
kezének ujjacsontjai között vasrozsda nyomaira akadtam. Ez a váz azonban
egészen magányosan feküdt és így annak a többi vázzal semmiféle összekötte-
tése nem volt. A fazék sajátságos alkotás. Két csonka kúp, melyek alapjokkal
függenek össze. Anyaga vörös agyag, kívül gondosan simítva. A nyak és
közepéig a has szénporral volt nyerskorában behintve, azután valami hegyes
eszközzel összefogódzó farkasfogakat rajzoltak rá,

A halom tetején, a lugasnak déli oldalán levő útban 5 méter mély

EMLÉKEK ÉS LELETEK

gödröt ásattam, egészen addig, míg a halom legaljában ugyanazon minőségű
fekete földet nem találtam meg, mely kívül a halom tövében körös-körül van.
E gödör rétegei tanúsították azt, hogy a halom úgy keletkezett, miszerint a
legalsó tűzhelyre földet, azután sárga agyagot hordtak, ezen ismét tűzhelyet
készítettek, illetve tűzhelynek való kerek tereket foglaltak be stb. úgy, hogy
a halom földtömege sokszorosan egymásfölé helyezett tűzhelyekből s legfölül
temetőből állott ; bizonyos tehát, hogy nem természetes képződmény, hanem
emberi kéz alkotta.

Földalatti lakásra csak egy helyen akadtam, minekutánna azonban ennek
a tetején már szőllő volt ültetve, csak felületesen vizsgálhattam meg. A lakás
felső része úgy tűnt szembe, hogy a gödör ásásakor körülbelül egy méter
mélyen egy helyt a földben olyan üreg keletkezett, mintha valamikor egy
emberderék vastagságú, de a töve tönkőjével együtt odahelyezett oszlop kor-
hadt volna ott meg és annak helyére a föld nem nyomult soha. Az üreg felső
része tehát egy 40 — 50 cm. hosszú hengernek, továbbá e henger alsó végéből
eredő kúpnak kezdetét mutatta ; a kúp azután úgy szélesedett mint egy tyúk-
borító. A kúp belső része megpörkölt föld volt, bizonyosan mesterséggel
kiégetve. Talajában lent, illetve a fenekén malomkődarabokból álló kövezet
volt, azonban e kövek nem szorultak egymáshoz, hanem közöttük a talaj
földje töltötte ki a hiányt, tehát holmi rossz kövezés képét mutatta. A kövek
mind már használt, de valami ok miatt két-háromfelé tört kézi malom alsó
kövei valának ; mutatta ezt a kopottságuk, illetőleg a kő közepén képződött
homorú teknő.

Több katlan részeiből összeállítottam egy katlan peremét és abban
elhelyeztem az égett búzát tartalmazó csuprocskákat úgy, hogy ez hűen tün-
teti elő a halom katlanait. Az itt bemutatott kép erről van fotografálva.
(VI. tábla.)

Képek magyarázata. /. Tábla. 1. sz. Bögre. Anyaga vörös agyag.
Kívülről az egész felülete, belülről szájpereme 1 cm.-nyire lefelé fényesre simí-
tott. A képen nem látszó oldala a kiegétésnél feketére füstölődött. A hasán
három önálló csigavonal diszítés, melyeknek utolsó félköre csücsköt képez.
A csigavonalakat, melyek kettős, egymás mellett futó vonallal vannak alkotva,
két szintén egymás mellett futó s felülről lefelé tartó vonal választja el ; ezen
elválasztó vonalak végein a rajzoló csonttal bemélyedő lyukakat hagyott készí-
tője, a mi azt a föltevést látszik támogatni, hogy sietett vele. Szájpereme
alatt a fül aljáig, továbbá a nyakat a hastól elválasztó határon szintén egymás
mellett futó kettős vonal ékíti. A fül alatt egy lapos félgömb alakú dudor,
mely homorúan bevájt kör szélből indul ki. Fenekén a talpat egy homorú
gömbmélyedés képezi. Oldalmagassága, a hol a szájperem legmélyebb 7 cm. ;
elül, a hol a szájperem fölemelkedik 8'5 cm. magas. Szájbősége oldalról oldalra,
tehát keresztben 6'2 cm. Nyakának kerülete 1 8 7 cm. Hasának legbővebb
kerülete cm. Az anyag vastagsága o'3 cm. Fületlen. Fülének alsó részéből
2 cm. van meg.

2. sz. Bögre. Anyaga vörös agyag. Kívülről azon az oldalon, mely a képen
látszik és az elején simítás nyomai vannak, a túlsó oldal azonban, valamint a

6 2

ARCHEOLÓGIA! K RT K SÍ TŐ

fülmaradvány és a fül alatti rész durva felületű. Az oldalán két egészen kikép-
zett és egy esetlenül kisebbre maradt csigavonal van, melyek, mint a képen is
látszik, homorúra mélyített menettel vannak alkotva. Az egész leletben ezen
díszítéssel egyedül áll. Szájpereme elül sérült, ez a sérülés azonban még
kiégetése előtt esett rajta, füle felső tövénél is letört belőle, de ez az ásatás
alkalmával történt, a mikor a füllel együtt az ásó levágta. Belsejében méhsejt-
szerűleg lyukacsos anyag, valamely ételmaradék és egy kis csontocska van.
Azon oldalának magassága, mely a képen látszik 7 8 cm. Kerülete a perem
alatt 22 cm., a hasán 23 cm. A cserép vastagsága 4 — 5 milliméter.

3. sz. Bögre. Anyaga fekete mocsárföld, mely a kiégetés után néhol
világosabb, néhol sötétebb szürkére változott. Külső felülete egészen, a belső
3 cm. mélyen fényesre simított. Hasán négy kúp ; a kúpok csúcspontja két
egymással ellentétesen domborodó félkörnek közepén van, ott t. i., a hol a
két félkörből alakíthatott s akkor a kúp alját képező nagyobb kör középpontja
volna ; ez a két egymással ellentétesen domborodó félkör egyúttal csigavonalat
helyettesít zseniális megoldással. A vonalak végei a készítő csont — rajz-
eszköz — hegyes végével be vannak mélyítve. A fül alatti kúp csigája kettős
vonalból van készítve, a többi kúpok hol kettős, hol hármas vonallal. A fenék
felett, a has alatt szintén kettős vonal fut párhuzamosan, úgyszintén a száj-
perem alatt, míg a hasat és nyakat hármas vonal díszíti. A vonalak keresetlen
szimetriája, a csigavonal megoldása és mintegy odadobottsága valóságos művészi
érzékre vall, látszik, hogy készítője teljes tudatában volt annak, miszerint rajza
sikerülni fog, ha nem nagy gondot fordít is rá. Az edényke a hasasabb fajtából
való. Nyakbősége 24 cm., hasbősége a kúpokon keresztül 29 cm., oldalmagas-
sága 8-2 cm., elül a felmagasított szájig 8*5 cm. A cserép vastagsága 4 — 5 mm.
Fülének csonkja 1 cm. hosszú.

4. sz. Bögre. Anyaga sárga agyag. Benne földdé változott ételmaradék és
egy drb félig megégett csont, mely forgó ízület maradványa. A nyak sima, de
a has a fenéktől a nyak alján körben futó bemélyített vonalig balra húzódó
hornyolásokkal van ékítve. Füle nincs, letörött még a használat előtt. Szájánál
a kerülete 20'8 cm. Hasának kerülete 24 cm. Magassága 57 cm.

5. sz. Egy lábas bögre, inkább kehely. Lába emberi lábat utánoz. Kár,
hogy füle letörött. Anyaga sárga és fekete föld keveréke, melyek nem egyen-
letesen voltak elkeverve, mert a sárga itt is, ott is kiüt a feketéből. Külseje
egészen, belseje a fenékig fényesre simított. Élűiről tekintve balfelé hibban
úgy, hogy míg a iobb oldal 8 cm. magas, a bai csak 75 cm. Szájpereme
alatt két egymás mellett futó vonal díszíti. Ezek a vonalak elől a felmagasított
perem alatt beszúrt mélyedésből indulnak ki és a fül felső része alatt ugyan-
csak beszúrt mélyedésben végződnek. A nyakat a hastól a fül alsó kiindulá-
sánál kezdődő és a másik oldalon ugyanott végződő két egymás mellett
futó vonal választja el. A hason négy egymással ellentétesen álló s majdnem
félgömbből alakult kúp van ; a kúpok mélyített körrel vannak körülvéve, úgy,
hogy a kört alkotó vonal belső része egyúttal a kúp alja. A kúpok egymástól
a hason lefelé tartó s a lábtőnél végződő, egymás mellett futó vonalakkal
vannak elválasztva. Az előrészen álló kúp a jobb oldalon állótól hat bemélyített

EMLEKEK ES LELETEK.

vonallal van elválasztva, míg a többi kúpok között csak 5 vonal van ; ezek a
vonalak is bemélyített pontból indulnak ki és olyanban végződnek. A lábszáron
hét egymás mellett futó körvonal van. Az edényke jobbról balfelé szélesebb,
mint élűiről hátrafelé. Jobbról balra 5 cm. széles, élűiről hátrafelé 4 cm. Nyaka
körülete 14 cm. A has körülete a kúpok fölött is 17 cm. A lábszár tövétől a
szájperemig 57 cm. A lábszár a talptól a hasig 27 cm. magas. A talp hossza

2 3-

I. TÁBLA.

4 cm., szélessége V2 cm. — Az edényke arról nevezetes, hogy Marjai Szabó
István a Lopós-halmon eszközölt földforgatás felett találta és a Békés vármegyei
múzeumnak ajándékozván az ásatásra az első szándékot keltette.

6. sz. Bögre. Anyaga vöröses fehér, nagyon finom agyag. Felülete egészen,
belső oldala a hasig fényesre simított. Élűiről nézve a jobb oldalon kívül a
szájperemnél és belül egészen le feketére füstölődött. Elül és két oldalt töké-
letes csigavonal, melynek legbelső félkörénél kúp emelkedik, a fül alatt is van

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

kisebb és tökéletlen csigavonal és kúp. A csigavonalakat és kúpokat két egymás
mellett futó vonal választja el, melyek a feneket képező kör széléből indulnak
s függőleges irányban a nyakat a hastól elválasztó szintén egymás mellett futó
két haránt vonalig terjednek. A szájperem alatt szintén van két egymás mellett
futó harántvonal ; ezek a fülnél végződnek. Az edényke teljesen ép, de a fül
alatti kúptól kezdve balfelé a másik kúpig rendkívül vékonyan meg van
hasadva. Oldalánál 67 cm. magas, elül a felálló szájperemtől le y4 cm. magas.
Szája szélénél 20 3 cm. kerületű, szájának átmérője oldalról-oldalra 7’2 cm.,
hasának legnagyobb kerülete a kúpok fölött is 24 cm.

7. sz. Agyagkerék. Átmérője 6 cm. A II. tábla 7. sz. felfüggeszthető
mécsestől nem messze találták és így közel fekvő az a gondolat, hogy a kisebb
kerekek nemcsak orsó-pergők voltak, hanem mécsbél-tartók is.

8. sz. Agyagkerék. Anyaga fekete agyag. Az egész igen durva mű.
Átmérője mindenfelé 10 cm. A talp vastagsága, a hol legszélesebb o'8 cm., a
hol legkeskenyebb 07 cm. Lyuka körül mindkét oldalon agy áll ki, mely átlag
1 cm. magas, egyik oldalán egy helyütt csak o-6 cm. Lyukának bősége, illetve
átmérője mind a két oldalon egyfelé 1 cm., míg ezzel keresztben 17 cm. Azt a
gondolatot kelti föl az emberben, hogy gyermekkocsinak — játékkocsinak —
vagy játéktalicskának a kereke volt, mert súlyánál fogva — 19 dekagr. -
alig tehető fel, hogy orsókerékül szolgált ; fedő sem lehetett, mert kajsza
felületű és így fedőnek alkalmatlan volt ; mécsbél-tartó sem volt, mert hogy
nehéz és a lyuka bő.

9. sz. Orsópergő. Anyaga szürke agyag. Magassága 3 cm. Átmérője
ugyanannyi és néhány mm. Legnagyobb kerülete 12 cm.-nél néhány mm.-rel
kevesebb. Felső végén homorú mélyedés van. Alsó vége gondatlanul van
elvágva, vagy elválasztva attól a tárgytól, melyen készítés közben nyugodott.
Lyukának bősége 7 mm.

II. Tábla. 1. sz. Bronz olvasztó edény. Anyaga fekete agyag. Egy helyen
kissé betört és úgy rémlik, mintha finomra őrölt szénporral lenne az agyag
vegyítve. A két végén és a füllel átellenben levő oldalán 3 — 3 farkasfog van.
Fenekének hosszasága 23 cm. Legnagyobb szélessége 87 cm. Szájnyílásának
hossza 27 cm., szélessége 11 cm. Legkisebb magassága az oldalának 4 cm., a
legnagyobb 5 cm.

2. sz. Körülbelül másfél liter belső üregű ételhordó fazekacskának egyik
oldala. Anyaga feketés agyag. Külső felülete és belső oldala a nyak végéig
fényesre simított, sajátságos díszítéssel. A szájperem alatt o'8 cm. széles szalag
iobbra dűlő vonalakkal bekarczolva. A nyak kívül homorú mélyedéssel a fül
aljáig egészen sima. A fül aljánál kezdődő has a nyaktól két körülfutó vonallal
van elválasztva. A fül alatt a fül szélességének megfelelően függélyesen lefelé
két vonal által határolt szalag vonul a has alá ; ez a szalag két egyforma
kecskelábbal van kétfelé osztva, a kecskelábak jobb és bal oldala kissé lefelé
tartó harántvonalkákkal bekarczolva. Ezen szalagtól — bizonyosan az átellen-
ben álló másik fülig — jobbra is, balra is négy harántszalag van rajzolva.
A harántszalagokat egy egyenes vonal alatt rajzolt félkörök képezik ; a fél-
körök felső szélétől az egyenes vonalig jobbra dűlő, egymás mellett futó vonal-

II. TABLA.

Arch. Értesítő. tgo8. i. füzet.

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

kák vannak. A fülnél a cserép 13 8 cm. magas, a szájszéle 11 cm., a hason
a legnagyobb szélesség 1 5'5 cm.

3. sz. Bögre. Anyaga szürke agyag. Sajátságos alakja van. Nyaka sima,
míg kiszélesedő hasán a fenéktájról a nyakig hét balra tartó s egy-egy cm.
széles homorú völgyelés van. Feneke kissé belapított korong alak. Füle széles,
a szájperemben kezdődik s a nyak alsó részén végződik. Kívülről az egész
fényesre van simítva. Kerülete a szájperemnek 20 5 cm. A fül aljánál a nyak
21 cm. kerületű. A has kerülete 24 cm. A fenék átmérője 2 "4 cm. Magassága
kívül 6'5 cm. Belső magassága 5^4 cm.

4. sz. Bögre. Anyaga vöröses agyag. Feneke egészen gömbölyű, a mint
égetetlen korában állította készítője, ott lapult be saját súlyánál fogva, minek-
utána pedig a füles oldal nehezebb volt az elejénél, hátrafelé hibbant és így
a fültől balra eső oldal eleje kipúposodott. A legkezdetlegesebb munka.
A díszítő vonalak rajta jó mélyen bekarczolvák ; a hason lefelé tartó vonalak
felső vége bemélyített, beszúrt lyukban végződik. Szájpereme alatt kívül a
rajzoló csonttal lyukakat szúrt sorba a készítője. Simítatlan, durva mű, de ép
egészen. Oldalmagassága 6 4 cm. Szájpereme 24 cm. kerületű, nyaka pedig
21 7 cm. Hasa, ahol legpúposabb 23 cm. kerületű.

5. sz. Négyszegletű kis vályúhoz hasonlító tárgy. Anyaga szürke agyag.
Mire használták ? Nem tudom kiokoskodni. Legközelebbi föltevés, hogy csüngő
mécses vagy csüngő áldozati edény volt, melybe az első falatot és első korty
italt az istenségnek áldozták. Ezt bizonyítja az a — képen is látszó — - bemé-
lyedés, mely a fenék két oldalának végén van és olyan, hogy abba egy 2 mm.
átmérőjű fonál vagy spárga beleillik. Ez a bemélyedés az egyik oldalon letört
két lábon keresztül volt fúrva, hogy a fonál elcsúszása meg ne történhessék.
A fonál elcsúszása biztosítva volt még azzal is, hogy a bemélyedés az egész
fenéken végig tart és a fonál abban úgy feküdhetett, hogy körömmel sem
könnyen lehetett onnét kivájni. Nagyon kezdetleges mű. Egyik végén felül a
két szegletnél füldudor volt, e^k egyike letört, a másika most is megvan.
Ezek a dudorok egészen eléktelenítették a különben sem gonddal készített
tárgyat. Alakja téglány akart lenni, de ferdény lett belőle. Mind a négy oldala
czifrázott. A két hosszabbik oldalon kettős vonallal készített hosszú ferdény
van, melynek a képen látszó felső oldalán három farkasfog, a képen nem látszó
másik oldalán pedig négy farkasfog díszeleg. A két keskenyebb oldalon szintén
ferdények vannak. A képen látszó oldalon a fenéknél egy, a szájperem alatt
két vonal fut keresztben, ezeknek a végénél jobbról is, balról is három vonal
van lefelé húzva, a középen pedig négy s ezek azután létraszerűleg haránt-
vonásokkal vannak áthidalva. A képen nem látszó másik oldalon jobbról csak
két vonal, balról három, a közepén is három tart lefelé s ezek közül csak a
középső van létraszerűleg elosztva. A képen látszó oldal felső hosszasága
ii'4 cm., alsó hossza io'8 cm. A jobb oldal magassága 4-5 cm. A bal oldal
magassága 4 cm. Az edény szélessége jobbról fent 8 cm., balról, a hol a fül-
dudor van, 9 cm. Hátulsó hosszasága 10 cm. Belső magassága átlag 3 cm.
Nem a Lopós-halmon találták, hanem a halom nyugatra eső sánczának szélén,
a hol Lile Tódor nevű gyulavarsándi lakos szőllője földjének forgatása közben

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

lelte és a VIII. tábla 1., 2., 3., 4., 5., 6. számú tárgyaival a múzeumnak

ajándékozta.

6. sz. Felfüggeszthető agyagmécses. Kiégetése nem sikerült, vagy hogy

a kemenczébe tevésnél sérült meg, ki tudja ? Az égető kemenczében találtatott
két másik edénynyel, melyek szintén a betevésnél sérültek meg. Lehet, hogy
sérülésöket tudta a készítőjök és azért hagyta a kemencze egyik zugában

érintetlenül, a hol évezredekig megmaradtak. Hasonló mécsesnek egy darabját
találta az ásató pár nappal elébb, de e darabból az egész alakra következtetést a
legnagyobb fejtöréssel sem tudott alkotni. Egy kéz készítette mindkettőt, mert
az anyag és díszítés épen olyan amazon is. Az alak két lapos kúp ; a feneke
és szája egyforma darabot vesz el a két kúpból, melyek alapjokkal vannak

egymáshoz ragasztva ; az összeragasztásnál négy helyen átellenben két-két

lyuk készült a felakaszthatóság czéljából. Két helyen meg is vannak rajta a
lyukak, de velők átellenben nincsenek ; egyik helyen ugyanis a kiégetés előtt
a lyukakkal együtt az oldalból — peremből — egy darab levált, az egyik lyuk

kerületéből egy kevés azonban rajtamaradt; a másik helyen a lyukakra vélet-

lenségből egy kis darab agyag esett, rájok ragadt és úgy égett ki, bizonyítja
ezt az, hogy a peremen alul mindkét lyuk megvan. A felső kúp négy részre
van osztva a száj alsó részén kezdődő s a hason a lyukak fölött végződő füg-
gélyes vonásokkal. Három helyen 5— -5 vonás, egy helyen 6 vonás van. Minden

negyedrészt 4 egymás mellett futó - - jobban mondva egymást fedő — félkörív
ékesít. Az elválasztó vonalak három középsője között és a félkörök két alsója
és két felsője között szabálytalanul odavetett harántvonások is vannak ; ezen
harántvonások az elválasztó vonalak között fűrészfogakat képeznek. Az alsó
kúp nincsen díszítve. Az egyik oldalon a kiégetés előtt a talpnak egy negyede
a kúp felületével együtt levált. Az edény magassága 8 cm. Kerülete a két kúp
érintkezésénél 37 cm. Szájbősége 3'5 cm. Fenekének átmérője az ép felén
4'3 cm. Belső ürege a kúpok összeragasztása felé is terjed. Anyaga vörös
agyag. Felülete tökéletlenül volt simítva, egyik oldalon a félkörök között
kipattogzás miatt sérülés van, ugyanitt a félkörökön felül balra felpúposodás és
felpattogzás van. A 7 a. oldalról nézve, 7 b. felülről nézve.

7. sz. Edényfedő. Anyaga fekete agyag. Kívül egészen fényesre simítva.
A karimája i'5 cm. széles és lefelé álló, a külső szélén bemélyített vonalkákkal
díszítve ; a karima peremének felső szélén körbe futó vonal van, a karima
belső részén épen így kettős vonal, melyek között szabálytalan háromszögek,
úgynevezett farkasfogak vannak, melyek a régi magyar díszítésnek is saját-
ságát képezik ; ezek a farkasfogak — fűrészfogak — a karima szélén jobbra
dűlő vonalakkal vannak kitöltve. A fedő tetejét képező kúpos félgömb négy
egyenlő részre volt osztva, négy szalaggal, melyeknek felső része keskenyebb,
mint az alsó, azonban a szalagok nem egyforma szélesek ; a szalagokat belül
kecskelábak, illetve a hegyeiken összejövő s jobbra dűlő vonalkákkal kitöltött
farkasfogak ékítik ; a szalag széleit két egymás mellett futó vonal képezi,
melyek létraszerűleg vonalkákkal vannak kitöltve. Az oldalokon két szalag
között, a karima belső és körbe futó vonalára, mint alapra épített két, egymást
borító hegyes háromszög van karczolva ; a háromszögek oldalát képező kettős -

ARCH/EOLOGIAI ÉRTESÍTŐ.

egymás mellett futó — vonalak ismét létrafogszerűleg harántvonalkákkal van-
nak kitöltve. A tetején kettős vonalból alakított kör van, a vonalak köze vonal-
kákkal létrafogszerűleg itt is kitöltve. Úgy látszik, hogy a 3-as számú fazék-
oldalnak és a 7-es számú mécsesnek készítője csinálta ezt is. A karimán levő
kettős lyukak azt a föltevést sem zárják ki, hogy ez is függő mécses alja volt.
Kár, hogy csak fele van meg, az a fél t. i., mely a képen látszik. Átmérője a
szája nyílásának 10 4 cm. A karima szélétől I2'8 cm. Az egésznek magassága a
kúp csúcsáig 6‘5 cm. Alsó kerülete körülbelül 30 cm. lehetett.

8. sz. Vörös agyagból készült virágtartó. Alakja egészen modern. Felülete
kívül-belül durva, érdes. Nedves korában homokkal szórták be, vagy meg-
hempergették benne. Egész magassága 8'5 cm. Szájának kerülete 15 cm.
Nyakának kerülete ott, a hol a hassal érintkezik, 9'2 cm. Hasának legbővebb
kerülete 18 5 cm. Nyakának magassága 3 '4 cm. Hasának magassága 5'i cm.

9. sz. Bögre. Anyaga fekete agyag. Nagyon kezdetleges mű. Feneke

egészen gömbölyű, a nehéz fül hátra húzza és ott áll meg, a hol nyers
korában a súlypontja volt, mert ott egy kevéssé belapultabb. Az egész egy
hasból áll. Szájpereme alatt egy bemélyített vonal fut körben, úgyszintén a

fül egyik alsó részétől körben a másikig, ezen utóbbi körvonalhoz a fenék

tájától két-két egymás mellett balra tartó kettős vonalak nyúlnak fel ; ilyen

kettős vonal van rajta hat. A fül alatt, még a fül alján a vonalhúzó csonttal

két bemélyedés van szúrva Kerülete a szájnál 24 cm., a fül aljánál 23'5 cm.
Oldalt a szájperemtől a fenekén keresztül az átellenes oldalon levő szájperemig
17*5 cm. kerületű. Belső magassága 3'5 cm.

III. Tábla. 1. sz. Tálacska füllel. Anyaga közönséges vörös agyag. Pereme
alatt egy bemélyített kör fut végig, mely alatt a perem felé domborodó félkörök
vannak, a közöttük levő kör lefelé tartó vonalakkal van kitöltve ; a feneket
négy szabálytalanul elhelyezett kupocska és ezek körül bemélyített félkörök,
azután pedig ezek között rajzolt dülény képezi, a dülény oldalai befelé hajló
vonalakkal bírnak. A tálacska belsejében a négy kúp helye bemélyed. Pere-
mének hossza körül 41 cm. Belső magassága a fenéktől a perem széléig 5'5 cm.
Leghosszabb átmérője 13 cm. Fenekének körülete a kúpokon keresztül 23 cm.

2. sz. Kis bögre, a) Oldalról nézve, b) a feneke. Anyaga vörös agyag.
Kívülről fényesre simítva mindenütt, belülről a száj köröskörül 1 cm. -nyíre.
A száj pereme alatt kissé balra dűlő egyenes vonalkákból czifrázat, ugyanilyen
a nyak és has érintkezésénél, de itt a vonalkák ellenkezőleg jobbra dűlők.
A has oldalát 5 szabálytalan csigavonal köríti ; melyek egymásból indulnak ki
és bemélyítve a középen lapos kúpot képeznek ; a feneket bemélyített kör
veszi körül. Füle nincs. A szájperem 24 cm. köröskörül mérve. A száj átmérője
7 cm. A száj peremétől lefelé a hasat határoló czifraságig 3 cm., innét a fenékig
4 cm., tehát a magassága 7 cm. Hasának körülete 23 cm. Belső magassága
6'5 cm.

3. sz. Kis táldarab, füllel. Anyaga vörös agyag. Kívülről majdnem fényesre
simított. Szabálytalan, de feltűnő ízlésről tanúskodó rajzokkal ékítve. Úgy lát-
szik, hogy a II. tábla 3., 6., 7. sz., továbbá a III. tábla 1. és 2. sz. edényeket
vele együtt ugyanazon kéz készítette. Kihajló pereméből 9 cm. hosszaságu

3- n ' Á

i. a., h

III. TÁBLA.

2. a /).

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

van meg, az egész perem 30 cm. Körzettel birt. Hasának körzete 24 cm. lehe-
tett. Belső magassága a fenéktől a szájperemig 5 cm.

4. sz. Tál. Anyaga feketés agyag. A halom északi sánczától körülbelül
400 méternyire eső távolságban egy szőllő földjének forgatása alkalmával került
a felszínre. Közepén ketté van hasadva és összeragasztva, körülbelül egyhar-
mada hiányzik, feneke azonban egészen megvan. Szabadkézi munkában
műremek. Feneke közepén körszélű homorulat, e mellett négy átellenes
oldalon, mintha kézujjal csinálták volna, szintén homorú benyomatok vannak.
Két-két benyomat mellett megy el egy meglehetősen szabályos félkör, ezen
belül egy kisebb és ezen belül ismét egy kisebb, ezen körök lépcsőszerűleg
következnek egymásután, a legkisebb kör egy kúpot vesz körül s e szerint
négy kúp van rajta a négy átellenes oldalon ; két kúp között az egyik oldalon
erős fül van, melyre két oldalon a kúp harmadik köre ráfut s a fül alsó részén
befele hajló oldalú ferdényt képez a fül felső részéből kiinduló vonalakkal.
A tál pereme 84 cm. hosszú kört alkotott, a feneke a kúpok körül is 52 cm.
kört képez. A tál pereme lehajló, 1 cm. távolra körvonal van belemélyítve s
e körül félkörök, melyek liomorulatukkal a nyak alsó fele felé farkasfogakban
végződnek ; a nyak és fenék szintén két mélyített vonallal vannak elválasztva.
Belső oldala csak a fenéktől a peremig sima, a fenekén a kúpok alja bemé-
lyedve és egyéb hornyolatok is vannak rajta. Fényesítve nem volt, daczára
annak, hogy külső részén a gondos simítás azonnal föltűnik. Alakjánál és
ékítményeinek szépségénél fogva a mai keramikai művek között méltán helyet
foglalhatna.

5. sz. Kettős fülű vázához hasonlító - bögre. Anyaga közönséges
agyag, féloldala — t. i. a képen Játszóval ellenkező — - feketére égetve. Nagyon
ügyes kéz csinálta. Talpa bemélyített és olyan szabályos, hogy korongon
készített sem lehetne jobb. Az egész felülete fényesre simított. Hasa alja rög-
tön szélesedő kúp, felső része félgömb, melyből nyaka a száj felé szélesedve nő.
Fél füle le van törve, a másik a száj pereméhez van kötve s felül kimélyítve
úgy, hogy a vége két szarvval ékeskedik. Hasán átellenben 4 csücsök van,
melyekhez egy-egy félkörív hajlik. A has felső részén fültől-fülig párhuzamos
vonal fut ; ilyen vonal a száj pereme alatt is van. Magassága elül 7'2 cm., a fül
szarvakkal együtt oldalt 9 cm. Nyakának kerülete a hasnál 14 cm. Lábának
kerülete 8 cm. A has bősége a csücskök fölött is 22 cm. Belsejében valami
pépszerű ételmaradék van, melynek tetejében a találáskor folyami kagyló héjá-
nak egy kis darabja volt.

6. sz. Kis bögre. Anyaga fekete agyag, kívülről fényesre simítva. Egészen
ép. A hasán szabályosan elhelyezett három kúpocskával, a negyedik sokkal
kisebb kúp a fül alatt van. Sajátságos, hogy a rajta levő vonalak kezdő és
végső pontja bele van szúrva olyan mélyen, hogy egy helyütt át is lyukadt.
Az V. tábla 4-ik számával jelölt rajzoló csont hegye épen beleillik ezen
lyukacskákba. Élűiről nézve a három kúp között farkasfogak is vannak
berajzolva, a mint hogy ezek a képen is meglátszanak. Oldalmagassága 5 cm.
Nyakának kerülete 19 cm. Fenekének átmérője 2'i cm. Szájának átmérője 6 cm.

7. sz. Bögre. Az áldozati étel benne földdé válva van. Kiásáskor ezen

EMLEKEK ES LELETEK.

föld felső része sikos, zsíros tapintató volt. Hogy pépszerű anyag lehetett,
mutatja az, hogy annyira betölti a belső üreget, miszerint nem esik ki belőle.
Anyaga vörös agyag, kívülről fényesre simítva. Hasán két egymás mellett futó
vonallal a legszabályosabban rajzolva három csiga van, melyek a középen kúpot
képeznek. Egyike a lopóshalmi lelet legszebb tárgyának. Nyakának körzete
23'5 cm., míg a hasáé a kúpok magasságával együtt 257 cm. Szájának átmé
rője 6‘6 cm. Magassága 6 cm.

8. sz. Széles szájú kantának cserepe. Olyan erős fül van rajta, hogy ital-
hordó edény lehetett. Az egész edény remekmű volt, annyira, hogy még ma
is számot tenne. Anyaga közönséges finom fekete föld, mely a kiégetés alkal-
mával feketésszürkére változott. A nyak alatt, a hol a has kezdődött, párhuza-
mos vonal fut, közeik vastag spárgához hasonlóan domborodnak. Ezen alul
felfelé domboruló félkörök körítették az egészet. A fül mellett jobbról is, bal-
ról is bemélyített körből kúp áll. Úgy látszik, hogy a hason négy csigavonal
volt a fül alatt kettős — párhuzamos — a has másik két oldalán hármas
vonallal készítve. NB. A képen a fül alatt is hármas vonal van rajzolva, de ez
csak a rajzoló szórakozottságból került oda A nyak bőségéből körülbelül
1 3 rész van meg, mely 12 cm. s így az egész nyak kerülete 36 cm. lehetett.
A nyak pereme kifelé hajlik s innét a hasig 9 cm. magas. A hasból is 9 cm.
magas darab van meg. Ebből következtetve az egész edény magassága 32 cm.
lehetett. Ügyes gelencsér az alakjával és rajzával ma is nagy vevőközönséget
hódítna magának.

IV. Tábla. Árpádkor i ékszerlelet. AJ 1. sz. Karperecz. Anyaga bronz.
Színe sárgálló. Legnagyobb keresztátmérője 67 cm., legnagyobb vastagsága
4 mm. Hossza 197 cm. 2. sz. Karperecz. Anyaga olyan mint az előbbié. Ugyan-
egy csontvázon volt mind a kettő. Nagyobb az előbbinél. Legnagyobb átmérője
7’i cm. Vastagsága 4 mm. Hossza 20'8 cm. 3. és 4. sz. Egy pár fülbevaló ezüst-
ből. Vastagságuk 3 mm. Legnagyobb átmérőjök 27 cm. Az 1. és 2. számú kar-
pereczczel ugyanazon csontvázon leltük.

B) 1., 2. sz. Egy pár karperecz bronzból. Az 1. számúnak hossza 20 cm.
Vastagsága majdnem 4 mm. A 2. számúnak hossza 197 cm., legnagyobb vas-
tagsága 3 mm. 3. sz. Összetekert bronz gyűrű. Egyik vége hegyes, másik
tompa. Hossza 127 cm. Legnagyobb vastagsága 27 mm. 4., 5. sz. Fülbevalók
ezüstből. Ugyanazon csontvázon volt mind az 5 tárgy.

CJ 1. sz. Gyűrű bronzból. Átmérője szélességben 27 cm. A gyűrűfej
végétől az átellenes oldalig 2’8 cm. hosszú. Alul, a hol legvékonyabb, 37 mm.
vastag.* 2. sz. Karperecz bronzból kacsafejű (?) végekkel. Belül lapos. Hossza 22 cm.
Legnagyobb vastagsága 6 mm. 3. sz. Gyűrű bronzból. Átmérője 23 mm. Vas-
tagsága majdnem 2 mm. Hosszasága 8 cm. 4. sz. Karika bronzból. Átmérője
3 cm. Hosszasága 9'8 cm. Vastagsága 27 mm. 5. sz. Gyűrű, kétszálú ezüst-
sodronyból. Hossza 7'4 cm. t>. sz. Gyűrű bronzból. Hossza 77 cm. Belül lapos.

* A gyűrű idoma meglepően hasonlít Kálmán király aranygyűrűjének az idomához.
Mindkét gyűrűn megvan a fej két oldalán a négyszögű dudor és a hajláson a két tojásdad
dudor. A szcrk.

IV. TABLA.

V. TABLA.

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ

Felül rovátkákkal ékítve. 7. sz. Fülbevaló ezüstből Hossza 9 cm. Átmérője
3 cm. Vastagsága 2 5 mm. Különböző csontvázakról valók.

V Tábla. 1. sz. Agyagsimító és rajzoló csontocska. 7 cm. hosszú.

2. sz Ugyanaz, a mi az 1. számú. 7 cm. hosszú.

2. sz. Ugyanaz, a mi az 1. és 2. számú, csakhogy hornyolásokat, homorú
völgyeléseket készítettek vele. 8-2 cm. hosszú.

4. sz. Ez is rajzoló csontocska. 8'3 cm. hosszú.

5. sz. Lyukas szarvasfog. 77 cm. hosszú. Bizonyosan tűnek használták.
Némelyek azt állítják, hogy ékszer volt az asszonyok nyakán. Lehet. De mikor
varrni kellett, levették azt épen úgy, mint az övön vagy nyakon lógó agyag-
kanalat, mely fülénél fogva volt felakasztva.

6. sz. Szintén rajzoló csontocska. 5 cm. hosszú. Az I. Tábla 3. sz.
A II. Tábla 5. sz. és III. Tábla 6. sz. bögrék lyukaiba a 4. és 6. sz. csontocs-
kák végei beillenek.

7. sz. Szarvasagancsból készült dárda. Az egyetlen fegyver, melyet a
Lopós-halom takart. Kár, hogy a találó fűtött szobába vitte, a hol a gyors
száradás következtében az első éjjelen puskalövéshez hasonló hangot adva, az
egyik oldalon elrepedt. Belseje ki van vájva a nyél számára köpünek. A nyél
megerősítésére szolgáló szegnek mindkét oldalon - — átellenesen — ki van
fúrva. Hossza 22 cm. A köpü végének a kerülete 112 cm.

8. sz. Szarvasagancsvégből készített fedőemelő és tűzi-kutya rakosgató,
növény gyökere körül földlazító, kézi kapáló. Hossza a görbeségével együtt
25 cm. Félig kövesült.

9. sz. Szarvasagancsvég. Simító. Egészen fényes a használattól. Hossza 8 cm.

10. sz. Szarvasagancsvégből készült gereblyefog. Hossza 177 cm. A lyuk-
nál 77 cm. kerületű és a levágás kezdetéig egyforma. A levágás 6 cm. hosszú.

11. sz. Szarvasagancsvég. Simító. A nagy használattól fényesre csiszolódva.
Hossza 11 cm. Kerülete a széles végének 7 cm.

12. sz. Szarvasagancsvégből készült tű. Az egész fényesre van csiszolva.
Feje valóságos művészi munka. A kép a fejet egyik oldaláról és alulról ábrá-
zolja. A fej alsó része 5 mezőre van osztva s ezek legnagyobbikában négy
egyenes vonal egy kecskelábbal van keresztül vonva ; a következő kisebb
mezőben a fej végefelé hegyesedő három, a harmadik még kisebb mezőben
szintén három és a negyedikben két farkasfog van bekarczolva, a farkasfogak
tövénél pontok, úgyszintén a legnagyobb mező közepén és a fej végénél is
pontok vannak bemélyítve. A fej vége 6 lépcsőszerűleg kisebbedő körrovátkával
van ellátva s a legvégén kis gömbben végződik. A fej felső része három részre
van osztva három völgyeléssel, melyek közül a középső épen olyan, mint egy
hágó teteje a hegyen. Az első völgyelés a fejelő részén a körrovátkáknál kez-
dődik s egy fényes kúpoldalhoz hasonlító lapot képez, melynek szélein ennek
fogakat képező bevágások vannak. A középső völgyelés egy v betűhöz hasonlít,
szélein ennek is fogak vannak bevágva. A harmadik völgyelés egybeolvad a
tű szárával, ez is fogakkal van berovátkolva. A tű szára felé lejtő oldalon
3 mm. átmérőjű körmélyedés van. NB. A tű fejéhez hasonló czifrázatokat
kanászgyermekek által készített ostornyeleken, valamint tilinkódugókon akár-

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

hányszor láttam. Úgy tűnik fel ez a művészi faragás, mintha minden ember
természetében ott lakoznék. A 4000 évvel ezelőtti ember épen úgy faragott
ékítményeket, mint a mostani az ő kezdetleges tárgyaira. A tű hossza 15*2 cm.,
külön a teje 4-3 cm., a fej legnagyobb szélessége 1 cm., a voltaképeni tű
szélessége a fej végén 6 mm., a tű hegye 2 mm.

13. sz. Csontkorcsolya, magyar neve: gosztony (a szláv kosztj = csont).
Most a ló lábszárának alsó csontját használják. Leíró gyermek és siheder
korában sokszor gosztonyozott. Az alsó lábszárak két egyforma csontjára rááll-
tunk és egy hosszú szeges végű bottal a lábunk között beleszórtunk a sima
jégbe s így előre lódítottuk magunkat. Ha a beszúrás gyors egymásutánban
történt, csak úgy repültünk a jégen. A lopós-halmi emberek praktikusabbak
voltak. Elébb megsütötték a szarvast, a mint ez ezen a korcsolyán látszik,
azután leették róla a húst s csak azután használták korcsolyának. Erre a czélra
a szarvas álla csontját vették elő, mint a melyen az állás nem volt nehéz, és
a melyről a gyorsan következő taszítás közben nem lehetett olyan könnyen
lecsúszni, mint a lábszárcsontról. Megjegyzendő, hogy a lopóshalmi emberek
lóval nem bántak, mert lócsontot sehol sem találtunk. A korcsolya egyik fele,
a mint a képen is látszik, letört. Az alja erősen meg van kopva, bizonyságául
annak, hogy sokáig használták. Hossza 29 cm. A két első fognál 5'5 cm. széles.
A fogak még jobban biztosították az állást, mert a hajlásba belenyomult a láb
s a hátra hegyes fogak az előrecsúszástól visszatartották. Magassága 6 cm.
Unicum.

14. sz. Kőbalta fele. Anyaga fekete diorit. Egészen a modern fokoshoz
hasonlít. A köpű egyik vége, mint az a kép alján látható, a nyél menetéhez
simul, akárha mostani rézöntő munkája lenne. Az egész a legfinomabban van
fényesre csiszolva. Lelési helye a Lopós-halom délkeletre eső sánczának külső
széle, a hol szőllőföld forgatása közben találta a tulajdonos, kitől a múzeum
megvásárolta. Másik fele után kutatás történt, de nem leltük. Kurtábbik
oldalának hossza 9 cm., hosszabbik oldala 1 1 cm. A taraj hossza 3 cm., széles-
sége 5 '5 cm. A tara) végénél a kerülete 9‘8 cm. A képükben a lyuk hossza
4’6 cm.

15. sz. Agyaghenger, fekete földből, keverve finom, de tapintással eléggé
érezhető csillámpalás homokkal. Rendeltetése bizonyosan a rajzoláshoz való
csonteszközök hegyezése, vagy a bronzkések élezése volt. Fenkő ezen a vidé-
ken, a hol a parittyakövet is szarvasagancsdarabokkal pótolták, nem találtatott,
helyettesítették tehát égetett agyaghengerrel, sőt — a mint egy, a múzeum
birtokában levő darab bizonyítja — négyoldalú hasábbal is.

VI. ábra. Katlanszerű körfalazás. Áldozati oltár. Ismertető három ilyen
körfalazást talált. Rendesen a csontvázaktól nem messze, melyek életökben
volt lakóhelyök égetett talaján feküdtek. Körfalát, mely a fenékkel egyet képe-
zett, egyiknek sem lehetett egészben fölvenni, mert nem volt úgy kiégetve,
hogy a nedvesség itt-ott el ne porlasztotta volna. Az alak a körülötte levő
föld nyomása következtében megmaradt, de a mint hozzányúltunk : omlott
szét. Anyaga mindnek vörös agyag volt. Egyiknek külső oldalán csigavonal
díszítés volt köröskörül, mint az i-es számú töredék mutatja. A 2-ős számmal

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

jelölt darabok sima tömör falazatból valók. A 3-as számmal jelöltek nagy edény-
darabok, melyek a körfalba be voltak falazva. Minden körfalazás • — katlan
vagy oltár — közepén tűz nyoma — szén és hamu — volt s e fölött több
vagy kevesebb kis bögre, melyek belsejében földdé változott étel, csontdarab,

kis folyami kagylóhéj, étibiga héja, pi
egy olyan katlant utánoz, melyben

irkölt búza, hajdinakása találtatott. A kép
18 bögre volt s ezekben szénné égett
vagy csak megpörkölődött búza van. Ezen
utánzat a «Békésmegyei Múzeum»-ban a
lopóshalmi leletek között van összeállítva,
azzal a 18 bögrével, melyek együtt voltak.

VII. ábra. Arany korong, kevéssé
domborítva. A rajzolt helyzetben 1 -tői
2-ig átmérője 87 cm., 3-tól 4-ig 79 cm.
Széle köröskörül két sorban ponczozva.
A szélétől nem messze az egyik oldalon
két, az átellenesen egy lyuk van, hogy
felvarrható legyen. A korong közepe egy
kis kúpos gombhoz hasonlít, mely völ-
gyelésből emelkedik ki, a völgyelést kör
veszi körül, ezen kör körül ismét völgye-

lés van és ennek külső szélén is kör ;
mi. ábra. ez a két kör élesen kiemelkedik. A külső

kör és a korong széle közötti tér a szél-
hez közel két egymás mellett kiemelkedve futó és a csigavonal külső oldalához
hasonlító öt görbe vonallal öt egyenlőtlen részre van osztva ; ezen egymás mel-
lett futó vonalakon belül és ezekkel párhuzamosan ponczozás van, a ponczozás a
csigavonalat utánozva a középen körben végződik. Miután a ponczozás minden
kör belső oldalán kezdődik, a rajz S alakot ölt. Az öt részben van tehát öt kör,
melyek majdnem egyenlők és egymással ponczozott vonal által függenek össze.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

A korong lelési körülményei sajátságosak. A halomban minden csontváz fejjel
nyugatnak, lábbal keletnek volt fordítva, csupán az, melynek a lábánál ez a
korong találtatott, feküdt ellenkezőleg. A koponya az okos embereket jellemző
alkatú. Fogai után Ítélve a 60 éven felül halt meg. Sajátságos körülmény még
az, hogy e csontváz lábainál egy méter mélységű hamuhalom volt. A korong
e halom tetején a hamu között domború oldalával fölfelé feküdt s egy helyen
a hamu közül kicsillámolva vonta magára az ásó napszámos figyelmét, a ki
fölvette és a tőle pár lépésre állott leírónak átadta. Súlya I4'5 gramm.
A sápadt sárgaságú aranyból való.

VIII. Tábla. Lelet a régibb középkorból, i . sz. Három szál drótból fonott
karpereczdarab. Anyaga erősen oxidálódott ezüst. Egész hossza 12 cm. A drót
vastagsága 2 mm.

o o

2. sz. Gyűrű. Anyaga erősen oxidálódott ezüst. Hossza 6 és 1L cm.
Átmérője 2 cm.

3. sz. Gyűrűdarab. Anyaga szintén erősen oxidált ezüst. Hossza 2'8 cm.

4. sz. Karperecz. Anyaga erősen oxidált ezüst. Hossza 20'8 cm., széles-
sége i'4 cm.

5. sz. Fülfüggő. Hossza 10 cm. Vastagsága 3 cm. Anyaga erősen oxi-
dált ezüst.

6. sz. Kővésőnek vagy gyalullak az a vége, melyen az él van. Anyaga
fekete diorit.

7. sz. Agyagedény. Anyaga fekete föld, kívülről vörösessárga mázzal —
ilyen színű agyaggal — bevonva. Szabadkézi, illetve korong nélküli készít-
mény ; hosszú öblét tekintve, eléggé mesterséges. A legprimitívebb munka,
de azért felülete a máz után fényesre volt dörzsölve. Alul szélesebb, szájá-
nál keskenyebb. Semmiféle ékítmény nincs rajta, még szája pereme sem
volt gondosan elegyengetve. Rendeltetése : ivóedény volt. Magassága io'4 cm.
Fenekének legnagyobb átmérője 6 cm. Szájának átmérője 5 cm. Hasának leg-
nagyobb kerülete 25 cm.

IX. Idbla. 1. sz. Gyöngyszem. Anyaga valami hosszú csigahéj vagy kagyló-
héj, simára csiszolva. Hossza 47 cm. Keskenyebbik végének átmérője 5 mm..

vili. TABLA.

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ

7»

szélesebbik végének pedig 9 mm. A csabai múzeum számára ásók találták sokad-
magával. A múzeum megbízottjától hiába kértem egyet is, nem kaptam. Ezt
az egyet egyik napszámos eldugta és egy gyulai úriember leányának ajándé-
kozta, a ki viszont a gyulai múzeumnak adta.

2., 3., 4., 5. sz. Üveggyöngyök. Anyaguk fehér üveg. Nem hosszaságuk-
ban vannak keresztül fúrva, hanem azon végükön, mely a többi üveganyaggal
összeköttetésben volt és levágás által távolíttatott el. Lelési helyök ugyanaz,
a mely az V. tábla 14. sz. kőbaltáé. Volt több is, de a lelőtulajdonos gyerme-
keknek ajándékozta játékul, a kik azután elhányták, elvesztették. A legnagyobb
szem i'5 cm. hosszú és a hol legszélesebb 1 cm.

6. sz. Kis aranytekercs. Anyaga tömör arany, a sápadt sárga színű arany-
ból. Rendeltetése : függő a fülbevalón. Rövidebbik fele 0 9 cm. hosszú, hosz-
szabbik fele i‘2 cm. Súlya i’4 gramm.

Gyula, 1908. jan. 12.

Domonkos János.

LEVELEZÉS.

I. MYSKOVSZKY ERNŐ: NAGYBÁNYAI ÖTVÖSMŰVEKRŐL.
A nagybányai ág. ev. és ev. ref. egyházak lelkészeinek szívessége folytán
ismertethetem kincsestáruk néhány érdekes darabját.

Az ág. ev. egyház kincsestárában több emléket találtam, melyek közül
a legérdekesebbet, mint olyat, mely hazai ötvösségünk múltjának története
szempontjából is érdekes, az i. ábrában mutatom be. A 38 cm. magas,
fedeles ónkupának teste felfelé enyhén keskenyedő henger : talpát a kiugró
tagozat felett domború, szárnyas angyalfejek díszítik, míg síma teste gazdag
növényi ornamentumokkal van borítva. A fedélnek nyitó peczke alatt szép
szerkezetű, ívben hajló füle foglal helyet. A kupa készítőjére és évére a
fedél alatt tengelyével ferdén álló, XVI. századbeli czímerpajzsban elhelyezett
•G-S- 1576- felírás ad felvilágosítást; előbbi alatt bizonyára az adományozó-
nak neve rejlik. Feljegyzés szerint Georgius Schulter nagybányai polgár aján-
dékozta a kannát a fentjelzett évben a nagybányai ág. ev. egyháznak. A czímer
mezőjében a két betű oldalain látható bőrvágó kések a csizmadia mesterséget jel-
képezik. A kupa lapos fedelének tetejét oromdísz gyanánt kunkorodott farkú sár-
kány foglalja el ; a fedél belső lapjába, kerek alapon domborított sisakos férfi
alaknak két oldalán elhelyezett -N-T- betűk alá a kanna készítőjének mester-
jegye van beütve, melynek teljes nevét sem levéltári, sem pedig az ekklézsia
más egyéb, egykorú feljegyzéseiből nem lehetett megállapítanom. Annyi tény
azonban, hogy a kannának úgy alakja, mint ornamentátiója teljesen német ere-
detet tételez fel s azon típusúak közé tehető, a melyeknek általánosan elterjedt
divatja a XVI. század közepére esik s Németországból került el hozzánk.

A nagybányai városi levéltár, bár számos, igen értékes okleveles emléket
őriz, még sem nyújtja azokat az adatokat, melyek a letűnt századok helybeli
ötvösmestereire és az azokra vonatkozó körülményekre, a művészettörténeti
szempontból igen fontos momentumokra világot vetnének s így konkrét bizo-
nyítékok híján kombinácziókra vagyunk utalva.

Habár a nagybányai ötvös czéhről nem maradtak fent okmányok, egyéb
adatok bizonyítják, hogy Nagybánya az ötvösöknek kiváló telepe lehetett. Ezen
iparág fejlődésére a virágzó arany- és ezüstbányászat, valamint az ott működő
pénzverő kamara nagy befolyással volt ; sőt egyes ötvösmesterek a város kor-
mányzatára döntőleg is befolytak s előkelő társadalmi szereplésükkel elsőrangú
tényezőkként szerepeltek. így egy Simon nevű ötvös — aurifaber — a XV.
század elején a város birájának választatott s egyik tanácsosa, bizonyos Conrad
nevű ötvös volt. Az 1732-ik évben kibocsátott kormányrendelettel megejtett
összeírás Nagybányán ez idő szerint csak két mesterről emlékezik meg, kik

ARCHEOLÓGIÁI ÉRTESÍTŐ.

mesterségük jövedelméből megélni nem tudván, más utón keresték megélhe-
tésüket. 1715-ben és 1720-ban Proczner Mihály, Eötvös Sámuel és Némethi
István ötvösök említtetnek, kik közül az elsőnek jól ment a mestersége, miután
évi 16 forint jövedelmet mutatott ki.

Ezek volnának a nagybányai ötvösökre vonatkozó adatok, a melyek azon-
ban igen kevés tájékozást nyújtanak az itt bemutatott ötvösművekre vonat-
kozólag.

A XVII. század elejéről származó ötvösművek igen jeles példáját mutatja
a 2-ik ábrában feltüntetett s régi ötvöseink által nagy előszeretettel művelt,
úgynevezett pogánypénzes kanna, mely elnevezését a kanna testébe, fedelének
domború peremébe és annak belső lapjába foglalt antik, leginkább római, ara-
nyozott ezüst pénzektől veszi. Az ezüst kanna teste felfelé keskenyedő, majd
a középen túl ismét kiszélesedő hengert példáz s ezen átmenetet tagozott sár-
kány közvetíti. Megrendelőjére és készítési évére a kanna felső részén levél-
koszorú által övezett arany mezőbe vésett •IÓ23-B-K-I- felírás ad felvilágo-
sítást. A donator teljes nevét és a mesterét nem sikerült eddig megállapítanom.
A kanna fedőjének felnyitásra szolgáló csapja mascaronfejjel díszített, kifelé
hajlított lemezke, tövében két oldalt csukló rozettával, míg az ívalakban hajló
fül alsó részét pajzsalaku lapocska zárja be.

Úgy szerkezetileg, mint díszítés tekintetében teljesen hasonmása a 3-ik
ábrában látható kanna. Ezen analógia az előbbivel főleg alakjának közösségét
tekintve, annyira szembeszökő, hogy ha a két ötvösmű készítési évét nem egy
félszázad időköze választaná el, akkor azokat teljesen egy kézből eredettnek
kellene tekintenünk. A különbség a két kanna közt abban van, hogy az utóbbi-
nak alsó és felső szélét bearanyozott ornamentek díszítik ; a talp és a fedél
alsó peremén, valamint a test közepén finoman tagolt, aranyozott hullámvonalas
képszallag fut körül; az ugyancsak aranyozott fül itt díszesebben van kiképezve,
a mennyiben nyitó csapját művészileg kidolgozott halfarku szirén díszíti és a
fedél közepét csucsdísz fedi. A kanna testének mellső lapjára lapidáris betűk-
kel a következő felirat van bevésve :

• CZEHI • JÁNOS • ÉS • NAGY • ILONA • CONFERÁLTA •

• ISTEN • DICSŐSÉGÉRE • ANNO • 1679 •

Méretei: alapja 11 cm., szája 7 cm., magassága 23 cm. Rajta sem mester-
j egyet, sem pedig czéhbélyeget nem találtam, a mi azonban keveset von le a
kanna értékéből. Hogy nagybányai mester készítette- e, arról véleményt nem
mondhatok, mivel az egykorú feljegyzésekből ezt meghatároznom nem sikerült,
mely körülmény azonban mitsem von le a két kanna értékéből, a mely a
dekoratív elemek művészi kivitelét, technikai előállítását és aesthetikai szép-
ségét tekintve, a jelesebb ötvösművek sorát gazdagítja.

Az ev. ref. egyház kincsestárához tartozik még két igen szép s az ötvös-
ség remekének tekinthető darabja. Az egyik egy, a XVII. században igen ked-
velt és elterjedt köralaku perselytányér ónból (4. ábra) a másik pedig egy
négyszögletes, ezüst, kehely alá való tálcza. (5. ábra.)

Az előbbi, 13*5 cm. átmérővel, vert munka. Peremének egyenlő részekre

i. Fedeles ónkupa.

[2. Pogánypénzes ezüstkanna.

3. Ezüstkanna.

4. Ontál.

NAÓYBÁNYAI ÖTVÖSMŰVEK A XVI.

5 Ezüsttálcza.
ÉS XVII. SZÁZADOKBÓL.

Arch. Értesítő. 1908. 1. füzet.

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

osztott és ponczollal kidolgozott mezőit szárnyas angyalfejek, lecsüngő drapé-
riák, virág- és kalászmotivumok töltik ki. A tányér belső mezőjén a szárnyas
Ámort a bőségszaruval ábrázoló és művészi technikával trébelt domborműve
látható, melyet köralakban a következő felírás vesz körül :

. D I E • VNER • VARNE • IVGENT-IST • GLEICH ■ EINEM ■

• HERZEN • VON • WELCHEM • DAS • FEYR • W •

(A tapasztalatlan ifjúság olyan mint a szív, melyből (leng) a tűz.)

A tányér hátlapjára az 1703-ik évszám van bevésve, mint az adományozás
éve. Az egyházi levéltár adatai a készítés idejét 1695-re teszik. Kora felől még
ama dekoratív elemek is tájékoztatnak, melyek a barokk korszak ezen nembeli
ötvösműveivel való analógiáját igazolják. Sajnos, hogy a mester kézjegye hiány-
zik róla, s így nem tudjuk, készítőjét hazai ötvöseink sorában keressük-e, vagy
idegenben ; pedig megérdemelné mestere, hogy neve e munkája révén is
ismertté legyen.

A másik műdarab egy négyzetes, tűzben aranyozott, kiképzésében igen
szép ezüst tányér 1659-ik évből. Technikája előkelő mestert tételez fel.

Egyik oldala 19 cm. mig a belső kör átmérője 12 cm. Talpán egy-egy
szépen mintázott kosfej. A négyszög sarkait szárnyas angyalok töltik ki, melye-
ket hármas levélornamentek kötnek egymással össze.

A belső mező körirata:

• TEKINTETES • NGOS • NAGY • BÁRCZAI • BÁRCZAI •
IVDIT • CZIN ÁLTATA • ISTEN • TISZTESSÉGÉRE •

Nemes arányainál fogva és egyszerűsége által hat ; meglep a részleteknek
jeles mester kezére valló finom kidolgozásával, melynek hatását fokozza még a
részletek finomságát érvényre juttató ezüstözése.

Kár, hogy donátorán kivűl az egykorú feljegyzések nem nyújtanak semmi-
féle felvilágosítást annak készítőjéről, a mesterjegy is hiányzik.

Budapest, 1907. Myskovszky Ernő.

II. TÉGLÁS GÁBOR: THRÁK LOVAS-EMLÉKEKRŐL DACIA
FŐVÁROSÁBÓL SARMISEGETHUSÁBÓL. 1. Az első tábla teljesen ép
s az ősi thrák lovas alakját szemlélteti a közepén vágtató vitézben, ki egész
arczával felénk fordulva felemelt jobbjával gerelyét szúrásra tartja, míg nem
látszó bal keze oly helyzetet foglal el, hogy azzal fékezheti a teljes erővel vágtató
paripát. A lovas erőteljes, csupasz arczú ifjú, fejét phrygiai sipka fedi, testére
czombközépig ujjatlan chiton borul, melyet derékban korcz szorít össze s a
bal vállán megerősített lebernyeg hullámozva repül utána, ezzel is jelezvén a
gyors lovaglást. A lovat térdével szorítja. Lábain se ruha, se saru. A ló kan-
tárja az alsó állkapocsba illő zablától épen mellközéphez szolgál. A ló első
lábait magasra emelve ugrat előre. A ló hátulsó lábai alatt három kő oly-
szerüleg van összeillesztve, hogy kettő egymás ellen dűlőleg egy jóval nagyobb
kőtől fedve egyensúlyozódik. E sajátos kőasztal s a lovasnak sarkantyúzó
mozdulatot tevő lába előtt egy iramodó s felénk néző bika körvonalai lát-
szanak. Valamivel elébb, a lábívben egy bikafej. A lovas előtt álló nő szembe

THKAy lovast ábrázoló domborműves márvány táblák várhklvkől.

AKCH^OLOÖIAI értesítő

fordul a lovassal s épen a ló szájáig ér fel. Felemelt jobbjával a kantárhoz
kap, balját leereszti, mintha alsó ruháját akarná tartani, földig érő ujjatlan
ruha borul a nőre, derekán azonban öv szorítja össze ruháját. A nő mögül
lombos fa kezd terebélyesedni, olyképen, "hogy az alsó ág a ló fejebúbjáig ér
s még hajlatával is alkalmazkodik a lófej formájához. Ennek van egy keskeny
csúcsnövése is. A második ágból elébb két ág, majd egy csúcssarj nő tovább.
A felső ág a tábla sarkában már csupán egy elágazással bírhat.

A ló megett álló nő (?) szintén a néző felé fordul. Feje épen' a köpeny
lengő szárnyáig ér. Testére földig érő ruha borul, melyre czombközépig még
egy felső ruha is következik. Fején phrygiai süveget visel, jobbjával a lónak a
farkát középen fogja.

2. Az előbbinél kisebb hossznégyszögű márványtábla, bal fele letörött.
A meglevő félből látjuk, hogy körülfutó léczkeretébe harántul ismét két lécz
fonódik s így három párhuzamos mezőre oszlik. A felső mező a legkeskenyebb,
a középső a legnagyobb s az alsó ennek felényi része lehet. Elrendezésével
meglehetősen közel áll a Tordáról (Potaissa) a N. Múzeumba került táblához. *
íme a felső mezőben jobbról a női mellkép fibulás köntösével a hold Luna.
Ettől a közép felé a kígyó teste felemelkedik egészen a fej tájáig. A középső
rész az amphorával már kitörött.

A középső mezőben az ugrató lovas is nagyon hasonlít a tordaihoz.
A lovasnak csak a lovat szorító lába vehető ki, mert a törzs már letört ; de
mert a gerely vége nem ér le, tehát az is olyan rövid lehet, mint a tordai
táblán, hol a gerely már a lovas oldalánál végződik. A ló kantárt nem visel,
előlábával ugrat, úgy hogy az fel van emelve, azért teste a hátulsóra nehe-
zedik. Ebben tehát nem hasonlít a tordaihoz. A ló alatt arczczal a földre
boruló férfialak terül el, a mint felette a lovas tovagázol.

A ló előtt itt is három alak látható. Mindhárma a lovassal szembe for-
dul. Az első női alak phrygiai föveggel földig omló bő ruhában, melyre czipőig
érő felső zubbony borul. Felemelt jobbjával a ló kantártalan feje felé nyúl,
balja leereszkedik. Utána phrygiai, sapkás szakállas férfi, jobbját állához
emelve ferdén néző fejét megtámasztja. Bal keze lehanyatlik. Ruhája nem
vehető ki, oly szűk. Lábai mereven összeszorítva a néző felé fordultán áll.
A harmadik férfialak térdig érő chitonban félig jobbra fordultán áll és felemelt
baljában egy kellően ki nem vehető tárgyat emel. Minthogy könnyedén egé-
szen homloka fölé emelheti, tehát kehelyféle lehet, melylyel mintegy köszönti
a feléje vágtató lovast.

Az alsó mezőből megmaradt jelenetek szintén azonosak a tordaival.
Oldalt a háromlábú áldozati asztalon kosfej, melyet az oldalt ülő férfi
jobb kezében előrenyújtott merev pálczával érint. Ettől balra a középen ormo-
zott oltár s rajta a lobogó áldozati lángban kosfej, melyet a már csak felső
testével kivehető ruhátlan ifjú kinyújtott baljával érint, míg hátrahajló jobb-
jával maga után nyilván a feláldozandó kost hurczolja ; de ebből csak a férfi
bal karjának előre nyújtása vehető észre, a többi letörött.

Arch. Értesítő 1903. Hampel: Lovas istenségek. 16. szám.

Várhelyről még láttam volt 1887-ben néhai Bocsát Pap Ábel gör.-kath.
esperesnél egy, a gyulafehérvári múzeumba átszármazott s az Archaeologiai
Értesítő 1905. évi februári füzetének 6. lapján bemutatott thrák vadászhoz
hasonlító táblatöredéket. Hogy hova jutott utóbb, nem sikerült kipuhatolnom.

íme tehát a Téglás István* által az Archaeologiai Értesítő 1906 deczem-
ber 15-ki füzetében 3. ábrán bemutatott s Petrovics Aurél cs. és kir. had-
nagynál kutyával s a ló előtti kígyós fa kantárfogóval, a mint a ló után kapó
alakkal feltűnő thrák lovas, valamint a nagyosztrói gör.-kath. templom külső
falkerületéből ugyancsak Téglás István által lerajzolt két táblához most kettőt
adva, a Bocsát Pap Ábelét s a gyulafehérvári múzeumét is ideszámítva, már
hatra szaporodott a korábbi időkben fel sem tűnt thrák istenségek emlékeinek
száma. Tehát a Mithras cultusszal együtt ez a cultus is az eddig képzettnél
nagyobb népszerűségnek örvendett Sarmisegethusában. Téglás Gábor.

III. ROEDIGER LAJOS: SÁNCZVONU LATOKRÓL HÁROMSZÉK
ÉS BRASSÓ MEGYÉKBEN. Néhai Orbán Balázs báró, a Székelyföldnek
és Brassómegyének fáradhatatlan szorgalmú régésze, ethnographusa, természeti
kincseinek kutatója, bejárva a kozárkabarok (?) és az avarok (?) maradékainak
földjét, több helyről jegyzi föl a bácskai és bánáti, havasalföldi u. n. római
sánczokkal hasonlatos földhányások előfordulását, a Székelyföld leírása czímű
monográfiájában.

Háromszék vármegyénél felemlíti, hogy bejárta a Réty és Bita községek
közt kezdődő délirányban tartó sánczolatot, mely hegyen völgyön keresztül, —
ha nem is nyíl irányban tartva — a Nyér feletti Piliske tetőnél délkeleti irányt
véve föl, a Nagy tatárhavas és Kistatárhavasok közt lép át Havasalföldére -
Romániába.** Ezen körülbelül 45 kilométernyi vonalon három név alatt isme-
retes e sánczvonúlat. Rétyi végét Honárka (Homárka, Hunárka), majd Attila
utjának nevezik ; a Bodzánál eső részét pedig Papok sánczának. Felemlíté Orbán
báró azt is, hogy kereste az északi irányban való folytatását, de sehol se bírt
rá akadni. Ez nekem se sikerült.

Egy Kézdivásárhelyről Brassóba tett téli utazás három újabb vonulatra
hívta fel figyelmemet, melyet aztán a múlt tavaszon tovább nyomoztam. Ezen
sánczvonulatokat szerkezetükre nézve leginkább hasonlíthatom a Névtelen jegyző
által emlegetett Vajos árok mellett eső bogyáni (Bácsbodroghi) kincstári erdő-
ben általam Tripolszky bácsi jegyző úrral bejárt, nagy területeket befogó föld-
várak (körsánczokhoz) ; mégis azzal a külömbséggel, hogy míg a bogyániak
körbe záródók, ezek — a harmadiknak kis íveltségétől eltekintve — nyílegye-
nesen húzódnak, és hogy ezek mellékén nem konstatálható a tumulus temet-
kezés mint amazoknál. Ez idő szerint már egyik se emelkedik 2—2 'A lábnál
magasabban a környező talaj fölé. Ma már mindenik szántott terület, anyaga
termőföld, árok nincs mellettük.

* Téglás István: Néhány erdélyi adat a thrák lovas istenségekről. Arch. Értesítő 1906
434—66.

** Orbán B. br. A Székelyföld leírása. III kt. 170 — 171. old.

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

Az első ezen vonulatok közül közvetlenül Szentkatolna község észak-
nyugati szegletén a diluvialis terrasz azon helyén kezdődik, a honnan évek
előtt nagyobb római éremlelet került napfényre, és nyugatészaknyugati irány-
ban egyenesen az alsótorjai castrum helye felé (a Benkő örökösök kertjének
végében) húzódik ; circa 2XU kilométernyire követtem vonulatát. A szentkatol-
nai végén páros vonulatban, divergálódva indul el, nyugatfelé eső darabja Futás-
falva felé véve az irányt.

A második vonulat a sepsiszentgyörgyi vasúti állomás északkeleti végén,
a vasút és az állami műút keresztezése mellett kezdődik, és mintegy 2 kilo-
méter hosszúságban követhető a bereczki vasútvonal és a Bereczk felé vivő
műút között, majdnem keleti irányban haladva.

A harmadik circa ájU kilométeres vonulat a Brassó megyei Prázsmár
község nyugati részén kezdődik, (a katonai spec. térkép 517-es mag. cottájánál),
és majdnem teljesen nyugati irányban haladva, átmetszi előbb a brassó-bereczki
vasútvonalat, majd a brassó-bereczki állami műutat, és Szászhermány község
északi oldalán tart az Olt folyó áttörése felé, mindenütt a déli oldalán haladva
el a Prázsmár melletti sík forrás vidékének.

Az Orbán B. báró által leírt réty-tatárhavi, továbbá a hargita-krizbai,* **
végül a bácsfalusi +* sánczok nagyjában mind északról- délnek húzódnak, maga-
sak és annak megfelelően szélesek is, sok helyt meg van mellettük az árok helye,
melyből anyaguk kiemeltetett. Ezen három uj vonulatnál közös sajátságok, hogy
mindnyájan kelet-nyugati irányban húzódnak, csekély magasságúak, árok nincs
mellettük. Lehet hogy puszta véletlen dolga, hogy a csúrog-ujvidéki, és a
temesmegyei kettős sőt hármas nagyjában szintén észak-déli irányú, — és az
apatin-csurogi kelet-nyugat irányban tartó vonulatok közt is hasonló viszony
van. Minden commentár nélkül felhívom erre az érdeklődők figyelmét.

Kovászna, 1908 januárius 6. Roediger Lajos.

* O. B. br. A Sz. 1. I kt 68, 209, 232, 234 old. és III. kt. 20. old

** O B. br. A Sz. 1 VI. kt 188. old.

IRODALOM.

MAGYARORSZÁG MŰEMLÉKEI. A vallás- és közoktatásügyi mi-
niszter megbízásából szerkeszti báró Forster Gyula, a műemlékek országos
bizottságának elnöke. I. köt. 1905., II. köt. 1906. Budapest. Hornyánszky Viktor
könyvnyomdája.

Magyarország ezeréves életében az európai művelődés minden hullám-
verését megérezte. A nemzet életére azonban legmaradandóbb hatással a keresz-
ténység volt az ő szellemével, intézményeivel és alkotásaival. Ezek során kimagas-
lanak a szentegyházak, a vallás gyakorlatának ezen művészi otthonai. Romjaik-
ban és emlékeikben ránk maradt egyházaink hiteles tanúi azon fölemelő tény-
nek, hogy a magyar nemzet a művészetek oltárán mindenha áldozott és hiva-
tásához méltó művészeti tevékenységet foglalkoztatott. A középkor művészi
styljei az új-korban tovább fejlődtek ugyan ; de a török hódoltság másfélszáz
éve tespedést és pusztulást eredményezett. A XVII. század végével meginduló
restauratio nem hozott áldást a középkori művészet emlékeire. A felkapott
barock és rococo styl művészi szempontból nem jelent fejlődést. S ha még
hozzáveszszük, hogy ezen új egyházak rendszerint a középkori művészi emlékek
szétszedett köveiből épültek meg, éppenséggel nem örvendhetünk a XVIII.
század hatalmas építkezésének. S mivel ezenkívül nálunk a nemzet osztatlan
figyelme a XVIII. század vége óta az alkotmány megvédésére és a politikai
átalakulásra irányult, érthető, hogy a még megmaradt középkori művészi emlé-
kek száma napról-napra kevesbedett. Epén ezért a Magy. Tud. Akadémia már
1847 ben jogosan panaszolta fel, hogy a «miket elmúlt századok viharjai meg-
kíméltek, lelketlenül vagy észre sem veszszük és legjobb esetben az idő pusz-
tító fogának, semmit sem téve, zsákmányul engedjük, vagy magunk elveszeszt-
jük, a legtisztességesebb romokat széthányatjuk, hogy űj házaink néhány kővel
olcsóbban épüljenek ; a faragásokat szétszórjuk . . . falfestményeket bemeszelünk,
hogy azok vagy vallási nézeteinket ne botránkoztassák, vagy tarkább képeknek
engedjenek helyt ...»

A bekövetkezett szomorú idők azonban nem voltak alkalmasak a művé-
szeti emlékek védelmének szervezésére. Jó tiz év múltával, 1858-ban, mégis
megalakult a Magy. Tud. Akadémia archaeologiai bizottsága, mely a műemlékek
ismertetése czéljából megindította az Archasologiai Közleményeket, az Archeo-
lógiái Értesítőt és a Magyarországi Régészeti Emlékeket. Az alkotmány helyre-
álltával Pauler Tivadar vallás- és közoktatásügyi miniszter 1872-ben ideiglenes
bizottságot alakított a műemlékek fölvétele, lajstromozása, osztályozása és fen-
tartása végett. Az 1881- iki törvény a Műemlékek Orsz. Bizottságát véglegesen
szervezte, a melynek feladatát és ügykörét az 1902-iki szabályzat állapítja meg.

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

Ez a bizottság, melynek tagjai nemes idealizmusból és a hazai művé-
szetek iránti lelkesedésből fáradoznak, harminczöt éves életében nagy feladatot
oldott meg. Épületesen számol be erről báró Forster Gyula «A műemlékek
védelme a magyar kormány visszaállítása óta » czimű bevezető czikkével. A befek-
tetett költségek részletes kimutatása kapcsán bemutatja a visegrádi vár, az
óbudai (Aquincum) amphitheatrum, a budai Rudas-fürdő, a lőcsei plébánia-
templom, a lébényi apátsági egyház, a harinai ág. ev. román stylü egyház, a
szepes-olaszi, jánosi és felső-regmeczi templom, a zsámbéki premontrei egyház,
az egri minaret, a nyirbátori minorita és ev. ref. templom, a beszterczebányai
vártemplom, a pozsonyi szent-ferenczrendi és klarissa-egyház, az ócsai premon-
trei prépostsági (ma ev. ref.) templom, a késmárki ág. ev. fatemplom, az ákosi
ev. ref. templom, a vajdahunyadi és zólyomi vár, a budavári koronázó és a
budapesti Szent István-templom, a kassai székesegyház, a bártfai plébánia-
templom, a csütörtökhelyi kápolna, a jaáki apátsági templom, a máriafalvi és
sárabai egyház helyreállításának módját ; sőt tájékoz a magánosok és erkölcsi
testületek által restaurált műemlékekre nézve is, a melyek során szemünkbe
ötlik a Szent Márton tiszteletére avatott pozsonyi plébánia-templom, a soproni
Szent Mihály-egyház s a temetői és a Szent János-kápolna, a pannonhalmi
szent-mártoni főapátság, a tihanyi és a garam-szent-benedeki apátság egyháza,
a körmöczbányai vártemplom és szentháromság-szobor, a budapesti belvárosi és
a keszthelyi plébánia-templom, a pécsi székesegyház, a kisbényi prsemontrei
egyház, a nagybányai egykori plébánia-templom tornya s a bajnróczi és lékai
vár. Mutatványul ezek egyikét-másikát — a visegrádi, zólyomi, bajmóczi, lékai
és késmárki várat, a lébényi és garam-szent-benedeki apátsági templomot, az
egri minaretet, a pozsonyi klarissák tepmlomát, a pécsi, kisbényi, ócsai, ákosi,
bártfai, csütörtökhelyi, jaáki és máriafalvi templomot — nagyon sikerült repro-
ductióban közli báró Forster Gyula s ezáltal mintát és biztosítékot nyújt, hogy a
•'Magyarország Műemlékei# külső csin és ízlés dolgában magas színvonalon
mozognak.

«A Hunyadiak síremlékei » czímmel ugyancsak báró Forster Gyula vezeti
be rövid történelmi fejtegetésével a vitát, a melyet Mollcr István «A Hunyadi-
síremlékek anyaga és kivitele », Varjú Elemér « A Hunyadiak síremlékei a gyula-
fehérvári székesegyházban », Veress Endre meg «A Hunyadiak síremlékei és
Castaldo » czínr alatt folytat. A kérdés a körül forog, hogy a gyulafehérvári
székesegyházban levő három, úgynevezett Hunyadi-síremlék közül melyik kié ?
A kérdés nem ríj keletű ; az Archseologiai Értesítőben Boncz Ödön és Varjú
Elemér már 1899-ben vitatkozott róla. A három síremlék egyikére nézve nincs
eltérés a véleményekben ; hiszen a fedőlap párkányán olvasható felirat meg-
mondja, hogy itt ifjabb Hunyadi János , a kormányzó öcscse pihen. A másik
két síremlék közül az egyik a « Magyarország Műemlékeidnek I. táblája sze-
rint Hunyadi János országkormányzó, a másik meg, a VI. tábla szerint, Hunyadi
László síremléke volna.

Ezt a nézetet vallja Möller István említett czikkében, melyben a felfo-
gásába ütköző tényeket a későbbi elfaragás elméletével iparkodik megfejteni.
De nem szerencsésen ; mert fejtegetéseinek sem a síremlékek anyagának kibányá-

IRODALOM.

<s9

Szásáról szóló állítása, sem a hazai viselettörténet tanítása nem megy segít-
ségére, sőt azokat egyenesen lerombolja.

Veress Endre nézete szerint is Hunyadi János országkormányzó síremléke
az, melynek képe a « Magyarország Műemlékeidnek I. tábláján látható, csak-
hogy a sírkő 1551-ből való, a mikor is ezt Castaldo János állította. A másik
sírkő (a VI. táblán) meg nem Hunyadi Lászlóé, hanem Zapolyai Jánosé, az
utolsó nemzeti királyé.

Veress Endre álláspontja sem fogadható el. Mert ő Ascanio Centorio
XVI. századi olasz történetíró szavai után indul, de ezeket félreérti és rosszul
értelmezi ; a Zapolyai Jánosnak tulajdonított síremléken meg a hadviselet kor-
határozó tényei szólnak ellene.

Az igazság ebben a kérdésben Varjú Elemér részén van, a ki azt vallja,
hogy Hunyadi János síremléke az, a melynek képét a « Magyarország Műem-
lékei*) a VI. táblán adják mint Hunyadi László síremlékét. Az I. tábla meg
egy eddig ismeretlen egyén XVI. századi síremlékét tárja elénk. Varjú Elemér
ezen eredményhez nagyon széles alapon nyugvó oklevéltári, heraldikai és vise-
lettörténeti tanulmány alapján jut. Fejtegetései során, melyeket az Archseolo-
giai Értesítő 1907. évi első számában tanulságosan egészít ki, különösen érde-
kes az a czímertani bizonyítéka, melylyel kideríti, hogy Hunyadi János édes
anyja Zapolyai-leüny volt. A síremléken az apai és anyai czímer elhelyezése
és a XV. századi hadi viselet olyan szilárd alapot nyújtanak, hogy Varjú Elemér
tanulmánya után a Hunyadi-síremlékek kérdését a tudománynak cldontöttnek
kell tekintenie, — oly értelemben, hogy a «Magyarország Műemlékei »-nek
VI. táblája, melyet eddig Hunyadi Lászlóénak tartottak, Hunyadi János ország-
kormányzó síremlékét ábrázolja ; az I. tábla meg, melyet eddig Hunyadi János
síremlékének véltek, egy XVI. századi, ma még névszerint ismeretlen emberét.

Schönherr Gyula « Corvin János síremléke a lepoglavai plébánia-templom-
ban» czímű dolgozatában előadja a Ciliéi Hermann gróf által Lepoglaván
(Horvátország) alapított pálos kolostor templomában levő Corvin János-síremlék
történetét és viszontagságait, kapcsolatban annak szakszerű leírásával és a rá
vonatkozó felíratok értékének kritikai megállapításával.

A « Magyarország Műemlékei »-nek tárgyalási sorrendjét követve, báró
Forster Gyula « Capistrano János arczképé»-xo\ szóltában Vivarini Bertalannak,
a velenczei iskola egyik előkelőségének a párisi Louvreban levő alkotását, a
mely Capistrano János arczképe, mutatja be és írja le s ezenkívül elbeszéli a
Capistrano János hamvainak sorsára vonatkozó véleményeket. Kiegészítésül
bemutatja Capistrano János ezüst serlegét a rajta levő Bőid. Szűz, Szent Lajos
és Szent Bernandin képekkel. Ezek után megemlékezik még Martinuzzi György
bibornok fafeszületéről s őt tolihibával ferenczrendi szerzetesnek mondja, pedig
pálos volt.

A « Hunyadi János korabeli építészeti emlékek*- ről Möller István érte-
kezik. A vajdahunyadi vár, a vajdahunyadi és kolozsvári ferenczesek temploma
és kolostora s a temesvári vár és palota megemlítése után, Hunyadi Jánosnak
különösen erdélyi építkezését, és pedig az alapjaiból fölépített tövisi s a helyre-
állított maros-szent-imrei és alsó-orbói templomot írja le. Majd meg a gyula-

AKCH/EOr.OGIAI ÉRTESÍTŐ.

fehérvári székesegyházra nézve a műépítő szakértelmével megállapítja az első
építés idejét s az időnkint végbement átalakításokat és javításokat s ezek
művészi értékét. Az első építésnél és az átalakításnál franczia művészek munká-
ját látja itt, a kiknek mesterjegyeit is ismerjük. Az újkori restauratiók művé-
szieden irányának a gyulafehérvári székesegyházon is végzett rombolása kész-
teti Möllert erre az óva intő figyelmeztetésre: «Ma már érvényre kell jutni
annak az elvnek, hogy a műemlékeken mutatkozó, műbecscsel biró összes korok
tiszteletben tartassanak és történelmi alapon meghagyásának a saját jellegük-
ben, szigorú korhűségben. A helyreállítás csak az okvetlenül szükséges anyag-
cserére szorítkozzék, biztosítási jelleggel bírjon és minden egyes kő, mely elég
hordképes, maradjon meg a maga helyén, a maga alakjában és patinájában. »

*Az esztergomi szép templom főkapujának maradványai* :, a rájok vonat-
kozó történeti előzmények kapcsán, báró Forster Gyula mutatja be és írja le.
Nagyon érdekes a Szent Pál feje és két feliratos részlet, melyeket értekező
megfejtve és kiegészítve közöl.

Ugyancsak báró Forster Gyula ismertet két harangot Mátyás király idejé-
ből. Itt szerző széles alapra helyezkedik, midőn a harang használatának álta-
lános történetét előre bocsátja s ezután a hazai legrégibb latin és magyar fel-
iratos harangokat ismerteti meg s ezen keretbe illeszti be a körösi és lautten-
bachi harangok leírását. Itt főleg az kapja meg a figyelmet, midőn a lautten-
bachi harang és az esztergomi XII. századi székesegyház tympanonjának feliratát
(Mentem Sanctam, Spontaneam, Honorem Deo et Pátriáé Liberationem) Szent
Agotha legendájából fejti meg s ezzel több régi helytelen magyarázatot igazít
helyre.

« A budavári Halászbástya és a domokos-szerzetesek templomának romjai* -ról
szobában elmondja báró Forster Gyula, hogy a Halászbástya építése alkalmával
miként jöttek a Domokosok régi templomának nyomára? mit találtak itt ? s a
kiásott gothikus templom szentélyét miért nem hagyták a föld felett nyitva,
minden idők nemzedékeinek állandó szemléletére ?

Az ismertetett dolgozatok mindegyikében szebbnél-szebb nyomású képek
díszítik és magyarázzák a szöveget. így a Hunyadi-síremlékeken és részleteiken
kívül látható : Kinizsi Pál és Uzdolyai Myslenovith Márk sírköve, zárókő és
oszlopfők Vajda- Huny adról, a Zapolyaiak, Hunyadiak és .Szilágyi czímere,
Zapolyai János király pecsétje, a kaputorony lépcsőinek ajtaja Vajda-Hunyad-
ról, Corvin János síremléke Lepoglaván és ennek felirata, a gyulafehérvári
székesegyház főkapuja, Capistrano János arczképe Vavarini Bertalantól, Capis-
trano János serlege, a maros-szent-imrei templom, a tövisi templom feliratos
kapuja, a vajdahunyadi vár kápolnájának ajtaja a Hunyadi-czímerrel, Szent
Péter és Szent Pál alakja s feliratok az esztergomi szép templom főkapujáról,
a körösi templom harangjának felirata 1468-ból, a Domokosok budavári tem-
ploma szentélyének és északi oldalának alaprajza, sírkövei (8) s az északi torony
keleti oldala.

A Műemlékek Orsz. Bizottságának 1902-ben kifejtett működéséről szóló
részletes jelentést az első kötetben (171 — 544. 1.) követi még «A műemlékek
országos bizottsága rajztárának jegyzéke » és « Magyarország régi falképeinek

IRODALOM.

9 1

jegyzéke és irodalma .» Mind a kettő Gerecze Péter dolgozaia. Az egész második
kötet is, «A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma » czímmel, 706 ívoldalon,
Gerecze Péter rendkívüli szorgalmának terméke. Gerecze mind a három dolgo-
zatban megyéről-megyére megy és betűrendben felsorolja mindazon helyeket,
melyeknek rajza a Műemlékek Orsz. Bizottsága rajztárának jegyzékében, vagy
falképe és emléke jegyzékben, irodalomban vagy a valóságban fenmaradt, s
közli az ezekre vonatkozó irodalmat.

Nagy elismeréssel emelem ki azt a nagy munkásságot, melyet Gerecze
Péter ezen dolgozatai megkészítésénél kifejtett. Nem elégedett meg a Műem-
lékek Orsz. Bizottsága irat- és rajztárának s gyűjteményének átvizsgálásával,
hanem az idevágó feldolgozott és gyűjteményes munkák egész sorozatát átta-
nulmányozta. Igaz, hogy az egyes helyek vármegyékbe osztásánál itt-ott fordul
elő hiba vagy csere ; de ez nem olyan nagy baj, — hozzáértő ember ezt a
hiányt könnyen pótolja vagy kiigazítja. Gereczének ez a három dolgozata a
hazai archasologia munkásaira nézve nagy jelentőségű. Mi, szakemberek eddig
lépten-nyomon éreztük olyan műnek a hiányát, mely az eddigi irodalmi ered-
ményekről beszámol ; s minden egyes műemlék tanulmányozásánál az illetőnek,
magának kellett az összes irodalmat végig böngésznie, hogy tudja, mit és kik
írtak eddig a kérdésről. Ezen áldatlan állapotnak a feldolgozott s részben a
forrás-munkákra nézve is véget vet Gerecze hármas munkálata. Az nem igen
befolyásolja ezen dolgozatok hasznavehetőségét, hogy Gerecze ezekbe a szigo-
rúan tudományos dolgozatokat, az egyszerű tudósításokat, sőt a népszerű köz-
léseket vegyest fölvette. Hiszen a monographusra vagy az összefoglaló Íróra
éppen az a fontos, hogy a tárgyára vonatkozó összes irodalomról értesüljön
Az értékes és nem értékes munkálatok megállapítása és elkülönítése az ő fel-
adata. Szerencsére, Gerecze dolgozatai mind az egyházi, mind a világi műemlé-
keket és ezek ábrázolásait felölelik s így a mindkét téren mozgó irodalmi
tevékenység útját egyengetik. A pontos név- és tárgymutatók ezen feladatnál
sikerrel munkálnak közre. Szó sincs róla, hogy Gerecze helyrajzi jegyzéke min-
den meglevő műemléket felölel. De mint ezen a téren úttörő munka, a magyar
archeeologia munkásainak megbecsülhetetlen eszköze leszen ; s másrészről föl-
kelti az érdeklődést hazánk egyes helyeinek műemlékei iránt és lehetővé teszi
idővel azon műemlékek sorozatának egybeállítását, melyeknek fentartására a
tulajdonosokat törvény kötelezi.

A « Magyarország Műemlékei »-nek két első kötete, báró Forster Gyula,
a Műemlékek Orsz. Bizottsága buzgó elnökének gondos és fejlett ízlésű szer-
kesztésében, jelzi azt a nagy feladatot, mely ezen országos kiadványra vára-
kozik. Hazai, főleg restaurált művészi emlékeink szakszerű leírása, ismertetése
és közlése a hivatása. Az anyagi eszköz a magyar törvényhozás biztosította
évi 6000 korona révén rendelkezésére áll. Most már csak a hivatott szakfér-
fiak kiszemelése és foglalkoztatása van hátra, hogy közös erővel és okos munka-
felosztással tudományos méltatásban és művészi bemutatásban részesüljön ezen
nagyszabásúnak tervezett kiadványban mindaz, a mit a művészet a magyar
haza földjén egykor megalkotott. Dr. Béke fi Rémig.

KÜLÖNFÉLÉK.

AZ ORSZÁGOS RÉGÉSZETI ÉS EMBERTANI TÁRSULAT folyó
évi január hó 28-án a Magyar Tudományos Akadémia heti üléstermében tar-
totta, a folyó évben első rendes havi ülését.

Jelen voltak dr. báró Forster Gyula másodelnök elnöklete alatt dr. Boncz
Ödön, dr. Gerecze Péter, Halaváts Gyula, Huszka József, Kunvári Fülöp,
dr. báró Nyáry Albert, Téglás Gábor, Vásárhelyi Géza igazgató választmányi
tagok és nyolcz más hallgató.

Elnök az ülést megnyitván, dr. Márton Lajos értekezett a gyöngyösi skytha
sírleletekről, azok bemutatásával.

A hivatalos jelentések folyamán Roska Márton egyetemi tanársegéd
Kolozsvárról, dr. Buday Árpád egyetemi osztályarchseologus Kolozsvárról, a
gömörmegyei múzeum Rimaszombat (mindhármat ajánlja a titkár) és Tóth
Kurucz János, Budapestről (ajánlja dr. Finály Gábor) a társulat rendes tag-
jául megválasztatnak.

Elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére dr. Boncz Ödön és Vásárhelyi Géza
ig. vál. tagokat kérvén föl, az ülés véget ért.

Dr. Szendrei János ,
titkár.

(GYÖNGYFÜZÖ BONA.) A gyöngyfűzők (gemmitrisores, Perlenháfter)
egy czéhben voltak a képirókkal és képfaragókkal, ők voltak a mesterei az
egyházi ruháknak. Itt közöljük egy 16-ik századbeli gyöngyfüző mester levelét:

Én Bona gyönghfwzev Erdélyi, vallást teszek ez levelemnek rendiben,
hogy én feleltem az cassai biró uramnak ez tiszteletes személyek előtt, mint
Leokes Mihály esküdt polgár és Pap Antal cassai előtt, hogy én Egré megyek
és az inast, Andrást, az ki énnálam tanul, az néhai Warga Simon fiát velem
viszem Magochy asszonyomnéhez és mihelyt ott Egren az mívet elvégzem,
tehát az inast Andrást visszahozom Cassára avagy minden okvetetlen és hántás
nélkül, ha továbbá valahová mennék, az cassai biró uramnak megküldöm és
őtet, az inast velem Erdélybe nem viszem. Ennek bizonyságára adtam ez leve-
let az én tulajdon pecsétem alatt. Cassán költ gyortyaszentelő (így !) boldog-
asszony napján, anno 1566.

Eredetije papiroson, rányomott pecséttel, Kassa város levéltárában 2684.
szám alatt. Kemény Lajos.

HEROLD BOLDIZSÁR. A két Herold testvér, az egyik Farkas Jeromos,
a második Boldizsár , nürnbergi származású jeles érezöntő volt. H. Farkas

LEVELEZES

Jeromos Nürnbergben működött s ott is halt meg az 1693-ik évben. Az 1683-ik
évben öntötte Nepomuki sz. János szobrát, mely Prágában van.

H. Boldizsár , született 1625-ben, fiatal korában Pozsonyban telepedett
meg s műhelyéből (1648 — 1669) több ágyú és harang került ki magyarországi
várak és templomok számára.

Legrégibb datált műve, az egyházas-gellyei (Pozsony várni.) harang, mely-
nek felirata : Balthazar Herold hat mich gossen, aus Feuer und Hicz bin ich
geflossen In Pressburg Anno 1648.1 A karancsberényi gróf Berényiek részére
1650-ben öntött ágyúi a Magyar Nemzeti Múzeumba Budapestre kerültek ;
feliratuk: Karancsberényi Berényi Gyeörgy 1650,' ez alatt: Hogyha Isten Velünk
Ki Lészen Ellenünk, legalul : Me Fundit Balthasar Herold in Presb(urg).2

A trencsénmegyei Zay-Ugróczon levő harangján : Aus Feuer und Hitz
bin ich geflossen, Balthasar Herold hat mich gosen in Pressburg 1653 ; rajta
van a Zayak czímere. Az 1656-ik évből két harangja ismeretes, egyik a nagy-
teveli (Veszprém várm.) s felirata: Balthasar Heroldt goss mich in Pressburg
1 65 ó . A győrvármegyei Bödöge-Markota reform, templom harangján: Balthasar
Herold goss mich in Pressburg 1656.

Harangjai vannak a veszprémmegyei Leányfalun és Magyar-Barnagon a
reform, egyházban; az elsőn: Me fecit Balthasar Herold Anno 1668, a máso-
dikon : Me fecit Balthasar Herold Posonii Anno 1669. Ez magyarországi műkö-
désének utolsó nyoma.

Ez időtájban Bécsbe költözött s 1675-ben már itt öntött a pozsony városi
főtemplom számára két harangot alakos domborművekkel ; egyiken a feszület
és Mária a kisded Jézussal, felirata : Me fecit Balthasar Herold Viennge anno
1675. a másikon a Patrona Hungáriáé és sz. Márton domborművű alakja. Egy
évvel később öntötte a pozsonymegyei Szent-Antalon levő harangot, a mint a
felirat tanúsítja: Balthazar Herold Viennse anno 1676. me fecit.

A bécsi császári műtörténelmi gyűjteményekben őrzik azt a Mária szob-
rot, melyet III. Ferdinánd király a fejérhegyi csata emlékére öntetett Carlone
építőmester és H. Boldizsár közreműködésével.3 Ugyancsak Bécsben van a
Szűz szeplőtlen fogantatását ábrázoló műve Claudia Felicitas császárné sírem-
lékén. Műveivel Berlinben és Párisban is találkozunk.

Meghalt Bécsben az 1683-ik évben 58 éves korában.4

Kemény Lajos.

1 Archaeologiai közlemények. I. 84. lap.

2 Századok. 1874. 429 1.

i Führer d. d. Sammlung d. Kunstindrustiellen Gegenstánde. 28 1

4 A harangokról való adatokat lásd báró Forster Gyula, Magyarország műemlékei.
Második kötet. Dr. Gerecze Péter, A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma Budapest, 1906

KÖNYVÉSZET.

Szerkeszti Supka Géza.

Általános müvek.

Arntz, L., Die Erhaltung und Er-
weiterung unserer Landkirchen. L.
Schwann, Düsseldorf, 1907.

Bayard, E., Les árts et leur tech-
nique. 8-r. 276 o. Paris, Delagrave.

Belgique. Inventaire des objets d’art,
cotiservés dans les établissements pub-
lics, publiés pár les soins de la Com-
mission royale des monuments de Bel-
gique. Province d'Anvers. 8. r. 200 o.,
képekkel, Anvers, Kennes, 1906.

Bergner, H , Handbuch dér bürger-
lichen Kunstalterthümer in Deutsch-
land. 2 kötet. 790 á. Leipzig, A. See-
rnann, 1906. 18 Mk.

Bergner, H., Handbuch dér kirchli-
chen Kunstalterthümer in Deutsch-
land. 8-r. 2 kötet. Leipzig, 1906.

Bode, W., Denkschrift, betreffend
Erweiterungs- und Neubauten bei den
Kgl. Museen in Berlin. Als Manu-
skript gedruckt. Berlin, Február, 1907.
4-r. Imberg und Lefson.

Bode, W., Kunstmuseen, ihre Ziele
und Grenzen. (Internat. Wochenschrift
für Kunst, Wissenschaft und Technik.
Heft 1. 1907.)

Brunns, H., Kleine Schriften, ge-
samm. von H. Bulié und H. Brunn.
III. kötet. Leipzig és Berlin, B. G.
Teubner. 14 Mk.

Conwentz, H., Denkmalspflege. Aus
dem XXVII. Verwaltungsbericht des
Westpreuss. Provinzialmuseums für
1906.

Conwentz, H., How to promote
interest in Museum collections. Bristol,
The Museum’s Journal, vol. 6. 1906. 8-r.

Day, Lewis F., Alté und neue Al-
phabete. Für den praktischen Gebrauch
nebst einer Einleitung über «Die Kunst
im Alphabet». 2-ik kiadás. Leipzig.
Hiersemann.

Dehio, M. G., Handbuch dér deut-
schen Kunstdenkmáler. II. Berlin,
Wasmuth, 1907.

Denkmalpfiege, Siebenter Tag für,
Braunschweig, 27 u. 28. Sept. 1906.
Stenographischer Bericht. Berlin, 1906.
174 o. 8-r. Benne: Hager u. Haupt,
Bemalung und Konservierung mittel-
alterlicher Holz- und Steinskulpturen.
Reimers, Die Instandsetzung altér
Altarbilder, erláutert am Flügelaltar
von Haverbeck, stb.

Ehrenberg, Herrn., Handbuch dér
Kunstgeschichte. 6. kiad. 314 a. Weber,
Leipzig, 1906. 6 Mk.

Errera, Is., Catalogue des broderies
anciennes á Bruxelles. 8-r. V + 64 o.,
9 á. és 20 t. Bruxelles, Lamartine.

Fett, H., Gamle Norske Hjem Hús
og Bohave. 4-r. Kristiania. 180 o. 1906.

Forrer, R., Reallexikon dér prse-
historischen, klassischen und früh-
christlichen Altertümer. 8-r. VIII +
944 o. Berlin u. Stuttgart, 1907.

Gsell-Fels, Dr. Th., Rom und die
Campagna. Leipzig, Meier, 1906.

Gurlitt, C., Historische Stádtebil-
der : VII, Breslau. Berlin, Wasmuth.

Kisa, A. C., Geschichte des Kunst-
gewerbes von seinen Anfángen bis zűr
neuesten Zeit. Berlin, 1906. Hillger.
k. 8-r. 92 o., 61 á. 30 Pf.

Kretschmer und Rohrbach, Die
Trachten dér Völker. 3. kiad. 25 füzet

KÖNYV

(megjelenésben van). Leipzig, Biblio-
graph. Anstalt : A. Schumann.

Kuhn, Joh., Die Bemalung dér kirch-
lichen Möbel und Skulpturen. L.
Schwann, Düsseldorf, 1907.

La documentation et l’iconographie.
(Extráit du Bulletin de l’Institut Inter-
national de Bibliographie.) 1906. 29 —
80 o. Bruxelles. (Műtárgyakról való
fényképeknek egy nemzetközi archívu-
mát tervezi.)

Lexikon, Allgemeines — dér bilden-
den Künstler von dér Antiké bis zűr
Gegenwart. 8-r. I. Bd. Aa — Antonio
de Miraguel. XII -f 600 o., Leipzig, i 907.

Lipperheide, Fr. Frh. v., Spruch-
wörterbuch. 1907. 13.50 Mk. (30000
idézet.)

Neusel, M. V., Kurzer Abriss dér
Kunstgeschichte. 3. kiadás. Schwick,
Innsbruck, 1906.

Osterreichische Kunsttopographie.
(= k. k. Zentral-Kommission für Kunst-
und historische Denkmale). Bd. I.
Polit. Bezirk Krems. 4-r. XXIV + 608 o.
Wien, 1907.

Rathgen. — Zerfall und Erhaltung
von Alterthumsfunden aus Stein und
Tón . . . mit besonderer Berücksichti-
gung ágyptischer und babylonischer
Funde. 1906. 8-r. (Aus : Thonindustrie-
Zeitung.)

Reinach, S., Apollo. Histoire géné-
rale des árts plastiques. 3. kiad. 16-r.
XI 336 0. metszetekkel. Paris, Ha-
chette. 7.50 frcs.

Reinach, S., Apollo. Illustr. manual
of history of art throughout the ages.
New rév. edit. by author. N. 8-r. London,
Heinemann, 1907. 368 o. 6 sh.

Rosenberg, Ad., Geschichte des
Kostüms. 4-r. Berlin, 1907.

Rusconi, A., La villa, il museo e la
galleria Borghese. (Instituto d'arti
gráf.). Bergamo, 1906.

Sacken, Ed. v., Die Baustile. Lehre
dér architekton. Stilarten von den ál-
testen Zeiten bis auf die Gegenwart.

16 Aufl. Neu bearb. u. vervoll. v. O.

’ ÉS/ ET. 95

Gruner. K. 8-r. Leipzig, Weben X-f-
229 o. 1906. 2.50 Mk.

Schneider, Friedrich, Studien aus
Kunst und Geschichte, zum siebzigsten
Geburtstage gewidmet von seinen
Freunden und Verehrern. N. 4-r.
XXVII + 584 o., táblák és arczkép.
Herder, Freiburg i. B., 1906.

Schubring, Dr. Paul, Das Kaiser
Friedrich-Museum. (Moderner Cice-
rone Berlin, I.) 27b o., 2 alapr. Union,
Deutsche Verlagsgesellschaft, Stutt-
gart, 190b. 4.50 Mk.

Siebenter Tag für Denkmalspflege.
Strassburg, 27. und 28. September 1906.
Stenographischer Bericht. Berlin, W.
Ernst u. Sohn.

Springer, Ant., Handbuch dér Kunst-
geschichte. V. Das XIX. Jahrhundert.
3. Aufl. bearb. u. ergánzt von Osborn,
Max. 490 á., 25 t. E. A. Seemann,
Leipzig, 1906. 10 Mk.

Springer, A., Handbuch dér Kunst-
geschichte. Leipzig, A. Seemann, 1906.

Stange, Alb., Das Deutsche Museum.
München, 190 b.

Thode, H., Ein letztes Wort vor
dér Entscheidung über das Heidel-
berger Schloss. 8-r. Winter, Heidel-
berg, 1906. 20 Pf.

Wagner, E., Über Museen und
über die Grossherzoglichen Staats-
sammlungen für Altertums und Völker-
kunde in Karlsruhe. 8-r. Karlsruhe,
Altertumsverein. bo Pf.

Winter, F., Die Kámme aller Zeiten
von dér Steinzeif bis zűr Gegenwart.
Eine Sammlung von Abbildungen.
Leipzig, H. A. L. Degener, 1907.

Őskor.

Biedenkapp, G., Dér Nordpol als
Völkerheimat. 195 o. Jena, Costenoble,
1906.

Bettin, Ch., Les anneaux-disques
préhistoriques ou les Tchakras de
l’Inde. 8-r., 70 o., ábrákkal.

Buttin, Ch., Les Tchakras du Cir-
que. Annecy, Alex, 1907.

ARCHZEOI.UUIAI KKI'ESITÓ

Driesmans, H., Dér Mensch dér Ur-
zeit. Kunde über Lebensweise, Sprache
und Kultur des vorgeschichtlichen
Menschen in Európa und Asien. XVI -f-
198 o. Stuttgart, Strecker u. Schröder.

Evans, Arth. J., The prehistoric
tombs of Knossos. I. The cemetery of
Zafer Papoura. II. The royal tömb of
Isopata. 13 t., 147 á., XXIII + 172 o.
London, 1906.

Gorjanovic-Kramberger, Dér dilu-
viale Mensch von Krapina in Kroatien
50 á., 14 t., 200 o. Kreidel, Wiesbaden,

1906. 50 Mk.

Hauser, O., La Micoque. (Dordogne).
Die neuesten Ausgrabungen auf — ,
und ihre Resultate für die Kenntniss
dér paláolithischen Kultur. I. 190b —

1907. 4-r. Basel, 1907.

Hermann, Zum Solutréen von Mis-
kolcz. Mitt. d. anthrop. Ges. in Wien.
1906. XXXVI. 1 110.

Hoernes, Die neolithische Keramik
in Osterreich. Jahrb. d. Zentralkomm.
Wien. III. köt. 1905.

Koch, P., Mythen und Ságén dér
Bibéi und ihre Ubereinstimmung mit
dér Mythologie dér Indogermanen.
Walther, Berlin, 1907.

Kollmann, Dr. Juh, Handatlas dér
Entwickelungsgeschichte des Men-
schen. I. Teil. 340 á., 8-r. G. Fischer,
Jena, 1907.

Löhr, M., Volksleben im Lande dér
Bibéi. 134 o. Quelle u. Meyer, Leip-
zig, 1907.

Manuel de recherches préhistoriques.
Publié pár la société préhist. de Francé.
205 á. és 4 t. Paris, 1906.

Mertins, O., Wegweiser durch die
Urgeschichte Schlesiens. Breslau. 8-r.
Preuss et Jünger, 1906.

Much, Matthaeus, Trugspiegelung
orientalischer Kultur in den vorge-
schichtlichen Zeitaltern Nord- und
Mitteleuropas. 144 o., 50 á., Costenoble,
Jena, 1907.

Pic, I. L., Le Hradischt de Strado-
nitz. Ouvrage traduit du Tchéque pár
Joseph Déchelette. 58 t., 135 o. 4-r.
Leipzig, Hiersemann, 1906.

Pic, I. L., Die Urnengráber Böhmens.
XXIV -f- 420 o., 100 t., 91 á. Hierse-
mann, Leipzig, 1907.

Piette, Ed., L’art pendant lage du
renne. Album de 100 pl. dessinées pár
J. Pilloy. (kiad. Henry Fischer). Paris,
Masson et Cie, 1907. IV + 112 o. föl.

Reinhardt, L., Dér Mensch zűr
Eiszeit in Európa und seine Kultur-
entwickelung bis zum Ende dér Stein-
zeit. München, Reinhardt, 1906. 8-r.

Sarasin, P., Zűr Einführung in das
práhistorische Kabineti dér Sammlung
für Völkerkunde im Baseler Museum.
52 o. Helbing, Basel, 1906.

| Schlesiens Vorzeit in Bild und Schrift.
Zeitschrift d. Schles. Altertumsvereins.
Herausg. v. W. Grempler u. H. Seger.
U. f. IV. k., n. 4-r. Breslau, 1906.

Schmiedel, O., Primitive Religion
bei Natúr- und Kulturvölkern. 23 o.
Programún. Eisenach, 1907.

Schwalbe, G., Studien zűr Vorge-
schichte des Menschen. 228 o., 62 á.,
4 t. Stuttgart, E. Nágele. 1906.

Schweinfurth, G., Deutsch-franzö-
sisches W örterverzeichnis dér die Stein-
zeit betreffenden Litteratur. 1906. 8-r.,
hely nélkül.

Stein, L., Die Anfange dér menschli-
chen Kultur. Leipzig, Teubner, 1906. 8-r.

Stephan, Dr. E., Südseekunst. Bei-
trage zűr Kunst des Bismarckarchipels
und zűr Urgeschichte dér Kunst über-
haupt. Aus dem Kgl. Museum für Völ-
kerkunde zu Berlin, mit Unterstützung
des Reichsmarineamts herausgegeben.
Reimer. Berlin, 1907.

Stern, E. von, Die prámykenische
Kultur in Süd Russland. Moskau, 1906.

Thieullen, A., Les préjugés et les
faits en industrie préhistorique. Etudes
préhistoriques. Larousse, Paris, 1906.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

ADATOK AZ ERDÉLYI FÉRFIVISELET TÖRTÉNETÉHEZ
A XVII. SZÁZADBAN.

A férfiviselet a XVII. században Erdélyben némi tekintetben eltérő
irányban fejlődik a magyarországitól. Míg Magyarországon már a XVI. század
utolsó évtizedeiben a kurta dolmány és mente kezd divatba jönni, — addig
Erdélyben be egészen a század derekáig tartja magát a hosszú, kaftánszerű
dolmány s a bokáig érő boér mente. A szász urak és jómódú városi polgárság
hódol a fényes magyar divatnak, de jellemző, hogy a szablyát nem viseli hozzá,
megelégedvén fegyver helyett az ezüstgombos nádpálcza használatával. E mel-
lett azonban átveszi Németországból a ránczos és galléros könnyű palástot,
melyet gyakran még a mente fölébe vetve is visel.

A német és hollandi egyetemeken tanuló szász és református magyar
ifjak magukkal hozzák a németes spanyol viseletét, a hosszú tógát, a nagy
kerek gallért s a széles karimájú nagy nemez kalapokat, melyek a papok,
tanítók és deákok testületének sajátos s a nemzetitől teljesen elütő megjele-
nést kölcsönöznek.

A szomszédos Oláhország bojárjai, parasztsága és papjai a gyakori és
élénk társadalmi és kereskedelmi összeköttetésnél fogva, különösen az erdélyi
oláhság viseletére vannak állandó befolyással.

Az úri viseletben a mentét és subát leginkább panyókára vetve viselték,
de arra is találunk példákat, hogy csak félig öltötték fel. Egyaránt haszná-
latban voltak az ujjas, ujjatlan és csonka ujjú menték, gyakran vállig érő nagy
prémgallérokkal és elől galandos, vagy zsinóros gombszáras nagy szövött gom-
bokkal. A süveg vagy kucsma zacskója e korszakban meghosszabbodik s prémes
karimája, hol középen, hol oldalt, be van hasítva. A lábbelit illetőleg, sarut ,
vagy bakkancsot csak a köznép viselt. Az úri rend térden alul érő s elül göm-
bölyűén kanyarított s elül magasabb szárú csizmát és a kurta deli csizmát
viselte, bár elvétve még bőr kapczát , sarut is látunk. A térden felül érő s
azután legyűrt szárú csizmákat, vagy szekernyéket ismét, a közrendüek, kocsi-
sok, lovászok hordták. A hajviseletet illetőleg általában török módra borot-
válták a fejet s ehhez nagy szakáit viseltek. Apor Péter írja, hogy Erdélyben
a nős emberek rendszerint szakáit viseltek.

A derekat rendszerint selyem, vagy színes szövetövvel kötötték át, melyet
a század második felében zsinórövvel váltanak fel.

Arch. Értesítő. 1908. 2. füzet.

"*■■&** *** ’

"i. Rákóczi Zsigmondi fejedelem. 2. II. Apafy Mihály fejedelem.

I. TABLA.

(

i. Szász itju

2. Előkelő szász.

3. Nagyszebeni szász királybíró.

4. Brassói főbíró.

II. TABI.A,

IOO

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

A XVII. század végső évtizedeiben a török hatalom és befolyás meg-
szűntével a viseletben közel másfél századon át kimutatható törökös befolyás
is egyszerre megszűnik. A hosszú jancsárdolmány helyett a kurtánka jön
divatba, rézsútosan, csákóra vágott szárnyakkal. Eltűnik a papucshordás és
fejborotválás divatja is, helyette franczia módra a vállakra omló fürtös haj-
viselet lépvén életbe.

Az egyes öltözetdarabokat illetőleg, a legalsó volt a fehér vászon, vagy
gyolcs ing és a mai formájú bő gatya. A felimeget régebben a pánczél alatt
hordták s azért pánczélingnek is mondták. Közvetlen az ing fölé öltötték a
dolmányt. Mellény a század végéig ösmeretlen volt. Úgy látszik franczia min-
tára csak a következő században terjedt el. A dolmány rendszerint ú. n. kutya-
füles ujjhaj tókával bírt. A jancsárdolmány szárnyait, hogy a járást ne akadá-
lyozza, gyakran két oldalt az övbe dugták be. A béleletlent félszer dolmátiy-mA
s a béleltet kétszer dolmány -nak is nevezték.

E század férfiviseletében, a dolmányoknak megfelelően a menték is hosszú,
vagy boér menték és kurta menték voltak.

A palást részint ujjatlan, olykor azonban földigérő sipujjakkal van ellátva.
A köpeny égnék ujjai vannak. A szűr a mai formájú, négyszögletű gallérral, a
guba szintén a mai forma, szintúgy a népies ködmön is. A kaczagány a dísz- és
hadiöltözethez tartozott és párducz-, farkas- vagy medvebőrből készült.

A nadrág a régi magyaros forma szerinti szűk szárú volt és a derékon
szíjjal kötötték össze. A század második felében, rendszerint más színű sala-
várit , vagy salavárdit is húztak reá.

A csizma czitromsárga, karmazsinvörös, sőt kék szattyánból is készült, a
közönségesebbeket pedig fekete kordoványból, vagy bagariából csinálták.

A csizmára e században a sarkantyút már felszegezték, míg az előző
korszakokban felkötve hordták.

E korszakban a nőkkel egyidejűleg a férfiak is viselnek karmantyút.
Különösen a szász földön van divatban, hol az előkelő férfiak és polgárok
egyaránt hordanak bársonyból készült, szőrmével bélelt és egész nyestból
csinált karmantyúkat. (III. Tábla. 2 — 4. sz. képeink.)

A fegyverzet, már a hadi viselethez tartozván, ezúttal tanulmányunk
keretén kívül esik. Annyit azonban meg kell említenünk, hogy a szablya az
úri viselet elengedhetetlen kelléke volt, s hogy Erdélyben a fejedelmi méltóság
jelvénye volt a buzogány , mely e korban gömbfejű, vagy gerezdes.

Az erdélyi viselet történetének épen ezen korszakára nézve legbecsesebb
forrásunk, az egykorú és így szemtanú Apor Péter , a kinek művéből,* kapcso-
latban itt bemutatandó képeinkkel némely jellemző adatot még ideigtatunk :

Egyszer az fejedelemasszony adván ki udvartól két előrenden való frajját,
abban az lakodalomban tengerszín bársony köntösben volt Apafii Mihály, az
akkori szokás szerént az mentéjén leeresztett posztó lévén, kívül lévén az nuszt
béllés az posztón, az fejében akkor hosszú nusztos süveg volt, köves medályban

* Metamorpbosis Transylvanise. Magyar Történelmi emlékek: II. o. n. k. Pest, 1863
337-. 346., 347- 1

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

IOI

álló kolcsagtoll benne, mint egy tisztító seprű olyan szélyesen, — olyat penig
másnak nem volt szabad viselni. (Rákóczy Zsigmond is ilyet viselt. I. Tábla. i. sz.)

Az nagyja az embereknek nusztos süveget viselt pompára, medály rajta
s abból kolcsagtoll állott ki ; de csak az közönséges főemberek is, ha csak
jóféle gyöngyből csinált bokrétát is viseltének ; nyárban penig az ifiak virágból
való bokrétát is tettenek süvegekben, félj ül tévén az köves, vagy gyöngyös
bokrétát. Az úrfiak két, három, némelykor négyszerű nuszt, farkas süveget
viseltének, abban forgó vagy kerecsen- vagy rárótoll volt, kétfelé kifordulván,
néha összemenvén ; némelyek sastollas forgót, de az úrfiak is többnyire mind
egy pár ráró- vagy kerecsentollat, aranyból csinált és drágakövekkel megrakott
forgóban. De mindenekfelett gyönyörűséges volt, mikor három szál darutollat
köves medályban rakva tettek az ifjak süvegekben. Akkor sok darvakat tartot-
tanak fejedelem, urak, főemberek udvarában és mivel az darvak többnyire
szürkék, kiszedték az tollakat szép gyengén, s fa olajat öntöttének az tolla
tokjában s ismét helyre rakták az kiszedett tollakat, úgy fejérredtenek meg.
Mikor az olyan úrfiak darutollas süvegben lódingoson, tarsolyoson felültenek
üszely berzsenynyel veresen festett köves, gyöngyös, klárisos szerszámokkal,
aranynyal szőtt portai czafrangokkal felöltöztetett lovakra, annak is homlokán
bársonyra varrott, drága medályban rakott három s néha két szál darutoll,
lévén ezüst kengyelekben lábai, csizmáján aranyos sarkantyú gyémánttal, vagy
rubinttal, smaragddal megrakva, utána az sastollas párducz-, tigris- farkasbőrös
szolga, azokon nagy ezüst, aranyos gombok, egynéhány rend ezüst lánczokra
szorítva, elől az elkészíttetett, sok képen czifra vezeték paripák, megugratta
szép moderatióval magát a lovon, fútták az török sípot, trombitát ; bizony
akármely király udvara Európában cum recreatione megnézhette volna.
Az ifjú legények, az kiktől kitölt, viseltek ezüst, aranyos tollas buzogánt, bár-
sonynyal volt borítva az nyele, az régi penig ugyan ezüstös, aranyos ; az kitől
penig ólján ki nem tölt, vas buzogánt viselt, az nyele ezüstös aranyos volt,
némelyek pedig hasonló nyelű vagy czifra baltát, vagy csákánt viseltének.
Az mely ifjú legénytől az sem tölt ki, tatárkorbácsot viselt. Téli keztyűt ki
párduczbőrből, ki hiúzbőrből, ki rókabőrből viselt, az nyári keztyűnek híre
helye sem volt.

Az uraknak, első főrendeknek az pompára való mentéjek hosszú volt,
annak nagy hosszú széles galléra, hogy majd az háta közepit érte. Némelyek-
nek ezen galléron kívül vagy nuszt volt, vagy hiúz, vagy róka torok, vagy
valami drága bőr, — az két újjá úgy fityegett az földig, az mente ujja kutya-
füles volt.

Hosszú mentéket is viseltének az akkori emberek, melyet boér mentének
híttanak, az urak s főemberek jóféle posztóból, rókabőrrel megbérelve, az
nemes emberek veres muszulyból, báránybőrrel bérelve.

Mind urak, főnemesség az köntösöket zsinór helyett galanddal szegették
be, az urak ezüst, arany galandban, az nemesek selyem galandban.

Nyárban az öreg urak matériaköntösben jártának, az vagy bíbor, vagy
kanavász, vagy kamuka volt, — mert bársonyban az fejedelmen kívül másnak
járni szabad nem volt : az ifjú urak penig karban kivágott olyan foszlán horvát

i. Nagyszebeni polgármester.

2. Szász tanácsúr.

Szász tanácsúr.

Nagyszebeni szász polgár.

III. TÁBLA.

Szász falusi biró

2. Erdélyi franciscanus barát.

3. Magyar kálvinista pap.

4. Magyar kálvinista pap.

IV. TABLA

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

IO4

módra kivágva, abból kifüggött vagy skofiummal, vagy aranyfonállal varrott
ingeknek az ujja. Salavárit is viseltének az ifjú legények, mind úrfiak, mind
nemesek ; az nadrág hasítékáig ért a salavári, ott belől, nadrágon ezüst, vagy
selyem sinór lévén rakva két renddel, az sinorok végiben félújjnyi ezüst vastag
tők, azokat sinoron által vonták a salavári lyukain s úgy kötötték az nadrághoz.

Ezúttal bemutatott s eddig még kiadatlan viselet képeink csaknem mind
a M. N. Múzeum két costüm codexéből, a M. Tud. Akadémia costüm codexéből
és Marsigli vízfestményeiből kerültek ki.

Eddig ismeretes forrásainknál sok tekintetben becsesebb adatokat nyúj-
tanak ezek számunkra. Mert míg eddig ösmert anyagunk a fejedelmek, főurak
és a harczos nemesség viseletére vonatkozó képekben bővelkedik túlnyomólag,
addig mostani forrásaink a köznép, a polgárság, a jómódú középosztály és az
iparosok, tehát a XVII. századbeli tulajdonképeni erdélyi társadalom viseletét
varázsolják elénk.

Ipartörténeti szempontból is különösen érdekesek közöttük az iparosok
viseletképei, ■ — a mezítlábas vándorló legény, a jómódú városi ötvös, vagy a
korcsolyás, a mely mesterség ezen a néven ma már nem is igen ösmeretes,
vagy legalább is nem számít az ipari mesterségek közé. Bortermeléssel és
pinczekezeléssel foglalkozó helyeken külön mesterség volt a nagy hordókkal
való bánás, azoknak szállítása és a pinczékbe a létraszerű «korcsolyán» való
leeresztése. Ezek voltak a « korcsolyások », kiknek egyes városokban, így pél-
dául Miskolczon már 1573-ban rendes czéhük volt. (IX. Tábla 2. sz.)

Nem kevésbbé érdekes az anababtista, vagy habán fazekas (IX. Tábla
1. sz.) kezében mestersége jelvényével, egy butykossal. Tudjuk, hogy ezek mily
jelentős szerepet játszottak Felső-Magyarország és Erdély művészi fajánsz ipa-
rának megteremtésében.*

Ezúttal bemutatott képeink a következők :

Rákóczy Zsigmond fejedelem arczképe. Hosszú hajat, körszakáit és pöd-
rött bajuszt visel. Fején magas nyusztprémes, zöld zacskós kucsma, melybe
elől a fejedelmet megillető seprű formán széles kócsagforgó van dugva. Piros
béllésű és ujhajtókás, zöld színű virágos brokát dolmánya kaftánszerűleg, csak-
nem bokájáig ér s elől sűrűn alkalmazott apró zsinórgombolókkal záródik.
Derekát megygyszínű szövetöv szorítja. Dolmánya fölébe sárga színű, egészen
hermelinnel bélelt és szegett, nagy négyszegletű hermelingallérú, hosszú ujjú, a
földet érő palást van vetve. A palástnak bent, hátul zsebe van. Lábain hegyes
orrú, czitromsárga csizmák. Kezében kurta piros nyelű gerezdes gömbfejű, feje-
delmi buzogány.** (I Tábla. 1. sz.)

II. Apaffi Mihály fejedelem arczképe. Hajadonfővel, középválasztékos,
simára lefésült hajjal, mely be van fonva és hátul varkocsba felkötve. Arcza
simára beretvált, bajusz és szakáltalan. Öltözete sötétzöld dolmány, elől sűrűn
egymás mellé varrott aranygombokkal, derekán széles megygyszínű szövetöv,

* Szerző : A Habánok története Magyarországon és a habán majolika : Művészi ipar.
1889. évf. 171. 1.

** Effigies Principum. Transylvaniae. 1697. Kézirati codex a M. N. Múzeum könyvtárában.
Föl. Lat. 1702. sz. 8. lap.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

I°5

nadrágja szintén megygyszínű, elől magasan és kereken lekanyarított szárú,
hegyes orrú csizmája karmazsin színű bőrből készült s kurta szárú, tarajos
sarkantyúval bir. Hosszú ujjú panyokára vetett, nyuszi bélésű és szegélyű
megygyszínű mentéje elől nyolcz pár széles, aranynyal átszőtt galandos gom-
bolóval és hegyes nagy aranyozott gombokkal ellátott. A madárfejes markolatú,
kézvédős, aranyozott pántokkal díszített s zöld bársonynyal borított hüvelyű
kard, gyengén görbülő magyar szablya, mely vállán keresztül vetett aranynyal
átszőtt zsinóron lóg. Dolmány ujjain megygyszínű, nagy hajtókák. Jobbjában
kormánypálczát tart.1 (I. Tábla 2. sz.)

Nemesek a XVII. századból. Az egyik profilban áll. Piros szövetű szűk
nadrágot, czitromsárga s hegyes csúcsba vágott szárú szattyán csizmát és csak-
nem bokáig érő hosszú, velenczei kékszínű dolmányt visel, melynek egyik
szára, hogy a menést ne akadályozza, a feketén csíkozott, négyszeresen csavart
sárga zsinórövbe van feltűzve, miközben fehér béllése látszik. A dolmány eleje
skofiumos egyenes aranyzsinórzattal és három sor aranyozott gömbölyű gomb-
bal díszített. A gombolok végén egy-egy kis arany bojt lóg. Az újjakon megygy-
színű hajtóka. A vállon keresztül van vetve az aranyszegélyű piros szattyánból
készült kardtartó szíj. Rajta piros bőrhüvelyű hajlott markolatú s egyenes
keresztvasú rézzel kivert szablya lóg. A panyókán lelógó, rózsaszínű posztóból
készült mentét, mely farkasbőr prémmel van szegve és bélelve, vállán két
négyzetalakú aranyozott és piros köves csatt tartja össze. Fején széles farkas-
bőr peremű megygyszínű zacskójú kucsma. Arcza napbarnított színével, szép
sasorrával, kurtára vágott fekete hajával s kifent kis fekete bajuszával igazi
magyar typus. Egyik kezét övén nyugtatja, míg a másikkal hátra nyúlva,
bokáján alul érő mentéjét fogja fel.

A másik szorosan mellette állva és szembefordulva beszél vele, mit élénk
kézmozdulattal kisér. Ennek is sárga szattyán csizmája van, a melyet azonban
bokájáig betakar a magas, felálló gallérú, elől végig egyenes vágású, király-
vörös posztóból készült dolmány. Elől fekete zsinórzattal és gombokkal. Ujja
hajtókája kék. Öve arany paszománttal szegett piros szattyán. Vállán keresztül
vetve a kardszíj. Két piros köves csattal összefoglalt párduczkaczagányt visel.
Fején szürke prémes, kék zacskós kucsma. Jobbjában botot tart. Tömör nagy
bajuszszal. Beich és Amigoin freskója 1688-ból, a schleissheimi, bajor királyi
kastélyban.2 (I. Tábla 3. sz.)

Hajdú. Sötétkék szűk nadrágot, nyers bőrből készült csizmát, vörös
szövetövet egészen kurta, elől sárga zsinórgombolós, apró gömbölyű rézgom-
bokkal ellátott, megygyszín hajtókás zöld posztó dolmányt, panyókára vetett
sötétszürke hosszú köpenyt, fején pedig keskeny karimájú gyűrött nemez kala-
pot visel. Pödrött kis fekete bajusza van. Kezében hosszú kovás szerkezetű
puskát tart s oldalán fekete zsinór kardkötőn fekete csontmarkolatú s egyenes
keresztvasú szablya lóg. Beich és Amigoni falfestménye.3 (I. Tábla 4. sz.)

1 Ugyanott. Utolsó lap

2 Az 1900-iki párisi huszárkiállítás anyagából.

5 Ugyanott.

i. Bárczasági szász pap.

Szász falusi pap.

3. Evangélikus szász pap.

4. Evangélikus szász pap egyházi omátusban.

V. TÁBLA.

i. Nem egyesült görög-keleti pap.

3. Görög-keleti pap.

4. Oláhországi püspök.

2. Oláh falusi pap.

VI. TABLA

io8

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ

Szász ifjú. Vállra omló hosszú hajjal, bajusz és szakáltalan. Öltözete
megygyszínü dolmány, apró fekete gombokkal. Derekán kékszínű csavart
szövetöv. Ujjam sötét megygyszín hajtókák. Piros szűk nadrágja karmazsin-
vörös delisaruban végződik, szárán sárga bőrkapczával. Nyakán lehajtott fehér
csipkés inggallér. Panyókára vetett mentéje megygyszínü és nyuszi béllésű,
tizenkét pár fekete paszománt gombolóval és hasonló nagy fekete hegyes
gombokkal. E fölébe van vetve a nagy négyszögletű gallérú, hosszú sípújjú
fekete védőköpenyeg, a minőt a szász nők is szoktak viselni e korban. Jobb
kezében vörös bársonyzacskós, széles nyusztprémes kucsmáját csücskénél fogva
tartja, míg balkezében virágszálat visz.1 (II. Tábla i. sz.)

Előkelő szász. Fején megygyszín zacskós, széles nyusztprémes kucsma.
Hosszú hajat, bajuszt és körszakáit visel. Egész öltözete megygyszínü. Hosszú
dolmánya újjhajtókás, derekán csavart kék színű szövetöv. Panyókára vetett
mentéjének nagy négyszegletű nyusztgallérja van s béllése is ugyané szőr-
méből készült. Fent két pár rendkívüli nagy és széles fekete paszománt
gombolóval, szintén gombkötő munkájú, óriási fekete gombokkal. Elegyes
orrú csizmája czitromsárga szattyánból készült. Bal kezében botot hord.2
(II. Tábla 2. sz.)

Nagyszebeni szász királybiró. Egészen sötét megygyszínü öltözetet visel,
mely szűk nadrág, elől térden felül érő lekanyarított ránczos szárú czitrom-
sárga csizma, csákóra vágott dolmány, aranynyal szegett lilaszínű öv s vala-
mivel térden alul érő, zöld selyembélésű mentéből áll, mely utóbbi csak jobb
karjában van beöltve, míg bal válla panyókára lóg. A dolmány sűrűn alkal-
mazott hegyes gombokkal s apró zsinórgombolókkal ellátott, ujjának pedig
világos megygyszín bársony hajtókája van. A mente sűrűn felvarrott s kofiumos
galandos gombolókkal s szintén hegyes gombokkal van ellátva. Fején magas
nyusztprémes kucsma s kezein behasított kurta kézelős keztyű. Vállra omló
hajat, körszakállt és bajuszt hord. A mente elől vékony selyemzsinórral van
összekötve, melynek végén arany bojt lóg. Balkezében fehér csontfogan tyús
nádpálcza.3 (II. Tábla 3. sz.)

Brassói főbiró. Úgy van öltözve, mint általában az előkelő szász urak.
Bokájáig érő, megygyszínü mentéjének két oldalzsebe fehér prémmel szegett
s elől kilencz pár széles arany skofiumos gombolóval és ugyanannyi hegyes,
ötvösművű gombbal ellátott. E fölébe van vetve a földigérő sípujjakkal ellátott
hosszú lilaszínű köpeny, melynek hátán fehér szőrméből, csaknem derékig érő
nagy négyszögletű gallérja van. Hosszú haja vállaira omlik. Szakáit és pödrött
hosszú bajuszt visel.4 (II. Tábla 4. sz.)

Nagyszebeni polgármester. Ügy van öltözve, mint a királybiró, csakhogy
egészen felöltött mentéje jóval hosszabb, fehér prémmel szegett világos megygy-
szín bársonyból készült s elől hét pár, barokkos stylű, akanthus levélforma
arany skofiumos gombolóval és ugyanannyi nagy gömbölyű gombbal van

1 Marsigli víz festménye.

2 Marsigli vízfestménye.

5 A M. N. Múzeum codexéből.

4 Ugyanott.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

IO9

ellátva. A mente derékba szabott s alól két oldalt felhasított. Derekán, oldalt
két aranybojtos kurta szorítózsinór lóg. Kucsmájának világos megygyszín zacs-
kója van. Fehér keztyűket visel és jobbjában botot hord.1 (III. Tábla I. sz.)

Szász tanács úr. Fején széles nyestprémű piros zacskós kucsma. Kör-
szakáit, nagy bajuszt és vállaira omló hosszú hajat visel. Öltözete csizmaszár-
középig érő fehér prémmel béllelt s ugyanolyan keskeny gallérú, hosszú
megygyszín dolmány, mely elől sűrűn egymás mellé varrt tizenhárom fekete
szövetgombbal gombolódik. A gomboló vékony fekete zsinór, mely makkokkal
van felvarrva. Lábán magas, ránczosszárú sárga szattyán csizma. Az egész
öltözet fölibe kék béllésű, nagy kerekgallérú, bokáig érő, hosszú sötétszürke
palástszerű ujjatlan köpeny van borítva, mely elől hét pár, barna szőrből
szövött széles galandú gombolóval s ugyanannyi, tojásdad alakú nagy fekete
szövetburkolatú gombbal díszített, fent pedig bojtos zsinórral van összekötve.
A köpeny alatt kezeit zöld posztóból készült béllelt karmantyúba dugva tartja.2
(III. Tábla 2. sz.)

Szász tanács úr. Egészen úgy öltözve, mint az előző, csakhogy mentéje
fehér prémes zöld szövetből készült, a mely elől nyolcz nagy tojásdad alakú,
kötött fekete gombbal és gomboló zsinórral van ellátva, mely utóbbiak végét
egy makk képezi. Kezét egész nyestből készült karmantyúba dugja. E fölibe
borítva kék béllésű és saját szövetjéből való nagy gallérral ellátott sötét-
szürke nagy köpeny van vetve, melyet elől fekete zsinórkötő tart össze.3 4
(ILI. Tábla 3. sz.)

Nagyszebeni szász polgár. Csizmaszárközépig érő, derékba szabott nyest-
prémmel bélelt és szegett, hosszú lilaszínű mentével, melyen elől nyolcz körte-
alakú nagy gomb van. Két oldalt prémmel szegett zsebbel s alól két oldalt
egy arasznyira felhasítva. Fején vörös zacskós nyusztprémmel szegett kucsma
van. Kezeit egy vörös posztóval bélelt egész nyestből készült karmantyúba
dugva tartja. Fekete ránczos szárú csizmát visel Vállára omló hosszú haja,
korszakába és bajusza vand III. Tábla 4. sz.)

Szász falusi bíró. Bő kék nadrágot, lehajtott szárú nagy fekete ránczos csiz-
mát, piros bélésű, térdig érő, lilaszínű zekét visel, melynek négyszegletű piros
ujjhajtókája van s inggallérja le van hajtva. Elől egymással váltakozó hét pár
ezüst kapocscsal és hat tojásdad alakú nagy fekete gombbal záródik. E fölébe
sárga köpeny van öltve, melynek szűrgallérja s nyitott széles szájú, piros
béllésű sípujja van, — azonban karöltőnyílásán van felöltve s ujjai hátra
lógnak. Fent az összekapcsolásnál virágformára kivágott megygyszínű bőrrel,
vagy szövettel van díszítve. Vörös zacskós, nyusztprémes kucsma fejezi be az
öltözetet. Vállra omló hosszú hajat, körszakáit és hosszú pödrött bajuszt visel.5
(IV. Tábla 1. sz.)

Erdélyi franciscanus barát. Bokáig érő durva, sötét kávészínű szövetből

1 A M. N. Múzeum codexéből

2 A M. Tud. Akadémia codexéből

3 A M. N. Múzeum codexéből.

4 Ugyanott.

s Ugyanott.

2. Falusi kántor.

i. Szász városi tanító.

4. Magyar kálvinista deák

Székely katholikus tanuló.

VII. TABLA

i. Kálvinista tanuló .

2. Szász tanuló.

3. Szász tanuló.

4. Szász mesterember.

VIII. TABLA.

I 12

archzeoi.ogiai értesítő.

készült ujjas kámzsát visel, melyet derekán kétszer körülcsavart fekete kötél
szorít össze, melynek vége oldalt végig lelóg. Nyakán kétszeres gallér, a
kámzsa pedig különben fedetlen fejére van húzva. Bajuszt és körszakáit visel.
Mezítelen lábbal, bőrkantáros fatalpú papucsban jár. Bal kezében olvasót visz.1
(IV. Tábla 2. sz.)

Magyar kálvinista pap. Csaknem bokáig érő, elől sűrűn felvarrott apró
gombokkal záródó megygyszínű dolmányt visel, melyet keskeny kék szövetöv
szorít derekához. Ujj haj tokákkal. E fölébe hasított ujjú kék színű palástszerű
köpeny van vetve. Lábain hegyes orrú fekete csizmák. Fején széles nyuszt-
prémes, megygyszín zacskós kucsma. Bal kezében könyvet visz. Körszakáit,
bajuszt és hosszú hajat visel.2 (IV. Tábla 3. sz.)

Magyar kálvinista pap. Ránczos szárú nagy fekete bagaria csizmában,
fél csizmaszárig érő hosszú lilaszín posztó dolmányban, mely elől derékig sűrűn
el van látva fekete hegyes szőrgombokkal s béllése sárga tafota. Öve három-
szoros kötésbe fogott szürke zsinórból készült. E fölé van öltve a hasonló
színű és bokáig érő hosszú mente, mely hátul térdmagasságig föl van hasítva
s belül ugyancsak térdig sárga tafotával, azonfelül pedig fehér szőrmével
béllelt. Vállánál karöltő nyílása van, mely fehér prémmel van körülszegve.
Karjai itt vannak kiöltve s a hosszú sípujjak, melyek alul jó magasan föl
vannak vágva és öt-öt fekete apró szőrgombbal ellátva, szintén csaknem bokáig
érnek. A mente elől térdmagasságig keskeny fehér prémmel körülszegett s
elől fekete, nagyobb szőrgombokkal bír, hátán nagy négyszögletű fehér szőr-
gallér. Fején széles karimájú, alacsony tetejű nagy nemezkalap van. Fürtös
nagy haja vállaira omlik és pödrött bajuszt visel. Jobbjában botot visz.3-
(IV. Tábla 4. sz.)

Bárczasági szász pap. Fején széles karimájú dinnye alakú fekete kalap.
Lilaszín béllésű hosszú zöld dolmányban, melyet piros szövetöv szorít, nyakán
kihajtott csipkés inggallérral. E fölébe öltve, sok ránczba szedett, négyszegletű
hátgalléros, felálló nyak gallérú, bokáig érő, lilaszín béllésű, hasított sípujjú
köpenypalást van öltve. Lábain hegyes orrú fekete bőrcsizma. Balkezében
könyvet visz. Hosszú hajat, körszakáit és bajuszt visel.4 (V. Tábla x. sz.)

Szász falusi pap. Csizmaszárközépig érő, vörös béllésű, lilaszínű dolmányt
visel, mely elől sűrűn egymás mellé varrott ezüst galand gombolóval és apró
felete gombokkal záródik. Derekát többszörösen csavart szürke szövetöv szorítja,
újjainak végén három rend széles fekete zsinór van felvarrva. Ránczos szárú
fekete bőrcsizmát visel. E fölébe van öltve kék béllésű fekete selyem palástja,
melynek vendégujjai csaknem bokáig érnek, fent azonban mellette hosszú kar-
öltő nyílás van kivágva s két karja itt van kiöltve. A palást eleje mindkét
oldalán sűrű ránczba van szedve. Magas, felálló gallérja és válla széles fekete
zsinórral szegett. Fején lilaszín zacskós, magas nyusztprémes kucsma. Vállára

1 Marsigli vízfestménye.

2 Ugyanott

A M. N. Múzeum codexéből

4 Marsigli vízfestménye.

EMLEKEK ES LELETEK.

113

omló hosszú hajat, körszakáit és bajuszt visel. Egyik kezében sárga keztyűt, a
másikban ezüst íoggantyús nádpálczát tart.1 (V. Tábla 2. sz.)

Evangélikus szász pap. Fején fekete bársony zacskós, széles nyusztprémes
kucsma. Bajuszt és hosszú nagy szakáit visel. Hosszú megygyszínű dolmánya
elől fekete apró zsinórgombolókkal záródik. Derekát háromszoros csavart
szövetöv szorítja. E fölébe öltve, kék béllésű, bokáig érő hosszú, hasított síp-
ujjú, nagy gallérú, ránczos fekete palástot visel. Lábain hegyes orrú fekete
csizmák. Balkezében könyvet visz.2 (V. Tábla 3. sz.)

Evangélikus szász pap egyházi ornátusban. Az előző alaknál leírt öltö-
zetet viseli, csakhogy hajadonfővel van ábrázolva. Nyakán lehajtott csipke-
gallér. Nyakába kötve, mellét félig s azontúl egész ruházatát csaknem boká-
jáig betakaró fehér vászon kötényt visel. Kezét elől összekulcsolva tartja.3
(V. Tábla 4. sz.)

Nem egyesült görögkeleti pap. Bokáig érő, kaftánszerű, megygyszínű
ruhát visel, mely elől végig sűrűn felvarrott apró fekete zsinórgombolókkal
van ellátva, s melyet derekán zöld szövetöv szorít. E fölébe panyókára vetve
térdig érő zöld posztó kabátot visel. Lábain hegyes orrú fekete csizmák.
Hosszú hajat, bajuszt és hosszú körszakáit hord. Fején igen széles lehajló
karimájú s magas, vágott kúpalakú tetejű fekete nemez kalap.4 (VI. Tábla. 1. sz.)

Oláh falusi pap. Öltözete sárgásfehér bő posztó nadrág s oldalt felhasított
szárú, deli saru fekete bőrből. Térden felül érő báránybőrből készült, szőrmé-
jével befelé fordított zekéje, keskeny fekete és fehér koczkás szallaggal szegett.
Két oldalt zsebe van. Két kezefejét elől az ujjakba dugja s hóna alatt nagy
bunkós botot visz. Haja vállaira omlik, körszakáit és bajuszt visel. Fején lila-
színű, féldinnye alakú sapka van.5 (VI. Tábla 2. sz.)

Görögkeleti pap. Fekete, törökös bugyogóban és fekete papucsban. Öltönye
bokáig érő, bőujjú, kék béllésű, fekete bő köpenyeg. Fején hengeralakú és
fúltakarókkal ellátott sötétbarna szövet föveg. Hosszú haja vállaira omlik.
Körszakáit és bajuszt visel. Jobb kezében olvasó.6 (VI. Tábla 3. sz )

Oláhországi püspök. A keleti örmény papok szokott öltözetében Fekete
törökös bugyogóban, mely bokában van megkötve. Fekete harisnyában és
papucsban. Az egész fölébe igen széles és bőujjú s bokáig érő lilaszínű béllésű,
fekete köppeny van öltve. LIengeralakú, lapos tetejű, magas nemez fövege,
derekáig lelógó fekete kendővel van letakarva. Jobb kezében fehér csont-
foggantyús nádbot. Hosszú szakáit és bajuszt visel.7 (VI. Tábla 4. sz.)

Szász városi tanító. Fején széles nyusztprémes, lilaszín zacskós kucsma.
Vékony bajuszt és vállaira omló hajat visel. Öltözete piros béllésű és ugyan-
olyan négyszögletű ujjhajtókás hosszú lilaszín dolmány, mely elől sűrűn egymás
mellé varrott négyszögletű lapos csattokkal záródik Alacsony gallérjára áttört

1 A M. N. Múzeum codexeből.

2 Marsigli vízfestménye.

5 Ugyanott.

4 Ugyanott.

> A M. N. Múzeum codexéből.

6 Ugyanott.

7 A M, N. Múzeum codexéből.

Arch. Értesítő. 1908. 2. füzet.

i. Anababtista fazekas.

2. Korcsolyás.

4. Székely paraszt.

3. Vándorló mesterlegény.

IX. TABLA.

i. Postakocsis.

2. Szísz paraszt.

3. Ökörhajcsár.

4. Oláhországi paraszt.

X. TABLA.

ARCH.'EOLOGIAI ÉRTESÍTŐ.

1 1 6

fehér csipkegallér van kihajtva. Derekát csavart fehér szövetöv szorítja. E fölébe
van öltve bokáig érő hosszú, kerek nagy gallérú, kék béllésű s elől sűrűn
ránczokba szedett ujjatlan fekete palástja, mely a két oldalt hasított nagy kar-
öltő nyíláson át van felöltve. Egyik kezében szürke keztyűt, a másikban vékony
nádpálczáját viszi.1 (VII. Tábla i. sz.)

Falusi kántor. Nagy fekete bagariabőr csizmát visel, melyen lefelé hajló,
tarajos nagy felszíjjazott sarkantyúk vannak. Öltözete csaknem bokáig érő
magas felálló gallérú barna posztóból készült tóga, elől zsinóros apró gom-
bolóval. Ujjain nagy megygyszínű bársony hajtóka. Kihajlott bélése megygy-
színű. Válláról fekete szíjjon szürke szövettarisznya lóg. Fején vágott kúpalakú
tetejű, széles felhajlott nagy karimájú fekete nemezkalap van, melynek kari-
mája mögé irattekercs van dugva. Hosszú haja vállára omlik. Csak bajuszt
visel. Jobb kezében vastag hosszú botot hord.2 (VII. Tábla 2. sz.)

Székely katholikus tanuló. Székely paraszt fiút ábrázol. Szűk nadrágja
kék posztóból van s fekete szíjjal fűzött bocskort hord. Csákóra vágott, gallér-
talan fekete zekéje sárgásbarna szövetövvel ellátott, melynek két vége hátul
hosszan lelóg. Két kezén akasztóval is ellátott ujjatlan sárga, bőrkeztyűk.
Fején hegyes báránybőr sapkát visel. Bajusztalan s hosszú fekete haja válláig
ér. Hóna alatt imakönyvet hord.3 (VII. Tábla 3. sz.)

Magyar kálvinista diák. Egész öltözete lilaszín posztó. Fekete hegyes
orrú csizmájának szára elől félköralakban lekanyarított s térden felül ér.
Csákóra vágott aljú dolmánya elől végig sűrűn el van látva fekete hegyes
szőrgombokkal, azonban minden zsinórzat nélkül. Ujjhajtókája megygyszín
piros. Derekán négyszeres sötétkék zsinóröv. Mentéje tógaszerü, hosszú, bokáig
érő keskeny fehér prémmel van körülszegve s belül térdmagasságig sárga
tafotával, azonfelül pedig fehér szőrmével bélelt. Elől tizenegy pár gomboló
zsinórral ellátott. Derekán az összehúzásra fekete bojtos zsinór lóg. Elöl fent
fekete zsinór tartja össze. Feje födetlen s hátrafésült hosszú hajat és bajuszt
hord. Jobbjában irattekercset tart, baljában pedig széles nyusztprémes zacskós
kucsmáját viszi.4 (VII. Tábla 4. sz.)

Kálvinista tanuló. Hajadonfővel, hátrafésült hajjal, csupasz arczczal.
Öltözete bokáig érő hosszú megygyszínű dolmány, elől kilencz pár apró
fekete zsinórgombolóval, lehajtott keskeny gallérral. Derekát zöld szövetöv
szorítja. Erre van felöltve a rövid ujjú, bokán alul érő zöld tóga, melynek a
csípő táján két oldalt behasított zsebe van. Balkezében csücskénél fogva tartja
nyusztprémes, megygyszín zacskós kucsmáját. Lábain hegyes orrú, fekete bőr-
csizmák.5 (VIII. Tábla 1. sz.)

Szász tanuló. Fején vágott kúpalakú, széles nagy lehajtott karimájú,
fekete szallaggal körülvett fekete nemez kalap. Haja fürtökben omlik vállaira,
csak bajuszt visel. Öltözete felálló fehér inggallér, lehajtott széles gallérú s

1 A M. Tud. Akadémia codexéből.

2 A M. N. Múzeum codexéből.

3 Ugyanott.

4 Ugyanott.

5 Marsigli vízfestménye.

EMLEKEK ES LELETEK.

117

csaknem bokáig érő megygyszínű dolmány, melyet kék szövetöv szorít. E fölébe
panyókára vetve viseli a nagy gallérú, bokán alul érő fekete köpenyeget,
melynek sípujjai a földet érik. Lábain hegyes orrú fekete bőr csizmák.1
(VIII. Tábla 2. sz.)

Szász tanuló. Csizmaszárközépig érő megygyszín hajtókás, derékba szabott
és téglavörös színű dolmányt visel, melyet szürke csavart szövetöv szorít. Elől
szorosan egymás mellé varrott, hosszúkás négyszögletű ezüst csattokkal záródik.
Hímzett fehér csipke inggallérja a dolmányon ki van hajtva. Ránczos szárú,
hegyes orrú fekete csizmát visel. E fölébe borítva galléros fekete köpenye van,
melynek sípújjai bokáig érnek. Háromszögletű, felhajtott karimájú, francziás
nemezkalapja van. Hosszú haja vállára omlik. Bajuszt és szakáit nem visel.
A köpeny elől karikás ezüstlánczczal van egybeakasztva.2 (VIII. Tábla 3. sz.)

Szász mesterember. Fején rendkívüli nagy vágott kúpalakú tetejű, széles
lapos karimájú fekete nemezkalap. Hosszú hajat, körszakállt és bajuszt visel. Öltö-
zete lehajtott csipkés fehér inggallér. Elől kilencz fekete szőrmegombbal ellátott
ujjhajtókás, kurta megygyszínű dolmány, melyet szürke szövetöv szorít. Szűk
nadrágja halványkék posztó, melyre fent lekanyarított magas szárú, hegyes
orrú, fekete csizma van húzva. E fölébe félig felöltve és félig panyókán zöld
béllésű, világoskék mentét visel, melyen elől tíz pár fekete zsinóros gomboló
van. E mente ujjai oly kurták, hogy belőlük a dolmány ujjai csaknem könyökig
kilátszanak.3 (VIII. Tábla 4. sz.)

Anababtista fazekas. Egészen kávészínbarna öltözetet visel. Czikkelyes
dinnyeformájú sapkája, elől behasított, széles farkas prémmel szegett. Rövid
hajat, körszakáit és bajuszt hord. Derékba szabott felálló gallérú dolmánya
középhosszú, elől hét szőrgombbal záródik és két függélyesen hasított zsebe
van. Nadrágja bő. Hegyes orrú, lekanyarított szárú csizmája fekete bagariából
készült. Bal kezében zöld mázas bütyköst visz.4 (IX. Tábla 1. sz.)

Korcsolyás. Zacskós fekete báránybőr sapkát, körszakáit, bajuszt és hosszú
hajat hord. Öltözete kerek, lekanyarított nyakú, oldalt gombolós bőrmellény,
melyből fent az ing egyenes vágású nyaka kilátszik. Barna darócz nadrágja
magas lekanyarított szárú, hegyes orrú fekete bőrcsizmába van húzva. Durva
posztóból készült, derékba szabott sötétbarna gallértalan kabát képezi felső
ruháját. Jobb vállán egy vastag durungokból összerótt létraszerű alkotmányt
czipel, bal kezében pedig kicsiny fonott kosarat visz.5 (IX. Tábla 2. sz.)

Vándorló mesterlegény. Fején keskeny rókaprémmel szegett sötétkék
zacskós kucsma. Szakái és bajusztalan ifjú, hosszú hajjal. Öltözete hosszú,
térden jóval alul érő, sötétkék kerek ujjhajtókás, alól két oldalt felhasított,
elől nyolcz pár zsinórgombolóval ellátott, alacsony gallérú világosbarna dol-
mány, melyet széles sötétkék szövettel bevont kemény öv szorít derekához.
A vállán keresztül vetett keskeny szíjjon oldalán, nagy zsákalakú fehér -vászon-

1 Ugyanott.

2 A M. N. Múzeum codexéből.

? Marsigli vízfestménye

4 Ugyanott.

5 A M. Tud. Akadémia codexéből.

i. Temetésre menő oláh.

2. Hátszegvidéki oláh.

3. Falusi czigány.

XI. TÁBLA.

4. Oláh bojár.

2. Oláhországi sertéskereskedő.

i. Oláhországi fuvaros.

3. Magyar vitézek a XVII. századból.
XII. TÁBLA.

120

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

tarisznya lóg. Sötétkék nadrágját strupfli szorítja a talpa alá, különben pedig
mezítlábakkal van.1 (IX. Tábla 3. sz.)

Székely paraszt. Fehér posztóból szabott bő nadrágot visel, mely alul
szíjjazott bőrtalpú bocskorba van húzva. Derékba szabott gallértalan fekete
posztó zekéjére hasonló színű durva posztóból kurta felső kabát van panyókára
vetve, melynek hosszú ujja fel van hajtva, s melyet fent egy gombbal zsinór
tart össze. Fején csúcsos fekete báránybőr sapka. Hóna alá fogva hosszú
bunkós botot visz. Csak bajuszt visel.2 (IX. Tábla 4. sz.)

Postakocsis. Fekete posztóból készült széles karimájú zacskós kucsmával.
Körszakáit, bajuszt és hosszú hajat visel. Öltözete sötétkék színű, térdig érő
hosszú, elől gombok nélkül záródó, alacsony piros gallérú, négyszegletű piros
ujjhajtókás és ugyanolyan színű béllésű dolmány, a melynek két szárnya elől
fel van fogva s piros bellésével kifelé fordítva hátra van gombolva. Lábain
térden felül érő, lehajtott szárú nagy fekete lovászcsizmák (Szekernyék). Bal
vállán viszi kurtanyelű fonott bőrből készült s a földig érő ostorát, melyen
fent, nyelénél nagy sárga bojt van.3 (X. Tábla 1. sz.)

Szász paraszt. Szűk, kék posztó nadrágot, térden felül érő, lehajtott
szárú, nagy fekete bőrcsizmát s derékba szabott, befelé fordított szőrű, bárány-
bőrből készült, elől nyolcz gömbölyű gombbal záródó világossárgás színű zekét
visel. Oldalán, a vállán keresztül vetett fekete bőrszíjjon lógó szürke szövet-
tarisznyát visel, rókaprémes, kék zacskós kucsmáját jobb kezefejére húzva
tartja, melybe kurta nyelű ostora is dugva van. Kerek szakáit, bajuszt és
bozontos nagy hajat visel.4 (X. Tábla 2. sz.)

Ökörhajcsár. Sárgásfehér durva, bő posztónadrágot visel, mely alul szíj-
jazott bocskorba van húzva. Öltözete durva fehér vászon ing, mely derekán
kék szövetövvel van megszorítva, melynek két vége a kötésnél hátul lelóg.
Övéből oldalt vékony bőrszíjjon fekete bőrtok lóg le, melybe fehér csontnyelű
evőeszköz van dugva. Kék posztó zekéjét panyókára vetve, elől a mellén viszi.
E zeke ujjai fel vannak hasítva s a hasíték mentén valamint elől apró göm-
bölyű ólomgombokkal ellátva. Fején fekete báránybőrből felhajtott karimájú
kucsma. Bajuszt és hátul fonatba kötött hajat visel. Hóna alatt görbe bunkós
bot.5 (X. Tábla 3. sz.)

Oláhországi paraszt. Bugyogószerű bő nadrágot hord, mely fűzött bocs-
korba van húzva. Felső ruhája sárgásfehér durva posztóból készült kaftánszerű,
bokán alul érő, derékba szabott öltöny, melynek négyszegletű nagy piros
ujjhajtókái vannak. Alul két oldalt magasan föl van hasítva. Nagy bozontos
haja, körszakála és bajusza van. Egyik kezében csúcsos fehér báránybőr sap-
káját, másikban bunkós botját viszi.6 (X. Tábla 4. sz.)

Temetésre menő oláh. Lehorgasztott fővel, boglyas nagy hajjal, körszakállal
és bajuszszal, kalap nélkül halad. Öltözete befelé fordított szőrméjű, báránybőr

1 A M. Tud. Akadémia codexéből.

2 A M. N. Múzeum codexéből.

3 A M. Tud. Akadémia codexéből.

4 A M. N Muzeum codexéből.

5 Ugyanott.

6 Ugyanott.

EMLEKKK KS LELETEK

121

zeke, mely czombközépig ér. Elől kék és piros szironnyal kivarrott diszítésű,
mely alsó sarkában nagy liliomot mutat. Ezen alul fűzött bocskorba húzott,
durva fehér daróczból készült bő nadrágot visel. Zekéje fölébe, hasoló durva
fekete posztóból készült térdig érő kabátja van panyókára vetve. Oldalán a
tarisznya rojtos vászon takarója csaknem földig ér. Kezein ujjatlan fekete
szövetkeztyűket visel, s jobb vállán vastag botot czipel.1 (XI. Tábla i. sz.)

Hátszegvidéki oláh. Sárgásfehér, daróczból készült bő nadrágot s fűzött
bocskort, bőrövvel megszorított fehér, czombközépig érő inget s e fölébe
öltve hasonló, hosszú, sárgás, nyusztprémmel szegett és bélelt, keskeny kék
zsinórral díszített s ugyanilyen zsinórgombolókkal ellátott fekete zekét visel,
melynek hajtókái a kézfejre le vannak hajtva. Vállán keresztül vetett s pity-
kékkel díszített, fekete szíjjon oldalán vászon tarisznyát hord, melynek rojtos
és fekete szegős takarója bokájáig csüng. Fején koczkás szövetből, felhajtott
karimájú, spanyolos forma kalap van, melyről hátul hosszú szallag, talán árva-
lányhaj-bokréta lóg. Vállaira omló hajat, hosszú körszakáit és bajuszt visel.
Kezében nagy lándzsát visz, melynek hegyére, hogy véletlenül ne sebezzen,
daróczdarab van szúrva.2 (XI. Tábla 2. sz.)

Falusi czigány. Hegyes orrú, czitromsárga, gyűrött szárú csizmája van,
melyen tarajos nagy sarkantyúk vannak. Rongyos fehér gatyában és ingben,
melyet többszörösen csavart kék szövetöv szorít derekához. Vállára vetve nagy-
gallérú, hosszú, rongyos, sötétbarna köpenyeg. Fején prémezetlen megygyszínű
zacskós kucsma. Szájában kurta szárú, kupaktalan pipa. Jobb kezében vörösréz
bográcsot visz. Bal kezének három ujján, nevezetesen a nagy-, mutató- és kis-
ujján nagy rézgyűrűk vannak. Elől nyitott inge szőrős mellét engedi láttatni.
Hosszú hajat, körszakáit és pödrött hosszú bajuszt visel.3 (XI. Tábla 3. sz.)

Oláh bojár. Törökös, vörös bő bugyogót visel, czitromsárga papucscsal.
E fölébe van öltve, csaknem bokáig érő, piros béllésű, sárga selyem kaftánja,
melynek ujjhajtókája megygyszín bársony. Öve bogiáros megygyszín bársony
pánt, elől aranyozott ötvösművű csattal. Bokáig érő hosszú felöltött mentéje
fehér prémmel szegett s ugyancsak fehér prémből csaknem könyökig érő nagy
ujjhajtókája van. Két oldalzsebe szintén prémmel szegett. Fején széles fekete
báránybőrrel prémezett, piros zacskós kucsma. A prémezés közepén félkör-
alakúlag kiemelkedő. Csak bajuszt visel. Bal kezében pálcza.4 (XI. Tábla 4. sz.)

Oláhországi fuvaros. Fehér, durva posztóból magas szárú harisnyát,
fűzött bocskort s kék bugyogót visel. Zekéje sárgásfehér posztó, megygyszín
ujjhajlókával és lehajtott ugyanolyan színű gallérral. Derekát fehér szövetöv
szorítja. Elől hármankénti csapatokba osztott fekete apró gombokkal és zsinór-
gombolóval. Egész öltözete fölébe bokáig érő hosszú ujjú, hosszú szőrű, szürke
guba van vetve. Fején lapostetejű, hengerded fekete báránybőr sipka. Kezében
ostort tart. Kurta körszakáit és bajuszt visel.5 (XII. Tábla 1. sz.)

1 A M. Tud. Akadémia codexéből

2 A M. N. Múzeum codexéből.

5 Ugyanott.

4 Ugyanott.

5 Ugyanott

122

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

Oláhországi sertéskereskedő. Mint az előző, csakhogy gubája nincsen s
bugyogós nadrágja fekete posztóból készült s zekéjének hosszú két szárnya
kék szövetövébe van feltűzve, melybe különben egy késtok is van dugva. Fején
fehér bársonysapka. Hosszú bunkós botra támaszkodik.1 (XII. Tábla 2. sz.)

Magyar vitézek a XVII. századból. Az egyik lovát kantáron vezeti.
Ennek öltözete szűk nadrág és csizma. A nadrág szára lengyelesen rá van
húzva a csizmaszárra. Dolmánya fölébe hosszú, térdig érő, vágott ujjú mente
van öltve, mely hátul derékba szabott. Elül fent három gomb, mindkét oldalt
hosszú gombolózsinórral. A csonkaujj karöltője a vállakkal együtt magasan
fel van szabva és prémmel körülszegve. Fején széles, elől behasított prém-
szegélyű kucsma, oldalán boglárba tűzött két sastollal. Feje borotválva van,
elől valószínűleg üstökkel. Csak bajuszt hord. Oldalán nyitott kézvédős szablya.

A másik vitéz egyenes vágású, gallértalan dolmányt visel csikós szövet-
övvel s elől hét gömbölyű gombbal. Fején szintén prémes kucsmát visel, oldalt
kócsagtoll forgóval. Vállán keresztül vetett szíjjon kis táska és kerek lőpor-
tartó lóg. Hátán kézíjj és puzdrába dugott nyílvesszők, oldalán nyitott kéz-
védős, vágott végű szablya s ezenfelül jobb vállán puskát visz. Az első vitéz
által kantáron tartott paripa takarója párduczbőr, mely elől úgy van össze-
kötve, hogy a párducz karmai a ló szügyén lógnak le. A háttérben lovas csata
folyik. Az alakok fölébe írva: Vngari G. G. BAUR rézmetszete 1636-ból.
Szélessége 23. 8. cm., magassága 17. 1. cm.2 Az első alak a bécsi udvari műtör-
téneti múzeum egyik codexének miniatűrjéről van másolva,3 mely a XVI.
század végéről származik. Dr. Szendrei János.

BRASSAI ÖTVÖSÖK A XVI. SZÁZAD KÖZEPÉN.4

1. Andreas Aurifaber. Tekintélyes ötvös, 1538- 40-ig czéhmester.5 Nem
valószínű, hogy a XV. század végén élt hasonnevű ötvösök valamelyikével egy
személy volna, mert ilyenformán 1541-ben kb. 90 — 100 éves lenne. Csak kisebb
munkákkal szerepel ; a város pallosára akasztót, kapcsot készít, Maylád István
részére pedig egy gyűszűt.6 1540. jan. 2. Andreae aurifabro, qui 1 fibulam
ferruminavit hat aufgelyet super gladium, qui est civ. et terrae Barcea, asp.

1 A M. N. Múzeum codexéből.

2 A bécsi cs. kir. udvari könyvtár metszetgyűjteményéből.

5 Magyar műkincsek. II. k. 158. 1.

4 A "Quellén zűr Geschichte dér Stadt Kronstadtn III. kötete a városi levéltárból a
XVI. századra vonatkozólag a következő fontos forrásokat közli : A törcsvári számadásokat
1538—47 és 48 — 55-ig; az adóösszeíró lajstromokat 1541 — 50-ig; a városi számadásokat 1541 —
50-ig ; egy házbecslést 1541-ből ; a templomi számadásokból 1542 — 71-ig ; a káptalani számadá-
sokból 1540— 50-ig. A mint e kimutatásból látható: az összes itt felsorolt források jóformán
csak tíz évi időközt ölelnek fel, t. i. 1540 — 50-ig. Az alábbiakban felsorolom ezek közül most
az ötvösökre és egy további közleményében az ötvösművekre vonatkozó adatokat.

5 A brassai ötvösczéh mestereinek és vagyonának lajstroma szerint. Kézirat a brassai
ág. ev. gimnázium könyvtárában. Erről máskor bővebben.

6 V. ö. Ballagi értekezését az Arch. Ért. X. kötetében.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

2. (86. 1.). 1541. máj. 22. Andreae Aurifabro ad rationem d. Maylad ex parte
1 digitális vulgo fingerhuet asp. 12 ’/». (99. 1.).

2. Bartus Fux. Neve mint brassai ötvösnek már eddig is ismeretes volt,
tudjuk róla, hogy mesterségével felhagyott és teljesen a kereskedésre adta
magát.* Itt is mint ilyen szerepel. A város egyik szegletházában van az üzlete,
árul: papirost, halat, zablát, kést, mindenféle építőanyagot stb Mint nagy-
kereskedő szállít úgy a külföldről, mint a külföldre. 1541-ben huszadfelügyelő.
Gazdag ember, városi tanácsos. Műveiről nincs szó.

3. Casparus aurifaber. A fennebb említett jegyzék szerint 1541. és 42-ben
czéhmester. Itt csak egyszer említik, midőn a város tőle egy ezüst kanalat vesz
ajándékozás czéljából : 1541. nov. 20. Caspari aurifabro pro 1 argenteo cochleari
illi Moldaviensi donato, qui Moldarienses ex suburbio abegit, ne damnum fa-
cerent, fi. 1. asp. 12. (121. 1.).

4. Clemens aurifaber. Több alkalommal és hosszabb ideig volt a brassai
ötvösök mestere: 1555 — 59, 1560 — 63 és 1570 — 73-ig. Czéhmester volt akkor is,
midőn a város megbízta, hogy számára kupákat készítsen. A neki adott 14
márka ezüstből két nagy, 7 — 7 márka súlyú serleget készített, mely bizonyára
valamely fejedelem asztalára került, mint Brassó város hűségének záloga.
E munkáért Kelemen mester 56 frtot kapott. Mindenesetre feltűnő jelenség,
hogy a város megbízásaival rendesen csak a czéhmestereket tünteti ki. így
történt most is, a munka nagyobb részének elvégzésével a főczéhmester, Ferenczet
(1. alább), a kisebb részszel pedig Kelement, a helyettes v. másodczéhmestert
bízza meg. 1556. okt. 1. Restantes marcae 14 ex praesignatis marcis 26V2 datae
sunt Clementi aurifabro, ut fierent ex his cupae, quarurn singula (marca)
aestimata est pro íl. 8, constituit pretii summa fl. 112 Ex hoc argento fabre-
fecit civ. 2 cupas, quarurn altéra marcas 7 pisetam 1, altéra marcas, 7 pise-
tam 1 ; harum singula (marca) aestimata est pro fi. 12, constituit summa
fl. 168 asp. 25. Solvimus itaque d. vili. fl. 56 asp. 25, quos idem Clementi
aurifabro restituit. (252. 1.). Az ezüstöt márkákkal mérték. A márka tehát súly-
egység ; egy márkában volt 16 lat, vagy 50 piseta (pisetum). Az arany-
forint 50 asperust (oszpora) vagy 100 dénárt ért.

5. Colomannus , Colmen golts chmit. 1546 és 47-ben czéhmester, neve csak
egyszer fordúl elő. Ugyanis 1541-ben a tanács határozatából az összes városi
házakat, kerteket és földeket megbecsülték. Ezen becslési lajstrom szerint
O-Brassóban a Hosszú-utczában volt Kálmán ötvösnek egy telke, melyet
10 írtra becsültek: 1541. Dy Alt Stat : Láng gasz: Colmen golt schmits Érd
fl. 10. (131. 1.). Kár, hogy e lajstrom tiilságosan szűkszavú, a nevek mellé a
foglalKOzást csak ritkán teszi ki, s így e jegyzékben mindössze csak két ötvös
van említve.

6. Erasmus Goltschmidt. Szintén előkelő ötvös, több ízben czéhmester
1553., 54., 59. és 60-ban. Őt különben már ismerjük.** Itt egy ízben szerepel,
midőn a város megbízza, hogy egy tintatartót készítsen, e czélból 3 és fél

* L. Ballagi i. m. 388. 1.

** L. Ballagi i m. Arch. Ért. X. köt. 390. 1.

124

ARCH.EOLOGIAI ÉRTESÍTŐ.

márka ezüstöt adnak neki. Bizonyára el is készítette e remek munkát, de hogy
hová került, arról nincsen szó e számadásokban. 1564. márcz. 20. gaben Mein
herrn dem Erasmo Goltschmidt zum atramentaris raw silber 3V2 Mark. (252. 1.)

7. Franciscus Lecz. Előkelő ötvös, aki több ízben is czéhmester volt, így
1548 — 51-ig, 1555 — 57 -lg és 1559-ben.* A városnak vízvezetékhez szükséges
csövet a kapuk javításához léczet szállít, majd a barczasági káptalannak készít
valamit: 1549. a Francisco lecz 1 canale vulgo ein Renn emimus asp. 10.
(522. 1.) ; 100 laczen a Francisco Lacz H. 1. (523. 1.). 1550. Leczen Franczen
dedi fi. 4. (614. 1.). A szegények részére bort vesznek tőle: 1556. okt. 6. von
Lezenn francén 1 weyn fi. 8. (321. 1). Sokkal fontosabb ezeknél az a meg-
bízatás, mely őt 1556-ban érte, midőn ugyanis a város gazdája, Hirscher
Lukács átadott neki 27 márka ezüstöt, hogy abból a város részére kupákat
készítsen. Ferencz mester be is szolgáltatott 11 db. kupát, melyeknek összes
súlya 18 márka és 40 piseta volt. Munkájáért igen tisztességes honoráriumot
kapott. Neki ugyanis a nyers ezüstöt 8 írtjával számítottak, a feldolgozott
ezüstnek márkájáért pedig 12 frtot fizettek, így tehát minden márkán 4 frt
volt a haszna. Igaz ugyan, hogy ezt nem mind készpénzül kapta meg, de a
nála maradt 8 m. és 10 p. nyersezüst neki a pénznél is többet ért, mert azt
feldolgozva azon újból nyerhetett. Látjuk ebből, hogy egy XVI. századbeli
ötvös, ha munkája volt, igen szépen keresett; nem csoda tehát, hogy oly hamar
meggazdagodtak. 1556. okt. 1. accepta sunt argentaria ex scrinio testudinis, ut
fierent cupae argenteae, appendentia marcas 26 V2. Exhis data sunt 12V2 marcae
Francisco Lecz item et 14V2 marcae, quas acceperat aliquando d. vili. ; consti-
tuendo summa marcarum numero 27, quarum singula pro fi. 8 computata,
constituit summa pertii argenti fi. 216. Ad rationem huius argenti impraesen-
tavit in praetorium n cupas appendentes marcas 18 pisetas 40, singula per
fi. 12 aestimata, facit summa fi. 226. Restamus itaque Francisco Lecz in fi. 10;
hős d. vili. in praetorio illi solvendos accepit et restituit. (251. 1.). Miután
Ferencz mester ebben az évben éppen az ötvösczéh feje volt, nem lehetetlen,
hogy e nagy (és esetleg sürgős) munkát nem egyedül végezte, hanem kiosz-
totta társai közt, tehát mint vállalkozó szerepelt.

8. Gcorgius aurifaber ( Ruffus , Roth J. A czéhmesterek lajstromában két
Jorg is szerepel, az egyik mydwesser (medgyesi), a másik Badgisser mellék-
névvel. Vájjon ezen Gregorius aurifaber egyazon személy-e azok valamelyikével,
nem tudom megmondani.** Valószínűleg 1541-ben jő Brassóba, erre mutat az,
hogy élelmiszereket küldenek neki. Egy munkával szerepel, ha ugyan azt is ő
készítette, t. i. egy kézi, könnyebb fegyvert vesz tőle a város Éliás moldvai
vajda számára: 1541. szept. 10. Georgio aurifabro et . . . missi sunt dono
(élelmiszerek) asp. 14V2. (113. 1.). 1545. jul. 51. Joanni Hesso solvi, quod
sanavit fám. Georgii Aurifabri, qui inciderat in inferiorem carcerem fi. 1.
(275. 1.). 1:47. marc. 18. venit quidam fám. Helise wayw. Moldauiensis ad d.

* A fentebb említett kéziratos jegyzék szerint.

** Sőt azt hiszem, hogy az a Ballagi által említett Georgius Gál Schmyts is más sze-
mély, mutatja a melléknév. Arch. Ért. X. köt. 390. 1.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

125

iud. et sen. missus, optavitque dono dari d. suo 2 pixides manuales. Emimus
ergo 1 a Georgio Aurifabro Ruffo fl. 5 asp. 37V2. (389. 1.) 1550. jun. 7. Be-
grebnüs. Sonabent nőd. Trinitatis von Jerg Goltschmiden fi. 1. (590. 1.).
A rufus (roth) melléknév ismét gondolkozóba ejti az embert, vájjon nem egy
másik György ötvössel van-e itt dolgunk ? Az utolsó idézet szerint valami
haláleset volt a családban és azért fizet Jorg 1 frtot az egyház pénztárába.

9. Joannes Fux. Brassó város híres bírája, kinek nevét már ismerjük
(Ballagi i. m. 391. 1.).* Gazdag ember, háza van a piaczon és Ó-Brassóban
kettő. Kölcsön ad a városnak 150 frtot (184. 1.). Küldetésben jár a királynénál,
Mayládnál, Fráter Györgynél, képviseli a várost a szebeni szászgyűléseken.
Külföldről árúkat hoz be. Mikor leányait férjhez adja, a város két ízben is
szőnyeggel tiszteli meg (1549. és 50-ben). Viszont ő maga ad el egyet a város-
nak : 1546. jul. 26. D. Joanni Fuchsio tapetum, quod sororio (!) d. mag.
Joannis dátum est in nuptiarum celebratione, solvi fi. 3. den. 25. (607. 1.).
Ez a Magister Joannes, akiről itt szó van, Honterus János, a reformátor'.
Egy ízben ötvös munkát is szállít a káptalannak: 1543. item cuppam solvi
fi. 47. Joanni Fux. (603. 1.) A nagy templom részére pedig egy ezüst feszületet
készít, még pedig, úgy látszik, valami nagyobbszerűt, mert egy egész sereg
aranyat, ezüstöt és pénzt kap annak fejében, de az egész anyagot nem
dolgozza fel, mert még ő marad adós az egyháznak : 1542. nov. 27. habén
mein Herren des Radts sich vorrechent mit dem Namhaftigen und weisen
herren herr Joanni Fux von wegen des sylbers czum creücz, auch des aus
Sanct Sebastian Pruederschaft ist bekommen, auch Testament Golt und gélt,
das sein weisheit hat entfangen das crücz czu machen, so plaibt sein weisheit
dér kyrchen schuldig nach aller scholt entlicher rechenschaft fl. 34 asp.
21 den. 1. Welich gélt sein weisheit gegeben hot gleich am selben tag den
Ersamen und weisen herr Sigmund Perhelkeftesen und herr Joanni Benkneren,
Kyrchen feteren, und ist von meinen herren quit und fraij gesagt. (215. 1.).
Meghalt, 1550. jul. 21-én.

10. Joannes Kwpas de Zilált. Valószínűleg ötvös volt ez a Kupás János
is, legalább neve arra enged következtetnünk, de éppen magyar neve mutatja
azt is, hogy nem brassai eredetű. Dolgozott-e Brassóban és mit? Nem tudjuk.
Neve csak egyszer fordul elő a számadásokban, midőn is a városnak nagy-
mennyiségű rezet ad el. 1541. okt. 31. Jidem dd. procuratores percepemnt in
cons. ratione cupri emendi a Joanne Kwpas de Zylah fi. 200. (127. 1.).

11. Johannes , Hamis Kylhaw. Ballaginál (1. m. 391. 1.) szerepel mint
ötvös. Neve itt is többször előfordul, de sohasem ötvösmunkákkal kapcsolatban,
inkább mint kereskedő. Már 1489-ben a sz.-Péter negyedben, 1594-ben pedig a
Katalin negyedben cívis iuratus. Az 1541-iki összeíráskor háza van a halpiaczon.

12. Lenart Goltschmid. Neve csak egyszer fordul elő, midőn is azt ol-
vassuk róla: 1556. mai 5. von Lenart goltschmid fl. 26. (320. 1.), vagyis, hogy
a szegények pénztárába 26 frtot fizetett. De hogy milyen czímen, azt nem
tudjuk. Lénárt mester különben jónevű ötvös lehetett, bizonyítja az, hogy több

L. még alább Simon aurifabernél és templom kincseinél.

I2Ó

ARCH/EOLOGIAI ÉRTESÍTŐ.

alkalommal czéhmester volt, így: 1551. 53. és 54-ben. Műveiről semmi fel-
jegyzés sincs.

13. Sigismundus Gemmarius , Perrelhefter. Előkelő polgár, városi tanácsos,
a ki ez időben több fontos kiküldetésben jár el. Úgylátszik kereskedett is, mert
a városnak sok mindenfélét szállít. Ötvösmunkával kapcsolatban csak egyszer
szerepel: 1542. decz. 19. D. Sigismundo pro 2 cupis, marcas 6 et piseta 14
ponderantibus, marca sestimata pro fi. 12, quse Petro wayw. sunt dono datae,
facit fi. 75 asp. 25. (182. 1.). Ötvös volta nagyon kétséges, hogy ezen időben
nem gyakorolta, az bizonyos, mert hivatali állásával nem igen egyeztethető
össze. Bővebb és közelebbi adatok hiányában az most függő kérdésnek marad.

14. Simon aurifaber * Ezen időszakban a város egyik legtekintélyesebb
polgára. Mint ötvös 1531-ben, továbbá 1538 — 41-ig és 1545-ben brassai czéh-
mester. A városnál is előkelő hivatalokat viselt; 1543-ban procurator (gazda),
1550 darabantorum capitaneus (csapatvezér), 1551-ben törcsvári castellanus
(Burggraf), 1553-ban bíró. Folytonosan küldetésekben jár, csak a főbbeket
említve: 1541-ben a királynál jár Debreczenben és Lippán (kétszer is), részt-
vesz a szebeni gyűlésen ; 1 542-ben ismét megfordul a király udvarában (Lippa,
Szeben), jár Fráter Györgynél; 1546-ban kétszer megy Fogarasra ; 1547-ben
háromszor udvarol a hatalmas kincstartó barátnál, nem mulasztván el a
megfelelő ajándékot sem; 1549-ben a tordai, szebeni és vásárhelyi gyűléseken
találjuk ; 1550-ben ismét Fráter Györgynél. A város részére szállít építéshez
szükséges faanyagot, téglát; vásznat stb. Nagyban veszi a keletről behozott
török árúkat. 1541-ben a városi új számadókönyv (ú. n. rubrum registrum)
tábláját ezüst kapcsokkal látja el : D. Simoni aurifabro pro novis argenteis
clausuris ad nóvum rubrum registrum, quod in maiore mensa in cons. tenetur,
fl. 3. (122. 1.). 1545-ben valami ötvösmunkákat (valószínűleg kupákat) készít
Fráter Györgynek, amelyeknek fejében neki 140 frtot utalnak ki : D. Simoni
aurifabro solvi ad scripta et rationem d. thesaurarii ad rationem laborum,
fl. 140. (284. 1.). 1546-ban ismét valami ezüstneműt szállít Fux Jánossal együtt
ugyancsak a kanczellárnak : Mer haber wir gegebeti aus befelch (!) des Herren
Schaczmeisters herr Joanni Fuxen und herr Simoni Goltschmit von wegen
des geschmeids auch an dér Beczalung des Czwanczigest, und das Czwanezigest
ist gar czalt auf dises Jár, fl. 125. (149. 1.) 1549-ben egy díszkardot készít a
városbíró részére : D. Simoni aurifabro, quod paravit gladium civ., qui (!) p.
d. iud. gestatur, solvi merc. praeparationis fl. 6 ; ego villicus ** supplevi defec-
tum argenti ex meo argento pro fl. 5 asp. 26 ; emundatori gladiorum pro
vagina et praeparatione cinguli fl. 1 asp. 45. (502. 1.). 1550-ben a barczasági
káptalannak szállíthatott valami ötvösmunkát: D. Simoni aurifabro dedi fl. 2.
(614. 1.). 1553-ban egy kelyhet ad el a város kincstárából (erről majd alább)
s annak fejében 22 frtot szolgáltat be: In vigilia b. Thomae ap. anno d. 1553
jmprresentavit d. iud. Simon Aurifaber ratione venditi calicis ex conclavi et
scrinio accepti in praetorium fl. 22. (251. 1.).

Brassó.

* V. ö. Ballagi i. m 392. 1.
** D. Stephanus Griessing.

Gyárfás Tihamér.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

127

BUTÁUL ZOAPAN, BUILA ZOAPAN.

A nagyszentmiklósi kincs 21-ik csészéjének görög föliratában megnevezett

két fejedelemről azt mondja Arneth : «unwillkürlich denkt mán — an

Béla den Zupán dér Theiss und Butául den Zupán dér Jazygen)), a mivel
azt a látszatot kelti, mintha itt két történelmileg is ismert személyről volna
szó. Ámde olyan értelemben, mint Arneth fogalmazása után gondolhatnánk,
sem Bulla , sem Butául nem tartozik az ismeretes történeti személyek közé.
Semmiféle forrás nem tud arról, hogy az egyik «tiszai», a másik meg «jazyg
zupán# lett volna.

Az egyedüli forrás maga a fölirat s az aranykincs, meg a mit ezekből, az
írás jellegéből, a nevekből, az arany edények díszítési motívumaiból stb. követ-
keztethetünk.

Ezek nyújtanak némi alapot arra, hogy Butault és Builát VIII — X. szá-
zadbeli avar vagy bolgár fejedelmi személyeknek tekintsük, a mit aztán a magam
részéről azzal egészítek ki, hogy bár korrumpált és zavaros formában, egy pár
magyar mondái alak őrizte meg emlékezetüket.

A mi a nagyszentmiklósi kincs korát illeti, ma már általános az a fel-
fogás, hogy a VIII — X. századból, az avarok vagy bolgárok időszakából való.*

Ebből a kormeghatározásból következik azon további magyarázat, hogy
ilyen igazán fejedelmi kincs csakis egy népet vagy dinasztiát végpusztulással
fenyegető háborús időkben kerülhetett a földbe. Legelőször is az avar-frank
háborúkra gondolhatunk, midőn Pipin benyomúlt a Tisza-vidékre s bevette és
feldúlta az avar kagánok székhelyét. Számbaj öhet azonban a honfoglalás kora
is, midőn az Anonymusnál levő hagyomány szerint a magyarok elfoglalták
Glad bolgár fejedelemtől a Maros-Tisza közét. Van még egy eshetőség, a mikor
t. i. Szent-István leverte ezen Glad Marosvárban (a későbbi Csanádon) székelő
ivadékát Ochtumot vagy Aj tont, ki Viddinben vette föl a görög keresztény-
séget. Egyik történetírónk, Márki Sándor, csakugyan az ő kincsének tartja a
nagyszentmiklósi arany edényeket s most már én is azt hiszem, hogy ő volt
az utolsó birtokosa, nem ugyan azért, mivel Nagyszentmiklós ott fekszik
Marosvár-Csanád közelében, hanem egyéb okokból. Marosvár fontossága ugyanis
nem Ochtum idejében kezdődött ; megvolt már a régebbi időkben is, a mi ki-
tetszik abból, hogy avarkori leleteink úgynevezett szarmata csoportja épen a
Körös-Tisza-Maros szögletében a legsűrűbb, ezen a vidéken kellett tehát lenni
az avar-bolgár uralom egyik központjának.

Egy dologhoz nem férhet kétség: olyan fejedelmeké volt a kincs, kiknek
tartománya a mai Nagyszentmiklós környékén, az Alsó- Tisza és Maros mellett
feküdt. Olyan helyneveket foglal tehát magában a görög fölirat, melyeknek e
vidéken volt vagy van még ma is valami nyoma. Mert nem tartom valószínű-

* Hampel J. : «A régibb középkor emlékei Magyarhonbatu II. rész. Budapest. 252—267. 1.
«Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn.o I. köt. Braunschweig, 1905. 815 s k. 11.

128

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

nek dr. Keil Brúnó azon véleményét, hogy a görög betűs «szláv» (?) fölirat a
két társfejedelem czímeinek hosszú sorát foglalja magában.

Kérdés azonban, hogy a mindegyik fejedelemnél ismétlődő Taisé vagy
Tesé (Tatai) Tea'/)), melynek a Tiszával való azonosítása olyan kézzelfoghatónak
látszik, csakugyan földrajzi név-e vagy sem ? Nézetem szerint nem az, hanem
tekintve a kincsnek a VIII — X. századbeli avar-bolgár népséggel való kapcso-
latát, mely átvette a mongol eredetű kelet-ázsiai zen-zen néptől a csak Kr. u.
400 óta használt koreai «kagán» vagy «khagán» czímet, megfelel annak a másik
mongol méltóságnévnek, melyről ezt írja Pallas : *

«Bey den Kalmücken sowohl, als Mongolén, wird ein Fürst, dér einen
abgesonderten Haufen Volks (ulusz) eigenthümlich und als dér Aelteste von
seinem Stamm régiért, Taidshi genannt ; allé übrigen mánnlichen Érben, sie
mögen unmittelbar von dér fürstlichen Familie und Brúder des regierenden
Fürsten, oder von Nebenlinien, die in entfernteren Grade mit dér Fürstlichen
verbrüdert sind, entsprossen seyn, führen bloss den Ehrentitel Nojonn (Herr).»

E szerint Butáid (vagy talán csak Buta) és Buila törzsfejedelemek,
taiszik, szláv czímzéssel zoapanok (zupanok, magyarosan ispánok) voltak és
pedig a Tagrogé, Etzigé, illetőleg Dygetoigé taiszijai. Ezen magyarázat értel-
mében nem is annyira helynevek, mint inkább törzsnevek ez utóbbiak, a mi
azonban nem zárja ki, hogy ne kereshetnénk nyomaikat a délmagyarországi
helynevekben. Tekintve a fölirat idejét : íj — i , r £= cs vagy s, fi) = gyi vagy ji ,
mint p. Konstantinus Porphyrogennitusnál Mejéprj= Megyer, Koupruyep pázou =
Kürt-Gyarmat (vagy Gyirmót), Skylitzesnél PuÁde = Gyula, Kinnamosnál
Feiz^áq király = Geycha, Geysa vagyis Gyejcsa (később: Deyche, a helynevek-
ben ma : Décse.)

A Tagro-gé, Etzi-gé, Dygetoi-gé nevekben levő y/) = gyi , alighanem az
Árpádkori magyar hely- és személynevekben nagyon gyakori - di , -d, palóczos
kiejtéssel -gyi, -gy képzőnek felel meg, mely az -s képzővel váltakozott. Ilyen
nevek (személynevek) :

Aba — Abád , Ácsa — Acsád, Áddm s ebből helynév : Adánd , Béla — Bélád ,
Bele — Beled , Bulcsú (Anonymusnál : Bulsuu, a s.-galleni nagyobb évkönyvek-
ben : Pulszi, Konst. Porph. Bouh$oijq) — Bulcsudi (Skylitzes-Kedrenosnál :
fíouÁeaouőí)s , BoAeaodyq, nálunk a XII. században : Bulsuudi), Ecs — Ecsed,
jSW/^-helynévben : Endréd, Wigman (középkori nemzetség- és helynév) vagy
Igmán — ma : Igmánd. , középkori Kualuz (nép- és helynév) — ma : Kálózd,
Kálmán — Kálmánd stb.

Állatnevekből származott -d -gy végű helynevek : Agár-d , Artán-d (XI.
században : Artandi), Bárán:d, Bogárd, Disznó-d , Farkas-d, Tinó-d stb.

Növényekből származott helynevek : Almá-di , Dió-d vagy Gyód, Gyógy
(ma Diós, Fejérrn.), Egre-gy , Kökén-d , Körtvély-d, Mogyoró-d , Nyárá-d vagy
Nyárá-gy , Paraj-d, Somo-gy (Somo-di), Szilá-gy (Szilá-di), Szílvá-gy stb.

* «Sammlungen histor. Nachrichten über die mongolischen Völkerschaften.» St. Peters-
burg, 1776. I. 186. — A kagán czímet legelőbb Tulun vagy Talun zen-zen uralkodó vette föl ;
eredetéről 1. Kurakichi Shiratori japán tudós czikkét (Ueber die altkoreanischen Königstitel)
Keleti Szemle, IV. 1903. 15. s k. 11.

EMLEKEK ES LELETEK.

12 9

Egyéb ilyen név : Arany-ad , Halmá-gy , Sukoró — Sukoró-d, Vdsár-d.

A -d -s váltakozására felhoztam a fejérmegyei Diós község nevét, mely
a középkorban : Dió-d , Gyó-d, Gyo-gy alakban volt használatos ; egyéb ilyen
példák : Adod és Abos , Almádi és Almás , Aranyad és Aranyos , Disznód és
Disznós, Ebed és Ebes, Egregy és Egres , Erdőd és Erdős , Kökénd és Kökényes ,
Körtvéld és Körtvélyes , Mogyoród és Mogyorós , Somogy és Somos, Szilágy és

A NAGY SZENT. MIKLÓSI 21. SZ. ARANY CSÉSZE.

Szilas, Szilvágy és Szilvás , Szemed és Szemes (személynév), Vasad és Vasas
(személynév).

Lehetne ugyan grammatikai végzetre is gondolni s akkor a csuvas-bolgár
-ga -ge (török : -ka -ke) rag jöhetne tekintetbe, csakhogy ez a dativus ragja,
holott a fölirat mondatszerkezete genitivust kiván meg. A genetivusi rag azon-
ban el is szokott maradni, úgy a törökben, mint a magyarban, helyette a
birtoknak van ragja, csakhogy, mint pl. a jakutban, ez is elmaradhat.

Mindezek számbavételével az = Icsigyi (Icsidi) névben a Maros

Arch. Értesítő. 1908. 2. füzet.

I 3°

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

és Körös közt fekvő mai békésmegyei Öcsöd község nevét ismerhetjük fel,
mely föntebb észak-keleten a szatmármegyei Ecsed nevében újra előfordul,
ezenkívül ismeretes,, mint személy- és családnév is, nevezetesen egy 1369-iki
oklevél említi Ecsed fejérmegyei czeczei bessenyőt (Gregorius filius Eched de
Chethe), kinek ivadékai később a czeczei Eöchöd nevet viselték, mint család-
nevet.* **

A Tayf>oyri — Tagrogyi (Tagrodi) névnek pedig a Diód, Gyógy Diós
névhez hasonlóan a Torontálmegyében, Török-Becse alatt a Tisza mellett
fekvő Tarras község neve felelhet meg, melyet 1200 felé Tarhosndk, Torhus-
nak mondtak s mint Anonymus írja, a honfoglaláskori Boyta «kun» vezérnek
volt a birtoka.

Ha Tagro-gé , Tagro-gy a. m. Tarko-s : akkor talán Tagrogé taiszija Butául
zoapan is összeköthető Tarhos urával, Boyta vezérrel. Mert bár elválasztó pont
nélkül, egy szónak van is írva a B0Y1A0VA : mégis lehetségesnek tartom,
hogy az OVA = ul nem a fejedelem nevéhez, hanem a czíméhez tartozik s
a. m. török «ulug», «ulu» = nagy. A föliratot tehát így magyarázom:

« Buta, nagy zoapan , Tagrogy (Tarhos) és Icsigy ( Öcsöd) taiszija. »

Abból pedig, hogy Anonymus akun» vezérnek mondja Boytát, az is ki-
tűnik, hogy a Bécsi és Budai Krónika, Kézai és Thuróczi műve első részét
képező 3 minden valószínűség szerint Sz. Erzsébet és Thüringiai Lajos menyeg-
zőjére készült Hunn Krónika az Attila öcscsének megtett Buda «hunn» vezér
nevében tartotta fenn emlékét, kit, mint a honfoglalás előtti hét hunn vezér
egyikét az Érd nemzetségből származtatott.

Boyta vezér nemcsak az Alsó-Tisza mellékén, hanem a Dunántúl is
birtokos volt. Anonymus a Sárvíz mellé teszi szállását, melynek máig fenma-
radt emléke a Tolnamegye déli sarkában fekvő Bátaszék = «Bátta vagy Bajta-
széke» nevében. Ennek közelében, de baranyamegyei területen megint előfordul
a Tarros (Tarhos, Torhus -- Tagrogé) helynév, szomszédságában pedig Rácz-
Kozár község van, a mit azért említek meg, mert Anonymus kúnjai (Cuani)
alatt a Konstantinus Porphyrogenitus által említett kabarok értendők, kik a kaza-
loktól szakadtak el. Rácz-Kozár tehát ezen kabar-kazar népnek volt egyik szállása.*'*'

Föntebb Fejérmegye északkeleti részében megint volt Boytának, illetőleg
a tőle származtatott Brucsa (Brugsa, Boruksa) nemzetségnek birtoka : Boroksa
puszta vagyis a mai Baracska község, a hunn mondák által emlegetett Keve
aszójában (Keve völgyében), ahová temették hunn mondáink szerint a tárnok-
völgyi és cesumauri ütközetben elesett hunn vezéreket, Kévét, Bélát és Kadi-
csát, sőt magát Etelét is. Boroksa pusztához tartozott a Kualuz völgy, mely

* Hazai Oklevéltár I k. 263. — Lásd még Károly János: «Fejér vármegye történetei)
III. k. Czecze községnél.

** Újabban az a vélemény merült föl, hogy nem a «Kozár» helynevek őrizték meg a
kazárok nevét, hanem tekintve török eredetű szavainkban az z — r cserét, a «kazar— karar»-ból
(v. ö. öküz — ökör) dissimilatióval előállt Karaly, Károly. E véleménynek az a gyöngéje, hogy
a kazai * név eredetibb alakja kát ír, akatir volt, a hogy irta még Priskus Rhetor is az V. század
derekán, tehát nem az «öküz — ökör»-féle hangtani szabály alá tartozik, hanem azon szabály
alá, melyet a «víz» (finn-ugor: vete, vit), «nemez» (perzsa: nemed), «buza», «túzok» (török:
bogdaj— bódaj, tugdak — túdak) stb. szavaink mutatnak.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

131

a kalizoktól vagy khvalizoktól, egy Kinnamosz szerint még II. Géza király
(1141 — 61.) idejében is zsidó vallású, Nesztor szerint pedig a bolgárokkal test-
vér és a róluk Raliz tengernek (more khvaliszyszkoje) is nevezett Kaspitenger-
melléki népségtől vette nevét.* Emlékét a Kajászó- (Keazo, Keveaszó) Szent-
Péter közelében levő Kálózd puszta tartotta fenn. Boroksa = Baracska község-
től, keletre találjuk a Duna mellett Érd községet, mely a «hunn» Érd nemzet-
ségről vette nevét, a melyből származott a monda szerint Buda vezér ; ettől
délre van Batta (terra Bothey, Bathey), mely megint Bojta (Bohta) nevére
emlékeztet ; a két község határában terül el a híres Százhalom, a hová temet-
ték a hunn monda szerint a tárnokvölgyi ütközet halottait. (A száznál több
sírhalom különben jóval régebbi nemcsak az avar, hanem a hunn korszaknál
is, a hallstatti kor végéről való.)

Ezek a Bojta vezérre vonatkozó nyomok, melyekhez még csak annyit
jegyzek meg, hogy Anonymus körülbelül három nemzedéket csoportosított
Árpád körül ; nemcsak a honfoglalókat, hanem a honfoglalók fiait, sőt unokáit
is, például a hét vezér közt említett Tosu— Tas, mint Konstantin us császártól
tudjuk, tulajdonkép Árpádnak volt egyik unokája.

A másik fejedelem, kit a nagyszentmiklósi fölirat említ, BoorjXa — Bulla
zoapan, Dygetolgé fejedelme, teszije. A szöveg összefüggése szerint személy-
névnek kell tartanunk a Builát, bizonyos azonban, hogy etymologiailag
ugyanaz, mint az orkhoni és nalaikhai föliratban a «7<y7<2-baga-tarkan» czím
első része s az aldunai bolgároknál a «bolla tarkan» (ó (HoXiaq rapxávoq) és a
kagán tanácsában levő hat nagy bolia vagy buila (Theophanes és Konstant.
Porphys : fíoeXaq, ftouXtáq, bolgár föliratokban : fiorjXá, fíoyXMq.**

Buila törzsét vagy tartományát A YI ETO / ÍH-nak mondja a fölirat. Ennek
megfelelő nevet azonban nem tudok találni helyneveink közt. Ellenben a
Buila megvan Bolya alakban Erdélyben, Nagy-Küküllőmegye nyugoti részén
s aztán a Mátra vidékén, Hevesmegye északi sarkában, a Pétervásárhoz tar-
tozó Bolya- puszta nevében.

Ahogy Butaful J-Buda, úgy Buila-Béla is, egyik alakja a magyar-hunn
mondáknak, melyek a Szemény nemzetségből származott Chele fiának s Reve
és Kadicsa (Kadicha) testvérének mondják. Kadicsa (Cadusa) Anonymusnál is
szerepel és pedig, mint Hülek (Hulec) fia és Zuard testvére. Mivel az apa
nevét (Chele-Hülek) csekély eltéréssel egyformán adja hagyományaink két
forrása : ugyanazon Kadicsa vezérről, nem pedig két hasonló nevű, de külön-
böző személyről van szó s így bizonyos, hogy nem a bolgár-avar korszakban,
hanem Árpád és a vezérek idejében élt. Anonymus Cadusájának testvére,
Zuard ugyanis nemcsak mondái, hanem történeti alak, kit a nem sokkal később
élt Liutprand paviai diaconus, majd cremonai püspök Salardus néven említ a

* A fejérmegyei tört. és rég. egylet évkönyve 1893-ra. Székesfej érvár, 212 — 214. 1. —
Lásd még Arch. Értesítő 1892. XII. 31 1 — 312. 1.

** Radloff W : «Die alttürkischen Inschriften dér Mongoléi.# Sz.-Pétervár, 1897. Neue
Folge. 149. s k. 11. és 1899. Zweite Folge. 5. 1. — «Arch.-Epigr. Mittheilungen aus Oesterreich-
Ungarn » XVII, 1894. 208. 1. és XIX. 1896. 239., 243. 1. — V. ö. Ethnographia, XVIII, 1907,
335—338. 1.

132

ARCHEOLÓGIA] ÉRTESÍTŐ.

924-iki itáliai rablókaland vezéreként, midőn a magyarok egyebek közt Paviát
is fölégették. (Hungarorum rabies Salardo praeduce totam per Italiam dilata-
tur. Antapod. III. 303.)

Míg a Hunn Krónika Bélát teszi meg Kadicsa vezértársának, Anonymus
a marosvidéki bolgár Glád elleni hadjáratban Bojtával együtt szerepelteti úgy
őt, mint testvérét Zuardot, de míg Bojtát csak a Marosköz meghódításában
szerepelteti, Zuárd és Kadocsa tovább mennek Görögországba, megszállják
Scereducy (Szedec, Sophia) várát s egész Fülöp király váráig (Philippopolis)
hatolnak. Tekintve, hogy e rablókalandnak Zuard-Salardus volt a vezére,
csakis a 934-iki rablókalandról lehet szó, midőn a magyarok feldúlták egész
Thraciát és Konstantinápolyig nyomultak, mert a 943-ikiról már Lél, Bulcsu
és Botond nevével kapcsolatban szól az Anonymus által fentartott hagyomány,
a 959. és 962-iki görögországi kalandos hadjáratok pedig Lél és Bulcsu halála
után történtek. A Zuárddal és Kadocsával együtt szereplő Bojta ezek szerint
934 körül élt.

így kapcsolódott össze a mondában Kadicsa személyisége által egyfelől
Béla «hunn» vezér, másfelől Boyta «kun» vezér úgy, hogy ha nem is állapít-
ható meg pontosan a köztük levő viszony jellege, mégis látunk annyit, hogy
kellett lennie közöttük valami összeköttetésnek, a mire a nagyszentmiklósi föl
irat is utal Bnta( ul ) és Bulla között.

Mindezek ép e sorok írása közben mind jobban megérlelték bennem azt
a véleményt, hogy, ha csakugyan kapcsolatba hozható Buta(ul) és Buila a
magyar hagyományokban emlegetett Boyta «kun» és Béla «hunn» vezérrel:
akkor Buta(ul) és Buila nem — mint eddig hittem s még nem régiben is
vitattam (Ethnographia 1907. 6. fűz.) — avarkori, hanem X. századbeli sze-
mélyek voltak, s Anonymus chronologiája nagy általánosságban véve ezúttal
is kevésbbé megromlottnak bizonyul, mint hagyományaink másik forráscsoportjáé,
a Képes és Budai Krónikáé, Kézaié és Thuróczié, melyek pl. Zoard itáliai had-
járatát is Attila korába teszik s Kadicsát, valamint a testvérének mondott
Bélát és a más vezéri nemzetséghez számított Budát = Bojtát honfoglalás
előtti hunn vagyis avar-bolgár vezéreknek mondják.

Ha tehát a nagyszentmiklósi kincs görög föliratos csészéi Buta(ul) és
Buila keresztelő csészéi voltak, mint dr. Hampel J., Keil Br. és Kondakov
egyértelműen vallják s ezen fejedelmek kora a X. századba teendő : akkor
tovább is mehetünk egy lépéssel. A megkereszteltetés a X. század dereka felé
történhetett csak, abban az időtájban, midőn Skylitzes és Kedrenos szerint
előbb (943 — 948 körül) Bulcsu, az akkori karchas (BoÁeaodr^q, BouAeaoodi fe)
nem sokkal ezután pedig (mindenesetre 949 — 952 után, t. i. Konstantinus
Porph. műve írása után) a Maros vidékén székelő Gyula (P tAáq) vezér vette
föl Konstantinápolyban a keresztséget s az utóbbi egy Hierotheus nevű és
Theophilaktos patriarcha (933 — 95b) által «Turkia» püspökévé szentelt szerze-
test hozott magával, «ki is a barbar tévelygésből sokakat keresztyénségre
térített.# (G. Cedrenus J. Scylitzis ope suppletus et emendatus. Bonn. II. 328.)

Buta(ul) és Buila megkereszteltetése aligha történt egy időben. Csakis
így magyarázható, hogy egy rövid fölirat előbb ZQAÍlAN-t és TAICH-t , aztán

KM LE KEK ES LELETEK.

meg ZOAfJAN-t és ThCH-t ír s amott a törzsnevek után említi a «taiszi»
czírnet, emitt meg előtte. Ebből az tűnik ki, hogy Buila nevét és czímét később
verték a csészébe, mint Buta(ul)-ét, e szerint valamivel későbbi nemzedékhez
tartozónak vehetjük fel.

Ámde ez esetben a Hunn Krónika Béla vezérén kívül számba jöhet az
a Beliud (Boilud, a -d végzetre 1. Bulcsu és Booleaouar^, oklevelekben : Bul-
sudi) is, kiről ezt írja a Képes, Thúróczi és a többi krónika a Vezérek króni-
kájából álló részben :

«Ouam (t. i. filiam Gyula ducis, nomine Sarolth vagy Zarolth) Geysa
dux, consilio et auxilio Beliud, qui terram Kulan possederat, transduxit in
uxorem legitimam. Isti Beliud Kulan dedit filiam suarn, ut contra fratrem
suum Kean debellaret. Et post obitum suurn terram suam idem Beliud here-
ditavit. »

Kean (Kaan) talán megfelel a bolgár uralkodók «kagan» (a föliratokban
xávaq) czímének. A X. század dereka táján Simeon fia Péter (927 — 968) volt
a bolgár czár vagy kagán, esetleg tehát ő az itt említett «Keán» s így az ő
Dél-Magyarországban birtokos vagy ide menekült « fráteren (nem csupán ú. m.

« fivér#, hanem « unokatestvér#, « unokaöcs » is) volt a magyar hagyomány
Kulánja. Péternek három fivére ismeretes, ú. m. Mihály, János és Bóján ;
közülük Mihály is, János is fellázadt Péter ellen, csakhogy leveretésük után

nem a Marosvidékre, hanem Görögországba menekültek, Mihály nemsokára meg
is halt, Jánost pedig egy ideig Péter ijesztgetése végett a saját udvarában tartotta
Romanus császár s összeházasította egy előkelő örmény nővel, további sorsáról
azonban nincs tudomásunk. 969 — 970-ben már megszűnt az aldunai Bolgár-
ország, előbb az orosz Szvjatoszláv, aztán a byzancziak foglalták el. Tudnak
azonban a magyar hagyományok még egy másik Sz. István (997 — 1038) által
legyőzött Keanról is, ki «dux Bulgarorum et Sclavorum# volt. Ochtumot kell-e
ezen Keán alatt gondolnunk, a hogy Pauler Gyula vélte,* vagy Sámuel czárt
(97b — 1014), ki a Sismán által 963-ban Makedoniában alapított nyugoti Bolgár-
ország határait északfelé egész a Dunáig kiterjesztette úgy, hogy 1002-ig
Viddin is a birtokában volt : nem bizonyos. Mégis ez utóbbit tartom valószí-
nűbbnek, mert a magyar hagyomány a II. Gyula erdélyi fejedelem elleni
1002 — ]003-iki hadjárattal kapcsolatban, sőt azzal összekeverve mondja el
Keán leveretését s a XI. század derekáról való «Fundatio S. Albani Namu-
censis» is ezen időre utal, midőn azt mondja, hogy Sz. István egy barbár
ellenség ellen segítette a konstantinápolyi császárt, a mi csakis II. Basilius
császár 1002-iki bolgár hadjáratára vonatkozhatik, a mely alkalommal t. i. 8 havi
ostrom után bevette Viddint.

Meg kell azonban ezek után még azt is jegyeznem, hogy egy árpádkori
magyar nemzetséget szintén Keánnak, Kaannak neveztek, melynek birtokai
Baranyamegyében Siklós és a Dráva közt s Erdélyben Medgyes és a Nagy-
Küküllő vidékén terültek el. Ezen nemzetségnél egyik hagyományos használat-
ban levő kedvelt személjmév volt a Gyula, úgy hogy Pauler Gy. egyenesen

* A magyar nemzet története az árpádházi királyok alatt. I. köt, 512. 1 94. jegyzet.

134

ARCH/EOLOGIA1 ÉRTESÍTŐ.

Géza fejedelem nejének és Sz. István anyjának rokonságából az erdélyi Gyulák-
tól származtatta a Kaán nemzetséget. Mivel pedig a hildesheimi évkönyvek
Sz. István avunculusát, a magyar hagyományok II. Gyuláját «rex Julus»-nak
nevezik : föltehető, hogy nálunk is használatban volt a délvidéki bolgár-kabar
eredetű népség közt a «kaan» czím azon társfejedelmek «rex»-ek méltóságának
megjelölésére, kik közé tartoztak Árpád ivadékai mellett egész Sz. Istvánig az
erdélyi Gyulák 'is.

Nem kell tehát Kulan « fráter# -e, Keán alatt szükségkép bolgár czárt
értenünk, lehetett az magyarországi fejedelem is. És itt megint Boytához
vezet egy nyom. Anonymus az Alpár vidékén, tehát a maros-tiszai Tagrogé-
Tarhos és kőrös-tisza-marosi Ecsigé-Öcsöd környékével szomszédos területen meg-
szállt és Csongrád (Surnugrad) várát építtető Oundufia Ete vezértől származ-
tatja a Kalán nemzetséget, melynek nevénél Pauler Gyula* Kulánra gondol s
az egyes nyomok közti kapcsolat csakugyan arra vall, hogy ugyanazon névvel
van dolgunk. Ha már most Kalán-Kulán nemzetségének Ete vezér volt az ős
apja: ezen Ete vagy Etü Anonymus egy másik adata szerint a hét «kun»
vezér közé tartozott s Bojtának vezértársa volt Baranya elfoglalásában. Arra
pedig, hogy Oundu fia Ete s a Bojtával együtt szereplő «kun» Etu egyszemély,
bár Anonymus két külön személynek veszi, bizonyítékul szolgál az, hogy a
«kun» Etu fia Eudu (Ödő) által építtetett szekcsői vár (Secuseu) 1248-ban a
Kalán nemzetség ősi birtokai közé tartozott.**

A szekcsői vár, a mai Duna-Szekcső, Baranyamegye keleti oldalának
északi szélén, a Tolnamegye déli sarkában levő Bátaszék (Bajtaszék) szomszéd-
ságában fekszik. De ugyancsak Baranya északi csúcsában a nyugoti oldalon van
egy másik Szekcső község is, ez pedig a már említett Ráczkozár és a Tagro-
géra (Tarhos) emlékeztető Tarros mellett van. Ha tehát Kulánt és az Ete
vezér ivadékát, Kalánt, a hasonnevű nemzetség ősét egy személynek veszszük :
a veje Beliud által örökölt «terra Kulan#-t úgy Csongrád, mint Baranya-
megyében, a Boyta-Buta(ul)-féle birtok szomszédságában kereshetjük.

Ezt a földet örökölte az a Beliud , kinek ((tanácsára és segélyével# vette
nőül Géza fejedelem Saroltot.

Szent István 975 — 977 körül született, Géza fejedelem házassága tehát
Sarolttal, az erdélyi vagy marosvidéki Gyula leányával egy-két évvel előbb
történt. E szerint Kulán veje s tartományának örököse, Beliud szereplését a
X. század hetvenes éveibe tehetjük.

Nem sokkal előbb, Takson fejedelem (t 971 — 972 körül) uralmának vége
felé költözött be Anonymus szerint Magyarországba Bularíö\árö\ egy nagyobb
csapat izmaelita, Bila vagy Billa és Bocsu (Boksu, Boksa) vezérlete alatt.
Nyilván Szvjatoszláv kievi nagyfejedelem 967 — 968-iki volgavidéki hadjárata
zavarta ki őket hazájukból, melyről a körülbelül tíz év múlva ott járt Ibn-
Haukal azt mondja, hogy az oroszok közvetlen Rum (Görögország=Bolgaria)
megtámadása előtt a hidsra 358-ik évében Bulghar várost teljesen kifosztották

* A magyar nemzet története Szent Istvánig. 186, 1.

** Dr. Karácsonyi J. : «A magyar nemzetségek * II. köt 141. 1.

EMLÉKEK ES LELETEK

1 35

s mindent elpusztítottak az Itil partjain, nincsenek már Belső-Bulgárban sem
bulgárok, sem burtaszok, sem khazarok, mert országukat elfoglalták az oroszok
s a kik futással menekültek, a szomszéd vidékeken széledtek el.

Az említett Boksu bulárföldi izmaelita vezért, «az igen nemes urat* (vir
nobilissimus) tekintik a magyar történészek az árpádkori Boksa (Boxa) nem-
zetség ősének. Ügy látszik, az Anonymus által használt «vir nobilissimus*
jelző a perzsa-tatár mirza , murza czímet akarja jelenteni, a Boksa nemzetség-
nek ugyanis egyik hagyományos használatú személynévé a Mersa , Merse volt.
A már említett hevesmegyei Bolya puszta e nemsetségnek volt egyik birtoka
s bizonyára Boksu vezér testvére, Bila , Billa vagyis Boila nevének felel meg.
Hagyományaink két forrása tehát megegyez abban, hogy a X. század hetvenes
éveiben szerepelt Magyarországban egy Bila-Beliud nevű előkelő bolgár ; az
egyik változat szetint 969 — 972 közt Bular földről, Nagy-Bolgárországból köl-
tözött be ; a másik változat szerint 973 — 974 körül Géza fejedelem és Sarolt
házasságát mozdítja elő, nyilván, mert rokonságban volt az erdélyi Gyulák
nemzetségével, mint a bolgár Keán testvérének, a délmagyarországi Kulánnak a
veje ; végül egy harmadik változat, melyben már a mondái átalakításban elvész a
történelmi és időbeli távlat, csak annyit tud róla, hogy hunn (azaz bolgár) volt.

Bila nagybolgárországi eredete s Beliud marosvidéki bolgár rokonsága
magyarázza meg, hogyan lett Béla=Bila, Beliud a kun-kabar Bojta-Budához
hasonlóan Árpád előtti hunn vezér.

A monda nem tartotta számon az egyes bolgár bevándorlások idejét,
csak azt a főszempontot jegyezte meg, hogy a hunn-bolgár elem megelőzte
Magyarország területén Árpád népét. Ezen hunn-bolgár elem alatt nem csupán
azon al-dunai bolgárokat értem, kik az avarok bukása után Magyarország déli
és keleti részeiben terjeszkedtek, hanem még inkább azokat a Nikephoros
patriarcha és Theophanes által unugundur- vagyis unugur-bolgároknak (unu-
gundur török többes alak, a. m. unugur-dur, v. ö. szabender = sabir-dir) neve-
zett maeotisi bolgárokat és kotragokat (kuturgurok), kik Kuvrat negyedik és
ötödik fiának vezérlete alatt ugyanazon időtájban (a Képes Krónika szerint
677-ben) költöztek Pannóniába az avarok közé, midőn Kuvrat harmadik fia,
Aszparukh vagy Iszperik, az előtte 3 + 60+2 + 150=215 évvel előbb, 464-ben
uralkodni kezdő Irnik (tehát Attila fia Irnákh) egyik utóda, elfoglalva Moesiát,
079-ben megalapította az al-dunai Bolgárországot, míg a két idősb testvér
közül Kotrag a Közép -Volga mellékén szervezett egy új államot, a legidősb,
Batbaján pedig visszamaradt népével a Mseotis melléki régi hazában, meghódolt
a 671 felé Berzilia belsejéből előnyomuló khazaroknak s népe még a IX. század
elején is a khazar khagán alattvalója volt.

Ezek a históriai tények világot vetnek a magyar hunn mondák egyes
vonatkozásaira s ebben az összefüggésben lesz érthető, miért nevezi a magyar
hagyomány hunoknak (vagy, mint Anonymus, kunoknak) a kazároktól elsza-
kadt kabarokat, nyilván Batbaján unugur-bolgárjait, vezérükből pedig hogyan
lesznek a mondaalakulás további folyamán avarkori vagy épen Attilá korabeli
hunn vezérek.

Még csak annyit akarok megjegyezni, hogy, mint a törökségnél, a ma-

136

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

gyarságnál is nagy gondot fordítottak, a nemzetségek és egyes ágaik leszárma-
zásának nyilvántartására. De csak III. Béla (1173 — 1196) alatt kezdődött a
nemzetségek birtokjogainak írás és oklevelek által való megörökítése, a minek
a következménye az volt, hogy az előbbi kétszáz évről összevéve sincs annyi
oklevél, mint pl. III. Béla fiától, II. Endrétől (1205 — 1235).

Önként következik ebből, hogy a nemzetségek leszármazásánál sokkal
nagyobb jelentősége volt 1173 előtt a szájhagyomány pontos megőrzésének,
mint a XIII. században s mint a kirgizeknél és turkomanoknál, nálunk is
olyanforma féltékeny gondossággal kellett ügyelni arra, hogy a köztudatban
maradjon s mindenkinek legyen tudomása az egyes nemzetségek elágazásáról
s az ág-rokonság egyes fokozatairól.

Anonymus, III. Béla királynak (t 1196) a jegyzője, ki a királyok törté-
nete és genealógiája helyett a honfoglalást, Magyarország területének az egyes
nemzetségek ősei által való megszállását és birtokba vételét írta meg 1202 — 1204
körül, olyan időben élt, a mikor épen csak megkezdődött az írásbeliség, de
még nem halt ki az a nemzedék, mely maga is gyermekkorától fogva bele-
nevelődött a nemzetségi leszármazás nyilvántartásának ősi formájába. Maga
Anonymus is valamelyik előkelő nemzetségből származott. Ö még sok olyat
tudhatott részint gyermekkorától fogva, részint egyes nemzetségek vele érint-
kező tagjaitól, mik egy-két nemzedék alatt, épen az Írásbeliség behozatala
miatt, rohamosan kivesztek a köztudatból. Az általa említett személyek tehát
bízvást történeti alakoknak tekinthetők s mind az elfogadható, a mit leszár-
mazásaikról s ivadékaikról, szállásaikról s birtokaikról mond, leszámítva egyes —
250 — 300 évnél önként érthető pontatlanságokat, minők pl. hogy a magyar
rokonsági kifejezések nem mindenben adhatók vissza a latinban («bátya» lehet
«frater» is, «patruus» is, «patruelis» is, az «apa», mint a török «aba# nem-
csak cpater#, hanem «patruus# is stb.) ; vagy a minő az, hogy a X. századbeli
viszonyokat olyanoknak képzeli, minők az ő idejében voltak ; ide tartozik az
is, hogy a chronologiára nem volt egyéb támaszpontja, mint a nemzedékek
szerinti számítás ; ezért csoportosít valami három nemzedéket Árpád körül:
mert a honfoglalókkal összezavarja a honfoglaló vezéri nemzetségekből kivált
egyes ágak alapítóit, kiknek szállásai mások lesznek, mint a rokon ágak szál-
lásai, úgy képzeli tehát, hogy mindez a honfoglaláskori birtokba vétellel függ
össze, ha nincs valami egyéb tájékoztató, a mi fölismerhetővé teszi előtte az
ilyen szállások későbbi eredetét.

Anonymust szeretik mesemondónak tartani. Ezért mutattam rá egy pár
szóval azon szempontokra, melyeket hitelének megbirálásánál véleményem
szerint nem szabad figyelmen kívül hagyni.

A 934 körül Zuárd és Kadocsa vezértársaként szereplő Boyta "kun#
vagyis kabar-bolgár törzsfejedelem, meg a 970 felé Bular földrül bevándorolt
Bila «vir nobilissimus# , históriai személy, ha egyébként csakis a hagyomány
őrizte is meg emléküket. Nem ugyan kétségtelen bizonyossággal, de mégis
nagy valószínűséggel ők voltak azon Buta(ul) és Buila nevű fejedelmek, kiket
a nagyszentmiklósi kincs görög felirata említ, a mivel nem azt akarom mondani,
hogy ők voltak az aranyedények készíttetői is.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

137

A kincs utóbb — úgy látszik — a Viddinig terjeszkedő bolgár Keánnak
(Sámuel czárnak) hódoló Ochtum = Ajtón birtokába került, — valószínűen
örökség útján s midőn Sz. István vagy vezére és rokona Csanád, ki aztán
Ochtum birtokait örökölte, ostrom alá fogta Marosvárt (Csanádot), a kincset
nem messze Marosvárhoz, a mai Nagyszentmiklós határában földbe rejtették.
De már nem volt alkalmuk kivenni onnan. Ochtum elesett s a kincs néhány
év híján 800 esztendeig a földben maradt. Nagy Géza.

KELTA PÉNZVERŐ- ÉS ÖNTŐMŰHELY SZÁLACSKÁN

(SOMOGYMEGYE).

Az « Archaeologiai Értesítőn 1906 deczember 15-iki számában ismertetett
kelta pénzverő- és öntőműhely területén folytatott kutatás meghozta a maga
eredményét. Előkerültek az őskori műhely felszerelésének sorozatát kiegészítő
ipari szerszámok, gyarapodott a műhelyben készült ezüst- és bronz-ékszerek,
vas tárgyak gyűjteménye és végül a változatokban gazdag agyagművek sokasága
emeli a leletek érdekes voltát.

Kutatás közben még két érdekes és tanulságos felfedezést tettem, melyről
külön meg kell emlékeznem, melyek mindkét irányban megerősítik eddigi fel-
tevéseimet. Az egyik az, hogy a szalacskai őstelepen nem szakadt meg az ős-
kori élet folytatólagossága a kő- és bronzkoron át a vaskor végső szakáig. Sőt
az őskor minden szakában a szalacskai őstelep nyüzsgő élet tanyája volt. Az
újabb kutatások még arról is meggyőztek, hogy a feltárt kelta pénzverő- és
öntőműhely csak folytatása ugyané helyen állt bronzkori öntőműhelynek. Erről
tanúskodik e terület mélyebb rétegében lelt bronzkori tompa véső öntőmintája
is. A másik érdekes jelenség megerősítette azon feltevésemet, hogy a szalacskai
őskori műhelyben nemcsak a már előkészített ezüst- és rézfémet dolgozták fel,
hanem fémkohászattal is foglalkoztak. Jóllehet eddig még nem sikerült az ős-
kori igényeknek megfelelő kohó nyomait sem felfedezni, de a fémkohászat
jelenségének tanúiként kell tekintenem, hogy olyan kőszegény területen, mint
Szalacska vidéke, épen az öntőműhely helyén nagyobb mennyiségben talál-
tatnak ökölnyi nagyságtól a dió nagyságáig olyan fémdús kőzetek, mint a
«Galenit» és «Chalcopyrit», mely tudvalevőleg hazánkban leginkább Selmecz,
Nagybánya, Radna és Felsőbánya területén fordulnak elő.

A chalcopyrit a legdúsabb rézérczek egyike. Az itt lelt galenitásványok
nemcsak gazdag ólomtartalmúak, de ezüstöt is szolgáltattak ép úgy, mint a
csehországi galenitérczek. így minden valószínűség szerint a kereskedelem vagy
a vándor iparosok útján, távolabb vidékről, a szükséges fémek előállítása czél-
jából kerültek azok Szalacskára.

Somogymegye gazdag bronzkori leletekben. A tokos fülesvésők, bronz-
lándzsák, jellegzetes bronzékszerek, sőt még rézvésők szép sorozatát gyűjtöttem
össze Szalacska vidékén, Simonfa, Kisasszonyd és más ismert lelhelyekem

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ

3 38

A szalacskai bronzkori művesség közvetlen jelenségeként bemutatom az öntő-
műhely területén lelt öntőmintát.

A csillámpalából készült öntőminta (1. ábra) tompa bronzvéső vagy tokos
kalapács néven ismert bronzeszköz öntésére szolgált és mint az öntőminta
peremén látható díszítés is igazolja, hogy a régibb bronzkori emlékekhez so-
rozandó. A vésett csillámpala-tárgy az öntőminta alsó felét adja, mint azt az

öntőminta peremének lyuka is mutatja, mely az öntőminta felső részével való
egybeillesztésre szolgált. Ezen öntőmintával előállított tompa bronz véső peremét
1 1 mm. szélességben szalagszerüen körültutó, középen szögben megtört, kidombo-
rodó, párhuzamos bordák díszítik. Ez egyetlen ékessége a sima felületű, rúdszerű
tompa vésőnek. A tompa vésők ritkább jelenségei a bronzkori tokos vésőknek.
E mintához teljes hasonlót nem is ismerek, de közel hasonló, a minden díszí-
tést nélkülöző dudoros peremű, tokos kalapács a nagylucskai őstelepen talál-

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

139

tatott és jelenleg Lehoczky Tivadar gyűjteményében van.* Az öntőmintába
illő tompa véső hossza 55 mm., szélessége 14 mm. Az öntőminta súlya 105 gr.

A szalacskai kelta pénzverő- és öntőműhelyben egyik legfontosabb szerepe
volt a nagy kovácsoló vasüllőnek (2. ábra), mely kezdetleges volta daczára is
mindazon kellékkel rendelkezik, a mely nélkülözhetetlenné teszi a mai vas-
művesnek az aczél-üllőt. E három kellék a sima felület, a csúcsba futó üllő-
orr és a sima üllő oldal. Az A betűvel megjelölt háromszög alakú, vasüllő felülete
a használattól helyenkint vájadékos. Ez adja az üllő legfontosabb részét, melyen
a megtüzesített vas nyújtása, kovácsolása eszközöltetik. Ez esetben talán az
üllő sima felülete a pénzverésre szánt ezüst rúd kilapítása és eldarabolására is
szolgált. Ennek folytatását képezi i?-vel megjelölt háromszögalakú üllőorr,
mely kisebb tárgyak kikovácsolására használ-
tatott. Fontos szerepe van a C oldalnak is,
melyen szögbe hajlítják a meggörbítendő
vasrudat.

A vasrögből alakított üllő alsó kidol-
gozatlan része, minden valószínűség szerint
fatörzsökbe volt mélyítve, eltérőleg a mai
aczélüllőktől, mely a törzsök felületére van
ráerősítve. A szalacskai üllő egyedül áll a
hazai vaskori leletek között és 28 klgr.-nyi
súlyával megközelíti a régi félmázsás üllőket.

Felületének egész hossza orrával együtt 27
cm. Szélessége 17 cm. Magassága 20 cm.

Érdekes szerszáma a kelta pénzverő-
műhelynek a 3. ábrán bemutatott kerek
vágó. A kerek véső, mint alakja is mutatja,
az éremverőtőből kikerült alaktalan szélű
barbár-kelta érmek kikerekítésére szolgált. Köztudomású dolog, hogy a kelták
jeles vasművesek voltak, értették a fémedzést, a vaskeményítést. Hogy egyébre
ne hivatkozzak, saját kutatáskörömben, Csabrendeken kiásott kék edzésű, kora
La Téne kardra, vagy az ékes díszítésű, kék lángú csabrendeki vaslándzsákra.
Az itt bemutatott kerek vágóval épen ezen szempontból gyakorlati kísérletet
is tettem úgy, hogy vágó részét reszelővei kiélesítettem és meggyőződtem,
hogy ma, 2000 év után, épen oly alkalmas volna az ezüstpénzek kikerekítésére,
mint volt a Krisztus születését megelőző utolsó században.

A kerekvágó vastag négyszögű vasrúdból van alakítva és lapos vége kerek
alakra kidolgozva. A véső felső vége a rámért kalapácsütésektől peremesre hor-
nyolódott. A vágó hossza 25 cm. Vastagsága felső végénél 2 cm. Kerekvágójának
átmérője 3 cm. Súlya 410 gr.

A bronzékszerek díszítésére szolgált egy újabban lelt lapos véső (4. ábra),
mely a már bemutatott ponczoló véső ** párja volt az ékszerékítésnél, mert

* Hampel : A bronzkor emlékei Magyarhonban. 1 kötet, X. tábla, 10. ábra.

** Arch. Értesítő u. f. XXVI köt , 5. sz., 423. old , 30. ábra.

14°

AKCH/EUI.OG1A1 ÉRTESÍTŐ.

míg az előbbivel az egymás mellé rakott vagy csoportonkint elhelyezett pon-
tozott ékítést készítette a kelta fémmüves, addig ezzel az ékszeren a rovátkoló
vonaldíszítést végezték. Alapos vasrúdból készült rovátkoló véső közepén aluli
keskeny része élénél kiszélesedik és élesre van köszörülve. Felső vége a kala-
pácsütésektől felhornyolódott. A véső hossza 18 cm. Súlya 50 gr.

SZAI.ACSKA 2 3 n.

Egyszerűbb alkotású a másik rovátkoló véső (5. ábra), mely gömbölyű
vasrúdból van alkotva és éle felé laposra verve. A keskeny vésők ezen alak-
jával a durvább rovátkolást végezték, ezen is nyomot hagyott, mint felhornyolt
vége mutatja, a kalapácsütés. Hossza 15 cm. Ele 6 mm. széles. Súlya 43 gr.

Szokatlan és eddig ismeretlen ipari eszköz a 6. ábra ékítő szerszáma,
mely vékony négyszögű vasrúdból készülve, felső fele lyukra hajlított, míg
alsó vége két ágra van hasítva. Agai egymástól 2 mm. távolságban párhuza-

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

141

mosan állnak. A két ágú szerszám egyetlen czélja csak az ékítésnél párhuza-
mosan haladó vonalak bekarczolása lehet. A szerszám gyenge alkotása majd-
nem kizárja, hogy az bronz- vagy ezüst tárgyak ékítésére alkalmaztatott volna.
Több valószínűség szól a mellett, hogy ez az edénygyártás segédeszköze lehetett,
melylyel a korongon gyorsan forgó edényen a rovátkoló díszítést végezték.
Nincs azonban kizárva, hogy az csont, fa és kiégetett agyagtárgyak ékesítésére
szolgált. A díszítő eszköz hossza 13 cm. Szélessége 4 mm. Súlya 18 gramm.

szalacska 2, 3 n.

A 3. ábrán bemutatott kerek vágónál finomabb kivitelű, de közel hasonló
példánya a 7. ábra. Fő eltérése az, hogy bronzból készülve fordult elő a pénz-
verő- és öntőműhely szerszámai között. Ezen kerek bronzvéső azonban, mint
annak anyaga és gyenge alkotása is mutatja, rendeltetése csakis famunkák vagy
agyagművek kidolgozására szorítkozhatott. Nagyon valószínű, hogy esetleg
puhább anyagból készült öntőminták kidolgozására használták.

A kerek bronzvéső, mint kihegyesített felső vége is mutatja, egykor fa-
vagy csontnyélbe volt erősítve. Hossza 13 cm. Kerekvágójának átmérője 2 cm.
Súlya 35 gramm.

A mai szobrász mintázófák alakját mutatja a 8. ábra bronzvésője. A finom

142

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

négyszögű bronzrúdból készült véső egyik fele hegyes, a másik lapított, így
puhább anyagokra való előrajzolásra, simításra egyaránt alkalmas. A finom
művű bronzvéső hossza 14 cm. Vésőéle 6 mm. Súlya 10 gramm.

Az itt bemutatott érdekes szerszámokon kívül nagyobb számban fordultak
smét elő különféle nagyságú kanálfúrók, melyek azonban az első közleményben
bemutatott fúrósorozattól semmi eltérést nem mutatnak.

Ismeretlen rendeltetésű a 9. ábrán bemutatott csonka kúpalakú, finoman
kidolgozott vastárgy. A közepén átfúrt vaseszköz, mint az a rajta levő lyuk
vásása is mutatja, vastengelyre lehetett erősítve és a lyuk körül látható egyen-
letesen vájadékos horzsolást hosszantartó gyors forgástól nyerte. Minden kö-
rülmény között általunk ma még ismeretlen összetételű, a vasművesség czélját
szolgáló szerszám kiegészítő részét képezte. Alsó és felső átmérője 30x38 mm.
Magassága 22 mm. Súlya 200 gramm.

A szorosan vett műhelyi szerszámok eddig feltárt sorozatát hat darab
különféle nagyságú és alakú csiszolókő zárja be, melyek a vas- és bronzművesség
keretében, mint segédeszközök, a vésők, kések és egyéb szúró- és vágóeszközök
élesítését szolgálták. (10., 1 1 ., 12., 13., 14., 15. ábra.) A hat csiszolókő mind-
egyike a többszörös használattól vájadékossá vált. A 10. ábrától a 13. ábráig
bemutatott négy darab csiszolókő durva szemcsés homokkőből készült. Míg a
14. és 15. számú finom szemcsés kemény kőből való, minő a kőeszközök anya-
gául is szolgált. így nagyon valószínű azon feltevésem, miután az itt előfordult
csiszolókövek kizárólag kisebb méretűek, 6 — ro cm. hosszúak, hogy azok nemcsak a
kések és vésők élesítését szolgálták, hanem egyúttal az öntőmintákból kikerült
bronztárgyak öntési varrjainak eltávolítására és azok helyének kisimítására is
használtattak.

A második csoportba azokat a tárgyakat és ékszereket osztom, melyek a
műhely termékeinek tekinthetők. Ilyen a bemutatandó két vaskés. A 16. ábra
a kelta vaskések azon gyakran előforduló sorozatához tartozik, melynek pen-
géje fogantyúval egytagból készült és a fogantyú vége karika alakra van
hajlítva. Ezen övön csüngő vaskések gyakori jelenségei a dunántúli kelta tele-
peknek.

Ismerünk közel hasonlót Tolnából, Regöly környékéről,* úgyszintén a
Somlyói kelta sírokból ** is. Némi eltérést csak azon körülmény mutat, hogy
míg ez sima fogantyúval bir, addig a regölyi és somlyói sodrott kések sodrott
szárral vannak ellátva. A kés hossza 20 cm. Pengéjének szélessége 28 mm.
Súlya 125 gramm.

A másik görbe késpenge (17. ábra) szokatlan alak, pengéje 1 '3-ad résznél,
töve felé szögben megtörik és fokozatosan keskenyül, mely kiszögelő rész fa-
vagy csontnyélbe szorítható nyújtványa is lehetett a késnek. Nincs azonban
kizárva, hogy épen ezen szokatlan alakjánál fogva, mint ipari eszközt egyéb
czélra is használhatta azt a szalacskai műhely iparosa. A vaskés hossza \olU cm.
Szélessége 2 cm. Súlya 23 gramm.

* Tolna vármegye története II. köt. CXXIX. tábla, 5. ábra

** Archaeologiai Közlemények, XXII. köt., 72. old , 7. ábra.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

Finom kidolgozású La Téne ízlésű kardkötő láncz részletét mutatja a
18. ábra, melynek csavarosán sodrott lánczszemei szokatlan finom kidolgozása
mellett helyenkint bemélyített rovátkákkal is van ékítve. Hasonló alkotású
kardkötőlánczok több példánya került múzeumomba, melyek között legépebb
az egyik somlyói láncz.* A láncztöredék hossza 9 A cm.

Közvetlen egymás mellett feküdt a 19., 20., 21. ábrán bemutatott három
vas tárgy. A vastárgyak közül a két első egymáshoz teljesen hasonló és a késő
La Téne ízlésű kard hüvelyére húzott vaspánt volt, melynek kiálló részében
nyert megerősítést a kardkötőláncz. A kardhüvelypántok átmérője : a nagyobbiké
7V2 x 7 cm., a kisebbiké 6V2 x 7 cm. Súlyuk: 30 és 40 gramm. Szintén kard-
hüvelyveret volt a 21. ábra, mely a kardhüvely nyílásának befoglalására szol-

gált és a két darabból alkotott kardhüvelyt összetartotta. A kardhüvelyveret
egész hossza 8 cm. Szélessége 2 cm. Súlya 20 gramm.

A bronztárgyak sorozatát két egymáshoz teljesen hasonló peremes, kalap-
alakú bronz aprósággal kezdem meg (22., 23. ábra), melynek rendeltetése fel-
tevésekre ad alkalmat. Simára kidolgozott 36 mm. átmérőjű bronzkorong közepén
9 mm. magas, tömör, csonka kúp emelkedik ki, közepén bevert pontalakkal.
A két bronztárgy felső fele finom kidolgozású és keskeny peremmel van el-
látva. Belső fele érdes és hogy az nem ok nélkül hagyatott érdesen, bizonyí-
tékul szolgál, hogy az érdesség fokozására a perem belső felén egymás mellé
rótt bevágások láthatók. Tekintve a két tárgy felületének finom kidolgozását,
első pillanatban azon feltevés kerül előtérbe, hogy a két kúpos bronz apróság

* Darnay : Siimegh és vidékének őskora. Arch Közlemények, XXII. köt,, XXIX. tábla.

1. ábra.

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ

valamely fatárgy vagy bőröv, bőrszerszám díszítésére szolgált. De ezen föltevésnek
ellentmond a peremen alkalmaztatni szokott, megerősítésre szolgáló szeglyukak
hiánya és a tárgyak erős tömör volta, mert a hasonló alakú díszítések rend-
szerint vékony bronzlemezből készültek.

Foglalkoztam azon gondolattal is, hogy a bemutatott bronztárgyak az
öntőműhely felszereléséhez tartoztak és talán azon feltevésem áll legközelebb
a valósághoz, hogy kisebb és nagyobb bronzpitykék, domború bronzlemez-
gombok kiverésére szolgáló verőtövek lehettek, mely czélnak teljesen meg is
felelnek. A bronzminták egyikének súlya 20 gr., a másiknak 24 gr.

A szalacskai leletek ékszereinek bemutatását a fibulákon kezdem. Az itt
lelt fibulák legrégibb alakja a két csónakfibula, 24., 25. ábra. A csónakfibula,
mint az ívfibula fejleménye, a vaskornak régibb szakából, a hallstatti korból
való. A két csónakfibula mindegyike hiányos példány és nélkülözi a tű és a
kallantyú részét. Minden valószínűség szerint összeolvasztás czéljából került a
műhelybe. Egyik fibula nagyságra a másiknak majdnem kétszeresét teszi. Mind-
kettőnek felülete csoportonkint elhelyezett rovátkolt díszítéssel van ellátva.
A nagyobbik átmérője 6V2 cm. Súlya 25 gr. A kisebbik 4 cm. átmérővel
10 grammot nyom. Hasonló csónakfibulákat nagyobb mennyiségben leltek a
hallstatti sírmezőn kívül Boszniában és Horvátországban. Számos példányt találtam
Somlyói ásatásaim alkalmával is.

A fibulák díszes és érdekes alakját mutatja a 26. ábra közép La Téne
fibulája. A vékony gömbölyű, bronzsodronyból készült fibulaívre a kallantyú
folytatásaként a vékonyabb bronzsodrony hajlik vissza. A vékony bronzsodrony
összefüggő lánczszemekként, hét egymásután sorakozó gyűrűalakot képezve,
szolgál a fibula díszítésére. A fibulatű úgy csavaros rúgója rendes állásából el-
görbülve, vízszintes irányba áll a fibulaívvel. Hasonló vékony sodronyból alkotott
gyűrűsorozat ékesíti a hallstatti leletek egy régibb typusú ívfibuláját.* A sza-
lacskai fibula nyergének átmérője 4V2 cm. Súlya 5 gr.

A késő La Téne-fibulák typikus alakja a 27. ábra fibulája. A lapos bronz-
nyergen kétsorosán a szélekkel párhuzamban gyöngyözött díszítés fut végig.
A fibula rugója ép csak a rugót folytató bronztű hiányzik. E fibula kétség-
telenül az öntőműhely gyártmányának tekinthető, annál inkább, mivel annak
kora a Krisztus születését megelőző utolsó századra esik, midőn a szalacskai
kelta pénzverő- és öntőműhely fénykorát élte.

E fibulának teljesen hasonló példányát, mint a késő La Téne-kor jellegzetes
fibuláját, Hoernes is bemutatja ismert őskori művében. ** A fibula hossza 8 cm.
Súlya tű nélkül 10 gramm.

Jóllehet a vaskorszak első szakával feltűnt fibulák kiszorították a bronz-
kor oly gyakori és változataiban gazdag ékszerét, a bronztűt, mégis a vaskor-
szaki őstelepek felkutatása alkalmával ha kisebb számban is, de többször talál-
koztam különféle alakú bronztűkkel. Nem hagyhatom azonban megjegyzés
nélkül azon szerény tapasztalatomat, hogy a hallstatti, de különösen a La féne-

Sacken : Das Grobfeld von Hallstatt. XIII. tábla, 12. ábra.
Hoernes: Die Urgeschichte des Menschen. 651. old.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

145

kori leletek között előforduló bronztűk méreteikben sokkal vékonyabb kidol-
gozásában finomabb a bronzkori tűsorozat bármely példányánál. A szalacskai
bronztűk (28., 29. ábra) alkotásukra nézve közel hasonlók egymáshoz. A vas-
tagabb hengeres fej hegye felé fokozatosan vékonyul. Némi eltérést csak a
vastagodó tűfej díszítése mutat, mert míg egyik sűrűn, egymás mellé rótt, a
tűk hosszában futó hullámvonalakkal van ékítve, addig a másik a tűfej alsó és
felső végén csoportosított, párhuzamosan körbe futó vonaldíszt mutat. A bronztűk
hossza 12V2 cm. Súlyuk egyenkint 9 — 9 gramm.

Az ékszerek sorozatában két ezüst tárgygyal is találkoztam. Az egyik
tömör ezüst karperec/. (30. ábra.) A másik valószínűleg az apróbb ezüstkarikák
összetűzésére szolgáló karika. (31. ábra.) A 35 gr. súlyú tömör ezüstkarperecz
öntés útján készült. A közepén legvastagabb tömör karperecz egymással közel
szemben álló végei felé, fokozatosan vékonyul. A karperecz minden díszítést
nélkülöz. Teljesen hasonló alakú karpereczek bronzból gyakori jelenségei hazánk
kelta telepeinek, de ezüstből ritkábban fordulnak elő. Átmérője 5Á cm.

Apróbb ezüst- vagy bronzkarikák összetűzésére szolgált a 31. ábra ezüst-
karikája. Az ezüstkarika egymással szemben álló két vége közül az egyik hurok-
alakra van hajlítva, abba kapcsolódott a szemben álló vég gombos fele, mely
azonban ezen példányról letörött. Az ezüst karika átmérője 4Á cm. Súlya 5 gr.

Ugyanezen czélt szolgálta a 32. ábra bronzkarikája is, csak kivitelében
mutat némi eltérést, azaz a körrel szemben álló végek mindegyike gombra
van hajlítva. Ármérője 4 cm. Súlya 6 gr.

A fűzőkarikáknak már harmadik példánya kerül elő a szalacskai műhely-
ből. Az első bronzból készült ép példányt az első közleményem * alkalmával
bemutattam, így önkénytelenül fölmerül azon kérdés, hogy minő czélt szol-
gáltak a kisebb-nagyobb bronz- és ezüstkarikák, melyek oly gyakori jelenségei
az őskori síroknak, különösen a hallstatti korban. Kétségtelen dolog, hogy a
cserekereskedés alapeszköze a pénz ismerete előtt is a bronzércz lehetett, mely
kisebb-nagyobb karikákba öntve, több vagy kevesebb értéket képviselt. Ilyen
cserekereskedelmi eszközül szolgáló bronzkarikák összetűzésére szolgálhatott a
három szalacskai fűzőkarika is.

A kelta telepek elmaradhatatlan jelenségei a bütykös bronzkarikák.
A szalacskai bütykös karika (33. ábra) tizenöt bütykös, mely egy, két, három
bütyökből álló csoportokban van elhelyezve. Hasonló bütykös karikát ismerünk
Regölyről,** melyek négy, öt és hat bütyökkel vannak ellátva. A szalacskai-
hoz teljesen hasonló a csabrendeki kelta temetőből került múzeumomba. Át-
mérője 35 mm. Súlya 32 gr.

Két új alakkal szaporodott az úgynevezett bronz keresztgombok sorozata
(34-i 35- ábra). A keresztgombok azon czélt szolgálták a vaskorban, hogy a
harczos fegyvereit tartó, egymást keresztező szíjakat összetartsák és eképen az
öltöny ékesítésére is szolgáljanak. A keresztgombok különbféle alakjai, a hall-
statti sírok leggyakoribb mellékletei, ritkábban találkozunk azokkal a kelta

* Arch. Értesítő. U. f. XXVI. köt., 5. sz., 422. old., 36. ábra.

** Wosinsky : Tolna vármegye története. II. köt., CXXXIII. tábla.

Arch. Értesítő.

1908. 2. fűzet.

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

I46

sírokban. A keresztgombok a férfi-sírokban a mellkas táján fordulnak elő, mi
szintén sejteti azok rendeltetését. Saját kutatási körömben, különösen a
Somlyói hallstatti sírokból ástam ki egész sorozatot : kúpos tompa kereszt,
küllős kerék, félgömb stb. alakúakat.1 A most bemutatandó két keresztgomb
új alak. A 34. ábra közel hasonló a múlt évben lelt szalacskai keresztgombhoz 2
azon eltéréssel, hogy az előbbinek felületét a hegyes kúpalak díszíti, míg ennek
felületén elhelyezett kisebb gömbalak látható. Átmérője 3 cm. Súlya 14 gr.
Hazai leleteink között egészen új alak a 35. ábra, melynek bordás félgömb-
alakú tetejét négy láb köti hozzá a négyszögű fenékrészhez. A gömb átmérője
17x19 mm. Súlya 17 gr. Közel hasonló alakot ismerünk a hallstatti sírmező
leletei között,3 mely a szalacskaitól csak alig mutat számbavehető eltérést.

Töredékeiben került elő henger-
alakra trébelt bronzékszer (36. ábra),
mely a némileg összeállítható részei
után Ítélve a felkar ékesítésére szol-
gáló kigyócsavarodást utánzó szalag-
tekercsszerű karperecz lehetett. A kar-
perecz domború felületén csoportonkint
elhelyezett rovátkolt díszítés látható.

A szalacskai bronzékszerek soro-
zatát az orsógombhoz hasonló sima
bronz gyöngyszem zárja be (37. ábra),
mely középen átfúrt lapos gömbalakot
mutat. A gyöngyszem átmérője 26 mm.
Súlya 44 gr.

A szerszámsorozat után kellett
volna bemutatnom a legszerényebb
bronzeszközt, a szalacskai bronzárt
(38. ábra), mely négyszögű bronzsod-
ronyból készült és mindkét vége ki
van hegyesítve. A bronzár ritkább je-
lensége az őstelepeknek. Gyűjteményem csak a velem-szent-vidi őstelepről bir
nagyobb sorozattal. A bronzár hossza 46 mm. Súlya 4 gr.

A szalacskai bronzékszerek kapcsán említem a Somogy-Simonfán lelt
fényes zöld patinájú bronzsodrony korongtekercset, mely egyik legszebb pél-
dánya a hasonló bronzemlékeknek. Simonfa nagyon becses őskori terület, pár
éve itt lelt két nagy méretű vezértekercses, hét sodronykorongos fibula szép
emléke a régibb vaskornak.

A tizennyolcz csavarodású korongos sodronytekercs (39. ábra) egymás
mellé rótt, 2 mm. vastag bronzsodronyból készült, melynek vége fel van gör-
bítve. A korong átmérője 9 cm. Súlya 85 gr. Ilyen őskori sodronytekercseket
kéz- vagy vállvédő-tekercsek néven ismerjük és azokkal gyakran találkozunk

1 Darnay: Sümegh és vidékének őskora, Arch. Köziem. XXII köt., 71. old

2 Arch. Ért. U. f. XXVI. köt., 5 sz., 431. old., 6 ábra.

5 Sacken : Das Grabfeld von Hallstatt. XVIII. tábla, 14. ábra

39. ábra. szalacska 2 3 n.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

hazai leleteink között. Sodrony-korongtekercseket ismerünk a felső-balogi,
szendrőládi, rimaszombati stb. kincsleletekből.*

A kutatás folyamán egy kis sorozat gyermekjátékul szolgáló bronz- és
agyagművek is kerültek felszínre Szálacskán, melyek sorát szépen kidolgozott
bronz lovacskával kezdem (40. ábra). Az apró lábú, figyelő állásban levő bronz
lovacska, hosszú nyakkal és rövid farkkal van ellátva, fején a ló füle is meg van
rajzolva. A bronz lovacska művészi szempontból is magasabb igényű, akár a mária-
családi öntőműhelyi lovasalak lovánál, vagy Hampel : Bronzkora, I. k., LXVIII. t.,
1. ábrán bemutatott lóalaknál. Hossza 4 cm. Magassága 3 cm. Súlya 21 gr.

Hiányosan került elő egy nagyobb méretű disznóalak (41. ábra). Az agyag-
disznó feje és első lábai hiányoznak, csak hosszú teste, hátulsó lába és farka
maradt épen. Hossza 90 mm.

SZALACSKA V'a n.

Egész kezdetleges az ott lelt másik agyaglovacska (42. ábra), szintén
hosszú nyakkal és rövid lábakkal van ábrázolva. Hossza 4 cm. Magassága 4% cm.

Hasonló kezdetleges kivitelű a 43. ábrán bemutatott, emberi lábat utánzó
agyagtárgy. A hosszú lábszárhoz aránytalanul kicsiny a lábfej. Magassága 5V2 cm.
A lábfej hossza 2V2 cm.

Finomabb kidolgozású a másik emberi lábfejet utánzó agyagtárgy (44. ábra),
mely inkább hegyes orrú czipőalakot mutat és a lábszár része ki van vájva.
Magassága 3 cm. A lábfej hossza 6’A cm.

Hasonló agyagállatokat, úgy emberi lábat utánzó agyagtárgyakat ismerünk
Pilin nógrádmegyei őstelepről,** de a dunántúli őstelepeken kétségtelenül rit-
kább jelenségek közé tartoznak.

* Hampel: A bronzkor emlékei Magyarhonban. I. köt., XCIV. t., 3 , 4. ábra; CVII. t.
13. ábra; CXII. t., 2 — 3. ábra.

** Hampel : A bronzkor emlékei Magyarhonban. I. rész, LXXI. tábla

! 0'

148

ARCH/EOLOGIAI ÉRTESÍTŐ

A gyermekjátékok sorozatát három darab kisebb méretű edényke zárja
be, melyek közűi csak a 45. ábrán bemutatott került elő teljes épen. A szája
felé szélesedő, henger alakú pohárka nem készült korongon és durva szemcsés,
sárgáspiros agyagból való. Magassága 3 cm. Perem átmérője 3L2 cm.

A szalacskai üveggyöngyök száma még új példánynyal szaporodott. Az
üveggyöngyök közül a három első sötétkék színű. A legnagyobbik bevájt csavar-
menetet utánzó körgyűrűalak. Átmérője 27 mm. A másik kettő, a nagyobbik
épen úgy, mint a kisebbik, négy helyen elhelyezett sodronytekercs alakú
díszítést mutat. Átmérőjük 18 és 11 mm. Legszerényebb igényű a negyedik,
a körgyűrű alakú sima fehér üveggyöngy, 15 mm. átmérővel.

Mielőtt a nagyszámú agyagművek sorozatára áttérnék, egy csupán töre-
dékében előkerült, átfúrt csonttárgyat mutatok be (50. ábra), mely minden
valószínűség szerint zabla oldalszára lehetett. A töredék hossza 6 cm.

54. ábra. szai.acska 1 2 n.

Ismeretlen rendeltetésű az 51. ábra, közepén kúpos fogantyúval és három
kerek lyukkal ellátott, kocsikerékalakú agyagtárgy, melynek átmérője 6 cm.

Három különböző nagyságú példányban fordult elő a fonal felgombolyí-
tására használt agyagorsó (52., 53., 54. ábra), mely nagyjában a mai fából
készült czérnaorsók alakját mutatja. Hasonló orsókkal a szalacskain kívül csak
a Somlyói őstelepen találkoztam. Hossza 60, 55 és 50 mm.

A kiásott másfélezer orsógomb és agyaggyöngy közűi mintegy 30 darabból
álló sorozatot válogattam össze, mely változatos díszítésénél fogva nagyobb
érdeklődésre tarthat számot. Az orsógombok és agyaggyöngyök (54. ábra) a
gerezdes rovátkolt, félkörös sraférozott pontozott díszítés érdekes változatait
adja. Több száz példányban került elő körgyűrű, korong, négyszögű csonka
kúp stb. alakú, minden díszítést nélkülöző agyagnehezékek, melyek azonban
nem szolgáltattak új alakot.

A szalacskai kutatások nem szünetelnek. Ügy hiszem, hogy e tárgyra nem-
sokára visszatérek.

Sümeg, 1907 deczember havában.

Szentmártoni Darnay Kálmán.

KM LÉKEK ÉS LELETEK.

149

AZ IGELI SÍREMLÉK MYTHOLOGIAI DOMBORMŰVEL

A dunapentelei ásatások, a Nemzeti Múzeumnak az utóbbi években
egyik legeredményesebb vállalkozása, tetemesen megnövelte a pannoniai terü-
letről származó mythologiai ábrázolások számát. Bellerophon küzdelme a chimaira
ellen, különböző jelenetek az Orpheus mondából, két Medeia ábrázolás, a Prok-
nét és Philomelét üldöző Tereus képe, Oidipus és a Sphinx, Plektor holttesté-
nek meghurczoltatása ismeretesek már e folyóirat olvasói előtt A Az immár három
példányban ismert ábrázolás, mely a gyermekei megölésére készülő Medeiát
mutatja, a görög festészet egyik leghíresebb alkotására megy vissza — tehát
nemcsak a tárgyat szolgáltatja a hellén mythos, hanem a typus is, melyben
megjelenik, sok száz évvel a pannoniai táborhely létrejötte előtt görög földön
született meg.

A mythologiai typusok nagy része valószínűleg a provinciák római
kultúrájának egyszerű folyománya, a mint az az egész birodalom területén
észlelhető. Ha azonban ki találna tűnni, hogy van közöttük olyan is, mely nem
volt a «római birodalmi művészet)) közkincse, hanem valami más, közvet-
lenebb utón kellett a görög kincses házból Magyarország területére jutnia,
akkor nem volnánk zavarban, hogy hogyan magyarázzuk ezt a jelenséget.
Tudjuk, hogy Dunapentelén egy syriai lovascsapat állomásozott, a coh. miliaria
Hemesenomm sagittariorum equitata civ. Rom. Az a feltevés, hogy ez a csapat
legalább részben valósággal syrusokból állott, megerősítést nyert a feliratos
kövek utján, melyek carrhaei, samosatai, hemesai emberek neveit őrizték
meg. Egy valószínűleg szintén syriai származású ember a vámállomás főnöke,
praepositus stationis. A collegium culiorum egy tagja apameai származásúnak
vallja magát. E tények bizonyossá teszik, hogy Intercisában tartózkodtak
olyanok, a kik a görög hellenisticus műveltség egyik főfészkéből kerültek oda.
A katonák persze ebből a culturából édes keveset hoztak magukkal. A keres-
kedők ellenben, a kik ezt a fontos állomást kétségtelenül elárasztották * ** bizo-
nyosan e tekintetben is tettek egyet-mást : egyrészt foglalkozásuk hozta ma-
gával, hogy műipari áruczikkeket terjesszenek, másrészt a jó mód, a melyben
egy részüknek élnie kellett, magasabbra emelte culturális igényeiket, melye-
ket bizonyára a hazájukban megszokott módon iparkodtak kielégíteni. Tud-
juk, hogy később, a frank birodalomban, a syrusok culturális befolyása nem
csekély volt. Nagy Károly’ halála előtt quattuor evangelia Christi .... cum

* Hampel közölte és ismertette őket : Arch. Ért. 1906. 1. s k. lk. U. o. megtalálható a
pannoniai mythologiai ábrázolásokra vonatkozó régebbi irodalom.

** Scheffer-Boichard, Kleinere Forsch, zus Gesch. des Mittelalters, IV. Zűr Gesch. dér
Syrer im Abendlande (Mitteil. des Inst. für őst. Geschichtsforsch. 1885, 521 s k. lk.), érdekes
adatokat gyűjtött össze a syrusok kereskedelmi hatalmának ülustrálására. Az Íróknál Syricus
vagy Syrus— negotiator, folnerator. Hteron. in Ezechiel. XXVII, 16 azt mondja róluk, hogy
fegyverek között és holttesteken át is elmennek a világ bármely tájára, hogy a szegénységen
diadalt arassanak.

ARCH/EOLOGIAI ÉRTESÍT Ő.

J5°

Graecis et Syris optime correxerat. Janitschek * kimutatta, hogy a franczia-
országi evangeliariumok kánon tábláinak ornamentikája a syrus evangeliariumok
befolyása alatt áll. Semmi meglepő sem volna tehát benne, ha ez irányban
végzett kutatások kimutatnák, hogy Pannóniába is importáltak valamelyes
görög műveltséget és művészetet.

Az igeli oszlop, melynek mythologiai ábrázolásait tárgyalni akarom, olyan
vidéken áll, melynek görög befolyásoltságát sokszor és sokan hangoztatták már. Az
igeli dombormüvekhez még egy pár rokon ábrázolást csatolok, mely elveszett
és csak XVTI. sz.-beli rajzokban maradt ránk. A rajzok nincsenek tisztessé-
gesen publikálva, ennek tulajdonítható, hogy majdnem teljesen ismeretlenek
maradtak, a miért is érdemesnek tartottam egy pár jó fénykép után készült
ábrát a jelen értekezéshez csatolni. Csak azt fogom kutatni, hogy e dombormű-
vek tárgyuknál vagy legalább ábrázolásuk módjánál fogva olyanok-e, hogy
Róma-városi eredetükre lehet következtetni, a mint az a provinciákban a leg-
több esetben áll, vagy pedig e ponton is helyesnek bizonyúl-e az a felfogás,
mely a Rajna és Mosel vidék művészetét Massilia utján közvetlen görög
befolyás alatt állónak tekinti.

A síremlék, melynek képét a mellékelt ábra mutatja, Igei falucskában,
a trier-luxemburgi országút vonalán, a Mosel partján áll. Architectonikus fel-
építése: lépcsőkön egy négyszögletes postamentum emelkedik, e felett egy

karcsú, magas, négyszögletes épülettag, melyet a sarkokon korinthusi capitel-
lekkel ellátott pillérek díszítenek ; az akanthus között egy-egy női fej látszik ;
a pillérek törzsei egymás fölé helyezett, apró domborműves alakokkal vannak
díszítve (az éj szaki oldalon kigyólábú alakok, a többieken puttók), míg
hasisukon egy-egy madár reliefképe látható, mely valami korongalakú tárgyat
tart a csőrében ; az apró alakok mögött kandeláber formájú tárgyak láthatók,
melyeknek tányérai a pilléreket négyszögletes mezőkre osztják (1. a II. tábla
2. és 4. ábráját - Wiltheim, Lux. Rom. ed. Neyen, fig. 325. és 277.) Az északi
oldalon a kandeláberek elmaradnak, helyettük kis keresztléczek osztják négy-
szögekre a pilléreket- A pilléreken architrávból, zophorosból és párkányból álló
gerendázat nyugszik, mely mind a négy oldalon orommal zárul. A háromszögek
sarkain egy-egy négyszögletes reliefdiszes lapocska van elhelyezve. Az ormok
közül egy karcsú, hajlott oldalú pyramis emelkedik ki, melynek felülete pik-
kelyes ; csonka csúcsa egy oszlopfőféle alkotmányt hord, melyet középen
három női és (a déli főoldalon) egy szakállas férfifej ékesít, mig a sarkokon
meztelen női alakok állnak, melyeknek kigyólábai összecsavarodva a fejeket
bekeretelik. Ezen az oszlopfőn egy kőlap nyugszik, melyből háttal egymás-
felé fordult négy női mellkép nő ki ; ezek egy golyót tartanak, melyen az
emlék befejező része : egy Ganymedest és az őt elragadó sast ábrázoló
szoborcsoport foglal helyet. Ennek nagyobb része lezuhant és elveszett. Az
egész emlék mai magassága 22'2o m., a talapzaton mérve a déli és északi
oldal szélessége 5-i2 m., a keletié és a nyugotié 4’2Ó m. (1879'ihi felmérés

adatai, melyeket Krüger trieri múzeumi igazgató úrnak köszönök).

Strassburger Festgruss an A. Springer, 3 s k. Ik.

I. TÁBLA. AZ IGELI EMLÉK LÁTKÉPE.

X 52

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

Az emlék időhatározása a hasonló sírépítményekről nagy számban fenn-
maradt töredékek alapján lehetséges. Legfontosabbak a neumageni leleteké
Hettner megvetette időhatározásuk alapját. A legrégebbi darabok (Führer no.
5. és 6.) Kr. u. 100 körül készültek, a legfiatalabb (u. o. no. 17.) a III. sz.
második negyedében. Anyaguk eleinte szép kemény jurái mészkő, már a II.
sz. közepén főképen egy Metz vidéki homokkőfaj, végül az a puha, vörös
homokkő, mely Trier környékén és az Eifel vidékén mindenfelé előfordul és
mai napig is kedvelt építőanyag a Rajna vidékén. Szigorú akanthus orna-
mentikát mutatnak a pillérek a legrégibb darabokon ; a mennyiben ez a
díszítés még később is előfordul, az akanthus bárok formái elárulják a dátumot.
Később (már a II. sz. közepe táján, Führer no. 10.) fellépnek az igelihez
hasonló pillérek, de eleinte élesen kifaragott és sajátos ornamentikával ellátott
kandeláberekkel, mig ezeknek elhagyása és a léczecskékkel való beosztás csak
késői emlékeken fordul elő (Führer no. 17.) A kandeláberek ugyan még később
is előfordulnak, de akkor már laza akanthus díszítést mutatnak (Steindenkm.
no. 232., vörös mészkő). Továbbá a díszítő reliefalakok a legrégibb e fajta neuma-
geni emléken (Führer 10.) mythologiai jelenetek töredékeit mutatják,1 2 3 * míg
később főképen bacchikus alakok és amorettek foglalják el a helyüket.
Az igeli oszlop anyaga homokkő. Az északi oldalon a pillérek már csak léczecs-
kékkel vannak beosztva, a többi oldalokon is a kandeláberek kidolgozása
hanyag ; a mythologiai jelenet-töredékeket mellőzi az emlék ; tehát e tekin-
tetben a fejlődés végén áll. — - Fontos továbbá az emlékek hátulsó oldalának
díszítése : eleinte egészen dísz nélkül maradnak ; később különböző, akanthusz-
szal töltött rozettamustrák lépnek fel ; vörös mészkő-emlékek szőllőindák
között szüretelő amoretteket mutatnak (Steindenkm. no. 251. és 3 1 8 . ) 5 A leg-

1 Neumagen Constantinus alatt sebtében megerősíttetett (Auson. Mosella 1089.), az
építéshez lebontott síremlékek köveit is felhasználták. Ásatások : 1877 — 85. A leletek a trieri
Provinzial Museumban, 1. Hettner, Illustr. Führer durch das P. M. in Trier, 1903. 2 s k. lk.
Az emlékek publicatióját előkészítik, az e czélra készült rajzok fényképei E. Krüger, és
Loeschcke szívességéből rendelkezésemre állottak. L. Krüger Korrespondenzblatt des Gesammt-
vereins dér deutschen Geschichts- und Altertumsvereine, 1907, 58 s k lk., a ki nevezetesen
Hettner abbeli tévedését is helyreigazítja, hogy mindezen emlékek eredetileg is Neumagenben
állottak volna; ez mennyiségüknél fogva lehetetlen; Trier környékén kellett állniok és hajókon
szállították a kőtömböket a neumageni építkezés helyére. A poychromiát tárgyalja Grenier,
Revue arch. 1904. 245 s k. lk. Hogy a trieri falak nem szolgáltattak hasonló leleteket, annak
oka, hogy a nagy városok (Trier, Cöln) falai pár évtizeddel előbb, nyugalmasabb időkben
épültek, mikor még be lehetett szerezni a hozzájuk való anyagot rendes utón (1. Lehner,
Westd. Zeitschr. 1896. 211 s k. lk. és Kunstdenkmáler dér Stadt Köln I. 199 s k. lk. (Klinken-
bergtől.) — A neumageniakhoz járulnak különösen Trierből és környékéről származó leletek :
Hettner, Die rom. Steindenkmáler des P. M. zu T, 1903. Az arloni leletek nagyrésze meg-
található Sibenalernél, Guide ül. du musée d' Árion u o. 1905., sajnos, tudományos feldol-
gozás nélkül. Sok töredéket lerajzolt Wiltheim. A bonni, cölni. metzi múzeumoknak is van-
nak idetartozó darabjaik.

2 Határozottan felismerhető az istenképpel a hajóra menekülő Iphigenia, a mint a
szarkofágokon (Pannóniában is) előfordul. Érdekes példákat nyújt a champlieu-i (Oise)
színház (Revue Arch. 1851. pl. 60) : Achilles megmártása a Styxben, Léda Apolló, Niobidák.
A kandeláberek éles kidolgozást látszanak mutatni. A polychromia megfelel a neumageninek.

3 E díszítési mód legérdekesebb példája a waldtbiliidii síremlék ; Willheimnél fenn-

maradt töredékeit eddig tudtommal nem publicálták, a III. tábla az ö rajzai után készült. A

kövek a XVIII. sz. végén elpusztult templomba voltak befalazva. Wiltheim. Lux. Rom. ed.

EMLÉKEK ES LELETEK.

későbbi stádium e tekintetben is kétségtelenül az, melyet az igeli emlék mutat, hogy
t. i. a hátsó oldalon is figurális domborművek foglalnak helyet. Erre ezen kívül
még csak egy biztos példát tudok, ez az alább tárgyalandó, Wiltheim rajzában
fenmaradt töredék, mely azonban annyiban eltér az igeli oszloptól, hogy a hátsó ol-
dal nem mythologiai ábrázolásokat mutat. A fejlődés végén állónak látszik továbbá
az igeli oszlopon a nehéz befejező díszítés, különösen a megduplázott figurális
capitell. Csak egy ilyen capitellt, maga fölött egyszerű fenyődobozzal, mutat
egy jurái mészkőből készült, tehát régi töredék (Steindenkm., no. 212.)
Szoborcsoportoknak elhelyezése a csúcson azonban kezdettől fogva szokásos-
nak látszik : jurái mészkőből való egy Bacchus-csoportozat, (Führer no. 9.),
melyet Hettner az u. o. 10. sz. síremlékhez tartozónak vélt ; 1 ez azonban nem
bizonyos. — A reliefstil tekintetében különösen a szemek alkotása (legfeltű-
nőbben az északi oldalon az alsó sarkok szélisteneinél) szintén a legkésőbbi
szokást mutatja (Führer no. 14. és 17.) Mindezen körülmények figyelembe
vételével az igeli emlék keletkezésének idejét teljes bizonyossággal a 200. és
250. közé eső évekre tehetjük, valószínűleg az utóbbi évszámhoz közelebb,
mint az előbbihez.

Legsajátosabb vonása az emléknek a domborműves ábrázolások mindent
elárasztó sokasága. Csak olyan architectonicus tagokat hagy szabadon, melyek-
nek éppenséggel nem lehetett figurális díszt adni. Még az oromháromszög
szárainak hornyolatai is tele vannak rakva relief-ábrázolásokkal (Osterwald Taf I.)

A köznapi élet köréből vett ábrázolásokai van díszítve 2 a talapzatnak
mind a négy oldala,3 az egész képszalag, és az egész attika, kivétel az északi
oldal, mely egy griffeket féken tartó meztelen ifjú képét mutatja. Viszont a
mythologiának vannak fenntartva az ormok és a pillérek közötti főmezők,
kivéve a déli oldalt, mely részint egész alakban, részint medaillonokban a
család tagjait ábrázolja, alattuk a hétsoros felírás (C1L. XIII. I. no. 4206.),
melyből megtudjuk, hogy az emléket a Secundinius testvérek emelték maguk-
nak és övéiknek., A reliefekből kiviláglik foglalkozásuk: afféle nagy stilű
«mercanti di campagna» voltak, a kik posztófestéssel és kereskedéssel foglal-
koztak, de azonkívül gazdálkodtak is. A mythologiai ábrázolások. A) Az
ormokon : Északon Sol sugárkoszorús mellképe, jobbról-balról két-két ágaskodó
ló (első lábak, szügy, nyak, fej). A sarkokban vizet öntő urnák.

Neyen, fig. 380 — 3S9., 294, s k. lk. CIL, XIII. I. no, 4100. Egy hasonló töredéket Holderking-
ben látott Wiltheim és megszerezte a jezsuiták luxemburgi gyűjteménye számára, i, m. 224.
s k 1. : ad latus saxi géni duó in pilae maioris fragmento , alius super alium consistebant . .
habét etiamnum painpinos, geniis inscitia quadratoi iorurn . . . dccisis. Ebben az állapotban mu-
tatja a töredéket fig. 208.

1 így alkalmazzák a fennemlített reconstructiós rajzok is.

2 Az összes - ábrázolások schematicus összeállítását 1. CIL XIII. I no 4206 Téves
magyarázat : latus occid. d.) : Hercules ad Hesperidum arborem accedens (helyesen : Perseus
és Andromeda a forrásnál); tolihiba: u. o. Perseus et Andromache (pro Andromeda.)

3 A nagyon rossz állapotban lévő északi oldalnak Schorn mythologiai magyarázatot
akart adni ; ez téves az ábrázolás egy nagy árúcsomag összekötésével foglalkozó, rudakkal fel-
szerelt embereket mutat, 1. egy egészen hasonló ábrázolást Wiltheim, Lux, Rom. ed. Neyen
fig. 166. — Waltzing, Orolaunum vicus 175, 1. Osterwald és Kugler a magyarázatban közel jár-
tak az igazsághoz.

154

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

Keleten Luna mellképe félhold nélkül ? Négy ló helyett két szarvas.
Egyébként mint az előbbi. Nagyon meg van rongálva.

Délen Hylas és a nymphák. Az ifjú az orommező közepén, öltözete
függőlegesen lecsüngő chlamys, térdben meghajló jobb lábával előre lép ; jobb
karja derékszögben hajlik, a kéz egy kannát tart. Bal karjával lándsáját tartja
rézsutosan magasra, a kéz a fej magasságában van, — mindkét gestus nagyon
ügyesen jellemzi az ifjú szabadulni iparkodását. — Balról egy nympha, a ki
jobb lábával sziklán térdel, a balt hátra nyújtja, az öltöny felső testét szaba-
don hagyja ; bal kezével Hylas jobb könyökét fogja át, jobb kezével annak
alsó karját ; a bal sarokban vizet döntő urna pereme látszik, egyébként ott
a dombormű nagyon megrongálódott. Jobbról egy másik nympha támadja az
ifjút ; jobb lábával előre lép, a balt maga után húzva, mindkét kezével Hylas
bal felső karját fogja át ; egyedüli ruházata egy jobb válláról hátrafelé lengő
keskeny ruhadarab. Ennek az alaknak egy része, továbbá Hylas bal lábafeje
egy sarokdarabbal kitörött.

Nyugaton Mars és Rhea Silvia. A mező jobb felét (a sarokban ismét
urna) Rhea Silvia foglalja el ; félig ülő, félig fekvő helyzetben alszik ; a ruha
felső testét szabadon hagyja ; jobb térdét magasra húzza, bal lábát csak kissé
meghajlítva nyújtja előre ; bal karjával bizonyosan sziklára támaszkodott, de
az ki van törve ; jobb kezét fejéhez támasztja. Egy kannaszerű edényből a
nyak maradt meg, mely a balkar és a felső test között látható. Az egész
helyzet egy hires motívumnak ügyetlen visszaadása. — A mező bal felében (a
sarok megrongálódott) Mars közeledik rohanó léptekkel ; jobb lábával előre
lép, a bal épen csak érinthette a földet (ez a reliefdarab ki van törve) ;
fején sisak, jobb karját futtában hátra lendíti, keze lándsát markol, bal kezé-
ben paizs, melynek belső lapját látjuk ; chlamysa hátrafelé leng, hátteret
képezve jobb karja és a lándsa számára, másik vége bal felső karja köré van
csavarva.

B) Főmezők : Északon csak egy jelenet (sok kisebb-nagyobb darab kitö-
rött). A fő jelenetet az állatkor veszi körül. Közte és a mező szélei között a
sarkokban szélisteneket látunk. Alúl mellképek : hosszú, dús, zilált hajukat a
szél lengeti, szemöldökeik erősen össze vannak huzva, szájukból levegő áramlik,
a mi a domborművön tölcsérforma ábrázolásokkal van szemlélhetővé léve.
Jobbra-balra kissé megdőlnek, mintegy a sarokpillérekhez támaszkodnak. A
felső sarkokban a széles oszlopfők miatt kevesebb a hely, a fejek jóval kiseb-
bek (nem mellképek), körülbelül függőleges helyzetben vannak. Az állatkörön
belül Herakles apotheosisa. A hőst négylovas fogat ragadja felfelé ; a kocsi
falából nem látszik semmi, az alak mindjárt a lovak farkai mögött kezdődik, a
kocsiból csak egy kerék van ábrázolva. Herakles jobb lábából csak egy darab
maradt meg, a balt hátranyújtja a levegőbe, mintegy száll már felfelé, védő-
istennőjéhez, a ki felé jobb kezét nyújtja, a tekintete is odairányul ; a bunkó
vékony végével balkönyöke hajlásába van fektetve. Az állatkor felső széle
alatt Athena jelenik meg: sisakos fő, fél felső test, Herakles felé lenyujtott
jobb kar.

Keleten az ábrázolások a mezőt két részre osztják, az alsó valamivel

i. Narkissos — 2., 4. Igeli pillértöredékek. — 3. Daedalus és Ikarus. — 5. Aktaeon és Diana

II. TABLA.

AKCHZEOI.OG1AI ÉRTESÍTŐ

I 56

magasabb, mint a felső. Az alsó mezó ábrázolásából alig maradt valami, mind-
össze egy profilban jobbra fordult női fej a felső test felével, meg a jobb kar ;
kezét fejéhez szorítja. A Hettner-féle rajzon jobbra, nagyon halványon, egy
a nő felé közeledő alak látszik, a ki előrenyújtott jobb kezében valami tárgyat
tart.* A felső mezőben a művész Achillesnek a Sty.x vizébe mártását ábrá-
zolta. Baloldalt egy fa alatt ülő, meztelen felső testű nympha, a fej profilban
jobbra fordúl, a haj kontyba van szedve, a felső test hátúiról látszik. Bal
könyökével sziklára támaszkodik, minek következtében a felső test kissé hátra-
dűl. Jobb kezében egy vízömlesztő urnát tart fekvő helyzetben. Jobbról,
Thetis érkezik a Styx e nymphájához, kinek tekintete ő rá irányúi ; jobb lábá-
val előre lép, a bal feszesen áll, bal kezével támaszkodott valamire ; jobb alsó
karját előre nyújtja, kezével kis fia jobb alsó lábszárát markolta meg, így
lógatja fejjel lefelé ; a fiúcskát hátúiról látjuk (holott ilyen tartás mellett
oldalról kellene látnunk), nagyon rövid karjai lelógnak ; anyja egyenesen az
urnából aláömlő víz fölé tartja. Thetis ruházata csak alsó testét födi és feje
körül ívalakra hajlik ; a következő pillanatban előre fog hajolni, hogy a
fiúcskát a vízbe mártsa. A fa törzse három felé oszlik, mindegyik egy-egy nagy
rozetta formában végződik, melyet a festés tett lombhoz hasonlóvá.

Nyugaton mindkét mezőben Perseus és Andromeda történetére vonat-
kozó ábrázolásokat találunk. A felső mezőben balról Perseus áll (erősen meg-
rongálódott) szemközt feszesen szétterjesztett lábakkal, meztelenül, csak bal
válláról lóg alá egy keskeny ruhadarab. Jobb kezében (helyszűke miatt mere-
ven, mint valami nyársat) tartja a (nem sarlós) kardot. Fürtös fejét kissé
előre szegi, felső testének jobbik fele kissé előre nyomul, balkarját kinyújtja,
sajnos, nem látni, hogy kezével mit csinál. Egész állását arra magyarázná az
ember, hogy épen támadni készül. A /.fjzoq ugyanis ott van közötte és
Andromeda között (kigyóalakban tekerőzik az alsó kőrétegen, a többi része
hiányzik) ; az utóbbi jobb oldalt áll, de alakjából alig látni valamit, jóformán
csak a jobb karja van meg, kinyújtva, alkalmasint a sziklához lánczolva. Alúl
mintha ruharészletek maradtak volna meg ; jobbról, Andromeda lába mellett
egy tárgy látszik, mely felül határozottan bemélyed, egészben félholdforma,
mintha csészét akarna ábrázolni ; alkalmasint azonban Andromedának valami
holmija, a mint azt más ábrázolások is mutatni szokták.** A két főalak
között a felső sor középső koczkáján Athena jelenik meg, olyan formán, mint
az északi oldalon ; itt is lefelé nyújtja karját, hogy védenezének segítségére
legyen. Az alsó mezőben Andromeda fa alatt ül, forrás vizébe tekintve,
mig Perseus jobb kezével a víz fölött magasra tartja a Medusa fejét,
hogy Andromeda tükörképét szemlélhesse. A relief nagyon rossz álla-
potban van. A balról ülő Andromedának hiányzik feje, nyaka és felső testé-

* Az ábrázolás maradványaiban nem tudok semmiféle mythologiai jelenetre ráismerni
Graeven az Io-Hermes-féle jelenetet vélte benne látni.

** Jahn-Michaelis-féle alább idézett czikk a jelenet régebbi magyarázatának (Herakles
és a hydra) megerősítését látta benne: a hydra segítségére siető nagy rákot, melyet a vázák-
ról és az akropolisi orom-reliefről jól ismerünk Ezt egyebektől eltekintve a tárgy alakja
is kizárja.

EMLEKEK ES LELETEK.

157

bői egy darab. A felső test kissé előrehajol, hogy jobban lelásson a forrás
vízébe, ezért bal kezével előre, a jobbal hátra támaszkodik, jobb lábát kissé
hátravonja, a balt feltámasztja, — két lába között látszik a forrás, egy kör-
alakú, kőlapoktól határolt nyílás. Perseus alakjából a fej és a felső test jórésze
hiányzik, de állása világos : jobb lábát nagyon magasan feltámasztja, úgy hogy
a czomb a felső testtel hegyes szögben áll, bal lába meg van feszítve, bal
kezében, vállához támasztva, a sarlós kard, jobb karja egyenesen ki van
nyújtva, a mint a Medusa fejet magasra tartja ; az utóbbi nagyon le van
súrolva, de azért félreismerhetetlen ; egészen a fa lombja mellé kerül. A
forrás, a sarlóskard, a Medusa-fej kétségtelenül tanúsítják, hogy a fenn jelzett
jelenettel van dolgunk.*

Nem volna érdektelen mindazokat a tévedéseket felsorolni, melyekre a reliefek
magyarázatai alkalmat adtak, mert kitetszenének belőle az alapnézetek, melyek-
ből a különböző korok archeológusai az ilyen probléma tárgyalásánál kiindul-
tak. Az emlék tekintélyes méreteinek és hazafias érzelmeknek a hatása alatt
eleinte valamely nevezetes történelmi esemény emlékeztető jelét látták az igeli
oszlopban : Constantinus és Helena esküvőjének a dicsőítésére magyarázta a
XIV. sz.-beli Fr. Schwartz, a kinek kézirata Trierben van ; ő az első, a ki
említést tesz róla. Persze, hogy ez a tévedés szétoszlott, mihelyt a feliratot
figyelembe vették, mely félreérthetetlenül megmondja az emlék rendeltetését.
Később, mikor ezzel már tisztában voltak, épen ebből akartak minden ábrá-
zolást megmagyarázni. Herakles természetesen a halottakat jelképezi, a kik az
élet fáradságos munkája után dicső jutalomban részesülnek ;** az írók azonban
az összes mythologiai ábrázolásokat Herakles mondaköréből akarták megérteni ;
a hős születése (az Achilles jelenet), a hydrával való küzdelme, a Hesperi-
dáknál való látogatása — az utóbbi magyarázat még a CIL-ba is belejutott,

* Az igeli emlék irodalma igen terjedelmes. A régibb irodalmat összeállította Neurohr,
Abbildung des rom. Monuments von Igei, gezeichnet u. lithogr. von Hawich, Trier 1826. A fel-
irat irodalmát 1. CLL. XIII. I. no. 4206. A magyarázatra legfontosabb munkák és czikkek a
következők :

Osterwald, Das rom. Denkmal in Igei und seine Bildwerke, mit Rücksicht auf das von
H. Zumpft . . . ausgeführte . . . Modell, beschr. u. durch zeichn erl. von — . Mit einem
Vorworte von Goethe. Coblenz 1829.

L. Schorn, Versuch einer vollst. Erkl. dér Bildwerke an dem rom. Denkmal zu Igei,
Abhandl. dér k. bayer. Akad , I. (1835.) 257. s. lk

Baudenkmale dér rom Periode und des Mittelalters in Trier und seiner Umgebung.
Herausgeg. von Chr. W. Schmidt. Heft 5, A szöveget Ivugler írta. Külön lenyomat
Trier 1846.

Cavedoni, Cenni critico archeologici intorno al mon. Rom. d’Igel presso Treviri.
Estratto dél tomo III. della ser. III. déllé memorie di religione di morálé e di lettefatura.
Modena 1846. Csak Wieseler recensiójából ismerem: Bonner Jahrb. XIII. 189. s k. lk,

Jahn, Bonner Jahrb. XI. 63. s k. lk.

Hübner, Arch. Anzeiger XXII. 294*.

Jahn ( — Michaelis), u. o. 1866. 237*.

Graeven, Lützows Zeitschr. für bildende Kunst, N. F. XVI. 165. s k. lk, U. a.: Sonn-
tagsbeilage Nr. 10. zűr National-Zeitung (Trier) 6. Márz 1904. Az időhatározást röviden meg-
említi Krüger, 1. a 4. jegyzetet. Legutóbb Dragendorff tartott az igeli oszlopról és a neumageni
emlékekről előadást az Institut római ülésén (hírlapi közlés után).

** Ganymedes, Hylas és Rhea Silvia, mind az istenek kedveltjei, szintén symbolicusan
szerepelnek.

1,-8

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

holott a valódi tényállás alig ismerhető félre. — De még a köznapi élet
jeleneteiben is a Herakles mythos vonatkozásait keresték (Cavedoni), míg
azelőtt megelégedtek azzal, hogy imperatorok vagy magistratusok hivatalos
ténykedéseit keressék bennük. A mythologiai egységen Jahn ütötte az első
rést, az Achilles jelenet megfejtésével ; lassanként azután a többieknek a
jelentése is tisztázódott. Nyomtatásban azonban a teljes és helyes magyarázat
Graeven czikkeinek a leszámításával mai napig is csak az útikönyvekben
található meg (Baedekers Rheinlande 30. 1905. 356.)

Áttérek a typus történeti fejtegetésére. Hylas elrablása sok változatban
és sok példányban maradt ránk.* A campaniai festmények közül a jelen kuta-
tás czéljaira használhatatlan kettő: Helbig no. 1200. (1. Springer-Michaehs
1907. fig. 615.) és Türk, De Hyla no. XII. (Jahrb. des Inst. XII. taf. 5.),
mert mindkettő a tájkép alá rendeli és ahhoz alkalmazza a figurális ábrázolást.
Kiváló figyelmet érdemel egy két példányban fenmaradt compositió : Helbig
1261. és Sogliano 552. (1. Jahrb. des Inst. XII. taf. 4.) Kisebb eltérések mel-
lett a főjelenet szinte teljesen megegyezik : Hylas, a kit élűiről látunk, bal
kezében kancsóval jobbra iparkodik, míg jobbja baloldalt a váll magasságában
van kinyújtva ; egy nympha hátulról fogja, egy másik balfelől húzza vissza,
míg jobb felől nincs elállva az útja ; egy harmadik guggolva vagy csípőig a víz-
ben állva jobb térdét karolja át, bal lábának csak ujjai érintik a földet, térde
meghajlik. Rövidség okáért festménytypusnak nevezem, ellentétben a követ-
kezővel, melyet két stucco dombormű képvisel (Türk, Zu den Darstell. des H.
1. és 2. sz.) Közös vonásuk: Hylas kancsóval kezében egy nyugodt helyzetben
ábrázolt, semmi erőszakos szándékot el nem árúló nymphához közeledik, hogy
annak urnájából vizet merítsen, míg a másik oldalon egy nympha magához
akarja őt vonni. A következőkben ezt a typust «stucco typus »-nak nevezem.

A harmadik a «mozaik typus®, 4 példányban ismeretes.

1. Türk, De Hyla no. XIII. Kitűnő színes reproductio : Archaeologia
XLV. A mozaik egy csarnok falát díszíti, mely Junius Bassus nevű, consul-
ságot viselt római férfi palotájának a díszterme volt és cBassus basilicája»
néven ismeretes.** A terem egyik hosszfalának a fele Sangallo egy rajzában
maradt ránk. A falak pompás incrustatiót mutattak, Sangallo szerint lavorata
tiitta di pietrefine cioc porfido serpentino madreperla e dl piü ragioni di pietre
fine .... cos a maravigliosa. Ez a díszítés az alexandriai hellenisticus modorra
emlékeztet (Schreiber, Brunnenreliefs Grimani, anm. 18.) A két hosszfalon
levő mozaikképek közül négyről tudjuk, hogy ugyancsak mozaikban ábrázolt,
lecsüngő szőnyegeken volt elhelyezve. E szőnyegek felső része vissza van csapva,
és az így keletkező félkörös téren vannak az ábrázolások elhelyezve. Hylas elrab-

* Az idevágó irodalom java: Türk, De Hyla, 1895. (Breslauer philologische Abhand-
lungen VII. 4.) közli az egész régebbi irodalmat. — U. a. Zu den Darstellungen des Hylas,
Jahrb. des Inst. XII. 86. s k. lk. , taf. 4. és 5. Az ábrázolások közül nem érdemel figyelmet a
déloroszországi ezüstedény, Ant. du Bosph. Cirum. pl. 39.

** Ma már csak egy pár meztelen fal áll belőle, 1. de Rossi, Bull. di arch. cristiana
1871. 5. 1. Legutóbb Huelsen tárgyalta az Institut febr 21-én tartojt ülésén Rómában (hír-
lapi közlés után).

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

1 59

lása és egy másik ma Droga herczeg római palotájában van, más kettőt Sangallo
utján ismerünk. A Hylas mozaikon a szőnyeg szegélye egyiptomi alakokkal van
díszítve, így volt ez alkalmasint a többin is. A mozaikok nem apró kövekből
állanak, hanem (részben jókora) márvány, üvegpasta és gyöngyház lapokból,
melyek az alakok és tárgyak nagyobb részleteinek megfelelő idomra vannak
vágva.*

A faldíszítés alexandriai eredetű, bár annak nem igazi utánzása, csak
késői és eldurvult felfrissítése ; a szőnyegek szegélyei szintén odautalnak ; a
a valóságos szőnyegekkel való díszítés szintén a ptolemaeusi kor ízlésére vall —
Alexandria még a középkorban is a szőnyeggyártás főhelye marad.** A typus
tehát mindenesetre egy alexandriai compositióra megy vissza. Hylas, kinek
öltözete lengő chlamys, baltérdével sziklára támaszkodva, jobb kezében kan-
oséval, meríteni akar a szikla mellett látszó vízből ; jobbról egy sziklán ülő,
diszkoszorus nympha fejét és bal karját ragadja meg, balról egy másik
ellenkező irányban húzza. A kép jobb . szélén mint szemlélő egy harmadik
nympha áll.

Ugyanezt a typust mutatja még három mozaik :

2. Los Villares (Spanyolország), 1. Arch. Anzeiger 1900., 154. 1.

3. Bancza (Spanyolország), 1. Bull. des antiquaires de la Francé. 1900.,
280. s k ki.

4. Sainte-Colombe (Rhőne), Arch. Anzeiger 1902., 65. 1.

A lényeges vonás ebben a typusban, hogy Hylas sziklára térdel és épen
meríteni akar, mikor a nymphák megtámadják, mig a festmény typuson álló
helyzetben van ábrázolva és már menekülni akar ; továbbá hogy a nymphák
jobbról és balról symmetricusan vannak elhelyezve.

E typusok közül a legrégibbet, mely hamar kiment a divatból, könnyű
megjelölni ; a stucco typus, mely a forrást nem ábrázolja természetes módon,
hanem personificatióhoz fordúl, daczára annak, hogy ilyenformán a tulajdon-
képeni actió számára csak egy nympha marad, nyilván abból az időből való,
mely még kerülte a természet ábrázolását. A másik két typus közül nehéz
választani. Szebb, művészibb compositió a festményeké ; de a mozaiktypus
motívumai is jók és csak az előfordulás ideje teszi valószínűvé, hogy nem a
hellenisticus festészet, hanem talán a császárkori alexandriai műipar körében
keletkezett.

A Rómavárosi domborművek: az Epitynchanus-féle fogadalmi relief (Türk,
De Hyla no. I.), melyet felrata (M. Aur. Caesaris lib.) a II. sz. első felébe
utal, az elkallódott puteál (u. o. no. II.) és egy szarkofág u. o. no. VIII., Róbert,
Sarkophagreliefs III. 1. no. 139.), melylyel egy cistai hamuszekrény (Türk, De

* E technika mindenesetre csak késő időkben dívott, decorativ hatásokra számít és
lemond a képek finomabb kidolgozásáról. L. Ncsbitt czikkét, Archzeologia XLV. 267. s k. lk
Hasonló decorativ mozaikrészletek kerültek elő Thera. szigetén, Thera III. 169. taf. A szöveg-
ben jelzett időhatározások közül a legkésőbbi a helyes.

** A pápák a templomoknak ünnepi czélokra díszes szőnyegeket szoktak adományozni ;
a szövegekben ezeknek a neve még a IX. században is vela Alexandrina , ábrázolásaik szerint
habentia leoncs et caballos ; rotas et rosas ; arbores et rotas : phasianos XII . Az alexandriai
szőnyegiparra nézve 1. Strzygowski, Orient oder Kom, 90. s k. lk.

ibo

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

Hyla no. VII. és Róbert i. h.) minden lényeges vonásban megegyezik egyik
typust sem másolják hiven. Mindegyiken kétfelől vannak elhelyezve a nymphák,
Hylas pedig áll, mint az igeli reliefen is. Csak a puteálon emlékeztet Hylas
állása némileg a festménytypusra, és itt az egyik nympha térdelve Hylasn^k
a térdét fogja át ; a typus fő motívumai azonban elvesztek. Ez áll az igeli
ábrázolásra is, a hol a térdelő nympha is már Hylasnak a karját fogja, mint a
szemben álló másik. A symmetricus elhelyezést azonban az orommező alakja
elkerülhetetlenné teszi. Nem szabad tehát úgy fogalmazni az eredményt, hogy
az igeli művész a legsekélyesebb Róma városi minta után dolgozott, hanem
úgy, hogy a decorativ czél ezektől függetlenül is erre a typusra vezette. Meg-
lehet, hogy a főmezőn a jobb typusok valamelyike szerint ábrázolta volna
a jelenetet.

Mars és Rhea. - Az ábrázolásokat összeállította Róbert, Sarkophag-
reliefs III. 2,227 s k. lk. Hiányoznak nála a következő példák:

1. Egy pompei-i festmény, Nőt. degli scavi 1905. 85. s k. lk.

2. Egy arloni relief, Prat, Hist. d’Arlon, Atlas, 2. série, számozatlan
tábla a kötet végén, Sibenaler, Guide ill. du musée d’Arlon no. 26. Egyik
sem ismerte fel a jelenetet.

3. A trieri Provinzial Múzeumban egy mindkét felén reliefekkel díszített ív,
Hettner, Steindenkm. 461. a2 — C2. ; ő sem ismerte fel a jelenetet. Reconstructiója
is lehetetlen, helyesen adja a 4. jegyzetben említett reconstructiók egyike.

Az ábrázolások közül keltezhetők : a) a pompei-i kép ; b) az esquilinusi
festmény — Augustus korabeli ; c) a Traianus fürdőjéből való kép ; d) a
ca'puai dombormű (az amphiteatrum Hadrianus és Antoninus Pius korabeli, 1.
Huelsen, Pauly-Wissowa III. 1561) ; e) a Venus és Róma templomának ormát
ábrázoló relief. A templomot Hadrianus építtette és talán Antoninus Pius
fejeztette be (Richter, Topogr. von Rom. 166. és k. 1.) Az érmeket, melyek a
Mars és Rhea jelenetet ábrázolják, felsorolja Matz és Duhn, Ant. Bildwerke in
Rom, no. 3519. Továbbá meghatározható a sarkophagok kora is, a legrégibb
Róbert szerint az I. sz. második feléből, a legfiatalabb a III. sz. elejéről való.
A legtöbb valószínűleg a Venus és Roma templom után indúl, a mire vonat-
kozólag 1. Róbert érvelését.

Az egész ábrázolás csak azért érdekes, mert látjuk belőle, hogy milyen
pontosan és milyen következetesen alkalmazza a római művészet a maga saját
külön tárgyaira a hellenisticus művészet egy-egy híres compositióját. A Mars
és Rhea compositió ugyanis egy híres pompei-i festményre megy vissza
(Helbig no. 927.), melynek jelentése még nincs megfejtve. Fő alakjai egy a
földön fekvő, szunnyadó nő, az alvó Ariadne számtalanszor felhasznált helle-
nisticus motívumában, a kihez a magasból egy ifjú száll alá. A helyzet egé-
szen megfelelő, csak az attribútumokat kellett változtatni, és a legrégibb pél-
dányok valóban teljesen megegyeznek vele, nevezetesen Mars függőlegesen
lebegő helyzetére nézve.* Idevonható a vaticáni relief, a melyen ezt a helyzetet

* Hogy azonban a compositio nem keletkezett a császárság előtt, mutatja az esquili-
nusi festmény ellentétes typusa.

III. TÁBLA. WALDTB1LLIDI SÍREMLÉK.

I I

Arch. Értesítő. 1908 2. füzet.

I 62

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

követeli a márványlap alakja, és talán a Juvenalisnál (XI. 106. sq.) említett
ábrázolás is (Róbert épen ellenkezőleg magyarázza). Az összes többi ábrázo-
lások ennek a typusnak jelentéktelen variatiói, nem véve ki a Venus és Róma
templom ormát sem, mely csak az ábrázolás elterjedését befolyásolta. A
variatiók főképen a művész rendelkezésére álló térhez igazodnak. A trieri
példán, minthogy a két főalaknak az ív két hajlásában kellett elférnie, Rhea
fejének pedig a zárókő mellé kellett kerülnie, mert különben a fej alacso-
nyabbra jutott volna, mint a lábak, az összes ábrázolásokkal ellentétben Mars
hátulról közelít Rhea felé. Többé-kevésbbé vízszintesen lebegő helyzetben
ábrázolja az istent a bonni érczpohár, az arloni relief és a budapesti szarko-
fág ; az utóbbin különösen világos a tér döntő volta, mert a művész ezzel az
egy ábrázolással akarván betölteni a hosszúkás kőlapot, kénytelen volt a vizszintes
lebegést választani. Viszont a többi, alakokkal túlzsúfolt szarkofág lemond a
lebegés motívumáról és a felülről lefelé való mozgást csak azzal jelzi, hogy
az isten a sziklás talajon lefelé lépkedtében egy sziklára támaszkodik az egyik
kezével (ez természetesen régibb motívum, mint az amorett fejére támasz-
kodás, ezt alkalmazza még a késői Casali-féle oltár is). Az igeli ábrázolást is
az befolyásolja, hogy az ormot két alakkal kell betölteni. Rhea helyzete
ügyetlen, mert nem lehetett fekve ábrázolni, mint kellett volna. Mars alakjá-
nál azonban ügyesen járt el a művész : egészen elhagyta a felülről lefelé való
mozgás jelzését, Mars egyszerűen futva közeledik, és az alak így (különösen
hátralendített jobb karjával) kitünően simúl az orom háromszögszárához. *

A Styx-jelenet az Achilles mondára vonatkozó sorozatos ábrázolásokból
van kiszakítva. Meglehetősen ügyesen összeállított cyclust mutat a capitoliumi
kútfoglalat, mig a tensán a legkülönbözőbb jelenetek össze-vissza vannak
keverve. A typus származását csak egy nagyon kívánatos, széles és alapos
kutatás deríthetné ki, melynek sikerülhetne e cyclusok családfáját megállapí-
tani. Az egyes jelenetre vonatkozólag, melyet az Achilles szarkofágok mellőz-
nek, csak annak a constatálása lehetséges, hogy az összes példányok egy lypust
mutatnak. A champlieui reliefen a tér alakja miatt csak Thetis és a csecsemő
alakját lehetett kifaragni. Ilyen még a cilli-i dombormű és egy pár gemma. A
többieken a Styx nymphája is megjelenik, a tensán pláne megkétszerezve.

Sokkal tanálságosabbak a Perseus mondából vett ábrázolások.** Különös
figyelmet érdemel az alsó ábrázolás (1. rokonait Knatz 40. és k. 1., a hol
hiányzik az igeli relief és egy pompei-i festmény, Nőt. degli scavi 1897, 36 1.
5. ábra ; a szentpétervári sardonyxot azóta Furtwángler is közzé tette, Antiké
Gemmen Taf. LVIII. 1.) Maga a monda szolgáltatja azt a vonást, hogy a

* L. Conze, Arch. epigr. Mitteil. aus Öst-Ung. 1877., 73. s k. ki. 'Wiener Vorlegeblátter ,
serie B. taf. VII. Escher, Pauly-Wissowa I. 242. s k. 1. A tensára von. irodalom Helbignél
található meg. Führer durch die öffentl. Samml. von Rom, 2 no. 568. A kútfoglalat ábrái
mindenütt a Foggini-féle bevallottan meghamisított rajzot reproducálják (Museo Capitolino
IV. táv. XVII. 77, s k. Ik.) Jobbak Righetti ábrái, Descrizione dél Campidoglio táv. CCLXXVII
— LXXX. — Foggini a szövegben maga figyelmezteti az olvasót arra, hogy a Styx nymphá-
jából csak a rajzon lett szakállas férfi, az eredetin ima vecchia ninfa.

** A monda összes ábrázolásait összeállította némi hiányokkal Knatz, Quomodo Persei
fabulám artifices Graeci et Romani tractaverint, bonni dissertatio, 1893.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

IÓ3

Medusafőnek emberi teremtmény csak a tükörképét szemlélheti, mert külön-
ben kővé mered. Ehhez képest már a vázafestők ábrázolják Athenát, a mint
Perseusnak a víz tükrében mutatja a szörnyű fejet. Perseus a legtöbb példá-
nyon ülve vagy kényelmesen állva jelenik meg. Perseus és Andromeda idyllicus
mulatozásává válik a jelenet, valószínűleg az alexandriai költészet hatása alatt,
a hellenisticus festészetben, melynek körében a vízben való tükrözés motívu-
mát kedvelik. Pompei-ben ez a legdivatosabb képek egyike, az összes pél-
dányok egy eredetire mennek vissza (Helbig no. 1192 — 1202). Kétségtelenül
festmény másolata a pétervári gemma, valamint az etruscus tükrök mintája is.
A motívum elrontását vagy megcsonkítását látjuk több vésett kövön : Berlin
3101, a hol Andromeda űl, maga előtt tartva a paizsot, mely fölé Perseus úgy
tartja a Medusafőt, hogy Andromedának látnia kell ; másutt Perseus maga
szórakozik a Medusa tükörképével (pl-. Furtwángler i. m. XLII. 4. és annak
üvegutánzatai). Nem tartozik ide a hannoveri szoborcsoport (Einzelverkauf
1074), nielyet Graeven fenti jegyz. id. ujságczikkében ok nélkül von ide.

Az összes igeli reliefek közül ez utal leghatározottabban arra, hogy az
emlék készítőinek a minta könyvei olyan ábrázolásokat is tartalmaztak, melyek
nem voltak a «római birodalmi művészet)) közkincsei, hanem egyenesen görög
kézből kellett a Mosel vidékére jutniok. Mert ez az ábrázolás aránylag ritka
és mindig olyan emlékeken jelenik meg, melyek nem a római forrásokból
táplálkoznak.* Az etruscus tükrök és a gemmák görög vonatkozásait nem kell
bizonyítanom. Kőbe vésve pedig a jelenet az egész birodalom területén csak
Trier vidékéről ismeretes , még pedig két példányban. Ennek az ábrázolásnak
töredéke u. i. egy Medusafejecske (Hettner, Steindenkmáler no. 263. gefun-
den in Trier in den Thermen), melyet egy függőlegesen tartott , tehát magasra
emelt kéz hajánál fogva egészen oldalt markol meg. Hettner egy Wiltheim
féle reliefre hivatkozik (Lux. Rom. ed. Neyen fig. 225.), de olyan ábrázolásba
ez a töredék nem illeszthető be, mert ott Perseus a fej tetején fogja a Me-
dusa haját, a kéz tartása tehát csak vízszintesen képzelhető. Még kevésbbé
sikerült Knatz (39. 1. 19. sz.) magyarázata, a ki a hannoveri szoborcsoporttal
hozza össze a töredéket, noha ott Perseus karja egészen le van bocsátva és a
hajat szintén a fej tetején markolja. (Einzelverkauf 1074.)

A másik Perseus jelenetről kevés mondani valóm van. A lelánczolt
Andromeda már a vázákon látható. Az igeli compositiónak fővonása, hogy
csak két alakot használ fel, úgy, hogy szeretné az ember az eredetijét az ilyen
egyszerű compositiókat kedvelő Kr. e. 4. sz.-beli festészetben keresni, mely a
szikláról leszálló Andromeda typusát is megteremtette. A pompei-i képek
(Knatz 35. s k. 1.) ezt a typust nem ismerik, valamint a római relief-művészet
sem, melyben ez a jelenet egyáltalában csak egyszer fordul elő. (Matz-Duhn
no. 4105.) Annál jellemzőbb, hogy a belga vidéken aránylag sűrűn találkozunk
vele, az igeli domborművön kívül még két biztos esetben : Hettner, Stein-

* Csak az agyagmécsek kivételek. De az ilyen tárgyak könnyen reproducálhatnak
görög bronz eredetit. A spanyolországi mozaik alkalmasint késői eredetű, de a Hylas és
Actáeon (1. alább) ábrázolások bizonyítják, hogy a mozaikművészek még a középkor határán
is jó görög mintákkal rendelkeztek.

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ

164

denkmáler no. 206. és Wiltheim, Lux. Rom. ed. Neyen fig. 225. (Arlonból).
Azonkívül a bonni múzeum egy relief-töredéke is alkalmasint ide tartozik
(Bonner Jahrb. IX. taf. II. 1.)

Különös érdekességet ad az északi oldal főábrázolásának az a körülmény,
hogy Cumont és Graeven az igeli emléknek a mithriacismussal való összefüg-
gését akarták vele bizonyítani.* A bikaáldozatot ábrázoló mithriacus dombor-
műveken, a legendának megfelelőleg, az isten barlangja ábrázoltatik félkörös
sziklasáv alakjában az áldozati jelenet fölött. A sziklasávból némely ábrázolá-
sokon levélkoszorú lesz (így többször a sarmisegethusai mithraeum dombor-
művein, Király, Arch. Közi. XV, Cumont, Textes et mon. relatifs aux mystéres
de M. II. 208. s k. Ik. , mely néha egész köralakúvá bővül (pl. Heddernheim
(Cumont II. fig. 273.,) melyet esetleg Sol és Luna fejei díszítenek (pl. Cumont
II. no. 16 1.) ; gyakori eset azonban az is, hogy e motívumok helyett az állat-
körrel találkozunk (pl. Osterburken, Springer-Michaelis 1907. fig. 874) ; egyes
emlékeken épen úgy, mint a levélkoszorú, a zodiacus is teljes köralakot nyer
(pl. Xanten, Cumont II. no. *266) ; vagyis az ábrázolás abba a keretbe kerül,
mint az igeli Herakles-apotheosis. Továbbá Mithra legendájának utolsó
fejezete az ő menybemenetele. Mithra felkap a napisten fogatára és azon
teszi meg a tenger hullámain át a magasba vivő utat ; ez a jelenet rokon
Herakles apotheosisával. Végül a szélistenek, a kik a mi domborművűnkön a
sarkokban láthatók, ugyancsak a négy sarkon egészen hasonló ábrázolásban **
jelennek meg a Mithra-kultusz domborművein. De a fejlődés menete nem az,
hogy a mithraiacismus lett volna befolyással az igeli oszlopra. A mi a szél-
isteneket illeti, ezek ugyanilyen ábrázolásban már egy híres pompei-i fest-
ményen (Helbig no. 308. Niccólini, Le case ed i mon. di Pompei, Casa dei capi-
telli colorati táv. 4.) előfordúlnak, mely minden valószínűség szerint a Kr. e.
IV. sz.-ra megy vissza ; a motívum tehát a görögség régi tulajdona, tőlük
örökölte a Mithra-kultusz épen úgy, mint az igeli művészek. Továbbá Hera-
klesnek semmi köze Mithra mennybemeneteléhez ; ő pogány hős, a kit védő-
istennője, Athena, bevezet az Olymposra. Ha az apotheosist néha mint négyes
fogaton megtett légi útat ábrázolták (Furtwángler, Roscher I. 2240. és
2250.) akkor a hőst Helios képére alkották, valamint Mithra is a napisten
fogatán utazik ; a fogat egyiküknek sem tulajdona a képzőművészeti traditió-
ban, mindketten kölcsön kapják egyszeri használatra jogos birtokosától, a
folyton kocsikázó napistentől ; ez abból is kitűnik, hogy Mithra mindig Sollal
együtt ábrázoltatik a fogaton, sohasem magában ; ezen a ponton mindvégig
az ősrégi Mithra legenda érvényesült, mint ezeken az isten élete folyására
vonatkozó apró reliefeken másutt is, nem az az assimilatio, melynek folytán

* Cumont, Mysterien des Mithra, Leipzig 1903., 169. 1. 2. jegyz. : (es) besteht ciné
offenknndigc Vcrwandschaft zwischen unseren (mithrischen) Basreliefs und dem Denkmal zu
Igei. Graeven a fennemlített ujságczikkben.

** Cumont I. 95- on les piacé de préférence dans les angles extrémes des monuments,
pour fairé entendre que les vents nous arrivent de tous les points cardinaux . . . chevelure
hirsute . . . quelquefois une sorté d'entonnoir, qiá leur sort de la bouche, figure leur puissante
haleine. A fejek statuaris alakban is előfordulnak. L. még a carnuntumi oltárt, Arch. epigr.
Mitteil. aus Öst.-Ung, XVIII. 184. s k. lk

EMLEKEK ES LELETEK.

165

Mithra már nagyon korán azonosíttatott a babyloni napistennel. Az állatkört
viszont mint valóságos napisten kapja meg — Heraklesnek ez sem válik
állandó birtokává. A zodiacus teljességgel Sol tulajdona, mint ilyent látjuk
egy pár szarkofágon (Róbert III. i. no. 77. és III. 2. no. 190.) és az állat-
körben, mint valami nagy karikában áll a napisten a sentinumi mozaikon
(Arch. Zeit. XXXV. taf. 3, Cumont II. no. 298.), melynek a mithriacus emlé-
kek közé való sorolása egészen önkényes ; a sentinumi Sóinak legközelebbi
analógiája egy egyiptomi származású Helios-szobor (Arch. Zeit. 1861. taf. 145. —
Roscher I. 2022.), melyet rhodosi érmek (Catal. of the Greck Coins in the Br.
Mus. Caria and Islands pl. XXXVI. sqq.) alapján Chares híres colossusával
hoztak kapcsolatba. Egy vatikáni Helios torsón pedig az isten balteusa az
állatkor képeivel van díszítve. (Roscher I. 2002.) Nincs tehát az igei i dombor-
művön egyetlen vonás sem, melyet ne lehetne jó görög mintákra vissza-
vezetni, ugyanazokra, melyekből a Mithra vallás művészete is merített. Hiszen
köztudomású, hogy a bikát áldozó isten typusa a bikát áldozó Nike hellenis-
ticus szobor-csoportján keresztül a Nike templom korlátjának a dombormű-
veire megy vissza ! 1 Mindezekhez járúl az a tény, hogy Trierben a mithriacis-
musnak alig van nyoma.2

Az igeli reliefekhez egy pár rokonábrázolást csatolok Gallia Belgica
területéről.

A II. tábl., 5. ábrán látható Actaeon ábrázolás Wiltheim rajzában maradt
ránk.3 Lux. Rom. ed. Neyen fig. 133 — 136., 177. s k. lk. Prat, Hist. d'Arlon,

1 L. két terracotta lapocskát, Cumont II. no. 91., az egyiken a bikaölő Mithra, a
másikon Herakles és a szarvastehén, formális rokonságuk miatt egymás pendantjait képe-
zik. Ezek a kőfaragók benn éltek a traditioban és érezték a formális rokonság erejét.

2 Biztos nyom csak egy Cantopates szobrocska, Hettner, Steindenkm, no. 114. A
többiek (Cumont II. no. *321 — *323.) kétesek.

3 Itt végre meg kell emlékeznem Alexander Wiltheimről és főművéről. Főbb források:
Alig. deutsche Biogr. XLIII. 317. s k. 1., Neyen, Notice hist. sur la fám. de W , Luxemb. 1842,14.
s k. lk ; u. a. Biogr. luxemb. 2r876, 247 s k. ki. ; Biblioth. de la comp. de Jésus, nouv. éd ,
Aug. et Al. de Backer : Bibliogr. VIII. 1145. s k. lk. ; CIL. XIII. I. p. 588. és 569.; Waltzing,
Orolaunum vicus, passim, kiil. 14 s k. lk. Luxemburgban született 1604. oct. 3-án az ottani
tudományos életben nagy szerepet játszott családból, a jezsuita rendbe lépve a római régisé-
geket gyűjtötte és tanulmányozta; meghalt 1684. aug. 15-én. (Waltzing 132. 1.) Műveinek
jegyzékét lásd a jezsuita bibliographiában. Főműve a Luxemburgum Romanum ', 1659. és 1661.
között már dolgozott rajta és 1682-iki leleteket még említ benne. Korának egyik legtanultabb
és leglelkiismeretesebb tudósa, lomnes vincit auctores qui antiquitatibus Treviricis operám
dederunto (CIL.) A Lux. Rom. nyomtatásban is megjelent : Luciliburgensia sive Lux. Rom.
ect, a R. P. Al. Wilthemio . . . opus posthumum, a Med. Doctore Aug. Neyen editum, Luxemb.
1842. Ehhez az eltorzított rajzok: Fenti czim. Icones. Luxemb. 1841. Neyen az eredeti kéz-
iratot nem ismerte (1. bevezetését). A luxemburgi Merjai egy 1801— 1805-ből való följegyzése
szerint az akkoriban (il n’y a que peu de tems) a nevezett egyén birtokába került ; 1849-ben
de la Fontaine volt luxemburgi kormányzó az Institut grand Decale de Luxemb. könyvtá-
rának ajándékozta. A kézirat sorsa a közben eső időben ismeretlen (Eug. Wolff úrnak, az
Institut történeti szakosztályi titkárának, levélbeli szíves közlése.) A kézirat a 380. és 382.
számot viseli (von Werveke, Cat. descript. des manuscr. conserv. á la Bibi. de la sect. hist.
de l’Inst., Publications etc. de Luxemburg 1903., 165 s k. lk.) A 380. sz. kötet a Lux. Rom.
szöveget tartalmazza, közben W. sajátkezű ügyes rajzaival: ezek részben a lapokra, részben
.felragasztott papirlapocskákra rajzoltattak, az utóbbiak egy része elveszett. A 382. sz. kézirat
egy eAdnotatio ad tabulaim ez. jegyzéktől eltekintve csak az ábrákat tartalmazza; von
Werveke: la plupart de ces figures sont faites á la plume et au sépia, mais ne me paraissent

x 66

ARCHEOLÓGIÁI ÉRTESÍTŐ.

Atlas, pl. 20- 23. Wiltheim idejében a tömb a luxemburgi jezsuita collegium
kertjében volt, több más emlékkel együtt Christophe Binsfeld özvegye (Wiltheim
testvére) ajándékozta a collegiumnak. — Wiltheim így írja le : grande saxum
quadrangulum, altero latero maius, pars monimenti elegantis aeque ac magni.
Magnitudinis eius sestimatio ex symmetriis humani corporis. Stant quippe simu-
lacra umbilico tenus dimidia ad pedes ternos : quod ab umbilico superest ad
pedes totidem aetas abstulit. Adde nunc basim cum titulo, adde superioribus
epistilium, Zophorum et coronidem, et fortasse fastigium, opus íuerit denos
quinos minimum pedes altum. Arloni származása Wiltheimből nem tűnik ki.
A négy oldal domborműveit helyesen magyarázza: 1. férj és feleség manus
conserunt, 2. Actaeon, 3. lakoma, 4. Poseidon és Amymone (az utóbbinak
alakjából csak egy kicsi darab látszik.) A 382. sz. codex rajzai (és a mi ábránk
is) megfordítva adja az ábrázolást, mint a 380. sz. codexben egyedül meg-
maradt Poseidon jelenet mutatja — Actaeon alakja tehát a bal felső sarokba
való, mint a Louvre-beli szarkofág kivételével az összes ábrázolásokon.1 Az
alakok rútsága a rajzoló rovására írandó.

A campaniai képek közül csak Actaeon bűnhődését ábrázolja, a fürdő
jelenet nélkül: Helbig 249 2 és 232 b. A többiek között három osztályt külöm-
böztethetünk meg: A) Helbig 252. A meztelen Diana a víz partján térdel,
ruhája mellette hever, Actaeon egy szentélyből lesi meg az istennő fürdését.
A kép jobb felén Actaeon menekül a kutyák elől, melyeket a vadászöltözetben
újra megjelenő Diana uszít rá.3 B) Artemis fürdik a víz mellett térdelve, a
leselkedő vadászt azonban már űzik a kutyák. Helbig 249 b, 251. Sogl. 116.,
1 1 7 . — A két jelenet számára jókora képfelület kell, a tájkép meglehetősen
kiterjedt a két typuson. CJ Actaeon egy szikla mögül lesi a fürdő Dianát, aki
haragosan hátrafordítja a fejét — Actaeonnak már szarvai vannak. Helbig
250. Sogl. 1 1 5 . A tájképi elem még itt is jelentékeny. — A relief a CJ typus-
hoz áll legközelebb. A festményeken azonban Artemis mindenütt egyedül van,4
míg a domborművön egyik nymphája segédkezik neki. E tekintetben még
szorosabb rokonság fűzi a reliefet a szarkofágokhoz. Az első hely egy vati-
cáni példány töredékét illeti meg, melyen az ábrázolás minden lényeges vonás-
ban egyezik a Wiltheim-félével. Actaeonnak egész felső teste látszik ; a nympha

pás étre de la main de W. . . . Les numéros 30 — 32., 64. et ryo. portent des notes écrites pár
A. W. — Wiltheim valószínűleg nem lévén megelégedve a saját rajzaival, egy ügyesebb raj-
zolóval festett atlaszfélét készíttetett kéziratához. Ebből az atlaszból fényképeztettem az Institut
szives engedelmével a jelen értekezéshez csatolt ábrákat. Az egész kötet hasonló módon való
publicálása kívánatos volna.

1 Összeállítások : Helbig 249 — 252. b. Sogliano 115— 117. Ziehen, Bonner Studien 179.
s k. Ik. Róbert, Sarkophagreliefs III. 1. 1. s k. lk. Cagnat, Centenaire des antiquaires de la
Francé. Musée de Timgad, pl. XIII.

2 E képhez figyelemreméltó typustörténeti fejtegetést fűz Ziehen, i. m. 184. 1.

3 Tájkép, az alakok pusztán staffage figurák, a mi a B) csoportról már nem áll.
L. Helbig, Untersuchungen über die camp. Wandmalerei 102. s k. 1.

+ Csak a Sogliano 117. sz. képen van egy mellékalak (nympha?): Nello sfondo una
figura aflatto nuda si precipita nell’acqua con la testa avanti, l'acqua giá le covre la testa e
il petto (Sogl.), Mau (Bull. dellTnst. 1877, 92. 1.) hozzáteszi: é una figura grassa e brutta,
curvata in un modo assai spiacevole.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

167

a lepedőt önmaga elé tartja, mintegy készen úrnője számára. Jobbra még egy
másik, Artemisnak segédkező nympha következett, kinek elül megcsomózott
ruhája felső testét és részben czombjait is szabadon hagyta. Artemis alakja
hiányzik, a motívum kétségtelenül ugyanaz volt, mint Pompeiban és a mi relie-
fünkön. Egy szarvas mint az istennő szent állata kapott helyet. • — - A Louvre-
beli híres fűzéres szarkofág képecskéit Schreiber a « relief-képek » közé sorozza
és a szarkofágot alexandriai munkának tartja (Brunnenreliefs Grimani, 96.
jegyzet). Ámde a «reliefképek» nagyobb része, élükön a Grimani-félékkel,
Augustus korából való, és Altmann joggal vindicálja a szarkofágot is ezen kor
számára (valamint Róbert is).1 Ha tehát azt látjuk, hogy Dianának nymphái
helyett amorettek segédkeznek, a kiknek a szűz istennő körül semmi keresetük,
hogy továbbá ezek egyike római kútfigurákra vezethető vissza és szerepel egy
római reliefen is, mely fürdőjelenetet ábrázol az Actaeon jelenethez hasonló
módon, bátran állíthatjuk, hogy ez a változtatás a római művésztől származik
és nem érdemel figyelmet. Továbbá ez az egyetlen példány, mely megfordítja
a compositiót és egy helyi isten alakját helyezi el a bal felső részen. — Egy
ostiai szarkofág-darabon csak Actaeon és Artemis alakja maradt meg, a nym-
phák talán egészen hiányoztak. A capuai amphiteatrum reliefje a compositiot
kiszélesíti és megtoldja -Actaeon bűnhődésével.

Egy a benningeni castellumban talált domborművön (Obergerm raet.
limes, Lief. XVII, Kastell Benningen, Taf. III. fig. 4. c.) a fürdő istennő mögött
(nem tőle balra, mint a szarkofágon) egy nympha tartja a lepedőt, mely mögül
csak feje látszik ki ; Dianától jobbra egy nympha, hasonlóan félmeztelenül,
mint a szarkofágon, a hol azonban az istennőtől balra van elhelyezve, vízzel
önti le úrnőjét ; baloldalt egy felborított urnájára támaszkodó forrás-nympha,
a bal felső sarokban Actaeon. A compositió kitűnő; a castellum a régiek közé
tartozik és 150 előtt megszűnt (i. h. 10. 1.).

A timgadi mozaik mellékalakjai : jobbról egy meztelen, gazdagon fel-
ékszereit, kagylót tartó nympha,2 balról a forrás nympha, - — az utóbbi teljesen
egyezik a benningenivel. A bal felső sarokban Actaeon, kinek arcza a vízben
tükröződik, onnan vette észre Diana a leskelődést. Ez a motívum kitűnő és
kétségtelenül az archetypushoz tartozik. A mosaik késői eredetű, az alakok
merevsége, a nagy glória Diana feje körül byzánczi benyomást tesznek. (Lásd
Schulten, Arch. Anz. XIX. 135.)

Actaeon bűnhődésének az a megokolása, mely az ábrázolásokon szerepel,
a hellenistikus költészet találmánya,3 és egész jellege e kor ízlésére vall.

1 R. von Schneider, Auserlesene gegenstánde etc. 8. 1. Wickhoff, Wiener Genesis 22 s
k. Ik. (Schreiber fenntartotta nézetét : Jahrb. des Inst. XI. 78 s k. lk.) Altmann, Antiké sarko-
phage, 77 s k. lk. Altmann túllő a czélon, midőn azt állítja, hogy a hellenisticus dombormű-
technika sohasem érte el a finomságnak azt a fokát, melyet a Grimani-féle relief-képek
mutatnak.

2 Schulten, Arch. Anz. XX 89 szerint ez is forrás-nympha. Érvelése: es gibt überhaupt
nur eine darstellung, in dér die nymphen dér Diana erscheinen, und hier bedienen sie nicht
ihre herrin, sondern lauten durch Aktáon erschreckt davon — az anyag hiányos ismeretén
alapúi. Az az egy ábrázolás, melyet említ egy gemma, (Cagnat L m. fig. 2.) alkalmasint hami-
sítvány.

> Róbert, i. h., Wentzel, Pauly Wissowa I. 1210.

1 68

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

Ekkor keletkezett kétségtelenül a jelenet képzőművészeti ábrázolása is, tehac
az összes fenn maradt ábrázolások ősképe egy hellenisticus festmény, mely
következőképen reconstruálható : Artemis (összes ábrázolások), mögötte egy
lepedőt tartó nympha (Benningen, hasonlóan Wiltheim és a vaticáni szarko-
fág), forrásnympha (Benningen, Timgad) az egyik félmeztelen nympha, (Vaticán,
Benningen) a másik oldalon ; Actaeon a bal felső sarokban (összes ábrázolások),
tükörképe a vízben (Timgad). Látni való, hogy a benningeni relief áll hozzá
legközelebb, de a mi reliefünk is jól használja fel a mintát ; a hiányzó mellék-
alakok helyszűke miatt maradtak el. A vaticáni szarkofág azért helyezte mind-
két nymphát balra, hogy az istennő alakja összekötő kapocsként szerepeljen a
fürdőjelenet és a jobboldalt következő, elveszett Actaeon bűnhődése között.
Érdekes, hogy a provinciális domborművek mindnyájan sokkal jobb minta után
indúlnak, mint a rómavárosiak.*

A lelánczolt Hesionét (jobbról) és Heraklest állítja egymással szembe
a trieri dóm-múzeum egy reliefje. Közöttük a szörny, Hesione mögött koczkák-
ból rakott fal van ábrázolva, mely a jelenetnek Trójával való kapcsolatára
czéloz. A dombormű becses, mert a typus csak még egy biztos példáról
ismeretes, mely ugyanabba a körbe tartozik : egy cölni szarkofágon (Róbert,
III. i. no. 137.) találkozunk vele. Ezekkel összetartozik egy pompei-i festmény-
nek (Helbig 1 13 1 , képét lásd Róbertnál) egyik jelenete. A bonni töredék
(1. fenn) alkalmasint Andromedát ábrázolja.

Más emlékeken Herakles íjjal küzd a szörnyek ellen. Ez az utóbbi ábrá-
zolási mód jellemzőbb, és azért is jogunk van eredetibbnek, alkalmasint a
hellenisticus festészetben gyökerezőnek tartani, mert a cöln-trieri typus nyilván
nem egyéb, mint a fenntárgyalt Perseus-Andromeda compositio alkalmazása
egy rokon tárgyra. E mellett bizonyít egy avignoni mozaik, mely a Nikias-
féle compositiót mutatja Herakles és Hesione történetére alkalmazva. A pompei-i
festmény mindenesetre azt mutatja, hogy az átvitel, alkalmasint mindkét com-
positióra nézve, már a festészetben megtörtént, és innen származott át a
mozaik- és relief- művészek mintakönyveibe.

Kevesebb figyelmet érdemel egy Narkissost a lehető legprimitívebb mó-
don ábrázoló arloni dombormű, Wiltheim, Lux. Rom. ed. Neyen, fig. 313.
Prat, Atlas pl. 85., 1. a II. tábla 1. ábráját. A tárgy Pompeiben a legkedveltebbek
közé tartozik és természetesen variatiókat mutat. A rómavárosi relief-művészet
köréből csak egy példányról van tudomásom, ez a Hylas jelenet tárgyalásánál
említett puteál (Türk, De Hyla no. II.).

Becsesebb a Daedalust és Ikarust ábrázoló arloni relief, Wiltheim o. c.
fig. 31 1. Prat, Atlas pl. 83., 1. a II. tábl. 3. ábr. A villa Albani relief-képeihez
(Helbig, Führer durch die öffentl. Samml. von Rom 2no. 826. és 851., Schreiber

* Az ábrázolás fő elemei a hellenisticus művészetben mind megtalálhatók más alkal-
mazásban, a mi a compositio mesterét nem tünteti fel valami nagy művész színében. Diana
alakja a Doidalsas-féle Aphroditére megy vissza. Actason a szikla mögül előkandikáló Pan
mintája után készült, 1. pl. egy fogadalmi reliefet, Ath. Mitteil. V. taf. 7. Panon kívül meg-
található a félmeztelen nympha és a guggoló Diana motívuma egy Dionysos nevelkedését ábrá-
zoló « reliefkép »-en, Madrid, Museo arqueologico, Einzelverkauf 1752.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

169

taí. XI.) közeledik, a mennyiben csak az apa és fiú alakját mutatja, elejti
azonban azoknak finom lélektani motívumát, az ellentétet, mely a komoly
munkába merült apa és őt gondtalan bizakodással szemlélő fia között van.
Az arloni dombormű azt a sokkal köznapibb motívumot használja, hogy Dae-
dalus felkötözi fiának az egyik szárnyát (a relief-képeken, a helyzetnek meg-
felelőleg, Ikarus már fel van szárnyazva és Daedalusa saját szárnyán dolgozik).
A szarkofágok ábrázolásait 1. Róbert III. 1., no. 137.138. A typus történetét
következőképen képzelem : adva van egy görög festmény, melyet a relief-képek
pontosan másolnak (az egyik valószínűleg a császári paloták romjai között
lelődött). Az arloni művész mintakönyve is ezt a typust utánozza, de elsekélye-
síti. A szarkofág-faragóknak az volt a feladatuk, hogy a hosszú, keskeny teret
az Ikarus-monda jeleneteivel kitöltsék. A jobb szélre kerül a Pompeiből jól
ismert jelenet, Ikaros lezuhanása ; ezenkívül azonban csak egy jelenet áll
rendelkezésükre kész typus formájában, a melyet ki kell szélesíteni : Daedalus
mellé adják az Arsnak keresztelt női alakot, őt magát állva ábrázolják ; Ikarusra
azonban a harmadik jelenetben van szükségük, még pedig hasonló helyzetben,
mint a festményen, tehát innen el kell vonniok ; ez a jelenet: Daedalus, a
mint Ikarast a repülés mozdulataira tanítja, ízléstelenségével elárulja, hogy a
szarkofág-faragók saját találmánya; ezt bizonyítja a két alak közé helyezett
elsatnyúlt Apollo is, valamint a Parca, a ki Icarus balvégzetét jelképezi, a kire
a görög művész kifejezési képességének nem volt szüksége. Míg tehát a szarko-
fágokon a szükségből kieszelt új jelenet kedvéért a régi kitűnő compositio
szét van szaggatva, az arloni művész legalább a körvonalakat megőrizte.

Az igeli oszlop architecturájának teljesen megfelelő emlékek eddigelé
csak Gallia Belgica területéről vagy a közvetlen szomszédságból ismeretesek ;
de rokonsági kötelék fűzi őket a síremlékek egy igen nagy csoportjához, me-
lyeknek hazája a görög kelet.* A St.-Rémyben fennálló híres síremléknek a
keleti görög sírépítményekkel való rokonságára először Newton mutatott rá.
Felvette az elfelejtett eszmét Loeschcke,** legutóbb tárgyalta a kérdést Pfuhl
(Jahrbuch des Inst. XX 47. s k. lk.) . O a keleti görög sír-reliefekből indúl ki,
melyeknek lelőhelye a kisázsiai partvidék, keletkezési ideje a Kr. e. II. század-
tól a császárság elejéig nyúló idő. E domborműveken pillérforma síremlékek
vannak ábrázolva, melyek mint epitliemát, sphinxet, szirént, urnát, szekrény-
két stb. mutatnak. Egy pár ilyen pillér valóságban is fennmaradt. A földrajzi
helyzet arra utal, hogy ezt a síremlék-formát, mely a görög anyaországban
teljesen kivételes, összeköttetésbe hozzuk a lykiai nagy sírpillérekkel. A kisebb
pillérek ezeknek szerényebb kiadásai. A pillérek mellett ugyanott azonban fel-
lépnek a nagy, templomszerű sírépítmények is — Kisázsia a hatalmas síremlé-

* A Harpyia emlék és társai. Reisen in Kleinasien I. Taf. XXVI — XXVII. II, 117 s k
lk. Benndorf, Őst, Jahreshefte III. 98. s k. lk. A nereida-emlék egyik reliefjén sírpillér látható,
melyen epithema gyanánt egy sphinx áll, jobbra-balra tőle ugrásra kész oroszlánok. Dr. Oel-
mann barátom figyelmeztet rá, hogy a bonni és cölni múzeumokban egészen megfelelő epithé-
mák töredékei vannak. Csupán két oroszlán : Árion, Wiltheim, Lux. Rom. ed. Neyen fig, 228. ;
Intercisa, Arch. Ért. 1906, 35. 1. 30. ábra.

** Bonner Jahrb. XCV. 261. 1. : 1. még Senz, jahrb. des Inst. III. 3 s k. 1.

J 7°

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESITÓ.

kék hazája.1 A mausoleumok fényüzéseses voltuknál fogva Rómában is divatba
■jönnek ; a pillérek — vagy mondjuk : a négyszögletes alaprajzú, magas sír-
emlékek — a birodalom nyugoti részeiben csak egyes országokban lépnek fel,
olyan országokban, melyeknek keleti vagy görög befolyásoltsága nyilvánvaló,
Galliában (St. Rémy, Igei), Siciliában (vázák, a siracusai múzeum síremlékei,
«Theron sírja# Akragasban), Afrikában.2

St. Rémy és Igei rokonságát sokszor és sokan hangoztatták, de az
egyenes leszármazást kétségbe is vonták. (Hettner, Führer 3. 1.) A külömb-
ségek persze nagyok : a franczia síremlék 3 csupa architectura, magas posta-
mentumon az első emelet egy sarkain oszlopokkal ellátott, minden oldalán
íves kapuval nyitott négyszögű építmény, a második egy kis körtemplom,
melynek oszlopai között a szobrok állanak, a tető pikkelyes kúp, a profilok
élesek és változatosak — Brunn görög kezek munkájának tartotta ; míg az
igeli oszlop túl magas és túlhegyes óriási pillér, melyen alig maradt architec-
tonicus elem, elmosódott profiljait csupa akanthus díszíti, ellenben egész felü-
letét ízléstelen túlságban bevonták a domborműves ábrázolások, melyek St.
Rémyben szerényen a postamentumon vonulnak meg. Ám a tagok azért ugyan-
azok : lépcsők, postamentum, — első emelet, de St. Remyben nyitva, Igeiben
reliefekkel borított síkfalaktól határolva — második emelet, St. Remyben kör-
templom, Igeiben attika, relief díszítéssel, — pikkelyes tető, mely Igeiben
szörnyű formákat ölt.

Az emlékek, melyek a kettő között levő űrt kitölteni vannak hivatva,
Afrikában találhatók.4 A császárság korában Afrika a nagy síremlékek hazája.
Megvan itt a mausoleum typusa, és százával emelkednek a kisebb nagyobb
pillérek. A legrégibb közöttük a thuggai : 5 lépcsőkön volutás és lótuszos
pillérektől határolt postamentum, azután ismét lépcsőkön egy négyszögletes
építmény, középen mind a négyoldalon két-két ión oszloppal. Zárótagul
egyiptomi hornyolat. A keleti görögséggel való kapcsolata világos. A rómaiak
idejében egyszerűbb sírtornyok emelkednek. Az építmény mindig lépcsőkön
áll, a postamentum néha egészen síma (a Flaviusok síremléke Cilliumban,
Saladin fig. 283., Julius Rogatusé, u. o. fig. 196.), többnyire azonban sarok-
pilléreket látunk, mint St. Rémyben ; van példa némi reliefdíszre is (Barth
I. 125). A következő tag mindig pillérek közé van fogva, ajtót vagy némi
domborműves díszítést mutat, vagy szoborfülkével van ellátva ; a tető valószí-
nűleg mindig koczkákból rakott, síma felületű pyramis volt (épségben Barth I.

Termessosban egy város területén egész. csapat templomszerű sírépület : Őst. Jahres-
hefte III. 177. s k. lk.

- Spanyolországban Tarragonában a «Torre de los Scipiones.n

5 L. főleg Brunn, KI. schr. I. 71, Lohde, Bonner Jahrb. XLIII. 133. s k. lk., Senz és
Hübner, Jahrbuch des Inst. III 1. s k lk., Ant. Denkm. I. Taf. XIII— -XVII.

4 Algir : Gsell, Mon. ant. de l'Algérie II. 54. s k. lk. Tunis még gazdagabb: Saladin,
Rapport, Archives des missions scientif. III., XIII. (1883.) 1. s k. lk. — Azonkívül Barth,
Reisen und entdeck. in Nord- u. Central-Alrika I. 122., 123., 132. és 162. lk

> A Kr. e. V — IV. századból, Gauckler, L'arch. de la Tun., 13. s k. lk., pl. I. Schulten,
Das rom. Afrika 18. 1. és 38. jegyz. Az emlék Bruce-féle rajzát reproducálja Perrot-Chipiez
III. fig. 262. Mai állapotában 1. Gauckler i. m. pl. I.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

171

125. és 132.). A leggazdagabb tagolást a cilliumi síremlék mutatja: lépcsők,
síma, pillértelen postamentum (ajtókkal) ; az első emeleten sarokpillérek, köz-
tük minden oldalon 2 — 2 falosztó pillér, valamennyi barázdás — a szabadon
maradt felületet a nagy sírvers (CIL VIII. no. 212 sqq.) foglalja el ; a második
emelet négyszögű, elül szoborfülkével, de alapja kisebb, mint az első emeleté
és ezt a czellafélét oszlopok állják körül ; a tető bizonyára itt is pyramis volt,
csúcsát a sírversben megénekelt kakas díszítette (CIL VIII. no. 213, 13 sqq.).
Az egész alkotmány középen áll Igei és St. Rémy között : az első emelet már
bezárúl, de pillérei még hangsúlyozzák az architecturát ; a felső emeletnek
szilárd magva van ugyan, de még templomkára emlékeztet. Méretei is középen
állnak a másik két emlék között. Keletkezésének ideje a II. század második
fele (Cillium flaviusi colonia, a tulajdonos neve Flavius, a versek a II. századra
utalnak. Buecheler, Anth. lat. II., 2. p. 747).

A reliefdísz persze hiányzik az építményről, noha a hasison lett volna
számára hely. De az afrikaiak jobban szerették a szobrokat és főképen a nagy-
hangú sírverseket. A többi emléken is a relief- dísz, a mennyiben fellép, igen
szerény szerepet játszik. Barth I. 125: az alsó emelet egy kos óra vadászati jele-
netekkel díszítve, ezen kívül csak a főoldalon mindkét emeleten egy-egy kisebb
dombormű. Mythologiai jelenetekre csak egy példát tudok: az elamrouni-i sír-
emléken * a főoldalon pillérek között a házaspár reliefképe, alatta felirat —
mint Igeiben ; a többi oldalon mindkét emeleten egy-egy domborműves sáv —
mint a Barth-féle emléken ; az ábrázolások : Orpheus az állatok között, majd
az alvilágban, Herakles és Alkestis, a többi kétes.

Nem szeretném, ha félremagyarázódnék, a mit a fejlődésnek e középső
tagjaival bizonyítani akarok. Korántsem állítom, hogy Dél-Galliában chrono-
logiai rendben követték egymást a st.-rémy-i, cilliumi, igeli typusok míg
azután az utóbbit lemásolták a Belgica területén ; még kevésbbé azt, hogy ott
valamikor a st.-rémy-i typus pontos másolatai divatoztak volna. De Dél-
Galliában épen úgy, mint Afrikában, időben meglehetősen egymás mellett
bizonyos határok között nagy változatosság uralkodhatott a síremlékek archi-
tecturájában. Egy olyan typustól, mely a körtemplom motívumát elejtette, a
régibb neumageni emlékekig egy-két lépés elvezet. Egy ilyen typust feltéte-
lezve, Dél-Galliából jövő vagy ott tanúit művészeknek, a megrendelőknek a
domborműves ábrázolások iránt való előszeretetét figyelembe véve, szinte
szükségképen azokhoz a formákhoz kellett eljutniok, melyekkel Neumagenben
találkozunk.

Ha ez lehetséges, ha azt látjuk, hogy a Moselvidék művészete épen
úgy, mint Dél-Galliáé, görög elemeket tartalmaz mythologiai ábrázolásai-
nak typusaiban, épületein a pillérek tagolásában,** oltárainak ión volutái-

* CP de l'acad. des inser. 1894., 469. s k. lk. Revue arch. 1895. I. 70. s k. Ik. Gauckler
i. m. 56. s k. I.

** Hasonlót mutat egy Kr. e. III. századbeli terracotta relief, Samml. Sabouroff taf.
r37. — Festett pilléreken hasonló beosztás szirénekkel: Odyssea-tájképek. Az egész díszítési
mód farészeknek bronzlapokkal való díszítésére megy vissza: olympiai példányok, stb. Az ősi
görög szokás tovább él, Cölnből származó analógiákat publicált Urlichs, Bonner jahrbücher
XCV. taf. III. 90. s k. lk. Ezek szekrényke beborítására szolgáltak. — A római építészet nem

172

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

bán * — miért állítsuk, hogy mindez nem az ión Massiliából került «a kultúra
nagy országútján», a Rhóne és Saőne völgyén át, a Mosel vidékére, hanem valami
más, előttünk ismeretlen úton ? Ezen az országúton a görögség lába nyomai
itt-ott világosan előtűnnek : e vidéken találták a legszebb alexandriai néger
figurák egyikét (Chalon-sur-Saőne, Springer-Michaelis 1907 fig. 657), e
vidékről publikált Michaelis egy szikla-reliefet (Lothr. Jahrb. 1895. L taf. I.),
melynek technikája és részben ábrázolásai is a hellenisticus reliefekre utal.
A dél-galliai görögség szelleme illette meg az igeli domborműveket is.

Bonn. Csermelyt Sándor.

AZ APAHÍDAI « RÉTI ŐSTELEP... (KOLOZS M.)

Apahida község É-ÉK-i oldalán, ott, hol a szamosvölgyi vasút a zsuki
viczinális útat keresztezi, a falu rétjének (Ritu Satuluj) nevezett legelő szélén,
a Kis-Szamos folyó völgyének lapályából kiemelkedő alacsony földháton, a fel-
színen heverő apró cseréptöredékek alapján 1896. III. 18-án érdekes ősemberi
telephelyet sikerült felfedeznem.** A telepet alkotó dombocska a folyóvölgy
jobbparti hegyvonulatába tartozó 405 m. magas Paduritia hegy lábának a
völgybe húzódó nyúlványa s ennek a rétlapály fölötti viszonylagos magassága
1-5- — 2 m. Ezen alacsony terrasset délről, nyugatról és északról a völgylapályr
környékezi, míg kelet felől a Paduritia hegyvonulat határolja ; a délfelőli
legelőrét többnyire vizeny’ős szokott lenni, a történelem előtti korban pedig
az innen félkilométernyi távolságban fekvő Szamos folyó kiöntéseiből kelet-
kezett mocsarak borították. Az őstelep a terrasse egész területét elfoglalja ;
észak felől egy — a Paduritiahegy. dacittuffa sziklái alól előtörő bővizű forrás-
kút kifolyása által támadt víz-ér szabja meg a határt. Ezen víz-értől számítva
168 m. távolságot EEK. — DD-Ny.-i irányban, megtaláljuk az őstelep szélességét,
míg a NyÉNy — KDK-i irányban mért 250 m. a telep hosszát adja meg a
zsuki úton keresztül a Paduritiahegy lábáig.

Az ősemberi tárgyak a felszíntől lefelé egy méter mélységig a humus
minden színtájában előfordulnak, de a 2 — 7 dcm. mélységben általában a leg-
gyakoribb előfordulásúak. A lemélyesztett próbaárkok egyikében a felszíntől
50 — bo cm. mélyen egy tűzpadroncsra és agyagtapaszrögökre bukkantam.
Az östelepről összegyűjtött régiségleletek a terrassenak mind a déli oldalán, a
vasút és a falu rétje közötti keskeny, csupán 40 méternyi szélességű területé-
nek talajából iutottak napvilágra, bár őskori cserépdarabokat a vaspálya északi
részén, az ettől 40 m. távolságban fekvő szántóföld felületén is találtam gyér

ismeri az igeliekhez hasonló pilléreket. Champlieuben (Oise, a Beauvais-t és Senlis-t össze-
kötő római úton), a színház maradványai is hasonló pillérekről tanúskodnak. A mithriacus
művészet ezt a motívumot is felveszi, 1. pl. az osterburkeni reliefet, Springer-Michalis 1907
fig. 874.

* L. Krügernek a 4 jegyzetben id. czikket.

** L. Új specziális térkép. (1:75,000.) Zone 18. Col. XXIX. Kolozsvár lapját.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

173

mennyiségben. A szamosvölgyi vasút pályatestének 1905. évi május havában
végzett feltöltésekor pedig észleltem, hogy a míg a domb nyugat felé tart,
mindenütt őskori és római cserepek kerültek felszínre. A telep talaját — el-
tekintve attól, hogy a vasütat 1880-ban történt építésekor belevágták — az

1900. évi III. hóban megkezdett kavicstermelési földmunkálatok bolygatták
meg, később azonban ezeknél még alaposabban tárták föl ugyancsak a kavics-
bányászat révén itten fölfedezett La-Téne kori érdekes sírmező felkutatását
czélzó rendszeres ásatások, melyek vezetésem és felügyeletem alatt egyrészt az
Érd. Múz. régiségtára megbízásából, másrészt pedig a saját költségemen az

1901. év tavaszán és őszén végeztettek. Úgy a kavicsbányászat, valamint az
ásatások földmunkálatainak folytonos figyelemmel kisérhetése végett igen
gyakran voltam a telepen s mindezen alkalmakkor számos ősemberi tárgyat
gyűjtöttem össze, melyeknek leírását a rendeltetésük szerint szokásos osztályo-
zással a következőkben ismertetem.

A) Eszközök, a) Bronzból. 1. A vasút keleti oldalán a kőbánya alatt
nyitott kavicstermelő gödörben találtak a munkások 1904 nyarán egy 14 cm.
hosszú, ép, tokos füles bronz-celtet , melynek élhossza 5 cm. Az érdes zöld
rozsdával borított felületű czelt vaskos nehéz példány és analógiával Hampel
Bronzkorának í-ső kötete XII. sz. tábláján a 4. ábra szolgál. Ad) pont alatt
leírt «erdélyi typus» ez a diszítetlen változat, melyből a papfalvi bronzleletben
is előfordult 2 drb.1 Kidudorodó pereme alatt egy lyuk van. 2. Ásatáskor
találtam a telepnek a vasút nyugati oldali televényében egy erdélyi kampós
typusú bronzsarló nak a hajlást mutató, 9 cm. hosszú pengetöredékét. A vastag
rozsdával borított sarló legnagyobb szélessége a hajtásnál 58 mm. Mindkét
végének törése ősrégi. 3. Lekalapált fejű, négyoldalú hasábalakú, 8-; cm.
hosszú ép, keskeny véső , ónszegény bronzból, vastag patinával borítva. Szélesebb
oldala 1 cm., a keskenyebb 8 mm. széles. Analógia Hampel Bronzkor. I. köt.
VI. t az 1. sz. ábra. Az 1900. év őszén itten végzett ásatás révén az Erdélyi
Nemzeti Múzeum régiségtárának tulajdonában.2

4. Egy vastag patinával borított négycsücskű vagy keresztesfejű bronztűt
is itt regisztrálok. Hossza mostani, csonkult állapotában 7 cm. A hengeres
sodronyból való díszes gombostű tetején is volt eredetileg 1 csücsök, de ez
még az őskorban letört róla. Ásatás által került gyűjteményembe a 2-ik ásó-
nyomás rétegéből. Analógiát mutat a bezdédi leletből (Szabolcs m.) egy keresz-
tesfejű hosszú tű. (L. Hampel, Bronzkor. II. köt. CLVI. t. 24. sz. ábra).

b) Kőből. 1. Muscovitcsillámos, quarzitos homokkőből csiszolt és átfúrt
kőeszköz töredéke, a mely egy balta fokának részlete s a melynek fúrása nem
egyenletesen síma. Vastagsága 35 cm. 2. Ugyancsak aprószemcsés, kemény
homokkőből idomított és megcsiszolt valóságos kőkésnek két drb. töredéke.
Az egyik, a mely a késnek 7 cm. hosszú hegye volt, különösen jellemző alakja
ezeknek a nem oly gyakori kőkéseknek, mikből a szamosújvári Petris telep
különben 9 darabot szolgáltatott.3 Egyenes éle ki van köszörülve és domború

1 L. Arch. Értesítő. 1907. évfoly. pag. 74 — 75.

2 L. Erdélyi Múzeum 1901. évfoly. pag, 300

3 L Arch. Értesítő. 1901. évfoly. 21. 1. és 1904. évfoly. 229. 1.

174

ARCH/EOLOGIAI értesítő.

háta is meg van csiszolva. Szélessége 55 mm. (L. 2. ábra.) 3. ÖrlŐkö vekből
10 drb. került elő, többnyire kisebb töredék. Anyaguk : 1 pyroxén-andesit,
2 quarz-porphyr üveges sanidin földpáttal, nagyon sok quarz- és elég bő
biotitkiválással, 1 chloritos gneisz, 2 középszemcsés szürke homokkő és 4 drb.
conglomerátos quarzhomokkő. Alakra nézve 3 kerek, 2 hosszúkás négyszögletű,
5 ismeretlen. Méreteikben nem térnek el a más őstelepekről már ismert örlő-
kövekéitől. Érdekes anyaga miatt mégis külön fel kell jegyeznem a pyroxén-
andesitnek 46 mm. vastagságát, mert ez a telep vidékére nézve importált
kőzetanyag lévén, mint csereforgalmi árú szabályosan kiformált alakban és
nagyságban szállíttatott el az őskori telepekre. • — Az egyik szürke homokkőnek
mindkét fele homorú lett a rendszeres kétoldali használattól. — Egy 30 cm.
hosszú és 15 cm. vastag vöröses congl.-homokkőből való őrlőkő féldarabja
érdekes előfordulásánál fogva érdemli meg a megemlékezést. Az 1900. XII.
22-én eszközölt ásatáskor a felszíntől 70 cm. mélyen hamu és korom közt
fekve találtam reá, a miből nyilvánvaló, hogy miután a kő hosszában ketté-
tört, felét őrlésre nem használhatván, a tűz mellé állították a tüzelőfa alá-
támasztására. Közvetlen a kő melletti pernyetelepben olyan mellékletek hever-
tek, mint : fa-szén, égett búzaszemek, x sertés-állcsont, nyúlnak felső állkapcsa,
a melyek egy itten elfogyasztott lakoma maradványait képezik. Az őrlőlapján
az őrlések okozta kopástól márványsímára csiszolódott kő egyébként arról is
nevezetes, hogy az őrlőlap közepéből egy 16 mm. átmérőjű ferde lyukfúrás
vonúl a kő oldalára, a melynek czélja nem lehet más, mint a lisztkifolyás
számára készített csatorna. — 4. Törőkövek bői csak 2 drb. ép példa jutott
gyűjteményembe, mindkettő kavicsból. Egyik gránitos-gneisz, alul-felül lapos és
a használat okozta koptatás által köralakot nyert ; a másik gömbdedalakú grau-
vacke, melynek csak egyik végét használták fel ütögetésre. Mint a törőköveknél
rendesen, úgy ezeken is sem alakítási, sem csiszolási technika nincsen.
5. Szilánkok ból és éles szegélyű vágószerekből 30 drb. került elő, melyet négy
kőzetanyag, ú. m. az obsidián (6 drb), tűzkő (silex) (3 drb), szarukő (11 drb)
és vaskos fehér quarz (10 drb) képvisel. A két elsőnek alakítási technikája a
pattingatás, a két utóbbinak pedig a hasogatás. Az obsidiánok mind tiszta,
valódi vulcani üvegek, a melyeknek az eredeti termőhelyen való kiválasztására
mindig különös gondjuk volt ősembereinknek, illetőleg a Hegyaljáról azt köz-
vetítő cserekereskedőknek. A szilánkok alsó oldala lapos, a felső háromoldalú ;
egy ilyen épnek hossza 29 mm. A többiek hiányosak. A silexek közül 2 vakaró-
kés, 1 nyílhegy. A szarukövek és quarzok mind durvább alakításúak s anya-
gukból csak vágószerek készülhettek, a melyek a törés esélyeinek köszönhetik
formáikat. A leghosszabb szarukő 9 cm. s ennek csinos hegyes alakja meg-
érdemli a rajzban való bemutatást is. ( ).

c) Csontból. 1. Ritkasága és eredetisége miatt érdekes a tuloknak la-
poczkacsontjaiból (scapula) készített 4 drb oly szerszám, a melyek hihetően
a czirádás edények némely díszítéseinek előállítására szolgálhattak. A lapoczka
akként van megrövidítve, hogy annak mindhárom lapja, nevezetesen a prae-,
meso- és a postscapula le van tördelve, miáltal használat közben könnyebben
lehetett kezelni. A leghosszabb 21 cm. Az izületvég (cavitas glenoidalis) síma

EMLEKEK ES LELETEK.

pereme éles bronzkéssel eszközölt haránt bemetszésekkel van reczézve. A be-
metszések száma 14., 14., 15. és 17. Díszítésre a csontok reczézett végét oly-
képen használták, hogy azt az edények lágy agyagjának felületén félkörben
forgatva benyomkodták s így már sokszorosítás útján a kisebb láncz- vagy a
zsineg- és vesszőbetűzdeléseket hozták létre. (L. i. ábra). — A saját gyűjte*
ményemben lévő ezen 4 darabon kívül az ásatás közben talált 5 példány került
innen az Érd. Múz. régiségtárába, egyet pedig magánkézben láttam Apahidán.
Az a körülmény, hogy összesen 10 drb ilyen csonteszköz jött elő, arra mutat,
hogy ezek nem esetlegesen készült játéktárgyak, hanem valóságos szerszámok,
a melyek annál érdekesebbek, mivel eddig sem magam nem találtam más
telepeken, sem pedig analógiákat sem ismerek a hazai ősrégészeti irodalomban.
2. A tulok vagy ló lábszárcsontjának egyik oldalán tükörsimára csiszolódott

8 cm. hosszú töredéke, mely minthogy alapba futó kopásit », csontkorcsolya ma-
radványa. Az Erdélyi Múzeum régiségtára szintén hozzájutott e telepről egy —
alsó lapján egészen végig simára lecsiszolt és haránt eltört — csontkorcsolyá-
hoz, melynek végén 4^5 mm. átmérőjű lyuk van fúrva. 3. Csiszolási nyomokat
feltüntető 3 drb. jelentéktelenebb csont. 4. A tulok csöves csontjából készített

9 cm. hosszú, keskeny élű csontvéső , melynek csupán az éle van megsimítva.
5. A csonteszközök sorában 3 kis ár a vésőhöz hasonlóan csak hegyein
mutatja az emberi kéz nyomát ; hosszúságuk 7 — 8 cm. Az Erdélyi Múzeum
ásatásából szintén kapott egy csorbult hegyű, most 7 cm. hosszú csonttűt ,
mely egészen síma hengeresre van megcsiszolva. Végül ide tartozik a szarvas
agancsának 1 kopott végdarabja, melyet árnak használtak.

B) Edények. A Réti' ősemberi telepen, La-Téne és római edények vagy
azok töredékei vegyesen fordúlnak elő. A jelen közleményemben értekezésem
tárgya csak a régibb prashistorikus anyag, míg a La Tene és római tárgyakat
itten teljesen figyelmen kívül hagyom. Az őskori cserepek mind korong nélkül
alakított edényektől származnak s anyagukban csak alárendelten találunk
kavics- vagy szabad szemmel is jól feltűnő homokszemcséket ; ellenben ural-
kodó mennyiségű az iszapolt anyagú, természetes homoktartalmú cserép, a
melyben t. i. csak a csillámpikkelykék árulják el, hogy finom homok is van
benne. A nagy tartóedényektől származó töredékek azonban itten is igen durva,
darabos földes szövetűek s akadnak gyéren kisebb fazékcserepek, melyeknek
anyagában gabnaszemek és pelyva benyomatai látszanak belekeverve. Az ége-
tés fokozata — a mint ez a legtöbb őstelepen szokásos — itt is különböző ;
többnyire halaványvörös és sötétszürke, de vannak barna és fekete színváltozatú
átmenetek is. Különösen ki kell emelnem azokat a fényes fekete vagy vörös-
barna színű cserepeket, a melyeknek külső felülete csiszolás folytán finom
simára van kidolgozva. Nem kevésbé érdekes 5 drb. festett cserép, melyekből
háromnak halvány téglavörösre égetett anyaga kívűl-belűl vérpiros színű fes-
tésű ; a másik kettőnek festése sokkal jellemzőbb. — A cserepek vastagsága
4 — 5 mm-től 20 — 23 mm-ig változó ; leggyakoribb természetesen a közepes
vastagság.

Az apahidai «Réti őstelep»-ről m. e. 1000 drb. őskori cserepet néztem
át s ezek között csak 5 drb. akadt olyan töredék, melyből az eredeti ép alakot

176

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

kiegészíteni lehetséges. Ezek a következők: 1. Korongolatlan iszapolt anyagú,
jól kiégetett, gömbded idomú bögre. Pereme behajló, füle nem volt, feneke
alig homorú. A 1 1 cm. magas edény érdekessége festésében nyilvánul, mert
téglavörös anyagának külső oldalán tojáshéjszínű sárgás, vékony mázalapon
vérpiros párhuzamos szalagok és csíkok voltak festve az égetés után. Egy
másik ilyen bögrének lapos fenekű töredékrészletén ugyanazon festési mód
látható. 2. Felálló peremű, füleden dísztálacska fele, korong nélkül alakított
iszapolt agyagból. Magassága 5’J cm., átmérője 14 cm. Oldala igen csinosan
van díszítve a bronzkort jellemző motívumokkal. Pereme egymást ferdén
keresztező párhuzamos vonalkákkal reczézett. A perem alatt egy fénylő, fekete
csiszolt sáv, a melyet a tál körül futó pontsor követ. Alatta az edény kerülete
4 mezőre van osztva, a melyek mindenikében 1 — 1 Z alakú maeanderdísz
foglal helyett csiszolt sávból alakítva s a melynek szögeit apró vesszősorok
töltik ki. Ismét a tál körül futó pontsor következik, míg a fenékig terjedő
mező fényesre kicsiszolt lap. (L. 9. ábra.) 3. Szürkésfekete anyagból való, be-
hajló peremű táltöredék. A fületlen és minden díszítést nélkülöző edény ma-
gassága 5 cm., átmérője m. e. 13 cm. volt. Anyaga ennek is iszapolt. 4. Kissé
kihajló peremű, fülnélküli, diszítetlen bögre durva alakítású és homokkeveretű
földszürke anyagból. Magassága 7 cm., peremátmérője 10 2 cm. 5. Csinos kis
csésze töredéke, kívül-belül fényes fekete, csiszolt felületű iszapolt agyagból.
Pereme kevéssé kihajló ; feneke lapos ; magassága 33 mm., átmérője 7 — 8 cm.
Nyaka alatti legnagyobb kidomborodásán keskeny, ferde barázdadiszítés teszi
csinossá.

Ehhez hasonló díszítésű, ép, de letört fülű kis bögre jutott — a már
fentebb jelzett ásatás révén — az Érd. Múz. régiségtárába. Ennek magassága
0 cm., peremátmérője 10 cm. volt.

A cserepek között talált 450 drb edényperem-töredék közül egyenesen
felálló van 285 drb, a melyek többnyire fazekakon vagy nagyobb bögréken
voltak alkalmazva. Többé-kevésbé kihajló 82 drb inkább a finomabb edényeken,
behajló perem 33 drb tálakon jön elő. Háromszögben kicsúcsosodó perem-
töredék 10 van, a melyek jellemző bronzkori készítmények.* (L. 20. ábra.)
10 drb. derékszög alatt kihajló peremen kívül van még 30 drb. meghatározatlan
alakú vagy vegyes kisebb peremtöredék. — 130 edényfogantyúból 45 a leg-
kezdetlegesebb idom, t. i. kisebb-nagyobb bütyök, melyek között 12 bemet-
szések által van díszítve. Mogyorónyi csücsök 18 cserepen fordúl elő s mivel
ezek a kis kidomborodások mind a perem széle alatt foglalnak helyet, ez a
körülmény bizonyítja, hogy nemcsak díszítésre, hanem az edény megfogására
is szolgáltak. A most tárgyaltakat követik a fejlődés sorrendjében azok a
domború felületű bütyökfogantyúk, a melyek részint vízszintesen, részint függő-
legesen egy kerek pálczikával egyszerűen át vannak fúrva. (10 drb.) Majd
alakítás által előállított keskenyebb-szélesebb szalagfülek következnek (47 drb.)
részint köralakú, részint ovális fülnyílással. Ez utóbbiak közül 2 csinosan a

* Analógia : Hampel. Bronzkor III. köt. CCXLIV. t. 1. 2. sz. ábra és a CCXLV. táblán
egy tál a szamolányi bronzkori temetőből. (Pozsony m.)

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

177

perem fölé emelkedik. Szép analógiát mutat erre az algyógyi « Kőalja » barlang-
ból kikerült egyik díszes kanna,* valamint a puszta-szt.-jánosi bronzkori urna-
temetőből ismeretes síredények egyike.** Végül az edényfülek legfejlettebb
typusából, nevezetesen : a keresztmetszetében hengeres, vagy alsó részén lapos,

AZ APAHIDAI «RÉTI ŐSTELEPRŐL » CCa 1 3 11.

felül 3 élű olyan fülekből, melyek tetejükön csúcsban, gombban vagy élben
végződnek, — - az ansa cornuta idomokból is — io töredék darabot észleltem.
(L. 4. és 5. ábra.) — Edényfenekekből 53-at gyűjtöttem össze a telepen ;
mindezek nagyobbára síma, kerek fenekek, csupán 2 homorú, 2 alacsony kör-

* L. Hunyadvármegye földjének története. I. köt. XVII tábla, 40. rajza

** L Hampel. Bronzkor II köt. CXXXVIII tábla, 3. ábra

Arcb. Értesítő. 1908. 2. füzet.

i?8

ARCH/EOLOGIAI ÉRTESÍTŐ.

párkányos és i már alacsony talpcsöves. (Magassága 3^5 cm.) Egy. csak 3 cm.
magas oldalú tálacska feneke és oldala össze-vissza átlyukgatott edény, azaz
szűrő volt.

Az edények részleteinek változatos formái után e csoportban meg kell
még emlékeznünk azok díszítéseiről, a melyek 12 féle motívumban m. e. 300 drb.
cserepen szemlélhetők. Leggyakoribb közöttük a perem alatt alkalmazott
lánczdisz, 83 cserepen. Mennyiségre nézve követik ezeket a párhuzamos egyenes
vonalú, az összeszögellő és az egymást keresztező vonaldiszítések, m. e. 50 drb.
(L. 18. ábra.) Az edény külső részén kidomborodó zsinegdísz 34-szer van kép-
viselve s ugyanennyi példában jő elő a többnyire balról-jobbra ferdén lefelé
haladó, keskenyebb-szélesebb barázda- vagy újjbenyomat-disz. (L. 21. ábra).
Durvább fazekakon a perem alatt körben az edény körül kidudorodó léczdisziiés
van alkalmazva 20 cserepen. Kisebb-nagyobb pontdísz 13-szor, ferde vesszősor
14-szer, körömbenyomat 13-szor és j-szögű pecsétdísz 3-szor fordúl elő. A tekercs-
díszes (spirális) darabok száma 22 (1. 6., 7., 10. és 17. ábra), a mely csoportba az
íves görbületű vonalakat is számítottam. (L. 3. és 22. ábra) A díszítési módo-
zatok legszebbike a maeander , a mely 26 cserepen jött elő részint derékszögű,
részint rhombusidomú alakításban. A mseandert a legcsinosabb kisebb fajta
edényeken igen ügyesen olyképen készítették, hogy az edénynek fényesre
csiszolt felületébe karczolták be az idomot s hogy a maeander domborúan ér-
vényesülhessen, annak közeit tűhegynyi apró betűzdelésekkel tarkították.
(L. 8., 9., 11., 12., 13., 14., 15. és 19. ábra.) Az ilyen fölötte csinos czifrázattal
bíró edények peremein a ferde vesszősorokba tűzdelt ékítés volt szokásos.
A maeanderes cserepeken mint kisérő motívum 5 esetben a pecsétdísz szerepel,
1 darabon pedig az egyenesvonalú mélyedések fehér mészbetéttel voltak ki-
töltve. (L. 16. ábra.)

C) Tűzpadok roncsai, faltapaszok rögei és égett agyagdarabok. Tűzpadok
töredékeiből 10 drb. jött elő, a melyek mind kőkeményre égett homokos
agyagból állanak s felső lapjukon simára vannak sikárolva.* Sokkal lazább
szerkezetű, könnyebb anyagból valók a hengeres faágak, pálczák, rudak vagy
hasított léczek benyomatait mutató faltapaszrögök, melyekben főszálak és
gabnapolyva-benyomatok is látszanak. Más praehistorikus telepekhez hasonlóan
itten is találtam nagy tüzelés által hólyagossá felfúvódott ; likacsos agyag-
salakrögöket, valamint őskori hamut, kevés szenet s különféle jelentéktelenebb
égett agyagtöredékeket.

A Réti őstelep folyómenti, kisterjedelmű völgytelep, ellentétben a fen-
síkokon iekvő dombtelepekkel. A szamosparti dúsnövésű berkek szélén, a
Paduritiahegy dacittuffa rétegei alól feltörő forráskút mellett létezett telep
éppen csak oly magasan feküdt a völgy fenekének jobbparti oldalán, hogy a
Szamos folyó időnkénti árvizei oda föl nem hatolhattak. A telep leleteinek
lajstromából láttuk, hogy e korszak ősemberei a bronzeszközök mellett egy-
azon időben csont- és kőszerszámokat is használtak, a mely jelenség az őskori

* Tűzpadmaradványok bővebb leírását 1. a szamosújvári Petris telepnél. Arch
1901 évfoly. 229. old.

Értesítő

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

179

művelődés lassú és fokozatos fejlődésének természetes következménye. Kortani
tekintetben különösen jellemzik a telep kultúráját a gombos fülek (ansa cor-
nuta), a maeander, spirális és ferde barázda díszítés, a mely motívumok a
bronzkori ceramikának legkedveltebb idomai voltak. A mészbetétes edények
leginkább a teljesen kifejlett bronzkorszakot jellemzik Wosinsky szerint,1 a
melyekből az apahidai telepen 1, a szamosújvári Petris-telepen 2 drb. cserép
került elő.2 A leletek ezen egybevágó és a késői bronzkort bizonyító tulajdon-
ságai alapján telepünket nem származtathatjuk abból az időből, a «midőn
Erdély ősi lakossága az első használati fémmel megismerkedett#.3 Ennél
későbbi korra vallanak a tokos véső és a sarló is, a melyekről azt olvassuk
Hampel Bronzkorában, hogy «A hazai bronzkorban ez (t. i. a tokos czelt) a
leggyakoribb szerszám#, valamint hogy « Bronzkori készletünkben a sarló
majdnem oly gyakori, mint a tokos véső.#4

A Réti őstelep cul túrája tökéletesen azonos a szamosújvári Petris-telep
jellegével,5 úgy hogy e két telepnek nemcsak kora, hanem népe is rokon.
Az Aranyos völgyében a tordai hasadék barlangleletei, a Maros völgyében a
csáklyai, a vajasdi és a vládházi őstelepek mutatnak hasonlóságot.6 A Réti-
őstelep korát megvilágító fontos adat még a telep közvetlen közelében, a vasút
melletti Bornyúk rétjén (Ritu Zsiceilor) feltalált bronzkori urnatemető, melyből
egy égetett hullasírt a telepen is találtak a kavicsoló munkások.7

Telepünk elhagyása után néhány évszázad múlva az itt megfordúlt kelta
népfaj temetője lett a szamosmelléki kis emelkedés, majd pedig ismét pár év-
száz múltán a Napocabeli római gyarmatosoknak volt tanyájuk vagy majorjuk
a Paduritiahegy lábánál és tetején.8 De a rómaiak is elhagyva helyeiket, a
természetes világrend törvényeinek megfelelően ma Apahida községének a
telepre épült végső házsorában ismét élet uralkodik.

Orosz Endre.

1 L. Tolna vármegye tört. Bpest. 1896. I. k pag. 320.

2 L. Arch. Értesítő. 1901. évf. 161. 1. és 1904. évf. 232. 1.

3 L. Erdélyi Múzeum. 1901. évf. 300. old

4 L. Hampel, Bronzkor III. köt 42 és 52. 1.

5 L. Arch. Értesítő. 1901. évf. 17. és köv. lapjain.

6 L. Alsófehér vármegye monographiája. II. köt. Első rész. XIV. és XV. képes tábláit.

7 A bronzkori temető leírása követni fogja a telepnek ezen ismertetését.

8 L Arch, Értesítő. 1901. évf, pag. 239 — 250. Dr. Finály Gábor Két római épületről
Apahidán

LEVELEZÉS.

I. Dr. BRUCKNER GYŐZŐ : A KÉSMÁRKI THÖKÖLY- VÁR FAL-
FES TMENYEIRŐL. Egy a városi levéltárban levő krónikaszerű feljegyzés meg-
említi, hogy a 1 hököly-várnak mind külsejét, mind pedig a termek belsejét ritka
összhang és szépség jellemzi. A nagyméretű termek aranyozott mennyezetei
varázshatást gyakoroltak a szemlélőre ; a falfestmények pedig kedvessé tettek
az azokban való tartózkodást.1

Bohus György , a késmárki líceum nagytudományú rektora «Historico-
Geographica Terrae Scepusiensis in superiori Hungária celeberrimae Descriptio»
czínrű művében, a melynek kézirata megvan a késmárki ev. líceum könyv-
tárában, nagy lelkesedéssel beszél a Thököly-vár pompás termeiről és e ter-
mek festményeiről. Megemlíti, hogy e freskók tárgyukat részint a magyar tör-
ténelemből merítették és e képek hatásának nagyszerűségét fokozták még
stukkodíszítésekkel.2 3

Bél Mátyás "Hungáriáé antiquae et novae prodomusn 1723-ban megjelent
munkájában elragadtatással szól a Thököly-vár termeiről és ebédlőiről, valamint
azok festményeiről. E termek oly díszesek, mondja egyebek közt, hogy bátran
királyokat is befogadhattak volna. 3

Mr. Bruzen la Martiniere is hangsúlyozta művében, milyen gyönyörű,
művészi képekkel voltak az ebédlőtermek díszítve, de hozzáteszi, hogy a vár
rossz állapota miatt az eső már sok kárt tett bennük.4

Genersich Christián a vár ismertetésénél kiterjeszkedik a kaputorony
első és második emeletén levő ebédlőtermek leírására és nem győzi e festmé-
nyek szépségét hangsúlyozni,5 6 a melyekről Melzer J. «Das Kásmarker Schloss»
czimü értekezésében is megemlékszik ö és a melyekről most a mészréteg eltá-
volítása után már némi fogalmat is alkothatunk magunknak.

1 Késmárk sz. kir. város levéltárában fasc. XXXIII. 78. sz.

2 Hinc statim a latere dextro occurrunt Palatia olim magnifica pavimentis praesertim
suis planis e Alis ferreis arundini intermixtis confecta, picturisque Heroum Hungaricorum et
opera Italica usque ad magnificentiam ornata, quorum posterius praesertim ob longitudinem
cuam memoratu dignum est: in hoc comcediis producendis aptissima moles, stupendae et
crassitiei, et longitudinis trabem, artificiosissimumque poculorum Thökölyianorum gulae inser-
viertium repositorium sustentans.

3 Latus areae dextrum, longo ordina palatia habét, et caenacula, sicuti ampla, ita pic-
turis et incrustationibus affabre factis, insignia, ut, si usus ita tulisset, reges hospitio potuisset
accipere. 103. 1

4 Mr. Bruzen la Martiniere-Christian Wölffen: Hist.-pol. geographischer Atlas dér
gantzen Welt oder geog. und Krit. Lexikon. Leipzig. 1746. VI. k 826 1.

5 Chr. Genersich: Merkwürdigkeiten dér königl. Freystadt Késmárk. Kassa 1804. 23.

6 J. Melzer: Das Kásmarker Schloss. (Pannónia 1822 évf. I. k. 281 1 )

LEVELEZÉS.

1 8 1

A dVasárnapi Ujság» 1906. évi 43. számában ismertettem a késmárki
Thököly-vár történelmét, a nélkül azonban, hogy a vár díszítésével, szoro-
sabban véve falfestményeivel foglalkoztam volna. Az idő szerint ez nem
is volt lehetséges, mert a freskók létezésének nyomát ugyan őrzi a városi
titkos levéltárban több irat és másutt is történik róluk említés, de magokat
az eredeti festményeket, melyekről az egykorú krónikák magasztalólag szólnak,
csak ez év nyárán sikerült a falat fedő mészréteg alól napvilágra hoznom s
így a teljes feledésbe merüléstől legalább részben megóvnom. A régi lovag-
terem falát díszítő festmények, melyek a királyokat, továbbá nevezetes orszá-
gos és helyi eseményeket ábrázolták már évtizedekkel ezelőtt pusztultak el és
így csak azon falfestmények ismertetésére szorítkozom, melyek a kapu felett
épült öregtorony első emeletének az ebédlőteremnek falát díszítették s melyek-
nek jelentéséről és művészi értékéről a legújabban kifejtett s töredékekből meg-
közelítő képet alkothatunk.

Az ajtónyílás felett egy erkölcsi sententiát látunk, mely a halálra figyel-
meztet és tudtunkra adja, hogy miként Krisztus mi is a halál által dicsőülünk
meg. A felirat meglehetősen megsérült az idők viszontagságai folytán és itt-ott
kiegészítésre szorul. A felírást egy czikornyás vázadiszítés választja el az öt,
körülbelül egy méter nagyságú férfitől. Az öt alak az ajtó felé halad ; az ablak
melletti első azonban annyira rongált állapotban van, hogy hivatása már nem
tűnik ki. Annyi azonban még kivehető, hogy jobb felé tart; látszik az egész
testtartásából, de különösen jobb lábának elhelyezéséből. Az első és második
kép közti teret egy kutya tölti be.

Többet mutat az aránylag ezen az oldalon a legépebb következő alak,
a ki valószínűleg dobos lehetett. Feje elég ép, arczvonásai meglehetősen tisz-
ták ; süveg van a fején és bal kezében dob alakú eszközt tart, jobb kezében
pedig verőpálczát. Arcza komoly, nyugodt, de a színezés meglehetősen elpusz-
tult. A süveg sárgásvöröses, ruhája a mellen elmosódott téglaszínű.

A harmadik alaknál már erősen lehullott a vakolat, de a kontúrvonalok-
ból megállapíthatunk annyit, hogy hátratekint, egyik kezét felemeli és valamire
mutathatott, a másik kezében, úgy látszik, dudát tartott.

Tollas sárgás kalapja és siennaszinű széles gallérja eléggé látható. Bő-
ujjú felső ruháját öv szorítja, mellén zsinóros csattokkal összefűzve. Az öv csattja
és a csatt számára kifúrt lyukak jól kivehetők.

A negyedik alakból nagyon kevés maradt meg. Bal kezét az is fölfelé
emeli, jobb kezében pedig tartja a tárogatót, melyből egy kis részlet megvan.
Orra, szeme és tollas kalapjának kontúrvonalai szintén megmaradtak.

Az ötödik alak mandolint tart a kezében előre halad, miközben magas
süveggel fedett feje hátratekint. A vakolat az egyént jellemző helyeken lepat-
togott és így bajos közelebbi jellemzést koczkáztatni.

Az öt személy, noha mindegyik független a másiktól, mégis egységes
képsorozatot nyújt. Egységes már a tartalom t. i. közös feladatuk, hogy az
ebédlőben, a hol vigság, dínom-dánom, mulatság és kedélyes társalgás folyt,
énekkel és zenével a jó kedv előmozdításához hozzájáruljanak. Életkedvet,
vidámságot akarnak a hallgatókba önteni s a legtöbb alakban van is bizonyos

I 82

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

élénk mozgás. Ezen belső egység mellett külső egységet is látunk, a mennyiben
az első kivételével, a ki a kutyával van elfoglalva, kettő-kettő beszélget egymással,
vagy legalább is egymásra tekint. A dobos az előtte állóra függeszti szemeit, figyel,
látszik, hogy az bal kezének gesztusaival magyarázhatott valamit neki. A tároga-
tós a mandolinosra tekint. Kezét is feléje tartja és a mandolinos visszatekint.

A technikai összefüggés és összetartozás az alakok közötti tér ügyes kitöl-
tésével több helyütt fel van tüntetve, másutt a vakolat lehullása miatt erről
nem lehet szó.

Azt hiszem nem tévedek, mikor azt állítom, hogy ezek a főalakok voltak
az ebédlő legsikerültebb és legszebb festményei.

Ugyanezen a falon az ajtótól balra is sikerült egy köríves feliratban lévő
freskó képet kifejtenem. A körivben elhelyezett Írásból már csak néhány szó
volt kibetüzhető (Umbra lutum 1639 . . . rerum sol . . .), a mennyiben a vako-
lat köröskörül úgyszólván már teljesen lehullott, szerenczésen azonban meg-
maradt az évszám s belőle megtudjuk, hogy a freskók 1639-ben készültek.

A köríven belül tréfás képet látunk, ugyanis egy szamárbőrbe bujt ember
egyik kezével egy kerítésen belül álló fába kapaszkodva akarja megrázni, a
mit a fa mögött álló alak (férfi-e vagy nő, nem lehet kivenni) egyik kezével
megakadályozni igyekszik. A másik fa mögött is látunk még két homályos
emberfejet. A szamárbőrbe bujt ember mögött pedig eliramodnak a kutyák.
A két fa lombjának a zöld színe még meglehetősen megmaradt, de a többi
szinezés elmosódott.

Azon a falon, a melyen az ópiacz és a Tátrafelé nyílik az egyik ablak,
a falfestmény hármas vízszintes tagozást mutat. A famennyezet alatt ornamen-
tális festést látunk és ezt egy végighúzódó gyöngysor választja el az alatta
lévő tulaj donképeni falfestéstől, a mely egy karzat által kettős vízszintes tago-
zást tüntet fel.

A karzaton összesen négy alakot tudtam előhívni és pedig két valószínű-
leg tánczba siető párt. Az egyik párnál a nagy spanyol gallérú férfi úgy látszik
tánczra szólítja fel a nőt és e mellett arczának kifejezése egészen egyéni Tőlük
kissé messzebbre áll egy nagy lapos kalapú és széles gallérú férfi, a ki a
mellette álló nőnek egyik kezét nyújtja, a másikat pedig csípőjére teszi, alkal-
masint táncz közben akarta őket ábrázolni a festő.

A karzat alatt látunk egy elég nagy négyszögletes asztalt ételekkel, tálak-
kal, poharakkal, melyek azonban csak hosszas szemlélés után vehetők ki, de
az asztal közepére helyezett liba a tálban világosan szembetűnik. Az asztalnál
hat személy foglal helyet; az egyik oldalon három, kettő egymás mellett egy-
másra néz és beszélget ; a férfi lapos széles karimájú kalappal, spanyol gallér-
ral, a nő ruházata elmosódott. Kissé távolabbra az asztal sarkán is ül egy alak
és az asztal másik oldalán szintén egy férfi és egy nő helyezkedik el. A férfi
oldalvást fordul, egyik kezével az asztalra támaszkodik pörge kalappal, széles
gallérral bir és megelégedten tekint maga elé. Mellette egy szintén galléros
hölgy vigyorgó arczkifejezéssel szürcsölget poharából. E két személylyel szem-
közti oldalon a sarkon foglal helyet magas kalapban egy férfi, ki jobb kezével
egy hosszúnyakú poharat ragad meg.

LEVELEZÉS.

í83

Ez a kis genrekép, bármilyen kedves hatást tesz, gyengén sikerült. Szer-
zője a távlattal nem volt tisztában, úgy hogy szembetűnő hibákat látunk az asztal
körüli elhelyezésnél, de különösen a hátat fordító és poharat ragadó férfinál,
a ki nem ül az asztalnál, hanem mintegy az asztal sarkához van szegezve.

Az asztalnak hátat fordít a háziasszony, ki úgyszólva csak kontúrokban
maradt meg, de mivel előtte áll az apród, a ki tálételt hord, elég nyilvánvaló,
hggy ez a részlet még ehhez az ebédlői jelenethez tartozik. A háziasszony
tekintélyes matróna és telt erős idomai ellentétben állnak a kis apród gyenge
testével. A kis apród, a ki egy tál étellel a háziasszonynyal szembe jön, az
összes alakok közt a legépebb. Dús hajzatű fiú, széles gallért, rövid barnás
nadrágot visel. Ügyesen szolgál fel, mozdulata élénk és természetes.

A teremből kifelé tart egy tollas kalapú díszmentés férfi, a ki úgy látszik
a mellette álló nő karjaiba kapaszkodik. A nő mögött a barnás színű oszlop
hihetőleg a kapu jelzésére szolgált.

Az ebédlői jelenettől kissé távolabbra hasonló magasságban sikerült még
egy erősen rongált freskót kifejtenem. Kivehető egy csónak, melyben két sze-
mélyül, egy férfi és egy nő. A férfi széles karimájú kalapja lefelé áll. A táv-
lat itt jobb, de egyébként nagyon homályos a kép és így bajos a részletekre
vonatkozólag ítéletet mondani.

Az ablakok felett mindenütt mértani díszítést látunk. Megemlítem még,
hogy a várutcza felé eső falon is voltak freskók ; kitűnik az abból is, hogy egy
férfi fej homályos vonásai észrevehetők az egyik sarkon, de az előhívás itt
nem vezetett eredményre.

Ez a néhány kép ugyan nagyon keveset nyújt ahhoz, hogy tiszta fogal-
mat nyerjünk azokról a festményekről, melyekről, mint említettem, a króniká-
sok és a szájhagyomány olyan sok szépet tudtak regélni. De e töredékekből
is látjuk, hogy nem vallásos, komoly jelenetekkel díszítették fel e szobákat,
hanem az életet könnyebb oldaláról nézve annak derűs és kedélyes jeleneteit
akarták ezen képekkel is megörökíteni. Víg élet folyt e tágas ebédlőterem-
ben, melyet e falfestmények híven visszatükröznek. Nem hiába írja Kemény,
hogy noha ő fogadalmat tett, hogy szombaton nem iszik, Thököly István ter-
meiben oly jól érezte magát, hogy feloldotta önmagát ezen fogadalom alól és
ezt későbben sem bánta meg soha.

Igló, 1907 okt. 3. Dr. Bruckner Győző _

II. BÖRZSÖNYI ARNOLD RÓMAI ÉS EGYÉB DUNÁNTÚLI LELE-
TEKRŐL. A nagy szünidőben több helyen fordultam meg Dunántúl, fürkészve,
kutatva régiségek után mindenütt s ebbeli fáradozásom néhány helyen nem
maradt némi eredmény nélkül. A régészeti irodalomban még ismeretlen Fülén,
Polgárdival határos fejérmegyei községben találtam szép patinájú, alsó nyílása
körül kiálló hüvelylyel ellátott csillagos bronzbuzogányt, párkányos római tég-
lákat és két darab jó föntartású jellegzetes avar kengyelvasat ; mindezeket a
falu határában találták a közel múltban. Ugyancsak a falu határában, a falu
irányát követő völgy nyugati lejtőjén, nem egy helyen, mint mondották,
alaptalak is vannak bent a földben ; egyet magam is láttam a mélyített út

184

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

mellett megbontva, hogy a benne levő kőanyagot más czélokra fordíthassák.
A párkányos téglákon kívül más emléket itt ugyan még eddig nem talál-
tak, talán azért nem, mert vagy nem ügyeltek eléggé, vagy a mi való-
színűbb, nem becsülték meg a teljesen értéktelennek látszó rozsdás bronz
és vastárgyakat ; a párkányos téglák előfordulása eléggé mutatja, hogy római
telepnek maradványai lappanganak bent a földben. Reményiem, hogy fölvilá-
gosító szavaim után nem sokára találnak más egyebeket is a párkányos téglá-
kon kívül, melyeken föliratot nem találtam és gondosan megőrzik azokat.

Az itt közölt föliratos sirkő-töredék a Balaton mellől, Zalavár község
határából származik ; ott találták a Zala folyónak két ága között elhúzódó
berekben, iooo m. távolságban attól a helytől egyenest északra, a hol Privina
fejedelemnek állítólagos székhelye volt s a hol Rómer ásatásai közben az iro-
dalomban eléggé ismeretes szalagfonadékos márványköveket találta. Föliratos
kövünk előfordulási helyét Bükkös-, másként Kunyhó-szigetnek nevezik. A Bük-
kös-sziget, mint neve mutatja, valamikor bükk-fákkal volt beültetve és régeb-
ben vízzel, ma rétséggel van körülvéve és nagyon gyengén emelkedik ki a
környezet fölé ; közelében van egy másik sziget is, a melyet Mogyorós-sziget-
nek neveznek. A Bükkös-sziget kiterjedése 10 hold, egy része faiskola, közé-
pén kunyhó van, innen van a sziget másik neve ; másik része pedig a közel-
múltban legelő volt, miután a talajban lappangó sok kőtörmelék és alapfalak
miatt földmivelésre alkalmatlan, teljesen terméketlen volt. Eddig a terület tel-
jesen érintetlen volt, nem háborgatta senki ; a múlt tavaszszal azonban részben
fölásták, hogy az idén kukoriczával beültethessék s aztán befásíthassák : ekkor
tűntek elő a falak s a falak között a sok kőtörmelék, melyek között akadt
néhány szabályosan alakított és csiszolt töredék is. Egyik homokkőlap hosszú-
kás négyszögletű, téglalapidomú, 96 cm. hosszú, egyik vége 52 cm., a másiké
47 cm. széles és 10 cm. vastag, dísz nincs rajta ; a másik, föliratos kövünk
fehéres (pécsi) márványból való, hossza 80 cm. szélessége 64' 5 cm., vastag-
sága ío'5 cm., a föliratos mező hosszúsága 40 cm.

A kőnek felső szegélyzetén két mellkép ruhájának szögbe futó redőzete
látható, alatta gyermekmellkép, nyakán torquesszel (?), legalább én annak tar-
tom, a nyak két oldalán kiugró félholdformájú díszítést; mindez azonban homá-
lyosan látható, mert ez és a többi kiemelkedés, így a föliratos mezőt határoló
oszlopszerű díszítés is le van verve, vágva, a többi színnel egyenlővé téve ;
ugyanekkor csonkították is meg sírkövünket, levágták felső és alsó felét, nem-
különben baloldalát. A megmaradt mezőn a betűk nagyon szépek és különböző
nagyságúak ; az első sorban 67 cm. h., a 2 — 3. sorban 6 cm. h., a 4 — 5. sor-
ban 5 cm, a ó. sorban legkisebbek, 47 hosszúak.

Fölirata következő:

2 .
3*

íaesernivs - c

ECIO AN / // V- F
MARCiAEQ^* F
vECONl - AN ^ / /

Iaesernio cal

jlO-F-AN-XX-HES

LEVELEZÉS.

185

Szövegezése és a HSE előfordulása mutja, hogy kövünk fölirata nagyon
régi, az első század végéről vagy a második század elejéről származik. A föl-
iratban előforduló megcsonkított nevekről következőket jegyezhetem meg.
Aesernius nevezetű nem fordul elő a CIL., hanem igenis Csesernius, elég gya-
kori Felső-Pannoniában, előfordul Noricumban is, különböző előnevekkel vagy
a nélkül ; a cognomen sem hiányzik néha, mint azt a CIL III. 2. 1071. és
1091. 11. bizonyítják. A következő C ECIO talán CaECio. A 3. sorban Mar-
cise után előforduló q, aligha que, mert pontot látok előtte, de qusudum-nak
sincs (helye és) értelme. A 4. sorban megcsonkított név valószínűleg AECONI-re
egészíthető ki ; ilyen név ugyan nincs eddig Pannóniában és Norcumban, de
van hozzá dativusban hasonló ACCONI nevezetű, sírkövét őrzik jelenleg
Klagenfurtban (CIL III. 2. 4831.).

A föliratos kő is érdekes azon a vidéken, a hol az ilyesmi nagyon ritka,
még jobban érdekelt azonban a hely és az építkezés ideje, a romok kora.
A legnagyobb munkaidőben és óriási hőségben kimentem a szigetre és a még
föl nem ásott területen kisebb terjedelmű kutatást rendeztem, hogy lássam,
nincs-e összefüggés ezen épület és Privina várának kora között? Ezen mun-
kálat közben találtam 135 cm. hosszú, 90 cm. széles és 45 cm. mély, egészet!
különálló kőfalat, a különböző nagyságú és szabálytalan alakú kövek között
olyan vakolatot, mely majd egészen vörösre, pompeiii színre volt festve,
majd pedig sárga és barna vonalakkal tarkázva is volt. Ez ugyan római ere-
detre mutat ; hasonló festésű falakat találtam Győrött több helyen, Árpáson
(Győr vm.) ; ilyen példányunk van Aquileiából a múzeumban, azonban egyetlen
darabot sem találtam a falak külsején, hanem mint említettem, a falak között,
a mi nem zárja ki, hogy itt olyan anyagot használtak föl későbben, e mi be
volt vonva festett vakolattal s így került a festett rész a kövek közé. így nem
dönthettem el teljes határozottsággal az építés római eredetét, csak nagyon
valószínűnek tartom.

Bágyog községből érdekes kengyelvasakat szereztem, melyeket formá-
juknál fogva eddig hűn eredetűnek tartottak, szíjvéggel és ővdíszekkel egye-
temben ; utóbbiak jelzik, hogy késő avarkoriak.

Győr, 1907 szept. 29.

Börzsönyi Arnold.

MÚZEUMOK. TÁRSULATOK.

AZ ORSZÁGOS RÉGÉSZETI ÉS EMBERTANI TÁRSULAT folyó
évi február hó 25-én, kedden d. u. 5 órakor a Magy. Tud. Akadémiában
tartotta rendes évi közgyűlését.

Jelen voltak Vásárhelyi Géza elnöklete alatt: dr. Gerecze Péter, Halaváts
Gyula, Huszka József, Kunvári Fülöp, dr. Láng Nándor, Téglás Gábor és
Spitzer Mór igazgatóválasztmányi tagok, Lipcsey József pénztárnok és huszonöt
hallgató.

Elnök az ülést megnyitván, Hekler Antal «Alaki problémák a görög
szobrászatban# czím alatt értekezett, előadását vetített képekkel kisérve.

Ezután titkár tett jelentést a társulat 1907 . évi működéséről.

A lefolyt évben, úgymond, a hazai szaktudomány fejleményeinek mélta-
tása s a felmerülő úiabb régészeti leletek bemutatása czéljából hét ülést tar-
tottunk, melyeken dr. Finály Gábor , A pilismaróti római castrumról, Supka
Géza, A budai szentháromság egyház kiásatásáról, dr. Hekler Antal , Szobor-
másolás az ókorban, dr. Márton Lajos , A merczifalvai őskori aranylelet és a
gyöngyösi skytha sírleletekről, Halaváts Gyula , Régészeti tanulmányok Szeben-
megyében, dr. Szendrei János , Újabb adatok a magyar viselet történetéhez,
dr. Mahler Ede , Pannóniái sírleletek, dr. Zsolnay Jenő , Árpád sírja s Nagy
Géza , A honfoglalók czím alatt értekeztek, előadásaik folyamán több száz
régiséget mutatva be.

Egyik legfontosabb tényezője volt azonban társulatunk fejlődésének ezen
évben is hivatalos szakközlönyünk, az Archzeologiai Értesítő, melyet nagy-
érdemű szerkesztője, dr. Hampel József, évről-évre magasabb színvonalon
szerkeszt.

Örömmel jelenthetjük, hogy több évi gyűjtés és munkálkodás után
Rómer Flórisnak, a magyar régiségtan megalapítójának, Stróbl szobrász-
művészünk által mintázott szobrát, szülővárosának és a nm. kir. vallás- és köz-
oktatásügyi minisztériumnak anyagi támogatása mellett elkészíttethettük és
leleplezhettük. A múlt év augusztus hó 14-én adta azt át alelnökünk báró Eors-
ter Gyula úr, Pozsony sz. kir. város közönségének.

Anyagi viszonyainkat illetőleg jelenthetjük, hogy a múlt évben volt

4147 K 30 fillér bevételünk és 3147 K 31 fillér kiadásunk és így 999 K 99 fillér

pénztári maradványunk, melyhez hozzáadva a Pesti hazai első takarékpénztárnál
értékpapírokban elhelyezett tőkénket, a társulat vagyona jelenleg 22,409 kor.
99 fillér.

Tagjaink számát illetőleg meghalt és kilépett 16 tag és belépett 14 üj

tag, köztük1 két alapító ; úgy hogy ezek szerint tagjaink száma az elmúlt

évben kettővel fogyott, miért is újból kérnünk kell választmányunk tisztelt
tagjait, hogy társulatunknak új tagokat szerezni szíveskedjenek.

Elhunyt tagjaink sorából különös részvéttel kell megemlékeznünk Bubics
Zsigmond és Reiner Zsigmond alapító-tagjainkról és Ursinszki Mórról, választ-
mányunk tagjáról, a kiknek szaktudományunk irodalmi úton való mívelése és
fejlesztése körül is nagy érdemeik voltak.

Régészeti ügyekben a lefolyt évben is számosán fordúltak az ország
minden vidékéről a titkári hivatalhoz, mely 1320 ügyszámot intézett el.

Ezután a pénztárvizsgáló-bizottság jelentése olvastatott fel, melyet a

MÚZEUMOK. TÁRSULATOK.

187

közgyűlés tudomásul vevén, a felmentvényt az 1907. évre nézve a pénztárnok-
nak és elnökségnek megadta.

Az 1908. évi költségvetés bemutattatván, az 3771 K 99 fillér bevétellel,
3030 K — fillér kiadással és 741 K 99 fillér pénztármaradványi előirányzattal
elfogadtatott.

Ezek után elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére Halaváts Gyula és Huszka
József választmányi tagokat kérvén föl, az ülés véget ért.

Dr. Szendrei János ,
titkár.

AZ ORSZÁGOS RÉGÉSZETI ÉS EMBERTANI TÁRSULAT folyó évi
márczius hó 31-én, kedden d. u. 5 órakor a Magyar Tudományos Akadémiában
tartotta rendes havi ülését.

Jelen voltak báró Nyáry Jenő elnöklete alatt Kunváry Fülöp, Nagy Géza,
Vásárhelyi Géza és Téglás Gábor választmányi tagok, dr. Zolnay Jenő, Braun
Arnold, Lipcsey József pénztárosok és 12 más hallgató.

Elnök az ülést megnyitván elsőnek Tóth Kurucz János értekezett a
komárommegyei leányvári római castellumról, a megfelelő felvételek, térképek
és számos régiség bemutatása mellett. E castellum Brigetióval (a mai O Szőny)
szemben barbár területen feküdt. A szabályos négyszögű vár egy-egy oldala
175 m., az oldal közepeken négy kapóval, melyek közül egynek alapzatát s azon
kívül négy saroktornyát sikerült kitakarni. Tornyok voltak a kapukon és a
sarkok félközepén is, melyekből eddig egyet ástak ki, de a többi helye is meg
van állapítva. Összesen tehát húsz tornya volt a castellumnak, melyet azon
felül kettős vízárok vett körül. Egyik Dunaparti torony alatt egy levezető
csatorna torkolt a vízbe, melynek alapjában feliratos és faragott kő találtatott,
melyek alapján az első építés korát előadó Marcus Aurelius idejére, tehát a
Kr. u. Il-ik századra teszi. Ezeken kívül számos fegyver, szerszám és érem
fordult elő a castellum egész területén.

Ezután Halaváts Gyula olvasta fel értekezését: Régészeti útijegyzetek
Kereszténysziget és Pókafalva környékéről czím alatt, több általa felvett képet
mutatva be, melyek részben eddig ismeretlen műemlékekre vonatkoznak.

Titkár jelenti, hogy a szabolcsvármegyei múzeum 200 koronával a tár-
sulat alapító = tagjai sorába lépett. Majd Kőszeghi Sándor Pest vármegye főlevél-
tárnoka a társulat rendes tagjává megválasztatott, (ajánlja Vásárhelyi Géza).

Végül, miután a pénztárnok havi kimutatása felolvastatott és tudomásul
vétetett, az elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére Vásárhelyi Géza és Téglás Gábor
ig. vál. tagokat kérvén föl, az ülés véget ért.

Dr. Szendrei János ,
titkár.

A VERSECZI VÁROSI MUZEUM ÉS KÖNYVTÁR 1907-ben 2308
régiségtárgygyal gyarapodott. Ezek közt volt 1629 őskori, 163 római kori és
186 közép- és ujabbkori. A régiséggyűjtemény állománya az 1907. év végén :
12.260 drb volt, a miből csak 1133 tárgy nem az őskorból való, a mi a ver-
seczi vidék gazdagságát őskori régiségekben eléggé mutatja, ásatás 5 rendez-
tetett ú. m.: Vattinán (3-szor : április-, augusztus- és októberben), Verseczen
(októberben) és Vlajkoveczen (hasonlólag októberben). Ezenkívül kirándult az
őr gyűjtés czéljából 1 3-szor, még pedig : Dettára 3-szor, Temes-Paulisra i-szer,
Vattinára 4-szer és a verseczi határba 5-ször. Ezen ásatásokat és kiránduláso
kát az állami segély terhére rendeztük, a melyből e czélra 1 140 K. 90 fill.-t
használtunk fel. Tekintélyesen növelte régiségeink állományát a Solymásy-féle
délvidéki gyűjtemény megszerzése is, a melyben 523, túlnyomólag őskori tárgy
volt. Ennek vételárához az orsz. főfelügyelőség 1000 K. rendkívüli állami
segélylyel járult. A mi a múzeum látogatottságát illeti, felhozzuk a következő-
ket: 36 vasárnapon számoltunk 1097 látogatót; júl. 7. és 14-én a Solymásy-
féle gyűjteménynek külön kiállítását 317-en tekintették meg és aug. 18 — 20-án
az iparkiállítás alkalmával (6 nyitás ) 11.461 látogatója volt múzeumunknak;
az utóbbiból 60% vidéki lehetett. Versecz határában gyűjtöttünk a kozluk-

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ

völgyi neolithkori telepen 40 kő- és 32 agyagdolgot és a meszicscsatornamenti
hasonkorú állomáson 1 kő- és 21 agyagtárgyat; továbbá megvizsgáltuk a Szla-
tina-dülőben lévő halmokat, melyek bronzkoriaknak bizonyultak e és végre
a Nagy-Rétben közel a kiszsámi határhoz ásattunk az ottani XVI. századbeli
török palánknak fen maradt sánczaiban. A kutatás és gyűjtés a dettai bronzkori
telepen 1 agancs-, 7 kő- és 105 agyagtárgyat eredményezett. Temes-Paulis
bronzkori telepen gyűjtöttünk: 1 agancs-, 1 kő- és 21 agyagdolgot. Temes-
Nagyfaluról szereztünk : 7 arany-, 26 bronz-, 3 borostyánkő-, 1 csont-, 6 kő-
24 agyagtárgyat, melyek szintén a bronzkorból valók. Legtöbbet, mint mindig,
Vattina szolgáltatott. Innen hoztunk a múzeumba 9 szállítmányban : 7 arany-,
1 borostyánkő-, 8 bronz-, 49 agancs-, 24 csont-, 79 kő- és 777 agyagtárgyat,
összesen tehát 945 dbot. A vattinai szerzemények közül megemlítendők : egy
urnasírmellékletül szolgált kétfülű bögrében volt hamuba beágyazva 6 apró
arany csüngődísz. Ebből volt 4 pléhből készült és szívalakú és 2 sodronyból
alkotott és körtealakú, 3 bronz sodronykarperecz, 1 bronzdísztű darabja, 2
öntött bronzkorong, 1 lapos gömbalakú borostyánkő-gyöngy és 2 cyprea-csiga
lyukkal a felfűzésre. — Egy pipafödőhöz hasonló kis trébelt aranykorong. - —
Faragott agancsból : 1 lózabla oldalrűdja, 1 árnyéi és 1 dísztű töredéke. —
Agyarból 1 hosszúkás, háromszögű átlyukasztott határozatlan rendeltetésű
tárgy. - — Egy mészbetétes díszítésű agyagidol felső része, melynek analógiáit
dr. Vászits M. 1906-ban Szerbiában a Duna mentén Uszia melletti telepen
ásatott ki (Sztárinár, 1907, I. füzet 7. és 8. 1.). — Egy disznóalakú edénynek 2
töredéke (analógiája már előfordult Vattinán). — Egy ivókürt alakú edény
alsó fele. A temesnagyfalui vételben volt egy vegyes gyűjtelékes lelet, mely
egy takaréktűzhelynél volt elrejtve Ebben volt 7 szívalakú arany csüngődísz
(lánczszemű) pléhből, 3 gömbalakú borostyánkő-gyöngy és 26 bronztárgy,
névleg csákány, vésők, ritka szép kések, karvédek, karpereczek és csüngök.
Temes-Miklósról ajándékozott Guttmann Rezső 1 bronztokos vésőt. Károly-
falváról adott ajándékba ugyanaz 1 sérült bronzlándzsacsúcsot és Karlik Ignácz
mérnök, e.» k. 1 bronzkori kis ikeredényfélét. Podporányról és Jaszenováról
kaptunk cserepeket és agyag-gyöngyöket. Verseczen a város belterületén,
az Arok-utcza környékén volt telepről származó nagy kőbalta felét és egy szép
kőbuzogányfőt ajándékozott Petrovits Uros. A verseczi Szamárhegyről és a
füzesvölgyi őskori telepről adott egy kővésőt és kvarczgolyókat Kunszt János,
nyug. kapitány és Watz Nándor. A Vlajkoveczen felásatott halomban volt egy
keletelt férficsontváz, mely a leletkörülményekből Ítélve, a bronzkorból való.
Ez most a harmadik eset, hogy csontváz volt a halomban. Ebből azt tanuljuk,
hogy Versecz vidékén a halmok nem urnasírokat, mint Temes-Palánkon és
Alibunáron, tartalmaznak. A Solymásy-féle gyűjteményben legjobban a Duna-
menti dubováczi urnatemető az ő ismert mészbetétes edényeivel van képvi-
selve. Onnan van urna, tál, bögre és néhány abroncsalakú urna-alj ; egy agyag-
idol, mely az ismert klicséváczi (szerbiai) báb kis durva utánzata. Azután van
benne sok edény a munár-szentpéteri bronzkori földsáncz belterületéről. Egy
La-Téne-kori sírlelet az Osztrovo-Dunaszigetről, a melyben egy vaskard, egy
nagy vaslándzsacsúcs és üveggyöngyök voltak. Az első tárgy eddig Magyar-
országon új jelenség, mivel a fegyverkovács jelével van ellátva. Sok őskori,
római és népvándorláskori apró bronzdolog, többnyire fibulák, Dubováczról.
Innen van még egy durva kis római bronzszobrocska; egy zománczos nagy
korongfibula állataitokkal; egy negyedik századbeli római vámplombe császár-
fejjel és körirattal. Megemlítendő még néhány hallstattkori urnatöredék a
herkulesfürdői Rablóbarlangból és egy római-kori korsó Vingáról. Végre aján-
dékozott Coroniniról Tyll Gusztáv, moldovai főszolgabíró, egy nagy római
szántóvasat és szereztünk vétel útján egy kis népvándorláskori arany karikát
Versecz vidékéről.

Versecz, 1908. február 26-án.

Milleker Bódog.

KÜLÖNFÉLÉK.

HERMES-THOTH SZOBROCS-
KÁK A NEMZETI MÚZEUMBAN.
A Nemzeti Múzeumban őrzött bronzszob-
rok közül tárgyi és művészi szempontból
messze kimagaslik az, melyet mellékelve
(Nr. i) bemutatunk. Magassága = 12 cm.
Csaknem teljesen ép, csupán a bal kezé-
ben tartott attribútum felső vége törött
le. Az egész bronzfölületet sötét, mélyen
zöld, szép patina borítja.* A szobrocska
alighanem a Kiss-féle gyűjteményből szár-
mazik. Találási helyét nem ösmerjük. —
Művészi jelentősége abban áll, hogy tel-
jes stylushűséggel mutatja be a görög
művészetnek egy nagyhírű művészi typu-
sát. Testvéri rokonsága az ú. n. Ligurio-
bronzzal ** első pillantásra szembeötlő.
Csak az oldalak vannak elcserélve. Az állás,
a tagok beállítása azonos. A részletekben
azonban bronzunk fejlettebb, mint a Hage-
ladas-féle argiv kánon, melyet a Ligurio-
bronz képvisel. Mintázása gondosabb, rész-
letezőbb, a test arányai karcsúbbak, fölépí-
tése nem oly nehézkes, esetlenül széles
s az arcztypusban sincsen meg az argiv

I. HERMES-THOTH.
(Term. nagys.)

* A mellbimbókat ezüst-berakás jelzi. Ez a technikai sajátság is a munka kiválósá-
gára vall.

** Furtwángler: Eine argivische Bronzé; 50. Wpr

f Dr. SCHÖNHERR GYULA, a múzeumok és könyvtárak országos
főfölügyelőségének nagyérdemű előadója, folyó évi márczius hó 28-ikán, hosszú
betegeskedés után, 44 éves korában jobb
létre szenderült. Emlékét becses történeti
művek sora fogja föntartani és folyó-
iratunkban is néhány értékes közlemény
őrzi meg nevét. Nyugodjék békén !

ARCH/EOLOGAI ÉRTESÍTŐ.

I90

bronz szellemtelen, otromba kifejezése. A hajviselet is eltér a Ligurio szobor
elől homlokba fésült, hátul fölcsavart hajviseletétől. A mi bronzszobrocskánk
közelebb áll Polykletos művészi köréhez. A nyugodtan álló alaknak telje-
sen kifejlett, érett formai megoldását csodáljuk rajta. Mintegy közbeeső
helyet foglal el a Hageladas-féle szobrocska s a gyönyürű párisi görög
bronz között, mely Polykletos művészi szellemét a maga egész teljességé-
ben mutatja be.1 — Tárgyi érdekességet az ád szobrocskánknak, hogy nem
egyszerű Hermessel van benne dolgunk, mint első pil-
lanatra a fejen látható kis szárnyak s a jobb kezében
levő teknősbéka 2 alapján gondolnók. A mit a balkezé-
ben tart nem a római Mercurius bronzoknál hagyo-
mányos pénzeszacskó, hanem papírtekercs. Furtwángler
kutatásai révén tudjuk, hogy Gallienus és Antoninus
Pius korabeli római éremképeken előfordul a papír-
tekercs. Hermes attribútuma gyanánt.3 Ilyenkor azon-
ban Hermest a mellette álló ibis-madár tanúsága szerint
a vele rokon egyptomi istenséggel Thothtal azonosí-
tották. A mi bronzunk is Hermes-Thothot ábrázolja. —
Thothnak a rendes jelvénye azonban nem a papír-
tekercs, hanem a toll a feje tetején, melyet a hellenisz-
tikus időkben szintén átvittek Hermesre. így, a szár-
nyak közé illesztett tollal ábrázolták Hermes-Thothot
a római időkben a leggyakrabban.4 Kultusza az egész
birodalomban el térj edt. Majd minden múzeumban talá-
lunk néhány Hermes-Thoth szobrocskát. Közös ismer-
tető jelük a szárnyak közé illesztett toll. A mi Nemzeti
múzeumunk is őriz 3 ilyen példányt, melyeket mellé-
kelve fényképben bemutatunk. (2, 3, 4. ábra) Vala-
mennyi hellenisztikus szobrászi typusra nyúlik vissza :
erre vall mozgalmas, karcsú mintázásuk.5 Az egyik mellett Hermes ked-
ves állatának a kosnak maradványa.6 — Az utóbb említett 3 szobrocska
művészi értéke csekély, jelentőségük csupán abban áll, hogy fényt vetnek az

2. HERMES-THOTH.
(Term. nagys.)

1 Furtwángler: Masterpieces Pl. XVII.

- A teknősbéka Hermes gyakori jelvénye, V. ö. Roscher : Mytb Lex. II., 2. Sp. 2806:
Arch. Epigr. Mitt. aus Őst. Ungarn. 1878. T. 5. S. 66. (Ezt a szobrocskát Ó-Szőnyön találták ;
jelenleg a Trau-féle gyűjteményben van Wienben) ; Cohen : Med. imp. 3. S. 54. M. Aurél.
532 — 535- Sacken : Bronzén XI. 3.,; Reinach : Rep. II , 157, 9; 156, 3; Journ. of hell Stud.
III. pl. 22. p. 96. (Waldstein).

5 V. ö. : Furtwángler: Römische Bronzén, Bonn. Jbücher 103 S. 1 T I.

4 V ö. : Bonn Jbücher: 107. S. 37; 108—9. S. 239: 114— 5 S. 193; Foerster : Skulp-
turen aus Antiochia, Jbuch 1898 S. 177 : 190 . S. 39 ; Hermes in einer Doppelherme aus Cypern
jbuch. 1904 S. 137. — A toll Ma-nak, a Thothot kísérő első múzsának is állandó jelvénye.
Róla vitték át a tollat hellenisztikus időkben a görög múzsákra. V. ö. a vatikáni Gall. degli
Candelabri ülő múzsa szobrát

> V. ö. The Annual of the British School at Athens 1896 — 7 T X., 3; Edgár: Greek
Bronzes Pl I , 27638 ; Bonn. Jbücher. H 103. S. 6 Fig. 4

6 V ö. Röm Mitt 1889. I. XI.

KÜLÖNFÉLÉK.

Í9£

összetett istenségek kultuszának elterjedésére. Ezek az összetett istenségek :
Hermes-Apollo-Thoth,1 Isis-Fortuna-Nike,2 Hermes Trismegistos,3 Hermes-
Anurn 4 Alexandriában keletkeztek s innen terjedtek azután el az egész római
birodalomban.

Hekler Antal.

1 Bonn. Jbücher H. 103. T. I

2 Egy ilyen példány a Nemzeti Múzeumban.

3 Exhibition of ancient greck art, Burlington fine árts Club. Pl LIV., B 41 a
B 41 b.

4 Bonn Jbücher H 114 — 115. S. 194 Fig. 2.

3 — ■-(. HERMES-THOTH.
(Term. nagys )

KÖNYVÉ SZÉT.

Szerkeszti Supka Géza.

Ókor.

Delitzsch, F., Mehr Licht. Die be-
deutendsten Ergebnisse dér babylo-
nisch-assyrischen Grabungen für Ge-
schichte, Kunst und Religion. 64 o.,
50 á. Hinrichs. Leipzig, 1907.

Denkmáler dér Maierei des Alter-
tums. Herausg. von Paul Herrmann.

1. füzet. Text 120., 2 á. és 10 t. 2-r.

2. füzet. München, 1906. F. Bruck-
mann, á 20 Mk.

Deonna, W., Les statues de terre-
cuite en Gréce. Paris, Fontemoing,
1906. 8-r., 73 o.

Dragendorfe, Die Verpflegung dér
römischen Kastelle in Deutschland.
(Chemiker-Ztg. 31., 515 o. 1906.)

Ebe, Gust., Abriss dér Kunstge-
schichte des Alterthums. L. Schwann.
Düsseldorf, 1907.

Errichtung einer ungarischen archae-
ologischen Schule zu Athén. Wochen-
schrift für kiáss. Philologie. 1906. 10-ik
sz., 278 — 279 o.

Evans, Arth. J., Essai de classifi-
cation des époques de la civilisation
Minoenne. Résumé d’un discours fait
au Congrés d’Archéologie á Athénes.
Edition revisée. Ouaritsch, London,
1906.

Fölzer, E., Die Hydria. Ein Beitrag
zűr griechischen Vasenkunde. (Beitr.
z. Kunstgesch. ISF XXXIII.) Leipzig,
iqoó. VIII + 1 20 o., 10 t.

Furtwángler, A., Aegina. Das Hei-
ligtum dér Aphaia. Unter Mitwirkung
von E. R. Fiechter und H. Tiersch. I. :
Textband. XII + 504 o. (7 t., 1 térk.,
413 á.) 2. Tafelband. 20 o. és 130 t.
München. Verlag dér Kgl. Bayer.
Akademie dér Wiss. 1906. 4-r.

Furtwángler, A., Die Agineten dér

Glypothek Ludwigs I. nach den Resul-
taten dér neuen bayerischen Ausgra-
bung. München, Buchholz, 1906. 58 o.
8-r. (14 t.) 3 Mk.

Furtwángler, A., Das Altér des
Heraion und das Altér des Heiligtums
von Olympia. (Aus : «Sitzungsber. d.
bayer. Akad. d. Wiss.») 8-r. München,
1907.

Gardner, E. A., A handbook of
Greek sculpture. 3. kiad. London, Mac-
millan. 1906. 8-r. (142 á.) 10 sh.

Geffroy, G., La sculpture au Louvre.
(= Les musées d’Europe.) 164 o., 57 t.
4-r. Paris, 1906.

Graul, B., Ostasiatische Kunst. Aus
Natúr und Geisteswelt. 87. Teubner,
Leipzig, 190Ó. 1 Mk.

Gus.man, P., Pompei, la vilié, les
moeurs, les árts. 4-r. 458 o., 600 á. Paris,
Gaillard. 20 frk.

Hahn, L., Rom und Romanismus
im griechisch-römischen Osten. Mit be-
sonderer Berücksichtigung dér Sprache
bis auf die Zeit Hadrians. Leipzig,
Dieterich, XVI + 278 o. 8-r. 8 Mk-

Holwerda, A. E. J., Neue Bildnisse
des Kaisers Augustus. (Verhandelingen
van de Academie dér Wetenschappen
te Amsterdam. Afd. Letterkunde. Bd.
6. Nr. 5.) 1906.

Jacobsthal, P., Dér Blitz in dér
orientalischen und griechischen Kunst,
(bis zum Einsetzen des rotfigurigen
Stiles.) 35 o., 4 t. Diss. Bonn.

Jordán, H., Topographie dér Stadt
Rom im Altertum. I. Bd. 3. Abt. Be-
arb. v. Ch. Huelsen. Berlin, Weidmann,
1907. XXIV 4- 709 o., 11 t. 16 Mk.

Kalinka, E., Antiké Denkmáler in
Bulgarien. Wien, Akademie. 1906.
(Schriften dér Balkankommission, An-
tiquar. Abt. IV.) 220 o.

EMLEKEK ES LELETEK.

KERESZTYÉNSZIGETI ÉS PÓKAFALVI EMLÉKEK.

Nagyszebentől nyugatra, a Szeben- patak mindkét partjain épült Keresztyén-
sziget terjedelmes községe, közepén a patak balpartján az erődített, csúcsíves
templommal. A három hajós csarnok-templom keletelve van, s úgy a fő-, mint
mellékhajók a nyolczszög három oldalával záródó szentélylyel végződnek.

A középhajó 19 m. hosszú s 7’io m. széles s három oszloppár választja
el, a középhajóval egyenlő magasságú, s 370 m. széles oldalhajóktól. Az oszlo-
pok lába nyolczszögü, élhossza 70 cm. lépcsőzetesen megy át a hornyolt testű,
hengeralakú oszlopba, a melynek felső részéből indulnak ki a boltozat bordái.
A középszentély i6'23 m. hosszú, s olyan széles, mint a középhajó, melytől
csúcsíves diadalív választja el. A déli szentély 9 60 m. hosszú, s a diadalívnél
erős négyszögéi, közepén pedig a hajóéhoz hasonló henger oszlop választja el
a középső szentélytől. Míg az északi szentélynek megfelelő rész közfallal két-
részre osztott és emeletes sekrestye, melynek földszinti részéből az emeletre, a
főfalból kiugró kerek toronyba lévő csigalépcső visz föl. A szentélyeket
egyszerű keresztboltozat, míg a hajót díszes hálósboltozat fedi, melyeknek
bordái a fal, illetőleg oszlopok síkjába olvadnak be. Főfalai külsején, a boltívek-
nek megfelelő helyeken számos majdnem a párkányig érő, fölfelé keskenyedő
támasztó pillér van. A főfalon, a támasztó pillérek közeiben vannak a csúcs-
íves ablakok, melyeknek azonban alsó felét befalazták a templomban lévő
fakarzat szintjében, s az alsó részen új ablakokat és ajtókat készítettek, úgy
hogy ez az alsó rész teljesen ki van forgatva eredeti alakjából.

A nyugati falhoz van ragasztva a ii'30 m. széles, vastagfalú torony.
Földszinti részét erős boltozat fedi, ide be nem mehettem, s ha van ajtaja, az
a torony északi falához ragasztott kamrából nyílik. A toronyba ma a déli fal-
hoz illesztett lépcsőn jutunk be, mely lépcső csakhamar balra kanyarodik, s a
nyugati falban folytatódik, hol egy ablak világítja meg s fölvisz a földszinti
boltozat felett lévő 1. emeletre, melyet ma mind a három oldalon ovális alakú,
s utólagosan készült ablak világít meg. A torony belvilága itt 770 m. hosszú
s 6'43 m. széles, falvastagsága r 96 m. Az I. emeletről a II-ikba a keleti fal-
ban lévő lépcső visz föl. A két helyiséget gerenda-födény választja el egymás-
tól. A II. emelet mind a három falát egykor 2 — 2 keskeny ablak világította
meg, ezek azonban ma bevannak falazva. Eredetileg a torony csak ilyen magas
volt, mit bizonyít az, hogy fala eddig alaktalan terméskőből van építve, míg
ellenben III. emeletének falát, melynek mind a négy oldalán félkörü ívvel

Arch. Értesítő. 1908. 3. füzet. 13

194

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

záródó ablak van, téglából rakták, a déli ablak alatt lévő fölirat szerint,
1805-ben, a mikor renoválták. Itt 3 harang lóg, melyek közül a legnagyobbat
I745~ben Schnrit Lőrincz öntött Nagyszebenben. A tornyot az e vidéken szoká-
sos magas, szögletein 4 kis toronynyal díszített, sisak fedi.

A templom és torony valószínűleg egyszerre épült, mit bizonyít tán az,
hogy érintkező falak közös s a torony keleti falán nyílás nincs. A kapuzatnak

A KERESZTYÉNSZIGETI ÁG. HITV. EV. TEMPLOM.

AZ OSZLOP
KERESZTMETSZETE.

sem a tornyon, sem a templom nyugati falán nyoma sincs, s így már eredeti-
leg is a déli oldalon jártak be a templomba, hol ma két ajtó is van, a har-
madik pedig az északi oldalon, mely elé később tornáczot építettek.

Hogy mikor épült e templom ? arra pozitív adatom nincs, s így csak az
építészeti motívumokból és analóg példák alapján határozhatom meg építésé-
nek valószínű korát. S e tekintetben legalkalmasabbnak tartom a boltozatot,
mely két építési korra vall. Míg ugyanis a szentélyek egyszerű keresztbolto-
zattal vannak fedve, addig a hajó boltozata hálós, mely építészeti motívum a

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

195

XVI. század első évtizedeiben honosodott meg nálunk, a mit az 1510 — 20.
években épült és datált nem egy templom bizonyít. Jó anológ példa többi
között a nagyszebeni öregtemplom, mely 1470 — 1523 épült, s a hol ugyan-
azt látjuk, hogy a régibb részek egyszerű keresztboltozattal vannak fedve, míg
a későbbiek ; a déli hajó s a bejáratok előcsarnokán hálós boltozatuak. Ennek
alapján a keresztyénszigeti ág. hitv. ev. templomot valószínűleg ugyancsak a
XV. század utolsó5 éveiben kezdték építeni s a XVI. század első éveiben
fejezték be. *

A templomteret terjedelmes, erős erőd veszi körül, melynek ma azon-
ban északi része hiányzik, melyet — valószínűleg — a papilak építése alkal-
mával romboltak le. Az erőd négyszögű, lekerekített sarkokkal. Keleti falában,
délnyugati sarkán egy-egy négyszögű torony van. Déli falából pedig szintén
négyszögű, de azoknál erősebb 2 emeletes torony szökik ki, mely ma a várőr
lakása, s e mellett van a szintén megerősített kapu. A templomtér délkeleti
sarkában végül magányosan áll egy nyolczszögü erős torony. A védőfal belső
feléhez vannak ragasztva azok a kamrasorok, a hol a lakosság még ma is ter-
mését, szalonnáját raktározza el.

Pókafalva alsófehérmegyei község, Nagyludastól északra lankás dombok
övezte völgyben fekszik. Északnyugati szélen, a dombon, a temetőben áll
az ágost. hitv. ev. templom, kisméretű falusi építmény. Nyugati részét
a templom egész szélességében épült n'25 m. magas, 6’54 m. széles zömök
torony foglalja, földszintjén a ma befalazott 1 '37 m. széles csúcsíves ajtó.
Emeleteit egy-két lőrésszerű, a legfelsőbbet pedig keskeny csúcsíves ablak
világítja meg. A torony belvilágának szélessége 1 m.** A templomba a déli
falba vágott ajtón jutunk be. Egyhajós csarnok-templom, a nyolczszög hárorrt
oldalával záródó szentélylyel, mely keletelve van. A hajó irio m. hosszú
és 5’5o m. széles, míg a csúcsíves diadalívvel elváló szentélyének hossza
5'6i m. Eredetileg csak a szentély déli, délkeleti és északkeleti falában
lévő be-kifelé szélesedő keskeny csúcsíves ablak világította meg. Később
aztán a hajó északi és déli falába vágtak még egy-egy ablakot. Úgy a hajót,
mint a szentélyt csinos hálosboltozat fedi, melynek bordái alul a fal síkjával
olvadnak össze, és a melynek alapján, hivatkozással a datált analógiákra, a
templom építési korát a XVI. század első évtizedeire helyezem. Külső falának
déli részét feltűnően erős, fölfelé lépcsőzetesen keskenyedő 3 pillér támasztja,
míg a szentélyt már jóval gyengébb pillérek támogatják. Az északi falhoz
nincs pillér ragasztva. Feltűnő a szentély keleti részén lévő alacsonyabb, de
igen széles pillér, melyben tán a szentély alatt lévő sírbolthoz vezet le a lépcső.

* A. Műemlékek Országos Bizottsága levéltárában van Maimer Márton pap jelentése,
mely szerint a nagyszebeni Nemzeti Levéltár 627. sz. okirat arról emlékszik meg, hogy
e templom 1498-ban épült s ugyanaz a mester építette, a ki a muzsnait. A dátumot, mint az
építés kezdetét, valószinünek tartom, de hogy építése még a XVI. század első évtizedeire is
terjed, azt a hajó hálósboltozata bizonyítja.

** Tornyában lógó 2 feliratos harangjáról már G. D. Teutsch megemlékezik (Korrespon-
denzblatt d. Ver. f. siebenb. Landesk. IV. (1881.) Jg. pag. 27.)

196

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

A szentélyben az oltár előtt a padlóban fekszik egy 177 cm. hosszú
s 88 cm. széles sírkő, melyet azonban a századok óta rajtajárók annyira lekop-
tattak, hogy föliratából már csak részletek vannak meg. Peremének föliratából
csak annyit tudtam kibetüzni, hogy egy NOBILI. D-nak, aki 1578. febr. 12-én
halt meg, a sírköve. Kilétéről tán felvilágosítást adhat a sírkő középmezeje
felső részében lévő renaissans czímerpajzs, melyen koronából kiemelkedő
balra néző szarvas van, csillag és félhold között, a mező felső sarkaiban pedig
I K betűk.

E templomtól délre, a völgyön túl emelkedett helyen van még egy
kisméretű templom, ma az ev. ref. egyház tulajdona. Az igen rossz állapotban

A PÓKAFALVI ÁG. H1TV. EV. TEMPLOM.

lévő templomot idővel teljesen kiforgatták eredeti állapotából s régi voltát
csak még a torony alatt lévő bejárat csúcsíves ajtaja bizonyítja. Boltozata is
eltűnt, s ma sík fafödény fedi.

Valószínűleg ez az igénytelen kis templom ahhoz a ferenczrendi zárdá-
hoz tartozott, melyről Rupp J. emlékszik meg.* Szerinte « eredetileg pálos
rendház volt, melyet 1416-ban ismeretlen nevű prépost alapított. Később a
szentszék jóváhagyásával a sz. ferencziek erdélyi custodinsa kapta meg, mely
a b. szűzről nevezett tartományhoz tartozott, 1497-ben az observansoké lett.
A XVI. és későbbi századok zavarai közt a pókafalvi sz. ferencziek sokszor
menekülni voltak kénytelenek. Alig hogy 1533-ban huzamosabb távoliét után
zárdájukba visszatértek, János Zsigmond ismét kizavarta onnan. 1560-ban az

* Rupp 1 Magyarország helyrajzai története III. k. 2S5. 1.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

197

üresen álló zárdát Kemény István és Balásfy Miklós ajándékba kapták.# Ma
a zárdának nyoma sincs, s temploma is csakhamar elfog pusztulni. És hogy
ez, s nem az agost. hitv. evang. templom tartozott a zárdáhc^, bizonyítja az,
hogy ez utóbbi később, a XVI. század első évtizedeiben épült, valószínűleg
már evangélikus templomnak.

A többi azon helyekről, a hol 1907 nyarán megfordultam, leginkább
negatív eredményekkel számolhatok csak be. Nagyludason az egykori szász-
templom maradványát, a tornyot (1. Müller F. Die Kirchl. Baud. p. 40.) két
év előtt lerombolták, úgy hogy itt ma a szászságnak nyoma sincs már, a
község tiszta oláh. — Hasonlókép Kisapold, mely pedig valaha szintén szász
község volt. — Nagyapóid lakossága is egykor szász volt, de Mária Terézia
korában már úgy megfogyott számuk, hogy ide Ausztriából u. n. lándlereket
telepítettek, a kik e községet felvirágoztatták úgy, hogy ma e vidék egyik
legnagyobb s legszebb községe. A mit azonban a szászság egykor itt alkotott,
azt ma hiába keressük. Templomát a XIX. század első felében lerombolták,
építvén helyébe empire stilusú nagy temp-
lomot. Régi tornya is később eltűnt, he-
lyébe építve 1869-ben új ; a templom ará-
nyainak megfelelő tornyot. A templomteret
körítő erődítményből a pap kertjének há-
tulsó részen van még valamelyes részlet.

A lerombolt torony bejárata felett egy
római kő volt befalazva, melyet hosszas a pókafalvi ág. hitv. ev. templom.
kérdezősködés és keresés után sikerült a

templomban, az orgona karzatra vivő lépcső alatt lévő fülkében fölfedezni.
A kerek kőből jobbra-balra egy-egy négyszögű hasáb nyúlik ki. A bemélyedt
mezőt növénymotivumú koszorú kereteli, melyen felül 2 nagyobb, alul 4 ki-
sebb mellkép, a szülők és 4 gyermekük dombormives alakja látható. Ez akét-
ségtelenül római alakos kő valószínűleg a nagyszebeni Bruckenthal-múzeumba
kerül, a hová tényleg való is. *

Nagyapóidtól keletre dombomlásoktól körülvett völgyben fekszik Omlás
községe szász és oláh lakossággal. Ez is egyike a régi szász telepeknek, régi-
ségére 'azonban itt sem vall már semmi sem. Emelkedettebb helyen állott
erődített templomát lerombolták, köveit széthordták s helyén a 3 év előtt
épült nagy, modern román stílusban, bazilikaszerűen épített négy tornyú
templomban hirdeti ma a szász pap az Űr dicsőségét. A templomteret kerítő
erődítményből csak a nyugati oldalon van egy kis részlet, támasztófalul szol-
gálván a pap kertjének. Halaváts Gyula.

* A Bruckenthal-múzeumban van egy, a nagyapoldihoz hasonló, de ennél kevésbbé
jól föntartott kerek, öt alakos kő, melynek czéduláján lelőhelyként Nagyapóid áll. Ez nyilván-
valóan tévedés,, mert hisz a nagyapoldi római kő ott hever a templomban, az orgonakarzat lépcsője
alatt. A múzeumi kő valószínűleg az, melyet az irodalom (1. Gerecze P. A műeml helyr. jegyz.
és irod. 791.1.) Szerdahelyről említ. Ezt annál is valószínűbbnek tartom, mert e község Nagy-
apóiddal szomszédos, s 1906-ban — tudva róla az irodalomból — híjába kerestem ott.

198

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

BRASSAI ÖTVÖSMŰVEK A XVI. SZÁZAD KÖZEPÉN.1

1544-ben a városi tanács össszeiratja a plébániai templomban található
összes ezüst tárgyakat. Ezen leltározásnál jelen vannak : Fux János, az akkori
biró, Honterus János, a plébános és 17 városi tanácsos, köztük Simon ami-
faber is. A drága kincseket mind megmérik és azokról a következő leltárt
veszik föl :

Vermerkt das Kirchen geschmeidt mit dér Schwerer Mark gówegen.
26 Kelch mit sampt den Patenen vigen Mark 81. Das Maria Bild wigt Mark 29.
Das Bild Salvatoris wigt Mark 44. Dy Gros Monstrancz wigt Mark 34V2. Dy
Klein Monstrancz wigt Mark 1 9 V2 . Das Creycz, das nicht aller ist béréit,2 3
wigt Mark i8'/z. Dy 2 Brost Bilder wigen Mark 27V2. Dy 4 Sylberen Hend J
wigen Mark 20. Dy 2 Silberer lychtert 4 wigen Mark 8V2. Das Roch fasz mit
dem Horen 5 un ein Klein Silberen Leffel wigen Mark 10. In einem Grossen
Peytel Pacifical und ander sylberen gerómpel 6 Mark 11. Funf Creucz und
2 Pacifical 7 wigen Mark 21. 4 Pár Ampullen und 1 Heftlen 8 Mark 9V2.
Fünf Communicant Pixen,9 dy 01 Pix mit eingerechent Mark 14. (249. 1.).

íme ezen rövid jegyzékből fogalmat alkothatunk magunknak azon mér-
hetetlen kincsről, mely ezen időben a fekete templomban fölhalmozva volt I
Pedig ez még nem minden, mert (mint alább látni fogjuk) itt nincsenek fel-
sorolva azon tárgyak, melyeket a templomban hagytak. A mint látjuk, föltűnő
sok a kehely, a melyek közt bizonyára igen sok régi volt. Az arany tárgyak
nincsenek külön felsorolva, pedig mindenesetre volt az is bőven. Ha már most
az itt kimutatott tárgyak értékét csak megközelítőleg is meghatározni akar-
juk, abban segítségünkre vannak az odajegyzett márkák. Összesan 348 márkát
nyomtak a felsorolt tárgyak, márkáját az akkori ezüstérték szerint 12 írtra
becsülve, a leltározott templomi kincsnek értéke 4176 frt, oly összeg, melynek
nagyságát csak akkor értjük meg, ha a pénz akkori magas árfolyamát vesszük
tekintetbe. Az 1541-iki vagyonbecslési összeírás szerint Brassóban ezen időben
egy háznak értéke (középárat számítva) 150 frt, tehát a fenti összegből a
városi tanács egy egész utcza házat vehetett volna. És hová lett ez a nagy
vagyon ? Elkallódott, kézen-közön szétmállott. A műtörténelem soha sem
heverheti ki azt a kegyetlen barbarizmust, a melyet az új egyházi forrongás
a XVI. században a műemlékekkel szemben elkövetett !

1 Vsd. ö A. É. 122 —126, 1.

2 Nem lehetetlen, hogy éppen azon keresztről van szó, melyet Fux János készített
(1 fönnebb), de teljesen nem fejezett be.

3 Valószinüleg fogadalmi tárgyak.

4 Gyertyatartó.

5 Thuribulum, tömjéntartó szarvakkal, illetőleg szarvalakú.

6 Egy zacskóban tört keresztek s más használatlan darabok.

7 A kreucz u. 1. feszületet (fölakasztható), a pacificale pedig talpas keresztet jelent.

s Boglár, fibula, női ékszer, valószínűleg fogadalmi ajándék.

9 Áldoztatókehely, ciborium.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

199

Miután így a templomban található s az ő fölfogásuk szerint fölösleges
kincseket fölmérték és összeírták, azokat tanácshatározatból a városházára vit-
ték, egy ládába elzárták s időnként abból kupákat és más egyéb tárgyakat
készítettek, hogy azokkal a hatalmasok kegyét maguknak megszerezzék, vagy
más hasonló czélra fordították. A szegény templomnak mindössze hat drb
kelyhet, a legegyszerűbbeket (ezek egy része most is megvan) hagyták meg,
továbbá egy tálat és két gyertyatartót, amint következik : Mer habén mein
herren bey dér Kirchen gelossen (on dises geschmeid) : Sex Kelch mit Pa-
tenen und 1 Schissel 1 Mark 29V2. Mer sein in dér Trwnen 2 láng Sylberen
Leichtert mit holcz inwendig und ein Sylberen Stáb 2 auch mit holcz inwen-
dig, wigen mit sampt dem holcz Mark 10. (249. L). A következő években
ezután többször találunk olyan feljegyzést, mely a templomból elvett arany-
nak, ezüstnek felhasználásáról szól. így: 1553. Am tag Egidii sein ausz dieser
Laden von diesem Kirchen geschmeidt genommen worden, darausz mán sex
gulden Kopp gemacht hatt Marck 46 Nessig 40. 3 Itt arany kupákról lévén
szó, világos tehát, hogy a templom kincsei között, melyeket fentebb elsorol-
tunk, sok arany tárgy is volt. Továbbá: 1553. Ipso die Egidii abbatis datae
sunt d. iud. in prsetorio coram senatoribus quibusdam de argenteriis eccle-
siasticis ex ladula argenteria quaedam constituentia in pondere marcas 40V2.
Ex his ex dd. commissioue d. iud. argenteria nova 6 cupas fieri curare debet
in usus civ. Mivel ezen évben éppen Simon aurifaber volt a biró, neki kel-
lett mindezen munkák elvégzéséről gondoskodnia. O maga már ekkor nem dol-
gozott, a munkát tehát valószínűleg Lenárt és Erasmus céhmesterekre bízta.
A hat kupa el is készült, de még hat márkával meg kellett pótolni az adott
40 márka ezüstöt, mert nem futotta ki. Ezen kupák közül a négy nagyobbat
Izabella királynénak és János Zsigmondnak küldték el, mint a szász nemzet
ajándékát: Amplius deficientibus aurifabris in 6 cupis de dictis argenteriis
fabrefactis marcas 6 et 16 Nessig de praemissis ecclesiasticis argenteriis acceptae
sunt. Appendunt itaque 6 dictse cupae in universum 46 marcas 16 Nessig:
dimidia marca defecit. Consignatio ponderis cuparum argentearum ex argen-
teriis ecclesiasticis fabre factorum. + príma appendit marcas 8, Nessig 30.
-f secunda marcas 8, Nessig 38, + tertia marcas 7, Nessig 44, quarta mar-
cas 7, Nessig 42, quinta marcas 6, Nessig 31, sexta marcas 6, Nessig 23.
Summa Marcarum 46, Nessig 16. Diese geczeignete 4 Kopp mit dem + sein
verordentt worden dér Königin und ihrem Sühn zu verschencken in die Land
zerungk dér Herrn Saxen dóm. 1. Trinitatis anno 1556. Diese Kopp 4
heben gewigen zusamen 33 Marck, 10 Nessig, die Marck pro fl. 13 gerechnett,
tuet fl. 431 den. 75. (251. 1.). Látjuk tehát, hogy hová jutottak a brassai
főtemplom kincsei : az ötvösök beolvasztották, hogy azokból az ősiség által is
megszentelt, tehát kétszeresen szent edényekből fejedelmeknek, vajdáknak s
más nagy uraknak asztalára kupák, serlegek készüljenek ! Vájjon mit érezhe-

1 Valószínűleg a keresztelésnél használatos tál.

2 Talán egy pásztorbot (pastorale).

5 Nessig, nehesyg— nehezék, súlymérték, az ezüst márkának 48-ad része.

4 A négy megjelölt.

200

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

tett az az ötvösmester, mikor azokat a remekműveket összetörte, hogy azok-
ból esetleg sokkal silányabb, vásári munkát készítsen ?

Arra is van eset, hogy a város e kincsek közül egyet-mást elád, hogy
pénzhez jusson ; így azon kehelyért, melyet Simon mester mint biró eladott
(1. fönnebb Simon amifabernél), 22 irtot kapott a város. E pénzből azután
20 irtot a rózsatéri kút kiásására fordított (251. 1.).

1555-ben ismét csak e kincsből (hosszú időn át kimeríthetlen forrása a
városnak) csináltatnak egy mosdótálat, hozzávaló korsóval ; hogy kinek, azt
nem tudjuk: Am Montag noch Duasimodogeniti sein widerum von diesem
Kirchen geschmeidt genommen worden Marck 32V2. Ausz diesem hatt mán
gemacht ein Wesch becken und Kann. (251. h). Ugyancsak ezen templomi
ezüstből Ferenc és Kelemen mesterek által készített művekről már szólottunk
íennebb, mikor az illető mesterekről volt szó.

1559-ben egy nagyobb 10 márkás ezüstkorsót rendelnek meg, a melyhez
a templomi ezüstből hat márkát adnak. Volt továbbá a város tulajdonában
egy ezüstből készült, madárral ellátott czímeres jelvény, melyet a pixidariusok
használtak czéllövő gyakorlataiknál, ezt is odaadták most beolvasztás végett :
Am Montag noch Margarethae habén Mein herrn aus dér trunnen im gewelb
etlige argenteria zu dér kannen genommen. wigen 6 Mark 3 pisetas. Darczu
genommen dér Armprust schützen Ire wappen sampt dér büxen, wigen 4 Mark
minus 3 pisetas, tuet zu samen 10 Mark. Ist gemacht und in die Trunne
kommen. (252. 1.). Kár, hogy a mester neve nincs megemlítve. Figyelemre
méltó az utolsó megjegyzés, mely szerint az elkészült ezüst korsó a ládába
tétetett, tehát nem meghatározott személy részére csináltatták, hanem, hogy
úgy mondjuk : előre nem látott esetre.

1562-ben Erasmus mester egy tintatartót készít a templomi ezüstből,
erről már volt szó. Ugyancsak ebben az évben a város gazdájának 6 7a márka
nyers ezüstöt adnak át (tehát ilyen is volt a templomban) ismeretlen szük-
ségletekre, továbbá egy tüstölőt bíznak reá, hogy azt takaríttassa meg. Item
gab sie dem herr honnen auff die Stat notturfít 6Va Mark raw silber; dér herr
honn hats entfangen. Eidem widerum ein thuribulum,1 das ers sol lassen aus
purgiren, wegt 7 Mark 6 pisetas. (252. l.j. Utoljára 1571-ben van a templomi
kincsről szó, amikor ismét kupákat készíttetnek: Den 12 Augusti habén Meine
herrn widerum aus dér Trunnen étiig Kirchen geschmeid, Köp draus zu
machen, genommen, 16 Mark minus 6 pisetas (252. 1.). íme, rövid néhány év
alatt az eltulajdonított 348 márka ezüstből az elsorolt adatok szerint kb. 200
márkát használnak fel.

A barczasági káptalannak is, melynek hatásköre az egész Barczaságra
kiterjedt, volt szépen ezüstje a központi pénztárban, a mint azt a következő
összeírás mutatja (1540-ből): Civitas2 habét 37V2 marcas lutones 2 cum fer-
tone. Widembach 3 habét 7 marcas, 3 fertones minus quintonem. Nova Civi-

1 Ez a thuribulum sincs felvéve a föntebbi lajstromba. Lehet hogy más templomokban
is végeztek olyan « összeírást#.

2 Brassó.

3 Vidombák.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

201

tas 1 habét 7 marcas et 1V2 fertonem. Roszno 2 habét 15 marcas et 3 lotones.
Volkan habét 4 marcas minus ‘A lotonem. Czaydinum 3 habét 13V2 (m.) et
quintonem. Mergemburg4 habét 13 marcas cum lutone. Rwderbach 5 habét
3 marcas 3 lotones cum quintone. Heltvin 6 habét .... marcas, 3 fertones et
quintonem. Nosbach 7 habét 2 marcas, 1 fertonem, 3 quintones. Brengdorff8
habét 4 marcas, 7 lotones minus quintonem. Petersberg9 habét 10 marcas,
1 fertonem, 2 quintones. Hongberg 10 habét 11 marcas, 3 fertones, 3 quintones.
Prasmar habét 9 marcas, 3 fertones, 2 lotones minus quintonem 11 (598. 1.).
A káptalan ugyanis különféle czímeken (census Cathedratici, unctionales stb.)
évenkint bizonyos meghatározott illetékeket szedett fel a hozzátartozó egy-
házaktól ; de viszont nagy kiadásai is voltak: a kivetett királyi adó 1, 1V2
vagy 2 tizenhatodrészét rendesen a káptalan fizette meg. Azután itt is nagy-
ban járta az ajándék nagy és kis uraknak egyaránt. A szőnyeg igen sokszor
szerepel e czímen számadásaikban, de elvétve kupákat is találunk. E nemű meg-
rendeléseikről már szóltunk az egyes ötvösmestereknél.

A város számadásai évről-évre meglévőn, azokból eléggé tiszta képet
alkothatunk magunknak a város bevételei és kiadásairól. A pénztár sohasem
volt üres, ha más nem, ott voltak a templomból elhozott kincsek, zálogba tett
drágaságok, esetleg lefoglalt, vagy végrendeletileg a városnak hagyományozott
tárgyak. így olvassuk, hogy a pénztár átadásánál többször ott szerepelnek az
efféle kifejezések, mikor a múlt évi pénztáros (villicus) beszámol : tam de
argento a d. Joanne Fuxio, quam etiam malis asperis marcas 4V2 facientibus,
necnon argentariis antiquae Kylhawen vei dér Piterman Istwanen dictas etc.
(290., 363. 11.). A régi, forgalomból kiment pénzeket úgy látszik beváltották
és beolvasztották : 1548. Malae monetae in asperis et denariis misi conflare in
igne per aurifabrum fi. 41; aurifabro pro plumbo et laboré asp. 32. Ex hac
mala moneta provenit 1 marca argenti, quae est in prastorio. (45 1. 1.). A hamis
pénzt elkobozták, a bűnösöket pedig igen szigorúan — megégetéssel — - bün-
tették. 1549. Pro ó curribus lignorum, dum Valachus, qui falsam monetam
adduxerat, est concrematus, fi. 1 asp. 12. (498. 1.).

A városi számadásokban, mint fentebb láttuk, többféle ötvösmüről van
szó (kupa, pohár, kereszt, korsó, mosdó készség, fibula, kard stb.), de leggyak-
rabban találkozunk a kupával. A kupa (cupa, cuppa, Kwppa, Köp, Kopp,
Kopp, Kopp) ritkán aranyból, legtöbbször ezüstből (aranyozva) készült. A város
éppen úgy, mint a vagyonosabb polgárok, heverő pénzüket kupákba fektetik ;

1 Barcza-Ujfalu.

2 Barcza-Rozsnyó.

3 Zeiden, Feketehalom.

4 Marienburg, Földvár.

3 Rothbach, Vörösmart

6 Höltövény.

7 Nussbach, Szászmogyorós.

8 Brenndorf, Botfalu.

9 Szentpéter.

10 Honigberg, Szász-Hermány.

11 « Marca habét 4 fertones, fertő habét 4 lotones, loto habét 4 quintonesn — mondja
maga e számadások írója.

202

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

a mely ezen időben valósággal (mint a pénz) közkézen forog, ezzel fizetnek
tartozást, pl. D. Joannes Kemmel a városnak tartozása fejében négy kis kupát
ad: 1541. Idem solvit cum 4 parvis argentei cupis ab eodem in necessitates
civ. acceptis, marcas 10 minus 6V2 Nehesyg ponderantibus, marca fi. 14 aesti-
mata, facit fi. 139 asp. 2 (59, 1.). A szegények kasszájába Crestellné tartozása
fejében szintén kupával fizet: 1558- Item ich hab Enntfangen vonn Crestell
seyner íravven Midt den fiilen Khyndern In gélt wegen fi. 10 asp. 40 Vund
Eynn Becher von 39 Nessig fi. 6. (324. 1.). A városnak ugyan volt mindig a
ládájában 1 — 2 kupája, de azért, ha szükség volt reá, sokszor vett készen ilyet
egyik-másik előkelő polgártól, különösen a bírótól, így a többi között: 1541.
D. Vincentio Sartori huius anni villico . . . pro 2 cupis, quae ponderant 8 mar-
cas et 15 piseta gravis ponderis, marca sestimata pro fi. 12 asp. 25, facit fi.
103 asp. 37 den. 1. (no. 1.). 1542. a d. Joanne Hoch etiam emimus 1 cuppam
marcas 3 habentem et A, marca sestimata per fi. 13, facit fi. 45 asp. 25.
(165. 1.). Fux János nevével is gyakrabban találkozunk (104., 165. 11.), ki mint
biró többször kisegíti a várost, így pl. mikor a királynak, majd Péter vajdá-
nak küld ajándékot a város (ezekről alább). E kupákat Fux János biró a saját
készletéből adta, de vájjon saját készítménye v.olt-e ? Nem tudjuk. Annyi bizo-
nyos, hogy biró korában nem folytatta mesterségét, de nincs kizárva, hogy
előbb csinálta azokat. Az ajándékok beszerzésével a tanács a bírót bízta meg,
ez pedig rendesen a czéhmestereket hivatta, kiadta nekik a város kincstárából
a szükséges mennyiségű ezüstöt, a kik azután vagy maguk fogtak a munká-
hoz, vagy másoknak is juttattak abból. Erre már fönnebb is láttunk példát.
Itt csak egyre hivatkozunk, 1549-ben: D. iud. d. Vincentio ratione argen-
tariorum in usus civ. et prov. paratorum fi. 25 asp. 36. (518.). Ez a Vincze
nem volt ötvös, hanem mint biró készíttette az itt szóban lévő ötvösműveket.
Mint különlegességet felemlítjük azt az ezüstből készült «Agnus Dei»-t, mely
valószínűleg a templomból került a krizbaiak kezébe, s azok a bárányok után
fizetendő tized (decima agnorum) fejében adták át a törcsvári castellanusnak,
a mint az a számadásokban olvasható: 1549. In Krypsbach accepi unum
argenteum agnus dei (ut nominant), marcam 1 minus 6 pisetas ponderantem.
Marca fi. 7 den 50 aestimata facit fi. 6 den. 50. (470. 1.). Érdekes az a pör is,
mely egy ezüst pohár miatt keletkezett egy bizonyos Miklós és a székelyek
között. A pör részletei nem ismeretesek, csak azt olvassuk a számadásokban,
hogy a pör elintézésére két tanácsúr : Kyrsch Jakab és Szakállas Tamás szál-
lott ki Sárkányba s három napig voltak oda: 1547. jan. 29. Eodem die d.
Jacobus Kyrsch cum d. Torna mit dem Bord ad Sarkan missus ratione litis
exparte picarii argentei inter Nicolaum et Siculos motae consumpserunt fi. 1
asp. 43 V2. (386. 1.). Hogy a környékbeli urak ötvösműszükségleteiket Brassó-
ban vásárolták, azt könnyen feltehetjük, habár erre nézve nem is találunk
adatot a számadásokban. Javításról is csak egyszer tétetik említés : 1546.
Nicolao Kornys sunt relaxati ratione cupparum, quas hic fecerat reparari, asp.
47. (360. L).

Törcsvár , mely Brassó városának birtoka volt, szintén ellátta magát ezüst
dolgokkal: 1550. Emimus in arcem 1 (egy) argenteum poculum, vulgo picarium

EMLEKEK ES LELETEK.

203

et 2 cochlearia etiam argentea, marcam 1, lotones 3 et 1 pisetum gravioris
ponderis ponderantia, facit fl. 13 asp. 20. (486. 1.). Edényei különben czinből
voltak, mint azt a következő, 1549-ben felvett leltár is mutatja: Supellex
domus : Gros Czyne schisselen 6, Klein Czyne schisselen 6, Czyne Kannen 4,
Koch Késsél gros und Klein 7, Fannen 1 2, Brod. spesz2 3, Messe Lichtert3 2,
Wesch Beken 1, Merscher4 1. Többször volt már szó az ajándékokról (donum,
munus). Ebben a korszakban az ajándék, ha ugyan lehet ezen kifejezéssel
élnem, virágkorát élte. A városnak — a számadások tanúsága szerint — éven-
kint ezrekbe és ezrekbe került ezen általános szokás betartása. Akivel csak
dolga volt, a fejedelmektől le egészen az utolsó szolgáig, mind számíthatott
és számított is valamelyes ajándékra. Ehhez járult a sok vendégség. Néha egy-
egy nagyúr hetekig a város nyakán élősködőit egész udvarával együtt. A váro-
son keresztül utazó követségek — különösen a török portához és az oláh vaj-
dákhoz — ellátása, továbbszállítása, mind a város gondját képezte. Szállást
valamelyik polgár adott (de nem ingyen),5 az ellátásról pedig a város gazdája
gondoskodott. Az ajándéktárgyak között ott találjuk a szőnyeget, a díszhintót,
lovakat, a különféle posztót és szövetet, órát, orvosságot, czímerpajzsot, patkót,
bort és mindennemű élelmiszert stb. Azonkívül a királynénak pl. egyszer
2600 drb czitromot, máskor márcziusi sört és halat küldenek. Fráter Györgynek
fűszert, muskotály vagy malváziai bort és biborszövetet. Péter vajdának keztyűt,
kést ; Myrchének pedig zászlókat, rézsarkantyút, pergamentet, sapkát, tortát
s mikor beteg volt, a borbélyt is Brassóból küldik hozzá ; Radul vajdának egy
pávatoll legyezővel kedveskednek. A török csausznak sólymokat, a török tol-
mácsnak pedig egy német szótárt adnak ajándékba (1 frt és 12 V2 asp.-ba került).
A czigányok vajdájának is kijár a szokásos szőnyeg, csizma és posztó. A hír-
nök, ha jó hirt hoz, megköveteli az « evangéliumot*) (donum boni muntii,
Bódén brot). Czinnedényekről is olvasunk, pl.: 1549. Graeco, qui telonia tenet
in litore Danubii 1 teca cum stanneis scutellis est dono data fl. 4 asp. 10.
(514. 1.). De mindezeknél sokkal közelebbről érdekelnek minket az ajándékok
között szereplő ötvösművek. Az alábbiakban elsorolom azokat azon személyek
szerint csoportosítva, a kiknek részére az ajándékozás történt. Kezdjük a
királyi családon. Ezen időben (1541 — 50) Izabella királyné ült Erdély fejedelmi
székében. A szászok, valahányszor csak alkalom nyílik rá, sohasem mulasztják
el, hogy hűségüket ajándékokkal is kimutassák. 1542-ben Szebenbe küldik
Zsigmond és Simon tanácsurakat, hogy a királynénak két szép kupával hódol-
janak. Mikor pedig 1549-ben hire jő, hogy a királyné Brassóba jön, a tanács
400 frtot ad a bírónak kupák készítésére : Dum d. iud. ac dd. sen, rumor
venisset seu nuntiatum fuisset, reg. mai. huc velle venire, dedi d. iud., ut
aliquot cupas parari facérét, fl. 400. (510. 1.). A királyi pohárnokot is meg-

1 Csapágy.

2 Sütő nyárs.

3 Réz gyertyatartó.

4 Mozsár.

3 A szállásadók között többször szerepel egy névtelen ötvös is: 1548. aurifabro, qui
habuit Turcam in hospitio, dedi asp. 10. (430. 1.); hasonlóképpen még kétszer (432. és 439. 11.).

204

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

ajándékozzák, mikor levéllel Brassóba érkezik. 1542. jun. 27. Eodem die prűd.
et circ. d Sigismundus Gemmarius et d. Simon Aurifaber Cibinium (profecti
sunt), ut reg. mai. munerentur . . .; pro 2 magnis inauratis cuppis ad. iud.
empto, marcas 14 et pisetas 3 ponderantibus, marca aestimata fl. 14, quse
cuppae sunt dono datae reg. mai., fl. 196 asp. 42. (165. 1.). 1546. marc. 20.
venit huc Stanislaus Ligenza pocillator mai. reg. cum litteris suté mai . . .
poculum argenteum donavimus ei marcam 1 et lotones 2 ponderantem fl. 16.
(340 1). De nem feledkeznek meg a hatalmas kincstartóról, Fráter Györgyről
sem, kinek a többi között 1545-ben egy nagyobbszerű aranyos kupát visz Fux
János Gyulafehérvárra, s ugyanakkor még 13 frtot költ a királyi udvar kegyé-
nek megnyerésére: 1545. nov. 22. d Joannes Fux et d. Petrus Sartor et d.
Damasus Kraus missi sunt Cibinium in generalem sessionem dd. Saxonum et
de illinc ad d. thesaurarium vocati Albam Júliám;. . . d. thesaurario donarunt

1 cupam inauratam marcas 5 minus pisetam ponderantem fl. 53 asp. 31.; ad
compaternitatem reg. mai. expendit d. Joannes Fwxius fl. 13 asp. 12V2. (289. 1.).

Sok bajuk volt a brassaiaknak Maylád Istvánnal, a hatalmas erdélyi vaj-
dával, ki a szomszédos Fogaras várában lakott. így a többi között mikor 1541-
ben meghallották, hogy hadaival a Barcaságra akar jönni, hamarosan elkül-
dötték Fux János városbirót .és Griessing Istvánt, hogy e szándékáról lebeszél-
jék. Természetesen az ajándék sem maradt el: 1541. febr. 20. D. Ivannes Fux
cum d. Stephano Griessing missi sunt in Fogaras ad d. Maylad, dum suas
gentes huc in terram Barcza intromittere voluit . . . Jisdem dd. datae sunt

2 cuppae d. Maylath dono dandae, marcas 7 et piseta 12 ponderantes marca
fl. 14 aestimata, facit fl. 101 asp. 25. (90. 1.)

Ugyanezen alkalommal nemcsak Mayládnak, hanem az ő benső emberé-
nek, Kornis Miklósnak is kedveskednek ajándékkal, hogy járjon közbe az ő
érdekükben: 1541. marc. 2. Dum dd. sen. Nicolaum Kornysch huc in civ.
vocari fecissent causa gentium illarum, quas d. Maylad huc in terram Barcza
intromittere voluit, 1 parva cuppa data est ei dono ponderans marcas 2 et loto-
nes 4 gravioris ponderis, marca aestimata pro fl. 13 asp. 25 facit fl. 30 asp.
18 den 1 (91. 1.)

Sikerült is megegyezniük úgy, hogy Maylád 200 frt fizetése ellenében
hadait a Barcaságról kivonta (91. 1.). Az egyességet Brassóban kötötték meg,
miközben Maylad egész kíséretével a város vendége volt, ami ismét nagy kia-
dásokkal járt. Tiszteletére még harcjátékokat is rendeztek. (92. 1.)

Mikor a városra kivetett adó fejében 1000 frtot küldnek Fogarasra,
Maylád egy másik befolyásos emberének, Gerdeynek is visznek ajándékot:
1541. apr, 21. data est eidem dd. 1 parva cuppa argentea ipsi Gerdey dono
danda, ponderat marcas 2 et lotones 7 gravioris ponderis, marca aestimata
fl. 13 asp. 25, facit fl. 32 asp. 45 den 1 (95. 1.)

Még azután is, hogy Maylád török fogságba kerül, nem szűnik meg az
összeköttetés Fogarasban lakó nejével, mert egy későbbi följegyzésben azt olvas-
suk, hogy: 1546. febr. 21. D. Simon aurifaber est missus ad consortem d.
Maylath in Fogaras, cui duxit dono 1 parvam cupam marcam 1V2 et lót. 2 pon-
derantem fl. 20 asp. 16 (339 1.)

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

205

Hasonlóképpen kupával kedveskednek más magyar uraknak is, akikkel
valamiféle dolguk akadt, így: 1547. nov. 25. D. portonotario . . . . 1 cupam
inauratam marcas 2 ponderantem fi. 26. (405). 1547. dec. 12 ... D. Ladislao
Ewdemffy d. iud. cum dd. sen. dederunt rnuneri 1 cupam inauratam 2 marcas
et 2 piseta ponderantem fl. 25 asp. 26. Paulo Bannk similiter donavimus unam
cupam inauratam marcas 1V2 et piseta 19V2 ponderantem, facit fi. 24. asp.
37V2. (407. 1.)

Állandó összeköttetésben volt Brassó városa a portával is, a jó viszonyt
mindenképpen iparkodott fenntartani, erre mutatnak az alábbi adatok. Az itt
járó követeket mindig megajándékozzák hol ezüst kupával vagy pohárral, vagy
más egyébbel. A töröknek juttatott ajándéktárgyak közül kiválik az a három
hatalmas nagy aranyozott kupa, melyet Fráter György megbízásából küldenek
a világbiró nagy Szulejman szultánnak: 1545. jan. 23. Ad prandium nuntio-
rum Turcse et Radul Wracz faciunt victualia . . . ; dedimus dono Turcas 1 inau-
ratam cupam marcas 2 et pisetas 6 pronderantem gravioris ponderis fi. 27
asp. 31 ; ipsi Radul Wracz dedimus dono 1 argenteum poculum marcam 1 et
pisetam 1 ponderantem fi. 11. (256. 1.) 1545. marc. 29. d. Gaspari Pesthinensi
ad scripta et rationem d. thesaurarii 3 cuppas inauratas, quas Emericus Byka
cum censu duxit imperatori, ponderant marcas 19 piseta 21, marca pro fl. 13,
facit fl. 252 asp. 35. (263. 1.) 1545. máj. 25. Emerico Byka 1 parvam cupam
inauratam marcas 1V2 et piseta 5V2 ponderantem, marca pro fl. 12, facit fl. 19
asp. 18V2 ; ipso Aly Chaus argenteum parvum picarium de 1 marca fl. 12 . . .
(268. 1.) 1545. aug. 6. Yzkender Chausso muntio imperatoris donamus fl. 50
in auro . . ., eidem 1 cupam parvam 1 marcam piseta 38 . . , pro fl. 23 asp.
14V2 . . . ipsi Chausso 1 stanneum cantarum asp. 40. (275. 1.) 1547. jan. 12.
Venit huc 1 Turca a Machmut imperatoris interprete huc missus cum litte-
ris . . . Ipsi Machmut misimus 1 poculum argenteum, marcam 1 et pisetum

1 ponderantem, fl. 12 asp. 12Á . . . (385. 1.) 1548. febr. 8. venit huc 1 Turca
a Zansako de Dryztor . . . eidem dedimus 1 argenteum poculum lotones 14
gravioris ponderis continentem, facit fl. 11 asp. 46. Eidem 1 stanneum vas-
culum cum 2 oct. Malvatici . . . (432. 1.) 1550. marc. 17. Pro 1 argenteo pocolo
vulgo Megelchin, nehesyg 37 ponderante, ipsi Ali Chaus dono dato fl. 8.

Már csak a szomszédság révén is sokat érintkezett a brassai tanács a
havasalföldi és moldvai vajdákkal. Nagyon gyakran változtak a fejedelmi szék-
ben, életük egy percig sem volt biztonságban a pártoskodó bojárok és pribé-
kek között. A városnak is többször meggyűlt a baja velük, a vajdák barátsá-
gát pedig folytonos ajándékozás által akarta magának biztosítani.

Havasalföldön ezen időben Radul és fia Marcus voltak a vajdák, róluk
szólnak a következő adatok: 1541. nraj. 22. d. Michael Riwd missus est in
Transalpinam ad wayw . . . idem duxit secum 1 parvam cupam, marcas graves

2 et piseta 16 ponderantem, marca pro fl. 13 aestimata, facit fl. 30. asp. 16...
(98. 1.) 1542. jan. 23. d. Georgius Pellio et d. Michael Ruffus missi sunt in
Transalpinam ad Wayw. Transalpinensem in negotiis civ. huius et terrae Bar-
cza . . ., duxerunt secuni pro munere danda ipsis waywvv. patri et filio 2 cup-
pas inauratas... (155. 1.) 1542. jun. 25. d. Michael Rod missus est ad wayw.

20Ó

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

Transalpinensem . . . duxit secum i cuppam, marcas 3 minus 1 piseta ponde-
rantem, quam ibidem dono dedit, marca sestimata per fl. 12, facit fl. 35 asp.
37 den 1 . . . (165. 1.) 1541. junius 29. Rursum ab eodem d. iud. accepimus
1 cupam, marcas 4 minus piseta 6, marca sestimata pro fl. 12, estque dono
data Marco wayw., facit fl. 46. asp. 25. (104. 1.)

Radul vajda után Myrche következett 1545-ben ; a neki küldött ötvös-
művek közül felemlítjük — mint különlegességet — azt az aranyozott ezüst
baglyot, melyet 1549-ben vitt hozzá ajándékba a városi követség. A reávonat-
kozó feljegyzések így hangzanak: 1545. marc. 18. Paulo Horváth ad scripta
d. thesaurari 1 cuppam inauratam, quam duxit dono novo Myrche wayw. conti-
nuit marcas 6 piseta 35, marca pro fl. 13, facit fl. 87 asp. 23V2 ; . . . (261. 1.)
1545. máj. 30. Munera Wayw. (Myrche) et boyaronibus ducta: 2 inauratas
cupas marcas 3 piseta 43V2 ponderantes marca pro fl. 13, facit fl. 50 asp. 37 ;
6 mágnás stanneas scutellas et 24 discos ponderantes 70 lib. et 3 futralia fl. 16
asp. 23. (269. 1,). 1545. jul. 27. Torna popa nostro et Zawa Furka ad Myrche
wayw. missis . . . duxerunt Myrche wayw. 2 parvas cupas inauratas marcas 4
et piseta 5 ponderantes, 1 marca fl. 12, facit fl. 49 asp. 12V2 ... (274. 1.). 1548.
okt. 7. D. Michael Rőt et d. Joannes Thortler sunt missi in legatione ad
Myrche wayw. .. cuppulas domino wayw. et bano dono datal habebant in pon-
dere marcas 8 et lotones 14, una marca fl. 12, facit fl. 104... (445.). 1 549-
jan. 7. D. Georgius Pellio et d. Joannes Thartler missi in legatione ad Myrche
wayw. dederunt ei dono 1 cupam parvam marcas 2 et piseta 15 ponderantem.
facit fl. 32 ; . . . et 1 bubonem argenteum inauratum fl. 34 asp. 19V2. (496. 1.)
1550. marc. 2. d. Michael Rőt est missus ad d. Myrche wayw. cui duxit muneri
1 cupam 2 marcas et 4 lotones ponderantem, facit fl. 27 . . . pro 10 stanneis
orbibus de 14 lib. fl. 2 asp. 40. (543. L).

Péter moldvai vajdáról a következő adatokat találjuk a számadásokban:

1541. jun. 29. d. Martinus Drud et d. Christanus Hyrser missi sunt ad Petrum
Wayw. in legatione in Siculia existentem . . . Pro 1 cupa a prűd. et circ. d.
iud. emta, quae ponderat marcas 9 et piseta 9 gravis ponderis, marca sestimata
fl. 12, estque muneri data Petro wayw. facit fl. 110 asp. 12V2. (104. 1.). 1542.
aug. 2. pro 1 horologio a d. iud. emto et Petro wayw. dono dato fl. 73. (167. 1.).

1542. dec. 19. D. Sigismundo pro 2 cupis, marcas 6 et piseta 14 ponderanti-
bus, marca aestimata pro fl. 12, quae Petro wayw. sunt dono datae, facit fl. 75
asp. 25. (182. 1.).

154 7-től Éliás vajda — Péter fia — lett moldovai fejedelem; testvérével
István vajdával sok gondot okozott a brassaiaknak. A neki juttatott ajándékok
közül kiemeljük azt a koronát vagy diadémot, melyet 1548-ban küldött neki
a városi tanács ; de a szűkszavú feljegyzésből még azt sem tudjuk meg, hogy
miből készült e királyi jelvény : Dionisio mensatori dedi pro teca sive futrali
ad reginale paratum, quod debebat duci Eliae wayw. in Moldáviám, fl. 1 asp. 25.
(440. 1.)

Továbbá felemlíljük azt a kettős, egybejáró serleget (unum super alté-
rum), milyenről csakis az egy helyen van szó ; úgy látszik ritkán készítették :
1549. marc. 18. Eodem die Gorgius Pellio est missus in legatione in Moldauiam

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

207

ad Eliam wayw. ; duxit secum 1 cupam parvam marcas 21/® et 2 lotones pon-
derantem pro wayw. dono datam fl. 31. asp. 25....; ac argenteum salinum
fl. 9. asp. 20... (499. 1.). 1550. marc. 2. d. Symon Dylch est missus ad d.
Eliam wayw. in Moldauiam, cui duxit muneri 2 cupas, unum super alterum
de marcis 2 et lotonibus 5, facit fl. 27. asp. 37... (543. 1.). 1550. nov. 17. d.
Ioannes Tartler est missus in castra ad wayw. Eliam Moldauiensem ; duxit ei
dóno ... 1 cupam argenteam inauratam marcas 4 pisetas 2 ponderantem, marca
aestimata fl...; Stephano wayw. 1 cupam de marcis 2 minus pisetas 5V2 ;
marca (aestimata) fl. 12, fl. 22 asp. 31 Vz ; Turcae Zansaco de Dryzter etiam
1 cupam de marcis 2 minus pisetas 9... marca fl. 12, facit fl. 21 asp. 37V2.

(565- !■)•

Nemcsak a vajdákat, hanem azoknak befolyásos embereit is gyakran fel-
keresték ajándékaikkal, amint az a következőkből is kiviláglik: 1541. nov. 20.
D. Joanni Benckner pro 1 parva cuppa marcam 1 et 20 nehesyg gravis pon-
deris ponderante, quae est dono data ipsi Zavae de Tergowyschya, marca aesti-
mata pro fl. 12, facit fl. 17. (120 1.). 1542. jul. 6. Eidem nuntio (Juga fám.
Petri wayw. Moldaviensis) data est muneri 1 parva cupula inaurata pro fl. 20.
asp. 22 deti 1... (165. 1.). 1543. máj. 30. 2 Lugofoth, qui ex Fogaras evase-
runt . . . 18 paria fibularum argen tearum vulgo Heftger 11 piseta ponderan-
tium, fl. 2 asp. 5. (269. 1.). 1545. aug. 14. Valentinus Tót in Moldáviám ad
Mathiam Lugofot rnisso . . . duxit ei 1 parvam cupam inauratam marcam 1 et
piseta 38 ponderantem pro fl. 23. asp. 14V2 (277. 1.).

Ha már most összegezzük az itt elsorolt tárgyakat, azt látjuk, hogy
Brassó városa e rövid néhány év alatt 41 billikomot, 5 poharat és 18 pár csat-
tót (fibula) küldött ajándékba kb. 2000 frt. értékben, ami az akkori viszonyok
szerint óriási összeg ! Pedig itt valószínűleg nincs minden felvéve, mert a szá-
madások nem teljesek. A kupák mind ezüstből voltak, legnagyobb részben
aranyozva. Az uralkodók, vajdák többet és nagyobbakat ; a kisebb urak kiseb-
beket kaptak, kiki rangja szerint. A 7 — 9 márkás serleg volt a legnagyobb, és
az 1 márkás a legkisebb, amikor is már pohár (poculum, picarium) volt a
neve. A feldolgozott ezüstmárka értéke 12 és 14 frt között váltakozott a ki-
dolgozás finomsága szerint ; legalább erre mutat az a körülmény, hogy éppen
a legnagyobb és a fejedelmeknek küldött kupák értéke van 14 írtjával számítva.

Befejezésül még felemlítjük az ötvösbástyát, mint a brassai ötvöscéh
vagyonossága és tekintélyének egyik bizonyítékát, és egy ötvösműhelyt, mely-
ről a számadásokban említés tétetik.

Az ötvösbástyáról, vagyis az ötvöscéhre bízott várfalrészről, e korszakban
(1540 — 50) is tétetik említés, még pedig 1348-ban öt napig dolgoznak ott az
ácsok (458. 1), 1350-ben többféle javításokat eszközölnek azon, többi között
egy kis szobát is építenek : in propugnaculum aurifabrorum emimus vulgo
einen fenster Köp asp. 38. quod aurifabri in eorum propugnaculo fecerunt
meliorare et 1 stubellam parari pro omnibus pecessario impensis, facit una
summa fl. 18. Petro Schalen solvimus, quod duxit ad propugnaculum auri-
fabrovum 2000 lateres asp. 25. Myl Thissen Mechil duxit ad propugnaculum
aurifabrorum 1600 lateres asp. 20. (576. 1.).

208

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

A dominikánusok klastromában, melyet a város, elűzvén onnan a bará-
tokat, magának foglalt le, egy ötvösműhelyt rendezett be a tanács, melyet
valószínűleg bérbe adott: Fecimus laborare in claustro aurifabro officinám vulgo
den Gattem, merc. prseparationis asp. 28. (576. 1.). Gyárfás Tihamér..

GYŐRI SÍRMEZŐ A RÉGIBB KÖZÉPKORBÓL.*

A jelen ásatásommal nagyjában befejeztem a győri régibb középkorbeli
sírmezőn évek során át nem csekély fáradsággal, de sohasem szűnő, hanem
inkább folyton növekvő buzgalommal folytatott kutatásomat ; napfényre hoz-
tam 889 sír föltárásával a temető rejtett kincseit, egy régesrégen letűnt nép-
nek érdekes és változatos hagyatékát, melyet aztán a Nemzeti Múzeumnak
áldozatkészségével — ezer köszönet érte — nemcsak írásban, hanem közölök
nagyon sokat rajzban is közölhettem a tudományos világgal. Most mutatom
be az utolsó lelet-csoportot, mely épen oly érdekes és változatos, mint voltak
a korábbiak ; sőt a diademnek (pásta) előfordulásával egészen újat is tudok
közölni, mit eddig a sírleletekben nem tapasztaltam. Azonban erről a maga
helyén szólok részletesebben a 861 sír mellékletének leírásánál.

Még csak általánosságban azt jegyzem meg, hogy sírmellékleteink leírá-
sában haladtam folytatólag a temető középtáját és keleti oldalát átölelő érin-
tetlen térségen északról délfelé, a temető közepefelé ; később a keleti oldalon,
miután már a többi részt korábban föltártam.

Utolsó ismertetésemet a 755. sír gazdag mellékleteinek leírásával fejeztem
be ; most tehát a 756 női sírnak szintén érdekes mellékletei következnek, úgy-
mint : négy darab ezüstövdísz, egy da-
rab ezüstszíjvég, orsó, két darab csat,
fülönfüggő és a tetemnek fakoporsóba
való helyezése mellett tanúskodó vas-
szeg ; a 155 cm. mélyen fekvő te-
tem sajnos, kissé bolygatott volt, így
a szalagfonadékos díszítéssel ellátott
finom lemezű ezüsttárgyak is kisebb-
nagyobb sérüléseket szenvedtek, mint azt rajzaik is mutatják.

1. Bronzcsat, négyszögletű szára köralakban hajlik elül és oldalt, alúl
pedig nyílt és ellapított két vége körös nyílásokat körülzáró fülecskében vég-
ződik ; nyelve hiányzik. Új alak, hozzá hasonló Czikón és Keszthelyen fordúlt
elő. (Hampel I., A régibb középkor emlékei Magyarhonban 1 kt. CX. t. 5. ábra,
II. kt. CCXXIII. t. 10 ábra).

2. Ezüstszíjvég, törött, hiányzó alsó lemezzel, a fölső peremésnek is csak
egy része maradt fönn, a melynek alakja következő : szabad vége félkört alkot,
hosszabb oldaléléi, valamint hüvelytokjának széle is, mint a megmaradt rész

' V. ö. A. É. 1902.12 — 24. és 128 — 143. 11., 1904. 15 — 41. 11., 1905 16 — 33. 11., 1906. 302 — 321 11.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

209

tanúsítja, egyenesek, rajta a mezőn átmeneti vegyes díszítést, indákat és mér-
tani idomokat láthatunk, melyeknek körvonalai gyakran elmosódnak, nagyon
nehezen vehetők ki, mint azt rajza is tanúsítja. Ha ráeső fény mellett vizsgá-
lom, akkor még legjobban ki tudom venni, hogy fölül a félkörös szegély alatt
két barázdával határolt A-alakú inda fordúl elő, melynek alsó szárvégei kör-
alakban visszahajlanak az oldalszárakhoz ; közben ötszögű idom, alattuk a fön-
tebbiekhez hasonló mustrázatnak némi nyoma és szélről téglalapot föltüntető
domború bordázat. Préselt darab.

A jelzett A-alakú indának föllépése nem szokatlan jelenség a korabeli
tárgyakon; így láthatjuk azt a 252. sírmellékletünk szíjvégein, valamint a követ-
kező ezüstövdíszen, melynek szalagfonadéka szintén ezen alakra vezethető vissza.

Ezüstövdísz, tárgyunk rajzának nincsen száma, alakja szabályos négyzet-
idom, szélén aláhajló párkányzattal, mellette fölül barázdás kerettel, melyen
belül a mezőn középen és a sarkok táján egy-egy körös sima dudor és körü-
löttük két szalaggal képzett fonadék látható, mely mint említettem, rendes és
fordított állású A. betű formájára vezethető vissza ; ezekből képzett fonadék
díszíti a mező jobb és balfelét, azon megjegyzéssel, hogy a fordított állású
A.-nak majd az első, majd a második szára nyúlik meg a keret mellett. Négy
darab volt a sírban, kisebb-nagyobb mérvben töröttek és az övét díszítették.

A többi, rajzban föl nem tünte-

tett mellékletek következők : orsó, ket-
tős csonkakúpalakú, körös barázdákkal
díszítve ; vascsat, törött, négyszögle-
tes ; kisebb formájú bronz fülönfüggő,
körben hajló hengeres bronzhuzalból,
mely hólyagos fémbogyón tör keresz-
tül ; fejes vasszeg, melynek feje alatt
szabálytalan nyílás látható.

A következő 757. férfi sír két
méter mély volt és benne a tetem vas-
tag hamúrétegben feküdt. Nem szokat-
lan jelenség ez az avarkori sírmezőkön;
előfordúlt másutt is az országban.
A csontok nagyon korhadtak, porlé-
konyka voltak, de égési nyomokat nem
mutattak, megszenesedett részt sem
találtam a sírban seholsem. A tetem
mellett főleg az ágyék táján talált gaz-
dag és változatos mellékletek határo-
zott avar jellegűek s ezek a követke-
zők : két darab nagy és két darab ki-
sebb vaskarika, hét darab ezüstgomb
(boglár), nagy és kis ezüstszíjvég, két
darab faragott csontlemez, három da-
rab üveggyöngy, közöttük egy darab

757. sír. 2/3 n.

Arch. Értesítő. 1908. 3. füzet.

2 10

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ

fülecskével ellátva, két darab kés, két darab tűzkő, három darab csat, egy darab
nyilcsúcs és egy darab félköridomú bronzlemez, mely domború oldalán gyen-
gén peremes, egyenes részén négyszög bemetszéssel, a lemezen három szeggel ;
a tetem lábszárai mellett : két darab törött, korcsolya- idomú csontlemez, bronz-
lemezből való szorítópánt és ezüstlemezből készült hüvelylyel zárt fadarab.
Belőlük rajzban az i — 2 számok alatt láthatjuk a korcsolyaidomú csontleme-
zeknek töredékét, melyeknek az a különössége, hogy nemcsak hosszabb oldal-
élükön, hanem alsó tompa végükön is, közel a széléhez van ferde bevágódásuk.

3. Csontlemez, két vége érdes, középső nagyobb része sima, mert rajta
az öv feküdt, meglehetősen megkoptatva azt.

4. Nyílcsúcs, háromélű, tüskésszárral.

5. Csontlemez, törött, fölső lapján leveles indával díszítve, elég gyakori
alak az avarjellegű sírokban.

6. Ezüstszíjvég, áll két darabból, egy alsó sima és fölső párkányos lemez-
ből, melyeknek oldalai egyenesek, szabad vége félkörben, ellentétes oldala
pedig egyenesen végződik ; ezen utóbbi oldalon foglal helyet középen a szeg,
mely a szíjra való erősítésére szolgált; rajta fölül hármasdomború kerettel
határolt mélyített mezőben egy sor ékforma dísz látható, teljesen új mustra,
melyet préseléssel állítottak elő ; a keretek közöl a szélső harántúl barázdált,
a középső sima, ilyen a belsőnek alsó oldala is, a többi ellenben a külsővel
megegyezőig ismét fogazott. Egy darab volt a sírban. A rajz elől és hüvely-
tokját tünteti föl.

7. Kisebb ezüstszíjvég, alak és szerkezetre nézve megegyezik az előbbi-
vel, de mustrázata más, majdnem teljesen sima, rajta csupán a két barázdával
kereteit domború vonal van harántos barázdákkal megszaggatva. A rajz mellső
lapját, oldalát és hüvelytokját tünteti föl.

8. Bronzpánt, az oldallemezekre visszahajló végekkel, rendes forma, dísz
nincs rajta.

Egyéb, rajzban föl nem tűntetett mellékletek : övdíszként használt koron-
gosfej ú szegek (-gombok), fejük kívül ezüstlemezből, erősítésükre szolgáló bel-
sejük fehér fémöntvényből, főleg ólomból áll ; az ólomba ágyazott szeg bronz-
ból, dísz nincs rajtuk. 7 darabra akadtam a sírban, a melyek többnyire töröt-
tek. Vaskarikák, kétféle nagyságúak, a nagyobbak 6 cm., a kisebbek 3'5 cm.,
átmérővel bírnak és mind hengeres szárúak, 4 darab fordúlt elő, a kisebbek
épek, a nagyok hiányosak.

Csatok, 3 darab fordúlt elő, kettő vas, egy bronzból, a vascsatok meg-
nyúlt négyszögalakúak egyenes vagy befelé görbült oldalszárakkal, a nagyobbik
5 cm. hosszú s meglehetősen ép, a kisebbik nagyon hiányos, egyik oldal-
szára 3 cm.

A bronzcsat lantalakú, kerete tehát elől és még részben oldalt is kerülék-
formájú, elől közepén két bordával határolt barázdával, melyben a bronznyelv
szabad vége nyugszik, az oldalszárak többi része megtörve egyenesen fut hátra-
felé és a nyelvtartó léczen túl is folytatódik és rövid nyúlványokban végződik.
Hasonló a keszthelyi sírmezőn fordúlt elő. (Hampel I., A régibb középkor
■emlékei Magyarhonban 1 kt. CVII. t. 4.)

EMLÉKEK ÉS I. ELETEK.

2 I I

Két darab késpenge, egyik 8'5 cm., a másik 14 cm. hosszú. Ezüst-
lemezből készült hüvelylyel borított fa, a hüvely két szélén rovátkos fémpán-
tokkal díszítve és szabad végén a lemezen keresztül a fába vert és kétszer
derékszögben megtört bronzszeggel megerősítve, valószínűleg botnak marad-
ványa ; ilyen maradványoknak tartom azokat az ólomhüvelyeket is, melyek a
sírokban oly gyakran jönnek elő, többnyire a lábak mellett, távol késtől, mert
ez esetben a késhüvely díszítményének tarthatnék azokat.

Két darab tűzkő ; az övszíjnak némi maradványa s rajta a föntebb emlí-
tett bronzlemez, mely három szeggel volt megerősítve.

758 — 760. sírok üresek.

A 761. női sírnak melléklete : kettős csonkakúpidomú, kívül teljesen
sima orsó szürkésbarna agyagból, ólomhüvely és csinos gyöngyös fülönfüggő
melynek köralakban meghajtott szára alsó felében négyszögletű, többi részében
hengeres, alsó szára végén fémpánttal, csüngőjén fémköpü alatt barna göm-
bölyű üveggyöngy és négy darab rovátkos karika, melyek a közöket díszítik.
Hasonló a 813. sír mellékletei között rajzban is látható.

A 762. női sírnak tartalma : két darab nyílt bronz-karperecz hengeres
bronzhuzalból, száraik végén két-két haránt barázdával díszítve. Hasonló alakú
és díszítésű bronzkarpereczeket találtam a 763. női sírban is ; továbbá több
barna, sárga és zöld nyakgyöngyöt, többnyire át nem látszó üvegpasztából, két
darab kerülékidomú fülönfüggőt félig hengeres, félig négyszögletű bronzhuzal-
ból, melyeken a négyszögletű lapok két sorban váltakozva álló háromszögű
bemélyedésekkel vannak díszítve ; csüngő nem fordúlt elő rajtok.

Még gazdagabb volt mellékletekben a 764. női sír, a melyben találtam
tizenöt darab barna és feketeszinű, dinnyemagidomú üvegnyakgyöngyöt, vállán
a rajzban föltüntetett szokott formájú, keretekbe foglalt üveg-
lapokkal, középen üveggyöngygyei kirakott bronzkapcsot, mely-
nek az a kiváló nevezetessége, hogy a tárgy közepén nem
egészen egyszerű, hanem fölül köszörült üveggyöngy foglal he-
lyet s ennek megfelelőleg a keret is díszesebb, gazdagon meg
van aranyozva, hogy becse annál jobban kitűnjék ; a kapocsnak
párja sajnos, az ásó hegye elé kerülvén, teljesen izzé-porrá zúzó-
dott s csupán kampós tagja maradt meg, mely a rajzon is lát- ^ , 2,

ható. Föltűnt, hogy a különben elég gazdag sírban fülönfüggőknek
nem volt semmi nyoma, de gyűrű elég sok, mindkét kézen, illetőleg annak egyik
ujján, kettő-kettő, ezekből egyik fejes, a betét belőle kiesett és elveszett, a másik
lemezes és nyílt, rajta hosszant futó barázdadísz; a másik balkéz újján talált
két gyűrű a kígyós fajtabeliekhez tartozik és sima bronzhuzalból való. A sírban
a jobbkéz mellett négyhasábú, belül csöves csont feküdt, dísz nincs rajta.

A 767. sírban nem volt más, mint II. Constantius-féle kopott rézérem,
a 771-ikben egy darabban öntött s köralakban hajtott bronz fülönfüggő, díszítve
a szár legfölső hajlásún kívül, a szár alsó végén és vele ellentétes oldalon fém-
gyöngygyel, ilyen fordúl elő a szár legalsó hajlásún belül és egy-egy egymás
alatt a csüngőn. Hasonló példány már többször fordúlt elő sírmezőnkön, töb-
bek között az 518. sírban is, mely rajzban is látható.

212

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

A következő 772 — 775. sírok nagyobbára kisebb-nagyobb gyermekeké,
üresek voltak.

A 776. sír 185 cm. mély és benne a tetem ülőhelyzetben volt, a medencze
előtt fekvő koponyával és az ágyék körül elég gazdag és érdekes mellékletek-
kel. Találtam ott négy darab csinos csuklós övdíszt, négy darab szíjvéget,
három darab kétféle alakú pitykét, egy darab övpántot és kést ; továbbá
ritka formájú, korongon készült csinos korsót elég hosszú nyakkal és füllel,

két száruk alul áttört háromszöget formál, kacsforma leveleik pedig egymással
érintkezve középen bemélyedt köröket írnak le, melyek előtt bimbónak meg-
felelő dudor látható. A rajz elől és oldalnézetben mutatja a bronzból öntött
tárgyat.

2. Bronzpityke, V-alakú, két szárán barázda és mindenik sarkán egy-egy
szeg, elég gyakori forma. 1 darab fordult elő.

3. Bronzszíjvég nagyon gyengén hajolt oldalélekkel, félkörös szabad vég-
gel, hüvelytokjának széle pedig teljesen egyenes ; rajta a hüvelytokon nagyon
eltorzult állatalak, a rovátkos léczkerettel határolt mélyített és áttört mezőn
három, szemben álló négylevelű rozetta látható, középen kis dudorral. A rajz,
mint az előbbi vagy a következő ábráknál, elől és oldalnézetben mutatja a tárgyat.

4. Rhombidomú, rovatkás szélű pityke, rajta két szeg.

5. Övpánt bronzból, alakja általában piskótához hasonló azon különb-
séggel, hogy középtagja köralakban kiszélesedik, mely sima léczkerettel és
kalaposfejű szeggel van fölszerelve, hogy ezzel az övre erősíthessék ; oldal-
lemezei kettős, sima és gyöngyös kerettel határolt mezőn egy-egy fogasszélű,
sima fölületű levelet tüntetnek föl, gyengén domborodó gerinczczel ellátva.
Elég csinos darab, s fölül meg van ezüstözve.

Vaskés, 16 cm. hosszú, ebből az egyenes pengére 14 cm. esik.

A 777. női sírban nem volt más, mint orsó, az is összetörött.

A 778. sír 182 cm. mély volt és benne a fejből csupán csak az alsó áll-
kapocs fordult a medenczén elő, a többi hiányzott ; a test többi része teljesen
rendben, szokásos helyzetben, hanyatt feküdt ; mellette a következő tárgyakat
találtam : balvállán bronzkapcsot, ágyékán négy darab pitykét, balczomb csontja
mellett, annak közepe tájáról, nagy szíjvéget é kést, balbokája mellett két da-

mely a kerek szájperemet az öblös hasi
részszel köti össze ; talpa széles, lapos.
A korsó külsején többszörös barázda-
dísz. Rajzban a következő tárgyak van-
nak föltüntetve.

776. sír. 2/ 3 n.

1. Csuklós övdísz, nagyobbik tagja
áttört és kerülékidomú, rajta a mező
fölé kiemelkedő keret sima, ezen belül
két szeg és háromfelé ágazó és félkö-
rökben hajló inda, mindegyik inda is-
mét elágazva egy-egy kacsforma levél-
ben végződik ; a kisebbik tagon a két
inda nagyon elmosódva jelenik meg,

EMLEKEK ES LELETEK.

2?3

rab különböző lormáju tüskésszárú nyíl-
csúcsot, melyek mind kellő helyzetben
fordúltak elő s így a későbbi bolygatást
kizárják. Mellékleteinkből a következők
vannak rajzban föltüntetve :

1. Nagy bronzszíjvég, alakja az avar
uralom korábbi időszakában divatozott
szarmáta idomokhoz hasonlít, mint azt
középen ívesen behajolt két oldalélé, éles
szöget alkotó szabad vége és egyenes
metszésű hüvelytokja mutatja ; rajta az
egy darabban öntött tárgyon teljesen
sima hüvelytokot és két szeget, a sima
mezőn, annak mindkét lapján, teljesen azonos griffeket találunk, melyeken fél-
holdidomú bordák jelzik a szárnyakat és a hát mellső felén foglalnak helyet.
A rajz elől és oldalnézetben adja a tárgyat.

2. Bronzvállkapocs fél hengeridomú, haránt barázdákkal tagolva ; a szár-
mazott bordák különböző alakúak ; középen és két végén állók keskenyek és
élesek, a többiek szélesen domborodók és némileg szegletesek. Öntött, ép darab.

3. Bronzövpánt, piskótaalakú, középen két oldalt köríves kihajlással és
tompa szögben végződő két oldalszárral ; a tárgy közepén a keret kettős és
sima, a középső keretből ágazik ki az oldalszárakba futó inda, mely fél pál-
mettának a térbe való kibocsátása és íves hajlása után két kacsszerű ágban
végződik. A fél palmetta tagolt, öntött darab.

Egyéb mellékletek : pitykék — 4 darab — téglalapidomúak és épszélűek,
rajtok két szeg ; nyílcsúcsok — 2 darab — egyik rendes, háromélű és tüskés-
szárú, a másik csúcsa felé folyton vékonyodó tövisformájú ; kés, törött, a meg-
levőnek hossza 22 cm., a miből a nyélre 6 cm. esik.

A 750. sírban a koponya a medenczén feküdt, mellette darabokra tört
kés volt.

A 781. férfi sír tartalma (rajzokkal) : 1. Ólom és czink-
öntvényből készült, erősen oxidált övkapocs, törött, fele
hiányzik, rajta két nyílás — a harmadik hiányzik ; a ke-
rek nyílások körül a keretek négyszögalakúak és két
oldalt a fölületen gyengén rovátkosak.

2. Az előbb említett anyagból készült szíjvég egy da-
rabban öntve, törött, rajta a hüvelytok fölülete sima, a
sima léczkerettel határolt mezőn fölül S-alakú inda lát-
ható meglehetősen elmosódva, mely mindkét végén két kacsforma ágban vég-
ződik ; alsó lapján nincs díszítés.

Rajzban föl nem tüntetett egyéb mellékletek: két darab bronzcsat, egyik
négyszögalakú, nyelve mint a nyomok mutatják, vasból volt, a másik köralakú
és nyílt, lapított szára két végén Ívesen visszahajolva, körös fülecskében vég-
ződik ; nyelve hiányzik ; kés, két cm. széles pengével, melynek háta ívesen
hajlik, éle pedig általában egyenes, csak a csúcs felé hajlik hirtelen fölfelé.

778. sír. 2/5 n.

léczkerettel övezett, áttört mélyített

214

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

Szokatlan nagyságú gömbölyű üveggyöngyökkel díszített ezüst fülön-
függőket találtam a 782. női sírban ; egyik teljesen ép, a másik némileg hiá-
nyos, hengeres száruk kerülék alakban hajlik és ennek hosszabbik átmérője
nem több 2 cm.-nél, dísz nincs rajta ; csüngője épen olyan hosszú, mint a
karika, rajta a nagyon kiálló és hurokban végződő huzalon haránt barázdált,
kicsiny fémhenger, alatta nagy gömbölyű barna üveggyöngy foglal helyet.

A 783. férfi sír tartalma : hat darab rozetta egy darab nagyobb és két
darab kisebb bronzszíjvég, egy darab bronzpityke és két darab vascsat.

A bronzlemezből alkotott rozetták közöl két darab az ágyékon, két-két
darab pedig a czombcsont közepén s azon alul foglalt helyet, s így az övről
lecsüngő szíjat díszítették. Alakjuk rendes, rajtuk is láthatunk ívesen meggör-
bült és barázdált peremet, középen sima félgömböt, közben pedig egyenes bor-
dákat melyek 19 es számban fordúlnak elő. A rozetta rajza a 877. sír mellék-
lete között látható.

A bronzszíjvégek két lemezből állanak, egy fölső peremes és alsó egye-
nesből, melyeknek alakja következő: oldaléléi egyenesek, ilyen a hüvelytok-
jának széle is, külső szabad végük ellenben tompa szöget alkot ; dísz nincs
rajtuk. A nagy szíjvég hossza 4 5 cm., a kisebbeké 3 cm., szélességük 20 mm.
és 1 1 mm.

A bronzpityke téglalapalakú, rajta két félgömbidomú kiemelkedés. Hasonló
Czikón a 263. és 442. sírokban fordúlt elő.

A két vascsat közöl egyik négyszögidomú, a másik majdnem körös for-
mát képez.

A 784. női sír melléklete: két darab körbenhajló, gömbölyű barna üveg-
gyöngygyei díszített bronzfülönfüggő, 17 darab barna és fekete, át nem látszó
üvegnyakgyöngy és kettős csonkakúpidomú, kívül teljesen sima agyagorsó.
A fülönfüggőnek alsó szárán megtaláljuk a szokásos gyűrűpántot, de csüngőjén
a fémlemezből állni szokott köpüt három rovátkos karika helyettesíti.

A 785. női sír tartalma : nagyon sok (66 darab) barna, át nem látszó
üveggyöngy, melyek a nyakat díszítették ; körbenhajló, nyílt vaskarperecz, át-
mérője 7'5 cm. és lapos kerek orsó. A női síroknak rendes melléklete, a fülön-
függők hiányoztak belőle.

A 786. kis leány sírjában néhány darab zöldszinű, dinnyemagidomú üveg-
gyöngygyei keverten nagyon sok apró, sárga opák nyakgyöngy volt, melyek
legnagyobb részben elmállottak ; két darab kisebb-nagvobb vaskarika, átmérő-
jük 6 és 3'4 cm , négyoldalú, rhombalakú vaslemez, melynek két egyenes,
4 cm. hosszú oldala fogazott, másik kettő pedig gyengén ívelt ép és szintén
4 cm hosszú, rajta ruhalenyomat ; rendeltetése ismeretlen ; sem fésűnek, rövid
fogai miatt, sem fűrésznek alakja miatt nem való. Hullámos, közben körös
barázdákkal díszített pohár korongon készült.

787. sír öreg emberé, üres, a 788. női sírban ismét sárga mállott opák
nyakgyöngyök voltak néhány darab (5 darab) zöldesszinű dinnyemagidomúval
keverve ; a 789-ben nem volt más, mint két darab gyöngyös fülönfüggő, alak-
juk megegyezik a 784. sír függőivel ; a 790. női sírban csupán vaskarika feküdt
az ágyék táján, melynek átmérője 3 cm. Szegény volt a következő 791. női

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

2 I í

sír is, benne kettős csonkakúpidomú orsót, nyílt bronzkarikát és sárga mállott
nyakgyöngyöket találtam csupán.

A következő férfi sír (792) már ismét tartalmasabb volt, a melyben a
többek között a szokott alakú faragott csontlemezek ismét előfordultak, közölök
egy díszített darabot rajzban is bemutathatok egyszerű kezdetleges, de érdekes
mustrázatánál fogva, a szokott darabokat tehát együtt láthatjuk anélkül, hogy
eredeti rendeltetésükre csak némi világosságot is árasztanának. A mellékletek
között láthatunk a koporsó mellett tanúskodó ácskapcsokat, gyűrűt, nagy és
kis bronzszíjvéget, egy darab ép és több törött övdíszt, vaskarikát, vascsatot

töredékben, kést és háromélü, tüskésszárú nyílcsúcsot, meg az említett csont-
lemezeket.

A nagy és kis szíj vég teste két lemezből áll : egy fölső párkányos és
alsó egyenesből, melyeknek oldalai középen ívesen behajlanak, szabad végük
tompa szöget alkot, ellenkező oldaluk meg egyenes ; rajtuk a hüvelytokon
szeg, a mező sima. Hosszaságuk 4/4 cm. és 2‘5 cm. Az övdíszek négyzetido-
múak voltak, mint a fönmaradt ép mutatja, függélyesen aláhajló peremmel
és alúl kétszer derékszögben megtört és szabad végein hurokkal ellátott pánt-
tal, mely a lemezhez hozzá van forrasztva s a tárgyaknak az övre való fölerő-
sítésére szolgált.

A sírban lelt egyéb tárgyak : gyűrűk (2 darab) egyszerű nyílt karikák
hengeres bronzhuzalból, minden dísz nélkül ; vaskarika, hengeresszárú, átmérője
6 cm. ; vascsat, törött, a megmaradt részből kitűnik, hogy hosszúkás négyszög-
letű volt ; ácskapcsok, kétszer derékszögben megtörve, a szokásos formát mutat-
ják, két darab volt a sírban, a fej fölött ; nyílcsúcsok, (2 darab) háromélűek
és tüskésszárúak, az ágyék mellett feküdtek ; egy darab római bronzpénz,
nagyon kopott, olvashatatlan, de alakja és nagysága azt mutatja, hogy a IV. szá-
zadból származik ; faragott csontok különböző alakúak ; a lábszár alsó végé-
nél, mint a fönmaradt töredékből kitűnik, a szokott korcsolya alakúak fordúl-
tak elő ; az ágyékon két darab szalagidomú és hegyes csúcsú volt, az épnek
hossza 22 cm. rajtuk középen 13 cm. hosszú sima sáv, a többi érdes ; egy másik
ép csont, mely alul egyenes, fölül domború, 16 cm. hosszú és 12 cm. széles ;
a negyedik csont, mely az előbbivel szintén az ágyékon fordúlt elő, törött, de
összeilleszthető és mint ilyen, miként rajza mutatja, szalagidomú, egyenes olda-
lakkal és gyengén iveit végekkel, rajta az egyik végéhez közel kerek nyílás és
nagyon egyszerű, de érdekes mustra látható. Van rajta a két hosszoldallal pár-
huzamosan futó barázdás keret, az egyik kereten aztán három háromszög áll,
egyik szélsőnek két belső oldala kettős ; fölöttük a háromszögek felé néző írá-
sos nagy E-betiihöz hasonló mustra és egy barázda, mely az E-nek domborodó

2IÓ

ARCH/EOLOGIAI ÉRTESÍTŐ.

vonalait a szög fölött köti össze ; ettől aztán jobbra és balra a másik keretből
egy-egy barázda fut indaszerüleg a végek felé és mindegyik egy spirális vonal
leírásával mintegy háromnegyed körös levelet formál, a melyben végződik ;
alattuk egy-egy négyoldalú mező van, a melyek egészen barázdáltak, a többi
rész ellenben sima. Hosszúsága 13 3 cm., szélessége 2 2 cm.

A 793. sír földúlt volt, a 794. üres, a 795. ismét földúlt, a töredék-marad-
ványok szerint ezüsttárgyak voltak benne.

Bolygatták a 796. sírt is a tetem ágyéka körül és alább mint azt a ren-
detlenül talált csontok és faragott csont-töredékek mutatták ; mindamellett a

vállon és az ágyék táján néhány darab
érdekesebb ezüst és bronztárgyat talál-
tam, melyekből két darabot rajzban is
bemutathatok ritkább díszítéseiknél
fogva.

I. Ezüst övdísz, alakja négyzet-
idomú nagyon gyengén behajló oldal-
élekkel és aláhajló peremmel ellátva, a barázdával kereteit mezőn aztán ugyan-
olyan vésett szalagfonadék fordúl elő, a milyen sírmezőnk 94. és 120. sírjaiban
talált hasonnemű tárgyakon látható. 2 darab fordúlt elő s mindegyik alúl fülek-
kel volt fölszerelve, hogy az övre fölerősíthessék őket.

2. Vállkapocs, két darab fordúlt elő, alakjuk a szokott téglalapidom, alá-
hajló peremmel és alúl mindkét oldalon kétszer derékszögben meghajtott és
visszahajló szabad végével hozzáforrasztott pálczával ellátva ; ez a rajzon nincs
föltűntetve, mert levált róla ; a mező díszített, így láthatunk mindjárt a pere-
men gyöngysorhoz hasonló gömböcskéket, ilyen húzódik hosszában a mező
közepén is, melyek között aztán az ékiráshoz hasonló, egymásba fonodó mus-
trák vannak. Préselt ezüstdarabok ; egyik ép, a másik hiányos ; pálczájuk bronz-
ból való.

Egyéb tárgyak : bronzcsat, négyszögletes kerete kerülékalakú, nyelve
bronz, teste két visszahajtott lemezből áll, mindegyiken egy-egy szeggel ; két
darab köralakban hajtott bronz fülönfüggő, egész hosszában haránt barázdák-
kal és bordákkal tagozva ; csüngő nem fordúlt elő rajtuk.

797. sírban két tetem ; egyik mellett lapos, kerek orsót és nagyon egy-
szerű gyöngyös fülönfüggőt leltem, köralakban meghajtott hengeres bronz-
huzalból.

A 798. sírban gyermektetem volt, üres ; szegény volt a 798. is. A 800. sír
kelet-nyugati irányban feküdt, fejjel nyugaton, üres. Ez volt az ősmagyar sírok
közöl legbeljebb a temető bensejében annak nyugati felén.

A szülői szeretetnek kiváló jelenségei gyanánt tűnnek föl azok az apró-
lékos, ép és törött bronztárgyak, melyek a 801. gyermek-sírban fordúltak elő,
valószínű, hogy azok játéktárgyai vagy ilyennek részei voltak. így találtam
benne két darab római rézpénzt ; egyik II. Constantiustól, a másik I. Valen-
tinianustól származik ; S-alakú, két vége felé fokozatosan vékonyodó bronztár-
gyat ; két darab római fibulának négy töredékét, még pedig T-alakú fibula
gombos végeiből két darabot, egy törött tekercses fibula-testet és különálló

EMLÉKEK KS LELETEK.

217

tűt; továbbá sokszögletű fejjel díszített bronzszeget és egy lapított szárú foga-
zott végű bronzpálczát.

A következő 802. sírban a tetemet a fejtöl kezdve egészen a medenczéig
földúlták, a többi rész épségben feküdt ; az épen maradt testrészek mellett
különféle tárgyakat találtam, még pedig a medenczén több faragott csontot,
kapcsot és páros szíjvéget ; a balczombcsont alatt a rajzban föltűntetett mus-
trákkal ellátott törött csontlemezt és egy pár bronzpántot ; a térdek fölött egy-
egy küllős karikát s a bal mellett még ezüst hüvelytokot és rövid kardtöre-
déket ; a lábfejek mellett négy darab törött korcsolyaidomú faragott csontot
és vasvésőt. Ezekből a következő tárgyak vannak rajzban föltűntetve.

1. Kettős bronzkarika, szárai háromélűek és eziistözöttek, ilyenek a kül-
lők is, melyek a karikákat összekötik ; a belső karika alján aztán hozzáforrasz-
tott kerek bronzlemez látható, mely a nyílást elzárja, rajta kétszer derékszög-
ben megtört bronzpálczával, mely alapúi szolgált egy különböző fémekből, főleg
ólomból és czinkből összetett és rozettát föltűntető díszítésnek, mely a rajz
mintájáúl szolgáló példánynál nagymérvű oxidátió folytán teljesen megsemmi-
sült, a másik darabon azonban eléggé jól kivehető. Ilyenek eddig a szarmata
sírokban mint nálunk a 194. sírban, rendesen a mellen szoktak előfordúlni ;
ez az első eset, hogy a térdek fölött közvetetlenül és avar sírban találtam őket ;
czéljuk hasonló lehetett a mellen előfordúló példányához, csakhogy itt a lába-
kat övező szíjakat erősíthették reájok.

2. Gyengén hajolt ivű csontlemez, törött, rajta sima léczkeret és harán-
tosan futó bordák által alkotott öt mező, minden mezőben aztán váltakozva
álló és kettős barázdával közbefogott bordadísz, melynek egyenes alsó szára
derékszögben megtörve, érinti a keretet, kisérve mélyített aljú nagy L-betű-
höz hasonló mustrával, másik vége pedig majdnem félkörös ívben hajolva a
mezőn végződik ; előtte és mögötte egy-egy széles barázdával határolt körös
dísz, benne gödör fordúl elő, Előfordúlási körülményéből és alakjából követ-
keztetve, valószínűleg a kard egyik szíjának díszítésére szolgált, arra volt reá-
erősítve.

Egyéb mellékletek: ép és törött szíjvég kettős ezüstlemezből, egy fölső
párkányos és alsó sima egyenesből, melyeknek hosszoldalai egyenesek, ilyen a
hüvelytok széle is, szabad vége pedig félkörben végződik ; a hüvelytok sze-

ARCH/EOI.OGIAI ÉRTESÍTŐ.

gélye kívül kétszer barázdált fémpánttal van megerősítve, rajta szeg ; dísz a
mezőn nem fordul elő. Hossza r8 cm. Kardtöredék, csak a vége maradt meg,
mely 7*5 cm. hosszú, ezüstlemezből készült, végén karimás vaslemezzel zárt
hüvelytokban foglalt helyet ; a kardhüvely egyéb része romlandó anyagból
állván, teljesen elpusztult. A hüvelytok teljesen sima, dísz nincs rajta.

Pántok, kétszer derékszögben meghajtott és végükön bronzlemezekkel
megerősített bronzpálczikák, valószínűleg a kard szíjainak összetűzésére szol-
gáltak.

Véső, finomabb fajtabéli, 11 cm. hosszú, a miből 4 cm. a pengére esik;
szára tüskésformájú.

Vaskapocs, horogalakú, rhombidomú fülecskével ellátva.

Csat vasból, törött, valószínűleg négyszögletű volt. Nagyobb ezüst lemez-
töredék, valószínűleg a nagy szíjvégnek része, dísz nincs rajta.

A 803. sír földúlt, benne csupán korongon készült törött pohár volt a
melléklet.

A 804. öreg ember sírja, benne az ágyék körül két gombot, vascsatot

hüvelytokja is, a melyen csupán a szeg foglal helyet ; a tárgy többi részén
a mezőn fölül másfélszer hajtó inda látható, a mely középen egy virágban
végződő oldalhajtás kibocsátása után mindkét végén egy-egy virágban végző-
dik. A tárgy öntése kevésbbé sikerült, rajza elmosódott. 2 — 3. Bronzgombok
köralakúak, pereméjük ép és kissé kiemelkedve köríti a mezőt, a melyen két
szeget, virágban végződő indákat, közben dudorokat és háromszögű kiemelke-
déseket, szélrül ferdén hajló pálczatagokat különböztethetünk meg. A 3.-nak
rajza elől és oldalnézetben tünteti föl tárgyunkat, így láthatjuk a szíjvéget is.

Csat, törött, négyszögalakú.

A 805. gyermek-sírban a tetem ujján egyszerű, nyílt bronzgyűrű ; a 806.
öreg férfi sírban : három darab háromélű tüskésszárú nyílcsúcs ; tüzet csiholó,
kerülékalakú aczél, törött, egyik visszahajló szára hiányzik ; két darab minden
külső díszt nélkülöző faragott csontlemez és kerülékformájú, elég vastag vas-
lemez, melynek aljából két szeg áll ki, valószínűleg szíjak összetűzésére szol-
gált. Hasonló példány avar régiségekkel egyetemben Törökkanizsán fordúlt elő
(1. Arch. Értesítő 20, kt. 117. lap 8. a. és b. ábrát).

A 807. sírban fiatal leány-tetem feküdt, tartalma: különböző színű sárga
barna, zöld és fekete, gömbölyű és dinnyemagidomú üvegnyakgyöngyök, melyek
között a sárgák többnyire elmállottak ; karjain egy-egy bronzkarperecz ; egyik
rendes és nyilt, rajta dísz nincs, a másik zárt és nem egyéb, mint össze-vissza-
görbített ezüstözött drót, melyet a szülői szeretetnek találékonysága alakított
át gyorsan, de nem ügyesen karpereczczé, olyan formán, hogy a huzal szárait

és egy darab szíj véget talál-
tam ; a gombok és szíjvég
díszítettek, mint azt rajzaik
mutatják.

1. Bronzszí jvég egy da-

804 sír. 2/; n.

rabban öntve, alsó lapja si-
ma, ilyen egyenes oldalélű

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

219

többszörösen egymás köré csavarta ; végre a női síroknak elmaradhatatlan
kelléke, a lapos, kerek orsó egészítette ki a leletet.

A 808. női sírnak melléklete két darab kígyós bronzgyürű ; egyik hen-
geres szárú és másfélszer csavarodik tengelye körül, a másik majdnem úgy
görbül tengelye körül, mint az előbbi, de abban eltér tőle. hogy hengeres
szára egyik végén ellapul, kerülékalakot ölt és hátúi két-két oldalbevágással
némileg kigyófejet példáz, legalább ahhoz hasonlítható legjobban. Más tárgy
után hiába kutattam a sírban, egyebet nem találtam.

A 809. női sír üres, teljesen szegény volt a 810. férfi-sír is. A 811. gyer-
mek-sírban a csontok körül nagyon sok széntcrmeléket találtam.

A 812. öreg férfi-sírban a fej halántéka táján egy darab bronz fülönfüg-
gőt, ágyéka körül két darab törött övdíszt (rajzzal), négy darab bronzpitykét,
egy darab ép kicsiny és egy darab törött nagy szíjvéget, kést
és vascsatot, a lábak mellett egy-egy nyílcsúcsot találtam ; a
csat és nyílcsúcsok teljesen átrozsdásodva, darabokra hulltak,
de a részekből annyit ki lehetett venni, hogy a szokott formájúak
voltak, tüskésszárral és háromélü pengével. A késpenge egye-
nes, io'5 cm. hosszú és 2 cm. széles. A négy darab bronzpityke
háromféle nagyságban fordúl elő ; belőlük három darab tégla-
lapidomú, egy darab négyzetet formál, rajtuk két nyílás vagy két szeg, melyek
alúl bronzlemezekkel vannak megerősítve.

Az ép kis szíjvég két bronzlemezből áll, egy alsó egyenes és fölső pár-
kányos lemezből, alakja, még pedig külső szabad vége hegyes szöget formál,
a többi oldal egyenes, rajta a hüvely tokon kerek nyílás, a szeg helye ; dísz a
mezőn nincs, teljesen sima. Ilyen lehetett a nagy szíjvég is, mint azt a meg-
maradt alsó lemez mutatja.

A rajzban föltüntetett övdísz bronzlemezből készült, egyik oldalán némi
hiányossággal; alakja négyzetidomú, széle aláhajlik s peremet alkot, rajta a
barázdával kereteit mezőn a sarkok táján egy-egy tojásalakú kiemelkedés,
a melyet szalagok kötnek össze, a szalagok között dudorok, melyek majd egye-
nesek, majd kissé görbülnek; középen négyzetidomú síklap látható, a melyet
barázda határol minden oldalról. Préselt; szalagfonadéka nem sokban tér el
temetőnk 310 sírjában talált övdísz mustrájától.

(L. Arch. Ért. 24. kt., 25. 1.)

Érdekes mellékletei voltak a 813. női
sírnak; a két ábrával föltüntetett fülönfüggőn
és karpereczeken kívül találtam benne gyújtó
nyílcsúcsot és faragott csontlemezeket, két olyan
tárgyat, a milyen nem szokott a női sírokban
előfordulni.

1. Gyöngyös fülönfüggő, bronzhuzalból
készült hengeres szára köralakban hajlik, alsó
végén gyűrűs pánttal, hurokban végződő csön-
gőjén kúpidomú fémhenger, alatta áttetsző ké-
kes üveggyöngy és négy rovátkos karika, nre-

12. sír. 2/j n.

2 20

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

lyek a gyöngy és köpü érintkezési lapjain s azok végein fordulnak elő. —
2. Nyilt karperecz hengeres bronzhuzalból, szára végig egyforma vastag
és két tompa végéhez közel vagy harántosan barázdált (a rajzon csak egyik
végén látszik), vagy teljesen sima, mint ez a másik példánynál látható. 2 drb
fordult elő.

Gyujtónyílcsúcs, szokott háromélű, levágott csúcscsal, lapjain egy-egy
kerek nyílással, tüskés szára hiányzik. Csontlemezek a szokott alakúak és
részint a lábfej mellett, részint az ágyék tájékán fordultak elő; dísz nincs a
törött darabokon.

814. sír üres; a 815. női sírban lapos kerek orsó, egyszerű gyöngyös
fülönfüggő, melynek szára négyélű és teljes köralakban hajlik, átmérője 2 cm.;
a 816. női sírban gyöngyös fülönfüggő, gyöngyös csüngője összetörött, ágyéká-
nak baloldalán két drb faragott csontlemez, csat (elporlott) és 18 cm. hosszú
és ir/j cm. széles pengéjű kés volt az összes melléklet.

Szegény volt a 817. férfisír is, a melyben nem volt más, mint a vállon
kapocs (csak az alsó pálczája maradt meg, teste megsemmisült), ágyékán két
darab hólyagos díszítéssel ellátott törött rozetta, indával díszített csontlemez
és q-betühöz hasonló, háromszeggel és kívül oldalperemmel összefűzött dupla-
lemezű ezüst tárgy, talán kapocsféle, lábánál törött, faragott csontlemezek,
korcsolyaidomúak.

A 818 — 824. sírok minden melléklet nélkül szűkölködtek, a 825-ikben is
csak két drb bronzlemezből készült rozetta volt, a melyeknek pereméjük füg-
gélyesen aláhajlik, rajtuk középen gombosfejű szeg és körü-
lötte ferde hajlású bordadísz sorakozik egymás után. Vala-
mivel érdekesebb volt a 826. női sír, a melyben a következő,
részben rajzokkal is föltüntetett tárgyakat találtam :

1. Gyöngyös fülönfüggőt, körben hajló hengeres bronz-
huzalból, alsó szára végén gyűrűpánttal, csüngőjén három fém-
karika alatt kékes színű üveggyöngy és fémhüvely foglal
helyet; 2. bronzlemezeket (2 drb), melyeknek idoma négy-
szögű laphoz hasonlítható, fölül s alul, még jobban kétoldalt
behajlásokkal és aláhajló peremmel ellátva, rajtok rovátkos
keretben két, x-es alakú, szintén rovátkolt borda, melyek
középen domború rhombidomot, fölül és alul pedig két-két
háromszöget, bennök egy-egy kerek nyilást zárnak be. Pré-
selt övdíszek, töröttek.

Egyéb, rajzban föl nem tüntetett mellékletek : Nagyobb opákgyöngy,
kívül hosszában futó barázdákkal; nyilt karikagyűrűk egészen egyszerű hen-
geres bronzhuzalból. 2 drb.

A 827. női sírnak tartalma : két drb nyégyélű, nyilt bronzkarperecz,
melynek tompán végződő szára, csúcsához közel, többszörösen haránt barázdált;
két drb teljesen egyszerű, körös fülönfüggő és kettős kupidomú, nyomott orsó;
a 828. földúlt női sírban négy drb, 4'5 cm. hosszú ácskapocs, kés és egy drb
orsóidomú, átlátszó zöld üvegnyakgyongy; a 82,9. leánysírban 3 cm. átmérőjű
gyöngyös fülönfüggő hengeres bronzhuzalból, szára alsó végén gyűrűpánt,

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

221

csüngőjén három bordával díszített fémhüvely alatt barna gömbölyű üveg-
gyöngy és fémkarika.

Csinosabb karpereczeket (i. ábra), öt drb különféle alakú gyűrűt, ágyékán
bronzkarikát és egy nagyon egyszerű gyöngyös fülönfüggőt találtam a 830. női
sírban; a karpereczek négyélűek, nyíltak, lapjaik
egész hosszúságukban gödrösen pontozottak és
tompa végeikhez közel kétszer harántosan baráz-
dáltak; a gyűrűk egyike (2. ábra) lemezes szárú,
sima fölületű, nyílt, egymás fölé hajló szárakkal;
két drb kígyós formájú, egyik másfélszer, a másik
több mint kétszer hajlik a tengely körül, bronz-
huzalból készült száruk vagy hengeres, vagy gyen-
gén lapított; más két drb gyűrű egyszerű, nyílt
összeérő hengeres bronzszárakkal.

Az egyszerű fülönfüggőnek körben hajló
szára négyélű, csüngőjén fémkarika, alatta kicsiny
barna üveggyöngy. Bronzkarika, átmérője 2"j cm.

Egészen új mustrázatú tárgyakat találtam,

831. férfisírban; melyben két félhold- és négy drb négyzetidomú övdísz, egy drb
törött csinos rozetta, melldísz, két drb gyűrű, szíjvég, csat, kalaposfejű szeg és kés

831. sír. 2/3 n.

fordultak elő. A rajzokból az 1. ábra melldíszt ábrázol, mely a fülén látható
két nyíláson áthúzott s a nyak körül vont szalagon csüngött a mellre le.
'Anyaga ólom.

2. Szíj vég, törött, kettős lemezből, egy fölső ezüstözött peremes és alsó
egyenes bronzlemezből, rajta szeg és alatta a tárgy hossztengelyét követő
borda, mely két mezőre osztja a fölületet, mindegyiken szabálytalan domború
idomokkal, melyek majd pálczát, háromszögű domborodást, majd görbe vonalat
vagy D betűhöz hasonló rajzolatokat írnak le.

3. Rozetta, törött, gyengén aláhajló és barázdákkal szaggatott perem-
mel, mellette körös barázdával és bordával, ilyenek övezik a középen álló fél-
gömbszerű kiemelkedést is, melyek között aztán czikczakosan futó bordák
vannak és háromszögű mélyedéseket határolnak. Préselt ezüstözött bronzlemez.
1 drb fordult elő.

mint a rajzok mutatják, a

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

4. Félholdidomú ezüstözött bronzlemez, rajta dombornan peremés sze-
gélyzettel párhuzamosan futó széles barázda. 2 drb.

5. Vascsat, ép, hosszúkás négyszögű alakkal.

6. Nyílt gyűrű hengeres bronzhuzalból. 2 drb.

7. Övdísz, négyzetalakú, vékony, peremés oldalai középen ívesen hajol-
nak, alján bronzhuzalból alkotott és hozzáforrasztott fülekkel ; dísz nincs rajta.
4 darab.

8. Kalaposfejű bronzszeg, mely a rozettához volt forrasztva. 1 drb. A sír-
ban előkerült kés törött.

A következő 832. sír, üres; a 833. sír földúlt, benne két drb törött szíj-
véget, egy drb övdíszt, egy drb pitykét és a lábak mellett ismeretlen rendel-
tetésű ólomtárgyat hagytak hátra
a földulók. Rajzaik balról jobbra
haladva : Ólomtárgy, ismeretlen
rendeltetésű, nagyjában lándzsa-
idomú, két oldalt és hegyes vé-
génél vályúsán csatornás, elől
és hátul kiálló peremével öve-
zett bemélyedéssel. Törött. Pityke,
lantalakú és áttört, rajta barázda
és három félkörös nyúlvány, ben-
nök kerek nyílás, a szegek helyei.
(L. Hampel, A régibb középkor
emlékei Magyarhonban CL t. 7. ábra). Törött szíjvég, sima hüvelytokján szeg,
a sima léczkerettel határolt mezőn virágos inda ; téglalapidomú áttört övdísz
griffel díszítve, szárnya egyszerű, fordított s-alakú inda. Ezüstözött bronz.

A 834. gyermeksír, üres, a 835. szintén gyermeksír, benne a rendesen
fekvő tetem fölött teljesen kifejlett nagy emberkoponya feküdt; mellette nem
volt más, mint korongon készült pohár.

A 836. férfisírban találtam gyűrűt, vascsatot, kést, három drb tűzkövet
és tüzet csiholó aczélt, melynek szárai nemcsak visszahajlanak, mint eddig
talált példányainknál láttuk, hanem össze is érnek és körös tagban végződnek.
A kés i8'4 cm. hosszú, a miből a teljesen ép, egyenes hátú pengére, melynek
éle ívesen hajlik, 15 cm. esik. A hengeres szárú vaskarika 6 cm. átmérőjű, a
megnyúlt négyszögletű vascsat ép és 4‘8 cm. hosszú. A gyűrű egyszerű,
nyílt, hengeres bronzhuzalból.

A 837. férfisír tartalma : két drb tűzkő, Nagy-Constantinus-féle rézpénz,
leveles indával díszített törött csontlemez, törött rozetta és ezüstözött bronz-
lemezből készített szíjvég-töredék, rajta szalagfonadékkal. Préselt. Mind az
ágyék tájáról való.

A következő férfisír (838.) 208 cm. mély s egyike volt sírmezőnk tartal-
masabb sírjainak, melyben főleg az övét díszítette nagyon sok és érdekes tárgy,
mint azokat részben rajzaink is mutatják. Lássuk előbb a rajzban föltüntetett
tárgyakat, melyek közöl nagyságával legjobban kiválik a nagy szíjvég (1),
melynek mind mellső, mind hátsó lapja látható a rajzon, érdekes mustrázatá-

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

223

val együtt; az egész egy darabból áll, melynek oldaléléi nagyon kevéssé hajol-
nak középen befelé, szabad vége majdnem körívet ír le, hüvelytokján, széléhez
közel, kiálló nyúlványokkal, melyekben szegek foglalnak helyet; a sima lécz-
kerettel határolt, mélyített hüvelytok mezeje teljesen sima mindkét oldalon;
ellenben a tárgynak többi részén a szokásos indamustra szerepel, de kétféle
változatban; egyik oldalon az inda négyszer hajlik föl s alá és minden völgye-
lésbe egy nagy körös levelet és egy oldalágat bocsát, mely végén szintén
levélben végződik, közben a bimbót jelképező dudorral, ilyen két dudor van
a hüvelytok mellett is a sarkokon; másik felén az inda három völgyelést
képez, mindegyikben virágban végződő leveles ág s ennek hónaljában három
gömböcs, csak a hüvelytok közelében visszahajló kétszirmú virágág hónaljá-
ban van négy. Ezüstözött bronz.

2. Szívalakú bronzpityke két leveles indával képezve, a külső inda alján
kétoldalt sűrű lombozat, rajta három szeg, melyek a csúcsok táján foglalnak
helyet. Ezüstözött 3 drb fordult elő az ágyék táján.

3. Lantidomú bronzpityke, két szélén leveles indával, közben egy-egy
szeget utánzó mustrával, rajta két szeggel. Egy drb került elő az ágyék tájáról

4. Bronzcsat, ezüstözött, nyelvtartója keriilékalakú, elől két, barázdát
határoló bordával, melybe a csat bronz nyelve simul bele; különálló teste
paizsidomú, rajta sima és csipkés léczkeretben középen inda látható, mely
alul s fölül (fönt kétszer) elágazik, szárán gyűrűket utánzó csomókkal, a cso-
mók közti szártagból aztán kétoldalt egy-egy kis kocsány indul ki, melyek
három szirmú virágban, középen dudorral, végződnek; ezek töltik ki a tért,
melyen négy kisebb-nagyobb áttörés és három szeg fordul elő. Csatunk inda-
diszítéséhez hasonló mustra egyik szegedöthalmi kapcson jött elő. (L. Ham-
pel J., A régibb középkor emlékei Magyarhonban. (I. kt. LXX1I. t. 5. ábra).

224

ARCH/EOLOGIA1 ÉRTESÍTŐ.

5. Leveles indával díszített csontlemez nem ezen, hanem a 817. sírból
származik.

Egyéb rajzban föl nem tüntetett tárgyak :

Téglalapalakú övdíszek, mind csuklósak és áttörtek, kisebbik tagjukon
két áttörés és ismételve kétfelé ágazó inda, a nagyobbik tagon griff, melynek
szárnya hiányzik. Ezüstözött bronz. Hét darab fordult elő, kettőnek kisebbik
tagja hiányzik.

Kisebb bronzszíjvégek (három példány) egy darabban öntve, rajtok a
hüvelytokon középen inda, mely két ferdén aláhajló és félkörívet leíró ágra
oszlik, mindegyik ág ismét két-két levélben végződik; az inda szárán szeg; a
a tárgy többi részén a sima léczkerettel határolt mezőn ismét inda látható,
mely háromszor hajlik föl s alá s a mélyedésekbe mindenütt két, kisebb-
nagyobb levelet bocsát. Ezüstözött bronzok és áttörtek. Övpánt, piskóta alakú,
szára középen korongszerüleg kiszélesedik, benne kalaposfejü szeg, a többi
rész domború és sima, kevésbbé éles gerinczháttal. Ezüstözött bronz, öntött.
Vascsat, törött, négyszögalakú.

Szorító pánt, rendes formájú, kétszer derékszögben megtört lemezből, a
végekhez közel két- két szeggel. Anyaga ezüstözött bronz; dísz nincs rajta.

Nyilcsúcsok (két drb), egyik ép, három taréjú és tüskés szárú, a másik
csonka, csak tüskés szára van meg.

A következő 839- — 843. sírok üresek, a 844. női sír tartalma : két drb
fülönfüggő, nyolcz drb különböző alakú, zöld, kék, barna és fekete üveg nyak-
gyöngy, öt drb bronzgyűrű, egy drb karperecz és kés. A gyűrűk közöl egyik
(1. ábra) gyengén lapított szárú, nyílt, kissé kiszélese-
dett végein körös nyílásokkal.

2. Kígyós gyűrű, a tengely körül több mint két-
szer csavarodó bronzhuzalból.

A többi három gyűrű közül egy drb zárt, egy
nyílt összeérő szárakkal s egy drb törött.

A sírban talált s hengeres bronzhuzalból köralakulag hajlott fülönfüggők
átmérője 3'3 cm., száruk alsó végén gyűrűs fémpánttal; csüngőjük hossza 27 cm.
és két fémköpű közé foglalt üveggyöngyből áll, a köpűk szélein bordás karima.
A hengeres bronzhuzalból készített karperecz nyílt és szára végig egyforma
vastag; dísz nincs rajta.

A 845. sírban nem volt más, mint négyhasábú kék üveggyöngy és három
egymásköré csavart huzalból álló fülönfüggő, rajta egymáshoz közel két gyűrűs
pánt, a melyek között valószínűleg a függő csüngőjének tartó szára foglalt
helyet; a csüngő elveszett. A bronzfüggőnek átmérője 3 cm.

A következő sírok mind a sírmező keleti széléből valók, s itt haladtam
tovább éjszakról délfelé.

A 846. sírban férfi- és női tetem; a női tetem mellett több mállott
sárga és néhány barna gömbölyű üveggyöngy és egészen egyszerű, körben
hajló bronz fülönfüggő; a férfitetem mellett kapocs, két drb szíjvég és egy drb
pityke (rajzokkal).

1. Vállkapocs bronzlemezből, nagyjában megnyúlt téglaidomú, melynek

844. sír. 2/} n.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

22Í

846. sír. 21 3 n.

hosszabb oldalai középen ívesen befelé hajolnak, a rövidek egészen egyenesek,
rajta két sorban váltakozva álló háromszög-sorozat, alsó felén bronzpálczika,
mely középen és két vége felé két-
szer derékszögben hajlik meg.

2. Szíjvég egy darabban ön-
tött bronzból, melynek hosszabb
oldaléléi kissé ívesen hajolnak be-
felé, szabad vége szöget alkot, hüvely-
széle ellenben egyenes; alsó lapja
teljesen sima; fölül ellenben a sima
léczkerettel határolt hüvelytok me-
zején szeg és négy, domború felük-
kel egymásfelé néző félholdacska, két ilyen félkörös, középen közös bordával
határolt, mélyített aljú lemez-sor tölti ki a szíj vég többi részét, a sima lécz-
kerettel határolt mezőt is, melyek két sorban pikkely módjára fedik egymást.
Hasonló mustrával találkoztunk sírmezőnk 270. és 470. sírjában talált csuklós
bronzkapcsokon. Öntött.

3. Elég vastag bronzpálczából készített, V-alakú pityke, fölül barázdát
határoló két bordával, melyek az alsó körös végen hurkot alkotnak és mind-
egyik körös végen egy-egy szeggel. Öntött.

A 847. sír üres, a 848. férfisír tartalma (rajzokkal):

1. Vasfokos, pengéje megnyúlt háromszögalakú, ívesen hajló éllel, háta
is hajlik némileg, míg alsó oldala egészen egyenes; nyílása kerek s a mi föl-

848. sír. 2/5 n.

tűnő ritkaság, nyílásának nincs fölül és alul tovább folytatódó karimás hüvelye,
mint volt többi példányainknál vagy egyéb daraboknál, melyeket az országban
másutt találtak; foka megnyúlt, négyoldalú és tompán végződik. Ép, az ágyék
baloldalán feküdt.

2 — 3. Csuklós övdíszek, egyik példányunkon a kisebbik tag hiányzott,
alakjuk téglalapidomú sima léczkerettel, benne a sarkokon egy-egy szeggel,

Arch. Értesítő. 1908. 3. füzet.

22b

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

az áttört mezőn griff, hátán különös idomú szárnynyal; a kisebbik tagon
nagyon csinos mustra, két félkörös sziromlevél között fürtös fémgyöngydísz.

4. Bronzcsat, nyelvtartó kerete megnyúlt, négyszögű, rajta bronznyelv;
különálló teste visszahajlott bronzlemezből áll és ötszögalakú, rajta három
szeg. A 4. a. rajz oldalnézetben tünteti fel a tárgyat.

5. Szorító pánt, rendes formájú, külső fölületén két sorban álló félkörös
bemélyedéseket alkotó díszítéssel.

A 849. sír földúlt, benne hengeres bronzhuzalból köralakúlag hajlott
fülönfüggő, törött.

A 850. gyermeksírban a gyermek koponyáján köröskörül koszorút alkotó
finom lemezeknek némi nyomai, ezek mind porrá váltak, teljesen megsemmi-
sültek. Ez az első eset, hogy ilyen diadémféle fejdísz előfordult sírmezőnkön,
alább találkozunk egy másik esettel is a 861. sírban.

A 851. gyermeksírban egyszerű, gyöngyös fülönfüggő bronzhuzalból, a
852. gyermeksír üres, a 853. földúlt, a 854. magas termetű férfisírban tűzkő,
a 855-ben két koponya és egy tetem, hasonló jelenséggel találkoztam a 856.
sírban is. A 857. földúlt. Néhány csinos drb volt a 858. női sírban, úgymint

két drb karperecz (1. ábra), egy drb övdísz (2. ábra),
kígyós gyűrű és bronzcsat.

1. Karperecz, nyílt, szára belül némileg
lapított, kívül domború, rajta három soros göd-
röcske-dísz.

7. Félholdidomú bronzövdísz, áttört, külső
oldala ép, a belső szöget képez, a szögletben
háromszögalakú kis nyulványnyal, ilyen látható
szemben is; kétoldalt ellenben egymással szemben
álló, S-idomú bordák állanak némileg ferdén a
keretek között; a tárgyon három szeg, illetőleg annak nyoma; kettő alul a
sarkok táján, egy pedig, illetőleg annak körös nyílása a tárgy legfölső görbüle-
tén, a csücske mögött, a mi a rajzon nincs föltüntetve. Öntött bronzdarab,
egy fordult elő az ágyék táján.

Bronzcsat, nyelvtartójának alsó szára egyenes a többi kerülékalakban
hajlik, nyelve hiányzik. Hasonló látható a keszthelyi sírletetek között. (Ham-
pel J. A régibb középkor. 1 kt. CVII. t. 4. ábrája alatt). Kígyós gyűrű vékony
bronzhuzalból, szára másfélszer görbül a tengely körül. Volt a sírban kés is,
de teljesen elpusztult.

A 859. férfisírban leltem az ágyékon törött vaskarikát és bal kezeujján
két drb nyílt gyűrűt, melyek négy élű bronzhuzalból készültek.

Tartalmasabb volt a 860. férfisír (rajzokkal).

1. Bronzcsat, teste és kerete egydarabban öntve, a keret megnyúlt négy-
szögalakú, alsó oldala közepén az összerozsdásodott és megsemmisült vasnyelv-
nek némi maradványa látható; a testen három szeg és két, ellentétesen álló
S-alakú indadísz, melyek alul körös nyílást (áttörést) körülfogó kacsban vég-
ződnek. Gyakori öntött darab, temetőnkben előfordult a 232. és 431. sírmellék-
letek között és másutt is.

EMLÉKEK ÉS LELETEK

227

2 — 3. Csuklós övdísz, nagyobbik tagján sima léczkerettel határolt, áttört
mezőn szárnyatlan griff s a sarkokon egy-egy bronzszeg; a kisebbiken ismé-
telve kétfelé ágazó inda, melynek két belső hajlása egymással egyesülve, tojás-
dadalakú 'nyílást keretei be, külső részei ellenben újra elágazva körtagban,
benne gödröcskével, végződnek. Két drb volt a tetem ágyéka táján. Ezüstö-
zöttek.

4. Övpánt, piskótaalakú, középtagja korongformát képez, a melyben fejes
szeg foglal helyet, kétoldalt a sima léczkerettel határolt mezőn ferdén álló
bordák és barázdák váltakoznak egymással. Öntött bronzdarab az ágyék tájáról.

860. sír. -7; n.

5. Bronzkapocs, félátmetszetű négyszögletes szárán hat harántosan futó
borda, kettő a közép tájon és kettő-kettő a végek táján; a bordák gyengén
barázdáltak. Öntött bronz a váll tájáról. Az aljához forrasztott pálcza meg-
semmisült.

6. Pityke, téglalapidomú vékony bronzlemezből, ép oldalélekkel, rajta
két szeggel, illetőleg annak helyét jelző kerek nyilással.

Egyéb mellékletek a sírban : nyílt gyűrű hengeres ezüsthuzalból, két drb
tűzkő és két drb nyilcsúcs, egyik épebb darab tüskésszárú és háromélű, a
másiknak csak tüskés szára maradt meg roncsolt állapotban; vasszeg, mely a
fakoporsó mellett tesz bizonyságot.

Nagyon érdekesnek mutatkozott a 861. fiatal leánysír, mint már fönnebb
jeleztem, a melyben a kiemelt és a múzeumba helyezett koponyán köröskörül
keskeny sávhan föltűnt zöld rozsda arra engedett következtetni, hogy tetemünk
fején diadémet viselt. Valóban, minden jel arra mutatott.

A dunapataji aranykapcson előforduló domború férfifőkön látható díszí-
tésből eddig is tudtuk, hogy diadémnek hordása a római korszak után nem
volt szokatlan jelenség a régibb középkorbeli népeknél, melyek területünket
lakták; nem ismeretlen mint pártadísz ma sem a fiatal leányoknál. Ilyen párta-
féle dísz ékesítette jelen esetben is a fejet, mint azt a fej körül keskeny sáv-
ban fönmaradt és megszenesedett, porrá vált réteg jelezte, s ez aligha volt
más, mint bőrből vágott szalag, a melyre aztán nagyon vékony bronzlemeze-
ket varrtak, még pedig keresztben állva, mint azt alkalmam volt a jelen eset-

228

ARCHjEOLOGAI értesítő.

ben tapasztalni a koponya alatt, a hol a megmentett, teljesen ép darab hosszá-
ban állt, míg a szalagszerű sáv a tej körül keresztben futott; a többi lemezke,
bár a legnagyobb óvatossággal jártam el a kiemelésnél, agyon rozsdásodva,
teljesen tönkrement.

A megmentett példányunk megnyúlt téglalapalakú és peremés, két kes-
keny oldalélé egyenes, a két hosszabbik oldala azonban középen gyengén
ívesen kidomborodik, rajta a keskeny oldalak közepén egy-egy kis nyílással,
a melyekkel az övre erősítették. Díszítése egyezik más rokon lemezkék mustrá-
zatával, melyek az ágyékövön szoktak néha előfordulni; itt is a peremés keret
köröskörül bordázott, barázdált az X-alakban egymást keresztező két borda is,
mely a mezőn látható és a gyengén kidomborodó kerettel együtt, különféle
sima domború mezőket fog körül, így a hegyes szögek előtt megnyúlt három-
szögalakú lapokat, a tompa szögek előtt tojásdadidomúakat. Préselt, hossza
2'2 cm., szélessége i cm.

Egyéb mellékletek: gyöngyös fülönfüggő köralakban meghajtott hen-
geres bronzhuzalból, szára alsó végén gyűrűpánttal, csüngője két szélén fém-
pánttal erősített köpüvel, alatta borsónagyságú, gömbölyű barna üveggyöngy-
gyei; néhány zöld és barnával kevert sok mállott sárga opák nyaknyöngy ;
két drb négyélű s lapjain egész hosszában gödrösen pontozott nyílt karperecz,
melyeknek szárát, végéhez közel, két-két haránt barázda díszíti. Hasonlók vol-
tak sírmezőnk 830. női sírjában, rajzban bemutatva.

A 862. férfisírban nem volt más, mint darabokra törött vascsat s ama
bronzövdísz, melynek rajzát itt bemutathatom s a melyen sima léczkerettel
határolt, áttört mezőn nagyon idomtalan, eltorzított szár-
nyatlan griffet láthatunk a szokott helyzetben. Ez már a
14. sír, melyben griffes mustra előfordult sírmezőnkön.

Földult volt a 863. sír, ilyen a 864. női sír is, a
melyben köralakban hajtott hengeres bronzhuzalból készült,
törött gyöngyös fülönfüggők és hengeres szárú, nyílt bronz-
karpereczek fordultak elő; dísz nincs rajtok. A 865. női sír tartalma: három
darab egyszerű, részben egymásra hajló szárral biró, nyílt bronzgyűrű, kerülék-
idomú bronzcsat és lapos kerek orsó. Föltűnő, a gyűrűknek gyakori előfordu-
lása a temetőnek ezen a részén, még a szegény sírokban is.

A 866. női sírban csonkakúpidomú orsót, vékony bronzhuzalból kör-
alakúlag hajtott gyöngyös fülönfüggőt és egyszerű nyílt bronzgyűrűt találtam;
keveset leltem a 867. férfisírban is, csupán négyszögletű vascsatot, tűzkövet,
törött kést s amaz eszközt (rajz), melyet nagyságánál — 36*5 cm. hosszú —
nem is nevezhetünk egyszerű késnek, hanem vagy rövid kardnak vagy vadász-
késnek; pengéje három darabra törött, egyenes, egyélű és hegyes csúcsú s
mint a nyomok mutatják, fával volt burkolva; hossza 24 cm., nyele I2'5 cm.,

862. sír. 2/ 3 n.

867. sír. 1/3 n.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

229

összesen 36 ' 5 cm. A 868. sír 165 cm. mély s a benne fekvő öreg ember teteme
172 cm. hosszú volt; melléklete következő : ezüst övdísz, kis és nagy ezüst-
szíjvég, ezüst pityke, gyűrű, nyilcsúcs, kés és két drb tönkrement csat. Az
övdísz, törött, négyzetidomú, középen behajló peremés oldalakkal, alul füles
nyúlványokkal, dísz nincs rajta. Két darab volt, mint a töredékek mutatják, a
a sírban az ágyék táján. Kis ezüstszíjvég, két lemezből, egy alsó egyenes és
felső peremés lemezből van összetéve, hüvelytokja szélén pánt, mellette
középen szeg, dísz nincs rajta; törött. Nagy ezüstszíjvég, törött, áll két egye-
nes lemezből, melyeket oldalpánt tartott össze, a hüvelytok szegélyzetén fém-
szalag, mellette szeg, a többi rész, a mező egészen sima. Ezüstpityke, Y-alakú
lemezből, rajta három, fémlemezkével megerősített szeg. Ezüstgyűrű, egyszerű
nyílt karika, vékony ezüsthuzalból. A nyílcsúcs háromélű és tüskésszárú, a kés
egyenes és pengéje 15 cm. hosszú. A 869. sírban csecsemő, benne durva
pohár, a 870. földúlt női sírban három drb
gerezdek felületű kék üvegnyakgyöngy, a követ-
kezőben sok mállott sárga opákgyöngy, ágyékán
vaskarika (törött) és kerülékidomú bronzcsat
volt a melléklet.

Érdekesebb tárgyakat (rajzokkal) találtam
a 872. női tetem mellett, nevezetesen karneollal
díszített fejes és egy egyszerű karikagyűrűt,
két drb nyílt bronzkarpereczet és néhány barna
gömbölyű üveggyöngygyei kevert sárga opák-
féléket, melyek legnagyobb részben megsemmi-
sültek. Fejes gyűrű bronzból, kerete kettős, a
külső vastagabb sima léczből áll, a belső leme-
zes, mely külső szélével szépen rásimul a kőre, körben hajló szára szalagidomú.
Ilyen szalagidomú a másik egyszerű karikagyűrű is.

Karpereczek nyíltak, száruk belül meglehetősen lapos, kívül gyengén
domború, gyengén ívelt végekkel; dísz nincs rajtuk.

A következő 873 — 876. sírok többnyire földúltak, üresek, a 877. férfisír
tartalma : a váll táján két drb háromélű, tüskésszárú nyilcsúcs-, egyik meg-
semmisült; ágyéka táján két drb
ezüstlemezzel takart ólomgomb,
ezüstszíjvég (rajzzal) és tűzkő.

Az ezüstlemezzel takart
ólomgombok egyike fönmaradt,
kerek alakú és sima fölületű, a
másik szívformájú volt és fölü-
letét középen lemez közé foglalt és fémkarikával megerősített barna üveg-
gyöngy díszítette, mint azt a fönmaradt rész bizonyítja; a többi ellenben a
földből való kivétel után csakhamar összeomlott, megsemmisült.

A rajzban föltüntetett ezüstszíjvég két lemezből áll, egy drb fölső pere-
més és alsó egyenesből, a melyek hosszabbik oldalukon középen ívesen hajol-
nak, tompa szöget alkotó szabad véggel és egyenes metszésű hüvelytokkal;

877. sír. 2/5 n

230

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

881. sír. V211.

rajta a gyöngysorral és sima léczkerettel határolt mező két, haránt futó sima
bordával és közben gyöngysorral kétrészre válik, a melyekben egy-egy elmosó-
dott domború alak foglal helyet; a hüvelytok mellett levő még legjobban futó
lohoz hasonlít, a másik kivehetetlen. Préselt, törött drb.

A szíjvéggel föltüntetett rozetta nem ide, hanem a 783. sír mellékleté-
hez tartozik.

A 878. női sírban szétmállott sárga opák nyakgyöngyöket és két drb
egyszerű, nyilt bronzgyűrűt találtam lapított vagy négyszögletű huzalból ala-
kítva, dísz nincs rajtuk. A 879.
sír földúlt, a 880. sír ép, de tel-
jesen szegény volt. A következő
881. férfisír sem volt gazdag, de
annyiban érdekes, mert az ágyé-
kán előforduló 5 cm. átmérőjű
vaskarikán, négyszögletes törött
vascsaton s az ágyék mellett
fekvő törött késen kívül jobb czombcsontjának feje mellett találtam gyűjte-
ményünknek amaz új változatú baltáját, a melyet rajzban is bemutathatok.
A penge tengelyével derékszöget alkotó nyílása szabálytalan, hátul szögletes,
ilyen a foka is kívül, elől félkörös alakú és fönt s lent a szokásos háromszögű
hüvelylyel van oldalfalazata megtoldva, hogy annál erősebb legyen; pengéje
megnyúlt háromszögalakú, fölső oldala gyengén fölfelé, alsó oldalélé jobban
aláhajlik és ívesen görbülő élben végződik. Ép.

A 882. női sír tartalma : egy drb törött fülönfügpő körösen meghajló
hengeres bronzhuzalból, csüngője letörött és elveszett, sok barna és szétmál-
lott sárga opák nyakgyöngy között három drb dinnyemag-idomú gyöngy és
elpusztult vascsat; a 883. fiatal női sírban két drb köralakban hajló, egyszerű
bronzfülönfüggő csüngő nélkül, több dinnyemagidomú üvegnyakgyöngy és
ágyékán vaskarika. A 884. gyermeksírban lapos kerek orsót, a 885. férfisírban
semmit, a 886. női sírban is csak lapos kerek orsót találtam.
A 887. fiatal női sírban nem volt más, mint nagyon igénytelen
bronzkarperecz, melynek folytonosan vékonyodó, szára vége
hurokszerüleg visszagörbül. Érdekesebb volt a 888. leánysír,
mert benne a tetem nyaka táján leltem ama félholdalakú
ezüsttárgyat, mely kis nyulványnyal, rajta körös nyílással
ellátva, szalagon csüngött és elől a nyakat díszítette; rajta a
félholdacskán sima léczkeret között betűkhöz hasonló maeander- és gömböcs-
dísz látható; alsó lapja sima. A 889. csecsemő-sír üres.

888. sír. 2/; n

Börzsönyi Arnold.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

231

MÁRVÁNYFEJ ÉS BRONZMASZK A NEMZETI
MÚZEUMBAN.

A mi a mellékelt ábrákon bemutatott két emléknek együttes megbeszé-
lését indokolja, nem belső, hanem külső kapocs ; nem a művészi Stylus rokon-
sága, hanem a leihely azonossága. Mindakettőt a budapesti új parlamenti palota
alapjának lerakásánál találták, a Duna homokjában ; az egyiket 1887-ben, a
másikat 1889-ben.

Mindakettő a római provinciák művészi életének jellemző, érdekes emléke.
Fontosságuk nem művészi értékükben, kiválóságukban rejlik, hanem abban,
hogy kétségtelen hazai leletek, melyek között a nagyobb szobormaradvány rend-
kívül ritka. A leihely vidéke természetesen nem mindég azonos a készítés he-
lyével. A mi márványfejünk sem a pannoniai művészek vésője alul került ki.
Ellene szól e föltevésnek : a márvány anyaga, a fej életnagysága s a munka
minősége. A míg kisebb terrakottaalakok, apróbb silány bronzszobrocskák ké-
szítése otthonos volt a pannoniai tartomány művészei között, addig nagyobb
szobrászi alkotások teremtésére hiányzott a művészi erő és képesség. Ezeket az
idevaló előkelők nagyrészt itáliai műhelyekből hozatták.

A Nemzeti Múzeum márvány női feje, sajnos, erősen megcsonkult álla-
potban maradt reánk. Orra hegye és felső ajka letörött. Jobb szemöldökén és
a haján apróbb sérülések. Anyaga sárgás-fehér, kristályszemes márvány : Mé-
retei: egész magassága = o'22 m. ; szélessége = 0 21 m. ; szemcsillagtól
ajkig = o'io m. ; hajtőtől orrhegyig C095 m.; a szemcsillagok távolsága = o'o6 m.;
fültőtől a szájcsücskéig = 0 09 m.

A fej életnagyságú szoborhoz tartozott, melyen a törési felületről Ítélve,
valószínűleg kissé hátrahajtva ült. Egész művészi valója csak így bontakozik
ki teljes erővel. Az oldalrajz alakbeállításának szenvedélyes, nyugtalan szépségét
csak ilyen helyzetben érzi át a szemlélő. A fej összbenyomásában inkább Sko-
pasra emlékeztet, mint Praxitelesre.*

Az arcz körvonala nem az áll felé szelíden keskenyedő, tojásdadalakú,
mint Praxiteles Aphrodité typusain, hanem szélesebb, az állnál lágyan hajló,
kerek. Nincs meg benne a formáknak az a nyugalmas bája és összhangzatos
szépsége, a mit a knidosi vagy a petworthi Aphrodité vonásaiban oly csodás
varázszsal szívunk lelkűnkbe. Nyugtalan, szaggatott, tördelt formáival inkább
Skopas irányára emlékeztet. Minden további megfigyelésünk csak megerősíti

* V. ö. : Einzelverkauf Nr. 1221, 1222 s az Akropolis déli lejtőjéről való fejet Br. Br. T
174; vajon az újabb ásatások alkalmával Tegeában talált női fej az ú. n Atalante (B. C. H,
1901. T. IV. és V.), tényleg az oromzathoz tartozik-e, nem oly kétségtelen, mint általán hiszik.
Bár fölteszem, hogy a női fejekben Skopas nem törekedett oly erőteljes, izzó, szenvedélyes
kifejezésre, mint a harczosok arczában, — mégis nehezen hiszem, hogy ezt a női fejet ugyanaz
a kéz alkotta volna, mint a régen ösmert és csodált küzdők fejeit. V. ö. E®. apy. 1906 p.
37 T- 3 I Journ. of H. Stud 1906 p. 169 ff. Jbuch. 1904 S. 79 ; Furtwángler: Zu den tegeatischen
Skulpturen des Skopas (Sitzberichte dér münch. Ak 1906 H III. S 383 ff.) Amelung im Texte
zu Br. Br. T. 583/84 S. 7. Anm 6.

232

ARCH2EOLOGIAI ÉRTESÍTŐ.

ezt az első benyomás alapján nyert Ítéletünket. Az arczél vonala orrnyeregben
kissé bemélyed ; a homlok alacsony, nem szabályosan háromszögletes, mint
Praxiteles korában. A mi azonban fejünket a IV. sz. alkotásaitól elválasztja :
az az erősen hangsúlyozott külső eszközökkel fölépített szenvedélyes kifejezés,
a formák puha, lágy egymásbaolvadása, az élesebb vonalazás és tagolás kerülése
és a rendkívül bonyolult, összetett hajviselet. Ezek a vonások a hellenisztikus
idők művészi körébe utalják.

Mielőtt a művészi irányt, melyben a mi márványfejünk mintaképéül szol-
gáló eredeti alkotás keletkezett, közelebbről meghatároznék, vegyük a fejet
részleteiben is szemügyre. Az arcza telt, húsos ; a száj szenvedélyesen nyitott.
Az ajk erős, duzzadt ; körvonala szinte elvész ; formáival beléolvad a környező
hústömegbe. A IV. sz. alkotásain az ajk metszése mindig sokkal határozottabb,
élesebb. Vessük csak össze a mi fejünkkel a Lykosurában talált női fejeket,
melyek Damophon keze művei.1 Minő világos erővel rajzolódnak meg itt az
ajkak! Fejünkön a formai tagolás veszített már erejéből. A formák lágyan
összefolynak, egymásba olvadnak. Az orrnyereg széles, lágyan ereszkedik alá.
A szem mélyen fekszik. Az egész fej márványkezelésének száraz nyersesége
itt érezhető a legjobban. A lelketlen másolók rendesen ott a legtehetetlenebbek,
a hol az eredeti alkotás művészi erejének, hatásának a legíontosabb eleme
rejlik. Gondoljunk csak a skopasi fejekre, vagy az ú. n. pergamoni szép női
fejre. A szem itt a művészi formák életének valósággal a középpontja. A Nem-
zeti Múzeum márványfején a szemnek nincsen kifejező ereje, bensősége ; me-
redten tekint maga elé. A szemgolyó széles, tágranyílt. A szemhéjak húsosak^
duzzadtak. Az alsó lágy hajlással omlik belé a környező arczfelületbe. A szem-
csillagot, mely a felső szemhéjhoz tapad, nagy, nyersen vájt kör érezteti. A szemöl-
dök vonala a belső szemszöglet fölött élesen előreszökik, míg a külső szem-
szögletnél kihajlik s elvész a felső szemhéjra nehezedő húspárnában. A homlok
alacsony, ívelése igen csekély. A hajviselet rendkívül bonyolult, összetett. Tel-
jesen analóg példát emlékeink körében nem ösmerek. A bonyolult, feltűnően
keresett hajviseletek a hellenisztikus idők művészi alkotásain tűnnek föl először.
A fejtetőn díszesen megkötött hajcsomók már Praxiteles követőinél divattá
válnak különösen Apollo, Aphrodité és Hygieia typusoknál. A míg a IV. sz.
művészete beéri a szerényebb, egyszerűbb eszközökkel s a símán hátrafésült

hullámzó,2 gerezdes 3 4 hajat avagy az egyszerű, koszorúban felrakott hajfonatot
kedveli, addig a hellenisztikus művészet ezen a téren is összetettebb, zajosabb
hatást, nagyobb változatosságot keres. Tehát hajviselete alapján is a hellenisz-
tikus művészi törekvésekkel függ össze a mi fejünk. A két oldalt elálló haj-
csomók a fej körvonalát fölfelé erősen kiszélesítik. A halánték mellett dús

1 L. Journ. of Hell. Stud. XXIV (1904) p. 43, 44 Fig. 2, 3. — Br. Br. T. 479, 480.

2 V. ö. Praxiteles Aphroditetypusait.

5 L a dresdai ú. 11. herculanumi nőket; a müncheni Glyptotheka szép fejét: Fürt-
wángler : Beschr. Nr. 210 ; Kopenhagen, Ny-Carlsberg Glyptoheks antiké Kunstwerker T. XXI,
290; T. XXXV, 471 stb,

4 L, a mantineai talapzat dombormüvein az egyik múzsát: Amelung, Basis des Praxi-
teles TI.; a suniumi leányfejet : Journ, of Hell. Stud 1895 Pl. VI; s az egyik nőalakot az
Agraulidák domborművén: Őst Jhfte, 1903 J. V -VI. stb.

BRONZFEJ.

a ) jobboldalról.

c) szemközt.

MÁRVÁNYFEJ.

d) fölülről.

234

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

fürtök, a fül fölött pedig magas, széles hajhullámok omlanak hátra. A haj
egész tömegét elől és oldalt szalag, hátrább pedig két hajfonat tartja össze.
A szalag a homlok fölött és fönt a fejtetőn fut át, mindkét ága a fülnél vég-
ződik, a hol a hajban elvész. Ugyanitt ered egy vastagabb hajfonat, mely a
dúsan hullámzó fürtöket magába foglalva, ívelt, hajlott vonalban fut a nyak-
szirtbe, a hol a másik oldalról jövő hajfonattal egyesül. A homlok fölött a
fejtetőn a hajat nagy csomó tartja össze, melynek végei ötágú, hullámzó sugár-
kéve alakjában omlanak le oldalt és hátra a fejtetőn. Hátrább a haj laposan,
középen elválasztva fekszik. A mint a puszta leírás is mutatja, a hajviselet
nagyon mesterkélt, sőt részleteiben alig érthető. A szalag a hajban egyszerre
nyomtalanul eltűnik ; hogy hová, azt a művész nem jelzi. A fül helyzete már-
ványfejünkön egészen természetellenes ; ferdén, rendkívül hátul ül.

Hogy a művészi kört, melybe a márványfej tartozik, közelebbről meg-
állapíthassuk, néhány rokon műalkotással kell összehasonlítanunk. Különösen
tanulságos, ha az ú. n. pergamoni szép női fejjel,1 Damophon lykosurai fejei-
vel s a berlini Hygieia fejével 2 vetjük össze, melyet Kekulé tévesen római
portraitnak tart.3 Egész formai fölépítésében a berlini Hygieiahoz áll legköze-
lebb. A pergamoni fejjel főleg a nyugtalan, szenvedélyes kifejezés fűzi össze.
Csakhogy a míg ott a művész mesteri árnyékelosztással bámulatosan fokozta a
hatást, addig a mi fejünkön a formák kezelése nyersebb, darabosabb, művészi
hatású árnyékokat nem látunk rajta. A lykosurai női fejek, bár egész fölépíté-
sükben tagadhatatlanul rokonságot mutatnak a mi fejünkkel, mégis az alakok
kezelésében s művészi felfogásban jelentős eltéréseket mutatnak. A míg a per-
gamoni fejen s a berlini Hygieián ép úgy, mint a mi szobrunkon megvolt a
hellenisztikus korra jellemző bonyolult hajviselet, addig a lykosurai fejek egy-
szerű gerezdes és hullámos hajukkal inkább a IV. század alkotásaival állanak
összefüggésben. Ide utalja őket a formák élesebb elválasztása, tagolása, a hatá-
rozottabb metszésű ajkak és szemek. Nincs meg még bennük a formáknak az
a festői meglazulása, a mi a hellenisztikus műveket, különösen az alexandriai
irányt jellemzi.4 Épen ezért a Stylus és az alakok kezelése alapján Damophont
a IV. század művészének tartom.5

A Nemzeti Múzeum márványfejének mintaképéül szolgáló görög alkotás
valószínűleg a kisázsiai hellenisztikus művészet köréből került elő s Hygieiát
ábrázolta.6 A hellenisztikus kor Hygieia typusai bizonyára nem voltak oly
csendes szépségűek, mint a IV. sz. Hygieiái. A szenvedélyes kifejezés erejének
nyugtalansága a N. Sándort követő művészi időkben minden női istenség vo-
násain megtalálható. Gondoljunk csak a pergamoni oltár domborműveire. A mi

1 Br Br. T. 159.

2 Kekulé: Griechische Skulptur S. 365 Nr. 353. — Beschreibung derant. Skulpturen in
Berlin S. 143. — Második példánya a Vatikánban: Helbig : Führer I. Nr. 161

> 1. c. S. 366. — V ö. Münchener Archáologische Stud en: A Hekler : Römische weib-
liche Gewandstatuen S. 173. (Sajtó alatt.)

4 L. különösen az ú. n chiosi leányfejet : Cat. of ancient greek art, Burlington fine
árts Club T. XXXII.

5 Dániel fejtegetései ez irányban meggyőzők. L. Journ. o£ hell. Stud. XXIV (1904) p. 41.

6 V. ö. F. Koepp : Die attische Hygieia. Ath. Mitt 1885 p 41. (X) S. 255, T. VIII.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

235

márványfejünk a Kr. u. II. században keletkezett másolat.1 Érdekes, hogy épen
ebben az időben a római birodalom más vidékein is a hellenisztikus művészi
irány térfoglalását vehetjük észre. A beneventumi diadalíven 2 a ruhakezelés
teljesen a hellenisztikus Ízlés jegyében áll. S. Michaelis újabban egy Metzben
talált ruhás női szobrot tett közzé,3 mely a kisázsiai hellenisztikus művészettel
szoros összefüggésben áll. Furtwángler is utalt erre a hellenisztikus művészi
áramlatra,4 mely Trajanus korában indul meg. A míg az alsó Duna mellékén
és felső Itáliában ezzel a folyékony, puha alakkezeléssel szemben, mely a II.
században teret foglal, a császárság kezdetén száraz, kezdetleges, nyers alak-
kezelést látunk, addig a délfrancziaországi első századi emlékek : az orangei
diadalív 5 s a Júliusok st. remyi síremléke 6 domborműveikkel egészen helle-
nisztikus hagyományokon épülnek föl. Merész rövidülések, festői nyugtalanság
jellemzik őket. Minő végtelen távolság választja el ezeket az alkotásokat mű-
vészi felfogás és kidolgozás tekintetében a susai diadalív 7 vagy az adamklissi-i
tropaion domborműveitől. A mi fejünk annak a hellenisztikus áramlatnak, mely
a II. században Itálián s a dunai tartományokon végigvonul, érdekes képviselője.

A míg a márványfej teljesen ideális, eszményi jellegű s talán valami
Hygieia-szoborhoz tartozott, addig a másik emlék, melyet e helyen megbe-
szélni kívánunk, kifejezésének alanyi erejével a művészet egészen más ágába, a
portraitk körébe vezet. Az az életnagyságú bronzmaszk, melyet 1889 óta a
Nemzeti Múzeum őriz, öntött munka ; az öntés több helyütt hibás, toldott ;
a bronzréteg vastagsága egyenlőtlen, 1 és 4 mm. között váltakozik. Már pusztán
technikai szempontból is hanyatló idők művére ösmerünk benne. S itt önkény-
telenül eszünkbe jut Plinius megjegyzése,8 a ki már Nero érczkolossusának
megemlítésénél az érezöntő művészet hanyatlásáról panaszkodik. A mi bronz-
maszkunk az arezon kívül a hajkoronát s a nyakat is magába zárja. Sok helyen
megsérült. Az orr bal felső felén a homlok alatt nagy rés tátong. Az arcz és
az áll egyéb helyein kisebb-nagyobb zúzódás nyomai. Méretei : magassága =
C388 m. ; szélessége = o'255 m- ; szemcsillagtól állig = C13 m. ; hajtőtől orr-
hegyig = 01 24 m. ; fültől szemcsillagig = 0 065 m.

Az a nézet, mely a bronzfejünket valamely szobormű részének tekinti 9 —
föltétlenül téves. Minden megfigyelésünk ellene szól. Köröskörül a bronzlemez
peremén, bár a legtöbb helyen csonkulás nyomai, néhol a szél mégis teljesen
ép, sértetlen. Csak egész kis darabkák törhettek le. Ezt erősíti meg a találásra
vonatkozó följegyzés is, a mely szerint a maszk mellett csupán apró bronz-

1 Hogy Hygieia kultusza Asklepios mellett adunamelléki római tartományokban meny-
nyire elterjedt volt, arról több föliratos emlék tanúskodik: v. ö. C. J. L. III, Nr. 951 (Apulum) ;
C. J. I,. III, Nr. 3412, 3413 (Aquincum); C. J. L III, Nr. 164 (Déva).

2 Őst. Jhfte. 1899 S. 176

3 Jbuch. dér Ges. für lothringische Geschichte u. Altertumskunde 1905. S. 213 — 240
T II— III.

4 Furtwángler: Das Tropaion von Adamküssi S. 500 ff.

5 Durm ; Baukunst dér Etrusker u. Römer S 722.

6 1. c. S. 763 Fig. 843.

7 Jbuch. 3903 S. 1 (Studn'czka).

8 N. H. XXXIV, 46; ea statua indicavit interisse fundendi seris scientiam.

9 Ezt a nézetet vallotta a Nemzeti Múzeum régiségnaplójának vezetője is.

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

236

törmelékeket találtak. Fejünk tehát nagyjából eredeti alakjában maradt reánk.
Ezt bizonyítják azok a hajban köröskörül kisebb-nagyobb távolságban elszórt
lukak is, melyek a maszk megerősítésére szolgáltak. A Nemzeti Múzeum bronz-
fejét tehát csupán maszknak tekinthetjük s mint ilyen, a római nemzeti és
művészi életnek egy egészen sajátosságára vet érdekes világosságot.

A mi az aesthetikailag nagyon is kellemetlen, majdnem visszataszító össz-
benyomás után azonnal szembetűnik : az az arcz vonásainak erősen egyéni
jellege. A magas, nyílt homlok a belső szemszöglet fölött kissé kidomborodik,
megduzzad. A laposan fekvő nagy, merev szemeket símán övezik a szemhéjak.
A felső szemhéjat a szemöldöktől lágy húspárna választja el, míg az alsó
szemhéj minden tagolás nélkül fut belé az arcz síkjába. A szemet is kiöntötte
bronzból a művész s a szemcsillagot vájt gödörrel éreztette. Ez a technikai
sajátság már a hanyatló művészi idők tünete. A görög bronzszobrokon berakott,
más anyagból készült szemeket látunk. A római művészet már a korai csá-
szárság idején a szemet együtt önti az egész szoborral. így látjuk ezt a her-
culanumi villában talált bronzszobrokon. Caligula lovas szobrán a ló szemét
öntötték, míg a lovas szeme berakott mun ka A A bronzmunka technikájának
ez a hanyatlása teljes mértékben igazat ád Pliniusnak, a kit már föntebb idéz-
tünk. Pedig Nero idejétől, melyről ő beszél, a mi bronzmaszkunkat századok
választják el. Sokkal később keletkezett. De a rajta észlelhető silány, rossz
technika messze visszanyúlik a korai császárság idejébe. Az arcz minden rész-
lete, de különösen az orr és az áll körvonala roppant egyéni, portraitszerű.
Jellemző e föltűnően megnyúlt felső ajk s a feszesen lezárt száj, melynek vonala
teljesen nyugodt, minden ívelés nélkül.

A mennyire egyéni az arcz, annyira általános a hajviselet. Nem tartozik
a császári idők divatos hajviseletei közé. A késői császárok képmásairól ösmert
homlokba fésült, síma, egyszerű hajviselet helyett * ** bronzmaszkunkon a haj
fürtös, hullámos koszorúban övezi a fejet. A míg az arcz vonásainak szemléle-
ténél rögtön arra gondolunk, hogy közvetlenül az élet után készült, addig a haj
elrendezése inkább eszményi typusokra emlékeztet. Különösen a Helios-fejekkel
rokon. Az arcznál a kifejezés jellemzetesen egyéni ereje, a formák nyers való-
szerűsége, melyeken a művész ' alakító stylusának semmi nyoma, valószínűvé
teszi, hogy közvetlen az élet után vett gipszmásolat alapján készült. Ezzel
szemben a haj a művész szabad alakítása, toldása. Es itt a tehetetlenségét
minden részlettel elárulja. A hajkoszorúban elhelyezett fülek egészen eltérő
helyen ülnek s alakjuk is erősen különbözik. A jobb magasabban ül, rövid és
széles, a bal ellenben nyúltabb, természetesebb, a fülkagyló járatait világosan
föltűnteti. Különösen a jobb fülön érzi a szem világosan, hogy a művész puha
anyagban formálta.

E megfigyeléseink érdekessége és jelentősége egyszerre rendkívül meg-
növekszik, ha Plinius Naturális Históriájának egy sokszor idézett helyével
hozzuk kapcsolatba, mely az élet után készült első gipszmásolatról ad hirt:

* A nápolyi múzeumban. V. ö Benndorf : Őst. Jhfte. igoi S. 1S7.

** Bernoulli Rom Ikonographie II, 3 T. LI Lili Münztafel IX

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

237

N. H. 33, 153 : hominis autem imaginem gypso e facie ipsa primus omnium
expressit ceraque in eam formám gypsi infusa emendare studuit Lysistratus
Sicyonius fráter Lysippi de quo diximus. Mintha csak ezeknek a soroknak az
eleven illusztrácziója állana előttünk a mi bronzmaszkunkban ! A művész az
arczról gipszlenyomatot vett s az így nyert negatív formát viaszkkal öntötte ki.
Ezen a negatívon azután még dolgozott: emendavit. Belevájta a szemgolyót,
hajkoszorút gyúrt a fej köré s belemintázta a füleket. Az arcz formáinak nyers,
köznapi realizmusán azonban nem változtatott. — Természetesen egészen más
volt az emendare értelme a Lysippost követő nagy görög művészek idejében.
Itt az emendare a művészi alanyi látás s a Stylus erejét jelentette, melyet belé-
vittek az életről vett formákba. Az Olympiában talált athléta bronzfej 1 már
közel áll ezekhez az élet után vett gipszmásolat alapján készült alkotások való-
szerűségéhez, az Antikythera mellett a tengerfenéken talált portrait 2 pedig
mintha csak a Plinius szavai szerint készült volna. Végül megemlítem, hogy
a bostoni Museum of fine árts egy pompás római köztársaság korabeli terrakotta
portraitja3 is ebbe a körbe tartozik.

Az élet után készült maszkot már a kretamykenaei időből ismerjük.
Schliemann ásatásai révén több ilyen arany álarcz került az athéni múzeumba.
Ezek a maszkok mind sírokból kerültek elő. Annak az ősi, emberi ösztönnek
az eredményei ezek, mely az embernek művészi érczmása révén legalább vo-
násait igyekszik megóvni a végenyészettől.

Ezeknek az élet után készült maszkoknak a tulajdonképen való hazája :
Itália. Polybiusból tudjuk,4 hogy az előkelő rómaiakat megillette a: jus ima-
ginum,5 azaz, hogy az ünnepi temetés és kitétel alkalmával (collocatio) viaszk-
lenyomatot, maszkot készíthettek családtagjaik arczárói, melyet vagy vele adtak
a sírba vagy miután körülhordozták a halotti menetben, elhelyezték a külön
e czélra készült szekrényben, armariumban. Később, midőn a fényűzés, a pompa
mindenre kiterjedt, szokásossá lett, hogy az így elrakott maszkokat temetések
alkalmával színészek vegyék föl s a menetben ünnepi nyugalommal kocsikon
ülve körülhordozzák, így mintegy jelképezvén a család múltját. Ez a nemzeti,
vallási szokás a római, valószerü portraitművészetnek a szívgyökere. Innen
szívta magába azt a józan, valószerű őserőt, azt a mély megfigyelő képességet,
melyet azután a görög művészi alakító erő illetése emelt csodás magaslatra.
Az élet formái szolgáltak alapul bizonyára a Chiusi-ban talált emberfejű kano-
pákhoz is,6 melyekben a római nagyszerű portraitművészet első, kezdetleges
jeleit látjuk.

Az élet után készült maszkokat eleinte mulandóbb, egyszerű anyagból :
festett viaszkból vagy terrakottából készítették. Olaszország területén több ilyen

1 Olympia Bd. IV. Bronzén (Furtwángler) T II. Textb. S. 10.

2 Ecp. apy. 1902 T. 13.

5 Baldwin Coolidge phot. 8780, 9928, 10145.

4 VI, 53. Itt adja az ünnepi temetési szertartás (rtSv éizioa vtüv ávopűv) nagyfontosságú
leírását. V. ö. Eichstádt : De imaginibus Romanorum p. 48.

5 Mommsen: Staatsrecht I2 S. 446: Bernoulli : R. J. I S. 4 : Guidobaldi Imag. cerea
rinv. in Cuma.

6 Milani: Monumenti etruschi iconici d’uso cinerario (Museo Italiano I. p. 289).

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

238

terrakotta-maszkot találtak. Később ezeket érczképmások váltották föl. Ima-
ginum quidem pictura qua maximé similes in aevom propagabantur figuráé, in
totum exolevit. Aerei ponuntur clipei, argentae facies surdo figurarum dis-
crimine — mondja Plinius (N. H. 35, 4). Európa különböző vidékein számos
ilyen maszkot találtak, melyek részben aranyból vagy ezüstből, részben bronz-
ból készültek. A Benndorf által összegyűjtött példányokhoz 1 sorakozik a mi
bronzmaszkunk is, mint a késői császárság hanyatló, erőtlen művészetének
jellemzetes képviselője. Hekler Antal.

EGY PANNÓNIA! LÁDÁCSKA.2

Az 1906. év márczius havában a Mahler professor vezette dunapentelei
ásatások közben, a régi Intercisában az Öreghegyen, Rakics Dániel földjén,
egy ládácska maradványai kerültek elő. A ládácska — • mely mostani meg-
beszélésünk tárgya — egy feltört és kifosztott koporsóban volt ; mellette talál-
tak még 27 Constantinus-kori pénzdarabot, néhány üvegedényt és egy fibulát,
melyeket bizonynyal, mint értéktelen tárgyakat hagytak ott. A koporsóban a
Hemesából származó M. Aureliusnak 3 és feleségének, Aurelia Hilarának csontjai
voltak eltemetve. A ládika4 fából készült, bronzlemezekkel borítva; fája egészen
elpusztúlt, a bronzlemezeknek is csak egy része maradt meg, az is annyira
oxydálódva, hogy csak a legnagyobb gonddal és fáradtsággal lehetett meg-
menteni.

Megmaradt a homlokfala, ebből az a sáv, mely a szekrényke födelének
lehajló szélét borította. Ez három részből van összeállítva, a jobboldali és
középrész még egyben maradtak. A középrész díszítése négy gyöngysorszegélyű
kör. A két középső körben szárnyas Gorgofej van ábrázolva, melynek haja a
két szárny között magas toupet-be van rendezve, arcza mellett két oldalt pedig
hosszan omlik le ; álla alatt valószínűleg két vékony kígyó van csomóba kötve.
A két Medusa-fejtől balra Bellorophon van ábrázolva, a mint utána lobogó
köpenyben jobbfelé lovagol (a Pegasus szárnyas voltából mit sem lehet látni)
és lándzsáját a ló hasa alatt jobb felé szaladó Chimaerába akarja döfni ; hogy
a szörnyeteg visszafordított hármas fejének harapását elkerülhesse, a hős fel-
húzza a jobb lábát. A jobboldali körben Bellorophonnal symmetrikus ellentét-
ben balfelé nyargaló lovasember van, balkarján timbo-v al ellátott ovális kis
pajzszsal ; jobb kezében valószínűleg rövid dárdát tartott, hajításra készen, hogy
valami ellenséget lesújtson, a ki felé fejét vissza is fordítja ; a ló alatt is fekszik
egy legyőzött ellenség, ki legyőzője felé akarja fejét felemelni. 5 A négy nagy

! O. Benndorf : Antiké Gesichtshelme und Sepulchralmasken.

2 A folyóiratunk számára készült közlemény magyar fordítását Dr. Láng Margit úr-
hölgynek köszönjük. A szerk.

5 Arch. Ért. XXVI. 1906 , 158 — 159. o.

4 A Budapesti Nemzeti Múzeum tulajdona ; száma : 32 1906. 36.

5 V. ö. Mainz. Zeitschr. 1906., 33. o., 21. ábra, egy római lovas síremléke, mely ezen
medaillonra hasonlít.

EMLÉKEK KS LELETEK.

239

kör között mindenütt, felül-alúl, egy-egy kisebb gyöngysorszegélyű kör van,
valószínűleg a megerősítő szögek decorativ jelzéséül ; mindegyikben valami-
féle ábrázolás van : váltakozva egyszerű göb, vagy férfi mellkép, vagy két-két
egymásnak szembefordított idol. A középrészt alul stilizált szegélyzet zárja le,
balra szaladó állatokkal : a szélső határ alul is, fölül is nagyobb gyöngyökből
vagy göbökből összeállított sor volt, de csak a felső sor maradt meg épségben.
Ehhez a középrészhez csatlakozó két oldalrész a középső díszítés egy-egy felé-
nek puszta ismétlődése, azaz balról volt az egyik Gorgo-fej és Bellorophon
medaillonja, jobbról pedig a másik Gorgo-fej és a lovas vitéz medaillonja ;
csakhogy mivel a középrész felének hozzátoldása a ládika terjedelméhez képest
túl nagy lett volna, tehát jobbról-balról levágtak belőle egy-egy darabot
olyképen, hogy mindegyik oldalról csak a Gorgo-fejes kör van meg a maga
egészében, a másiknak pedig csak egy része ; mivel pedig a sarkokon áthajló
pléhdarabokat vertek fel (csak a szögeik maradtak meg), evvel az eljárással a
dombormű kiemelkedő részeit ismét szétkalapálták, úgy hogy a Bellorophon-
képből csak a Pegazus lábai láthatók, a lovasból pedig jóformán semmi sem
látszik. Ebből mindjárt megtanulhatjuk a ládikák elkészítésének módját is :
a munkásnak kész vert művű lemezek álltak rendelkezésére, melyekből tetszése
szerint kiválogatta a megfelelő nagyságú és díszítésű darabokat és ollóval
hozzászabta a láda nagyságához, a nélkül, hogy az ornamentikával sokat
törődött volna, a sávokat azután szögekkel úgy verte fel a faládikára, hogy az
egyes darabok egymást födték.

A homlokfal alsó részét öt függőlegesen felrakott sáv ékesíti ; szélről két

oo o 1

keskeny, ezeken belül két szélesebb, középen pedig egy széles lemez a kulcs-
lyukkal, mely azonban csak félmagasságnyira födi a homlokzatot. A keskeny
sávok ornamentikája ugyanolyan, mint a fedél széléhez tartozó sávé, csakhogy
a medaillonok nem egymás mellé, hanem egymás alá sorakoznak ; balról van
egy kör Bellorophonnal, alatta egy Gorgo-fejes kör ; jobbról a lovas ember
(balfelé lovagolva), alatta szintén Gorgo-fej. Mivel azonban a két medaillon
egymás fölött nem tölti ki a ládika magasságát, azt kell gondolnunk, hogy
még egyszer ismétlődtek, azaz balról még egyszer Bellerophon és a Gorgo,
jobbról a lovas és a Gorgo következtek, egyik a másik alatt. Míg az első és
ötödik lemez ornamentikáját Bellorophonnak és a lovasnak symmetrikus állása
symmetrikussá teszi, addig a második és negyedik lemezen az alakok csak egy-
szerűen ismétlődnek, nyilván mivel a szekrényke készítőjének nem volt több
symmetrikus sávja. Ezen a két belső lemezen három-három, valamivel nagyobb
átmérőjű medaillon van ; a felsőben újból Bellorophon, de utána röpülő
köpeny nélkül, a Pegazus pedig szárnyas és míg a kisebb medaillonban a hős
szemeivel a czélt keresi, itt jobbfelé egyenesen maga elé néz, ámbár lándzsájával
lefelé, a jobbra futó Chimrera felé döf ; balról a háttérben fa van. A középső
medaillon Herakles küzdelmét ábrázolja az oroszlánnal. A hős meztelenül,
jobbfelé fordúlva, profilban áll, ballábát előre nyújtja és az oroszlán fejét két
karjával átfogva az állatot fojtogatja , alul egyenes vonal jelzi a talajt ; a vonal
alatti körszeletben fekszik a hős dorongja ; a háttérben balról fa van, jobbról
az oroszlán mögött, annak hátsó lábai közt fatörzs látszik. Az alsó medaillonban

240

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

jobbra rohanó harczost látunk, fején sisakkal, kezében lándzsával és kicsiny
kerek pajzszsal, melyet középen fog meg ; keblét, úgy látszik, szorosan hozzá
simuló bőrpánczél födi ; két oldalt a háttérben egy-egy bizonytalanul jelzett
kisebb alak van ábrázolva, a jobboldali mintha a harczos mozdulatait utánozná ;
a talajt jelző vonal alatti körszeletben szintén van valami alak, melyet bajos
meghatározni ; a baloldali kép nyomán madárnak lehetne gondolni, mely a
földre hajolva valamit csipeget. A medaillonok közét domborúra kivert pontok
töltik ki ; a sávok szegélyzete itt is nagyobb gyöngyszemek képezte sor.
A középső, harmadik sáv a kulcslyuk fedőlapja ; a kulcslyuk körül magasan
kidomborított, széles körszalag van, a lemez szélen nagy gyöngyszemsorok
vannak ; úgyanilyen gyöngysorral van a lemez négy sarka elvágva, úgy hogy
ezáltal a kulcslyukat körülfoglaló széles körszalag körül nyolczszög keletkezik.
A kulcslyukfedő lemez szögeinek megvan még a nyoma és a lyukak is látsza-
nak. A fényképen úgy látszik, hogy a ládikához tartozó gyűrűfogantyús kulcs
valami szövetfélébe volt burkolva ; oly jól gondoskodtak a halottról, hogy
még a kulcs elkopása elleni védekezésről sem feledkeztek meg. A kulcslyukfedő
lemez alsó része teljesen elpusztult.

Ugyancsak ilyenféle szekrényke borító lemeze lehetett a 2. ábra alatt
ábrázolt bronzlap is, melyről, sajnos, nem sikerült megállapítanom, hogy ere-
detileg hol lehetett alkalmazva. Első gondolatom az volt, hogy az előbb leírt
homlokfal alsó befejezése lehetett ; de ezt ismét elvetettem, mivel evvel a
hozzátoldással a láda szokatlan méretet nyerne, a tetejével együtt körülbelül
45 cm. magas lenne, holott a többi ládikák nyilván nem voltak ilyen magasak
és a ládácskák czéljához szükségtelen is ilyen magasság. A lemez inkább
a fedél borítására lehetett alkalmas és ha jobban szemügyre vesszük a díszí-
tését, arra a gondolatra juthatunk, hogy egészen más ládácskához tartozhatott,
mert míg az előbbi lemezek (1. 1. ábra) szegélyét nagyszemű gyöngysorok
képezik, itt ezek a gyöngyök vagy göbök mindegyike egy-egy körbe van
beleillesztve, úgy hogy fölületes megtekintésre tojássornak (Eierstab) lehetne
nézni. Másrészt azonban annyi az egyező vonás, hogy mégis ragaszkodnunk
kell a lemezek egybetartozandóságához. A körbe illesztett göb látható a
homlokzat felső sávján is, a Gorgoneion mellett és ezen fedéllemezen is
ugyanolyan kivert pontok vannak, mint a milyenek a homlokzat alsó részé-
nek második és negyedik lemezén a levágott sarkok töltelékei. Szóval, el kell
fogadnunk az összes lemezek egybetartozását és azt kell hinnünk, hogy ez
utóbbi lemez a fedélre volt alkalmazva. Azt gondolom, hogy ha bebizonyítható,
hogy ezek a ládácskák a női piperéhez tartoztak, akkor épen ez a relief,
mivel a három istennő szépségversenyét ábrázolja, jelentőségteljesen és ékes-
szólón fejezné ki a ládácska tartalmát és rendeltetését. A mezőt jobbról
kerek pillér zárja le, melyet valószínűleg a ládácska szélének pántolása
eltakart. A kép Párissal kezdődik, a mint két fa között kőrakáson balra fordúlva
ül; ruházata chiton és jobb vállán összeszedett himation; a phryg sipka is fel-
ismerhető még, bár a feje elpusztult ; jobb karját balfelé kinyújtva, kezét arcz-
magasságig emeli, mintha evvel beszédének nagyobb nyoma tékot akarna adni;
ölében nyugvó balkezében a pedumot tartja. Mellette balfelé fordúlva Hermes

1 6

Arch. Értesítő. 1908 3 füzet

BRONZLEMEZEK (ÉS KULCS) DUNAPENTELEI SÍRBAN LELT RÓMAI LÁDACSKÁRÓL

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

2^2

áll, lecsüngő baljában a kerykeionnal, míg jobbkezével az előtte álló Aphrodité-
nek nyújtja a Páristól neki Ítélt almát. Hermes lábai közt fatörzs látható ; közte és
Aphrodité közt is fa van. A szépség istennője szemközt áll, fejét jobbra,
Hermes és Páris felé fordítva ; két karját kitárva egy sávokkal és göbökkel
díszített hosszúkás ruhadarabot olyanképpen tart, hogy mezítelen alakjának
mintegy háttérül szolgál. Tőle balra, fával elválasztva, Athenae áll, melle alatt
övezett chitonban, alúl himationba burkolózva ; balkezét földre állított pajzsára
teszi, mely szintén magasra kivert göbökkel van díszítve; jobb kezét magasan
fogott lándzsájára támasztja. Balra van fordulva Héra felé, kinek alakja azon-
ban egészen eltűnt ; csak egy fa maradványa és kedves madarának, a pávának
nyaka maradt meg. Venus tartása, a mint ruhájával magának hátteret képez,
különben pompéjii falképeken is előfordúl.1

Egész sereg ilyen pannoniai származású, bronzveretes ládika van ezen-
kívül, csaknem valamennyi a budapesti Nemzeti Múzeum tulajdona. Mivel
legtöbbje az Arch. Ert.-ben már ismertetve van, csak röviden akarok rájuk
utalni. Legrégebben ismeretes a pócsi scrinium, melyet a bécsi akadémia
jelentése szerint 2 * még 1839. előtt kellett találniuk, mivel egy ezévi folyóirat-
ban 3 a forrás megnevezése nélkül referálnak a leletről. Azt írják ugyanis, hogy
egy (megjelöletlenül hagyott) helyen római harczosok sírjaira bukkantak és
azok egyikében (melvben talán, úgy mint az intercisai sírban, férj és feleség
voltak eltemetve) plastikus ábrázolásokkal díszített czédrusfaládácskát talál-
tak, melynek díszítési motívumai a 330 — 358. évek közti időre utalnak. A fe-
delének lehajló szélét két keskeny sáv díszíti teljesen egyforma, stilizált állat-
dísszel. Az alsó része két sávra oszlik, melyeket kymation választ el egymástól;
a felső sáv három mezőre oszlik, az alsó ötre. A felső sáv jobboldali mezeje
egészen elpusztult, jórészt a középső is, úgy hogy egyelőre ezeknek az ábrázo-
lásairól semmit sem tudunk. A baloldali mezőben egy nő ül balfelé, kényel-
mesen letelepedve ; öltönye jobb czombján van átvetve, egyébként mezítelen ;
feléje Erős repül ; balfelől óvatosan lépkedve, hogy az ülő nő észre ne vegye,
jön egy mezítelen alak, kinek köpenye a széltől kiduzzasztva csaknem ívszerű
hajlásban repül utána ; alul jobb felől a pedum hever, lenn a sarokban még
egy alak fekszik, valószínűleg valami localis istenség. Mivel az elpusztúlt középső
mezőn még felismerhető hattyúnyakú madár alakja Léda felé tereli a gondo-
latot, eszünkbe juthat a palermói mozaik,4 melynek három megfelelő beosztású
mezején Zeus három kalandja van ábrázolva, Antiopeval, Danaeval és Lédával.
Tán ugyanezen három kalandot akarta a mi reliefünk művésze is ábrázolni,
balról Zeust, a mint satyralakban lopódzik Antiopehez, középen Lédát a
hattyúval és az elpusztult jobboldali mezőben bizonynyal Danaet, a mint az
aranyesőt fogadja. Hogy ez az ábrázolás mennyire illik a toiletteládácskához
alig szükséges külön kiemelni. - Az alsó sáv közepén a trónuson ülő Róma
ROMA] van ábrázolva, két-két symmetrikusan alkotott, egyébként csak fel-

1 V. ö. az Invent. zic,6)i. sz,

2 Sitzungsbericht d Wien. Akad. 1858. Bd. 27, S. 57.

5 Zeitschr. für Altertumswissensch. 1839, No. 42., S. 33V

4 Overbeck : Das grosse Mosaik auf dér Piazza della Vittoria in Palermo, Leipzig, 1875.

EMLEKEK ES LELKI EK.

243

irataik által különböző, hasonló városi istennők között; balról van CARTHAGO
és CONSTANTINOPOLIS, jobbról NICOMEDIA és SISCIA. Mivel pedig
Nicomedia 358-ban földrengésben elpusztult, Byzantion pedig a Constantinopolis
nevet a 330. évben kapta, tehát az öt városi istenség ilyen egybeállítása a
ládácska készítésének idejét a 330 — 358. év közé helyezi. Hogy, mint Desjardins1
gondolta, a városokat, mint pénzverő helyeket alkalmazták, oly feltevés, mely
csakis a pompejii arcae 2-val való téves egybehasonlítás folytán keletkezhetett;
holott ezt a feltevését, hogy t. i. a pannoniai ládácskákban is a hadipénztárt
tartották, már a szekrénykék nagy száma is megczáfolja.3 Különben is a sírok-
ban talált pénzleleteknek egyéb jelentést is lehetne tulajdonítani. így példáúl
Gauckler P. közlései szerint a carthagoi sírokban is találtak kis zsákokat pénz-

2. BRONZLEMEZ RÓMAI LÁDÁCSKÁRÓL. 2 U n.

darabokkal. Mivel ezen pénzeknek száma változó, tán a halott éveinek számá-
val is lehetne esetleg a kapcsolatot keresni.

Ugyanezen gyárból kerülhetett ki az a másik ládácska4 is, melyet
Weisz M. 1881. okt. 23-án Felcsuthon néhány Valentinianus-kori bronzpénzzel
együtt talált. Ennek szintén a homlokfala maradt meg, és a fedelének egy
része a fogantyújával. Látszik, hogy a fogantyút akkor alkalmazták, mikor már
a bronzlemezek fel voltak verve a fára, a nélkül, hogy az ábrázolásokra ügyel-
tek volna ; az eljárás tehát ugyanaz, mint az ú. n. praenestei cistáknál, melyek-
nek külső lánczdíszítésének alkalmazásánál szintén nem gondoltak a cisták
rajzaival. A borító bronzlemez derékszögű táblákból áll, melyeknek mindegyike
tojássorral van befoglalva és mindegyikében egyes alakok vannak (THAL1A
álarczczal, MELPOMENE, tánczoló férfiak és nők) ; a felső és alsó sort stilizált
állatokból összeállított párkány választja el egymástól. Állítólag egészen egybe-
vág evvel a felcsuthi ládácskával egy másik, mely nincs publikálva és Bezerédy
Miklós püspök tulajdona volt; most a N. Múzeumban van.

Ezután a leletek clironologiai sorrendje szerint a fenéki sírmezőn talált

1 Monuments épigraphiques du Musée National Hongrois, Budapest, 1873., pl. XIV.

2 Rév. Arch. 1868., II. pl. XX.

5 Arch. Ért. 1881., 127., 148. o.

4 Arch. Ért. 1881., 143. o.

16*

244

ARCHEOLÓGIA! ÉRTKSÍTÓ.

szekrényke következik.* Ezen a négy évszak van ábrázolva : a tavasz virágokkal,
a nyár sarlóval (nem kaszával) és learatott kalászcsomóval, az ősz szőlővel, a
tél vadászzsákmánnyal van jellemezve. Az évszakok ábrázolásai két, egymást
kölcsönösen kiegészítő lapra vannak alkalmazva ; egy harmadik lapon tánczoló
és zenélő szüreti alakok vannak. Dr. Lipp véleménye szerint ez a három lap
a szekrényke homlokfalát, hátsófalát és fedelét adja meg ; de én nem tartom
valószínűnek, hogy a homlokfal és hátsófal ábrázolása egyforma lett volna
és hajlandóbb vagyok azt hinni, hogy a lapok legalább is két ládácskáról
valók.

Ezután időrendben a császári (Komárom-m.) leletek hasonló maradványai
következnek, melyeket Mahler professzor 1901. szept. 18-án talált.** Ámbár
ezek a lemezek technikájukat és elrendezésüket illetőleg az előbb említettekkel
teljesen megegyeznek (az első sírban talált darabokon (1. 39. o.) ugyanolyan
egymás fölé helyezett medaillonos sávok vannak, mint az intercisai ládikán,
mégis részben már keresztény motívumok mutatkoznak, ú. m. a jó pásztor,
Dániel az oroszlánveremben, József testvéreivel, Izsák feláldozása. Egy másik
sávon a hét napjait jelképező istenek vannak ábrázolva; az egyes alakok ívvel
összekötött oszlopok közt állnak (42. o.). Hasonló az első sírból való töredékek
elrendezése is (43. o.), az alakok azonban úgy elpusztultak, hogy mineműsé-
gükre nézve semmiféle következtetést sem lehet vonni. A második sírból szár-
mazó lemezen (42. o., 14. ábra) Artemis látható, ugyancsak két oszlop közt,
a mint balfelé sietve, fejét jobb felé fordítja ; egyébként a szokott typikus
ábrázolásban, a mint jobbjával nyilat húz ki tegzéből, baljában pedig íjját
tartja. A második mezőn magashátú trónuson ülő nőalak van ábrázolva, a ki
balkezével sceptruma felső végére támaszkodik, kinyújtott jobbjában pedig
Nikét tart. Mivel öltönye testének felső részét is födi, Athenara kell gondol-
nunk; különben a fej és haj alkotottsága alapján inkább az állítólag Konstanti-
nápolyba került olympiai Zeus-szobor utánzatára gondolhatnánk. A harma-
dik, szintén ülő alak, baljában bőségszarúval, jobbjában szőlővel, bizonynyal
Abundantia akar lenni. Ugyanez az ábrázolás evvel a három alakkal még egy-
szer előfordúl ugyanezen sírból való másik lemezen (1. 45. o., 15. ábra); egy
nem egészen jól kivehető nőalak (tán joggal nevezik Victoriának) szintén két-
szer fordúl elő ezen a lemezen, balról fenn és jobbról fenn. Az alsó sávon,
melyet a felsőtől stilizált állatsor választ el, változatosság kedvéért ismét körök
vannak alkalmazva, melyeket azonban utólag felrakott, rézsútos hornyolású
oszlopok választanak el egymástól. A baloldali medaillonban Herakles van a

* Az Arch. Közi. 1886 , VII. 149 1. szerint a tavaszt vető ember jelképezi ; de ez a
magyarázat már azért sem helyes, mivel a bal karra akasztott kosárban vinni a magvakat és
a jobb kézzel szórni sehogysem lehet; látszik is az ujjak állásán, hogy az ember kezében
könnyedén egy szál virágot fog. Különben is a vetés nem a tavaszra, hanem októberre jellemző
munka, v. ö. Auson. eclog. 376. «Triticeo October fenore ditat agros* és 377. «Et qui sementis
per tempóra, fenore laetus October, cupidi spem fovet agricolae.n Hogy manapság nyári
gabonafajtákat is termelnek és azokat csak tavaszszal kell elvetni, az csak a fajok kiválása
útján létrehozott újítás, mely mit sem változtat azon az alapelven, hogy a mezei gazdaságra
nézve jellemző gabonát őszszel vetik el. A tavaszt virágokkal szokás ábrázolni s a kosárkába
nem magvakat, hanem virágokat kell képzelni.

** Arch. Ért. XXII. 1902.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

245

keryneiai szarvassal. Azután egy négyszögű mezőben Pallas áll, pajzszsal és
lándzsával, jobbjában Nikéval ; az ábrázolás megkönnyítésére a földön álló
pajzs az istennő háta mögé van téve és evvel jobboldalára kerül. A jobbra eső
medaillonban Helios van, négyesfogatában állva, felemelt jobbjában ostorát,
baljában a napot tartja. A harmadik sírban is (47. o.) hasonló ládácskát
találtak, melyből azonban csak nagyon kis darabkák maradtak meg.

Ugyanebbe a sorozatba tartozik, ha nem is bronzveretű, egy Intercisá-
ban talált ládika, melynek födelén belül tükör van alkalmazva, még pedig
olyképen, hogy csak fel kellett nyitni a ládácskát, hogy a tükörbe bele lehessen
nézni, hasonlóan némely modern női toilettedoboz berendezéséhez. Azt gon-
dolom, ilyenféle ládácskák nyomait keresve, visszafelé egészen Pompejiig el
lehet jutni. Numerius Popidius Priscus villájában talált tárgyak közt (Bosco
Reale-ban Vedova Zurlonál vannak kiállítva) van egy négyszögletes tükörlap,
melynek sarkain lekopott fényéből azt lehet következtetni, hogy mikor a
szekrényke födelébe volt illesztve, csak egy kerek lap látszott ki belőle.

Ezekkel a pannoniai ládácskákkal szoros kapcsolatban vannak a Kölnben
talált ládácskák is, melyekről a következő tudósítás olvasható:* « Kölnben
az Agrippa-utczában, az 1892. évben egy fundamentum kiásásánál római kori
bronzrelieftöredékek kerültek elő, melyek a bonni Provinzialmuseum tulajdo-
nába mentek át. Ezek a maradványok, összesen öt hosszúkás bronzlap, nagy-
ságukra, alakjukra és ornamentikájukra nézve eredetileg teljesen egyformák
lehettek. Szögek és szöghelyek arra utalnak, hogy ezek a papírvékonyságú
pléhlemezek valami szilárdabb alapra lehettek felverve és a legtermészetesebb
az a feltevés, hogy egy olyan ládácskára voltak alkalmazva, melynek legalább is
öt oldala volt. A III. táblán természetes nagyságukban láthatjuk ezeket, nem
úgy, a milyenek most, mert egy példány sem teljes, hanem a milyenek
egykor lehettek. Minden egyes darabot bélyeggel hat hosszúkás mezőre
osztottak és a mezőket figurális ábrázolásokkal töltötték ki, melyek az egyes
példányokon nem egyformán jól conserválódtak ; az is lehet, hogy
eredetileg laposabban vagy élesebben voltak kinyomva. Felül baloldalt Mars
van, nyugodt állásban, Victoriától megkoszorúzva. Jobboldalt Mercurius áll
balfelé, jobbkezében erszénynyel, balkezében kerykeionnal ; mellette kakas és
balról fenn strigilis. A második sorban baloldalt Herakles áll, a hydrát hajánál
fogva és doronggal feléje sújtva ; balról tegez és nyilak vannak ; a hydra kígyó
farkával a hős ballába köré van csavarodva. Jobb oldalt Artemis áll jobb felé,
fejét balfelé fordítva, jobbjával egy nyíl felé nyúlva, baljában íjját tartva ;
mellette kutya és szarvasünő. A harmadik sorban baloldalt Erős áll szőlő-
fürttel, jobboldalt ugyancsak Erős serleggel.)) Még egy más ládikarelief marad-
ványai vannak ugyanebben a folyóiratban ** említve és ábrázolva ; ezeket is
bizonynyal a Rajna vidékén találták. Látszik, hogy ugyanolyan módon fára
felvert bronzlemezek lehettek ezek is, mint a pannoniai ládácskák lemezei.
Az ábrázolások részben keresztény motivumuak, úgy mint a császári (Komárom-

* Bonner Jabrb. 1894., XCV., 90. o.

** Bonner Jahrh. XIII. 1848., 141. o., 5 — 6. tábla.

246

ARCH/EOLOGIAI ÉRTESÍTŐ.

megye) ládácskáé és részben ezekkel identikusak is. Itt is látható Krisztus
és a vérfolyós asszony ; Mózes, a mint a sziklából vizet fakaszt ; Izsák feláldo-
zása, Lázár életrekeltése és a három férfi a tüzes kemenczében (az utóbbi és
Izsák feláldozása kétszer egészen egyformán ismétlődik) ; itt van még Dániel
is az oroszlánveremben, a férfi Bethesda tavánál és még egy ábrázolás, mely
részleges elpusztulása miatt már nem ismerhető fel. A négyszögü mezőkbe
illesztett ábrázolásokon kívül medaillonok is vannak alkalmazva, úgy mint az
intercisai ládácskán, egy Gorgoneion és nehány nem keresztény jelentőségű
mellkép. Az egész lemezt kisebb-nagyobb gyöngyökből alkotott sor fogja
körül, az egyes mezőket pedig pontsorok határolják.

Mindezen ládácskák keletkezésének ideje pontosan megállapítható; vala-
mennyi a IV. századból ered, némelyik esetleg még későbbi időből ; de
sem az antik mythologiai ábrázolásoknak, sem a keresztény motívumoknak
keletkezési ideje nem eshetik messze egymástól. Hogy egynémelyikét a Rajna
mellékén találták, abból nem következtethetünk különböző eredetre és mivel
a rajnavidékiek pontosan egyeznek a pannoniai példányokkal, közös eredetűek-
nek kell őket tartanunk. Hogy miért találtak ilyen egymástól messze eső
helyeken ugyanolyan ládácskákat, az a légiók helycseréjével könnyen meg-
magyarázható, a mikor bizonynyal az asszonyok is garnisont változtattak. A ta-
lált példányok számaránya szerint nem a Rajna vidékét, hanem Pannóniát kell
a ládikák hazájának tartani, a nélkül, hogy evvel azt állítanók, hogy a ládikák
itt is készültek. Ellenkezőleg több jel arra vall, így a szoborábrázolások
motívumai is, hogy ezek a ládácskák Keletről, valószínűleg Byzancból szár-
maznak és onnan terjedtek el az akkor ismeretes világon.

Még egy ládácskára kell itt utalnunk, mely a kairói múzeum tulajdona
(1937. sz.) és melynek ábrázolási typusai a pannoniai ládácskákon található
typusoktól egészen elütnek, bár különben alakját és technikáját illetőleg egé-
szen közéjük illik.1 A faalapra felszegezett bronzlemezeken négyféle díszítési
elem fordul elő, u. m. 1. oszlop, 2. szőlőinda, 3. borsókás szalag és 4. fonat-
szalag. A ráütött bélyegeken tízféle figurális ábrázolás van kiverve, u. m.
1. csipkézett koronájú női mellkép, 2. női mellkép félholddal, 3. Gorgoneion,
4. Iris, 5. Venus, 6. a Grácziák, 7. nőalak nyugodt állásban, kutyával, 8. Sera-
pis, Pallas és egy lovagló puttó, 9. állatok (vadászat), to. Kentaurok kocsija.
«A fedőlapok felverésénél nem sokat gondoltak a csinos figurális ábrázolású
mezőkkel, hanem először felrakták a függőleges sávokat, azután a vízszinteseket,
végre a sarokpántokat, illetőleg oszlopokat, és az egészet kerekfejű szegekkel
verték fel. A kézműves nyilván nem sokat törődött, sem az ábrázolások ki-
kerekítésével, sem összefüggésükkel, hanem felhasználja, a mi épen keze
ügyébe akad. » 2 — Hasonló ládácska van a berlini Königliches Museum
egyiptomi osztályában is,3 egy harmadik ugyanilyenféle pedig állítólag az
alexandriai görög-római múzeumba került. Ugyanott a 938. sz. a. (255. o.)

1 V. ö. Catalogue général des Antiquités Egyptiennes du Musée de Caire No 7001 —
7394 et 8742—9200. — Jós. Strzygowski: Koptische Kunst, Vienne, 1904. o. 253. tábla.

2 U. o.

5 10530. múzeumi sz.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

247

említenek még egy nehány bronzlemezt, melyek szintén valami ládácskának
részei lehettek, jórészt ugyanolyan bélyegverettel, mint a 937. számú részben
újabb díszítési motívummal, ú. m. 5. gyöngysor és új typussal, ú. m. 11. mez-
telen, balfelé fekvő alak, keresztbe rakott lábakkal, 12. szárnyas fiú szőlő-
fürttel és még valamilyen tárgygyal, 13. két fiú tart egy kagylót, melynek két
teknője közt meztelen nőalak fekszik: valószínűleg Vénus átalakulása a kagyló-
ban ; 14. Léda a hattyú ellen védekezve. Ez az utolsó typus a pécsi scriniumra
emlékeztet, a többi elütő.

A szekrénykék általános jelentőségét illetőleg fontosak újabban Waitzin-
ger 1 fejtegetései. «A ládák és koporsók nem egyebek, mint a holtak hamvai-
nak eltartására és a női pipere és kézimunka felszerelés befogadására való
ládácskák megnagyobbítása.» (63. o.) «Az V. század óta vázaképeken, reliefe-
ken és nagyobb műalkotásokon egyre gyakrabban ábrázolnak berakott művű
lábas szekrényeket és ládákat, melyek bizonynyal fából voltak. A doboz, melyből
Hegeso ékszerét kiveszi, a ruhaláda, melyen az asszonyok ülni szoktak, a
láda, melybe Danaet bezárják, mind hasonló módon vannak felszerelve. Kis
bronzlemezes ládácskákra is ezt a berakásos díszítési módot viszik át, csak-
hogy egészen decorative. A födél többnyire lapos és a foglalópánt a hosszú
oldalán fut végig. Hogy ez a vasalópánt hogyan van alkalmazva, azt az ábrá-
zolások nyomán megállapítani nem lehet. » (67. o.) Hogy már régibb időkben
is alkalmaztak faalapra pléhlemezeket, azt egy megiddoi (Palesztina) leletből
láthatjuk,2 a hol egy faláda elszenesedett darabjai kerültek elő, mely valamikor
arany pléhvel volt borítva. Ez tehát a mi pannoniai ládácskáink egyenes
elődje lehetne.3 Különben azonban ezeket a ládákat inkább fából valóknak
kell képzelnünk, berakott munkával.4 Míg itt a ládácskát a körülfutó dombor-
műves sávok egészen befödik, a későbbi művészeti fejlődésben a díszítés
lassacskán hozzáalkalmazkodik a szekrény architektonikái alkotottságához és
ekkor már bizonynyal többféle színű fát vagy elefántcsontot használtak díszítésül.

Ebben a tekintetben azonban elütő az a maradvány, melyet a cumaei
újabb kupolasírban találtak.5 («Numerosi avanzi ornamentati di una pisside o
scrigno che doveva essere guarnito da globetti emisferici in pasta vitrea,
pietra dura ed altra matéria, raccolti alla rinfusa. Unó dei duó piedi di
sostengo ha scolpito l’effigie di un telamone inginocchiato; l'altro e frammen-
tato a dis fatto » ) , de csak annyiban, hogy csont- és elefántcsont díszen kívül
még színes anyagot, nevezetesen köveket és üvegoldatot is alkalmaztak ; de
míg ezen maradványokról pontos leírásunk, főleg pedig ábrázolásaink nincsenek,
jobb lesz ezt az egyelőre még nem tisztázott esetet mellőznünk. Van ezen-
kívül még két ládácska Cumaeból, mindkettő elefántcsont díszű. Az egyik a

1 Griech. Holzsarkophage aus d. Zeit Alexanders d. Grossen.

2 V. ö. Arch. Anr. 1907. Sp 291.

> Hogy a Ptoionban talált bronzpléhek (v. ö. Bull. Corr. Hell. XVI . 347. o.) faszek-
rénykék borítólemezei voltak-e, nincs bebizonyítva, azért jobb is lesz mellőzni.

4 V. ö. a híres kypselét Olympiából. Paus. V. 17., 5. Aápvaí; ők xkS-pov p.kv 7rez:o!rjTat.
£<í)5ia ők iXétsavto; é~’ ocurrj;, ra ők youaou, ta ok xa\ ir- aÚT% áattv eípYaap-Éva y.Éőpou. 9

5 Mon. ant. dei Lincei XIII., 218. sz.

243

ARCHEOLÓGIA! értesítő.

nápolyi Museo Nazionale Raccolta Cumana-jában van 1 és az 1856-iki ásatá-
soknál találták, melyeket Fiorelli vezetése alatt a Conte di Siracusa a régi
Cumae necropolisában indított ; csak a bronz és csont antik rajta, a fafalak
már modern kiegészítés, de az antik részek alapján meg lehetett legalább a
helyes méreteket állapítani; hosszúsága: 0,30 m., szélessége: 0,235 m., magas-
sága, a lábait is beleszámítva 0,14 m. (Jegyezzük meg egyúttal, hogy ezek a
ládácskák, valamint a sarcophagok és más efélék, mind lábasak). Mindennél
fontosabb azonban az, hogy pontosan ismerjük a szekrényke tartalmát (a
tárgyakat ma is a reconstruált szekrénykében tartják). Tartalma : 1. Egy fém-
tükör. 2. A tükör bronznyeles tokja fából, valószínűleg bőrdíszszel. 3. Egy meg-
lehetősen elpusztult csontfésű. 4. Egy belül üres gyűrű. 5. Két ezüst fibula
aranyfiligrándíszszel. 6. A fibulák valamelyikéhez tartozó aranylevélke. 7. Egy
hengeralakú edény födővei, csontból. 8. Nagyfokú tű. 9. Fonóorsó csontból.
10. Fülpiszkáló kanál. 11. Hajtű, melynek fejét egy nő alak képezi. 12. Egy
csont stílus. A másik, szintén Cumaeból származó csontszekrényke ugyancsak
Nápolyban van, Avv. Osta tulajdona.2 3 («Arcula o cofanetto, forse di legno, con
rivestimento di avorio, destinato a continere gli oggetti preziosi di toeletta di
una giovinetta. Ha forma di dado e misura 0,32 di altezza e 0,34 di larghezza,
0,35 di profonditá») ; de mivel ennek a ládácskának is a fája egészen modern
kiegészítés és a kép, melyet eladásra készítettek, megbízhatatlan, nem lehet
sem formájára, sem díszítésére vonatkozólag semmi biztosat következtetni
(vájjon nincs-e kapcsolat az Avv. Osta ládácskája és a Museo Nazionale
imént említett ládácskája ?). A kép szerint úgy látszik, hogy az egyes
mezőket mélyítve rakták be és tojássorral szegték be ; ezeken belül két-két
ion oszlop közt (a szerző « stile dorico»-t mond) egy-egy hosszúruhás nőalak
áll. Az elefántcsont aranynyal volt fedve, melynek némi nyoma is maradt:
«di cui si trovano tracce evidentissime non solo sulié figure femminili, ma
altresi sulié colonne e sulla cornice». Fontos az, hogy annak a szekrénykének
is ismeretes a tartalma: «Entro alla cassetta all’ atto dél trovamento (20. Gen-
naro 1902., Necropoli Cumana, Fondo Artiago) furono rinvenuti minuti oggetti
di toaletta, cioé spilloni da testa (aghi crinali), pettini, correnti di collana ghi-
andiformi in avorio dorato, un fuso con rispettiva cannocchia pure di avorio
dorato con elegante lavoro d’intaglio, due aghi crinali esibenti in testa due
errni probabilmente die Afrodite, dadi d’avorio perfettamente conservati, unó
stile, una paletta e finalmente un oggetto a forma di candelabro collá base
sorretta da piedi discoidali con avenzi di doratura squisitamente lavorati al
tornio.» Tehát ez is toilette felszerelés, haj tűk, fésűk, nyakék aranyozott elefánt-
csontból, koczkák, orsó, egy Stylus, egy paletta és egy candelabrum-féle tárgy
elefántcsontból esztergályozva, némi aranyozással. Ismeretes még egy harmadik
ilyenféle ládácskának tartalma is, mely Karlsruheban van és állítólag Capuából
származik. Leírása : 3 «A szekrényke 0,19 m. magas az oromzátával együtt,

1 Graeven Antiké Schnitzereien. 35. o., 22 — 24. tábla.

2 Antichitá greche e románé déllé Collezione dell’avv Ernesto Osta, Napoli.

3 Schuhmacher: Sammlung antiker Bronzén, Karlsruhe, 1892., 212. o., 1126. sz.
XXVI. tábla.

EMLEKEK ES LELETEK.

249

0,313 m. hosszú és 0,159 m. széles, Capuában 1887. évben találták. A templom-
formájú ládácska négy faragott lábon áll, melyek belül üresek és négy ujjra
oszlanak ; fölöttük két voluta közt női mellkép keresztpánttal (sphinx ?) ; a
lábak hátlapjukon laposak és kis csatornájuk van, csak egyiken van e helyett
kis R-alakú jegy. Egyik lába alighanem új. A falak nagyon vékonyak és újab-
ban faalapra rakták fel. Sarkain egy-egy Atlas alakja van, a két első fölött
váralakú díszszel. A két hosszú oldal díszítése egyforma stb.» Tartalmának fel-
sorolása u. o. : « 1. Egy ezüsttel bevont, vékony, kerek tükörlap. 2. Kerek
capsula fedele elefántcsontból, magas széllel. 3. Elefántcsont kanál töredéke.
4. Kis agyagedény.» Vannak még ugyancsak a karlsruhei múzeumban 1127. sz.
alatt még ilyen ládácskából származó töredékek, de ezekből semmi újat nem
tudunk meg. A British Múzeum egy ládácskájáról Graeven (38. o.) azt állítja,
hogy modern pasticcio és nem minden része tartozott eredetileg egybe ; épen
azért jobb lesz ezt is mellőznünk. Hogy a Pannóniában talált ládácskáknak
rendeltetése is ugyanaz volt, mint a Cumaeból és Capuából származók, az
reliefábrázolásaik nyomán, melyek többnyire a női szépség hatalmát példázzák,
egészen kétségtelen. Ha ugyanazon időből pénzleletekről is tesznek jelentést,
abból még nem következik az, hogy ezeket a pénzeket a ládácskákban tarto-
gatták ; és ha csakugyan így is volna, még az sem bizonyítana azon felfogás
ellen, hogy ezek toilettedobozok ; manapság is gyakran szoktak a nők toilette-
ládájukban a tulajdonképeni felszerelés közt kisebb pénzösszegeket tartogatni !

Mint már előbb is említettük, a legtöbb ládácska fedele lapos ; elvétve
akad azonban templomtetőhöz hasonló alakú is, háromszögű oromzattal. Elő-
íordúl a tompa pyramisforma is ; pl. a longobard régiségek közt, melyeket
Ascoli Piceno közelében, Castel Trosinonál találtak és Rómában a Museo
déllé Terme-ben vannak kiállítva. 148. sz. alatt egy négyszögletes ládácska
látható, melynek teteje felfelé elkeskenyűl, azaz épen ilyen csonka pyramis
formájú. Ilyenféle alakú ládácska fából, csont vagy elefántcsont berakással,
igen sok maradt ránk a középkorból ; többnyire ereklyetartók voltak és még
ma is gyakran szolgálnak ilyen czéltA A ládácskák keletkezési idejét illetőleg
(gyakoriak az antik mythologiából vett ábrázolások, de ó- és újtestamentumi
motívumok is fordúlnak elő) nagy vita keletkezett, mely — • úgy látszik —
ezúttal el fog dőlni. Míg ugyanis Venturi A.* ** azt állítja, hogy közvetlen kap-
csolatuk van az ókorral és a Kr. u. IV. század végére és az V. század elejére
helyezi őket, addig Graeven és v. Schneider mindenáron a középkor művé-
szetébe, a VIII — XII. századba illesztik be. Nem lehet szándékom és nem is
tehetem, hogy e vitás kérdést e helyen újra felvessem, az remélhetőleg más
oldalról fog megtörténni ; csak annyit szeretnék jelezni, hogy a pannóniai
szekrénykék révén, úgy látom, a kérdés inkább Venturi felfogása felé fog
eldőlni. Ezek a bronzveretes ládácskák, melyeknek ábrázolásai az elefánt
csontreliefek motívumaival sok pontban teljesen fedik egymást és melyeknek

* A megmaradt ládácskák jegyzékét v. Schneider adja a Serta Harteliana 203. o. és
Graeven: Ein Reliquienkástchen aus Pisano, Jahrb. dér kunsthist. Sammlungen des Kaiser-
hauses, Bd. XX. Wien, 1899. kiegészíti.

** L’Arte, 1898,, I. 212. és Galerié nacionali Roma, 1897, Hl- 261.

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

készítésmódja is teljesen hasonló (mindkét fajtánál ugyanis a kézműves kész
sávokkal dolgozott és ezeket az ornamentika figyelembevétele nélkül ollóval
vagy fürészszel szabta hozzá a feldíszítendő ládácska nagyságához és úgy
szegezte fel), csaknem ránk kényszerítik azt a feltevést, hogy keletkezésük ideje
is ugyanaz lehetett. Mivel pedig a pannóniai ládácskákat illetőleg a IV. és
V. század van megállapítva, az elefáncsont ládácskákra nézve is ezt az időt
kellene elfogadnunk. Hogy ebben az időben oly sok eltérés mutatkozik a
klasszikus ábrázolásmódtól, az könnyen érthető, mivel nem egy esetben tapasz-
talhatjuk még a Kr. e. VI. és V. század művészetében is, hogy a művészek
mintájuknak félreismerése következtében valami újat, tévését hoztak be ábrá-
zolásukba. Hogy csak egy példát hozzak fel ennek megvilágítására, ilyen pl.
mikor a vázafestő a tehénné átalakult Io mögött álló Hermes kardhüvelyétől
félrevezetve, bikát fest a tehén helyett. Ha tehát olyanféle ábrázolást látunk,
hogy Deidameia kis gyermeket nyújt Achilles felé, hogy evvel megindítsa,
nem kell azt gondolnunk, hogy az ókor vége felé ilyen félreértés lehetetlen és
nem kell a lemezt szükségképen a középkorba helyeznünk. Úgy vélem, az
anyagi oldaláról is meg kellene behatóan vizsgálni a kérdést és utána kellene
járni annak, hogy az Islam elterjedése után lehetett-e még az elefántcsontot a
régi módon beszerezni és hogy a nyers anyag hiánya nem zárja-e ki az
elefántcsont technika hatalmas felvirágzását épen azokra a századokra nézve,
melyekre nézve ezt v. Schneider és Graeven megállapították?

Ezen az alapon és a pannóniai ládácskák segítségével tán azt a vitás
kérdést is el lehetne dönteni !

Róma, 1908. január 29. Engelmann Rikárd.

VASKORI EMLÉKEKRŐL MUNKÁCS KÖRNYÉKÉN.

(Harmadik közlemény.)*'

A Lovácskahegy északkeleti lejtőjén, jó magasan, egy újabban felásott
ősrégi, keltaféle telepen, melynek tűzhelyén hamu s szén közt tört agyag- és
grafitos cserepek hevertek, következő vas s egyéb tárgyak találtattak : egy
nagy, 1650 gram súlyú ép tokos véső vagy fejsze, mely 18 1U cm. hosszú, négy-
zetű tokja 4V2X5 cm. terjedelmű és 6 cm. mélységű; pengéje a középen
7 cm. széles és oldalain 2V2 cm. vastag, alul pedig félkörű íve 12 cm. széles.
Egy kisebb hasonló tokos véső, mely csak 2CO gram nehéz, hossza 10V2 cm.,
szája 2 'A x 3 cm.-nyi, mélysége 4 cm., félkörű éle 7 cm.-nyi. — Egy más
350 gram súlyú hosszú véső, mely 18 cm. hosszúságú, tokja hengeres, 4 cm.
mélységű és fent 3 cm. átméretű, azontúl négyszögűvé válik, lévén oldalain
1V2 és lapjain 2 cm. széles. Előkerült egy ép és igen csinos, teljesen jól kon-
zervált olló is, mely 25 cm. hosszú, meghajlított fogantyúja 11 hosszú s pántjai

* Az első közleményt lásd Arch. Ért. 1906. 337—346, a második közleményt Arch.
Ért. 1907. 151 — 166.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

2 0

i cm. szélesek és fél cm. vastagok, azontúl a pengéje a tövénél 2 'A cm. széles
s így lefelé keskenyedik. Érdekes, hogy még most is ruganyos fogantyúja
helyenkint rozsdátlan és sötétkék színű, bizonyára jó aczélból készültek ; fo-
gantyújának 3V2 cm. átméretü háta kettős bevájt vonallal ékített. — Egy 16 cm.
hosszú és fél cm. széles, fél cm. vastag vaspántdarab, melynek szemes végében
egy 3V2 cm. átméretü, 1 cm. vastagságú karikája van ; súlya 75 grarn. — Egy
12 cm. hosszú vashengerke, szúróféle eszköz ; a 3V2 cm. hosszú egyik végén
3 mm. vastagságú s ez úgy látszik nyélbe volt téve, míg a többi része a
nyélnél 1 cm. vastag s lefelé hegyesedik ; súlya 25 gram. — Egy 11 cm. hosszú,

1 cm. széles és 2 mm. vastag vaspánt töredék ; súlya 36 gram ; egy másik
12 cm. hosszú, a harmadik hasonló pedig 8*A cm.-nyi. — Egy két darabból
álló 22 cm. hosszú pánt, mely a középen 17 mm. széles és hegyes végeik

2 cm. -nyíre behajlítvák ; valamely tartálynak pántja lehetett. Volt itt továbbá
egy kis lapos, levélalakú vasnyílhegycsúcs, mely 8 cm. hosszú, ebből esik az
1 cm.-nyi nyélre 21/* cm., a többi a tövénél 12 s a közepén 20 cm. széles
pengére, mely azután éles hegyben végződik. E szerint az itteni volt lakók
különféle alakú nyílhegyeket használtak, mert találtatott lapos, hengeres, ár-
szerű, szakállas és négyszögű kúpalakú is. — Ismét előkerült egy 850 gram
nehéz tokos véső, fejsze alakú, zömök idomú, mely 12V2 cm. hosszú, négyzetű
szája 4X5V2 cm.-nyi és 8 cm. mély; dereka 3x5 cm.-nyi és félkörű éle
8 cm. széles ; egyik oldala valamely erős munkában meghasadt s elvált az
aljáig; — de egy más itt még elő nem fordult alakú, súlyos vaskalapács is
így elromlott s ketté törvén, csupán egyik fele maradt meg ; ez négyzetű
alakú, 6 cm. hosszú, a kissé mélyített oldala a nyéllyuknál 5V2, egyik szélén
6V2 s a másikon 6 cm. széles és 3 — 4 cm. vastagságú ; kerek lyuka 2V2 cm.
átméretü volt ; a használattól egyik megmaradt folka ellapult ; súlya 550 gramm.
S így az egész jóval nehezebb volt ; de találtatott itt egy szubtilisabb kalapács
is, mely csupán 100 gramm nehéz, 11 cm. hosszú, felső lapja iJA s oldala 2
s a végein lU — 1 cm. vastagságú; nyéllyuka a közepén ixA cm. hosszú és
fél cm. széles. További kutatás folytán előkerült még egy 8 'A cm. hosszú
hengeres tokvég ; kúpos hegyes az egyik vége, a másik pedig 3 cm.-nyi szájjal
ellátott; súlya 150 gramm. — Egy 19 cm. hosszú és 3V2 cm. széles, 2 mm.
vastagságú vaspánt vagy ráftöredék, mely egyik oldalán 2 mm.-nyi párkánynyal
ellátott, súlya 200 gramm. — Egy 10 cm. hosszú, 1 cm. széles és 2 mm. vas-
tagságú szemes vaslemez, egyik vége gömbölyített és 2 mm.-nyi szemmel
(lyukkal) ellátott ; szélei vonalakkal voltak ékítve ; súlya 50 gramm. — Egy
7 cm. hosszú 5x9 mm. vastagságú hengeres szög. Egy ép idomtalan agyag
csuporka, mely durván készült tompa hengeralakú, 5V2 cm. magas, felső része
ó cm. átméretü és szélei befelé lévén hajlítva, így nyílt szája csupán 3V2 cm.-
nyi ; lapos feneke 6 cm.-nyi, színe sárgás, súlya 150 gramm. — Egy trachitból
faragott felső őrlőkő, mely 30x33 cm. terjedelmű s 6 cm. vastag ; közepén a
szokásos vonal 22 cm. hosszú s az annak közepén levő maghintő lyuk kívül
5V2 s belül 2xA cm. átméretü ; a mozgatásra való oldalbevágás 4 cm. hosszú
és 1V2 cm. széles ; a másik itt előfordult felső őrlőkő annyival érdekesebb,
hogy ezen, mi addig egyiknél sem találtatott, két maghintő lyuk van ; e kő-

2Í2

ARCH/EOLOGIAl ÉRTESÍTŐ.

lap 35x38 cm. terjedelmű, négyzetű, 10 cm. vastagságú, oldalbevágásai 7 cm.
hosszúak és 2 cm. szélesek ; belül a szokásos vonal hiányzik, de a helyett a
középen 6 cm. -nyíre egymástól van a kettős 5 cm. átméretú lyuk kivágva,
mely e szerint itt a maga nemében unikumot képez.

A lakott hely környékén napfényre kerültek még következő tárgyak :
egy 4 — 5 cm. magas és átmérőjű vágott karika, melynek kerete 2 cm. széles
és 5 mm. vastag s külső lapja mélyített. - — Egy 4V2 cm. átméretú egyszerű
karika vasból, melynek hengeres kerete 6 mm. vastagságú. — Egy ir/2 cm.
széles vaslemezből hajlított 5 cm. átméretú korongos karikának fele része. —
Egy 3x5 cm. terjedelmű négyzetű vascsat, melynek a hosszabb oldali kerete
3 a két ellentétes 6 mm. vastagok. — • Egy La Téne alakú vaskapocsnak
(fibula) négyrétbe csavart 3 mm. vastagságú sodronytújének göbe és 7V2 cm.
hosszú kissé hajlított tűje. — Egy 17 cm. hosszú s közepén 2V2 cm. széles
vassarlónak pengéje, melynek peczke 2 ’A cm. -nyíre kiáll. — Egy másik ilyen
sarló, durva készítésű, 20 cm. hosszú és 2V2 cm. széles, fogantyúján a peczek
1V2 cm. magas és ettől 4 cm. távol van rajta egy fejes szög, melylyel a nyél-
hez volt erősítve. — Egy 6 cm. hosszú és 3 — 3V2 cm. széles gyaluvas-féle
3 mm. vastag lemez. — Egy 5 cm. hosszú, 1 — 2 cm. vastag s végefelé kes-
kenyedő négyszögú vasék-féle darabka. — Egy La Téne idomú bronzkar-
perecz, mely egy cm.-nyi vastag hajlított tömör hengerből áll, mely belül
sima, kívülről pedig fél cm.-nyi göbökkel ékített ; e kiálló dudorok száma
harmincz ; a nyitott két végén pedig 12 mm. -nyíre kitáguló nagyobb tompí-
tott göbök díszlenek, alul, felül körvonallal kerítve. — A perecz színe világos-
zöld s szivonya felülről krétaszerúleg könnyen mállik, miért is azt szükséges-
nek láttam lakkal bekenni. Ily szironyelmállást én egyébiránt itt már más
lelt apróbb bronztárgyakon észleltem ; minek oka talán a trachitkő elmállásá-
ban keresendő. De ennél nagyobb érdeket kelt azon úgynevezett barbár ezüst-
érem, mely szintén e tanyahelyen találtatott s mely a mellékelt rajz szerint
22 mm. átméretú és 4 mm. vastagságú, súlya pedig 1275 gramm. A domború
oldalán egy jobbra néző koszorús, szakállas, hosszú bajuszú és torzonborz hajú
férfiarcz látható ; míg a másik homorú oldalán egy lovas üget jobb felé,
ülvén nyergeletlen, de szépen alakított paripán, mely hosszú farkkal és sö-
rénynyel díszlik. A lovag felett levő körirat, Gohl Ödön nézete szerint, Paeonia
királyának nevére utal, kinek e tetradrachmáit itt utánozták s használták s e
szerint ez érem is itt készülhetett mai hazánk területén, még pedig a Krisztus
előtti negyedik évszázadban; a nevezett király 315 — 286 évben Krisztus előtt
uralkodván. Kétségtelen, hogy ily barbár érmek nemcsak Beregmegye terü-
letén, hanem az ország számos vidékein, sőt hazánkkal határos országokban
is előfordulván, ez arra mutat, hogy a kelták nagy kiterjedésű nemzetet ké-
peztek s a legtávolabb vidékiekkel élénk kereskedésben állottak, a jólétnek
magas fokán éltek és itt huzamosabb ideig, hosszú évek során tartózkodtak.

E tanyahelyen volt még egy marhalábszárcsont töredéke is, mely 19 cm.
hosszú, bütyke 9 cm. vastagságú s szára 4 cm. Szerfelett könnyű, puha, szi-
vacsos és sárgaszínú. Itt ezt csak azért említem meg, mert e kelta telepeken,
mint már előbb egyizben felhoztam, csontféle maradék ritkán akad, holott

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

253

kétségtelen, hogy e tájon ők sokáig tartózkodtak s nem csupán vadászat és
halászatból éltek, hanem földmíveléssel is foglalkoztak, sőt lovakat is tartottak.
Valószínű, hogy a konyhahulladékot a meredek hegység lejtőjéről a csapadékok
lemossák s így az azóta elmúlt kétezer év alatt teljesen eltűntek. Bizonyára
azon időközökben is, midőn e tájon a kelták elköltözése után a vidék ismét

V. TÁBLA.

hosszú ideig lakatlanná vált, a csendes vadonságban és rengeteg erdőségben
a dúvadak is elszaporodtak és itt nyugott tenyésző menhelyet találván, a me-
redek hegyoldalakról a konyhahulladékokat és különféle csontokat felemész-
tették s így nyomuk is egészen elenyészett ; a tűzhelyek körűi, tehát mélyebb
tanyaüregekben azonban az edények cserepei s erősebb idomú ép czuprok, az
itt hagyott egyéb érczből és kőből való házi és műszerekkel együtt a rájok

254

AKCHjEOLOGIAI értesítő.

zúdult földréteg alatt megmaradván, azok így most kutatás folytán érintetlen
állapotban napvilágra kerülnek. Az így előkerült agyagedényekre vonatkozólag
meg kell jegyeznem, hogy e népnél itt a keramikai iparüzlet nem épen vi-
rágzott, már annál inkább lehet csodálkozni, mert az előttök hazánk mostani
területén élt bronz- s főleg hallstattkori népeknél a keramikai mesterség már
sokkal nagyobb fokon állott. Világos példa e tekintetben a hajdumegyei Egyek
község területén napfényre került tömérdek edény, melyeket a zsugorított hely-
zetben eltemetett tetemek környezetében találtam, * lévén azok hét — nyolcz
különféle szebbnél-szebb s díszes, bütykös, füles és ovális alakú tálakkal, kor-
sókkal, csészékkel s kisebb-nagyobb bögrékkel körülrakva. De ugyanottani
lakóhelyeikről kiásott ily házi edényeik is előhaladt ízlésről tanúskodnak, ho-
lott az itteni (beregmegyei) kelta nép edényei nagyobbára egyszerűek, sőt
mondhatni kezdetleges, durva művűek, kivéve a grafittal erősen vegyített
agyagból készült kisebb-nagyobb öblönyeiket s egyéb edényeiket, melyek úgy
látszik, az érczből való bográcsokat is teljesen pótolták s igen vastag, 3 — 4
cm.-nyi peremmel lévén ellátva, ezalatt vaslemezpánt vonult körül, melyre a
kallantyú illesztetett. E grafitos edények többnyire függélyes sűrű vonalakkal
és a nyak táján apró levélfüzér-fele díszítésekkel ékítvék. De mint gyanítom,
ezek nem itt készültek, hanem távolabb vidékekről idehozattak ; a grafit
minden bizonynyal messze vidékről került ide. S különös még, hogy itt sem
bronz, sem vaslemezből készült bográcsra, vagy más ily edényre, tartályra
nem akadtam, holott egy szép csüngő bográcsláncz egészben s több töredé-
kesen fordult elő. (Arch. Ért. XXI. k. 201. 1.)

Nehány méternyi távolságban az előbbitől egy másik ősrégi tanyahely
nyomaira akadtunk, 65 cm.-nyi mélységben vöröses égetett rögök s alattuk
hamús réteg tűnvén fel. Itt is, mint rendesen a többieknél, különféle színű
és vastagságú agyag- és grafitos edények cserepei hevertek. Egy grafitos
agyagból gyúrt öblöny nyakán volt 2 cm. vastag pereme alatt egy 1 cm. széles
vaspántlemez beillesztve ; míg egy másik ily edény eredetileg hatalmas mű
lehetett, mert falának vastagsága D/z cm. volt s függélyes, sűrű vonalakkal
diszíttetett ; míg a nyaka alatti perem majd 3 cm. vastagságú s lapos síma
fenekének átmérete 29 cm. volt. Feltűnt az is, hogy a hamvas tűzhely körül
egy 4 cm.-nyi fejér gömbölyű kvarzgörely és egy másik 5 cm.-nyi tüdőszinű,
pirosas kövecs hevert, melyeket a hegy déli alján egykor folyt víz medréből
hozhatták fel s valószínűen gyermekek játékszerül használtak. Insitu feküdt
itt egy bokor kézi őrlőkő is az itteni trachit kőzetből való ; ennek alsó köve
27x38 cm. terjedelmű, míg a felső mozgatásra való lap 24x33 cm.-nyi és
8 cm. vastag ; belső síma lapján a szokásos vízszintes vonal 16 cm. hosszú s
közepén a maghintő függélyes lyuk 3 cm. átméretű. A földréteget itt tovább
óvatosan feltárván, előkerültek szószerint következő tárgyak: egy bronzból
való La Ténekori ízlésű vékony karperecz, melynek hengeres kerete 5 mm.
vastag, belső lapja síma, külseje pedig domború s borsó nagyságú sűrű dudo-
rokkal ékített. Itt is az érez a zöld rozsdától annyira át volt hatva, hogy fe-

* Lásd Arch. Ért. XXIII. köt. 365 — 314. 1. és a Vasárnapi Újság 1905 évi 48. sz.

EMLÉKEK ÉS LELETEK

2 55

lülete krétaszerűleg porladozott, miért is azt később szintén damarlakkal be-
kentem. — Egy bronzlemezből való 6 cm. magas és 4 cm. széles csészeféle
műnek töredéke, aljának mintegy 2 cm.-nyi behajlított maradéka négy darabbá
tört ; színe belül világoszöld, kívül hamvas, érdes. — Egy ácskapocs vasból,
melynek egyenes pántja 11 cm. hosszú és 1 cm. széles s 2 mm. vastag ; két
végén 5 cm. hosszú hegyei derékszögben kinyúlnak. — Egy 13 cm. hosszú,
középen 1V2 cm. széles félívű pánt, hegyes kinyúló fél cm.-nyi végekkel ; —
egy más ily vaspánt 13V2 cm. hosszú és 1 cm. széles ; ismét egy 16 cm.
hosszú, 1 cm. széles ; egy töredékes 13 cm. hosszú ; egy 5 cm. hosszú, 2 cm.
vastag vashengertöredék. — Egy 5 cm. átméretű, 1 — 2 cm. széles vaslemezből
készült vágott karika ; — egy vaslemezből készült horgos kapocs, mely hegyes
levélalakú és 8 cm. hosszú ; a lemezes pánt a vállán 2V2 cm. széles s így
lefelé 2 mm.-ig keskenyül, hol a végén horogszerűleg 2 cm. -nyíre kihajlik s
egy cm.-nyi gömböt visel ; felső részét pedig 2 cm.-nyi nyak és a felett két
kinyúló ág képezi, melynél fogva az felfüggesztésre alkalmassá vált ; ezen
csüngött egy 12 darabból álló 00 alakú sodronyos láncz, melynek említett
tagjai 4 cm. hosszúak és 1V2 cm. terjedelműek; a szemek némelyike törött,
csonka s néhol egymásra rozsdásodva lévén, a‘ láncznak hossza így is 45 cm.
Találtatott itt továbbá: egy 11V2 cm. hosszú tokos véső vasból ; hossznégyzetű
tokja fent 2x3 cm. terjedelmű és 4V2 cm. magas, innen lefelé laposodik s
így pengéje alul 5 cm. széles s éle homorúan behajlított ; famunkálathoz szer-
számul szolgálhatott, különben ily műszerszámok itt nem gyéren fordulnak
elő. — ■ Érdekesnek találtam egy az ásó alól felkerült halaványkék színű,
1V3 cm. átméretű és 7 mm. vastagságú, domború hátú üvegkarikának felét,
melyen fehér színű szemek vannak : és egy ugyanoly kék színű s fehér hullám-
vonalakkal díszített 2 cm. magas és 21U cm. átméretű s egyik felén fél cm.
vastag peremmel ellátott üveghengerkét, mely alakra nézve ásványvizes pa-
laczkaink nyakához hasonlít. (Azt hiszem azonban, hogy e régi telepesek ha
ittak is vidékünkbeli savanyúvíz forrásainkból, e czélra még nem üvegczilindert
használtak.) — Volt itt továbbá egy szintén La Téne Ízlésű úgynevezett hó-
lyagos karperecznek egyik csonkatetejű gömbje, mely kerülékes alakú, 6 — 8 cm.
átméretű, behajlított párkánya 8 mm. széles s azon van egy 2 ú2 cm. hosszú
és 1V2 cm. magas dudora; színe zöldes. — Találtunk továbbá egy táblás alakú
bronzláncznak* két darabját; az egyik 7V2 cm. hosszú, négyzetű táblája
2x3 cm. terjedelmű és 7 mm. vastagságú, egyik végén van átlyukasztott
gömbös feje, mely 1V2 — 2 cm. vastag, nyaka 1V2 cm.-nyi ; a tábla másik végé-
ről egy 2 cm. hosszú és i1U cm. vastag hengerke nyúlik ki. A tábla külső
kissé domború lapját a szélein vonal környezi, míg a közepét keresztbe fek-
tetett éles vonal metszi át, minélfogva az mostani levélborítékainkhoz hasonlít ;
a kereszt közepét négy szirmú virág díszíti. — A másik ehhez hasonló láncz-
tag ugyanolyan, csakhogy a középső keresztvonal nincs rajta s azon csupán
négyszirmú viráglenyomat látszik. Színe zöld, szironyos. — Volt itt még egy
6 mm. vastagságú hengeres vaskarika, 4 cm.-nyi átmérettel és egy 3V2 cm.

* Lásd Arch. Ért. XXI. k. 207. 1. hasonlót

2t6

ARCHEOLÓGIÁI ÉRTESÍTŐ.

magas s közepén 4 cm. vastag tompított végű agyaggömb 12 mm.-nyi lyukkal.
Orsósúly lehet.

Közelebb ismét a Gallishegy nyugoti lejtőjén eszközölvén ásatást, ott a
feltárt kelta-telepen cserepeken kívül következő tárgyakat gyűjtöttem : egy
25 cm. hosszú, szárnyas köpüvel ellátott vaskapát vagy ásót. Mennyiben ily
földmívelésre való eszköz a mai kapáknál jóval hosszabb és keskenyebb, én
azt inkább ásónak, mint kapának tartom, annál inkább, mert előfordulnak
szárnyas, szélesebb, lapátos eszközök, melyek kétségtelenül kizárólag ásóul
használtattak. Hogy itt a földmívelést tüzetesen gyakorolták e régi telepesek,
arra a nagy számmal és az egész területen napfényre kerülő ily kisebb és na-
gyobb gazdasági eszközök engednek következtetést. Az itt most kiásott ily
szerszám szokatlan nagy, 25 cm.-nyi ; nyilt tokja 11 cm. hosszú, 3 cm. széles
és i2/3 cm. mély; pengéje a tövénél 6 cm. széles, homorú s vége felé kes-
keny, vastagsága 1 cm., súlya 650 gram. Volt e mellett egy vaslándzsacsúcs,
mely 11V2 cm. hosszú, hengeres tokja 6 cm. hosszú, kinyúló karimával ellá-
tott szája 2 cm. átméretű és 5 cm. mélységű ; pengéje idomtalan, 5V2 cm.
hosszúságú, a közepén, hol háromszögűre alakul, 2 cm. széles és 1V2 cm.
vastag s így élig hegyesedik. Hasonlít az úgyneveztem tokvéghez, de lándsa-
idoma lévén, így határozottan ily fegyverül szolgált ; súlya 200 gramm. — Egy
tört vaskés; az egyélű pengének töredéke 17 cm. a hossza s tört részén
3V2 cm. a szélessége, honnan a vége felé keskenyedik ; súlya 145 gramm. —
Egy más csonka vaskés, mely 12V2 cm. hosszú, lapos nyele 1V2 cm.-nyi, a
penge a tövénél 2 ’A cm. széles s innen jatagánszerűleg kissé kihajlottan kes-
kenyedik a vége felé ; súlya 70 gramm. — Egy vassarlónak töredéke, mely
18 cm. hosszú, félkövű, 2V2 cm. széles, 2 cm.-nyi lapos fogantyúján kiáll egy
1V2 cm.-nyi vasszög, súlylyal a fanyélhez volt erősítve, peczke pedig 2 cm. —
Egy 19 cm. hosszú, 2 cm. széles egyélű késpengének két töredéke ; nyulvá-
nyos lapos nyele 4 cm. hosszú és 1V2 cm. széles; a penge ívszerűleg hajlí-
tott. — Egy csonka 14 cm. hosszú, 8 mm. széles egyenes vastőr vagy penge-
féle szúró eszköz. A köszörülésre szolgált egy homokkőből idomított fenőkő,
mely 18 cm. hosszú, 4 cm. széles, 2V2 cm. vastag s a használattól elkopta-
tott, súlya 450 gramm ; egy másik ily lapos fenőkő 800 gramm nehéz, 20 cm.
hosszú, kerekített végeinél 5 — 7 cm. széles és 2V2 cm. vastag ; ezen is lát-
szanak a használat nyomai. — Egy agyagból való lapos, 5 cm. átmérőjű és
8 mm. vastagságú korong, közepén 13 mm.-nyi lyukkal. — Egy felső örlőkő
trachitból, mely négyzetű, 27x28 cm., terjedelmű, 4 cm. vastagságú, felső
lapja kissé domború, belsője síma, azon vonul át egy 1 cm. széles egyenes
vonal, melynek közepén van a szokásos maghintő lyuk, mely kívülről 5 s
belül 3 cm.-nyi, oldalain a belvágás 3 cm. hosszúságú. — Egy másik felső
örlőkő 36x37 cm. terjedelmű, 5 cm. vastagságú, lapos, a használattól jól el-
koptatva ; közepén a lyuk kívülről 7 és belül 2V2 cm.-nyi. — Egy harmadik
ily örlőkő 35x37 cm.-nyi, 5 cm. vastag, oldalain a mozgatásra szánt bevágá-
sok 4 — 5 cm.-nyiek és mi szokatlan, ennek belső síma lapjain a hosszú vonal
nem egyes, hanem keresztalakú kettős, melynek közepén van a kívül 4 és
belül 2V2 cm. átméretű maghintő lyuka.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

257

Nagy súlyt fektethettek az akkori itteni férfiak arra, hogy vágó és szúró
fegyvereik és szerszámaik a kellő élességgel legyenek ellátva, mert tanyáikon
a fenőkövek bőven találtatnak. Most is vetett ki az ásó egyet, mely ép álla-
potában súlyos és tetemes lehetett ; lévén most csonkán 800 gramm nehéz,
12 cm. hosszú, 7 cm. széles és 6 cm. vastag finom, sárgás homokkőből, mely
mindkét oldalán a használattól jól elkoptatott.

A lakóhely környékén napfényre került még egy kis, vékony alig egy
milliméter vastagságú lemezből készült levélalakú bőrvágó kés, mely nyelestül
csak 12 cm. hosszú ; lehajló apró nyele 2 cm. hosszú és 1 cm. széles, míg a
tövénél kikerekitett pengéje itt 3V2, a közepén 3 s a hegyesedő végén egy
mm.-nyi széles ; különben jó aczélból készülhetett, mert a rozsda nem igen
hatotta át. E mellett feküdt egy súlyos (575 grammnyi) és 31 cm. hosszúságú
vaslándzsacsúcs, mely sajátságos idomú ; hengeres tokos nyele egyenes, 18 cm.
hosszú és 2V2 cm. átméretű s mintha a 13 cm. hosszú s négyszögű, a tövénél
kitáguló pengébe be lenne dugva ; ez a tövénél 3x4 cm. terjedelmű s így
vége felé keskenyedik akkép, hogy a szélesebb lapja a közepén 3 s a végén
1 cm. széles, a keskenyebb oldala pedig a közepén 1 s a végén fél cm.-nyi.
Igen durva készítmény, mert a tompa penge a tövénél olyan, mintha csak a
nyeléhez idomtalanul ráhajlítva lenne. Hasonló alakú lándzsacsúcsot birok
gyűjteményemben Nyitramegyéből Szakolczáról, hol azt egy halomból ásták
ki, de ennek készítése sokkal finomabb, összeillőbb

De úgy látszik, hogy a kelták nyomai még a Lovácskával kelet felől
összefüggésben leVtő Vöröshegyre is kiterjednek ; mert koronkint ott is fel-
tűntek egyes ily emlékek ; így egy 34x50 cm. terjedelmű alsó örlőkő, minők
trachitkőből faragva amott bőven előfordulnak ; egy 24 cm. hosszú és 1 — 7
cm. széles s 3 cm. vastagságú fenőkő és egy 500 gram súlyú, 7 cm. átméretű
lapított gömbű parittyakő. Egy vízmosásos árokban találtam itt egy 21x38 cm.
átméretű és 5 cm. vastagságú alsó őrlőkövet ; számos különféle cserepeket,
edények vastag füleit, simított homokkődarabokat, különösen egy félkorong-
alakú, 8 cm. magas és 6 cm. átméretű barnaszinű kemény palakövet, melyet
csiszolásra használhattak s mely 975 gramm nehéz. — ■ Egy vas tokosvésőt, mely
ix cm. hosszú, tokja 2lU — 3V2 LH cm.-nyi és 6V2 cm. mélységű; éle 8 cm.
széles és félkörű, súlya 300 gramm. — Egy késpenge alakú vaslemezt, mely
ívezett, 19 cm. hosszú, közepén 1V2 cm. széles és 2 mm. vastag, végei felé
keskenyedik ; vékony nyele 2V4 cm. hosszú. Más helyen előfordultak külön-
féle cserepek, ezek közt egy 13 — 14 cm. széles és 4V2 cm. magas csészealj-féle
tálacska, melynek behorpasztott feneke 8 A cm. átméretű és karimája 5 cm.
széles s 1 cm. vastag ; színe vereses. Egy feketeszinű fővénynyel sűrűn vegyí-
tett agyagból készült csonka bögre, lapos feneke 7 cm. átméretű, nyaka 5 cm.
magas s azon van egy 3 cm. -nyíre kiálló bütyök. Egy vaskés, mely 26 cm.
hosszú, 1 — 1V2 cm. széles s fél cm. vastag, laposos nyílnyulványa a végén 3 cm.
átméretű szemmel van ellátva, a nyélnél a jatagányszerűleg kihajló penge 4 cm.
széles s végéig keskenyedik ; súlya 150 gramm ; e mellett feküdt egy 2 cm.
göbbel ellátott 3 cm. hosszú vaslemez töredék, egy 4 cm. átméretű vaskorong
és 1 vaskarikának 6 cm. hosszú és IU — 1 cm. vastagságú henger töredéke.

Arch. Értesítő. 1908. 3. füzet.

2=8

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ

A fönnebbi leírásokból kitűnik immár az, hogy az a nép, mely e tájon,
különösen a Lovácska- és Gallishegyen s közvetlen környékén lakott, elha-
gyott telepein nemcsak a súlyos s így elköltözésre alkalmatlan tömérdek őrlő-
köveit, hanem az akkor, a vaskor elején bizonyára még értékes ily érczü szer-
számait, fegyvereit s keramikai műveit, sőt bronz- s ezüstműveit, ékszereit is
itt hagyta és mint gyaníthatni, sebbel-lobbal eltávozott, holott megelőzőleg
itt huzamosb ideig tartózkodott. Azt tartjuk, hogy a vas a Krisztus előtti
Vl-ik században kezdé kiszorítani a bronzot s az így beállott vaskort a régészek
két részre osztják : első vagy régibb és második vagy újabb vaskorra. A régibb
vaskort a hallstatti s az újabb kort a La Téne ízlés jellemzi, állítólag amazt
az illirség, ezt pedig a keltaság a Krisztus előtti negyedik században honosí-
totta volna meg. Ez állításokat itt most bővebben fejtegetni helytelen lenne ;
az itt lelt tárgyak, különösen szárnyas és tokos vasvésők, a tekercses fibula s
keramikai művek stb. vegyesen a hallstatti és La Ténei korra mutatnak, de
e felett s arról vitatkozni, hogy illír vagy kelta nép használta-e, azt hiszem
nehéz s megoldhatatlan feladatot képezne ; itt tehát csak arra szorítkozom,
hogy e népség, mely e tájon a vad, hal és egyéb gazdasági s élelmezési
szükségleteknek bőségében volt s bizonyára itt könnyű és boldog életet élt,
oly hirtelen, nem minden kényszerítő ok nélkül hagyta el kedves őstelepét s
alig tévedek, ha állítom, hogy egy oly idegen nép, mely északról a beszkidi
hegységen át a Latorcza mentében vonult be a mostani hazánk területére,
szorította azt ki az itteni telepekről ; sőt talán ismét nem tévedek, ha állítom,
hogy a két nép a Háthegy körül mérkőzött meg s az őt itt ért katasztrófa
következtében a munkácsvidéki telepesek is elmenekültek innen oly gyorsan,
hogy sok becses s használható készleteiket is itt hagyták.

A Háthegy Beregmegyében mértföldekre nyúló erdőség, mely jóformán
Munkácstól, északról dél felé egész a Borsova folyóig nyúlik s a beregmegyei
síkságot a hegyektől elválasztja ; annak közepe táján, Munkácstól mintegy
20 — 25 kilométernyire fekszik Ardónháza nevű népes ruthén község, mely
falu felett egy oromszerű kiemelkedésen, fensíkon maiglan áll egy magas föld-
töltéssel körülvett ősrégi erődítés, ruthénül horod, melynek neve Boguszláv
(«Istennek dicsőség))) ; én e földvárat többször nagy érdeklődéssel szemléltem
meg s nem csekély meghatottsággal jártam be csendes s terebélyes lombfáktól
beárnyékolt komor tereit, sőt kétszer némi próbaásatást is tétettem rajta,
midőn őskori cserepekre akadtam ; de az itteni erdőkerülőtől vas- és bronz-
tárgyakat is kaptam, melyeket ő e tájon véletlenül talált ; így vas- és bronz-
lándzsát is szereztem ; de innen eredt az a 24 cm. hosszú és 1 — 2 cm. széles
és négy cm.-nyi szívalakú keresztvassal ellátott tőr is, melyet szkithiai szár-
mazásúnak mondanak s mely rajzban is többször közöltetett s minők Relnecke
Pál s más régészek állítása szerint, Szibériában és az Orosz birodalomm ás északi
részein előfordultak s hazánkban csupán néhány példányban találtattak. Kutatá-
saim folytán a földvár tájáról került gyűjteményembe egy súlyos egyélű vaskés,
melynek hossza 36 cm. ; ebből esik a 21U cm. széles és lapos nyélnyúlványra
4 cm., a többi a tövénél 4V2 széles s végefelé keskenyedő pengése. Egy 6 cm.
átméretű hengerestagú vaskarika és egy barnás palakőből alakított 7 cm. át-

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

259

méretű gömb, bunkó, melynek fúrt lyuka nem egyenlő, 1V2 — i'U cm.-nyi. -
Azonban nemcsak Ardákházán, hanem a szomszédos Sztánfalva nevű ruthén
helység határában is fordultak elő ősrégi bronz- és vastárgyak ; így egy hosszú,
kétélű vaskard, bronzlándsa, egy 19 cm. hosszú vaslándsacsúcs, melyet a rozsda
nagyon megviselt és egy 5V2 cm. hosszú kétágú súlyos vasnyílhegy, melynek
3V2 cm. hosszú köpűje alól 1 cm. átméretű ; itt a Kameni horb nevű hegy-
lejtőn öt csészés markolatú bronzkard is egy csomóban és a Sztánfalva helység
közelében fekvő Kislucska ruthén falu határából egy 83 cm. hosszú és 5 r/í cm.
széles, egyenes kétélű vaskard, tört nyélnyulványnyal, mely 5 A cm. hosszú és
V2 — 1 2/3 cm. széles, lemezszerű, sőt helyenkint ezüst barbárfény is, minőről
az Arch. Ért. XXI. köt. 219. lapján tevék rajzban említést. Természetes, hogy
ily nyomok birtokában mindig nagy érdeklődéssel jártam-keltem alkalmilag e
vidéken s vágytam alaposabb tájékozódásra ; a koronként felásatott egyes hal-
mok vajmi kevés sikert eredményezvén. S épen azért nem csekély örömemre
szolgált, midőn az ardánházai lelkész nemrég értesített, hogy az említett ős-
kori földvár alatti lejtőn szántással és kaszálással foglalkozó gazdák fegyverrel
eltemetett csontvázra akadtak. Nem is késtem azonnal odautazni s a derék
lelkészszel s nehány felfogadott napszámossal a helyszínére kimenni és ásó s
kapával kutatni. Megjegyzem, hogy az igen nagy terjedelmű földvár, mely
kerülékes alakú s észak, nyűgöt és keletről széles sánczokkal és földtöltéssel
van körülvéve, délnyugot felől pedig magas, meredek sziklák védik s észak és
kelet felől bejárata látszik, a magas lejtőn fekvő falu felett nyúlik el, míg a
falut nyűgöt és dél felől tarkás szántóföldek környezik ; e lejtőn a vártól mint-
egy 3- 4 kilométernyire fekvő és hullámos domborulatot képező Ternik (tövises)
és Rokutai nevű dülőkbeli szántóföldeken tűntek fel a tetemek, melyek már
alig 50 — 60 cm. -nyíre voltak mélyen a földben, bizonyára az esővíz le-lemosván
róluk a földréteget. Egy nagy 1 1 A méter hosszú és 1 méter vastagságú kődúcz
is volt itt egy helyen felállítva, melyet jó reménység fejében nagy ügygyel-
bajjal elhengerítettem s alatta szintén ásattam, de semmi nyomra sem akad-
tam s így meg kellett elégednünk azzal, hogy a Terniken és Rokutai dűlőkön
Lakatos Iván és Pékár Vabril gazdák földrészleteit átkutassuk, hol két sírra
akadtunk. A két tetem a puszta földön É— D. irányban . volt kinyújtóztatott
helyzetben eltemetve s oly elkorhadt állapotban találtuk, hogy fejérlő csontjaik
a legkisebb érintésre szétporlottak ; egynél egy vöröses szubtilis agyagbögre is
állott, mely szintén elmorzsolódott. A vitézek mellett a kétélű széles egyenes
kardok három rétben voltak összehajtva. Az egyik penge 86 cm. hosszú s
-4i/2- 4 cm. széles s egyenes vékony nyelének nyújtványa 14V2 cm.-nyi ; a
másik kard úgy látszik jobb aczélból volt, mert a rozsda nem hatotta át annyira
s ez 90 cm. hosszú ; 3L — 2 cm. széles és 1U cm. átméretű apró lapos gömbbel
ellátott fogantyúja 19 cm. hosszú, míg a penge a nyélnél 5 és röviden kihegye-
sített végén 4 cm. széles. A kardon kívül volt az egyik tetemnél egy 29 cm.
hosszú vaslándsa, melynek szubtilis hengeres köpűje 2 cm. átméretű és 14 cm.
hosszú, a penge kétélű, levélalakú, a közepén 3V2 cm. széles s bordás ; súlya
200 gr. Egy egyélű, 17 cm. hosszú késpenge, 0V2 cm. hosszú, l/ 2— t cm. széles
markolattal. Egy lemezszerű késpengetöredék, 7 cm. hosszú és 2 cm. széles ;

2ÓO

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

egy io cm. hosszú és 3V2 cm. széles vékony vaslemez, kés vagy tőríéle alakú
töredék, hátán JA cm.-nyi behajlással. A képekre nézve megjegyzem, hogy
azok a kelta-féle rövidszárú nyéllel ellátott jellegzetes késekhez nem hasonlí-
tanak. — Előkerült továbbá egy vashorog-féle töredék, mely 8 cm. hosszú,
végén levő kampója 3 cm. hosszú és 1 — i'A cm. széles s *A cm. vastag. Egy
nyeregalakú 7 cm. hosszú s 8 — 13 cm. széles vasfibula, 7 'A cm.-nyi visszahaj-
lított sodronytűvel, a rozsdától töredezett. Egy vaslemezből készült paizsdudor,
mely töltésalakú, 3 cm. széles kiálló karimával, io cm. magas és alsó átmérője
11 cm. ; hegyes ormáról kiáll egy 7 cm. hosszú és 1V2 cm. vastag hengeres
peczek, mely döfésre szolgálhatott. Egy kis tüskés vassarkantyú, melynek 6 cm.
átméretű a körívű szára s végein apró gömbök vannak a felcsatoló szíj befo-
gadására ; a szár közepéről kinyúlik a 3 cm. hosszú hegyes tüske. Egy 7V2 cm.
hosszú sallangszerű lemez, melynek félkörű alja 6*A cm. átméretű, 3 cm. szé-
les nyakán egy kivert félhenger domborodik ki, mely 2 'A cm.-nyi s a lemezen
szögfej van, melylyel valami tárgyhoz volt erősítve. Ilyen lemezke a másik
tetemnél is találtatott. — Egy 26 cm. hosszú és 2 cm. széles, tehát feltűnően
keskeny kétélű lándsacsúcs, melynek 2V2 cm.-nyi átméretű tokja 11 cm. hosszú
s pengéje bordával ellátott. Egy 4V2 cm. hosszú, a közepén, tövénél 1 cm.
széles szárnyas nyílcsúcs. Valamivel tovább a földben találtunk egy más hasonló

lándsacsúcsot. A második tetemnek csontváza szintén elporlott volt s csupán
málló fejérsége mutatta fekvő helyzetét ; e mellett a kardon kívül feküdt egy
25 rA cm. hosszú vékony vaslándsacsúcs, melynek köpűje i‘A — 2 cm. átméretű
és 6V2 cm. hosszú, pengéje tövénél 4 cm. széles s vége felé keskenyedik.
Egy másik lándsacsúcs 21 cm. hosszú, tokja 2 cm. átméretű és 10 cm. hosszú.
A sallang-féle 12 cm. hosszú lemez ; egy 4 'A cm. terjedelmű félkörű csat,
4V2 cm.-nyi peczekkel. Egy apró, kis vassarkantyú, melynek ives szára 6:A
cm. átméretű, a közepén i'A cm. széles, végén gömbös s kúpalakú hengeres,
hegyes tüskéje 3 cm. hosszú. Nehány töredezett alaktalan lemez is hevert
még itt. Egy ily kis sarkantyú más helyen is akadt még itt, de ennek ágát a
rozsda teljesen elpusztítá. Mindenesetre feltűnő, hogy a most leírt, a tetemek-
nél lelt tárgyak oly alakúak, minők a lovácskai és gallishegyi kelta-telepeken

VI. ÁBRA.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

2ÓI

elő nem fordultak ; sem a kések, sem a paizsdudorok, sem a kis sarkantyúk s
így más e korbeli beözönlött népnek vagyok hajlandó azokat tulajdonítani. —
Figyelemre méltó körülmény továbbá az is, hogy Beregmegyének északi ré-
szén, a Latorcza folyó mentében Szolyva és Hársfáivá közti széles völgyben
vasútépítés alkalmával 1885-ben a vasúti munkások oly leletre akadtak, mely-
nél az itt most napfényre került vaspaizsdudor, de itteniekhez teljesen hasonló
kétélű egyenes kard, négy hosszú keskeny vaslándsacsúcs, kés s egyéb apró
lemeztöredék hevert vékony szubtilis agyagedény-töredékkel, s melyek birto-

VII. ÁBRA.

komba kerülvén, az Arch. Ért. VI. kötete, 15 1. lapján leírtam s most össze-
hasonlítván az ardánházai sírlelettel, lehetetlen volt az azzal való összefüggést
észre nem vennem. Feltehető ennélfogva, hogy ez ismeretlen jövevény népség
északról a Beszkid-hegységen át nyomult be e tájon ; de itt mi sors érte, az
ép oly bizonytalan, mint az, hogy azok a népek, melyeknek emlékei itt és
Munkácsnál feltűntek s én megőrizvén leírtam, a szláv, germán vagy latin
fajhoz tartoztak- e ? Nem kétlem egyébként, hogy tüzetes és kitartó további
kutatás e tekintetben is sikeresebb és biztosabb eredményre vezetne, melyhez
ha Isten erőt ad, közelebb még hozzálátandok. Lehóczky Tivadar.

a) b)

Vili. ÁBRA.

LEVELEZÉS.

I. GUBITZA KÁLMÁN: A ZOMBORI (SÁPONYA-PUSZTAI) BRONZ-
LELETRŐL ÉS A KLADOVÓI KINCSRŐL. Dr. Bikár Nenád , zombori
ügyvéd Sáponya-pusztán levő szállásán az 1887. év őszén, szőlőmunkálatok
közben, bronzkori régiségeket találtak. A nevezett birtokos a leletek egy részét
a «Bács-Bodrog vármegyei történelmi társulati) múzeumának ajándékozta. Az
oda ajándékozott csoportban volt 7 db. bronztárgy, 2 agyagedény, 1 karcsont
és 1 emberi koponyának 6 darabból álló töredéke.*

1899-ben dr. Bikár , a lelet kiegészítő tárgyait, u. m. 4 db. bronztűt,
3 db. bronzkarpereczet és egy kisebb urnát, szintén átengedte. Az ekkép tel-
jessé vált bronzlelet a «Bács-Bodrog vm. tört. társulat)) gyűjteményében, — az
e korból származó emlékek sorában — olyan előkelő helyet foglal el, hogy
érdemes annak pontos leírással kisért rajzát e helyen is bemutatni.**

A fegyverek közűi legjellemzőbb a két csákány (1 — 2. ábra). Mind a kettó
késői bronzkori forma. Foka dúdoros korong ; nyéllyuka alul-felül párkányos,
középrészén oldalt kiemelkedő szöglettel bir. Az elsőnek a hossza i8'4 cm. ;
élének szélessége 3 4 cm. ; a korong átmérője 4'8 cm. A másiknak a hossza
1 7'3 cm. ; éle 3 cm. ; korongja 4'8 cm. Mind a kettő síma bronzöntvény.

A kard (3. ábra), nádlevél alakú. Teljes hossza 43^5 cm. ; ebből a 6 akla-
szeggel átütött markolat-szalagra 5 cm. jut. A penge közepén széles borda húzó-
dik végig.

Az ékszertárgyak között 3 ép és egy törött karpereczet találunk. Az első
(4. ábra) sodrott bronzhuzalból való. Végeit 2 — 2 csigavonalra csavart, szem-
üveges fibulára emlékeztető tag díszíti. Átmérője 6 cm.

A második (5. ábra) tömör bronzöntvény. Nyitott végei hegyesek. Négy-
lapú testének külső oldalait haránt vonalkák díszítik. Átmérője 6'i cm.

A harmadik (6. ábra) szintén nyitott. Egyik vége letört, a másik tompa.
Külső lapját körülfutó hármas párkány díszíti. Szélessége rí cm. ; átmérője
4'S cm.

A 7. ábrán bemutatott töredékdarab átmetszete köraláku ; oldalait haránt-
vonalak díszítik.

A tűk egészek és töredékek ; kisebbek és nagyobbak. A g. ábrán bemu-
tatottnak a hossza 51 •; cm. Feje lapos korong. Feje alatt szakadozottan, haránt-
vonalakkal van díszítve. Törött. A 10. ábrán jelzettnek a feje domború korong.
Hossza 34'8 cm. Díszítése az élőbbemével megegyező. A //. ábrán következő-

* «Bács-Bodrog vm. tört. társulati) Evk. XIV. évf. I 20—22 1

** E leletcsoport egy részéről már szó volt az «Arch. Értesítőn 1898. U. f. 24 — 25. és
188. lapján.

ZOMBORI LELETEK.

264

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

nek a hegyes vége hiányzik. Feje domború korong. Díszítése olyan, mint az
előbbenieké. Hossza 24^3 cm. A 12. ábrán bemutatott csak annyiban különbö-
zik a többitől, hogy ennek a feje peremes korong. Hossza 32 6 cm. A IJ. és
a ip. ábrán lerajzoltak szintén csonkák. Az első lapos korongfejjel, a másik
pedig kúpos gombbal végződik, melyet közvályú díszít. Egyebekben a fentiek-
kel egyezők. Méreteik 14^9 és 1 7 ’5 cm- A 15. és 16. ábra sem mutat eltérést.
Mindkét tűnek a feje lapos korong. Hosszúságúk 28^7 és 52^4 cm.

Az edények közűi kiválóan szép az urna, mely szürke, gyengébben ége-
tett agyagból készült. Pereme egyenesen felálló ; szája felfelé szűkülő : oldala
közepén hasas, a fenék felé hirtelen szűkülő. Hasas oldalán fent és lent b dudor-
ral van díszítve. Ezenfelül két háromszög alakú átlyukasztott füllel is bir.
Magassága 32 cm. ; szájnyílása 12 cm. ; fenékátmérője 6’8 cm. Ép.

Az urna mellett még két bögre is volt. Az egyik szürkés agyag. Alul
tompított kúpalak ; füle hosszúkás, lefelé húzódó, peremével szemben kihajló
és emelkedő. Magassága 7 4 cm. ; szájbősége 6‘6 cm. ; feneke 2'5 cm.

A másik vörösre égetett agyag. A közepétől lefelé kúpalak. Pereme kissé
kihajló. Füle hiányzik. Magassága 5'8 cm. ; szájbősége 6'2 cm. ; feneke 2’8 cm.
A leletcsoportba egy kelta kés (beretva ?) is került, melyet állítólag ugyanazon
a helyen találtak. (8. ábra.)

Petényi Henrik 1900-ban Kladovo és Turn-Szeverin között (Szerbia terü-
letén) az u. n. Trajánhídfő táján, szántás közben ezüst és bronz ékszertárgyak
csoportjából álló kincsre bukkant. A leletek Petényi József birtokába kerültek,
a ki azokat -- letétkép — a «Bács-Bodrog vármegyei történelmi társulat*
múzeumában helyezte el. A lelethez 6 db. ép és egy sérült ezüst fülönfüggő,
1 db. ezüst karperecz, 1 db. bronz szijvég és 2 db. bronzfibula tartozik.
A fülönfüggők vagy fi'tlkagylódiszek (1 — 2. ábra) karikája körben hajlított vastag
ezüstsodrony, mely két összetett kúpból alakított üreges gömbön hatol keresztül.
A nagy gömb mindkét oldalán áttört művű kisebb gömbök vannak, melyeket
körülfutó gyűrűk zárnak be. A kúpok felső részén ferdén vonuló gömbsorok,
alján pedig egy sor kisebb és egy sor nagyobb gömböcske képezik a díszt.
A kúpok találkozásánál rovátkás zsinórdísz, illetve körültekert vékony sodrony-
dísz takarja az összeillesztett széleket. Mind a 3 pár ép. Méreteik 3x5 ; 6x6’5
és ;-5X4'8 cm. Ide tartozik még egy, a fentiekhez hasonló páratlan és töre-
dék példány. (3. ábra.) A karperecz (4. ábra) ezüstsodronyból készített három-
szoros fonadék. Nyitott végein háromszögalakú lemez van, melynek csúcsán
az avarkori ékszertárgyakon oly előszeretettel alkalmazott hármas gömböcské-
ből alakított pyramisdísz van. A sodronyvonalakkal négy mezőre osztott lemez
szélei sodronyléczczel vannak szegve ; a mezők pedig, a sodronyköralapból ki-
emelkedő gömböcskékkel diszítvék. Átmérője oxó'5 cm. A szijvcg-di z (5. ábra)
czímerpajzsalakú bronzlemez. Felül félholdalakú kivágás, alul pedig a fürészes
és három karélyú levélminta adja meg a lemez kecses alakját. A lemez tojás-
dad-alakuan kiemelkedő részén virág-motivumokból való dísz van. Méretei
5'2X3'4 cm.

Állítólag a leírt ékszercsoport között volt még egy római bronzfibula
(6. ábra) és egy ugyancsak bronzból való La-léne ízlésű bronzfibula is (7. ábra).

LEVELEZÉS.

2Ó5

Az első 7 cm. hosszú, magasan ívek, 5'8 cm. hosszú kereszttaggal ellátott
ismeretes forma. Tűje egész. Tűfogója 27 cm. Síma. Egyedüli díszét, a szárak
végén alkalmazott különtagolt gömbök képezik. Le van súrolva. Ép. A másik

4. sz. 2/; nagys.

ZOMBORI LELETEK.

í/5 -alakban ívelt. Felső része éles gerinczczel bir s felfelé pördülő gömbbel vég-
ződik. Tűje egész. Hossza 4 cm. Lesurolt. Ep. Eltekintve a két fibulától (mert
együvé tartozásuk nem is egészen bizonyos) — a bemutatott kincset a IX — X.
századból származónak vélem.

Monostorszeg, 1907. április 23.

Gubitza Kálmán.

2b 6

ARCH/EOLOGIAI ÉRTESÍTŐ.

II. Br. MISKE KÁLMÁN : EGY ŐSKORI BRONZSZOBROCSKÁ-
RÓL. A praehistorikus bronzdomborművek ismert sorozatában feltűnik egy
különleges csoport, melynél az embert ábrázoló alak a fejen, avagy kézben
maga előtt fogva edényt tart. Mindezen többé-kevésbbé kezdetleges alaknak
közös vonása a női alak és áltributumkép ezt kisérő edény.

Ezen, aránylag csak kevés példányban és egymástól távol eső lelhelyen
előfordult domborművek egy újabb darabját mutathatom be, melyet alkalmam
volt megszerezni. Lelőkörülményeiről úgyszólván semmi egyebet nem tudunk,
minthogy az a Velem-Szt.-Vid őstelep közvetlen közelében találtatott.

Az előttünk fekvő kis bronzalakocska 66 mm. hosszú és teljesen mezítelen
nőt ábrázol, mely erősen kifejlett vulvával, de mammák jelzése nélkül készült.
Az alak a jobb kezében, a köldök magasságban egy fülnélküli csészét tart, bal
karja pedig a csípőre hajlik. Az alacsony felálló peremmel biró csészét maga

a) elölről b) oldalt. c) hátulról.

SZENT- V1DI (VAS M.) BRONZSZOBROCSKA 73 n.

elé tartó kéz ujjakra van tagolva és aránytalanul nagy. A fej tojásdad s azon
az arcz részletei csakis jelezve vannak. A fejen egy kis félholdalakú nyújtvány
van, mely esetleg kitörött és lekopott karika is lehetne és hajdan a szobrocska
zsinórra fűzéséhez szolgálhatott. Lábai, karjai, miként egész testének kivitele,
kezdetleges kísérlet.

E szobrocska analógiáit kutatva, azt tapasztaljuk, hogy olyan csak kevés
számmal fordult elé praehistorikus leletben s azoknak is lelőhelyei egymástól
igen távolesők. Az ide vágó anyagot három csoportba oszthatjuk és pedig:
egy déli csoportra, melynek lelőhelye Itália, egy középeurópai és végre egy
északon előfordult csoportra. Az első csoport példányait Vetulonia, Novilara,
Verona és Narce-ben találták. A második csoporthoz számítanám a Strettwegi
kocsi főalakját és a most Velemről közölt példányt. Az északi csoporthoz a
Meklenburgban talált Itzenhce és Beringstedteni példányokat soroljuk.

Ha az összes ide vágó anyagot összehasonlítjuk, úgy mint közös vonást
a hőt ábrázoló alakot és a kisérő edényt fogjuk találni. De, ha ezeket egyúttal

LEVELEZES.

-67

részleteikben is vizsgáljuk, úgy az egyes csoportok között állandó eltéréseket
és különbözeteket tapasztalunk. így a déli csoport alakocskái teljesen mezíte-
lenek és az edényt mindenkor fejükön látjuk. Az északiaknál az alak rövidke
szoknyát hord s az áttributumos edényt két kézre fogva a köldök magasságá-
ban tartja. A középeurópai csoport két alakja e két távoleső csoport között
úgyszólván az átmenetet képviseli, a mennyiben a Strettwegi kocsi főalakja az
áttributumos edényt a fejen hordja és alakját az északiak szoknyájára némileg
emlékeztetve egy szélesebb öv díszíti, ellenben a velemi teljesen mezítelen
női alak, mely az áttributumos edényt, bár csupán egy kézben fogva, maga
előtt tartja.

E figurális tárgyak alkalmazásában aránylag nagy változatosságot tapasz-
talunk, mint önállóságra rendelt szobrocskával, avagy mint más tárgyat kiegé-
szítő alkalmazásban találkozunk velők. Osztom dr. Hoernes Mór nézetét, ki
ezeket az alakokat a kultusnak szolgáló tárgyak sorába iktatja.

Ama szoros összeköttetést, melyet legtöbb régészünk ezen áttributumot
hordozó figurális tárgyak és a középtengeri szigetvilágban előjöttek között vél
feltalálni, nem látom oly határozottan megállapíthatónak és kételyeimre az alapot
elsősorban L. Palma di Cesnola Cyprusról szóló művéből merítem.1

Az idézett műben közölt alakocskák közül elsősorban is az Idaliumban
(XII. tábla 9. ábra) és Curiumban (LXIX. tábla 1. ábra) talált jönne tekin-
tetbe, a mennyiben az elseje valamit (edényt?) a kezében a köldök magas-
ságban tart, a Curiumban talált pedig két kézre fogva fején edényt hord.

E két terracottából készült alakocska határozottan emlékeztet a mi
bronzból készült szobrocskáinkra, de azoktól mégis lényegesen és teljesen
elütnek, ügy, hogy nem tekinthetők azok mintájául. így az Idaliumban talált
szobrocska, melynek alsó végtagjai kidolgozva nincsenek egész mivoltában, más
csoport typusa. De időrendileg is kizárt, hogy a mi csoportunknak mintaképét
adhatta volna, a mennyiben az azokból a sírokból származik, melyeket Cesnola
a legrégebbieknek tekint. A Curiumban talált példány szintén alig tekinthető
mintaképnek, mert ennek a typusa is más csoporthoz tartozik. A Cyprusban
talált mindkét szobrocska, de különösen az utóbb említett példány inkább
hazánk területéről előkerült más ismert csoportra emlékeztet, a Temeskubin-
ban előfordult bálványcsoportra.2

Az egyébként Cypruson és Mykenaeben előfordult szobrocskák és a mi
bronzpéldányunk között a párhuzamosság csakis a mezítelen női alakon alapul,
a mi még sem elegendő arra, hogy abból következtetve egyiket a másiktól
származónak, avagy jobban mondva utánozottnak tekintsük. Elsősorban, mert a
mezítelen női alak utánzása, illetőleg reprodnctiója már ősidőkben is megvolt,
itt csakis az egy esetre, a Brassempony Venusra akarok utalni,3 mely hatá-
rozottan a palaeolith-kor készítménye. Másodsorban azért sem, mert ama fel-
tevést, hogy a mezítelen női alak csakis a keletről átvett motivum lehet, két-

! L. I. di Cesnola (L, Stern) Cypern seine altén Stádte, Gráber und Tempel.

2 Bella Lajos: «Aldunai leletek# Arch. Ért. 189S. és Wosinszky : «Az őskor mészbe-
tétes díszítésű agyagmívessége# XCII. tábla.

3 Hoernes: «Urgeschichte dér bildenden Kunst» II. tábla rí — 13 ábra

268

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

ségbevonhatónak vélem. Már csak azon oknál fogva is, mert az asszony, mint
utánzásra alkalmas motívum, mindenütt megvolt és a művészet kezdetleges
fokán is észleli a különbségeket, melyek a női és férfi test alkatában fönnáll.
Ezért elfogultság volna azt állítani, hogy Európa lakóit e különbözőségre csak
orientalis motívumok figyelmeztették. De a szobrocskák áttributumául szolgáló
edényeknek a fején avagy kétkézre fogva való hordozását is nap-nap után volt
kétségtelenül alkalmunk láthatni, tehát ez sem lehetett oly motívum, mely
szükségkép csakis keletről származhatott el hozzánk. Érdekes a hasonlatosság
prsehistorikus szobrocskáinknál tapasztalt és a még ma is divatos edény- és
teherviteli mód között. Itáliában és nálunk is vizet befogó edényeket és egyéb
terheket rendszerint fejükön hordják asszonyaink, míg ellenben északon ezen
szokást csak elvétve láthatjuk, ott rendszerint a folyadékot tartalmazó
edényt kétkézre fogva, maguk elé tartva viszik az asszonyok. Bronzszobrocs-
káink keletkezési korát az első vaskorszakba kell helyezni, tehát a középeurópai
Hallstatt-korral összeesnek. A mi keletkezésük helyét illeti, úgy részemről azt
Itáliában vélem keresendőnek, hol is e korban magas kulturális fejlődés volt,
mely az ily tárgyak önálló készítését valószínűvé teszi.

Ezen korbeosztásuk folytán a mi szobrocskáink és ama látszólagos ana-
lógia, mely ezek és egyéb praehistorikus és archseologiai leletek között található
megszűnik. így nem vonható párhuzam sem a Trójában talált bagolyarczczal
ellátott kétkézre edényt fogó urna* és szobrocskáink között, sem pedig az
Oroszország déli részén található «kamennaje babe» nevű kőszobrokkal,** mert
míg előbbi kortani beosztása folytán a bronzkor kezdetéhez tartozik, addig
utóbbiak már a történelmi korbeli emlékek sorozatában foglalnak helyet.

Kőszeg, 1908. január havában. Báró Miske Kálmán.

III. TÖMÖRKÉNY ISTVÁN : LELETEK ÉS ÁSATÁS LELÉN. Lele
csanádvármegyei község a Szeged város tulajdonában levő tápéi réttel szom-
szédos. Meglehetős magas földgerinczen levő hely, a mely azonban eddig mint
régészeti telephely nem volt ismeretes. De a vele szomszédos réten levő lebői
magaslatot régen annak ismerjük, onnan sok őskori tárgy került elő : nagy-
mennyiségű kőszilánk, urnadarabok s rézfejszék.

Az őszön, Lele községben, a 95. számú Soós-féle telken szőlő alá való
földforgatást végzett a tulajdonos s akkor, körülbelül 60 cm. mélységben
sírokra s bennük tárgyakra akadtak. Behozták hozzánk az alábbiakat :

a) agyagból készült edényfedő, a magassága 4, a szélessége 8 cm. Ki-
nyújtózva fekvő csontváz mellett találták.

b) Kis, szürke agyagedény, ugyanonnan, a magassága 5V2 cm

A csontvázak már nagyrészt elporladva voltak. Egy helyen, a láb körül
gyöngyöket és kagylókat találtak (a mik bizonyára a halott ruhadíszei voltak) :

c) 32 mm. hosszú, hengerded, fehér anyagból (kagylóhéj?), díszesen
faragva, átfúrva ;

* Schliemann: « Ilios das Land dér Trojaner* No. 987.

** M Henszlmann : «L'áge du fer» Comte-rendu de la session á Budapest I vol.

LEVELEZÉS.

2Ö9

d) csigahéj, két darabra esve, a közepén bemetszéssel, már krétasze-
rűvé válva ;

e J csiszolt achátdarabok, részben laposan gömbölyűek, részben sokszeg-
letüre csiszoltak, átfúrva valamennyi, 16 darab;

fj veres, zöld, sárga, kék és fehér gyöngyök, üvegből és borostyánból,
gömbölyűek, hosszúkásak és hatszegletűek, összesen 420 darab.

E leleteket január elején hozta be Soós Sándor s már akkor elhatároz-
tam a hely felkutatását, de valami hirtelenében ez nem ment, az idei tél oly
kemény volt, hogy még faluban való ásatást sem lehetett volna az ideje alatt
végezni, a földet a csákány sem igen fogta volna. Áprilisban, a hogy kinyílt
az idő, Soósnak a hátulsó szomszédja, Kruplicz András, a ki szintén szőlő alá
forgatta a földet, szintén talált régiségeket, közvetlen szomszédok lévén, egy-
azon (?) sírmezőből. Mint Soós, ő is behozta az alábbi leleteket :

aj agyagedény, két darab, egy 7 cm. magas, a másik kisebb;

b) gyöngyök üvegből, kőből, borostyánból, 674 darab;

ej krétabetétes kőgyöngy, 21 mm. hosszú;

d ) karperecz, két darab, szegletes bronzból, rovátkos díszítéssel. Átmérő
7 centiméter;

e) gyűrű, sodrott ezüstből, átmérője 22 mm.

f) ezüst halántékkarika, átmérője 25 mm.

g) kisebb-nagyobb bronz halántékkarikák, 4 mmtől 40 mm. átmérőig,
kilencz darab;

h) törött bronzgyűrű s még tizenhárom darab töredék;

ij bronzfibula, hossza 64 mm., a tűje hiányzik.

Kruplicz említette, hogy úgy ő, mint Soós, belefognak a szőlőültetésbe,
így, ha ásatni akartam, nem lehetett késni, útnak kellett eredni egy alföldi
esős tavasz minden nyomorúsága között. A különben tőlünk alig másfélórá-
nyira eső Lele a folyó áradása s az utak rosszasága miatt csak úgy volt meg-
közelíthető, hogy előbb Makóra kellett utazni vasúton s ott azután akadt egy
merész fuvaros, a ki a rendes árnak a hatszorosáért belement a lónyúzó vál-
lalatba: a Leiére való elszállításba.

Régente mocsaras réti vidék volt ez a táj, a melyben később, a lecsa-
polódás után is maradtak belvízi csatornák, a mik részben ma is meg vannak
Bogdány-ér, Pogány-ér néven. Az őskor és a népvándorlás idején bizonyára
mocsár az egész, a melyből csak a lelei dombhát s a lebői magaslat emelked-
hettek ki, mint lakóhelyek, a melyeken az egymásra következő népek az éle-
tüket élték. A Lebő-sziget (insula Lebeő) az újabb korban megszűnt lakóhely
lenni, legalább írás nem emlékszik róla, de a lelei dombgerincz valószínűleg
állandóan lakott volt, a XVI. században már állott a mostani falu, akkor 11
ház volt benne, mint a Vezsenyiek és Telegdiek birtoka. Azóta hol eldűlt,
hol újra épített falak alapozásánál a földet eleget turkálhatták, de azért a
föld mélyében találni való a mostani nemzedék számára is maradt. A mostani
nép is beszéli, hogy a hol csak építettek, mindenütt régiségekre akadtak a
földben és ülő helyzetben eltemetett csontvázakat találtak.

A mostani ásatásnál, a már említett gazdák telkein (a melyeknek a tér-

270

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

képe a régiségtári naplónkba belerajzolva van), tágas temetőt találtunk, a mely
helylyel-közzel konyhahulladékkal van keverve. S alatta egy másik temető.
Határozottan másiknak kell tartanom s nem olyan véletlenségnek, a
mely egyes síroknak a lejebb ásásából állott volna elő. Mert a felső sorok
30 — 80 cm. mélyen feküdtek, az alsók pedig mélyebben, néhol 150 — 160 cm.
mélyen is. Ezenfelül az alsóbb sírokban a csontvázak fejjel kelet felé, a fel-
sőbbekben nyugat felé feküdtek. Továbbá a konyhahulladékokban lelt vastár-
gyakat kivéve, vasmellékletek (széles és nehéz kardok) csak a fejjel kelet felé
eső sírokban voltak, míg bronztárgyak és gyöngyök a nyugat felé fekvőkben.
Ezt már az ásatást megelőző « szőlő alá való forgatása alkalmával is tapasz-
talták a népek.

Az ásatást itt mindenesetre kívánatos lenne folytatni. Ezúttal nem lehe-
tett, mert kifogytam az időből, az erre a czélra való tavalyi pénzem is elfo-
gyott, idei meg még nem volt. A lelei nép különben most kezdi a magaslatot
szőlőmívelés czéljából mélyebben ásni s így a földforgatás bizonyára hoz elő
még leleteket. Az eddig tartott ásatásnál ezek a tárgyak kerültek elő :

a ) bronz karperecz, sírból, a csontváz karjáról. A végei felé vastagodó,
nyitott. Díszítés nyomai nem látszanak. Átmérő : 8 cm.

b) bronz halántékkarika, sodrott díszítésű, tömött. Átmérő: 3 cm.

c) bronz karperecz, négyszögletű bronzból;

d) S-végű bronz halántékkarikák, két darab;

e) kis ezüst karika, a sírban, gyöngyök között;

f) bronz tüdarab, karikafejes, csavaros;

g) kis bronz fibula, törött;

h) agyagedények, kilencz darab, különböző sírokból. Közülök csak egy,
11 cm. magas, füles edényen van némi díszítés;

i) két orsókarika;

j) egy nagyobb, urnaszerü edénynek a darabjai, vasmellékletes sírból;

kJ vaskard, széles rövid, több darabra törve. A hossza 55 cm.

I) vaskard, törött, a hossza 58 cm. Mindkét vaskard a csontváz karja
mellett feküdt;

mj vaskés, illetve tőr, három darab;

n) csiholó aczél, két darab. Az egyik törött. Ez utóbbi mellett egy
darab kovakő;

O) kovakő, a melyhez egy vasdarab hozzá van forrva;

P ) gyöngyök. Már több év óta végzek régészeti ásatásokat, de ilyen

tömegesen még nem találtam a különféle gyöngyöket. Részben a nyak körül,
részben a kar mellett, részben a testtől, illetve csontváztól távolabb találtattak,
ez utóbbi esetben talán a halotti lepel díszítményeiül szolgálhattak. Van
köztük kréta, üveg, agyag, achát. Némely része a sírban talált kicsiny edé-
nyekben volt. Van köztük egy csinos üveggyöngy 8-as alakú krétabetéttel.
Összesen 1112 darab. Tömörkény István.

IV. TÉGLÁS ISTVÁN : A TORDAI RÓMAI VÁRHEGY FORDULÓ
NEVŰ LEJTŐJÉN 190Ö-BAN KIÁSOTT RÉGISÉGEKRŐL. Szerencsésnek

LEVELEZES.

27 I

mondhatom magam, hogy 12 év óta évről-évre újabb meg újabb adatokkal
gazdagíthattam Potaissa történetét és helyszinrajzát. íme az 1906-ik évben is
a véletlen több oly részletet tárt fel, melyek valóban megérdemelték, hogy a
mint azokról értesültem, a helyszínére sietve, ott rajzot és méreteket vegyek
fel. Nevezetesen a várhegy déli lejtőjén a Forduló nevű szőlőskertek lanká-
sabb részében, azon helyen, melynek közelében hajdan a castrumból egy út a
coloniába vezetett, a lefolyt évben igen szép leletek kerültek elő. Forgatás
közben épületromokra találtak s hogy azok ott többé a szőlő- és gyümölcs-
tenyésztést ne akadályozzák, az épület anyagát is kiásták onnan. így egy függő-
padozattal — hypocaustummal ellátott épület részletét is kiásták. Kiválóan érde-
kessé tette ezt az épületet azon körülmény, hogy nemcsak a padozata, hanem
a fala is a meleg levegő vezetésére be volt rendezve. (Az átmetszetet és az
alaprajzot feltüntető rajzot mellékelem). Az épület nyugoti végében a falból
egy másfél méternyi darab maradt meg és tüntette fel, hogy a rómaiak a
lábas téglákat ily czélra miképen alkalmazták. A lábas téglák egy-egy példánya
43 cm. hosszú, 35 cm. széles s 35 millim vastag. A tégla négy szegletén lévő
lábak egyike (kívülről mérve) 10 cm. magas, mely magasságból azonban 35
millim. a tégla vastagságához számít. A lábak alsó végei 4 cm. mélyre vajá-
nak a terméskőből épített kőfalba belemélyedve s az egymás mellé így sora-
kozó lábas téglák felső lapjai képezték a szoba belső falát, melyben egy 25
milliméternyi széles üreg rejlett és az az üreg a padozat alá 30 cm. mélységre
lenyúló nagyobb üreggel a padozat és a függélyes fal összeszögelésénél össze-
köttetésben állott. A lábas téglák oly szilárdan állottak a fal oldalán, hogy a
fal lebontásakor alig sikerült egy pár példányt épségben megtartani és onnan
lefejteni. A szoba 6'2 mtr hosszú, 5'6 mtr széles, tehát 34‘8 mtr2 terjedelmű
padozata félméternél szélesebb, azaz 55 cm. széles s ugyanoly hosszú és 6 cm.
vastag téglákból állott, melyek a 16 cm. átmérőjű és 6 cm. vastagságú kisebb
négyszögű tégláknak egymásra helyezésével alakított 30 cm. magas oszlopokra
valának helyezve. A sok törmelék és beomlott föld nagy súlya ugyan a nagy
téglákból alakított padozatot össze-vissza repesztette és benyomta, de a már
említett faltövénél néhány tégla épen és eredeti helyén maradt s így jól el
lehetett képzelni az eredeti állapotot. Ebbe a helyiségbe csakis kelet felől
nyílott egy ajtó. Másfelől a szobát határoló falak tövei semmi megszakítást
nem mutatnak. A kelet felől következő helyiség nem volt függőpadozattal
ellátva és annak különben is csak kis részét ásták ki. Az épület többi része
ott rejtőzik most is a szomszédos Czakó-féle telek talajában.

A kiásott épületből több szekér kő, különféle tégla- és sok edénytöredé-
ken kívül figyelemre méltóbb tárgyak is szép számmal kerültek elő. Azok kö-
zül 10 drb ezüst, és 12 drb rézpénzt, pár szobortöredéket, egy szép oszlopfőt,
egy domborművet, néhány csont- és bronztűt, pár bronzfibulát, néhány cserép
mécses töredékét, pár épebb téglát és bélyeges téglát a gyűjteményem szá-
mára én vásároltam meg.

Az itt talált pénzek épebbjei a következő feliratokkal vannak ellátva :
IMP ALEXANDER PIVS A VG, IMP SEV ALEXAND AVG, IMP AVR
SEVERVS AVG, FAVSTINA AVGVSTA, IMP ANTONINVS AVG, továbbá

272

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

a rézpénzek között egy pár a Philippus pénze a PROVINCIA DACIA kör-
iratot viseli. Egy drb a reversen minden felirat és kép nélküli sima ezüst
érem , tahiti ékszerül szolgált s azért a kerületén egyenlő közökben négy fül
van reá erősítve. Előlapján a császár képe körül a következő felirat olvasható :
IMP DIOCLETIAN VS P A VG.

Ritka ép állapotban maradt meg egy valóban szép kivitelű dús akanth
leveles oszlopfő. Ez homokkőből van faragva. Magassága 29 cm., alján 19 és felül
40 cm. széles. A stylisált levelek az oszlopfő négy ormójára kecsesen hajlanak.

Művészi érzékkel biró egyén műve egy 48 cm. széles quader egyik olda-
lán egy a kidolgozásban félben maradt dombormű is. Ez egy ifjúnak 25 cm.
magas alakját tünteti elő. Az ifjú ezombjáig érő bő zubbonyt visel, jobb lábá-
val kissé előre lép, kezével gitárszerű hangszert látszik pengetni s kissé felfelé
tekint. Oly sok könnyedséget és bájt árul ez a homokkőből vésett dombormű,
hogy e munka félben maradottsága valódi művészi veszteségnek mondható.
(A dombormű és az akanthleveles oszlopfő fényképét is küldöm).

A romok között talált egyik cserépmécses alján a Daciában gyakori, de
Potaissában ritka FORTIS bélyeg látható. Találtak egy érdekes kis bronz
szobrot is, mely a habokból kikelő Vemtst különös daciai felfogással ábrázolja.
Ezt azonban a Tordán talált más bronz szobrocskákkal együtt külön szándé-
kozom bemutatni.

A most ismertetett épületrészlet közelében négy évvel ezelőtt, azaz
1902-ben a Gegesi-család szőlőjében egy nagyobb szabású cserépcsövekből egybe-
állított vízvezetéket ástak ki. A várhegy más részein és a colonia területén
nagyon sok helyen találtak már korábban is vízvezető csöveket, de azok mére-
tei az itt kiásottéinál mind kisebbek valának. Itt 38 cm. hosszú s a keske-
nyebb végén 20, a szélesebb felén pedig 25 cm. átmérőjű s csinos alakú és
jó anyagú cserépcsövek valának egymásba helyezve és czementbe foglalva.
(A szép csövek oly nagy kelendőségnek örvendettek, hogy azokat gyorsan
elkapkodták, megvásárolták s virágcserép gyanánt felhasználták a tordaiak.
Alig sikerült egy pár példányt a gyűjteményem számára megszereznem). Ez a
tekintélyes vízvezeték ily közelsége érthetővé teszi azt a feltevésemet, hogy az
említett s hypocaustummal ellátott épületet egy oly fürdő részletének tartom,
melyhez a közeli Szindipatakból a vizet épen ezeken a cserépcsöveken át
vezették.

Szintén a múlt 1906-ik évben és itt a Forduló nevű lejtőn került elő
egy hajdan széttörött óriást kőszobornak is a feje. A régi írók gyakran emlí-
tik, hogy a tordai római várat azért nevezik Leányvárnak, mert ott a romok
keleti részén lévő kapu fölött egy istennő óriás szobra áll. Szamosközi István
1604-ben látta azt a szobrot s a Csipkés Elek feljegyzései szerint az a kapu
és a szobor még 1712-ben is állott. Hogy a szobor, mikor és hová tűnt el
onnan, az nincs feljegyezve, de a kapu felső részét 1821-ben a Tordán folyt
építkezésekhez hordták szét, az alapfalak nagyobb faragott köveiből azonban
1886 nyarán, mikor első ízben látogattam meg Potaissa maradványait, magam
is 22 drbot láttam ott a várkapu helyén s néhány darabot akkor le is rajzol-
tam, de 1895-ben azokból már csak négyet találtam s ma már egy sincs ott.

LEVELEZÉS.

273

Tordán is mint más helyen szokásban volt, hogy a talált régi feliratos,
vagy domborműves köveket és szobor töredékeket a birtokosok házaik, kert-
jeik s udvaraik díszítésére felhasználták. Azt hiszem a római várkapu óriás
szobrának szétomlása után szintén ily czélból került a szobor feje a várkapu
helyéhez közel lévő Forduló nevű szőlőbe. A szobor fölött elvonult évszáza-
dok hosszú sora s még inkább a szobor ezen részletének ide-oda hurczolása,
gurítása nagyon megviselték ezt a kőfejet. A szája és egyik szeme kicsorbult,
az orra lekopott, állát és a fej hátsó részét is seb érte s mégis ily sok szépség-
hiba mellett is jól kivehető, hogy ez hajdan valóban egy istennői fej lehetett.
Anyaga a tordavidéki római kőbányából került ki s így nagyon valószínű,
hogy a kőfaragó művész is itt Potaissában lakott.

A tojásdad arcz s széles nyílt homlok fölött a gazdag fürtök közül egy
háromszögű fejdísz emelkedik, melytől jobbra is és balra is a haj dús hullá-
mokban, a füleket is eltakarva, omlik alá.

Az óriási szobornak ez a töredéke 46 cm. magas és 40 cm. széles lévén,
a szobor ép állapotában legalább is 3'5 mtr magas lehetett s így a piedestálul
szolgáló kapuról, onnan a várhegy magaslatáról valóban messze ellátszódhatott
és a romoknak « Leányvár » nevet adhatott. Találtunk egy hasonló anyagból
elég ügyességgel kifaragott óriás jobb kezet is, mely annak idejében egy kar-
dot vagy lándzsát tarthatott. A fegyver valószínűen bronzból készült s az alsó
végének oda erősítésére szolgált üreg a kéz belsejében látható.

Az óriási szobor fejet fényképben is bemutatom.

Torda, 1907 január 28. Téglás István.

V. Ifj. FREY IMRE: KISKÖSZEGI ÉS MÁTÉTELKI LELETEKRŐL.
Kiskőszeg (Baranyamegye) déli határán a « szamárhegytől »* mintegy 500 méter-
nyire a munkások szőlőrigolozás és pinczefúrás alkalmával egy bronzkori temetőre
bukkantak. Az őstemetőben igen nagy számmal fordultak elő fekete agyagból
készült különböző díszítésű cserépedények, melyeknek legnagyobb része a mun-
kások gondatlansága és a talaj szilárdsága következtében teljesen összetörött.
A leletben előfordultak talpas edények is. Ezen sírmező némileg ép állapot-
ban maradt edényei közül érdekes egy igen szép fekete agyagból szabadkézzel
készült hirtelen öblösödő edény, a melynek készítésére a készítője igen nagy
gondot fordított. Az agyag jól iszapolt, az edény hajlasai kecsesek és a rajta
lévő díszítés igen szabályos és eléggé symmetrikus. Az edény legnagyobb dom-
borulatán egymástól egyenlő távolságnyira van négy kidudorodás, a mely a
kissé felette jobbról és balról fekvő ^körökkel, állati fejhet hasonlít. A szemet
ábrázoló kör között három oldalon Két, egy oldalon pedig három egymást ke-
resztező barázda foglal helyet. Az egymást keresztező barázdák négy me-
zőre bontják az edényt, a melyek közül a két-két» ellenkező oldalon lévő
díszítés megegyező. Az egyik mezőben hét-hét egymással párhuzamosán
haladó barázda pár, a mely közül az egyik jobbról balra, a másik pedig
balról jobbra halad, ékalakúan egyesül. Az éket minden oldalról körülveszik

* Arch. Ért. 1905. 423. 1.

Arch. Értesítő. 1908 3. füzei.

274

ARCH/EOLOGIAI ÉRTESÍTŐ.

5 mm. átmérőjű gömbölyű benyomatok. Ezen benyomatos füzérek az ék
alján ékalakúan egyesülnek felsején, pedig az ék csúcsával egy vonalban egy
14 mm. átmérőjű kört utánzó benyomattal megszakadnak. A két másik
mezőben kilencz függőleges, az előbbieknél jóval szélesebb barázda húzódik.
Ezen kilencz párhuzamosan húzódó barázdacsoportot jobb és baloldalon az
előbbiekhez hasonló benyomatok határolják. Az edény szájnyílásának szegélye
és a négy kidudorodás reczézett díszítésű. Az edény talpának átmérője 9 cm.,
legnagyobb domborulatáé 28 cm., szájnyílásáé pedig 17 cm. Ha ezen edény dí-
szítését tüzetesen vizsgáljuk, akkor a barázdák fonyás, a köröcskék pedig varrásra,
jobban mondva tüzgelésre emlékeztetnek. Az ék és a függőleges vonalak vál-
takozása hasonlít a Sopron-megye Purgstal községében lelt két cserépedény
ornamentikájához. (Arch. Ért. 1892. évf. 221. 1.) Ezen őstemető másik érdekes
darabja egy igen csinos 850 mm. magasságú talpas edény. Az edény talpának
átmérője 75 mm., szájnyílásáé 130 mm., legnagyobb kidudorodásáé 145 mm.
Ezen edény szintén fekete agyagból szabadkézzel készült és jól iszapolt, azon-
ban minden ornamentikus díszítést nélkülöz. Szájnyílása reczézett. Volt a sír-
mezőn néhány talpasedény töredék, a melyeken a csinos kréta berakás érde-
mel említést. Ezen cserepek között van szallagdíszítésü és vonaldíszítésű, mely
utóbbi ékalakúan foglalt helyet az edényeken. Említést érdemel még a lelet-
ben lévő teljesen sértetlen, kecses hajlású, fekete agyagból készített cserép
merítőedény. Az edény nagy és felfelé emelkedő fülén mély barázda húzódik
végig. Alapjának átmérője 6 cm., szájnyílásáé 15 cm. Magassága 9 cm. Ezen
finom kidolgozású edényeken kívül volt még a lelhelyen 2.5 cm. magasságú
durvább készítésű ovál alakú cserépedény, mely vékony falacskával két részre
van bontva. Az edényke felső szélén perem van, a mely az ellipsis két leg-
távolabb eső pontján át van fúrva, hogy ez által felfüggesztésre alkalmas le-
gyen. Hosszátmérője 6.5 cm., szélesség átmérője 5 cm. Alakja hasonlít a mos-
tani só és paprikatartóéra. Ezen őskori temető fölött volt egy római korból
származó urnatemető is. Egy urnát épen jelenlétemben ástak ki a munkások.
Az edény szája lefelé volt fordítva, körülötte felismerhetetlenségig összerozs-
dásodott vasdarabok voltak. Az urnában összeégett gyermekcsontok, egy ösz-
szetörött úgynevezett könnygyűjtő üvegecske és egy szintén összetörött mécses
volt. Csodálatos, hogy nem tettek az urnába pénzt is. Az edény színe barnás,
oldalán szabálytalan karcz díszítés van. Magassága 2t cm. Alapjának átmérője
7 cm., nyílásáé 13 cm. Szereztem ugyanerről a leihelyről, ezen sírleleten
kívül még néhány hasonló alakú római urnát és mécset. Az először leírt edé-
nyek tagadhatatlanul bronzkorban készültek és viselik koruk tipikus saját-
ságait, az utóbb leírt sír pedig római eredetű. Mátételke községben (Bács-
Bodrogmegye) a Kígyósér mindkét partján végighúzódó domblánczolatban
nagy kiterjedésű, régibb középkorból származó csontváz temetőre bukkantak.
Már az «Archseologiai Értesítői) 1905. évi. 259. lapján ismertettem két sírlele-
tet, melyek a Kígyósér jobbpartján kerültek felszínre. Ezen két sírt jazyg
eredetűnek véltem most azonban, összevetve más leletekkel, népvándorláskori-
nak tartom. 1905. év őszén szőlőültetés alkalmával mintegy félméter mélység-
nyire a Kígyósér balpartján több csontvázsírra bukkant Piukovics István

LEVELEZÉS.

“O

(Széli Kálmán)* mátételki lakos. Ezen sírok nagy részében a mellékletek hiány-
zottak, másokban pedig csak durva készítésű cserépedények voltak. Ezen edé-
nyek között, a mint hallom volt több füles is — a mely ezen vidéken ritka-
ság számba megy — de közülök egy sem maradt ép állapotban a munkások
hanyagságánál fogva. A csontvázak a sírokban nem egyirányban feküdtek.
Legnagyobb részüknek feje észak felé volt elhelyezve, lába pedig délfelé. Több-
nél azonban a fej északnyugat, a láb pedig délkeleti irányban feküdt. Úgy-
szintén a fej elhelyezésére sem ügyeltek a temetkezők. A halottak legnagyobb
része kelet felé fordított arczczal feküdt sírjában. Volt azonban közöttük fel-
felé vagy déli iránynak fordított arczú is. Érdekes dolog az is, hogy több
csontváznak a feje is hiányzott és hogy ezen fejnélküli csontvázak mellett
melléklet nem volt. Különös ezen körülmény azért, mert hazánk ezen őslakói
homokban voltak eltemetve és így nem mondhatjuk, hogy temetkezési nehéz-
ségek leküzdése végett temették el fej nélkül a halottat. Azt sem mondhatjuk,
hogy takarékossági szempontból tették ezt, mert koporsófának nyoma sem
volt a sírokban

Bene József tanító úrhoz is eljutott ezeknek a síroknak a hire, a ki ki-
menvén a lelhelyre, figyelemmel kisérte a további munkálatokat. Ezután már
csak néhány mellékletnélküli sírt és egy három melléklettel biró sírt tártak fel a
munkások. A három melléklettel biró sírban a halottat északi irányba helye-
zett fejjel és délfelé irányuló lábbal találták. Arcza kelet felé volt fordítva.
A csontváz előtt körülbelül 30 cm. távolságnyira feküdt egy igen durva készí-
tésű cserépedény. Az edény alapjának átmérője 7 cm., magassága 13 cm.
Szájnyílása kifelé hornyuk Átmérője 9 cm. Az edény horzsolásának helye
fekete. Oldalán díszítés van. Ezen edényben összeszáradt gyümölcsdarabok és
valaminő madárnak a csontjai voltak. Az edény szájnyílásánál volt egy égetett
cserép orsógomb. A csontváz előtt az edény alatt egy igen jól kifejlődött
kutyacsontváz volt, melynek a nyaka táján egy csinos bronzkolomp feküdt.
A kolomp tetején kis lyukacska van. Az itt leírt sírleletet Bene József tanító
úr volt szíves az enyészettől megmenteni és ezért fogadja Knézy Brúnó jegyző
úrral együtt a régészek háláját, mert ezen két úrnak az érdeme, hogy Máté-
telke archseologiájáról tudunk valamit.

Zombor, 1906. junius hó.

Ifj. Frey Imre.

* Ezen néven, ismerik a faluban.

IRODALOM.

A VELEMSZENTVIDI ÖSTELEP. írta báró Miske Kálmán. I. kötet.
A harácsolt leletek leírása. Wien, Konegen Károly kiadása.

Nagy kiterjedésű őstelepeink különleges helyzetet teremtenek az ősrégé-
szet hazai művelői számára és különleges, korántsem könnyű, de egyszersmind
nem háladatlan feladatot rónak reájuk ; e telepek épúgy, mint az olaszországi
terramárák több évszázad rétegképződésének eredményeképen keletkeztek s
kutatásuk, gondos megfigyelésük ezért a chronológiai következtetésekre szilár-
dabb alapokat nyújt, mint az északról eddig ismert szerényebb telephelyek,
melyek a mieinkhez és a terramárákhoz viszonyítva csak futólagos tartózkodás
emlékeinek látszanak.

A kezdetleges életigényekkel biró ember rendszerint ugyanazon előnyö-
ket keresi lakóhelyének megválasztásánál ; így ha nem maguk a telep alapítói
érik is meg ugyanott a kultúra változásait, de új népek szállják azt meg a
beálló változásokkal, a bevándorlók is többnyire ott települnek meg. Ezt
majdnem egész általánosságban elmondhatjuk őstelepeinkről, melyek ekként évez-
redeken át lefolyt élet emlékeit rejtik s kultúrák keletkezésének s elmúlásának
s az átmenet érdekes jelenségeinek tanulmányozására nyújtanak módot.

A velemi őstelep is e hosszú életű őstelepek közül való, melyek ősko-
runknak oly fontos adattárai s mint ilyen, kétségkívül a legérdekesebbek
egyike, megérthetjük tehát a telep kutatójának, báró Miske Kálmánnak lelke-
sedését aziránt s csak dicsérhetjük e lelkesedést, mert ennek köszönjük, hogy
e nevezetes őstelepünk eddig ismert teljes leletanyaga együttesen lát nap-
világot egy terjedelmes monographiában és pedig oly díszes kiadásban és oly
szép illustratiókkal, a milyenekben az őskor szerény emlékeinek eddig nem volt
részük hazánkban. Azokkal az előnyökkel, a melyekkel ily fényes, szépen
illustrált kiadás jár, szembe kell állítanunk azt a nagy hátrányt, hogy a mű
nagy ára miatt (egy kötet ára 70 korona) kutatóink s szerényebb javadalmú
vidéki intézeteink nagy részére hozzáférhetetlen marad és kérdés lehet, vajon
egyáltalán szükséges-e nem művészeti tárgyakat oly díszesen közzétenni.

A mű külső kiállításában és beosztásában Pic nem régiben megjelent két
nagy kötetét követi, igen plasztikus fénynyomatú ábrái azonban fölötte állanak
amazokéinak, de sajnos, itt is érezzük azt a hiányt, hogy a fényképi fölvétel
csak egy oldalról mutatja a tárgyakat, melyeknek némelykor oldalsó és hátsó
nézetét is szeretnénk ismerni. A megjelenő kötet azokat a tárgyakat foglalja
össze, melyeket a véletlen hozott felszínre a telep területén s a melyek kincs-
keresők vagy más kiváncsiak tervszerűtlen áskálása alkalmával kerültek elő,

IRODALOM

277

egyszóval rabló gazdálkodás eredményekép ; mint a szerző mondja a harácsolt
leleteket.

E harácsolt leletek, előfordulási körülményeik, egymáshoz való viszonyuk
ismeretlen lévén, nem alkalmasak arra, hogy belőlük egy bizonyos viszony-
lagos chronológiai rendre vonjunk következtetést s szerző helyesen járt el,
midőn csak az általános nagy korszakok keretein belül jellegük, illetve
rendeltetésük szerint csoportosította azokat. A tárgyak mégis sok tájékozást
nyújtanak a telep kultúrájáról. Látjuk belőlük, hogy a telep még a neolith-
korban keletkezhetett (I — III. és LIX. tábla) s hogy a bronzkorban vett nagy
lendületet, s hogy az ezt követő hallstatti és La Téne korszakokban is virág-
zott. Egyéb őstelepeinkhez viszonyítva meglepő jelenség a bronztárgyakban
való gazdagság, mert akár a hazai őstelepek, akár az olasz terramárák lelet-
anyagát vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy aránylag igen-igen kevés bronztárgy
maradt fenn azok között s ez természetes is ; a bronztárgyat anyaga miatt
becsben tartották még töredékeiben is s elromolva, eltörve nem vált használ-
hatatlanná, mint a kőből készült szerszám, csupán alakot cserélt. A hol az
általánosan észlelt szegénységgel ellentétben a bronztárgyak nagyobb tömeg-
ben lépnek föl, rendesen arra gondolunk, hogy itt öntőműhelyeknek kellett
lenniök, már Kubinyi Ferencz «rézolvazdát» sejt a bronztárgyakban oly gazdag
terennei Hársashegyen s szerzőnk is a bronzkor egyik gyártási központját
keresi a velemi őstelepben, «mely messze vidékeket látott el készítményeivel)).
Szilárd meggyőződésből fakadt élénk érvelése művének legérdekesebb részévé
teszi a ((Telepünk bronzötvössége» czímű fejezetet, gondosan válogatott össze
mindent, a mi erre vonatkozik. Bemutatja és leírja a bronz megmunkálásához
használt eszközöket, a melyek közűi a XXII — XXVII. táblán bemutatott
hatvankét darab öntőminta nézetének legerősebb bizonyítéka. Közli a nyersanyag
és a különböző ötvények analysiseit. Háromféle fémkeverék fordúl elő Velemen,
ón, ólom és antimon-bronz, melyek közűi az utóbbi mint hozzáadás az ón-
bronzhoz is szerepel.

Az antimon-bronz jelenlétére helyezi a fősúlyt, erre építi föltevéseit a
telep, mint gyártási központ nagy jelentőségéről. Nézete szerint Velem őskori
lakói épúgy, a mint ez erdélyi őstelepeinken is történt, önállóan találták föl az
antimon-bronz előállításának módját s ez által emelkedett a telep oly nagy
jelentőségre és fejlődött «valóságos empóriummá». Eddig ugyanis hazánkon
kívül antimon-bronzot előállító vidék nem ismeretes, antimónos ötvény azon-
ban főkép nyugoti Poroszországban s más északi vidékeken is, a hol pedig
antimon-ércz nem fordúl elő, következésképpen máshonnan kellett ide az
antirhont, vagy a mi inkább valószínű, a kész ötvényt behozni. Miután a Harz-
hegységben, a hol szintén fordul elő antimon-ércz, nincs bebizonyítva az ős-
kori antimon-bányászás, illetve az antimon-bronz őskori előállítása, csak hazánkra
gondolhatunk, mint exportáló vidékre, hazánkban pedig az antimongyártás
központja a környékén dús antimonbányákkal biró Velem. Mindez nincs híjá-
val a valószínűségnek, egyelőre azonban még nem vehetjük bebizonyított tény
gyanánt.

Szerző igen nagy szolgálatot tett az érdekes anyag összegyűjtésével,

278

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

annyival inkább, mert javarészben magánkézben levő tárgyakról s valószínűleg
nem csupán az az előszóban említett három nagyobb magángyűjteményben levők-
ről van szó ; de oly kisebb gyűjteményekről is, melyek könnyebben cse-
rélnek gazdát s tulajdonosuk változásával gyakran leihelyük is feledésbe megy.
Czélszerű lett volna, épp ez utóbbiak miatt, ez egyes tárgyak hollétéről
megemlékezni ; a mi különben azon olvasóknak, kik tudományos kutatás czél-
jából használják a könyvet, egyébként is jó szolgálatot nyújtott volna. Ugyan-
csak a könyv használhatósága szempontjából az idézés módjához is fűzhetünk
némi megjegyzést. Szerző rendszerint egyes csoportok, illetve fejezetek vegén
közli a használt forrásmunkákat, a melyekben a hivatkozott analógiák föllel-
hetők, de az idézett művek azon helyét, hol az analógia, melyre hivatkozott,
említve vagy ábrázolva van, nem jelöli meg pontosan, a mi szerfölött meg-
nehezíti az olvasó számára állításainak ellenőrzését, annyival inkább, mert
némelykor azt sem tudjuk, hogy a fejezetben elsorolt tárgyak közül melyikre
találunk analógiát a szerző által használt egyik-másik műben. Miután azonban
az analógiák s a kultúra összeköttetéseinek kérdésére a rendszeres ásatás
anyagának tárgyalása alkalmával szerző remélhetőleg vissza fog még térni,
lesz alkalma e felől pontosabb idézetekkel támogatott bővebb tájékozást
nyújtani, a mit bizonyára nem is fog elmulasztani.

Meg kell emlékeznünk szerzőnek azon elismerésre méltó törekvéséről,
hogy magyaros neveket ad az őskori tárgyak egyik-másikának, melyeket eddig
többnyire németből fordított rosszhangzásu szókkal jelöltünk. Hogy az általa
használt kifejezések nem mindegyike fog általános elismerésre találni, annak
oka abban keresendő, hogy a használt nevek közül egyik-másik a tájszólás
jellegét viseli magán. Hogy egyebet ne mondjak, a «tőrök ár» kifejezést
(XLIX. T. 2b. á. 76. lap) a szövegben bizonyára kevesen fogják megérteni.
De ilyen kísérletekből születik majd meg az általánosan elfogadott jó termi-
nológia, a mint a használat, mely hivatva van fölötte Ítélni, kiküszöböli a
nem alkalmast s megtartja a kifejezőt.

Nem követhettük a szerzőt lépésről-lépésre az egész terjedelmes anyag-
halmaz ismertetésének fonalán, csak egyes fontosabb helyekre utaltunk s ha
itt-ott egy-két megjegyzést fűztünk is azokhoz, nem az ő érdemét akartuk
kisebbíteni, de föl akartuk hívni figyelmét egyes dolgokra, a melyeknek a
jelen kötetben hiányát éreztük, mint pld. a táblák magyarázatának az ábrák
sorrendjében, hogy majd a rendszeres kutatás anyagának ismertetése, mely mint
az előszóból látjuk, nem utolsó része ugyan, de mindenesetre betetőzése lesz
munkájának, Velem kutatása és ismertetésének, minden tekintetben meg-
feleljen annak a várakozásnak, melyet a telep gazdagsága és a szerző személye
méltán kelt föl bennünk.

Budapest, 1908. június 1. Dr. Márton Lajos.

ÚJABB TANULMÁNYOK A HONFOGLALÁSI KOR EMLÉKEIRŐL,
írta Hampel József. Budapest, 1907., a M. T. Akadémia kiadása, 274 o. -fi 116
képes tábla és ábrák a szövegben.

Szakirodalmunkban honfoglalási korunk emlékeinek utolsó áttekintő

IRODALOM.

279

összefoglalását 1896-ban és 1900-ban, a «Magyar Honfoglalás Tört. Kútfői»-ben
nyújtotta jelen könyv szerzője. Majd az 1904 közepéig ismeretessé vált emlé-
kek alapján kibővítve és a régibb középkor emlékei közé mint nagyobb
keretbe beillesztve, német nyelven ismertette az anyagot. Azóta egyrészt az
emlékállomány is tetemesen megnövekedett, másrészt a hazai és külföldi
irodalomban oly művek jelentek meg, a melyek alkalmasaknak látszottak rá,
hogy — - velünk hajdan érintkezett kulturális körök megvilágításával — világot
vessenek honfoglalási hagyatékunk egynémely, eddig meg nem értett tényére
is. Az emlékállomány megnövekedése két irányban nyújtott anyagot a vizsgá-
latra. Elsőbben közelebbi támpontokat nyertünk a leleteknek ethnikus cso-
portosítására ; másodsorban a hagyatéki leltár nyert újabb kiegészítést. A szak-
művek, a melyek között kiemelendő volt dr. Posta Bélának a Zichy Jenő-féle
3-ik ázsiai út alkalmából közzétett tanulmánya az orosz föld régészeti emlé-
keiről, Strzygowski József tanulmányai keleti szövetekről és Mschattárói, a
szelefkidák fővárosáról, a mely ütköző pontja volt hellenisztikus és iráni mű-
vészeti elemeknek, — végül a Lessitrg neve alatt megindúlt berlini szövet-
publikáczió. Ez utóbbi művek ornamentikánk származásának fölismerésére
voltak fontossággal. E három szempont az, a mely szerint szerző könyvét irá-
nyította, természetesen hozzájárúl az újabb leletek részletes leírása is.

Az emlékek szoros vizsgálata négy főbb nép emlékeit engedi a hagya-
tékban felismerni. A honfoglalóktól, a soros temetők szláv lakosságától, az
avar néptől s végül germán népektől maradt emlékeket. Megbízható kritériu-
mok kínálkoznak a honfoglalók és a szlávok hagyatékának különválasztására.
Az utóbbiaknak általában szegényesebb sírmellékletei s ezek sorában a halánték-
gyűrű (v. ö. dr. Fischer Emil e tárgyról szóló czikkét az Archív f. Anthro-
pologie 1908/I. füzetében), állatfejes karperecz, a csavartdrótból való karperecz,
egy bizonyos typusa a félholdas csüngőknek, az ujjra való gyűrűk egyszerűbb
volta, szemben a honfoglalóknak a bizánczi typushoz közelebb álló gyűrűivel,
oly jelenségek, a melyek a soros temetők sírjait kisérik.

A honfoglalók hagyatéki leltárának újabb megállapítását és kiegészítését
öt tekintetben eszközli a szerző : fegyverzet, öltözet, szerszámok, lószerszám
és ékszer tekintetében. A fegyverzet megbeszélése során megállapítja, hogy
a szablya dolgában az eddig előkerült 18 darab alapján még nem lehet
végérvényesen dönteni ; lándzsából 8 darabot ismerünk, megannyinak külön-
böző a typusa ; a fejsze valószínűleg már itt honos fegyverdarab volt, míg a
fokost idegenből hozhatták magukkal eleink ; nyilakból 6 féle typust ismer ;
majd ismerteti Cziráky, Józsa András, Kisléghi Nagy Gyula és Lichtnekkert
József megfigyelései alapján a tegezt.

Az öltözetre áttérve, a Pósta-féle műben ismertetett kammenája-babák
analógiája szerint megengedi a lehetőségét, hogy a honfoglalók bőrből vagy
nemezből készült csúcsos süveget hordottak ; s hogy az e babák alapján meg-
közelítőleg megállapított formájú öltözet anyaga selyem, vászon, lószőrből
való nemez, vagy bőr lehetett. A sírmellékletek között a következő szerszá-
mok nyomaira akadunk : kés, tarsoly, csiholóvas, csiszolókő, lyukasztóvas,
cserépedények, a gégényi ezüstcsésze, a mely eddig magában áll és víztartó

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ

2 80

faveder. A lószerszám-részek közül, eltekintve a díszítő daraboktól, megbeszé-
lésre kerül a zabla, kengyel (a melynek eddig egy főtypuson kívül 56 — 57 féle
változatát ismerjük) ; a patkóról megállapítja a szerző, hogy annak alkalma-
zása aligha volt szokásos ; valamint hogy a nyereg formáját mindezideig nem
tudjuk rekonstruálni.

Az ékszereket vizsgálva, arra a meggyőződésre jut szerző, hogy a férfi- és női
ékszereket ezideig még mindig nem lehet teljes biztonsággal különválasztani
Hosszabban ismerteti azután a fülönfüggőknek három fajtáját, egyet, a mely
1900 óta újabb elem a hagyatékban : két üveggyöngyös függőnek közös lánczczal
való összefűzését ; a karikás és gyöngyös (bőrtűs művű) függőket és végül a
legegyszerűbb fajtát, amely csupán síma, vékony drótkarikából alakul. A kar-
pereczek között nem került elő újabb forma : typusa a pántos-lemezű ezüst
karperecz, egyenes vagy kerek végekkel. A honfoglalók gyűrűje, mint föntebb
említve volt, a byzánczi divatból ered : fejes gyűrű ezüstből, fejében kő
vagy paszta.

Az ékszerek sorában szóba kerülnek még a szíjvégek és boglárok. Ezen
áttekintő szemle után következik az utóbb tárgyalt csoporton, az ékszereken
fenmaradt díszítések taglalása. Már az ethnikus csoportosítás keretében kellett
bizonyos stilköröket megállapítani. A földarabolt állatokból alakúit ornamentikát
és a — helyesen vagy nem helyesen — karolingnak nevezett díszítési módot
a germán népcsoportnak kellett tulajdonítani. (Ha ugyan itt is a közeli kuta-
tások nem fognak olyan eredményeket napvilágra hozni, mint a grottaferratai
és monte-cassinói zoomorph-miniatüröknél és a vele egyfajú karoling-diszít-
ményeknél, a melyeket ma a hellenisztikus syriai művészetre kell visszavezet-
nünk. Kezdünk a Keletnek és Nyugatnak a III. — VIII. századok során való
közlekedésében tisztán látni ; az ezen korszak kezdetén a keletre plántált
hellenizmus megtörik az orientális renesszánsz előtt, elkeveredik az utóbbiban
s vele együtt reimportálják a syriai kolóniák a nyugatra és a szlávokhoz és
a szerb czárok Nemanja Istvántól kezdve a syriai kereszténységhez csatla-
koznak.)

Szintúgy kellett a byzánczi és a távolabbi keletre mutató díszítést nagy-
részt a honfoglalók hagyatéka számára lefoglalni. Az újabb kutatások ugyan
a Byzáncz mindenhatóságában való hitet is erősen megtépték. (Egy müncheni
szerb zsoltár a XV. századból, a mely tehát aránylag eléggé fiatal műemlék
és a melyet eddig typikus byzánczi eredetűnek ismertek, V. századi syrusi
eredeti másolatának bizonyaik. A kahrié-dsamii mozaikokban hasonló befolyás
hatása mutatkozik. Ha a byzánczi birodalom a római császárság folytatása
volt, akkor ezzel szemben a byzánczi művészet a keleti művészetnek volt a
továbbléte. Clédat Baouis-ban találta meg 1901 — 1902-ben a Pantokrator ős-
typusát ; a Rabula-codex keresztrefeszítési jelenete egyptomi kompoziczió ; a
byzánczi ikonographia legkedveltebb thémáit, mint az Athos felől kultivált
Panagia Hodegetria-typust és fényes angyaltypusait a Keletnek köszöni.)

Hampel 1904-ben e folyóirat hasábjain, majd az «Alterthümer»-ekben
már egybefoglalta volt a honfoglalási kor emlékeinek díszítő motívumait.
Azóta csak néhány motívummal szaporodott a sorozat. A palmetták, levél-

IRODALOM.

281

kelyhek csoportja Öcsödről nyert újabb formákat. Czeglédről egy rozettaszerű
csillagos ékszer olyan forma, a minő eddig nem volt ismeretes. A solti dísz-
korong (szöveg 78. o., 27. tábla) szerény nézetem szerint olyan tvpus, a melynek
fontosságot kell tulajdonítanunk: mintástul, formástul együtt ugyanis meg-
találjuk a mschattai kőfal V háromszögében (Mschatta, 319 o ). A duplatagú
csöngőknek szintén fontos typusához, a melynek legszembetűnőbb képviselői
a tokaji függők voltak, most Kilitről és Tőkéről, az u. n. Libahalomról nyer-
tünk újabb formákat. Az e csüngőkön jelentkező csákós palmettalevél (csá-
kós = csákóra álló = geschweift) mivoltáról különben lejebb leszen szó.

Posta műve alapján ismerteti aztán Harnpel az oroszországi analógiákat,
sorra bemutatván a vorobjevo-i, malaja-anyikovai, bjeliméri, tavasthusi és
kubánvidéki leleteket.

Majd a diszítő motivumok értelmezésének kiegészítését teszi munkája
tárgyává a szerző, csatlakozván az « Alterthümer» I. k. 28 — 29-ik fejezetéhez,
a melyben a motivumok egymás közt való rokonságát mutatta ki. A motívu-
mokat általánosságban négy styluskörből származtatja: a Keletről, Byzánczból,
szaraczén és végül antik forrásból ; e származtatás során a minden forrásnak
megfelelő díszítő alkatrészeket taglalja.

A Keletről származott diszítőmotivumok közé tartozik a palmetta, a
rozetta (mint középponti kompoziczió) és néhány állatornament-typus. Leg-
fontosabb közöttük a palmetták kiterjedt családja, a mely majd minden fajta
ékszeren, pitykéken, diszítőlemezen, kardhüvelyen, csontlemezeken, csüngőkön
és díszkorongokon fel-felbukkan, változatosan, mint kettős csákós levél, közé-
pütt a alebegő csúcscsal» vagy a nélkül, a kettős levél lehet egymással össze-
függésben, vagy egy más palmettapár szomszéd palmettájával lehet indaszerűen
összekapcsolva. Ez utóbbira nézve Hampel találóan jegyzi meg, hogy egy új
stilisztikus felfogás eredménye, a mely idegen az ókortól, a keletitől épúgy,
mint a nyugatitól és idegen a byzánczi fejlődéstől. Úgy hiszem azonban,
hogy a szasszanida művészi körtől nem annyira idegen mint a hogy szerző
azt véli. A dunaszekcsői korong juttat erre a következtetésre. A 11. táblán
két-két szomszédos palmettát látunk egymással szervesen összefüggve, a kettő-
kettő között egy-egy többé-kevésbbé körszerű idommal. S ilyen felfogásban
egykönnyen ráakadunk szasszanida eredetijére, az azon stilisztikus körben
oly gyakori szárny-motivumra, középütt a golyóval. Ezen motívum eredteté-
sére pedig v. ö. Mschatta 320 — 324 o. A köralaknak szívidommá való elvál-
tozása szintén e styluskörbe tartozik (v. ö. Strzygowskinak a keleti szövetekről
írt czikkét), míg a négy palmettapár (kettős szárny) között a korong közepét
elfoglaló ornament analógiáját már elébb, a solti korongnál említettük. Egy
másik, Keletről származott motívum a centrális kompozicziók csoportja, a mely
már avarkori emlékeinken is mutatkozik. A vadászjelenetek magyarázatára
nézve v. ö. Justi czikkét : Zts. f. christ. K. XI. 361 — 368. o. Állati ornamentet
hét esetben találunk a honfoglalás hagyatékában, mind eldurvúlt keleti
formák, de fontos a kompozicziókat körülvevő keret fenmaradása.

A byzánczi művészeti körből származó motívumoknak tartja Hampel a
levélburkot és az u. n. pontosvesszőt.

282

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ

A szaraczén eredetű ornamentikához sorozza a végtelen mustrát, a pal-
metta szétrobban tását s ezzel kapcsolatban a «lebegő csúcsot#. Talán a díszít-
ményeknek indaszerűen való elfejlődése is ide volna vezethető, olyan értelem-
ben, a minőben egy más styluskörnél az arabeszk volt ide visszavihető. Azon-
ban ezen művészi csoport elemzése nagy nehézségekbe ütközik, a minek négy
okát látja a szerző. Szemünk még nem eléggé gyakorlott az elváltozások
felismerésében ; a mi továbbá a byzánczi elemek felismerésében is nehézséget
okozott, sem ezek, sem a szasszanida ornamentek nincsenek egybegyűjtve
(Owen Jones is alig foglalkozik velők). Továbbá ezen körbeli ornamentjeink
nem csupán elváltozások, hanem jórészben új alakulások, a melyeket pihent
fantáziájú fiatal népek kézművesei hoztak magukkal. Az elemzésnek végül
negyedik nehézsége abban áll, hogy lehetnek közöttük minden analógia nélkül
álló ornamentek, a melyek csak kisebb helyi körökre szorúltak.

Az antik világból származó díszelemek közé sorozza Hampel a gyöngy-
keretes rozettát, valamint az olyan középponti kompozicziókat, a melyeknek
hurok-gyűrűs a keretje (oeo®). Az utóbbival kapcsolatban ismerteti Posta
Bélának ezen ornamentről való véleményét, a mely szerint az griff-fejekből szár-
mazott légyen. Megengedi szerző ennek a lehetőségét, de nem tudja eddig
az összekötő kapcsot azon az u. n. meroving Ízlés körébe tartozó motívum és
annak honfoglaláskori deformácziója között megtalálni.

Végső konklúziója Hampelnek, hogy csak a lószerszámhoz tartozó rózsás
boglárokat és szíj végeket merné egyelőre a magyarság korábbi vándorlásának
azon idejéből származtatni, a mely a kazárokkal való egyesülést megelőzte.
Míg a ma megállapítható ornamentikái anyag egészéhez a Fekete-tenger északi
partján, Chersonban és a kazár városokban való tartózkodása idején jutott.
Szinte felhívásszerűen hangzik az utolsó mondat, hogy «ez a vélemény azon-
ban csak föltevés, a míg meg nem nyílnak a nagy kazár birodalom sírjai. Onnan
reméljük a honfoglalók hagyatékához a legközelebbi analógiákat és rejtélyei-
nek biztosabb magyarázatát.# Supka Géza.

VÁCZI KÖNYV szerkesztette Tragor Igndcz dr. Két műmelléklettel, egy
hasonmással és több képpel. A váczi Múzeum-egyesület 1907. évi tagilletménye.
Vácz, 1907, n8° 178 lap. Egyszerű, de czélirányos antológia ez a mű: Fraknói
Vilmos, Pauler Gyula, Salamon Ferencz, Nagy Iván, már korábban közzétett
s végül magának a szerkesztőnek czikkeiből, melyek a város és a váczi egyház-
megye alapítására vetnek világosságot.

Hogy hajdan egy boldog «Vácz» remete élt, azt Bonfini feljegyzéseiből
régen tudtuk, s bármily rokonszenves alakja Vácz az őskori legendáknak, ezen
szentéletű remetének működése mégis inkább contempláló lehetett, mint activ,
hogy ahoz a város alapítását joggal hozzáfűzhesse az ember. Az a Vácz remete
a kit Thuróczy említ, közbenjáró volt Gejza herczeg és Salamon közt, s az
előbbeni, mint győztes, hálája jeléül nevezte el azt a várost Vácznak, a hol
templomot is emelt. Inchoffer állítása szerint egy Vácz remete már Taksony
vezér korában is volt, s nem lehetetlen, hogy ha ez a név a szláv «Vaclav»
névvel azonos, hát két ilyen remete létezett még az 1246. év előtt, a mely

IRODALOM.

283

esztendőben szent Öcséb a remetéket helyhez kötötte és szabályozta. Azt a
feltevést, hogy a váczi egyházmegyét szent István alapította-e ? dr. Tragor
továbbra is nyílt kérdésnek tekinti, s egyszerűen átvette dr. Pauler Gyulának
a magyarok megtelepüléséről irt czikkét, s egyben közli Heltai Gáspárnak s a
Bécsi Képes Krónikának ide vonatkozó fejezeteit ; ez utóbbit Madzsar Imre
fordítása szerint.

Az által, hogy a szerkesztő a humanista Mohorai Miklós váczi őrkanonok-
nak az ország határain kívül töltött küldetését felvette, igen helyes dolgot csele-
kedett; mert Karcsú Antal Arzén, a ki Vácz történetét kilencz kötetben meg-
írta, könnyű szerrel csak átsiklott ennek az embernek huszonhét esztendőre
terjedő diplomatiai tevékenysége fölött, s megvagyunk róla győződve, hogy
Mohorainak Fraknói után még többen is fognak az irodalomban nehány sort
szentelni.

Vácz múltjából, mint tudva van, a Berkes András nagyprépost nevéhez több
kultúrtörténeti esemény fűződik. Kár, hogy emlékének már régen több fontos-
ságot nem tulajdonított a város, s csak arczképét őrzik kegyelettel, egyiket a
nagyprépostság épületében, másikat a kegyes-rendieknél. A képek festőit sem
jegyezte fel a műtörténet.

A szerkesztő végül röviden kitérhetett volna a « Váczi Könyv# -ben annak
a Gejza királynak a működésére is, a kinek hamvai ott porlanak a szent Ferencz-
rendiek zárdája alatt, s a melyet, húsz év óta készül kutatni a Múzeum-egye-
sület ! Ott van a barátok nyári refectoriumában annak a sírkőnek egy töredéke
is, a mely Báthory Miklós püspök nyugvó-helyét jelzé, s a mely követ mosdó-
medenczének használtak a szerzetesek, mikor a mostaninál nagyobb tonzurát
viseltek.

A gróf Migazzi Kristóf korát egy tanügyi czikkben méltatta Varjú János,
a hol Oswald Gáspár piarista fráterről is olvasunk egyet-mást ; a czikk Írója
kitérhetett volna arra a híres gyűjteményre is, a melyet Váczon helyezett el
a forradalom előtt a rend, s a melyet valamikor Schirkhuber Móricz ismerte-
tett a M. T. Akadémiában.

A ((Váczi Könyv# szépirodalmi s hivatalos része kívül esik e folyóirat
körén.

A kik a váczi Múzeum-egyesületbe lépnek, ezt a művet hat koronáért
megkaphatják, bolti ára tiz korona. Farkasfalvi Imre.

1. ORTVAY TIVADAR : Emlékbeszéd Wosinszky Mór lev. tag fölött olvas-
tatott a M. Tud. Akadémia 1908. évi január 27-ikén tartott összes ülésén, arcz-
képpel. Budapest 8-r. 40 1. 1 korona.

2. HAUGH BÉLA: Wosinszky Mór életrajza arczképpel. Szekszárd kis
8-r. 165. 1. 2 korona.

Két életrajz van előttünk mely boldogult munkatársunk hasznos műkö-
déséről számot ad ; egyikét az Akadémia Ortvay mint megbízott nevében, a
másikat a boldogult által alapított szekszárdi múzeum részéről Haugh Béla szer-
kesztette. Wosinszky Mór bőségesen megérdemli azt a dicséretet, melylyel élet-
rajzírói magasztalják. A mellett hogy jó pap volt és ezt a hivatását nem engedte

284

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

háttérbe szorulni, buzgón foglalkozott őskori régészettel, fölásta az ország egyik
legjelentékenyebb őskori telepét és átkutatta szülőmegyéjét és számos más
helyen is rendezett ásatást ; néhányat, mint Czikón és Gerjenben a n. múze-
umi régiségosztály megbízásából. Irodalmi munkásságát a kurdi cisták ismer-
tetésével kezdte meg az Arch. Értesítőben és attól kezdve másfél évtizeden át
e folyóirat révén vált komolyan számbavehető Íróvá. Három nagyobb műve közül
a lengyeli sánczról írt monographiája és a krétabetétes edényekről szóló műve
német nyelven is megjelent és azokat külföldi szaktársaink is megbecsülhették.
Harmadik műve Tolnamegye ős- és ókorának leírása volt két kötetben. E mű
nagy érdeme, hogy szerzője a megyei leleteket többnyire saját tapasztalása alapján
ismerhette és azért igazán előbbre vitte e fontos terület arch. ismeretét, a mi
alig mondható még egynéhány megye régészeti monographiájáról. Talán legfon-
tosabb tudományos cselekedete a tolnamegyei múzeum alapítása és ez meg is
fogja örökíteni emlékezetét, iqoi óta a múzeumok és könyvtárak országos fő-
fölügyelőségében a vidéki múzeumok fölügyelője volt; mint ilyen is hasznos
munkát végzett. Ortvay Tivadar az ő becses értekezésében részletesen ismer-
teti W. irodalmi munkásságának az eredményeit. Haugh művében szeretetteljes
rokonszenvvel W. nyilvános és magánéletének összes említésre méltó mozzana-
taira terjeszkedik. Mind a két iró derekasan felelt meg tervbe vett feladatának.

ab.

a) szemközti nézetben.

b) oldal nézetben.

GOMBOSI CSERÉPEDÉNY. CCa z/3 n.

KÜLÖNFÉLÉK.

KÉT AQUINCUMI OLTÁR. Szmik Lajos fővárosi ügyvéd úr ajándéka
gyanánt f. évi junius ii-én két föliratos fogadalmi oltárkő került a Nemzeti
Múzeumba. Az egyik teljesen ép, a másik csak töredék. Mindakettőt évekkel
ezelőtt a szent-endrei úton a Miklós-tér táján házépítés alkalmával találták.
a) Az 59 cm. magas és 23 cm. széles oltárkő három tagra oszlik. Lent a
téglalapon fölépülő, gazdagon tagozott oldalélű alap ; fönt az egészen hasonló
zárótag ; közöttük a valamivel keskenyebb középső rész, melyen a következő
fölirást olvassuk :

INVICTo

mura: p •

A/L • ATTA
A CT/R • LE
G-U-ALP-F-
AT-V-S-L-M-

Invicto

Mitrae P(ublius)

Ael(ius) Atta
actar(ius) le

g(ionis) II ad(iutricis) P(iae) F(idelis)
Ant(oninianae) V(otum) S(olvit) L(ibens) M(erito)

A szabályosan metszett betörésekben vörös festék nyomai. Az oltárkő
alakjára nézve közel rokon az aquincumi Mithiaeumban talált oltárkövekkel,
melyek most is a helyszínén állanak.* Csak méreteiben kisebb. Oltárkövünk
felállításának időbeli meghatározásához támaszul szolgál, hogy a fölirás a légió
II adiutrix pia fidelis Antoniniana-t említi, mely melléknevet a légió Antoninus
Caracallátol (Kr. u. 21 1 — 217) kapta.** A rajta szereplő Atta név celta szárma-
zásra utal és a pannoniai Azalusoknál is dívott (C.I.L. III. Dipl. LX.), ezúttal
már római előnevek után mint cognomen szerepel, a mi azt mutatja, hogy az
itt említett írnok teljesen romanizált családból való volt. Az actuariusok irnoki
teendőket láttak el. Pannoniai föliratokban actuarius csak ritkán szerepel :
C.I.L. III. 3392 = actarius alae.

b) A másik föliratos oltárkő csak töredék, m. 38. : cm. ; sz. 34 cm.
A talpán elől a kőfelület letörött, úgy, hogy a gazdag tagozódását csak oldalt
látni. Ezen a gazdagon profilált alapon épül föl a középső tag, mely felül le-
törött. A fölirás rajta a következő :

III Ilii

IVS PROSA ius pro sa

LVTE SVA lute sua

V-S-L-M- votum solvit libens merítő

Hckler.

* Arch. Ért. 1888. 386. o.

** V, ö. Corpus Inscriptionum vol. III. p, 2474, a hol az összes fölirások, melyekben
a nevezett légió II. adi. P. F. Antoniniana előfordul, fel vannak sorolva.

286

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

Ó-BÉBAI LELETEK. A felsőtorontálmegyei Ó-Béba község határa meg-
lehetősen gazdag régészeti leletekben s többször tartottunk már azon a vidé-
ken ásatást. Legutóbb elődöm, Reizner János ásatott ott dr. Török Aurél
társaságában a Kis-Zombor felé vezető országút mentén 1903-ban, a melyről
részletes tudósítást közölt az Arch. Értesítő, az 1904-ik évfolyama, 83-ik s a
következő lapjain. Az akkori leletek között nem volt semmi vastárgy, a csont-
vázak fejjel kelet felé s féloldalra fektetve feküdtek. Mellőlük aranylemezek s
karikák, bronzékszerek, agyagedények, csontból és kagylóból készült dísztár-
gyak kerültek elő. A folyó évben az államvasút új épületet emeltetett az ottani
állomáson. Az ide szükséges földmunka alkalmával a munkások sírokra s
azokban leletekre bukkantak, a miknek a nagyobbrésze elkallódott, az alábbiak
hozzánk jutottak : a) vaskés, több darabra törve, 12 cm. hosszú; b) két bronz
karperecz, símák, átmérőjük 4 cm.; c) huszonhat kisebb-nagyobb gyöngyszem,

1 nagyobb gömbölyű s 1 négyszögletes kőből van csiszolva, a többi színes
üveg; d) vékony huzalból készült háromszegletes kis bronztárgy; e) díszes,
zománczos, kerek, csipkézett szélű bronzfibula (a tűje letörve), a közepén kiemel-
kedő gombbal. A gomb körül a fibulán kék zománczbetét, apró, négyszögben
rakott fehér pontokkal díszítve. A külső csipkézett rész czifraságaiban piros
betétek. A fibula átmérője 3 és 1U cm.; f) római ezüst érem, amely oly erő-
sen volt (valószínűleg valamely hozzá közelfektetett vastárgytól) barnára rozs-
dásodva, hogy az ezüst volta csak hosszabb ideig tartó, eczetben való áztatás
után tűnt ki. Trajanus érme. A J IMP. CAES. NERVA. TRAIAN. AVG. GERM.
R) Victoria babérággal és koszorúval. Körirat: P. M. T. R. COS. III. P. P.
A leleteket behozó munkástól arról értesültem, hogy a többi munkás is talált
a földásás alkalmával egyetmást, de hiába kérte tőlük, nem adták oda a tár-
gyakat. Említett egy Zsoldos nevű oroszlámosi embert, a ki sok gyöngyöt s
egyebet talált, köztük egy « olyas valamit is, a milyent úri asztaloknál a kés-
villa alá szoktak tenni». Ez október elején történt s utána két héttel az Orosz-
lámoshoz közel fekvő rábéi határban ásatván, délben bementem Oroszlámosra
s fölkerestem a nevezett embert, hogy talán a tárgyakat még nála találom.
Mint az az ilyen esetekben gyakori : már későn érkeztem. Zsoldos a lelet tár-
gyait odaadta a gyerekeknek játszani, azok meg széthajigálták.

Szeged. T. I.

ÚJABB DOROZSMAI LELETEK. A Kis-Kún-Dorozsma határában levő
Jerney-féle téglagyár területén 1905-ben történt ásatásról s leletekről részletes
jelentést tett az Arch. Ért. 1905. évi folyamának 253 — 255. lapjain. Akkor
több agyag, ezüst s vastárgy került napfényre, továbbá egy igen szép, nagy,
reczézett művű fibulának a töredékei, a mikből mintegy háromnegyedrészben
össze is volt állítható. Az ásatás folytatása kívánatos lett volna, de kifogytunk
a helyből. A merre az ásással haladni kellett volna, az a föld már más tulaj-
donos területe volt, a kivel a terület átengedésére nézve nem lehetett meg-
alkudni, oly magas árt (az egész évi termés értékét) kívánta érte. így meg
kellett várni, míg a földdarabot megveszi tőle Jerney úr, a téglagyár tulajdo-
nosa, ami az idén meg is történt s a dombos területet azonnal le is hordták
135 cm. mélységre, mert kellett a hely udvarnak. Azonban az ásás nem sok

KÜLÖNFÉLÉK.

287

régészeti eredményre vezetett : az egész leásott területről mindössze egy sír
került elő, a csontváz abban is úgy elkorhadva, hogy csak a mellékletekből
lehetett egykori létét észrevenni.

A mellékletek az alábbiak : a J napon szárított agyagedény, mindössze
6V2 cm. magas, de a szájánál 13 cm. bő; b) égetett agyag őrs ókarika; c) cal-
cedon gyöngy, laposan gömbölyű, a középen átfúrt, 18 mm. széles, 7 mm.
magas; d) a kisebb gyöngyök üvegből, borostyánból, csiszolt kő és égetett
agyagból, összesen 233 darab. Egyéb nem volt, bár az ásás elég mélyre s jóval
tovább terjedt. — Szeged. T. I.

ÁSATÁS A RÁBÉI ANKA-SZIGETEN. A felsőtorontálmegyei Rábé
község mellett levő anka-szigeti őskori telephelyről (kevés bronz és réz nagyobb-
részt csont és kőeszközök, igen szép mívű agyagedények, öntőminta) már sok
régiség van régiségtári naplónkba bejegyezve, a melyek részben ásatás, részben
lelet gyanánt kerültek elő onnan. Egy részük az Arch. Értesítőben is ismer-
tetve van, az 1902. évfolyam 87-ik s a következő lapjain. Ezen a helyen most
újabb ásatást tartottunk, fölbontatván még azokat a területeket, a melyek a
domb tulajdonosainak a nézete szerint eddig mélyebben fölásva nem voltak.
A sziget maga ma csak domb, de régebben víz vette körül. Valódi neve nem
Anka-sziget, hanem a « tanka szigetei) volna. Rábé magyar lakossága szegedi
kivándorlás (rajeresztés : mint régebben mondani szokták) s a szegedi tájszó-
lásban « tanka» kis tavas, mocsaras helyet jelent. A most végzett ásatásnál a
konyhahelyek telepeire találtunk, de kerültek más tárgyak is, és a faluban is
lehetett szerezni e helyen már előbb lelt edényeket. A konyhahelyek törött
edényeiből egy félzsákra valót szedtünk össze, ezekből a jellegzetes diszítésüek
és a füllel ellátottak kezelés alá kerültek, a többit ládában félretettük a hason-
nemű ilyen anyagunk mellé. A kezelt tárgyak az alábbiak: a) 10 cm. hosszú,
2 cm. széles, 3 cm. magas csiszolt kő; b) kisebb, halsütő edény darabja, fekete
agyagból; c) két darab kúpalakú, átfúrt, agyag hálósúly; d) 6 cm. magas kis
agyagedény, a nyakánál körös, alűl csavaros díszszel; c) 9 cm. magas hasas
agyagedény, díszítés nélkül; f J 8 cm. magas, kétfülü agyagedény, kissé sérült,
díszített; gj ugyanaz, valamivel magasabb, az oldalán függélyes bevágással;

h) három kisebb agyagedény alja, külön talppal, a talpak alul bemélyítve;

i) nagy, égetett veres agyagedénynek a súlyos darabja : egy edény oldalának
egy része s egy fülforma, a mely azonban az edényfal belső részéhez van oda-
illesztve; j ) harmincz darab kisebb-nagyobb edényfül, egymástól eltérő typusok,
köztük több díszített; k) parittyakő; IJ agyagszűrő darabjai; m) díszített apró
edény alsórészének a féldarabja; n ) durva, vastag agyagedény, 5 cm. magas,
7 cm. széles, törött; 0) kagylóhéjjak a konyhahulladékból, húsz darab; p J
törött örlőkövek, hat darab; q) törött agyagedények darabjai, mind díszített,
negyvenkét darab. A díszítések mind eltérők s köztük sok az újabb, illetve
olyan, a mely a mi vidékünkön az őskori keramikában szokatlan; r) kréta-
szerű anyaggá vált állati maradványok (kagylók), apró darabokra esve (további
szétmállásuk ellen alkalmas szerül szolgált a collodiummal való bevonás);

j ) vadkanagyar s egy hasított éles csont. A dombnak egy része még fölkutatat -

lan maradt s azt még meg kell ásatni. — Szeged. T. I.

KÖNYVÉSZET.

Szerkeszti Supka Géza.

Újkor.

Aubert, A., Die malerische Dekora-
tion dér San-FYancesco-Kirche in Assisi,
mit 80 Abbild. Hiersemann, Leipzig,
1907.

Barth, H., Das Geschmeide. 2 köt.
8-r. 352, 371 o. Berlin, 1906.

Bayern, Die Kunstdenkmáler des
Königreichs. Herausgeg. im Auftrage
des K. Bayer. Staatsministeriums des
Innern für Kirchen- und Schulange-
legenheiten. II. Bd. Regierungsbezirk
Oberpfalz und Regensburg. Heraus-
gegeben von Georg Hager. Verlag von
R. Oldenbourg, München. 1906 — 7.
7 Hefte, zusammen Mk. 41 50.

Benőit, Fr., Holbein. Librairie de
l’Art ancien et moderné. Paris. 1906.

Bock,Fr., Dér Kunst- und Reliquien-
schatz des Kölner Domes. L. Schwann,
Düsseldorf. 190Ó

Bode, Wilhelm, Rembrandt und
seine Zeitgenossen. Charakterbilder dér
grossen Meister dér hollándischen und
vlámischen Malerschule im XVII. Jahrh.
E. A. Seemann, Leipzig, 1906. 6 Mk.

Bouchaut, P. de, Tableau de la
sculpture italienne du XVIe siécle. Le-
merre, Paris 3'50 fr.

Clemen, P., Die Kunstdenkmáler
dér Rheinprovinz. Köln. 4-r. 14 t. 182
vign. Düsseldorf, L. Schwann. 190b.
5 Mk.

Destrée, J., De la restauration de
l’industrie de la Tapisserie de hautelisse
en Belgique. 56 o. 1 á. Louvain, Claes.

Diego, Sant’Ambrogio. II portale
della Basilica di S. Simpliciano in
Milano. Milano, Jogegneri, 190b.

Diehl, Ch., Botticelli. Librairie de
l’Art ancien et moderné. Paris, 1906.

Diehl, Ch., Figures byzantines. 1 köt.
18-r., 1. kiad. 3'6o frcs.

Eastlake, Ch. L., Beitráge zűr
Geschichte dér Ölmalerei. Deutsch von
D. Julius Hesse. Hartleben, Wien u.
Leipzig, 1907. 7’5o Mk.

Egger, H., Huelsen Chr. und Michae-
lis Ad., Codex Escurialensis. Ein Skiz-
zenbuch aus dér Werkstátt Domenico
Ghirlandajos. Wien, Hölder, 1906. 174
o., n. 4-r. és egy atlasz.

Forrer, R., Die Schwerter und
Schwertknáufe dér Sammlung Cári von
Schwerzenbach.Folio. VIII + 64 o., 60 t.
3bo á. Hiersemann, Leipzig. 100 Mk.

Gebhart, E., Sandro Botticelli et
són époque. 4-r. 70 á. Manzi, Joyant
et Cie, Paris.

Gerstfeldt, O. v., Hochzeitsfeste
dér Renaissance in Italien. (= Führer
zűr Kunst. 6.) Paul Neff, Esslingen
A. N. 2 Mezzotintograv., 3 t., 6 á. 1 Mk.

Giehlow, K., Kaiser Maximilian I.
Gebetbuch. Mát Zeichnungen von
A. Dürer und anderen . Künstlern.
Photographischer Faksimiledruck in
4 bis 1 1 Farben, München, Bruck-
mann. 1907. Subskript. Preis Mk. 425.

Graevenitz, G., Gattamelata und
Colleoni, und ihre Beziehungen zűr
Kunst. Seemann, Leipzig, 1906.

Graul, Rich., Rembrandt. Eine
Skizze, mit 14 farbigen Reproduktio-
nen. E. A. Seemann, Leipzig. 1906.
3 Mk.

Graul, Rich., Fünfzig Zeichnungen
von Rembrandt. Ausgewáhlt und ein-
geleitet von—. E. A. Seemann, Leipzig.
1906. 3 Mk.

Hadeln, D., Die wichtigsten Dar-
stellungsformen des hl. Sebastian in
dér italienischen Maierei bis zum Aus-
gang des 0 uattrocento. Heitz, Strass-
burg, 1906.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

ANDREA FERRUCCI BAKÁCS-OLTÁRA
ESZTERGOMBAN.

I. A XV— XVI-ik századi olasz művészet hazánkba került alko-
tásai között egyik legjelentékenyebb az esztergomi Bakács-oltár. Nem-
csak azért, mert elég jó karban fennmaradt emléke e művészettörté-
netileg oly érdekes kornak, nemcsak, mert jól iskolázott mester goriddal
előállított munkája, hanem, mert oly korban készült, a mikor az olasz
művészet gondolkodásában fordulóponton állunk. 1519-ben fejeztetett be,
tehát egy évvel az előtt az időpont előtt, a honnan a barokk-művészet
eredetét számítani szokták, s tartalmaz elemeket, a melyek még egészen
XV. századiak, de olyanokat is, a melyek a barokk-művészet irányában is
nagy haladást jelentenek. Az a körülmény, hogy nem elsőrangú, vagyis
nem nagyon önálló gondolkodású, de kitünően iskolázott művész alkotása,
még fokozza a mű érdekét a művészet történetének a kutatója szemé-
ben. A mester nem egyéni találmányokat produkál, nem új gondola-
tokat mutat be, hanem olyan formákat és gondolatokat, a melyek az
alkotás idején már közkincs-jellegüek voltak s így bennük a művészeti
gondolkodásmód « ütőerét)) tapinthatjuk meg. Alkalom kínálkozik Fer-
ruccinak, e mű alkotójának korábbi müveivel való összehasonlításra is,
s így kilátásunk van, hogy ez érdekes terméknek részletes taglalása
által az átalakulásban levő olasz művészet lassú fejlődésmenetének raj-
zához néhány adalékot szolgáltathatunk. Az oltár beható elemzése
annál inkább jogosult, mert Pulszky czikke óta,* a mely pedig a Bakács-
kápolna építészetével foglalkozik behatóbban, egyáltalában nem jelent
meg behatóbb tárgyalása e műnek, részletes leírása pedig egyáltalán
nem s a tudomány újabb fejlődése alapján szükségessé vált az emlék
történeti helyének a megjelölése.

II. Az esztergomi Bakács-oltár a Székesegyház baloldali kápolná-
jában, az ú. n. Bakács-kápolnában látható. A kápolna maga a XVI-ik

* Bakocz Tamás sírkápolnája Esztergomban. Arch. Ért. I. 246 — 255. 1.

Arch. Értesítő. 1908 4. fnzet.

‘9

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

2()0

század elején 1506 — 7-ben épült olasz tervezőművész kezétől.* Olasz-
országban ebben az időben már igen gyakori eset volt, hogy előkelő
főpapok külön kápolnát építtettek, hogy haláluk után felállítandó sír-
emlékük hozzájuk méltó helyet találjon. E kápolnák többnyire görög-
keresztalakú építmények, a középső részük felett kupola, a sarkoknál
boltczikkely, a kereszt négy szára fölött dongaboltozat van. Rendesen
a keleti oldalon díszes márványoltár, vagy nagy festménynyel díszített
oltár szokott állni, a másik két oldalon egy-egy díszes síremlék. Bakács
hasonló szándékkal készíttette kápolnáját, s adataink szerint valóban
ide is temették el. A kápolna formája is teljesen hasonló a leírtakhoz.
Belső berendezésére a bíboros már életében is sokat áldozott. Az épület
belsejét vörös márványnyal burkoltatta, vörös márványpadokat, orgonát
helyeztetett a kápolna nyugoti szárába, míg a keletibe finoman fara-
gott oltárt rendelt meg.

Valószínű, hogy a bejárattal szemben álló negyedik fal sem volt
üres. Bizonyos, hogy Bakács sírja díszes megjelölését feltétlenül óhaj-
totta, ez volt a kápolna építésének kimondott czélja. Fennmaradt ada-
taink szerint ugyan nincs tudomásunk arról, hogy a síremlék megren-
delésére vonatkozólag Bakács még életében intézkedett volna, de ebbeli
óhajtását örökösei ismerhették. Különben Olaszországban rendes szo-
kás, hogy a főpapok halála után az emlék kegyeletes felállításáról az
örökösök gondoskodtak, s a pápai udvar maga ügyel fel, hogy a kegye-
letes tett végre is hajtassák. Bakács élete folyása eléggé megegyező
az olasz bíborosokéval, hogy ezen a ponton is hasonlóságot tételezhes-
sünk fel. Nagyon közel eső a gondolat, hogy Bakács magyarországi
örökösei, talán egyéb olasz művészt nem is ismerve, ugyanannál az
A. Ferruccinél rendelték meg a síremléket, a ki már a primás életében
számára az oltárt is készítette. Az sem lehetetlen, hogy a síremléknek
Ferruccitól való megrendelése magának a prímásnak kifejezett óhajára
történt, ilyesmiről közvetlen környezete előtt beszélgethetett.

Vasáriban fel is van jegyezve Andrea Ferrucci életrajzában,** hogy
egy márványsíremléket készített a szent szűz alakjával és más alakok-
kal díszítve, a mely Esztergomba küldetett, s a melybe az esztergomi
bíboros temettetett. Nincs okunk Vásári hitelességében kételkednünk
ebben az esetben, az idő elég közel esett hozzá, hogy értesülései meg-
bízhatóak legyenek. A többi müvek legnagyobb részét, a melyet mint

* A dátumokra vonatkozólag v. 6. Josephus Dankó : De ortu progressuque Capellae
Bakacsianas lommentariolum. Strigonii 1875. p. n. — Szántóffy Antal: A Bakács-kápolna
Esztergomban Magyar Sión 1867.

** Vásári ed. Milanesi. Firenze Sanesi 1879. Törne. IV. p. 479. Fu di ma manó ancora
una sepoltura di marmo, che fu mandata similimente in Strigonia, cittá d’Ungheria; nella
quale éra una Nostra Donna molto ben condotta, con öltre figure; nella quale sepoltura fu
poi riposto il corpo dél cardinale di Strigonia.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

29 I

F'errucci alkotásait felsorol, .okiratokkal is igazolta a mai kutatás.1 Még
a másik magyarországi emlék is, a melyet Vásári említ, szintén hite-
lesnek bizonyult.2 Ellenben természetes, hogy felsorolásában hiányos,
egyes müvekről nincs tudomása, s egy kisebb jelentőségű művész tár-
gyalásánál talán nem is akar kimerítő lenni. A síremléknek 1521 és
1524 között kellett készülnie Bakács és Ferrucci halála közti időben;
2 — 3 év elégséges egy ilyen munka végzéséhez és szállításához. A sír-
emlék tehát a mohácsi vész előtt felállítva kellett hogy legyen. Hogy
síremlék tényleg volt, azt következtetni lehet abból a körülményből,
hogy az oltár kiemelése alkalmából az általános várakozás ellenére a
biboros holttestét nem találták meg az oltár alatt. Bakács épen nem
volt kedves személyiség a törökök előtt, s érthető, ha sírját szét-
rombolták. A kápolnát saját istentiszteleti czéljukra alakíthatták át,
oltárul használták, pusztán a rajta levő szenteket távolították el, az
épületet egyébként érintetlenül hagyták. Bizonyos, hogy ha nem lett
volna külön sír, ha Vásári adatát corrigáljuk s mint Dankó óta általá-
ban elfogadják, az adatot erre az oltárra vonatkoztatva azt állítjuk,
hogy az oltár egyúttal síremlék is volt, akkor a holttestre föltétlenül
rá kellett volna akadnunk.

Feltevésünk helyessége esetén semmi ok sem forog fenn a mellett,
hogy az esztergomi oltárral kapcsolatban Bakács eltemetése módját
rekonstruáljuk.3 Minden egyéb mellékes czél nélkül, pusztán mint a
kápolna istentiszteleti czéljait szolgáló bútordarab rendeltetett meg
Andrea Ferrucci firenzei mesternél, s került az 1519-ik esztendőben
Esztergomba. A hiteles adatot Fraknói Vilmosnak köszönhetjük, a ki
Bakács egy ajánlólevelével igazolja az oltár eredetét, a melyet a biboros
1519 augusztus 6-ikán a ferrarai herczeghez írt, s a melynek tartalma
szerint Mazzarellit, olasz udvari orvosát küldte Firenzébe, hogy a már
elkészült oltárt Ferruccitól átvegye s hazaszállítsa.

így került az oltár Esztergomba, az 1519-ik esztendőben az esz-
tergomi Bakács-kápolnába, a mely már 1507 óta állott. A kápolna
kisebb rongálódásoktól eltekintve, belül teljesen épen maradt. 1824-ben
az új székesegyház fölépültével nagy gonddal szétszedték, s az új szé-
kesegyházhoz eredeti alakjában újból fölépítették s az oltárt megint a
régi helyére illesztették. Az épület díszítő részleteiben számos változás
történt, s az oltár sincs eredeti állapotában. Számos sérülés van rajta,
a sarkokon és ornamentumokon. A sérülések véletlenül szerencsés ter-
mészete okozta, hogy a részletekben nem történhetett kijavítás. Ki van
azonban egészítve Bakács alakja, a melyet úgy látszik, a törökök lever-

1 Rivista d’Arte II. 1904. p. 271. ff.

2 Gaye : Carteggio d’Artisti Firenze 1840. p. 494.

5 Szántóffy : Magyar Sión 1867.

1 9*

292

ARCHEOLÓGIÁI ÉRTESÍTŐ

tek volt. Eltűnt a 3-ik fülke szobrászati dísze is, s a hiányokat, fájda-
lom, itt is pótolták.

Az oltárasztal vörös márványból van, ez Pulszky véleménye sze-
rint nem tartozik az eredeti műhöz, magunk részéről csak oszthatjuk e
nézetet. Renaissancekori olasz művön gót IHS betű nem fordulhat elő.
Az oltárasztalt a törökök nyilván elpusztították, s a mostani Esztergom
visszafoglalása után állíttatott fel. Az asztal fölött emelkedik az oltár-
alkotmány, foglalkozásunk tulajdonképeni tárgya.

III. Maga az oltár-alkotmány a rendelkezésére álló helyre jól be-
illeszkedik. A fal, a melyhez illesztve van, téglalap alakú, felül félkörü
ívbéllettel határolva. Az oltár építészetileg három részre oszlik, a melyek
közül az alsó kettő együtt a fal egyenes részének, míg a harmadik a
fal ívrészének felel meg. Az alsó két rész össze van kapcsolva egy-
mással s így a felső résszel szemben ép olyan önálló egész, mint a fal
négyszögletes része a félkörívessel szemben.

Az alsó rész építészeti részét három fülke alkotja, a melyek közül
a két oldalsó keskenyebb és alacsonyabb, míg a középső magasabb és
szélesebb. Az oldalsókat a középsőtől egy-egy pilaszter választja el, az
oldalsók külső szélein szintén egy-egy pilaszter van. Az által, hogy a
pilaszterek az oldalsó mezőt kétoldalt körülveszik, egészen az oldalsó
fülkéhez csatlakoznak s ennek következtében a fülkék különbözősége
daczára is az alsó rész három egymással egyenlő szélességű architek-
tonikus mezőre bomlik, a mely középen egy fülkéből, az oldalakon
egy-egy fülkéből és két-két pilaszterből áll. A fülkék félkörü apsis-
szerüek, félkupolával vannak fedve, a melyek egy középpontból kiin-
duló s hornyolt sugarakkal vannak díszítve. A középső fülke jóval
mélyebb az oldalsóknál, mindhárom látszólag magába a falba van be-
vésve, az architektúra maga ig'en lapos, s a fülkéket sem magába fog-
lalni, csak körülvenni látszik. Az oldalsó fülkék tagolása aránylag szin-
tén egyszerű. A fedő félkupolát a félhengeralakú fülkétől egyszerű
pálczatag választja el a középen, a honnan a kupola hornyai sugár-
irányban széjjelfutnak, egy erősebben kidomborodó, domború oldalával
kifelé fordított kagylódísz van, a sarkoknál az üreget központi körök-
ből alakított dísz tölti ki. Az oldalfülkék pilasztereit egész hosszukban
ornamentum borítja. A középső fülke is ép úgy van tagolva, mint az oldal-
sók, csak a félkupolát a félhengertől elválasztó tag más, — lévén ez az
oldalsó részek fölötti párkány folytatása és a félkupolarésznek kívül meg-
felelő félköríves pálczatag mellett kétoldalt a sarkakig terjedő mezőben
van a központi körök helyett finom csigavonal alakú lombdísz. Az
oldalsó fülkék fölött egy párkány van, a mely az egész oltárszélesség-
ben áthúzódik, metszi a középső fülkét is, s pedig ép a félkupola és
félhenger találkozási pontjánál. Ez gazdagon tagolt, finom profilú, fent

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

293

erősen kiszökellö koszorúpárkány, mely lent kötéltaggal kezdődik, majd
sima szalaggal, fogsorral, fölötte keskeny léczczel folytatódik, mire
ismét az előbbinél jóval szélesebb szalag, arra fogsor következik rajta
álló tojásdísztaggal, s fent ismét sima szalaggal, s két kiugró párkány-
záró léczczel fejeződik be.

E fölött húzódik az építmény második emelete, a mely szintén
három részből áll. A középső részt a magasabb középfülke íve foglalja
el. A mezőket egymástól kis kiszökelléssel kezdődő, felfelé tömegben
növekedő gyámkő (konsol) szegélyzi, összesen négy, minden pilaszter
fölött egy-egy. A . gyámkövek, a mint az alsó szakasznál a pilaszterek
az oltár oldalsó fülkei fölé csatlakoznak, s így itt is az alsó résznek
megfelelőleg* három egyforma széles mező keletkezik, a mely azáltal,
hogy a középső fülke félkupolája az építmény második szakaszát áttöri,
a két egyforma beosztású építészeti részt egységbe foglalja. Fokozza
ezt az a körülmény, hogy az építészeti részt itt egy az alsó rész pár-
kányánál sokkal erősebben kiszökellő koszorúpárkány vízirányosan
lezárja, a mi a két rész együvétartozását nagy mértékben kiemeli,
lényegesen előmozdítja ezt a lezárást a párkány alakozásának a módja,
a mennyiben az egyes tagok : két szallagtag a gyámkő fölött, a felfelé
szélesedő levéldíszes tag, a rajta álló kehely, szalag, s a legfelül álló díszített
zárótag mind úgy vannak egymásfölé helyezve, hogy minden új tag az
alatta állónál jobban kiszökellik, lent a kiugrás még lassú, majd fent
a levéldísztől kezdve rohamosabb és erőteljesebb, a felső ismét nem
túlságosan kiugró két tag, ezekre a lezárás teljes érvényrejuttatásával
rakódik le.

A párkány tehát tökéletesen lezárni látszik az egész építményt,
a felette álló harmadik részre semmi architektonikái szükség nincs, úgy
ittlétét, mint alakját a rája helyezett szobrászat szabta meg. Ez a fel-
építmény középen egy négyzetes mezőből áll, fölötte egy körszelet
alakú befejezés, a melytől jobbra-balra görbe vonalban halad lefelé a
felépítmény, egészen a legszélső gyámok fölött elhelyezett angyalokig,
a hol hirtelen megtörik, s a honnan függélyes irányban halad tovább.
Az építmény egészen lapos, csak a szélső gyámok fölött ugrik előre
az építészeti tömeg, követve a gyám s a gyám fölötti párkány kiugrá-
sát, s egyúttal a térdeplő angyalok számára is talapzatot képezve. Ér-
dekes az architektúra részletes leírása után az építmény egészére is egy
pillantást vetni, s az építészeti elemeket korábbi- és későbbiekkel
összehasonlítani, hogy lássuk, hogyan alakul úgyszólván szemünk előtt
át a XV-ik század nyugodt, kiszámított, biztos hatású építészete a
a későbbi kor dissonáns, nehézkes nyomasztó hatású építészetévé.

Ferrucci fiesolei oltára (ábra) még egészen régi jellegű. Ott is három
fülke van, melyek közül kettő keskenyebb és alacsonyabb, a középső

294

ARCH/EOLOG1AI ÉRTESÍTŐ.

magasabb és szélesebb. Az oldalfülkék felső részét a középfülke gör-
bületének megfelelőleg ott is domború müvek töltik ki. De mind a
három fülkének egységes talapzata van, a fülkék egy színben kezdőd-
nek, az egységes talapzatról erősen kiszökellő oszloptörzsek haladnak
fölfelé, s az építményt fönt erősen kiugró, igen magas koronapárkány
teljesen lezárja, s a párkány fölött nincs semmi, a mi a zártságot meg-
zavarná. Talapzat és párkány határozottan közrefogja a középső szob-
rászattal díszített építészeti tagot, a párkányt a talapzattal összekötő
oszlopok rhytmikusan tagolják a középső részt s így úgy a függőleges,
mint a vízszintes tagolás biztos, zárt hatású, a képzeletet, a szemlélő
nyugodt hangulatát nem izgatja semmi sem.

Nem ilyen nyugodt hatású már a mi oltárunk. Felépítése nem
olyan szerves, mint a fiesolei oltáré. Az egységes talapzat hiányzik, a
középső fülke áttöri a talapzatot, az oldalsók magasabban, ez mélyeb-
ben kezdődik. Ezáltal a középső fülke elkülönül az oldalsóktól, a mit
fokoz a pilasztereknek az oldalfülkékhez való kapcsolódása, e miatt a
függélyes tagolásnak elvész a rhytmusa, a mi pedig a renaissancenak
oly jellemző sajátossága. (Bramante-féle szakasz — Pál. Cancelleria
Roma.) Még nem uralkodik a középső tömege az építménynek, még
nem nyomja az oldalsó részeket teljesen háttérbe, mint Vignola ímegh.
1568) templomán az «I1 Gesun» vagy a S. Maria della Pace templomon
vagy a Fontanadi Trevin,* hogy pár jellemző még későbbi római pél-
dát említsünk, de a középső fülkének az oldalsóktól való elkülönülésé-
ben, csirájában láthatjuk a későbbi fejlődés erőszakos, a képzeletet
izgató elemeit. Ferrucci nem határozottan, bizonytalanul, tapogatódzva
halad az új utak felé. A finoman alakozott, szépen tagolt párkányok
egészen renaissance jellegűek, a fülkék félkupolája is régi, megszokott
csapáson jár, de az által, hogy az együvé tartozó két alsó rész legalább
az oldalfülkénél a közbeékelt párkány által némileg meg van szakítva,
megbomlik az a zártság és határozott, nyugodt hatás, a mi még Fer-
rucci fiesolei oltárát is jellemezte. Ez is egy félénk lépés a dissonáns
elemekkel dolgozó barokk művészet felé.

Érdekes a második rész gyámköveinek a megtekintése is. A XY-ik
század első felében ezek a tagok egészen keskenyek, egy részből állók,
a mint ez Donatello XXIII. János síremlékén (Firenze-Baptisterium
1425 — 1427) látható. Később a gyámkö végén lévő, befejező, kifelé
domborodó rész tagoztatik, rendesen úgy, hogy finom szallaggal két
részre bontatik, míg a gyám maga szélesebb és nagyobb tömegű lesz.
Lucca della Rabbia énekes karzata (Firenze-Opera dél Duomo be 1437),

* A barokk sajátságaira nézve v. ö. Wölfflin : Renaissance u. Barock. 2-ik kiadás.
München 1907. Az említett művek jó része ott reprodukálva is van.

iiflwítK nfyt » « w tí m » & m >» m it> m w r *

*1 ^4* J -'.**<*< «*»•»< U 4 »J4*4 4

í.;. «* »>*+**•**** ^

,wi i>< j?» ;»i »*< >»« <m m iá y* »« Vim *»« i»- 1«« .-

A BAKACS-OLTAR ESZTERGOMBAN

AKCH/KÜI.OGIAI ÉRTESÍTŐ.

^96

Donatello prátói erkélye (1440 előtt) mutatja ezt az állapotot. Az esz-
tergomi oltáron a gyám még nagyobb, szélesebb, az épület e részén
teljesen uralkodó, ha nem is olyan hatalmas tömegű még, mint
II. Gyula pápa síremlékén a S. Pictro in Vincoliban (1544- — 1545). Ér-
dekes, hogy itt nemcsak a konsol befejező része, hanem az egész gyám
két részre van bontva, úgy hogy voltakép kettős gyámokkal van dol-
gunk. Tehát már itt találkozunk a tagok megkettőződésével, a mely
szintén a barokk sajátosságai közé fog tartozni, a mint ezt Michel-
angelo Laurenziánája (1523 — 1534), Farnese erkélye (1547 után), Gia-
como della Porta «il Gesei» terve (1575) szépen példázza.

A konsolos középső részben s ennek az alsó résszel való kissé
laza összefüggésében, a gyámok uralkodó helyzetében, a később kiala-
kuló, s általánosan divatos magasattika csiráját láthatjuk, a mely oly
hatalmasan fogja nyomni az alatta fekvő építészeti tagot. (Porta Pia
Rómában 1561 körül, Szt. Péter-templom homlokzata Madernatól bef.
1612).

A legfelső részén is, bár ott a lapos felépítmény formáját a rajta
levő szobrászat szabja meg, láthatjuk a bizonytalan lépéseket a kiala-
kuló új művészet felé. Maga az a tény, hogy az oly erős lezáró hatású
párkány felé még helyez valamit, az új dissonans elemekkel dolgozó
művészet fejlődése felé mutat. Ugyanerre vall, hogy a középső dom-
ború mű felé körszeletet helyez, a melynek alapja nem átmérő, hanem
meglehetős rövid húr, v. ö. Michelangelo : Capitoliumablakok ; s hogy
e pontból az oldalsó angyalok felé az építészeti tömeg görbe vonalban
húzódik lefelé, a helyett, hogy fent háromszögű orommal, vagy pláne
félkörü ívvel fejeződnék be (Bruni síremlék B. Rossellino 1444), a mi
az angyali üdvözlet elhelyezésének szintén egy megoldása lehetett
volna, szintén világosan mutatja, hogy ez oltáron megtörtént az első
lépés a később az egész templomhomlokzat legfelső részén jóformán
mindég megtalálható kétoldalt symmetrikusan elhelyezett vaskos, nehéz-
kes, görbe tömeg kifejlesztése felé (della Porta-Gesu 1575, S. Catarina
dei Funari, 1563 körül S. Susanna bef. 1603 stb.) Hogy ez a lefelé
haladó görbe tömeg olyan félénk, bizonytalan vonalban vonul lefelé, s
a szélső gyámok fölött oly hirtelenül törik meg függőleges irányban,
azt talán nem is annyira az új fejlődő építészettel szemben mutatkozó
maradiság okozza, hanem a szobrászati rész kiemelésére való törekvés.
Ugyanennek a következménye a felépítménynek szerfölötti lapossága
is, a mi szintén a barokkal ellenkező sajátosság. A második gyámköves
szakaszt kivéve, az egész építmény aránylag laposnak, nem nagy monu-
mentális hatásúnak mondható (mint pl. A Sansovino : Ascanio Sforza
síremléke Rómában S. Maria dél Popoloban, vagy A. Vendramin sír-
emléke Velenczében San Giovannio Paulo templomban) s nem is az

EMLEKEK ES LELETEK

architektúra, — s ez mutatja, hogy milyen nehéz a kibontakozás a
művészet régebbi állapotából az új felé hanem a szobrászat foglalja
el az uralkodó helyet a mű hatásában.

mm —

fii

■?' ' I

-Jijj |

FERRUCCI OLTÁRA FIESOLEBAN.

IV. Mint mondottuk, a harmadik fülke nem állott üresen. Hogy
mi volt benne, azt pontossággal megállapítani nem lehet. Kútfői ada-
tunk csak egyetlen egy van, az is oly rövid és felületes, hogy semmi

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍ'I Ő.

biztosat nem építhetünk rája.1 Velius, a ki 1527-ben látta a kápolnát,
három nőalakról beszél : ara ipsa sustinet deas trés ex marmore lu
censi ; opus artificibus ob Stalis haud dubie elaboratum. Ez az adat
összevág Vásári adatával, a ki szerint a Madonna és egyéb alakok
voltak a síremléken. Pulszky ezek alapján három nőalakot fogad el, a
melyek közül csak Máriát nevezi meg. Fraknói 2 Borbála és Katalin
alakját képzeli a másik két fülkébe.

Bakács pecsétjét 3 Pulszky igen helyesen nem fogadja el a re-
konstrukczió alapjául. Az egyetlen alap, a mire az összefüggést felépí-
teni lehetne, hogy egy háromfülkés oltáralkotmány féle rész képezi a
pecsét alsó részét, a melyen az oltárnak megfelelő helyen Bakács tér-
deplő alakja van. De a párkány fölötti részen az angyali üdvözlet
helyett Mária a gyermek Jézussal reliefben látható, a fülkék magas-
sága az oltártól eltérőleg egyforma az alsó részen, s az evangélistáknak
megfelelő szakasz teljesen hiányzik. A benne levő alakokat, attól el-
tekintve, hogy ez önkényes változtatások lehetetlenné teszik, hogy
összefüggést keressünk az oltár és a pecsét közt - — hozzáfűzhetjük
Pulszky megjegyzéséhez — azért sem azonosíthatjuk, mert akkor két-
szer fordulna elő az oltáron János evangélista, a mire egy Máriának
szentelt templomban alig volna helye.4

De Pulszky és Fraknói véleményét sem fogadjuk el. Velius adata
nézetünk szerint Bakács síremlékére vonatkozik. Velius nem útleirást,
hanem háborús krónikát ád ; a Bakács-kápolnában két müvet látott, s
minthogy a síremlék is oltáralkotmány alakú lehetett, a kettőt össze-
zavarta. Emlékezett rá, hogy valami oltárt látott, három istennőt.
A XVI-ik század második tizedében, főkép Minő da Fiesole síremlékein
középütt rendesen Mária szokott lenni, egész relief-alakban, s mellette
két alak, férfiszentek, vagy erények. Ferrucci egy síremléke a Santa
Maria Novellában ezt az elrendezést mutatja. Az alsó rész szobrá-
szati díszének a rekonstrukczi ójára két valószínűnek látszó nézet
fogadható el. Az egyik kiindul a fiesolei oltárból, a melyen szintén
három fülke van, s mely az ilyen oltárok rendes, megszokott formáját
mutatja. E szerint a középső fülkében egy relieffel díszített, magas
keskeny szentségház állott volna, az oldalsó fülkékbe Szt. Tamás (Ba-
kács Tamás lévén) s Szt. Adalbert, Szt. István királynak, az érsekség
megalapítójának megkeresztelöje, s az esztergomi érsekség védőszentje
gondolható. Máriára, a kinek az oltár szentelve van, az «angyali üdvöz-

1 Oláh 1536-ban látta a kápolnát, de csak az építészetről szól. Caspari Ursini Velii :
De bello Pannonico ed Fr. Kollár Vindobona 1762. pag. 9.

2 Bakács élete 181 — 182. lap.

5 Repr. Pulszky idézett czikkében

1 Dankó i. m. 12-ik lap.

EMLKKHK ES LELETEK

299

let» vonatkozott volna. Tamás baloldalon lett volna elhelyezve, mert a
térdeplő Bakács nyilván az ő védőszentje felé fordult. E mellett a fel-
fogás mellett szól az ilyen oltárok hagyományos elrendezése, a középső
fülke alakja, s az a körülmény, hogy P'erruccitól szabadon álló férfialak
több ismeretes, míg nő egyetlen egy sem, szabadon álló egész alakú
Mária alakok a ritkaságok közé tartozik, végül a középső fülke szer-
fölötti magassága, a mely méreteinél fogva alkalmasabbnak látszik egy
szentségház, mint egy emberi alak befogadására.

A másik felállítható hypothezis szerint a középső fülkében Máriát
a gyermek Jézussal képzelhetjük, míg a két oldalfülkében amazt és
Adalbertét, mint az előbbi feltétel szerint. E föltétel fő támaszték-
pontjai, hogy az oltár Máriának van szentelve, hogy Bakács térdeplő
alakja a középső pilaszteren oly rendkívüli tünemény, mely a maga
nemében egyedül áll, s a mely épen ennélfogva megengedi a föltevést,
hogy Ferrucci az oltár szobrászati díszének egészében is eltért a rendes
hagyománytól. Az a körülmény, hogy a kápolna és oltár Máriának
van szentelve, s hogy Bakács a középső fülke mellett térdepel, a
középső fülkében a Madonnát föltételezi. Ebben az esetben a donator
a szenthez imádkozik, a kinek az oltár szentelve van. A festészetben min-
dennapi példa. A középső fülke magassága ugyan túlságos emberi
alaknak, de föltehető, hogy Mária szobra magas talapzaton állott, s
feje nem ért a fülke csúcsáig, s akkor az alak akadály nélkül elhelyez-
hető, a fülke szélessége emberi alaknak megfelelő.

Az alsó rész szobrászati díszének eltűnése nagyon érzékenyen sújtja
az emléket. A fiesolei oltáron a megfelelő részek a művész saját keze
munkái, nagy gonddal vannak kidolgozva, s bizonyára így voltak itt is
előállítva. Érdekes összehasonlításra is nyilott volna alkalmunk, az egy-
forma jellegű alakok között a fejlődés megállapítására nézve. Mária alakja
Ferruccira nézve is egyedül álló lett volna, s így kettős érdekkel bírna.

Az alsó rész szobrászati díszéhez tartozott még a jobb középső
pilaster alsó részén Bakács térdeplő alakja is, a melyet a művész bizo-
nyára a megrendelőnek egyenes kívánságára készített. Egy csekély
töredéket leszámítva az egész alak elpusztult, s ezt annál inkább saj-
nálhatjuk, mert a fenmaradt töredék után Ítélve ez is Ferrucci keze
müve lehetett.

Az építészeti rész második szakaszát szintén dombormüvek díszí-
tik. A két szélső mezőben a négy evangélista van páronként el-
helyezve — egymástól egy-egy oszloppal, s rajta nyugvó félkörü ívvel
elválasztva. Az így előálló fülkék, valamint a bennük levő félalakok is
rendkívül lapos reliefek. Ezzel szemben a konsolok és a felettük levő
párkány nagyon is erősen kiszökellik, úgy, hogy ezen a részen az
architektúra határozott fölényben van a szobrászat fölött. Az alsó részen

;oo

AKCH/EOLOGIAl ÉRTESÍTŐ

viszont a fülkék csekély mélysége, a Ferrucci-féle szabadon álló szob-
rok erős mélységi kiterjedése, a szentségházon szokásos reliefek, az
egész architektúra nagyon lapos volta miatt, a szobrászat föltétlenül
uralkodó jellegű volt, míg a legfelső részen a szobrászat még magának
az építészeti résznek a formáit is meghatározta.

Minthogy a kápolna Mária tiszteletére volt szentelve, nem meg-
lepő az oltár felső részén az « Angyali üdvözletét » találni. Ferrucci
fiesolei oltárán is ugyanaz van, s ez egyébként is a legkedveltebb ábrá-
zolások közé tartozott Firenzében. Fiesoleben az oldalsó fülkék fölött
a középfülke magasságáig terjedő mező igen alkalmas volt e jelenet
két alakjának a befogadására. Itt a megfelelő helyen az építészet a

gyámok nagy tömegénél fogva a szobrászatot mindenesetre háttérbe szo-
rítja, holott ennek a jelenetnek föltétlenül olyan helyet kell biztosítani,
a hol teljességgel érvényre jut. Önként kínálkozott a jelenet elhelye-
zésére a legfelső rész. Itt a két alakot vagy egymástól szétválasztva a
sarkokra lehetett volna helyezni, vagy a középre, de ekkor nem ma-
radhattak többé szétválasztva. A sarkokon a talapzat keskenysége

miatt csak igen kis méretű lehetett volna a két alak, s azért a művész
a középet választotta. Itt tényleg a jelenet teljes hatásában érvényesül-
het. Erre a czélra azonban külön ki kellett emelni - négyszöges keret-
tel ellátni. Ez magában azonban külön így nem állhatott az épít-
mény tetején. A kiegészítés magától kínálkozott. A szélső konsolok
fölött kiugró párkány két kisebb alak felvételére magától kínálko-
zott — s ezzel meg'van a középső jelenetnek megfelelő két oldalt

symmetrikusan elhelyezett plastikai járulék. Nincs más hátra, mint
ezek között az üres teret hátulról egy síkkal lezárni s a plastikai

tömegek együvé tartozása teljesen szilárdnak tűnik fel, a lapos építé-
szeti háttér nem zavarja a dombormű hatását, s így a rajta levő alakok
teljesen jutnak érvényre. Minthogy a középső dombormű magasabb, az
oldalsók alacsonyabbak, természetes, hogy az építészeti tag lefelé haj-
lott vonalban húzódik, s az angyalokhoz elérkezve vertikálisan törik
meg. A legfelső rész körszeletszerű befejezést kap, az üres részek orna-
mentummal lesznek kitöltve.

Ez a szobrászat állománya mindjárt abban a viszonyban tekintve,
a melyet az építészettel szemben elfoglal. Legfelül az Annunziatio
jelenet és két angyal magas domborműben, a középső szakaszban a
négy evangélista lapos domborművé látható, míg az alsó rész szobrá-
szati díszéből csak Bakács alakjának néhány töredéke maradt fenn.

Az utóbbi teljesen ki van egészítve, a régi részletek a márvány
színénél fogva könnyen felismerhetők. Eredeti pusztán a fej, s a bal-
kézfej legnagyobb része. Bizonyos azonban, hogy a portraite-alak tér-
deplő helyzetben volt ábrázolva, s ebben az esetben dicsérnünk kell

KMLEKEK ES LELETEK.

30 !

Ferruccit művészeti gondolkodásának ezen a ponton való előhal adott-
ságáért. A XV. század az egyént pusztán az arcz formáival és kifeje-
zésével akarja jellemezni, míg Ferrucci az alak mozdulatát is beveszi
kifejezési eszközül. Egy másik arczképszobra is maradt fenn Ferrucci-
nak, Marsilio Ficinióé, ez a mű a XVI. századi portraite szobrászat igen
kiváló magaslatán áll, a mennyiben egy megállapodott egyéniséget
egészen esetleges, pillanatnyi hangulatban ábrázol úgy, hogy a helyzet
minden pillanatnyisága daczára az állandó tartalmi vonásai a léleknek
határozott kifejezésére jutnak. Ez az arczkép két évvel későbbi, s így
valószínűleg fejlettebb művészeti állásponton áll, mint Bakács képmása,
de ép mert a Bakács portraite Ferrucci első ilyen müve volt, az össze-
hasonlítás érdekes adalékot szolgáltatott volna a portraite-szobrászat
történetében, a mi még szintén a megiratlan fejezetei közé tartozik a
művészettörténetnek. így is sok érdekes közös vonásra akadhatunk.
Feltűnő a fej négyszögletes alakja, a mely állandó jellemvonás minden
Ferrucci-féle férfi alakon. A fej egész profil helyzetű, a Ficinióé szin-
tén majdnem teljes profil. Az agykoponyarész az arczkoponyához vi-
szonyítva feltűnően nagy, hosszú egyenes orr, nagy szemek, felhúzott
homlokbőr, haránt homlokredők, tágra nyitott szem, felhúzott szemöldök,
mindkettőnél közös sajátosság. Eltérés csakis a lefelé álló bajuszban és
az ebbe belenyúló szakáiban (Ficinio borotvált arczú), s az ajak moz-
dulatában van. Ficinio szája beszédre van nyitva, míg ennél az alsó
ajak a felsőnek erősen alája van szorítva. A szájmozdulat az egész test-
mozdulattal lehetett összefüggésben, s így közelebbről már meg nem
magyarázható. A Ficinio-féle szoborral való formai megegyezés, külö-
nösen a fej alakja alapján, a mely a Ficinión kívül Szt. Andráson * és a
fiesolei oltár két szentjén is feltűnő sajátosság, föltétlenül Ferrucci keze
munkájának kell tartanunk a fenmaradt töredéket.

A középső részen elhelyezett négy evangélista lapos domborművé
nem sok gonddal készült s csak csekély részben A. Ferrucci müve.
Az alakok keskeny helyen vannak elhelyezve, a melybe alig illeszked-
nek. Mozdulatuk igen korlátozott lehet. Legkevésbbé mozog a jobb
szélső, legerősebben a bal szélen levő. A két középső közül a jobbra
eső mozog erősebben. Az alakok nincsenek egymással semmi viszony-
ban, ellenkezőleg úgy vannak egymás mellé állítva, hogy mozdulatuk
is egymással ellentétes irányú legyen. FIárom öreg és egy fiatal van
köztük. Valamennyinél igen feltűnő a nyak túlságos rövidsége, a minek
következtében a fej szinte a vállon látszik ülni, a mi nagyon fogyaté-
kos formaérzékről tesz tanúságot. Ferrucci maga is rendesen a nyakat
meglehetősen rövidnek ábrázolja, a nem nagy tehetségű tanítvány, úgy

* Főt. Alinari 349, 1

302

ARCH/EOLOGIAI ÉRTESÍTŐ.

látszik mesterének nagyon is a kedvébe akart járni, s túlzásával eltor-
zította az alakokat, holott Ferruccinál a rövid, vastag nyak, a fej és
törzs között nagyon jó és természetes átmenetül szolgál. A jobb szélen
álló fej nagyon rongált, a többi egész jó állapotban maradt meg. Az
alakok ruhája igen vázlatos, inkább jelezve van, mint részletesen kidol-
gozva. Az egész nagyjából dekoratív kezelésű, a távolról való hatásra
számított a tervező művész, a mi nem kívánt meg olyan szabatos ki-
vitelt, s azért ennek a résznek a kidolgozását nyugodtan bízhatta tanít-
ványaira. Különben a négy alak között is van különbség, valószínűleg
többen működtek közre a kidolgozásban, de ezeket az elemeket egy-
mástól szétválasztani hiábavaló és fölösleges dolog volna.

A felső alakok közül a két angyal szintén nem egy kéz mun-
kája, a kidolgozás és formai szabatosság tekintetében oly szembeötlő
különbségek vannak, hogy az egyiket a mester, a másikat egy tanít-
ványa művének kell tartanunk. Magas talapzaton állnak, a mely a
szélső konsol fölött van, s két részből áll, egy hátsó tömegből s egy
elől kiugró keskenyebb tömegből. Helyük igen szűkre van szabva, de
ebben a szűk keretben mégis igen élénk mozdulatúak. A jobb szélső
bal lábán térdepel, a jobb megfelelő helyzetben behajlítva a bal térd
előtt van. A lábak egymáshoz való szorítása a talapzat keskenysége
miatt történik, de ennek következtében az alsó test igen élénk mozdu-
laté lett. A bal lábszár ferdén hátrafelé húzódik, miáltal az egész alsó
test egy kevéssé balkéz felé előre fordúl tulajdon képeni profil helyzeté-
ből. A felső test ezzel [ellentétes mozdulaté, meglehetősen erőszakos
fordulattal oldalvást jobbra fordítja a felső testet. A fejet megint
jobbra előre, kissé lefelé lendíti. Vízirányosan tartott bal keze görcsösen
fog egy gyertyatartót, a tekintet, a kézmozdulat, a fejtartás mind con-
centrálva van ennek a görcsös tartásnak lelki motiválására. Arányok
tekintetében feltűnő a végtagoknak a törzszsel szemben való túlságos
hosszúsága, a mi Ferrucci többi alakjainál is feltűnő. Meg van a Fer-
ruccit jellemző rövid nyak is. Az alsó testen nagyon jellemzők az éles
vonalú csontos alsó lábszár, s a térdhajlás ékszeré élessége ; ugyanez
feltűnő a bal karon és a könyökhaj lásnál. A ruha igen finom kelméjü,
az alak erős mozgása miatt lebegő helyzetben van, elől a testhez
simul, hátul szabadon lebeg, kis röpke hajtékokra bomlik, a melyek
laposan simulnak egymás fölé. Az arcz finom metszésű. Kissé magas
homlok, a fejet és arczszéleket elborító dús göndör haj, egyenes
hosszú orr, kis szemek, kis mosolygó száj, síma arcz és homlok, fino-
man jelzett szemöldök, mind oly sajátosságok, a melyek Ferrucci Bar-
gello-Madonnájának Mária alakján is felismerhetők. Az alak tisztán
dekoratív jellege magyarázza, hogy nincs minden részlet olyan ritka
finom gonddal kidolgozva, mint az említett tondon.

EMLÉKEK ÉS LELETEK. 303

A másik angyal ennek symmetrikusan elhelyezett ellenképe, de a
tanítvány nem tudta a mester alkotását jól utánozni. Az alak kisebb, a
kar mozdulata esetlen, a térdelő helyzetet szintén nem tudja visszaadni,
a lábak minden átmenet nélkül a hasból nőnek ki, a felső test moz-
dulata is egészen bizonytalan, a fej határozottan durva, s az arcz sajá-
tos bárgyú kifejezést mutat. Ebben a tekintetben közösség mutatkozik a
középfülke mellett jobbra eső evangélistával és az Annuntiatio-jelenet
angyalalakjával. Ez a három utóbbi valószinűleg egy kéz munkája.

Az Annunziatio angyala különben mozdulat tekintetében is telje-
sen megegyezik a bal oldali angyallal, a kéz és fejtartásban van vala-
melyes eltérés. Ugyanazokat a fogyatkozásokat is mutatja, mint a má-
sik angyal, csak a ruha formái vannak tökéletesebben kidolgozva, s a
kar mozdulata kifejezőbb. Bizonyára ezen a fontos helyen a mester
simította és javította a nem nagy tehetségű kőfaragó munkáját. Mária
alakja megint Ferrucci kezére vall. Mária oszlopcsarnokban ül, felső
teste előlnézletben, az alsó deréknál oldalt fordul. A bal láb imazsá-
molyra van feltéve, a jobb erősen hátrahúzva az imazsámoly mellett
lent áll. Bal kezével felemelt térdén nyitott imakönyvet tart, jobbját a
meghatottság gesztusával keblére tette. Fejét a mellette jobbra térdelő
angyal felé fordította, arczán a vallásos áhitat kifejezése. Ünnepi kön-
tösben van, a mely a felső testen a testhez áll, az alsó testet bő köpeny
borítja, a mely finom lapos redőkbe magától helyezkedik el. Az alak
minden izében finom kidolgozású. A ruharedőn kívül az arcz finom ovális
formái kissé hosszú, egyenes orr, hosszúkás kis szemek, a szemöldök finom
elhatárolása, az egyes fürtökben kidolgozott az arczszéleket és egész
fejet dúsan beborító göndör fürtök a Bargello Madonnával és a fiesolei
oltár Máriájával teljesen megegyeznek. A kifejezés tekintetében feltűnő
a törekvés, hogy az arcz, kéz, fej, de az egész test mozdulatával is azt
a hangulatot juttassa kifejezésre, a mely Máriát az esemény hatása alatt
elfogja. A lelkiállapot tekintetében igen hasonlít Donatello Annun-
ziatiójához a Santa Croceben — ott is, mint itt — Márián mintha —
minden meghatottsága mellett, az angyalra való figyelme ellenére is
sajátságos ideges nyugtalanság, s valóságos menekülni vágyás mutatko-
zik. Donatello Máriája azonban álló helyzetben volt, mikor az angyal
szavát meghallotta, s így a lelkiállapotnak ez a bizonytalansága igen
egyszerű eszközökkel juthat kifejezésre. Ez az alak ülve kapta a hírt,
feje az angyal felé fordult, már hallotta is, kezét meghatottan keblére
emelte — de ő is bizonytalannak érzi magát, idegesen menekülni sze-
retne — eredeti helyzetét megváltoztatva felállni készül. Innen az alsó
test egyébként érthetetlenül heves mozdulata. A különbségben, a mely
Donatello és Ferrucci között van, részben azt a különbséget is bírják,
a mi a XV. és XVI. századot egymástól elválasztja. A tárgy maga még

3°4

akch^íologiai értesítő.

ugyanaz, s az ábrázolt tárgyhoz kapcsolódó psychologiai kívánalmak is
ugyanazok. Az a változás, a melyet Wölflin : «die neue Gesinnung)) és
«die neue Schünheit)) czímen tárgyal, még nincs kifejlődve. De meg
változtak már a kifejezési eszközök. Ugyanaz a lelki állapot bonyolul-
tabb eszközökkel jut kifejezésre — nem az egész mozdulat kifejezője
az egész lelkiállapotnak, hanem a test egyes részei a lelkiállapot
egyes elemeinek a kifejezésére összpontosíttatnak, s így az alak töme-
geinek az elrendezésében sajátságos ellentétek jutnak érvényre.

V. A szobrászati rész tárgyalásánál különösen Bakács töredékének,
a jobboldali angyalnak, s Mária alakjának a vizsgálata alapján, a me-
lyek A. Ferrucci keze munkái, ugyanarra az eredményre jutottunk, a
melyet az építészeti rész vizsgálatából nyertünk. Itt is és ott is láttunk
elemeket, a melyek még XV. századiak, de találtunk nagyon is a XVI.
századra valló elemeket is. Az ornamentum is ilyen átmeneti jellegű.
Az épület egésze erősen barokk jellegű már, mindazonáltal bőséges
helyet talál rajta az ornamentum. Ebben még maradi jellegű. De nincs
már meg az ornamentumnak az az ellentéteket kiegyenlítő szerepe, a
mi a XV. században oly sűrűn fordul elő. Az ornamentum csak magá-
nak él, az építészet és szobrászat egymáshoz való viszonyáról nem vesz
tudomást. Pedig itt is lett volna mit kiegyenlítenie. Az ornamentum
maga még jórészt folyondáros, bár nem mindenütt egyforma elemekből
áll. Az oldalsó fülkék görbülete mellett kívül üresen maradt sarkakban
concentrikus körökből alakított geometriai dísz van, míg a középfülke
megfelelő helyén finom növényi ornamentum van. A pilasterek és talap-
zat ornamentumai szintén különbözők, a jobboldaliak organikusab-
bak, teljesen folyondárosak, míg balról a növényi elemhez még egyéb
kiegészítő rész is járul, a mely már nem ismétlődik a folyondáros dísz-
nek megfelelöleg. Valamennyinél közös sajátosság, hogy az ornamen-
tum maga az alatta levő alapsíktól egész határozottan elválik, a mi
késő XV. századi sajátosság. A jobb szélen az ornamentumok cokkal
laposabbak, a baloldaliak erősebben kidomborodnak. Az ornamentum a
baloldalon tehát mindenben haladottabbnak mutatkozik a jobboldali-
nál. Az építmény legfelső része még haladottabb állásponton áll. Az
üresen maradt síklap valamelyes kitöltésére vállalkozik ; a középső
négyszöges mező mellett egy-egy böségszaru. a melyből finom hajlott
ágacskák fakadnak. A diszítmény felett egy kis lapon jobbra-balra
Bakács czímere látható.* A négyszög feletti toldalékmezöt is orna-
mentum borítja. Középen fent egy angyalfej, a mely alól két egymásba
fonódó bőségszaru húzódik, a végén egy-egy virágcsokorral. Ezek az
ornamentumok mind igen nagy és vastag elemekből állanak, erős ki-

Bakács czímere repr. Fraknói : Bakács élete és Pulszky: Arch Ért I 246 1

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

305

domborodásúak, az egyes elemek minden összekapcsolás nélkül vannak
egymás mellé helyezve, semmi functionális jelentőségük nincs, s hely-
zetük is egészen önkényesen megválogatott.* Az építmény középső
részén az ornamentum teljesen jelentéktelen.

Az ornamentumok kidolgozására igen nagy gondot fordított Fer-
rucci, a vonalak mindenütt igen finoman hajlanak, a növények az alsó
részen erősen valószerüek, a felsőkben kevesebb a valószerüség. Álta-
lában az ornamentum tekintetében kevésbbé haladottnak mutatkozik,
mint akár az építészetben, akár a szobrászatban. A magyarázatát ennek
az a körülmény adja, a mit Vásáriból ismerünk, hogy ő tanulmányának
első idejét tisztán ornamentumkészítésre fordította, s pedig a fiesolei
kőfaragók közül való volt, a kiknél az ornamentum készítésében bizo-
nyára számos hagyományos vonás uralkodott. A figurális szobrászatot
később tanulta, s itt függetlenebb lehetett minden hagyománytól egy-
részt, másrészt pedig azalatt a pár év alatt a szobrászat haladottabb
lehetett, mint az ornamentum, mikor azt sajátította el.

Egyébként az sem lehetetlen, hogy az átalakulás az ornamentumban
kevésbé gyors lépésekben történt, mint a szobrászatban és az építészet-
ben. Érdemes volna behatóbban a kérdéssel foglalkozni, az ornamentum
fejlődése az olasz művészet történetének szintén megiratlan fejezete még.

★

A mű részletes elemzése érdekes tanúságot nyújt. Láttuk, hogyan
keverednek e műben, a mely pedig segédmunkások részvétele daczára
egyetlen művész alkotása, korábbi és későbbi művészet elemei, hogyan
akadunk a XV. századi elemek mellett barokk vonásokra is. Intő példa,
hogy művészeti korszakok éles és merev elkülönítését jó óvatosan
végrezni. Már Burckhardnak felötlöttek a XV. és XVI. századi olasz
művészet közti különbségek, Wölflin formulázta az ellentétet rendkí-
vül szabatosan és élesen. De ő csakis az ellentétes vonásokra vetett
ügyet, a szálakat, melyek a fejlődés e két fázisát összekötötték, nem vette
beható vizsgálat alá. Ez az oka, hogy a fejlődés okait téves úton keresi.
Az építészet formáinak a változását a festészet és szobrászat formáinak a
változásával, az utánzó művészetekét az építészetével akarja magyarázni,
holott művészeti alapnézetek változása az összes művészetekben egyfor-
mán nyilatkoznak meg. Hogy a fejlődés okait megállapíthassuk, előbb
a fejlődés menetét kell tisztán látnunk. S ebből a szempontból ép az
ilyen műveket, a melyek a két irány mesgyéjén állanak, kell egymás
mellé csoportosítani, s részletesen elemezni. A classikai archaeologia, az
antik művészet története, kivált Furtwángler eredményei biztató jelek,
hogy ezen az úton eredményt lehet érni. Dr. Kenczler Hugó.

* V. ö. Benedetto Roverrano ornamentikájával, a hol ez még határozottabban mutat-
kozik. Főt. Alinari 2693. 1-

Arch. Értesítő. 1908 4. füzet

3°6

ARCH.EOLOGIAI ÉRTESÍTŐ.

A BÁRTFAI PLÉBÁNIA-TEMPLOM RÉGI BAROKK

OLTÁRA.

Mindenekelőtt kijelentem, hogy itt nem szándékom a templom eredeti
XV-dik századbeli gót-, hanem a XVII-dik századbeli barokk oltárát kívánom
ismertetni; — miután a tud. Akadémia által 1879". és 1880-dik évben kiadott
«Bártfa középkori műemlékei# czimű két kötetes monográfiám megjelenése
után — újabb időben — a bártfai városi levéltár rendezése alkalmával, a barokk-
stilű főoltár készítésére vonatkozó s több tekintetben érdekes okmány került
napfényre, melynek közlése régészeti és műtörténeti tekintetben kiváló fontos-
sággal bir.

A vallási reformáczió kezdetén 1539-dik évben a bártfai születésű Stöckl
Lénárd, akkori bártfai evang. lelkész alatt az ágostaiak használatba vették a
kath. plébánia-templomot ; ezen alkalommal itt úgy mint másutt is — kegye-
letből — megtartották a műbecscsel biró középkori gót-stilű oltárműveket; s
ezen kegyeletnek köszönheti, hogy például a lőcsei, kassai, beszterczebányai,
kisszebeni, úgy nemkülönben a külföldön a nürnbergi szt. Lőrincz és szt.
Szebald templomában, valamint más egyházaknál is a nagybecsű régi oltár-
művek, képek és szobrászati műalkotások érintetlenül az utókor számára fen-
tartattak és megmaradtak.

így a bártfai templomban a gót-stilű eredeti főoltárt is majdnem
másfél századon át használták az ágostaiak az isteni tisztelet alkalmával.

A bártfai templom barokk-stilű főoltára, — mely a templom 1880-dik
évben történt gyökeres újítása alkalmával lebontatott — csak 1651-dik évben
készült és pedig az akkoriban divó úgynevezett barokk-stilben. Ezen főoltár
hatalmas nagy méreteinél, művészies kivitelénél és conceptiójánál fogva neve-
zetes és számottevő műalkotás volt, mely a szentély egész szélességét és
magasságát foglalta el.

Az egész oltármű négy oszlopos, portálszerű architektúrával birt ; a
szép akanthusz levelű és arányú korinthi oszlopok törzse arany brokátkel-
mével volt borítva, mely utóbbiak sötét zöld alapon lévő arany díszítményei
szőlőgerezdeket és madarakat ábrázolva igen festői hatásúak valának. Az
Üdvözítő keresztre feszítését ábrázoló nagy oltárképet, Stöckel Péter bártfai
festőművész — bizonyosan egy rézmetszet után — 1655-dik évben festette.
E kép eredetije Rubenstől az antwerpeni dómban létezik. Nemrégen ezen
kép természethű fototypiáját volt alkalmam egy német műtörténeti munkában
láthatni, s valóban Stöckel Péter bárttai művész igen pontosan másolta le az
oltárképet. Az alakok élénk és természethű arczkifejezése, a keresztre feszített
Üdvözítő és a két lator testének helyes anatómiája s általában véve az egész
kép élénk és briliáns színezése által e deszkára festett oltárkép kiváló műbecs-
csel is birt, és dicséretére vált művészének. Ezen oltárkép alatt az Ur utolsó
vacsorájának jelenete volt festve, szintén ettől a művésztől. A főoltár mind a

EMLÉKEK ES LEIETEK.

307

két oldal szélét Sz. István és Sz. László királyt ábrázoló, s arany alapon fes-
tett festmények szegélyezték be, melyek talán az eredeti gót főoltárról valók.

A barokk főoltár két kisebb oldaloszlop-közének (intercolumniumának)
mezejét fülkék törték át, melyekben sz. Péter és a sz. Pál apostol colossalis, de
szépen faragott és megaranyozott szobrai állottak. A főoltár felső részének
barokk-stilű díszítményei közt állott az Ecce Homo szobra, mindkét oldalán a
kínszenvedés eszközeit tartó angyalokkal szegélyezve. Ezen főoltár építészeti
részeinek fekete színű alapjától hatással váltak el a festett és aranyozott szob-
rok és díszítmények. Általában véve ezen oltármű architektúrájának nemes
arányai, valamint festészeti és szobrászati műveinek művészi kidolgozása által
tűnt ki.

A plébánia-templom utolsó újítása alkalmával, 1880-dik évi április hava
20-án, egy verőfényes napon, a reggeli — utolsó — nagy mise után, taraczk-
lövések mellett (!) a templom ezen nevezetes főoltára lebontatott ; sajnos
azonban a nélkül, hogy a felesleges taraczklövések helyet inkább a barokk-stil
ezen nagybecsű remeke az utókor számára legalább lefényképeztetett volna !
Valóban csodálkozom, hogy a főoltár lefényképezése senkinek sem jutott
eszébe, még az építés vezetőségének sem! Én akkor Kassán lévén, ezen pótol-
hatlan hiba és mulasztás tudtomon kívül történt és véghetetlenül sajnálom,
hogy művem megírásánál, a templom műkincseinek felvétele alkalmával, ezen
nevezetes barokk-stilű főoltárművet legalább le nem rajzoltam, mert figyelmem
akkor csak a régi gót-stilű oltárokra volt irányozva. Mentségemül szolgáljon
azon körülmény, hogy akkoriban a barokk és a rococo műalkotások, mint a
renaissance-stil elkorcsosodásának (?) művei, nem is tekintettek még műbecs-
csel biró műemlékeknek ; pedig azóta mennyire változott e nézet ! Csak későb-
ben értesültem, hogy a barokk főoltár részletei a város egyik bástyájában
elhelyeztettek. Az említett Ecce Homo szobra, valamint a két kisebb s még
az eredeti gót főoltárról származó szobrocska jelenleg a bártfai múzeumban
őriztetik.

Az újabb időben a városi levéltárban talált s ezen lebontott barokk-stilű
főoltár készítésére vonatkozó okmány, vagy inkább szerződés így hangzik:

Anno 1650 Die Julii
Propitio et adjuvante DEO.

Convencio facta inter Senatum Regiae ac Liberae Civitatis Bartfensis et Nicolaum Krenitzky
Sculptorem polonum de Tarnow causa majoris Altaris conficiendi sub sequenti mode:

Nicolaus Krenitzky Sculptor de Tarnow, condixit operám suam, quod
velit Altare május in Templo Cathedrali seu Germanorum in Reg: ac lib :
Civitate Bartfense habitum supra fundamentum lapideum, de novo duabus
solum tabulis Regum exceptis ac propria lignorum, bituminum, et id genus
aliarum pertinenciarum matéria ad módúm et formám majoris Altaris Jaros-
laviensis seu delineationis, apud Civitatis nostrae modernum Iudicem Dun
Jacobum Kiüss repositae lateris dextri, Arte subtili sculptoria efformare, ex-
sculpere, fabricare et erigere. Cujus latitudo et altitudo ea esse debet, quam
dictum Templum, proportioqu. ipsa ferre quibit, juxta peritovum hujus comode
Artificum declarationen ac judicium. Porro ligna pro fabrica dicti Altaris oportet

20'

3°8

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

esse optima convenienti tempore caesa, secca, nulla sui parte putrida vei cor-
rupta, nullis vermibus vei fissuris obnoxia, séd integra et picturae sustinendae
idonea, quae debitam promittant durationem, ut praemissum est juxta peri-
torum Artificum sapiens maturum et discretum Iudicium.

Pro fabrica tani laudati operis tenebitur Senatus Bartfensis dicto sculp-
tori Nicolao Kreniczky penes Habitationem in domo Civitatis liberam dare et
exolvere distinctis vicibus successivoqu. tempore florenos Hungaricales Mille,
post peractum contineatum et absolutum opus totaliter exolvens, hoc per
expressum addito ut idem Sculptor omnia, ut praemissum est ad structuram
Altaris, necessaria et idonea materialia procuret omniqu. parte absolutum et
contineatum opus sola Pictoris Arte excepta statuere et evigere teneatur et
sit obligatus atqu. ipso statim tempore sufficientem cautionem dare sit obstrictus.

Ad haec idem Senatus Reg. ac Lib. Civitatis Bartfensis promittit, quod
ubi debitum fidelitatem et industriam dictum Sculptorem adhibere circa fabri-
cam dicti Altaris animadverterit promissionem Annonariam pro discretione
sua eidem suppeditare érit paratus. Actum in Templo Cathedrali Ecclesiae
Bartfen. Ao et die ut supra, in praesentia Rn et Cl. Dni Martini Wagneri
pastoris et Superattenden. Rn Dni Martini Blüeli sclavorum Concionatoris,
Prudent et Circum Dni Jakobi Klöss pro temp. Iudicis Reg. ac Lib. Civitatis
Bartfusis. Dni Leonhardi Píuldenreich Consularis et dictae Ecclesiae Cura-
toris, Dni Eliae Splényi Jurati Notarii et aliorum. f LS.J

Ezen több tekintetben igen érdekes szerződésből kitűnik, hogy a barokk-
stilű főoltár készítésével a városi tanács Krenitzky Miklós tarnói lengyel szob-
rászt bízta meg egy ezer magyar forintért, mely összeg akkori viszonyokhoz
képest tetemesnek nevezhető.

Ezen szerződésben világosan ki van fejezve, hogy kivéve a két sz. István
és sz. László királyt ábrázoló oldalfestményt : solum tabulis Regum exceptis,
mely festmények aligha nem a régi eredeti gót főoltár oldalszárnyait képez-
ték ; arra utal ezen két tábla — festmény — a barokk oltár többi festményei-
től egészen elütő festészeti modora, technikája és stílusa is ; az ornamentiro-
zott arany alapon, míg sz. István fején koronával s vállain aranyozott diszít-
ményű palástot visel, jobbjában jogart, baljában pedig az ország keresztes
almáját tartva, addig sz. László király hosszú nyelű bárddal — szokott jelvé-
nyével — van ábrázolva, köteles volt a szobrász ezen művéhez egészséges,
hibátlan és kellő időben (télben) vágott faanyagot használni. Ezen szerződés
a templomban Íratott és köttetett meg és pedig Wagner Márton akkori bártfai
lelkész és szuperintendens, valamint Klöss Jakab városi biró (ki egyszersmind
nyomdatulajdonos is volt) s Huldenreich Lénárd városi polgármester jelen-
létében. A szerződés végén ostyába nyomott s Bártfa város kettős bárdú
lilomos, koronás és négy folyamos czímerével ellátott pecsét a szerződés hite-
lességéről tanúskodik. A mint láttuk, a szobrász művész teljesen meg felelt a
várakozásnak és a szerződésben megnevezett kötelezettségének, oly remek
barokk-stilü főoltármüvet alkotott , mely valóban ritkította párját nemcsak ha-
zánkban, de a külföldön is.

Érdekes volna megtudni, vájjon a mester által a galicziai jaroszlavi

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

309

templom ő általa készült s a szerződésben is megemlített főoltára meg van-e
még? s vájjon oly alakú, mint a bártfai barokk-stilű főoltár?

Ezen szerződés túlsó lapján említés történik a templom orgonaművének
készítéséről is, melynek háza vagy tokja (Geháuse) az «Exposita in fabricam
Organio számadás szerint 600 magyar forintba került. Ezen orgonamű archi-
tektúrája, díszítményeinek barokk-stilje tökéletesen egyezett a lebontott bártfai
főoltár stíljével, úgy hogy feltehető, - — bár a mester neve nem említtetik -
hogy ezen orgona házát is Krenitzky Miklós 1651-dik évben készítette.

Ezen orgonamű helyén eredetileg bizonynyal egy gót-stilű orgona állha-
tott, mert a faragott kövekből épült orgonakarzat csúcsíves boltozatával és
tagozott oszlopaival még határozottan a XV-dik század műve, mely oszlopo-
kon gót-stilű és remek kidolgozású karos vas-gyertyatartók most is még meg-
vannak. Ezen barokk-stilű orgona mű hatalmas czin-sipjaival és díszítményei-
vel szintén műbecscsel birt, melynek tetején egy angyal — ■ az ország és a
város czimereit tartva — diszlett. Sajnos, hogy ezen orgonamű is — úgy
mint a barokk főoltár — lebontatott, a nélkül, hogy az az utókor számára
lefényképeztett volna !

Itt megemlítem, hogy a bártfai templom újítása alkalmával az Űr utolsó
vacsoráját ábrázoló gót-stilű oltár, melyet monográfiám I. kötetének 53-dik és
következő lapjain leírtam és ösmertettem, eredeti helyéről a Kassai dómba
helyeztetett el, melynek déli mellékhajójának keleti végén jelenleg áll, ez
szolgáljon tudomásul azokra nézve, kik a bártfai templom műemlékeit mono-
gráfiám után tanulmányozva, nem találnák régi helyén — az arcus triumphalis

ivezet jobb oldalán — az Ur utolsó vacsoráját ábrázoló gót oltárt.

Myskovszky Viktor.

A FELSŐSZOMBATFALVI ÉS A NÁNDORVÁLYAI OLÁH

TEMPLOM.

Az elmúlt nyáron alkalmam volt Erdélyben néhány görög szertartású tem-
plomot és romot megtekintenem ; közülök kettőt behatóbban figyeltem meg :
a felsőszombatfalvi templom romját és a nándorvályai (Hunyad m.) oláh tem-
plomot. Műtörténészeink talán nem elég figyelemben részesítették ezeket az —
igaz, aránylag fiatal, s művészileg sem nagy magaslaton álló — műemlékeinket.*
A felsőszombatfalvi rom (Alsószombatfalváról négy órára a fogarasi
hegyek között) manasteria, kolostortemplom maradványa. Magának a kolostor-
nak nyoma sincs. Külsőleg késő román, bőven tagolt téglaépítmény, a melynek

* Pastsiner az Osztr. Magy. Mon. ír. és Képb. c-. mű VII. kötetének néhány oldalát
szenteli nékik (közelebbről 88, 90 és 407. 11.), Petrik a Magy. Iparművészet I/1897 évf. 57.
lapján röviden említi a felsőszombatfalvi romot és két felvételt közöl róla; újabban pedig
Gróh István érdemes munkássággal másolja egymásután a falfestményeiket. Úgy művészi
hagyományaik, mint összekötteteseik révén érdekes anyagot nyújtanak ez emlékeink.

3i°

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

már egész teteje hiányzik. A templom hossza i9'3o m., legnagyobb szélessége
a karokban 640 m. Az oltárhelyiség szélessége 3'25 m., míg a tamburos kupola
alatt és az előcsarnokban e szélesség 4*15 m.-re emelkedik. Prothesis és dia-
konikon hiányzik, mint a legtöbb kolostortemplomban, illetőleg helyöket az
oltárhelyiség jobb és balfalában egy-egy mélyedés pótolja. Ezt a helyiséget a
templomtól a szokásos templon vagy frontár (ikonosztázis) választja el, a mely
három ajtós és az épületnek kb. feléig ér. A kupolát négy, 30 cm-es falpillér
támasztja, négy szférikus túlemelt gömbháromszögből alakul, s felettük nyolcz-
szögletű tambur emelkedik ; ennek is hiányzik a teteje, s így nem lehet meg-
mondani, félgömbös vagy sátras volt-e. Az apsis a két karral lóhere-levél alakban
áll. Széles ajtó vezet az egyik, 3 m-es előcsarnokba, a másik, kb. 4 m-esnek
már csak nyomait lehetett kikutatni az ellepő bokrok között. Pasteiner ebben
a templomban és még négy erdélyi rokonában — valószínűleg Romstorfernek a
görög szertartású templomokról írott czikke következtében a byzanciból fejlő-
dött moldvai építészet képviselőit látja. Talán helytelenül. Szerény nézetem
szerint nagy különbség van a Duna feletti moldvai és a Duna alatti oláh építés
és művészet között ; ennek pedig a főképviselői : Curtea d’Argis és Filipesti,
közelebb állanak a felsőszombatfalvi gazdag tégladíszhez, mint a moldvai egy-
szerűbb, a faarchitekturához csatlakozó templomok. Egy pillantás a térképre
is meggyőz bennünket arról, hogy ezek az erdélyi emlékek a délfelé eső Oláh-
országtól vették mintáikat és adtak viszont arra felé impulzusokat, beözönlési
vonaluk a Tömösi- és a Vöröstorony-szoros, valamint talán a Zsil-völgye
(kivált a hunyadiakra nézve). Történetileg is közelebb fekvő az Oláhországgal
való kapcsolat ; hiszen ismeretesek Brankován Konstantin vajdának, a XVII.
század végén, Erdélylyel való összeköttetései. Ugyancsak róla tudjuk, hogy a
fogarasi templomot ő építette, a mint ezt már Pasteiner is említi, és épen
Felsőszombatfalván volt a Brankovánoknak kastélyuk is. Különben a reformá-
czió idején az erdélyi görög püspökök javarészét a romániai exarchátusban
szentelték föl s az oltárereklyéit magukbarejtő kendők is az u. n. aműmensiu-
mok, melyekre a templomalapításának tényét is följegyezték, az ottani püs-
pököktől kerültek ki (a mint ilyen a második tárgyalandó templomban, Nándor-
vályán még ma is látható).

Ez a manasteria ikonográfiailag érdekes és sajátszerűségeket mutató
anyagot nyújt. Nem elég szabatosan említi Pasteiner e festményekre nézve
« a bizanczi szabály szerinti falképeket!) — utóbb kitérünk a különbségre is, a
mely a bizánci és szláv ikonográfia, sőt több tekintetben a hagiográfia közt is
fennáll. A falképek általában három sorban vannak elhelyezve. A legfelső
sort szentirási jelenetek, a középső kisebbet medaljónok és a legalsót egész
alakban álló szentek, stbk. képei foglalják el. Ezek alatt az egész templomot
körül, a keleti rítusokból átszármazott függöny festése borítja. Csak az oltár-
helyiségben, átmenetül a kagylós apsishoz, van legfelül még egy festmény.
Ehelyütt az athosi könyv szerint Máriának kellene a gyermek Jézussal szere-
pelnie ; * ez esetben sátor nyomait találjuk, mellette egyházi szláv írással (a

Erről más helyütt, a Num. Közi ez évi utolsó füzetében szólok bővebben.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

3* I

mely a templom összes felírásait jellemzi) : OOTOJIACKt. A következő sor-
ban az ú. n. nagy liturgia ábrázolása következik ; Jézus, mint főpap, maga
szolgáltatja az áldozatot, a körülötte lévő 12 apostol felé nyújtja az áldozó
kelyhet. Mögöttük tájkép : a menyországot jelző Jeruzsálem városa, a mely
különben, e helyütt, az áldozat véghezvitelének helyét is, a városon kívül lévő
Golgothát jelzi. Ezen képsor alatt, festett román Ízlésű oszlopos ívek között
13 püspök félképe sorakozik, a kik közül kettőnek neve olvasható (Ioanne,
Avrozie). Az alatta lévő sor, s ezzel az apsis közepét, széles ablak foglalja el,
a melynek szemöldök falai is festvék. Jobbra tőle öt, balra három, a közép
felé kissé előrehajló egyházatya áll (Germán, Spiridion, Nikolaje, Grigorie
[bogoszlov], Vasilie [veliki] — Ioanne, Kirille és ?) baloldalt a többi teret az
etimasia és felette a sátorban álló Krisztus jelenete foglalja el (az etimasia :
a feje megett-keresztes Krisztus sírjában áll, jobbról-balról angyal ; megfelel a
XV — XVI. századi afájdalom emberének»). A bogoszlov szó használata, theolo-
gos helyett határozottan mutatja a festményeknek szláv és nem bizánci min-
tákhoz való csatlakozását. A templom szentély felőli oldalán a két fődiakonus
Stephane és Lavrentie áll, István kezében a templom mintájával, a kettő kö-
zött és mellett egy-egy hat szárnyú szeráf. A templom felett való diadalíven
középütt Jézus a mandorlában, a melyet két angyal tart, balra lejebb egy le-
felé néző arkangyal, jobbra lejebb sziklák között két zsidónak jellemzett férfi.
Ez ábrázolások alatt két oldalt két-két szent képe. A frontárnak a hajó felőli
oldalán, az oldalsó pillérekre is áthúzódva, árkádokba helyezve középütt Jézus
képe, balra tőle Joan, Pavel, Marko, Luka, Andrei, Simoné, Filip apostolok,
jobbra Mária és Petra, Mátéi, Bartolomei, Jákobé és Torna apostolok.

Az északi kórus konchájában (talán) az anastazis maradványai láthatók.
Az alatta lévő ábrázolások az oltárhelyiségtől indulva (talán) angyalok a sír-
nál, az angyali üdvözlet, bevonulás a szamáron, bemutatás a templomban.
E sor alatt kerek medaljonokban hat püspök képe, kezökben egy-vágású kézi
kereszttel ; a kórus fala közepén ismét mély ablak, tőle jobbra-balra majdnem
embernagyságú képei a görög egyház herosainak és martyrjainak, m. p. Hektor
lándzsával, Dimitrie a nyaka mellett vízszintesen lógó koronával, kezében
karddal ; az ablaktól jobbra egy görbe kardos alak, és a Iándzsás, kézikeresztes
Panteleimon. A déli kórus konchájában felismerhetetlen ábrázolás : talán Jézus
a Getsemáne-kertben. Alatta Jézus születése a három királylyal, (talán) Krisztus
Pilátus előtt, az Olajfákhegyi jelenet és egy felismerhetetlen jelenet. Ez alatt
ismét hat püspök-medaljon. Ezalatt az ablaktól balra Georgie, Prokopie,
jobbra Theodoros Stratilat (az ismert kúpszerű, sávos pajzszsal) és Theodoros
Tyron. A hajó felőli balpillér keskeny oldalán Dániel mint stilites, a jobb
pilléren e helyen Simeon stilites. A baloldalon folytatva, még két püspök-
medaljon és alatta két heros : Merkurie és Eutatie, szemben ezekkel hasonló
ábrázolású alakok, olvashatatlan nevekkel. Az előcsarnok felé vezető fal belső
oldalán a tympanonban (talán) Pantokrator, alatta az emmausi jelenet és (ta-
lán) Judás árulása; ezek alatt öt püspökmedaljon. A kifelé vivő ajtó felett
Konstantinos és Helena közösen fogják két oldalról a felírásos és ferde hágó-
deszkájú (tehát görög-nem-egyesült) keresztet. Balra tőlük Gábor arkangyal,

312

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

bemondó-czédulával, jobbra Mihály, ugyanilyennel és zárt kosarú karddal.
Az utóbbi czédula felírása arra vonatkozik, hogy Mihály arkangyal a tisztáta-
lanul belépőt levágja a karddal. A kupola szelvényeiben a négy evangélista
képe. A tambur képei teljesen elromlottak. Mindenesetre a beszakadt fedél
helyén kellett volna a Pantokratornak lennie, míg a többi ábrázolás, a nyolcz
ablak közé elhelyezve, a nagy deézist adja ; ebből azonban csak a nyolcz
angyal és alatta (talán) a nyolcz öregnek a körvonalai láthatók.

Az előcsarnoknak a hajóba vezető falán, az ajtó felett, román ízlésű
festett ívben egyvágású gerendás kereszt áll állványon, mellette arabs számokkal
1767, a mi kétségkívül a befejezés évét jelzi. (Az oltárhelyiségben a prothesist
helyettesítő fülke alapítási felírásának glagolit betűs szövege szerint ugyanis
az építés éve 1766). E kereszttől jobbra-balra három-három egész alakú püspök
vagy egyházatya áll. Az előcsarnoknak ezzel szemben lévő falán, a teljesen
rongált képek között egy kitűnik, a mely a műemlék-bizottság felvételei között
sajnos, nincs meg: XVII. sz. erdélyi papi ember (a feje hiányzik) bokáig érő
dolmányban, gubaszerű mentével felette, nyakán lánczos kereszt, derekán cín-
gulus-öv, kezében gombos sétapálcza. A filipesti (Románia) templom falfest-
ményein hasonló, erdélyi öltözetű alakok szerepelnek az alapító család képén
(Tzigara-Samurcas, Biserica din Filipestii de Padure, Bucaresti, 1908, 33. o.).
Általában jellemző e falfestményekre, hogy a festő a szigorú előképek és
szabványok daczára mennyit enged a kor követelményeinek ; a mely kor azon-
ban nem az ő kora, hanem őt vagy száz évvel megelőzi. Legfeltűnőbbek e
tekintetben a két arkangyal, Mihály és Gábor pánczélzata, a mely a termé-
szetestől teljesen elütően, minduntalan barokk czikornyákba téved bele, sőt
még az ismert «szélfútta» ruhák sem hiányoznak.

A szlávnak a görög művészettől való elválása korai idejében, a mikor a
Nyugat is javarészt még ugyanazon befolyás alatt áll, ikonográfiái különbségek
aligha lehettek. De már az athosi könyv idejében, legalább technika dolgában
nagyobb különbözetek vannak. A rEpp7]veia szerzője szükségesnek találja, hogy
a «moszkovita» művészetnek egész külön fejezetet szenteljen.*

Leírja azokat a technikai eljárásokat és a sorrendet, a mely szerint az
orosz festők dolgoznak. S e sorrend nem kis fontosságú a speciális szláv művé-
szet kialakulásában ; mert módszerük szerint egy-egy képen legalább négyféle
festőművész dolgozott, a ki a maga szakmájában mesterré képezte magát : de
csakis a maga szakmájában. Az első, a ki a kép rajzvázlatát készítette, a «figu-
ratom nevet viselte; a második csak a fejet és az arczot festette: szorosan
«arczképfestő» ; a harmadik a fejen kívül az emberi alak többi részét készí-
tette el: «alakfestő» ; végül az utolsó, a ki az építészeti részeket, a fákat és a
növényeket festette: a « növényfestő. » De ezeken kívül külön dolgozott még
az aranyozó meg a lakkozó. Ez a módszer magyarázza meg az ikonográfiái
hagyományokhoz való, még a késő bizanczi művészeti gyakorlatnál is szigorúbb
ragaszkodást, a mely utóbbi, ikonográfiái tekintetben mégis több idegen befo-
lyásnak engedett.

Didron, Manuel stb. 51. o

EMLÉKEK ÉS LELETEK

313

De későbbi időkben a szláv műgyakorlat előbb tartalmi, majd formai
tekintetben is sokkal erősebben került a nyugati behatások közé, mint a görög.
Az orosz művészet a maga bizánczi alapjába, a mely kiindulási pontja volt, új,
részben nemzeti, részben a nyugoti Európától kölcsönzött elemeket visz be ;
és tényleg, nincs a mi jobban jellemezné, mint a réginek és a modernnek, a
középkori gondolat és az újabb idők eszméi szülötteinek ez a keveredése. Csak
a legújabb korokban lép a régi technika helyébe az olajfestés, az építészeti
motívumok a XVII. századi szabályok szerint fejlődnek ki, a szigorú vonalak
lágyulnak, a mértani ornamentek kikerekednek, tekerődnek ; a bogoszlovok
régebbi papírtekercsei könnyed formájú, kevéssé behajlított bemondó czédulákká
tekerődnek ki ; a szent harczosok, az ujabbkori katonák fegyverzetében jelen-
nek ; a mogorva bizánczi vonalak között a szeszélyes XVII. század barokkja
keres napvilágot, valamelyes érvényesülést. De ezek az anakronizmusok nem
okoznak zavart és nem hoznak hamis hangokat az összhangba ; belejátszanak,
hozzásimulnak és valami sajátosan egyéni és kedves pointe-t adnak e műgyakor-
latnak.

Egyik legjobb hazai képviselőjének tartom a felsőszombatfalvi festmé-
nyeket.

Sokkal egyszerűbb a nándorvályai templomocska, a melynek falában
állítólag római kövek is használtattak. Az egész építés terméskőből, befelé
hajló vastag falaival régibb építmény benyomását kelti. A falfestmények itt
az oltárhelyiségre és a hajó frontár felőli oldalára szorítkoznak. A kis oltár-
helyiség tetejét a Panagia Kyriotissa foglalja el, ölében Jézussal, feje mellett a
nap és hold ábrázolásával, balra tőle Mihály, jobbra Gábor arkangyal kezökben
pallossal és egy-egy kerek, fehér medaljónnal ic és xc betűkkel. Ez alatt az
isteni liturgia van : Jézus pontifikái a frigysátor mellett, mögötte a 12 apostol,
előtte három angyal. Ezzel egymagasságban két oldalt : Avakum, Ezekiel,
Izaiás, a koronás Salamon és Dávid, a túlsó oldalon Áron, Jeremiás, Illés,
Jónás, Zachariás, Dániel próféták. A diadalíven az ótestamentomi igazak
(dreptul): Enoch, Jakab, Noé, Ábrahám, Izsák és Szeth (Ádám harmadik fia).
A próféták alatt levő sorban a medaljonokban, félben ábrázolt martyrok, s
ezek alatt a teljes alakú szentatyák képei. A prothesis helyett való fülke felett
a kehelyből kiemelkedő Krisztus van. A frontár feletti homlokfalon középütt
Jézus, jobbról-balról hat-hat apostollal. Baloldalt a görög ikonografiájú «anas-
tasis» van ; azaz a feltámadás helyett, Krisztus a pokol tornáczának felszakadt
és egymás felett keresztbe tett ajtószárnyain áll, s kezét nyújtja Ádámnak és
Évának, valamint a többi ótestamentomi igaz felé. E kép mellett Izsaiás pró-
féta áll. A túloldalon Mária halálának a csodája az elszáradt kézzel. A frontár
maga csupán két ajtós. A királyi ajtó helyét ikonostasis (képállvány foglalja
el), a mely a kazáni Máriát (a Glykofilousát) ábrázolja. A frontártól jobbra
a Pantokrator és Szent Mihály, balra szent Paraskiva és Nikolaje ábrázolvák.
E kis templomnak azonban egy (oláh) felírása ad a mi szempontunkból fon-
tosságot: <(Mikor ez az oltár festetett, pap volt itt Miklós, Zsosszányból, festő
és munkavezető volt a krajovai Máté pap 1722." Zsosszány egy közeli falu;
Krajova azonban a Zsil folyó mellett, a bukarest-orsovai vonalon, Oláhország-

314

ARCH/® OLOÓI AJ ÉRTESÍTŐ

bán fekszik ; e felírás tehát világosan bizonyítja, hogy ezen erdélyi műemlékeink
délfelől, Oláhországból és nem Moldvából vették impulzusaikat.

A mit ez emlékekben látunk, szláv, és ennek a révén közvetített ú. n.
késő-byzánci művészetnek lehet és kell felismernünk. Ezzel a kérdéssel ma
még csak az orosz szaktársak foglalkoznak behatóbban ; az ő vizsgálataik ered-
ménye lesz, ha a szláv- és késő-byzánci művészeti felfogás között való minu-
ciózus különbségeket fel tudjuk majd ismerni. Egyelőre egy nagy lépést tet-
tek : az ú. n. «podlinnik»-ekben felismerték a szláv vándorfestészet egy fontos
forrását, az ez által használt motívumok gyűjteményét. A festők kézikönyvének,
a melyet furnai Dénes barát állított össze Athos hegyén 1474-ben, a későbbi
byzanci ikonográfia megvilágítására nézve való nagy fontossága ismeretes.
Ez a mű, a melynek szerencsés felfedezését Didronnak köszönjük, s a ki azt
francia fordításban Durand-dal együtt publikálta, sokkal ismertebb, semhogy
bővebb méltatásával kellene e helyütt foglalkoznunk ; Brockhaus annak szab-
ványait az athosi kör műemlékeiben nyomozta, a hol még ma is érvényben van-
nak. Az északi szlávság területén már korán, a XI. században nyomára akadunk
egy külön orosz festőiskolának, a mely az athosi körből kiindulva, idők során
egyéni vonásokat vett fel egyes részletekben. Érthető ez, ha az athosi kör
nagyjából zárt voltát összevetjük az északi szláv művészetnek a nyugattal
szemben való recipiáló fogékonyságával. E megváltozott művészeti szabályokat
szintén összefoglalták, mint a görögöket. Ezekkel közeli analógiában is állanak
és elég nagy számmal vannak az orosz kolostorokban : ezek a «podlinnik» -ek
ugyanazt a szerepet viselik a szláv művészetben, mint a 'Eppijueía zwv Zo)-
ypi'upttív a görögben. Munoznak* köszönhetjük, hogy az orosz nyelven publikált,
tehát nehezen hozzáférhető anyagot legalább nagyjából megismertette velünk.
E szláv kézikönyvek két főcsoportra oszthatók : az illusztrált és a theoretikus
könyvekre. Az előbbiek eredeti rajzoknak a gyűjteményei. Az utóbbiakban
csak az ábrázolások leírásait és technikai jegyzeteket találunk, rajzok azonban
nincsenek bennök. Számos illusztrált podlinnik létezik, de nem nyújtanak
igen bő ikonográfiái anyagot ; a legbecsesebb a Szent-Antal kolostoré (a Siija
folyó partján, Archangel kormányzóságban) ; ez Siijsky néven ismeretes ; a
másik a Stroganoff grófi családé. Ezt az utóbbit a tizenhetedik században állí-
tották össze : ábrái nem nagyok, és a naptár sorrendje szerint vannak egybe-
gyűjtve. Sokkal fontosabb egy másik podlinnik, a melyet a siijai kolostor
festői használtak. Ezen kézikönyv különálló füzeteit, a melyek különböző szer-
zők művei, a tizenhetedik század végén egyesítették és állították tervszerűen
rendbe ; ezt a műveletet Nikodemusnak, a kolostor egy festőjének tulajdonít-
ják, a ki a képfestés művészetében is jó erő lehetett. Különböző vidékek és
korok mestereinek híres képeiről gyűjtötte ő össze a rajzokat ; podlinnikjében
megtalálni a Szent Lukácsnak, Péter metropolitának, Mánuel czárnak, Ucsakof
Simonnak és számos más képfestőnek : Marmontof Baziliosnak, Szilin

Terenciusnak, Kondakof Baziliosnak tulajdonított képek vázlatrajzait. A rajzok
Krisztust, Máriát, a szenteket, valamint a közönségesebb szimbólumokat ábrá-

L’art byzantin á l'exp. de Grottaferrata, Roma, 1906.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

3r5

zolják. A szláv szentek alakjai, a kik ebben az ikonográfiái gyakorlókönyvben
elég ritkán ábrázolvák, különös fontossággal bírnak. Ez a siijai Szent Antal-
kolostor podlinnikja, a melyet jelenleg a régi irodalom barátjainak csász. tár-
sulata könyvtárában Szentpétervárott őriznek, a tizenhetedik század második
fele orosz művészetének egyik legfontosabb emléke s értéke annál nagyobb,
ha a többi hasonló irányú művekkel vetjük össze, a mennyiben csak ez gyűjti
egybe a különböző iskolákat és festési modorokat képviselő művészek mun-
káit. Amiként és amennyiben a híres vatikáni Menologium alapján a tizedik
századi byzánci művészet különböző irányairól mondhatunk Ítéletet, úgy a
siijai podlinnik ábrái a tizenhetedik századi szláv ikonfestés jellemvonásait
fogják föl. Természetesen csakis ikonográfiái értéke van és hasztalan keresnénk
e vázlatokban technikai részleteket is, a másoló saját kezejárása szerint
ábrázolta az alakokat.

E podlinnikeknek Pokrovskij szentelt orosz nyelven hosszabb tanulmányt*
Ez azonban, épen nyelve miatt, rám nézve teljesen hozzáférhetetlen. S bár-
mennyire kívánatos volna emlékeink szempontjából e kézikönyvek ismerete,
egyenlőre azt az időt kell bevárnunk, amíg e podlinnikek megközelíthető ki-
adásban látnak napvilágot. Supka Géza.

BRASSAI ÖTVÖSMŰVEK.

Az alábbiakban egész sereg olyan ötvösművet mutatok be, melyek
bizonyságot tesznek a brassai ötvösművesség hajdani virágzásáról s
melyek habár több kiállításon (Budapest, Nürnberg, Páris) is megfor-
dultak s méltó feltűnést keltettek, még eddig egybegyűjtve és ismer-
tetve nincsenek **

Kezdem a sorozatot a brassai Fekete-templom kincstárában lévő
kupákkal, folytatom a kelyhekkel, majd azután a vidék emlékei kö-
vetkeznek. A mennyire csak lehet csoportosítom a tárgyakat, mert igy
egységesebb a benyomás, de a tanulságokat és az eredményt majd csak
e közlemények végén foglalom össze.

I. Czernicki fedeles kupája. Nagy, aranyozott ezüst kancsó, öntött,
vésett és vert munka, melynek magassága 34 cm., öble fönt.9'5 cm.
Igen díszes munka, szinte túlságosan el van halmozva alakokkal és
ékítményekkel, látszik, hogy megtisztelő ajándéknak készült, amidőn
is sem a mester nem kímélte a fáradságot, sem a megrendelő a pénzt.

Eredetét a fenekébe bevésett következő felirat beszéli el :

* Tanulmányok az ikonográfia és a keresztény művészet emlékeiről. Szentpétervárott, 1900.

** így pl. a «Das sáchsische Burzenland» (Brassó 1898) is csak néhány sorban emléke-
zik meg róluk.

ARCHEOLÓGIA! ÉRT&SÍTÓ.

3*6

Tehát e díszes kancsót Czernicki János, brighi származású kanna-
gyártó készíttette örök emlékül a Fekete-templomnak, mintegy ezzel
akarván hosszú, 31 évi működését befejezni 1612-ben. Brigh város neve
nem ismeretlen előttünk, czímerét is ismerjük azon fedeles billikom
után, mely a budapesti ötvösmű-kiállításon volt bemutatva.*

A kupa talpán igen kecses tojásdísz fut végig. Az edénynek le-
felé szélesedő derekát hármas beosztásban, vertmüvü alakok és díszít-
mények lepik el. Még pedig az alsó részen, mely éppen úgy mint a
felső is, a kupának körülbelül a negyedrészét foglalja magában, hat,
különféle helyzetben álló és jelvényekkel ellátott alakot látunk, kikben
az apostolokra ismerünk. A közép- és felső részen három-három apos-
tolt látunk, legfelül Pétert a kulcsokkal, s így a teljes (12) szám meg-
van. Az alakokat egymástól egymásba fonódó ágak választják el,
melyek egyszersmind keretül is szolgálnak és az egyes alakoknak talap-
zatot alkotnak. Az akanthus levelek annyira tagozottak, hogy jóformán
a strucztoll finomságát veszik fel. Feltűnik a díszítmények közt a nagy
számban előforduló kagylódísz.

A középső részt három nagy medaillon foglalja el, közbe-közbe
egy apostol alakjával. Már e medaillonok nagysága is mutatja, hogy
ötvösünk, ki e kupát készítette, erre fektette a fősúlyt. A három kép,
mely a medaillonokat betölti, Krisztus szenvedését és megdicsőülését
tünteti fel. Az első képen a Megváltó megostoroztatását látjuk, a
másikon a keresztre feszítés jelenete van föltüntetve, mig a harmadik
a halottaiból dicsőségesen föltámadó Üdvözítőt állítja elénk. A compo-
ziczió úgv részleteiben mint egészében sokkal jobb, mint az egyes
alakok kidolgozása. Közelről nézve az alakokat, úgy látszik, mintha
kissé durvák lennének s nem volnának kellő finomsággal kidolgozva,
de kissé távolabbról nézve az összbenyomás igen jó. Jó hatást gyakorol
pl. a feltámadó Üdvözítő komoly, méltóságos alakja.

A középső rész fölött a három apostol közötti fenmaradó üres
tért angyal-alakok töltik be. Látjuk tehát, hogy a kancsó derekának
díszítése egységes, a kancsó rendeltetésének megfelelő, amennyiben a
Megváltót állítja elénk több jelenetben, apostolaitól és angyaloktól
környezve.

A fődön is először a szárnyas angyal alakja tűnik a szemünkbe,

Az ötvösség remekei. II. k. 115. s köv. 1.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

3 1 7

mely szintén megfelel a kancsó rendeltetésének. A födő többi részét
szárnyas angyalfők és egyébb diszítések foglalják el, három kis me-
daillont alkotva, melyekben egy őzet és egy szarvast látunk. A harma-
dik kis képet a fogó fedi el, mely is oly ügyetlenül és durván van
oda forrasztva, hogy azt kell gondolnunk, hogy e forrasztás későbbi,
kontár munka.

Az edény füle átmenetet alkot a szokásos és ismert női alakot
és kígyót ábrázoló fülektől a lapos, tisztán szerkezeti motivumu fülek-
hez. Mert alul még ott látjuk a
kígyófejet, mely a maga görbüle-
tével igen csinos befejezést ad a
fülnek, de a többi rész már egészen
lapos és mithologikus alakokkal
van diszítve. Ott látjuk ugyanis
Venust kétszer is, Diánát és egy
hős alakját, mi azt mutatja, hogy
ötvösünk nem tudta magát teljesen
felszabadítani a renaissance mitho-
logikus befolyása alól.

A Czernicki-féle kancsó az
erdélyi renaissance ötvösművészet
egyik szép alkotása, készítőjét is
ismerjük, mert mesterjegye elárulja,
melyet a kancsó fenekén találunk
beütve a dátumnak (22. maius) első
2-es számjegye felett. A mesterjegy
B. I. betűkből áll, mely szivalakú
pajzsba van foglalva. A korona
hiányzik, de ez, mint majd máskor
látni fogjuk, nem egyedüli eset.*

A kancsó mindenesetre brassai ere-
detű, melyet Bartesch ** Igell senior

ötvösmester készített. Életrajzi adatai a következők: 1589-ben szept.
10-én adja őt atyja, Hannes Igell, Hannes Leffler brassai ötvösmesterhez
apródságra, kinél 4 évig tanulván, 1593. sz. Mihály napján felszabadul.
Majd később Brassóban mester lesz. Miután a brassai mesterkönyvben
a bejegyzések csak 1614-től kezdődnek, felavatási évét és körülményeit
nem tudjuk. Az apródkönyv tanúsága szerint azonban tudjuk, hogy 1599-
ben már berendezett műhelye, volt, mert ekkor fogadja fel első apródját

* A brassai ötvösök mesterjegyeit külön szándékozom ösmertetni, azért itt azok rajzát
mellőzöm.

** Bartesch-Bartbolomeus, Bertalan

3 1 8

ARCH.'EOLOGIAI ÉRTESÍTŐ

Paul Schullert öt évre; 1604-ben pedig Jerg Gebellt adják hozzá tanuló-
nak szintén öt évre, ez 1609-ben fel is szabadult. 1610-ben két apródot
is kap, még pedig ama nevezetes Seybsiger (alias Sommer) Mihályt,
kinek oly szép emléket emelt Kecskeméti W. Péter az ő ötvöskönyvében,
aki is 1614-ben sz. Márton napján legény lett; továbbá Klosse Péter fiát,
ki szintén 1614-ben szabadult föl. 161 8-ban Hannes Gruss lesz az apródja,
1625-ben január 23-án pedig saját fiát, kit szintén Barteschnek hivtak,
szabadítja fel. Fia azonban nem sokáig élt, mert alig hogy (1630-ban)
berendezkedik, 1633-ban már meghalt. 1634-ben avatják be hozzá utolsó
apródját Marcus Pleckert, ki négy év múlva szabadult fel. Úgy látszik
ezután már nem igen dolgozott. Mint előkelő ötvöst már 1622-ben
czéhmesterré választják s mint ifjabb czéhmester 1626-ig szerepel.
1633-tól 38-ig pedig mint első czéhmester igazgatja és vezeti a brassai
ötvösök ügyes-bajos dolgait. Habár ily tekintélyes és tanult ötvös volt
is, a büntetést ő sem kerülhette el; mi egyrészt azt mutatja, hogy nem
ismertek elnézést a czéhszabályok, másrészt azok szigorúságáról tanús-
kodik. Első ízben 1600-ban találtak nála hibát az ezüstben, de ez első
Ízben történvén, rendes szokás szerint a büntetés elmaradt, de 1603-ban
másodszor hibázván 1 frtra ; 1 604-ben harmadszor 2 írtra, 1 605-ben

pedig 6 frtra büntetik. Sőt 1634-ben, annak daczára, hogy első czéh-
mester, a tanácsnak tagja (Herr) volt, mégis valamiben hibát követvén
el, igen szigorúan 8 forinttal büntetik meg. Kár, hogy a büntetések
könyve csak a legritkább esetben említi fel a büntetés okát, igy itt
sem tudjuk, hogy mi volt az a nagy vétség. Meghalt 1646 szept.
29-én.1

Végül még csak azt jegyezzük meg, hogy e kancsó a budapesti
ötvöskiállításon is szerepelt,2 és hogy a régi brassai krónikák is
megemlékeznek «Johann Zernichi Zinkenbláser» ezen kupájáról.3

II. Enyeter Zsuzsanna fedeles kupája. Ezüst aranyozva, öntött,
vert és vésett munka. Magassága 30, felső öble 10 cm. A brassai
Fekete-templom kincstárában. Nem annyira díszes, mint a Czernicki-
féle kancsó, de azért nemes egyszerűségében is vonzó és tetszetős. Ez
is mint ajándék, még pedig örökségképen szállott a Fekete-templomra,
mint azt a fenekén látható következő írás mutatja:

Legatum von Fr. Susanna Enye | térin | Ao 1731. ad Ecclesiam
parochialem j Coronesem.

Tehát Enyeter Zsuzsánna asszony hagyományozta ezt a kancsót a
Fekete-templomnak 1731-ben. Hogy ezen Enyeter Zsuzsánna milyen

1 Mindezen adatok, úgyszintén az alább következők is a brassai ötvösczéh irataiból
vannak véve,

2 A m. t. ötvösmű-kiállítás lajstroma. IV. t. C5. 1. 65. sz.

3 Quellén zűr Geschichte dér Stadt Brassó. IV. k. 103. 1.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

3 1 9

viszonyben állott azzal a Martin Enyeterrel, ki mint ötvös 1695-től
1 7 t 7 -ig" Brassóban működött, nem tudom megmondani, lehetséges, hogy
özvegye volt.

Már előzetesen megjegyzem, hogy az 1731. évszám nem a kancsó
készítésének, hanem csak a hagyomány ozásnak idejét jelzi, mert maga
a kupa körülbelül egy századdal régibb. Talpa kiálló s annak félkör-
ives kidomborodó részén egyszerű díszítések váltakoznak, közöttük ott

aj b)

II. ENYETER ZSUZSÁNNA FEDELES KUPÁJA.

látjuk a kagylót is. A talp fölött külön e czélra készített sima felüle-
ten a következő szép mondást olvassuk német domború Írásban :

A kancsó derekán csinos és ízléses cartoucheok által övezett há-
rom medaillont találunk, melyekben három ó-szövetségi bibliai jelenet
van ábrázolva. Az elsőben Jónás prófétát látjuk, amint a hal éppen a
partra dobja, a háttérben Ninive város tornyai és házai emelkednek.
A második medaillon a sátor függönye által két részre van osztva, a

320

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

sátorban a leitatott Lóthot látjuk egyik leányával, a sátoron kivül
alszik a másik, mig a távolban Loth feleségének sóvá lett szobra és
Szodomának lángokban álló városa látszik. Az előtérben egy csinos
amfora foglal helyet. A harmadik Abrahám áldozatát mutatja be ; ott
látjuk az ősz pátriárkát, amint éppen fiát leölni készül, ott áll készen
az égő oltár, mögötte fák, bokrok, azokban a szarvainál fogva fennaka-
dott kos, fönt pedig felhőkben az Ur. Valósággal drámai élénkséggel
megrajzolt kép. Igaz ugyan, hogy Jónás történetét teljesen hasonló
alakításban láttuk egy más fedeles kancsón, mely valószinüleg Sthin
Tamás munkája,* de ez nem von le semmit kupánk művészi értékéből,
miután tudjuk, hogy ötvöseink e korban általában közös minták után
dolgoztak, és nem a tárgyban, hanem a kidolgozásban keresték az
eredetiséget.

Már pedig úgy plasticitás, elrendezés mint kifejezés és kidolgozás
tekintetében is ezen kancsó egyik legszebb alkotása az erdélyi XVII.
századbeli ötvösművészetnek. A képek között fönt három keretben
ismét felírásokat találunk, melyek szerves összefüggésben vannak a
kancsó alján lévő és már föntebb közölt tanulsággal. E feliratok a
következők :

1. Jl'omptt bír <2Sibern>ertifeit | 2. Q3erjage rticí>t 3n bemen £cit 3. ®en
hit qefd)een ifi 3it bér 3eit :

A képek tehát, mint e fölirások is mutatják, azon mély gondola-
tot látszanak kifejezni, hogy az Isten nem hagyja el az övéit, ezt bizo-
nyítja Jónás, Lóth és Izsák története.

A kancsó fedelén is egyszerű, szerény díszítést látunk, többi kö-
zött a jellemző szárnyas angyalföt. A kupa legtetején egy álló embert
látunk, a ki jobb kezében hatalmas szőlőfürtöt tart, ezzel jelezvén a
kancsó rendeltetését. A fül és fogó igen szép formájú, a kígyó és a
női alak teljesen hiányzik, a fül fölső részén mindinkább kisebbedő
gömböcskék futnak végig, ami az egész fülnek egyetlen díszítése, hozzá-
tehetjük sikerült díszítése. A fül egy üres czímerlapban végződik,
melyet ötvösünk talán a tulajdonos czímerének szánt.

A kupa alsó peremén két bélyeget találunk, az első fordított és
nem jól sikerült, s azért ötvösünk újra beütötte mesterjegyét most már
szokásos, rendes fekvésben, vagyis fejjel befelé, úgy hogy az olvasónak
szemeügyébe essék. A mesterjegy ovális pajzsban M. S. betűk, még
pedig úgy helyezve el, hogy az S az M betűnek másik lába köré fonó-
dik. A betűk fölött a szokásos háromágú brassai korona látszik. Az
kétségtelen tehát, hogy brassai ötvösművei van dolgunk, de hogy kit
rejt magába azon M. S. betűkből álló mesterjegy, jelenleg nem tudom

* Az ötvösség remekei. II. 71. 1.

KM LÉKEK ÉS LELETEK.

321

megfejteni. Eddig ugyanis úgy állottunk ebben a dologban, hogy ismer-
tünk néhány mesterj egyet és ahhoz kerestünk gazdát, most már meg-
fordult a koczka legalább Brassóra nézve mert ezentúl az isme-
retes mestereknek kell egybegyüjtenünk szétszórt műveit. Annak a
400 brassai ötvösnek, akinek eddig életrajzi adatait összegyüjtenem
sikerült, ki tudná megmondani, hányfelé hányódnak jelölt és jelöletlen
munkái r Szóval magában a M. S. betűs mesterjegy nem elégséges a
megkülönböztetésre. Mert habár azt is tudom, hogy itt M. S. jelölés
van (tehát az S. M. elesik), hogyan határozzam meg azt, hogy melyik
M. S. a sok közül ? íme eljutottunk oda, hogy kimondjuk, miszerint
okvetlen szükségei az összes mesterjegyek facsimilés összegyűjtése , mert a
mesterjegyekben nemcsak a betűk , hanem a paizs alakja és nagysága is
megkülönböztető jegyül szolgál. Én eddig három M. S. mesterjegyet talál-
tam, az egyikben a két betű külön áll, a másikban az S az M betű
közepébe van helyezve, a harmadikat már föntebb láttuk. Amellett a
paizs alakja mindegyiknél más és más. Csakis ha e mesterjegyek mind
összegyűjtve lesznek s néhány datált, vagy megnevezett szerzőjü ötvös-
műre is akadunk : remélhetjük, hogy e homályos kérdésben tisztábban
fogunk látni. Most tehát inkább tájékozásul és a magam igazolására
elsorolom azon M. S. jegyű brassai ötvösöket, kik e müvet — mondjuk
a XVII. század közepe táján — készíthették :

Marcus Schoppel, működött 1644 -65. — Mértén Süssmilch, mű-
ködött 1685 — 710. Michael Schildmacher f 1710-ben. — Michael
Schmidt senior •}• 1659-ben. - Michael Schmidt iunior, működött

1632 — 39. — Michael Schöllingk, működött 1616 52. Michael

Schwartz, működött 1652 — 76. Michael Seybriger (alias Sommer;,

működött 1624 73.

Itt nem említettem fel azokat, kik közvetlen a meghatározott idő
előtt vagy után éltek, pl. Mértén Süssmilch iunior, Michael Schweis-
ser stb.

III. Goldschmit Mihályné fedeles kupája. Ezüst aranyozva, öntött,
vert és vésett munka. Magassága 30, szájnyílása 10 cm. A Fekete-temp-
lom kincstárában. Eredetét és rendeltetését a kancsó fenekén lévő
föliratból tudjuk meg, mely így szól :

Auss | Cristlichem Eiffer und j Gottseliger Andacht hat Fraw — Cat-
harina Froniana, des Wey | land Namhafftigen und Wollweisen [ H.
Herrn Michaelis Goldschmits | Gewesenen Richters in Cronstadt j hin-
terlassene Wittibe diese Kanne [ auff den Altar dér Pfarr | kirchen in
Cronstadt vor ihrem | seeligen hintrit auss die | ser Welt zum Ewigen
Gedechtnis Bescheiden. | Anno 1667. Michael Schuartz fecit.

íme tehát ezt a kancsót is egy özvegynek kegyelete juttatta a
templomnak. Az a Goldschmid Mihály, akinek nevét itt olvassuk, nem

Arch. Értesítő. 1908. 4. füzet.

322

ARCHEOLÓGIA 1 ÉRTESÍTŐ.

ösmeretlen előttünk, mert többször is hallottuk a nevét Kecskeméti
Péter életrajzában, ahol reávonatkozólag több adatot is találunk.*
Ezekre nézve most csak annyit jegyzőnk meg, hogy Ballaginak szelle-
mes kombinácziója azért nem állhat meg, mert a brassai czéhiratokból
bizonyos, hogy Kecskeméti tanítómestere nem Goldschmid Mihály,
hanem a vele egy időben élő Seybriger Mihály volt, mert őt nevezik
« alias Sommer »-nek. Goldschinid Mihály életéből elég legyen itt csak
azt megemlítenünk, hogy igen tekintélyes ötvös volt, hosszú ideig volt
czéhmester, majd «wortman» 34 évig, város-biró 12 évig és 80 éves
korában hunyt el 1659-ben. Ugyancsak azt is tudjuk róla, hogy a
brassóvidéki templomoknak patenákat adományozott. Ennek a Gold-
schmid Mihálynak, kit hasonnevű fiára való tekintettel seniornak neve-
zünk, volt özvegye az a Fronius Katalin, ki a föntebbi felírás szerint
e kancsót a fekete-templomnak ajándékozta. A Eroniusok előkelő szász
család voltak Brassóban, kik nagy szerepet játszottak a város történe-
tében. Fronius Péter és Dániel nevét pedig azon fedeles kannáról
ismerjük, melyet a budapesti ötvöskiállításon mutattak be, s mely való-
színűleg szintén brassai termék.** A Fronius czímert ott látjuk kannán-
kon is a szokásos helyen, a fedél belső részében, t. i. a struczmadarat
a patkóval, mely köré e felirat van vésve: Catarina Froniana 1654.

A czímer igen jól sikerült. Az 1654. év valószínűleg a kancsó
csináltatásának, a fenéken levő 1667. év pedig az ajándékozásnak ide-
jét jelzi.

Ámbár ezen kupa a díszkancsók közé tartozik, még sincs túlhal-
mozva díszítéssel és ami díszítés van, az a három képnek, mely a
főhelyet foglalja el, keretéül, vagy átmenetül szolgál. Az egész kupán
a hármas beosztás szerepel. Már alul a talp kidomborodó részén három
hosszúkás keretben, három szimbolikus rajzot találunk, mely a három
főképre vonatkozik. Az elsőben ott találjuk Krisztus szenvedésének
eszközeit és jelvényeit, ú. m. a létrát, fogót és kakast. A másikban az
áldozati bárányt és az oltárt, a harmadikban pedig a húsvéti bárányt
a zászlóval. E három jelvényes kép kiegészíti az edény derekát egészen
betöltő s három nagy medaillonba foglalt dombormüvet, melyek Krisz-
tus életéből a következő három jelenetet ábrázolják: az elsőben az
Üdvözítő alakját látjuk, amint az Olajfák-hegyén térdre borulva imád-
kozik, fölötte felhőkben egy angyal látszik, kezében a kereszt, mintegy
ezzel akarván jelezni az utat, mely a Megváltóra vár, távolabb a fák
és bokrok aljában a három tanítvány alszik. A második jelenet már
Krisztust a keresztfán mutatja be, a kereszt tövében ott áll a fájdal-

* Ballagi: Kecskeméti W. Péter ötvöskönyve. Arch. Ért III. k. 2. í. 212 s köv 1. V. ö.
Mihalik értekezését a feketehalmi kannáról. A. É. XVI. k. 441. 1

** Az ötvösség remekei, I. 136. 1.

KMLEKEK ES LELETEK.

323

más Anya, mellette a kedves tanítvány, a túlsó oldalon leborulva Mária
Magdolna és lovon a római centurio. A háttérben Jeruzsálem városa
felhők között (ezzel akarja jelezni ötvösünk az elsötétülést), a kereszt
fölött pedig a nap és a hold képe látszik. Végre a harmadik jelenet
Krisztus föltámadását ábrázolja, amint sirjából dicsőségesen kikéi és
felhők között fölemelkedik, a katonák megijedve földre esnek vagy
elfutnak. Az Üdvüzítő kezében a diadalmas kereszt, feje körül égi fény
látszik.

Sok tekintetben megegyeznek tehát ezen kancsónak képei a Czer-
nicki-féle kupa képeivel, amennyiben két jelenet teljesen ugyanaz
keresztrefeszítés, föltámadás), a harmadik pedig rokon (ostorozás
Olajfák hegye). De ez csak első tekintetre van így, mert alaposabb
megszemlélés után teljesen világos lesz előttünk, hogy e két ötvösmű
szerzője egészen önállóan járt el. Mert nemcsak a képek kidolgozása
és felfogásában térnek el egymástól, hanem mint látni fogjuk, a két
műnek alapeszméje is különböző. Hasonlítsuk csak össze pl. a föltáma-
dás jelenetét ; nemcsak hogy az Üdvözítő alakja, ruházata, környezete
egészen más a két művön, hanem azt is konstatálhatjuk, hogy a leg-
apróbb részletig önálló kidolgozás mind a kettő. Legfölebb a kép beosz-
tása mutat föl hasonlóságot, de azt meg az adott körülmények szabják
meg, mert a hagyomány és a szentirás forrása mindkettőnek. Ivancsónk
egész beosztása és konczepcziója azt a gondolatot illusztrálja, melyet a
biblia igy fejez ki ; ((Megalázta magát, engedelmes lévén mindhalálig
és pedig a keresztnek haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasz-
talta őt.»*

A fődön angyalfejek közt ismét három képet találunk a talp
három jelvényes rajzának megfelelően. E három kép szintén szimboli-
kus, amennyiben tudjuk, hogy a sas, oroszlán és az ökör a három
evangélistának : Jánosnak, Márknak és Lukácsnak jelvénye. A hármas
beosztás miatt a negyedik elmaradt, de e három is eléggé kifejezi azt,
hogy az újszövetségi szentirás a mi hitünk alapja s e képeknek for-
rása. Betetőzi az egészet a húsvéti báránynak szobrocskája, mely a
födő tetején ül, a zászlónak (esetleg keresztnek) azonban csak egy kis
darabja van meg, a többi letörött.

A kancsó fülét kígyóban végződő női alak képezi, melynek felső
görbületét a szárnyak adják meg. Ezen fül-alkotás nagyon elterjedt
és kedvelt volt. A fogót mascaronná alakult akanthus levél alkotja.

A kupa felírásai között legfontosabb a talp körül futó, mely a
szemlélőt a képek ájtatos megszemlélésére hívja fel, midőn igy
szól :

* Szent Pál levele a Filippiekhez. II. 8. 9

324

ARCHACOLOGAI ÉRTESÍTŐ.

a) b)

III. GOLDSCHMIDT MIHÁLY NÉ FEDELES KUPÁJA

A födőnek legfelső kiemelkedő domborulatán lévő három kis
medaillonban pedig e három szó látható :

Hátra van még, hogy a kancsó készítőjéről is mondjunk valamit.
Mesterjegy nincs rajta, miután a kupa fenekén meg van nevezve a
szerző : Michael Schwariz fecit. Schwartz Mihályról a következő élet-
rajzi adatokat találtam a brassai czéhiratokban :

1636-ban lép be ifjabb Schmit Mihályhoz tanulónak, prázsmári
származású és négy évre szerződött. De időközben mestere 1639-ben
meghalt, úgy hogy a czéhtanács őt Bartesch Igell seniorhoz adta tanul-

óié att hijj írcutrig 'BUb (£í>riftum ant

ft'reií* érijeiben 6eine übenb 'Jüfj mit tiaglen burdj(graben) :

Az utolsó szó a hely szűke miatt már sokkal apróbb betűkből
van kiverve. Fönt a födélen körben a következő felírás ékeskedik:

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

32 5

Hiányainak befejezése végett, aki is öt 1640. október 1 -én fel is szaba-
dította. Vándoréveinek kitöltése után 1 652-ben deczember 15-én bemu-
tatja mesterremekeit, melyek közül az ezüst edényt, valószínűleg kupát,
elfogadják, de a köves gyűrűt és a czímeres pecsétet elvetik, melyért
büntetést is fizet, de csak 2 frtot, mert az egyiket kegyelemből elen-
gedik. A mesterasztal megváltása fejében mint idegen 25 frtot; magá-
ért (mert nem volt ötvösnek fia) 5 frtot ; a felavatás után szokásos
hazakisérés megváltásáért szintén 5 frtot ; mert a mesterremek elkészí-
tése előtt nősült 4 frtot ; az ötvösbástyára mint idegen 8 frtot fizetett,
vagyis összesen 49 frtot, ami elég tekintélyes összeg. Feleségéért azon-
ban nem kellett fizetnie, ami azt mu-
tatja, hogy egy ötvösnek özvegyét
vagy leányát vette el. 1659-ben január
7-én egy apródot vesz fel, utólag
Kranzinss Mátét négy évre, majd
1668-ban február 6-án újra egyet,

Kreisch Gáspárt, a kit 4 év múlva
1672-ben felszabadít. A büntetések
könyvében nem találtam nevét, ami
arra mutat, hogy följegyzéseink hiá-
nyosak, aminthogy csakugyan úgy is
van, néha több éven át nincs bejegy-
zés. Meghalt 1676 nov. 29-én.

Azt is meg tudjuk fejteni, hogy
miért készíttette özv. Goldschmid Mi-
hályné ezen kupát éppen Schwartz
Mihálylyal ? Azért, mert azon Schmit
(vagy Goldschmid) Mihály mester,
akinél Schwartz tanult, az idősebb
Goldschmid (vagy Schmit) Mihálynak cj részlet ugyanazon kupáról.
(és így az özvegynek is) fia volt.

Megvolt tehát az ismeretség köztük s az a ragaszkodás, melv a
mester és a tanítvány között fennállt, a család többi tagjaira is ki-
terjedt.

IV. Goldschmid Mihályné másik fedeles kancsója. Ezüst aranyozva,
öntött, vert és vésett munka, úgy nagyságra mint kiállításra nézve
teljesen megegyezik az előbbivel. A fenekén is ugyanazt a dedikacziót
olvassuk. Ami eltérés van a két kancsó között azt a következőkben
ismertetjük.

Ugyanabban az időben, ugyanazon czélból és ugyanazon mester
kezéből kerülvén ki mindkét kupa, nem lehet azon csodálkozni, hogy
az ötvös a díszítésekben éppen nem tett különbséget, ami van is, az

326

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

oly csekély, hogy említésre sem érdemes, kivéve természetesen a három
főképet, a reá vonatkozó felírást és más egyébb a képekkel összefüggő
apróságot. Mig az előbbi kancsót az ötvös a Megváltó kínszenvedésé-
nek jeleneteivel díszítette, ezt Krisztus életéből vett örvendetes jelene-
tekkel látta el. Az első kép Krisztus születését állítja elénk. A födött
helyiségben, melynek egyik oldala nyílt s merre fák is látszanak, a
középen font kosárban, pólyákon ül a gyermek Jézus anyja által támo-
gatva, ki mellett szent József áll. A másik oldalon egy idősebb pásztor

kiterjesztett karokkal térdel, a
másik pedig összefont karokkal
áll. Mindkettőnek testtartása,
arczkifejezése mély tiszteletet,
hódolatot árul el. A boldog szü-
lők örvendetes mosollyal fogad-
ják a jámbor pásztorok imádását.
A második képen a három király
fejezi ki hódolatát az újszülött
mennyei király előtt.

A Boldogságos Szűz ala-
csony széken ül, ölében a kis Jé-
zus, kinek kezét az egyik térdeplő
király csókolja, mögötte a sze-
recsen király göndör fürtökkel
és e mellett a harmadik koronás
turbánnal a fején. E két utóbbi-
nak kezében tojásalakú, középen
nyíló és a tetején fogóval ellátott
edény van, melyben a biblia sze-
rint tömjént és a mirrhát hozták.
Mária háta mögött útrakészen,
bottal kezében áll szent József.
, , , A háttérben két tevének jel-

ív. GOLDSCHMIDT MIHALYNE MÁSODIK FEDELES

kupáta. legzetes feje látszik, továbbá a

fénylő csillag, mely a királyokat
ide vezette. A harmadik kép Jézus megkereszteltetését ábrázolja. A Jor-
dán vizében állva, mellére kulcsolt kezekkel fogadja az Üdvözítő keresz-
telő sz. János kezéből a keresztséget. Fönt égi fényben a Szentlélek
látszik galamb képében. Alul a talp domborulatán három medaillonban
állatalakokat mutat be az ötvös, ott látjuk a farkast és a nyulat, a
harmadikban egy város látképe tűnik szemünkbe.

A képeknek megfelelőleg a lábkörüli felírás is megváltozik,
ugyanis itt az arra szánt helyen a következőket olvassuk :

EMLÉKEK ÉS LELETED.

327

Ennél a fedeles kupánál is a nemes egyszerűség, a kidolgozás
finomságba és a szerkezet egysége csak dicséretére válik Schwartz Mi-
hálynak, ez ötvösmü készítőjének.

E kupát is a brassai Fekete-templom kincstárában őrzik. A króni-
kák csak egy kancsót említenek: «Eodem die verehrt Frau Katharina
G-oldschmiedin eine vergoldete silberne Kanne bei die grosse Kirche. »*

V. Fedeles kupa zenélő angyalok-
kal. Ezüst, részben aranyozva. Magas-
sága 27, öblössége fönt 11 cm. Öntött,
vert és vésett munka a Fekete-temp-
lom kincstárában. Súlya 1270 gram.

A kupáknak egy újabb fajával,
mondhatnám stílusával ismerkedünk
meg most, mert mig az előbbiek
kisebb-nagyobb képeiket medaillo-
nokba helyezik medaillon stílus
itt összefüggő képsorozatot találunk. Ér-
dekes megfigyelni, hogy miként fejlő-
dik az egyszerű kis díszítő motívum-
ból, a medaillonból, mely mindig na-
gyobb és nagyobb lesz, végre az egész
kupa testét betöltő képsorozat. Az
utolsó fokot azon kupák képviselik,
hol a két-három nagy képet fák, osz-
lopok s más ilyenféle válaszfalak külö- b J részlet ugyanott.

nítik el. Ilyenek pl. a Sebastian Han

kupái. A mi kupánkon már csak egy fát találunk, mely a képsorozat
kezdetét jelöli.

Igen tetszetős külsőt ad kupánknak az ötvösnek az a fogása, hogy
az edénynek csak egyes részeit aranyozza be, így különösen a mélyeb-

ben fekvő pántokat, a talapzatot és a fedőt, melyek mintegy keretül
szolgálnak a fehér színben ragyogó képeknek. A talapzat félkörü dom-
borulatán szőlőfürtök és levelek váltakoznak. Az egész kupának tulaj-
donképpeni ékessége a 12 zenélő szárnyas angyal, kik a mezőben víg
zeneszó mellett tánczolnak, legalább többnek mozdulata olyan, hogy
erre kell gondolnunk. A legkülönfélébb hangszeren játszanak, látunk
ott díszes hárfát, triangulumot, sípot, fuvolát, trombitát, dobot, hege-

Quellen IV. k 107. 1

328

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

düt, gitárt és nagy bőgőt, sőt az egyik könyvből énekel. Az egész

csoport igen élénk, a jókedvnek megelégedett mosolya ül valamennyi-
/

nek az arczán. Úgy kivitel, mint felfogás tekintetében sikerült munka.
Még egy jellemző tulajdonságát emeljük ki ezen ötvösműnek, t. i. hogy
alakjai oly erősen kidomborodnak, hogy valósággal odahelyezett, oda-
forrasztott szobroknak és nem dombormüveknek látszanak. A fül már
egészen átváltozott, a kígyó testéből növény-inda, illetőleg ág lett ; a
fogó ellenben itt is akanthus levélből képzett mascaron. A fődön is

V. FEDELES KUPA ZENELO ANGYALOKKAL.

levél- és virágdíszt találunk, legfelül pedig akanthus levelek sorakoz-
nak, a középen áttört művü fenyőtoboz fejezi be a művet.

A mű díszítése, különösen a szőlőfürtök és a vigadó angyalok
a kupa rendeltetését mutatják, az ötvös ugyanis boros kupának szánta.

Kupánk alsó peremén a következő mesterjegyet látjuk: M. T. és
fölötte a korona. E mesterjegyből is megállapíthatjuk, ha különben
nem is tudnék, hogy e kupa a XVII. század végéről való, mert az a
brassai mester, kinek monogrammja ez ötvösmüvön látható Mértén
Thadeus 1683 — 1709-ig dolgozott. Életére nézve a következő adatokat

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

329

jegyeztem fel a különféle czéhbeli iratok alapján. 1683 október 19-én
avatták fel mesternek, tanuló éveiről, sajnos, nem találtam bejegyzést.
A bemutatott mesterremekei közül egyikét sem fogadták el a szigorú
czéhmesterek, a mi különben mindennapi dolog volt, de azért 1 2 frtnyi
büntetés lefizetése után ezen körülmény nem volt akadály a föl-
vételnél. Mivel nem volt ötvös fia, még külön 5 forintnyi illetéket fize-
tett magáért; 25 frttal váltotta meg a mesterasztalt, 5-tel a hazakisé-
rést és 8 frtot adott az ötvösbástyára. Azonkívül még 4 frtnyi bünte-
tést róttak ki reá azért, mert a mesterremek bemutatása előtt megnő-
sült s valószínűleg- valamely ötvös családból házasodott, mert felesége
után nem fizetett külön váltságdíjat. Azonban még ez sem volt elég,
mert azonfölül 50 frttal kellett megváltania azt az 50 hetet, mit még
legénysorban kellett volna eltöltenie a czéhszabályok szerint.

Ezen körülményből azt következtetem, hogy idegenből jött mint
legény Brassóba, itt megnősült s hogy hamarább mester lehessen, egy
évet megváltott. Összesen 109 írtjába került a felavatás.

1690-ben egy Johann Plecker nevű ifjat fogad szolgálatába.
1700-ban pedig 6 írtra bünteti a czéh, mert rajtakapták, hogy az általa
készített kanalak csak 11 lat finomságuak voltak; 1703-ban újra hiba
volt az ezüstben, mei't 1 forint büntetést fizet. De ezeknek daczára is
előkelő és jóravaló ötvös lehetett, mert több éven keresztül (1705-től
1709-ig) második czéhmester volt s mint ilyen halt is meg 1709-ben
november 2-án.

A hagyomány azt tartja, hogy ezen kupa a régen megszűnt és
lebontott ispotály-templomból került mostani helyére.

VI. Fedeles kupa virágkoszorús angyalokkal. Ezüst, részben aranyozva.
Magassága 25, öblének szélessége fönt 11*5 cm. Öntött, vert és vésett
munka a Fekete-templom kincstárában.

Felirata nincs. A talapzaton nagyszirmú virágok és terjedelmes
levelekből alkotott guirlande fut körül, a hol is egyes részek, pl. a
virág közepe, aranyozottak. A kupa testét itt is összefüggő s azt egé-
szen betöltő képsorozatot látunk, még pedig ugyancsak szárnyas angya-
lokat, amint különféle helyzetben a hullámvonalban haladó virág és
gyümölcskoszorút emelik, viszik vagy vállukon tartják. A képek kez-
detét itt is fa jelzi. Igen plasztikus és jellemző a más-más helyzetben
lévő angyalok testtartása, kik szinte görnyedeznek a nehéz guirlande
súlya alatt. Lehet, hogy a művész ezzel akarta a természet bő áldását
jelképezni. A fülön ismét ott látjuk a jellemző és tipikus női alakot,
csakhogy itt nem a lábnak, hanem a szárnyaknak folytatása a kígyófej.
A fogó szintén az elmaradhatlan akanthus levél.

A fedél széles peremére köröskörül áttört művű virágdísz van
erősítve. Hasonlóképpen a födő domború részein is nagyvirágú rózsá-

33°

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

kát, hatalmas bimbókat és leveleket vert ki az ötvös. Az edény tetején
aranyozott mohában pihenő szarvas alakját látjuk.

Ezen kupának is a talpa felső peremén találjuk a mesterjegyet,
t. i. hosszúkás négyszögbe foglalt H betűt, melynek közepéből egy T
emelkedik ki, a korona azonban hiányzik, vagy legalább is nem látszik.
Az bizonyos, hogy e paizsba foglalt H. T. betű mesterjegy, még pedig
Haris Tartler * (máskép Schwarz) brassai ötvösnek monogrammja. Élet-
rajzi adatai a következők: 1623. jul. 25-én állott be tanulónak Bartesch
Péter ötvösmester mellé, ki őt négy évi tanulás után felszabadította.
Eegényéveinek kitöltése után 1632-ben május 25-én mesterré avatták.
Az ő remekjeit sem fogadták el, sőt össze is törték azokat, kivéve a
gyűrűt, melyért a 2 forint büntetést is elengedték, de a más kettőért
a 4 forintot meg kellett fizetnie. A többi illetékekről nem szól a mes-
terek könyve. 1651-ben Schopel András nevű tanulót vesz fel, azután
pedig egymásután három fiát tanítja ki és szabadítja fel, úgymint
1653-ban llansot, 1656-ban Jakabot, 1665-ben Lőrinczet, közben
1655-ben még egy idegent is, Ráüss Andrást. 1671-ben 4 frtra bünte-
tik. Meghalt és eltemettetett 1686 aug. g-én.

Ezen mesterjegy gyei szemben a másik oldalon szintén látunk
betűket K. és M-et. De ez nem mesterjegy, mert a két betű meglehe-
tős távolságban áll egymástól s nincs pajzsba foglalva. Sem rendelte-
tését, sem értelmét most nem tudom megfejteni, lehet, hogy valamelyik
tulajdonosának a monogrammja. Gyárfás Tihamér.

GÁTÉRI (KUN-KI S SZÁLLÁSI) TEMETŐ A RÉGIBB
KÖZÉPKORBÓL.

(Ötödik közlemény.)**

2jp. sir (rajzok aj , b J). A férfi és a ló csontvázának helyzete teljesen
megegyezett a már leírt másik két lovas síréival. A férficsontváz övdíszei ólom-
mal kitöltött porlódó ezüstlemezből valók voltak, mind teljesen szétmáltak,
csupán a b) rajz 5. és 6. száma alatt bemutatott két kis ezüst gomb került
épen elő. Ugyanilyen nehézségek, t. i. a tárgyak porló volta miatt a ló fel-
szereléseinek elhelyezését sem tudtuk pontosan megállapítani, mert nagy
csomóban kellett a tárgyakat kivennünk a földből s csak hosszas szárítgatás
után tisztítgathattuk ki azokat. így is csak töredékeit menthettük meg a kan-
tár, szügyellő és a farmatring díszeinek, melyeknek typusait a b ) rajz 1 — 4.
számai mutatják. (Van pedig az 1. számúból 5 darab, a 2-ből 3, a 3 — 4. szá-
múból 8 darab.)

* A család prázsmári (Tartlau) eredetű, de apja már brassai lakos volt, mint azt az
apródkönyv tanúsítja, ahol is atyja «Hans Schwarz Croner» néven szerepel.

** A negyedik közleményt lásd Arch. Ért. 1906. 207 — 221. 11.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

331

A lókoponya jobb oldalán feküdt a lándzsa ( a ) rajz 3. sz.) ; csikózab-
lája volt (a) rajz 6. sz.) ; két oldalán vaskengyel (1. és 2. sz.), hasán heveder-
csat (4. sz.). A ló marján két darab, 10 cm. hosszú nyeregkápa-vasrész (5. sz.),
egymástól 8 — 10 cm. távolságban, közöttük pedig összehajlított bronzlemez
feküdt, talán a nyeregkápa csúcsának a dísze.

24.0. sír. A fejnél pár picziny élegült bronzkarika ; a nyakon dinnyemag
alakú gyöngyök. A bordánál formátlan vasdarabok ; a medenczén vascsat.
A jobb kéznél orsógomb. A lábaknál állati bordacsont.

24.1. sír. A medenczén ólommal kitöltött lemezes övdíszek töredékei.
A jobb kéznél két formátlan vasdarab.

24.2. sír (rajz). A koponya felett vaskarika s egy kis bütykös gyöngy.
A fejnél két ezüst függő (rajz), egyik ép, másiknak csak a töredékei maradtak
meg. A medenczén vascsat, a jobb kéznél késpenge.

332

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ

24.3. sir. A nyaknál összerozsdásodott lánczszemek csomója ; a medenczén
vascsatok, karika és késpenge töredékei. A jobb kéznél nagyobb orsógomb.

244.. sir (rajz). A koponyán két arany
függő (L. az Arch. Ért. 1905. évf. 383. lapján
közölt 2. és 3. számú rajzot), melyek mind-
egyikébe egy-egy bronzból készült csonka függő-
karika volt belefűzve. A nyaknál pár szem apró
korongos gyöngy. A vállnál, keresztül a mellen,
különböző szélességű vaslemezdarabok. A medenczén avult vascsat. A bal kézen
ezüst karperecz (rajz), mellette durva kis orsógomb s egy fehér színű kagyló.
A jobb kéznél vaskés.

24.5. sir. A jobb fülnél a rendes formáján, kis gömbös függő. A nyakon
dinnyemag, korongos és hasábos fekete és kék gyöngyök. Az áll alatt hosszú
fülű, négyszögletes aranyozott pityke. (Lásd az Arch. Ért. 1905. évf. 383. lap-
ján közölt 12. számú rajzot.) A kezeken szögletes szárú, síma bronz karperecz.
A bal kéznél késpenge töredéke.

24.6. sir (rajzok). A benne talált bronz övdísz ezekből a darabokból áll :
a bal kézszárnál a nagy szíjjvég (i. sz.), mellette bújtató pánt (5. sz.), alatta két

246. sír.

kis pántlemez (4. sz.), ezek alatt pedig két kisebb szíjjvég (2. sz.) s egymásba
fűzött két zárt karika. A két lábszár között két vaskéspenge. — Hogy a 3. szám
alatt lerajzolt függőtöredék honnan került elő, nem állapítható meg biztosan.

24J. sir. A fejnél két szögletes szárú ezüst függőkarika, aljukon picziny
tömör gömbökkel. A nyakon dinnyemag-gyöngyök között nehány betétes szem
s kis bronz töredék, mely a 211. sír 5. számú tárgyának letörött végéhez ha-
sonlít. A medenczén és a térdeknél vaskarikák töredékei s több formátlan vas-
darab. A jobb kéznél orsógomb fele.

248. sir. A teljesen elporladt csontváz mellől vaskarikák és csatok töredékei,
egy szem piros gyöngy s közepes nagyságú csontkarika töredéke került elő.

249. sír. Szintén csak törött vasdarabokat tartalmazott.

230. sír. A koponya álla alatt vastagabb végén nagy kerek nyílással át-
lyukasztott vadkan-agyar. Vasdarabok.

231. sir. Nehány vasdarab volt összes tartalma.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

333

232. sir. A koponyánál síma bronzkarika. A medencze-csonton nagy vas-
csat, vaslemez s más két vasdarab. Sima kis orsógomb.

253. sír. A fejnél rendes formájú avult két bronz függő. A nyakon
dinnyemag-gyöngyök ; a nyak két oldalán összerozsdásodott lánczszem-csomók.
A bal kéznél orsógomb fele és bronzkarika. A medenczén nagyobb vaskarika.

254.. sír. Gyermek. Nyakánál picziny sárga gyöngyök. Jobb kezénél vas-
darabok.

253 . és 236. sir. Mindkettő bolygatott. Vascsatok és késpenge töredékeit
találtunk csak bennök.

23J. sir (rajzok). A fej két oldalán kék gyöngyös függő. A bal medencze-
csontnál kis szíjjvég (1. sz.), mellette « piskóta-dísz » (4. sz.) és ehez hasonló
másik, de a melynek felülete
egészen síma s kissé domború,
továbbá négyszögletes kis bronz-
csat kerete. A jobboldali meden-
czecsont mellett a jobb kézfejig
elnyúlva két szíjjvég (2. és 3. sz.),
nagyobb négyszögletes bronzcsat
peczekkel, pálczás dísz (5. sz.) és
egy tömzsi zárt bronzkarika.

A lábak között a bokánál vas-
pánt töredéke, ez alatt nagy, nem egészen ép késpenge.

238. sir. A fejnél két mállott egyszerű gyöngyös függő. A medenczén
vas csat töredéke. A jobb láb végénél bögre.

239. sir (rajzok). Gyermek. Fejénél kis törött
bögre és síma (2. sz.) bronzkarika (1. sz.). A száj helyén
lapos, csonka csontkorong.

260. sir. Gyermek sírja. Vasdarabok s egy kis
késpenge voltak benne.

261. sír. A fej mellett picziny bronzkarika. A bal kéznél két darab vas-
karika. A medencze közepén vastörmelék. A jobb czombcsont belső felén
158 cm. hosszú vaskés.

262. sir. Feldúlt. Három formátlan vasdarab került elő belőle, egyikhöz
kovadarab tapadt.

263. sir. Bal kezében fehér-vonalas betétű fekete gyöngyszem. Jobb ke-
zénél késpenge töredéke (?) és durva orsógomb.

263.. sir. Feldúlt. Négyszögletes vascsat keretét és vasdarabokat találtunk
benne.

263. sir. Tartalma: vascsat töredékei; kicsiny, síma orsógomb ; a lábfej-
nél bősre.

257. sir

259. sir.

266. sír (rajzok). Az elporladt csontváz övszíjjának gazdag bronzfelszere-
lése volt : a bal medenczén feküdt a csat (7. sz.), a medencze körül 9 darab
griffes dísz (4 — 6. sz.), melyek közül kettőnek nincs csüngője és 4 darab szív-
alakú dísz (12 — 14. sz.). A medenczének jobb oldalán feküdt még bronzpánt
(8. sz.) és 3 darab pántlemez (9—11. sz.). A bal kéz csuklója felett vízszintes

334

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ

helyzetben a piskotaalakú tárgy (15. sz.), ez alatt elporladva vaskés vagy ár.
A farcsont alatt függőlegesen lefelé feküdt egy kis szíjjvég (2. sz.) ; a bal
czombcsont és a kés között, griffes oldalával felfelé, a nagy szíjjvég (1. sz.) ;
a czombcsontok között még 3 darab kisebb szíjjvég (3. sz.). — A lábaknál
állati csontok és egy füles bögre.

266 sír.

267. sir. A fejnél két síma szárú ezüst függőkarika. A nyakon dinnye-
mag-gyöngyök, közöttük egy lapos gránát s egy nagyobb korongos gyöngy,
melynek sárga színű testét négy lila-körvonalas, köralakú fehér betét díszíti.
Kezein egy-egy bronz karperecz : egyiknek négyszögletes a szára, a másiké
lapított tojásdad alakú, a bal kéznél kicsiny, rovátkos orsógomb, két bögre,
madárcsontok és tojáshéj.

EMLEKEK ES LELETEK.

335

208. és 269. sir. Csupán vaskarikák, csat, ár és késpenge-töredék volt a
tartalmuk.

2Jo. sir. Három csontváz volt benne. Az egyik nyugatnak feküdt, feje,
baloldalán elporladt bronzkarika, nyakánál nehány szem különböző formájú
apróbb gyöngy, a medenczén vascsat, lapos vas pántdarabok ; a bal kéznél síma
orsógomb, jobb kezével csecsemő csontvázát karolta át. E csontváz mellett fe-
küdt egy másik kifejlett, ellentétes helyzetben ; tárgy nem volt mellette semmi.

2ji. sir. A fej szétlapítva. Nyakánál dinnyemag-gyöngyök. Kezein egy-
egy kerekszárú, megvastagodott végű bronz karperecz, egyik jóval kisebb a
másiknál. A jobb késfej alatt felfordított helyzetben bronz csengettyű (lásd a
285. sírt), alatta vaskarika töredéke. A jobb kéz mellett kicsiny vaskés.

2J2. sir (rajzok). A fej elporladva. A medencze közepén feküdt vascsat
körül 3 darab csüngős dísz (2. sz. ), hozzá hasonló 3 darab csüngő nélkül.
A2 övről négy szíjj csüngött le, mindegyiknek végén kisebb szíjjvég (3. sz.),
fölöttük pedig függőlegesen 3—3 szívalakú dísz (ó. sz.). E szíjjak közül kettő
a medencze alsó részén a jobb és baloldalon, egy a medenczecsont felső részé-
nek bal oldalához simulva, egy pedig a farcsont alatt csüngött alá ; mindenik
szíjj tövénél pedig x — 1 patkó alakú dísz (5. sz.) volt. A medencze bal oldalán
bujtató pánt, jobb oldalán piskóta alakú dísz (7. sz.), alatta vaskés. A nagy
szíjjvég (1. sz.) a bal kéz ujjai felett feküdt. A bal kéz és a bal czombcsont
alatt gyöngyök.

273. sir (rajzok). A bal fülnél kis síma bronzkarika. Gazdag övdíszének
darabjai közül az összefonódó állatokkal díszített nagy szíjjvég a bal oldalon

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

33Ó

feküdt, mellette a gerinczen körül 6 darab griffes dísz (3. sz.), a medencze
közepén csat (1. sz.), a szíjjvég és csat között bujtató pánt (2. sz.), ez alatt
3 darab kis pántlemez (6. sz.) ; a medenczecsont körül még 4 darab kis szíjj-
vég (4. sz.) ; a medencze jobb oldalán a piskóta alakú dísz (5. sz.), alatta vas-
késpenge töredéke és 2 kis bronzkarika. A jobb alsó lábszár-csontnál nagyobb
állatnak bordacsontja.

274- sir. A fejnél kicsiny bronzkarika s még két függőnek töredékei.
A nyak baloldalánál négyszögletes kicsiny bronzcsat peczekkel. A nyak alatt
dinnyemag-gyöngyök, köztük egy lapos karneol-szem. A jobb kéznél eltorzult
kicsiny bronz karperecz és orsógorab. Mindkét oldalán tojáshéj.

275. sír.

275. sir (rajzok). Fejénél két bronzkarika, egyike elmállott. — Jobb ke-
zénél vas ár vagy kicsiny kés és két csonttárgy (rajzok). Lábainál állatcsontok.

276. sir. Bal kezénél vaskarika, a lábak között késpenge.

277. sir (rajz). Nyakánál különböző alakú gyöngyszemek, köztük egy
bronztárgy (rajz), melyhez hasonlót már a 149. sírban is talál-
tunk. Az áll alatt ellipszis alakú bronz függőkarika : szögletes szára
közepén vékony drótot csavartak körül, aljáról a gyöngy letörött.
Jobb kezénél 80 mm. hosszú, átfúrt csonthenger, melyhez hasonló

került elő már a 49. és a 207. sírból is.

278. sir. A koponya két oldalán függőkarika, díszítései letörtek. A nyak-
nál, különösen a két kulcscsonton sok apró fekete gyöngyszem. A medencze-
csonton nagy vascsat. A jobb kéznél vaskarikák töredékei. A jobb lábnál na-
gyobb vaskarika.

279. sir. Kifejlődött korhadt csontváz. A jobb kéznél vas késpenge, a
medenczén vascsat.

280. sir. A bal kéznél vaskarika, alatta nagyobb késpenge, a medencze-
csonton nagyobb vascsat.

277 sír

EMLÉKEK ES LELE:TEK.

337

281. sir. A medenczecsonton négyszögletes, szögletes szárú bronzcsat-
keret ; a jobb kéznél késpenge és vasdarabok.

282. sír. A fejnél két síma bronzkarika ; a nyakon 8 szem apró gyöngy.
A jobb kéznél orsógomb, a balnál kés és vasdarab.

283. sír. A fejnél törött ezüst függő, csüngő dísze hiányzik és síma bronz-
karika. A medenczecsonton kis vascsat. A jobb kéznél vasdarabok, a balnál
síma orsógomb.

28. '4. sir. A medenczén trapéz alakú, szögletes szárú bronzcsatkeret. A bal
kéznél két kisebb késpenge.

283. sír (rajz). Fejénél két ezüst függő : a kerek-
szárú karikának nagy függő gömbjei két-két darabra
váltak, egészen sírnák. A nyakon körül két sorban sok
apró korongos, legtöbbnyire zöld színű gyöngy, köztük
17 darab különböző nagyságú és színű betétes és büty-
kös gyöngy. A jobb és bal alkaron vaskarperecz. A bal
kar mellett belől 6 darab keskeny, vékony bronz lemez-
pánt. A medenczecsonton vascsat. és vaspánt töredékei
és lapos orsókorong. A bal láb alsó része mellett kívül
bronz csengettyű (rajz) és egy dupla bütykös meg egy 285. sír.

orsó alakú piros gyöngyszem.

286. sír (rajzok). Mély feldúlt sír. Összehányt tartalmából ezek a tárgyak
kerültek elő: facsöbörnek két vas abroncsa és vas füle (1. sz.) : az abroncsok

286. sír.

átmérője körülbelül 15 cm., szélességűk 2 cm. Vaskéspenge a jobb kéz tájéká-
ról s mellette 3 darab bronzláncz (3. sz.), 6, 8 és 10 cm. hosszúak. A bal
láb körül arany függő feküdt (rajza az Arch. Ért. 1895. évf. 383. lapján a

Arch. Értesítő. 1908. 4. füzet.

33«

ARCH/EOLOGJAI ÉRTESÍTŐ.

4. szám alatt látható). A jobb láb helyénél nagy törött edény. Bronz füles
karika (2. sz.) : átmérője 40, fülének magassága 17, szélessége 19 mm. Továbbá
egy nagy, 18 mm. hosszú, sötétkék színű dinnyemag-gyöngy ; egy kerek, egy
kúpalakú és egy hasábos gyöngyszem. Végül egy érem.

28J. sír (rajz). A medenczén két vascsat, késpenge és szürke színű orsó-
korong (rajz).

288. sir. A fejénél két síma szárú bronz függőkarika. A bal kéznél kés-
penge formájú 3 vasdarab. A medenczén vascsat. A lábak között állatcsontok.

289. sír. Feldúlt. Mindössze két késpengét találtunk benne.

290. sir (rajzok). A medenczecsonton törékeny lemezes övdíszek (2 — 4. sz.) ;
a jobb kéz alatt nagyobb, szintén lemezes szíjjvég töredéke (1. sz.). A balkéz-
nél kés, mellette vaskarika. A jobb kéznél vastörmelék, vascsat maradványai.
A lábnál edény- és madárcsontok.

291. sir. Feldúlt. 17 szem, többnyire dinnyemag alakú gyöngy, nehány
lánczszem-csomó s pár formátlan vasdarab volt benne.

292. sir. A nyaknál gyöngyök és ólomtörmelék. Bal kezénél két kisebb
síma orsógomb ; egymásba fűzött két szögletes szárú bronzkarika ; 82 mm.

hosszú csonthenger, hasonló a 82. sírnál leírott-
hoz. A jobb kézen tojásdad átmetszetű, síma
szárú bronz karperecz.

2pj. sir (rajz). Közvetlenül a fentebbi olda-
lán, igen kifejlett, de elkorhadt csontváz. A derék
körül különböző nagyságú szíjjvégek egészen síma
i F\W Ili felületű lemezdarabjai. Bal oldalán vas késpenge

I JjJ [1 |\|1 cs csontból való szíjjvég (rajz) ; hossza 64, széles-

sége csúcsánál 22, vastagsága 8 mm. A meden-
czén vascsat. A jobb kéznél vas tárgy, valószínű-
leg tűzszerszám darabja.

29 y. sir. Feldúlt. Két függőkarika s az egyik
csüngőjének töredéke, mely a 242. sírnál rajzban bemutatott függő gömbjéhez
hasonlít. Ezeken kívül vaskarika és csat töredékeit találtuk benne.

295. sír. A fejnél függőkarika fele. A nyaknál nehány szem apró sárga
s egy lapos gránátgyöngy. A fültől lefelé egészen a hasig lenyúlva 26 szem
fekete dinnyemag-gyöngy. A mellen átlyukasztott, teljesen berozsdásodott érem.

293. sir.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

339

A jobb kézen kerek szárú síma bronz karperecz. A bal kéz mellett vascsat,
karika, alattok nagyobb vastárgy, mely csikózabla töredékének látszik.

296. sir. A fejnél egy függőkarika s egy függő, hasonló a 81. sírnál le-
írotthoz, de kisebb, finomabb annál. Nyakánál 3 szem gyöngy. Mellén picziny
darab, vékony összesodrott bronzdrót.

297. sír. A fejnél két bronzfüggő, egyiknek csak a karikája van meg, a
másiknak pedig tömör gömbös csüngő része. A bal kéznél fekete orsógomb
fele ; a jobb kéznél nagyobb vasdarab, alkalmasint zabla töredékei.

Kada Elek.

ASKLEPIOS SZOBRA A NEMZETI MÚZEUMBAN.

1865 óta áll a Nemzeti Múzeum lapidáriumában egy kis márvány
szobrocska,1 melylyel eddig' senki sem foglalkozott behatóbban. Rómer
Flóris röviden ismertette ábra kíséretében,2 de művészettörténeti szem-
pontból nem méltányolta. A Duna fövenyében O-Szőnyön (Bregetio) talál-
ták meglehetős megcsonkult állapotban. A feje hiányzik, jobb karja vál-
lon alul letörött s a lábfejek is csonkák. A szobrocska, melynek egész
magassága csak 38 cm, két darabba törve került elő. Derékon alul
látható az összetapasztás nyoma. A bot, melyre jobb hónaljával támasz-
kodik s a reá tekergődző kígyó rögtön elárulják, hogy Asklepiossal
van dolgunk. így szokták ábrázolni a gyógyítás istenét az attikai polgár
kedvelt állásában,3 a mint szentelt állatával a kígyóval foglalatoskodik,
avagy békés, szelíd nyugalommal tekint maga elé.

A mi kis szobrunk valószínűleg Bregetio valamelyik szentélyét
díszítette, mint fogadalmi ajándék. Az életnagyságon alul való szobrok
gyakran szerepeltek mint fogadalmi ajándékok úgy a római, mint a
görög templomokban.4 Az ó-szőnyi Asklepios- szobrocska érdekességét
és fontosságát nem a művészi munka jelessége, a fényes kidolgozás
adja meg, hanem az, hogy motívumában a görög művészet egy nagy-
hírű remekére nyúlik vissza, melyről Polybios is megemlékezik s mely-
rol több másolatot ismerünk. Érdekes jelenség ez és jellemzően világítja
meg a római tartományok művészi életét. Újabb bizonysága annak, a
mit már több ízben hangsúlyoztak, hogy önálló római művészet nem
létezik. A római vallási élet kultuszszobrai görög mintaképek nyo-

1 Anyaga : nyers, szemcsés, sárgás márvány.

2 Arch Közi. 1866. VI. k. 152. 1.

3 V. ö. a Parthenon friczének domborműveit. Az agg athenei polgárok, kikben való-
színűleg az athenei philack héroszait látjuk, mind így hónaljuk alá támasztott botra nehezedve
jelennek meg. (L. Aravantipulos : Die attischen Phylenheroen am Parthenonfries, Ath. Mitt.
1906. S. 39.)

4 V. ö. Furtwángler: Originalstatuen in Vénedig S. 281. ff.

22*

34°

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

mán készültek, valamennyien másolatok. Az apró bronzszobrocskák
alkotói több szabadsággal jártak el s az eredeti mű motivumát gyakran
megváltoztatták. A bronzmásolatok általán nem oly hűek és pontosak,
a márványmásolatok ellenben minden lényeges vonásban ragaszkodnak
a mintaképhez.

Asklepiosunk bal lábán áll, a jobbat mellé helyezve kényelmesen
pihenteti. Jobb karjával a hóna alá támasztott botra nehezedik, melyre
kígyó tekergőzik. Bal karját csipőjére támasztja s így a köpenyt, melyet
bal vállára vetett s jobb hóna alatt előre vont testéhez szorítja. Melle
szabadon maradt ; alsó testét teljesen eltakarja a nehéz redőjü köpeny.
A csípőre támasztott kar motívuma már az olympiai oromcsoport alak-
jain megjelenik alighanem Polygnotos nyomán, mint az egykorú festett
edények igazolják. Asklepiosunk bal lába mellett az omphalos, mely
eredetileg nem tartozik az ő jelvényei közé s csak a késői másolók
toldották hozzá képmásához, hogy Apollóval rokon lényét kifejezésre
hozzák.

Asklepiosnak ez a szobrászi typusa, melyet magunk előtt látunk,
alapjában már az V. század görög művészetének teremtése. Már a
firenzei Uffiziben levő Asklepios szobor is azt a typust mutatja; ennek
az eredetije valószínűleg Alkamenes körében készült elő.* Egész alakítás-
módja, stylusa az ő idejére vall. Ugyanennek a művészi motívumnak a
meggazdagadott továbbfejlődése a nápolyi múzeum Asklepios szobra,
mely alighanem az ötödik század végén keletkezett alkotás másolata.**
A mi szobrocskánk első pillantásra szinte a firenzei Asklepios másola-
téinak tűnik. Csak figyelmes, beható szemlélet után vesszük észre, hogy
vannak bizonyos, kis eltérések, melyeknek művészettörténeti jelentőségük
igen nagy. Mindenekelőtt föltűnik, hogy a mell előtt elvont köpeny
felső szélén a redők erősebben megtorlódnak, csomósabbak, tömege-
sebbek, nem egy síkban bomlanak szerte ; a köpeny alsó részén is van
eltérés, ránczokban gazdagabb a mi szobrunkon, mint a firenzein.
A jobb bokától a bal csípőhöz vonuló ránczokat a firenzei Asklepioson
hiába keressük. Ezeknek a redőknek a keletkezését csak a köpeny
fölhajlott pereme a jobb láb bokája fölött teszi érthetővé. Ez a fölhajlott
szél vonja sűrűbb redőkbe a köpenyt az alsó testen a mi szobrunknál.
Bárminő kicsinyesnek, mellékesnek lássanak is ezek a megfigyelések,
azok a kik a ruhakezelés fejlődését a görög szobrászatban megfigyelték,
tudni fogják, hogy művészettörténetileg minő fontosságuk van. Ilyen
apró jelek sokszor biztos időmeghatározók gyanánt szerepelhetnek. így
van ez az ó-szőnyi Asklepiosnál is. A köpeny felhajlott préme oly

* V. ö. : Amelung: Führer S. 67 Nr. 94 (204) ; Arndt-Amelung : E. V. Nr. 718; L. Kjell
berg : Asklepios J. II.

** Furtwángler — Urlichs: Denkmáler S. 21. T. 8.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

341

vonás, melyet csak a hellenistikus művészet ösmer. Végső lépcsőfoka
ez annak a fejlődésnek, mely a ruhakezelés terén a görög szobrászat-
ban Praxitelessel indul meg, a ki arra törekszik, hogy a ruha-szövet
alakításában a véletlen egész játékát, tűnő személyeit és nyugtalan vál-
tozásait is kifejezésre hozza. Az ő körében a művészek a ruhán már
az apróbb gyűrődéseket is jelzik.*

Hogy szobrocskánk a helle-
nisztikus idők valamelyik nagyobb
hírű, ösmert alkotásának a máso-
lata, ezt bizonyítja, hogy az ó-szőnyi
példányon kívül több másolatban
maradt reánk. Ezeket Savignoni
és Amelung nehány év előtt össze-
állították.**

E másolatok közül az argosi
példányon a ruha peremének fel-
hajtását a művész elhagyta. Ez
természetesen értelmetlen, önké-
nyes változtatás, mert így hiányzik
a jobb bokától a bal csipőhez futó
redők indokolása. Az argosi pél-
dányon és a miénken az alak
állása, súly elosztása nem egészen
megnyugtató. Bár tulajdonképen
jobb oldalára támaszkodik az egész
szobor mégis balra dől. A kör-
vonal a bal lábszárnál erősen be-
felé hajlik. Ez megzavarja a mű-
vészi motivum átgondolt szépségét ;
nincs következetesen kifejtve az
egész alkotáson.

A felsorolt másolatok révén ószőnyi asklepios szobrocska cca 1 ’3 n.
nem csak azt tudjuk meg, hogy az

ó-szőnyi Asklepios híres görög műalkotás másolata, hanem a fejtypust
is megösmerjük, melynek segítségével szobrunkat hitelesen kiegészít-
hetjük. A szobrok közül ugyanis, melyeket, mint testvérpéldányokat

* V. ö. a halicarnassusi Mausoleum két főalakját az u. n. Mausolost és Artemisiát.

** 1. Róma. Magazzino archeologico, Rom. Mitt. 1901. (XVI) S. 376. Fig. 2. A fej is meg-
maradt. M.=o'78 m. — 2. Paris, Musée Guimet, Reinach : Rep. : II. p. 33. Nr. 33. A fej is
megvan. M.=o'94 m — 3- Argos, Arch. Anz. 1903. S. 44.; Röm. Mitt. 1903. (XVIII) S. 2.
Fig. x. Balról az omphalos. — 4. Paris, Musée du Louvre ; Fröhner: Notice de la sculpture
antique Nr. 400; Clarac : 294, 1164 : Röm. Mitt. 1903. (XVIII) S. 3. Fig 2. Balról mellette az
omphalos és a kis Telesphoros. — 5. Emberfölötti méretű másolat a fejről. Róma Museo
Nazionale déllé Terme ; Röm. Mitt. 1901. (XVI.) T. XIV. S. 373. Fig. 1.

342

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

megösmertünk, több töretlen fejjel maradt reánk. A fej művészi saját-
ságait a legjobban a római Museo-Nazionaleban őrzött óriás másolaton
tanulmányozhatjuk, mely egy emberfölötti méretű példány töredéke.
A mint az Asklepios szobor egész typusa, úgy a fej is főbb vonásaiban
az V. század művészi alakkezelésének, felfogásának jegyét viseli magán.
Itt is csak egyes vonások árulják el a hellenisztikus kort. Ilyen főleg
két oldalt elálló, csavartan hullámos hajfonat, melyet főleg a Perga-
monból előkerült emlékekről ösmerünk. Megvan az Athena Parthenos
pergamoni másolatán,1 az u. n. pergamoni szép női fejen,2 egy óriás
női fejen a firenzei Uffiziben,3 s a British Museum szép, lágy Dionysos-
fején.4 Ugyanennek a hajviseletnek első jeleivei már Lysippos iskolá-
jában találkozunk például az Eutychides antiochiai Tychéjén.5 A Museo
Nazionale Asklepios feje éles, erős vonalazásával, széles, részletező,
szinte kimetszett haj kezelésével bronzeredetire vall. Asklepios szobrunk
másolatai, melyeket összeállítottunk a másolás történetének szempontjából
is érdekes tanulsággal szolgálnak. Látjuk mily gyakoriak a másolatok
között a kisebbítések, a mi a római időben már csak takarékossági
szempontból is érthető. A kisebbítések nem mindig egységes méretek
szerint történnek, mint példányaink igazolják. Pia Asklepios szobrunk
hellenisztikus eredetije életnagyságú volt, úgy a római fej a nagyobbító
másolásnak volna érdekes példája, mely úgy látszik ritkán fordult elő.

Amelung érdeme, hogy e több másolatban reánk maradt Asklepios
szobornak a mesterét nagy valószínűséggel megállapította.6 Hogy az
eredeti remeket a pergamoni művészet körében kell keresni, erre már
stylusbeli megfigyelések is rávezettek. Még közelebb jutunk ehhez a
művészi körhöz, ha megemlítjük, hogy az argosi és az ó-szőnyi pél-
dányon a talapzat tagozása határozottan pergamoni jellegű. Ezenkívül
fontos, hogy a szt.-pétervári Eremitageban van egy domborműtöredék,
melyet Pergamonban találtak s melyen Asklepios alakja a mi szob-
rainkkal teljesen megegyezik. A fej is ugyanez.7 Végül az is föltűnő,
hogy a pergamoni érmeken ugyanaz az Aslepios gyakran fordul elő.8

1 V ö. : Jbuch des kais. deutschen arch. Inst 1907. S 55

2 Br. Br. : T 159

3 E. V. 344/5.

4 Mon. dél' Inst. X. T. XX.

> Áradt egy müncheni előadásán kimutatta, hogy Eutychides antiochiai Tychéjének
nem a vatikáni Galleria dei Candelabri ösmert szobra a hű másolata, hanem a bronzpéldányok
és egy márványszobrocska az ő gyűjteményében. A vatikáni példány későbbi átdolgozás. L.
Münchener Jahrbuch dér bildenden Kunst 1907, I. S 149.

6 Rom. Mitt. 1903. (XVIII.) S. 1. ff.

7 L. Rom. Mitt 1903. S. 6. Fig. 4. ; Furtwángler : Sammlung Sabouroff, Text zu T. XXIV.

s Catalogue of coins in the British Museum, Mysia Pl. XXIX,, 11 ; XXX , 1., 2 , 4.;

Wroth : Numismatic Chronicle 1882. Pl. I. 4., 21 ; II. 1., 6, 10.; III. 1 , 4.; Imhoof-Blu-
mer : Griech Münzen. 1890., T. VII. 10., 12.; Macdonald : Greck coins in the Hunteran
co ecton II Pl LII., 19 p 391

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

343

Miután Pergamonban csak egy nagy Asklepios szentély volt s ebben
az isten szobrát Phyromachos készítette, valószínű Amelung következ-
tetése, hogy a mi Asklepios-szobrainkban Phyromachos müvének má-
solatai maradtak reánk.1 Amelung az ó-szönyi példányt nem ösmerte.
Phyromachos valószínűleg azonos azzal a müvészszel, a kiről Plinius
megemlíti, hogy Attalos és Eumenes pergamoni királyoknak a gallok
elleni harczait örökítette meg szobrászi csoportokban Isigonossal, Stra-
tonicossal és Antigonossal együtt.2

Ez a történeti összefüggés adja meg a Nemzeti Múzeum kis Askle-
pios-szobrának becsét és érdekességét. Fontos kutatásaink eredménye,
hogy az ó-szönyi szoborban a pergamoni hellenisztikus művészet egyik
nevezetes alkotásának márványmásolatára ösmerhetünk. Pergamoni kul-
tuszszobor másolata a távol kis római tartományi városban, Bregetio-
ban ! Minő egyetemleges óriási ereje van a görög művészetnek ! Hír-
neves alkotásai mily messze kisugárzanak ! A Kr. u. II. században a
hellenisztikus kor művészi formái elárasztják az egész római birodalmat.3
Mindenütt találkozunk hellenisztikus müvek másolataival. Ennek a
hatalmasan hömpölygő áradatnak egy kicsiny hulláma Pannóniában
Asklepios-szobrunk épen úgy mint a már korábban ösmertetett női
márvány fej.4 Hekler Antal .

DUNAPENTELEI ÁSATÁSAIM 1908-BAN.

A n. múzeum megbízásából az előző években sikerrel végzett ásatásokat ez

o o

év folyamán két ízben folytattam : márczius havában és június közepétől július
közepéig.

I. A tavaszszal különösen egy római épület törmelékmaradványai veszik
igénybe a figyelmünket. Már előző ásatások alkalmával is az Öreghegy északi
részén elterülő Kalvária-domb mutatkozott azon helynek, a melyen az egykori
római telep központosuk ; e góczponttól nemcsak keletre és nyugatra bukkan-
tam római épületek maradványaira, a melyeknek törmelékében érdekes és érté-
kes tárgyak rejtőztek, hanem sokkal nagyobb mértékben mutatkoztak az egy-
kori Intercisa nyomai a Kalvária-dombtól déli irányban. Az Öreg-hegyen végig
északról déli irányban húzódó dülő-út mindkét oldalán, a mely az Öreg-hegyet
egy keleti és egy nyugati részre osztja, már évekkel ezelőtt bukkantam meg-
lehetősen nagy kiterjedéssel biró épületek maradványaira, a melyek azonban
kincseket kereső és tudományos kutatásra semminemű érzékkel nem biró van-

1 Rom. Mitt. 1903. S. 1. ff. L. Polybios XXXII., 25.; Overbeck: Schriftquellen 1908.

2 Plinius: N. H XXXIV., 84; Overbeck, 1904

5 V. ö. Arch. Ért. 908., 235. o.

4 Arch. Ért 1908., 231--235 o.

344

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

dál kezeknek estek áldozatul. E területnek egy részét azonban meg lehetett
menteni az archasologiai tudomány feladatai számára és ezen részhez tartozik
özvegy Kovácsné szántóföldje is, a melyen ez évi márczius havában próbáltam
szerencsét. Már az első ásónyom mutatta, hogy fáradozásaim nem lesznek
hiábavalók. Egy rónjai ház alapfalaira bukkantam, a melynek tervét és mére-
teit az itt látható vázlat ábrázolja:

A törmelék alatt különböző bronz- és agyagtárgyakat találtam és egyebek
között a Kr. előtti negyedik évszázadból származó érmeket is. A legérdekesebb
darabok azonban a kőemlékek, számra öt és pedig: egy drb föliratos votiv-

tábla, két drb dombormű és két kőszobor, a melyek egyike Fortunát, másika
Mercuriust ábrázolja.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

345

A votivtábla négyszögű kőducz, melynek magassága = 50 cm., széles-
sége = 54 cm., vastagsága = 9 cm. ; a II. sz. terület törmeléke között került
napfényre, kb. 80 cm.-nyire a föld szine alatt. Fölirata:

DIS OIMNIBVS
S/ŐINVS VET
SA3INIANVS
VET EX VÖT
BŐS VIT

Dis omnibus
Sabinus vet(eranus)

Sabinianus
vet(eranus) ex vot(o)
posuit

2. ábra.

A követ két veteranus, névszerint Sabinus és Sabinianus szentelte az
isteneknek. Feltűnők az OIMNIBVS és BOSVIT szavak, a helyett hogy
OMNIBVS és POSVIT.

Ugyanazon a helyen voltak Mercurius és Fortuna meglehetősen sértett
szobrai is; Mercurius, jobbjában a pénzeszacskót tartja, nélkülözi a fejét és
mindkét lábának alsó részeit, Fortuna jobbjában a szerencse kereket forgatja,
fejének elülső része nélkül került napfényre. A két szobor magassága 40 ille-
tőleg 56 cm.

A két domborműves kőemlék közül, az egyik sírkő töredéke. Méretei :
m = 63 cm., sz = io4 cm., v = 25 cm. Rajta lovast látunk, a ki deszkás szekér
mögött vágtató nyerges lovon ül. A kocsinak csak hátulsó része látható és
ennek pamlaga mögött a hátsó támlájához kapaszkodva inas guggol.

A másik domborműves emlék egy nehéz kőducz, a melynek m = 91 cm.
sz = 100 cm., v = 5ó cm. Első oldalán meglehetős durva kivitelben egy jobb
felé haladó lovas van ábrázolva. Mind a két darab az épület alapjának voltak
a részei és pedig az 1. ábra szerint az első A-nél, a második A-nél.

Négy más rómaikori kőemléket Szárad F. szántóföldjén leltek ; ezek :
1 drb. föliratos sírkő, 1 drb. föliratos oltár, egy drb. aedicula-maradvány és
palmettákkal szegélyezett párkánykő.

A sírkő, melyet Marcus Aurelius Bassus harminczkét éves korában
elhunyt feleségének Septimia Constantina-ndik és egy éves korában meghalt
leányának, Aurélra Florentina- n ak állított, felső csonka részén egy fülkében
két oszlop között a két elhunyt domborműves mellképét mutatja, úgy, hogy
az anya, kinek a feje a kő megsérülése következtében hiányzik, két kezét
előtte álló leányának a vállára fekteti. A felirat keretbe van foglalva, melynek
felső léczén a D. M. betűk állanak, két oldala pedig borostyánlevelű indákkal
van díszítve. A 8-soros felirat a következő :

346

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

SEPTIMIAE
CONSTAFTINAL
C O N IVG I • Qj V •
hN II • "E • A/RELIA\
5. FLORENTINAE
FILIAE • Qj V • AN N • I •
M • A/R • BASSVS
F v C

Septimise

Constantinas

coniugi q(uae) v(ixit)

an(nis) XXXII et Aurelia;

Florentinse

filiae q(uae) v(ixit) ann(is) I
M(arcus) Aur(elius) Bassus
f(aciendum) c(uravit)

A kő méretei: m=8o cm., sz=58 cm., v= 15 cm.

A feliratos oltárkő homokkőből készült ducz, mely felső szélén meg-
sérülése daczára még mutatja spirális díszítésnek a nyomait. Egyszerű keretbe
foglalt felirata így szól :

I • O • M •
T CLAV
PETRObl
AN VS B F

I(ovi) o(ptimo) m(aximo)

T(itus) Clav(ius)

Petroni

anus b(ene)f(iciarius)

[v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito)]

Az oltárt tehát, melynek m=79 cm., sz = 55 cm., v = 17 cm., Titus
Clavius Petronianus, a ki a hadseregben a «beneficiarius» ez. tiszti rangot
viselte, szentelte Jupiternek.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

347

Egy díszes sírépület alkatrésze tökéletes analógiája a két évvel ezelőtt
szintén Dunapentelén, Fekete György szőlőjében kiásott darabnak. Itt is -
úgy mint ott - két pillér között külön talapzaton keresztbevetett lábakkal áll
egy meztelen genias, lefelé fordított fáklyára támaszkodva (testének felső része
letört és hiányzik). A két pillér egyikén borostyánlevelű inda domborodik ki,
másika pedig öt hornyolatból álló tagozással bir, úgy, hogy a hornyolatok alsó
felét belérakott pálcza tagok töltik meg. A kőlap hátsó oldalán egy női alak
van ábrázolva, mely kezeivel kosarat tart. Méretei: m = ii2 cm., sz =72 cm.,
v = 16 cm.

II. A nyári ásatások, a melyeken Hekler Antal dr. is résztvett, június
14-étől július 1 8-áig tartottak és nagyban hozzájárultak ama ismereteink bővíté-
séhez, a melyeket az Öreg-hegy déli részén az említett dűlő út mindkét olda-
lán elhúzódó temetőről bírunk. A temető külön ismertetésben tárgyalandó,
ezúttal két ott lelt feliratos kőemlék közlésére szorítkozom. Ezek a K. u. első
évszázadból valók és a M. N. Múzeum legrégibb pannóniai kőemlékeihez sora-
koznak. Kincses Ferencz szántóján lelt Kr. u. IV. századbeli sírban mint oldal-
falakat másodszor használták.

Az egyik sírkövet Ianuarius Otio és felesége két elhúnyt gyermekének :
a tizenkét éves korában meghalt Otio Una-nak és a három éves korában meo--
halt Regilia-nak és önmaguknak állították ; felső csonka részén két felnőtt és
két gyermek domborműves mellképét mutatja. Ezt a részt a feliratos mezőtől
egy 19 cm. széles lécz választja el, a melynek közepén a szokásos áldozati jelenet
fordul elő, jobb részén pedig bal felé vágtató lovas van ábrázolva. A 6-soros
felirat szövege ez :

OTIO VNA VlXf
AN XII ETREGILIA
AN III • H • S • SVNT
I ANVARIVS OTIO
/ / , / / . ET SIBI
VI / / POSVERVnT

Otio Una vixit

an(nis) XTI et Regilia

an(norum) III h (ic) s(iti) sunt

Ianuarius Otio

[filiis] et sibi

vi [vi] posuerunt

A mondat állítmánya (posuerunt) többes számban áll és a sírköven a
két elhúnyt gyermeken kívül nem egy-egy, de két felnőtt személy (férfi és nő)
látható, azért föl kell tennünk, hogy mindkét szülő állította föl a sírkövet
és csak a véső vagy más valaki mulasztásának kell tulajdonítanunk a nő nevé-
nek a kihagyását. A kő méretei: 111 = 152 cm., sz = 93 cm., v=22 cm.

A második, Kincses Ferencz szőlőjében lelt kőemlék hossznégyszögű
mészkőből készült sírtábla, a melynek előlapja két részre oszlik. A felső rész
oszlopoktól megtámasztott orom alatti mezőben három mellképet (férfi, nő és
gyermek) ábrázol. A romot, a melynek oldalai párkányosak, rozetta díszíti ;
mindkét hajló oldala fölötti derékszögű sarkmezőben oroszlán van ábrázolva.
Egy 11 cm. széles lécz a felső mezőt választja el az alatta levő feliratos me-
zőtől, a melyet pálczából és léczből alakult keret szegélyez. Az öt-soros fel-
irat a kő sérült volta daczára tisztán olvasható :

34*

ARCH^OI.OGIAl ÉRTESÍTŐ

AEL CESVMARI
VS LIBERTV S
SIBI ET CObíVGI
ET FILIO VIVŐ
POSVIT

Ael(ius) Cesumari
us Libertus
sibi et coniugi
et filio vivő
posuit

Ebből látjuk, hogy a kőemlék még a családtagok életében készült.
Méretei: 01=194 cm-> sz = 65 cm., v=i8 cm.

Ezen alkalommal szerencsés voltam múzeumunk számára a dunaparti
burgusok építésére vonatkozó Commodus-féle emléktáblából * egy nyolczadik
példány töredékét megszerezni. A töredék felirata ez:

IMP • CAES • b
ANTONINVS • A
PONT • MAX • TI

Imp erator) Caes(ar) M [arcus) Aur(elius) Commodus]
Antoninus A [ug(ustus) Pius Sarm(aticus) Germ(anicus)]
pont(ifex) max(imus) t [rib(unicia) pot(estate . . .]

Méretei: sz=5i cm., m = 39 cm.

Két kisebb feliratos töredéket kell még említenem. Az egyik, a melynek
m = 34 cm., sz = 32 cm., egy első századbeli sírkőnek a töredéke; arra mutat
e három betű : H • S • S •, a melynek jelentése : h(ic) s(iti) s(unt).

A másik darab, a melynek m = 42 cm., sz = 5ó cm., a következő fel-
iratot mutatja :

lllllüi

M • PIAS
M VNS • S

5. ábra.

Ehhez járul még egy kis fel-
iratos oltárka mészkőből, melynek
01 = 17 cm., sz= 10 cm. és v = iocm.
Felállítója Aurelius Mar(tius), a ki
ezt Silvanus istennek szentelte. Fel-
irata :

S1L • D
EO • S •

AV R
MAR

Sil(vano) D
eo S(ancto)

Aur(elius)

Mar

[v(otum) s(olvit) l(ibens) míeritof;

Vsd. ö. A. F.. XXVT. 227.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

349

III. Néhány nappal ezelőtt hoztak a múzeumba nagyobb mennyiségű
rómaikon tárgyat, a melyeket id. Hauzer Ferencz birtokán kiástak. Ez a föld-
terület déli folytatása ama helynek, a hol a Nemzeti Múzeum már két ízben
sikerrel rendezett ásatásokat. A szomszéd területre is utóbb került volna a sor.
Időközben kincskeresők turkáltak ott és az ilyenkor színre kerülő tárgyakat keres-
kedők külföldre szokták vinni. A kőemlékeket szerencsére sikerült a n. múzeum
számára megmenteni, egy feliratos sírkövet a Kr. u. I. évszázadból egy kőko-
porsó feliratos lapjának nagyobb töredékét, egy oltárt, egy feliratos kőtöredé-
ket és tiz drb. különböző bélyeges téglát.

A sírkő szövege :

MATVTINA • FLAVIAN1 • F
AN • XX • H • S • E • FL AVIANVS
SARÍNI ■ FILIA • PIENTISSIMa
ET • C O M ATI MARA, • C O LV- D I
5. NIS • CONIYGI • ET • FLAVI
N/E.- FLAVIaNI • F- ETMAR
CELLINO • NEPOTI • ET
SIBI • VI / VS • VIVIS

Matutina Flaviani f(ilia)
an(norum) XX h(ic) s(ita) e(st) Flavianus
Sarini filia(e) pientissima(e)
et Comatimarae Colvedi
5. nis coniugi et Flavi

anae Flaviani f(iliae) et Mar
celliano nepoti et
sibi vi [v] us vivis
[posuit]

Három nemzedékről van szó: x. Flavianus Sarini , az emlék felállítója
és ennek felesége Comatimara Colvedinis ; 2. ezeknek két leánya : a húsz éves
korában elhúnyt Matutina Flaviani , kinek halála alkalmából a kőemlék fel-
állíttatott és ennek nővére Flaviana Flaviani ; 3. az unoka (talán az elhúnyt
leányuknak a fia), neve : Marcellianus. A mikor Flavianus Sarini életének
virágzásában elhúnyt leányának, Matutina-nak, a kit a feliratban tfilia pientis-
siman- nak mond, felállította ezt az emléket, a kövön említett többi családtag
még életben volt.

Kár, hogy a kő felső része hiányzik ; csak a lécz, a mely a felső dombor-
műves részt a feliratos mezőtől elválasztotta, maradt meg a typikus áldozási
jelenettel.

A kő mindazon ismérvekkel bir, a melyek azt mint a legrégibb pannoniai
kőemlékek egyikét jellemzi : a D(is) M(anibus) formula hiányzik, az elhúnyt
neve nominativusban áll, az apáé genitivusban ; utána következik a kor jelzése
genitivusban, és a régi h(ic) s(ita) efstj formulát is megtartja.

Érdekes a következő feliratos kőemlék is, mely tulajdonképen egy
koporsó feliratos oldalának része. A feliratos lap keretének bal oldala szép
indaornamentikával és egy szépen kifaragott geniussal van díszítve. Hat-soros
felirata ez :

M •

AVR

DEC

: • c

L •

SEP'/

‘ A

FI L

1 A

sv.

35°

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

Annyi világos, hogy Mfarcus J Aur(elius) , kinek a neve itt előfordul,
dec(urio) col(onice) [ Aqu(inci) ] volt.

Az oltár, szintén csak töredék, Jupiternek van szentelve; felirata ez:

Végül egy kis kőtöredék említendő, a melyen a következő olvasható:

Ez emlékek bizonyítják, hogy az ókori Intercisa földje még mindig nyújt
elég anyagot a kutatásra ; csak kár, hogy a múzeumnak ásatási czélokra
fordítható eszközei sokkal csekélyebbek, semhogy e terület kikutatását sza-
kadatlan folytonosságban lehetne végezni.

Budapest, 1908 szeptember 24-én.

A C I A

Mahler Ede.

HALLSTATTKORI BRONZ KARPERECZ A N. MÚZEUMBAN.
2I 5 nagys.

LEVELEZÉS.

I. DUDÁS GYULA : A FELSŐZEMPLÉNI VÁRAKRÓL. — Zemplén
vármegye felső részein, nevezetesen a mai homonai és varannói járások vidékén,
a hajdankorban több erősség létezett, a melyek az idők folyamán jó részben
elpusztultak és ma is romokban hevernek. E várak közül főleg a vármegye
legészakibb részén fekvő s részben napjainkban is meglevő egykori Drugeth-
féle birtokok, u. m. Homonna, Barkó, Jeszenő és Csicsva továbbá a jobbára
Perényi birtok gyanánt szereplő Sztropkó várak vittek a múltban nagy szerepet,
mert ezek az ország határait és a határfelé vezető fő útvonalakat is védelmez-
ték. A Drugeth-féle várnégyszög t. i. Homonna, Jeszenő, Barkó és Csicsva, a
Laborcz és Ondava folyók völgyeit uralta, vagyis a Lengyelország felé vezető
két fontos útvonal őre volt. Az Ondava völgyét védelmezte Sztropkó vára is,
mely Zemplén legészakibb erősségét alkotta. E várak közül Sztropkó és Ho-
monna sík földön, Barkó, Jeszenő és Csicsva hegyen feküdt. Sztropkó vára a
mai járási székhelyet képező hasonnevű község közepén terült el s egykori
falainak maradványai csak a föld alatt vannak még meg. Állítólag ötszögben
volt építve és az Ondava folyócska vizéből töltötték meg sánczait. E vár tehát
ú. n. vizi vár volt s az egykorú adatok szerint IV. Béla király buzdítására a
tatárjárás után a Zudar-család építtette 1250 körül.1 Mint a helyszínen szemé-
lyesen is meggyőződtem, a várból most már csak egy emeletes és többszörösen
átalakított nagyobb lakóház és a szintén kibővített templom maradt meg.
A templom eredeti hátulsó része gothikus. Az Ondava-folyó völgyének alsó
részét Csicsva vára uralta. Ez a vár már a Drugeth-féle várnégyszöghöz tar-
tozott s a folyó partján meredek hegyen épült. Első említése az okmányokban
1270-ben fordul elő, amidőn V. István király e birtokot a Rozgonyi-családnak
adományozta.2 Később a Drugethek kezébe került és sok viszontagságon ment
keresztül. Sokszor említik az okmányok úgyis, mint Zemplén vármegye szék-
helyét, hol számos közgyűlést tartottak ; itt volt a megye régi levéltára is,
mely — Szirmay szerint — az 1529. évi ostrom alkalmával égett el. A Drugeth-
család sokáig lakhatta, mert a megye még 1683-ban is itt tartotta közgyűlését.3

A vár ma a taramai út mellett, az Ondava folyó liídjával szemben fekvő
hegyen romokban hever s a gróf Hadik-Barkóczy Endre hitbizományi ura-
dalmához tartozik. Keleti oldalra, a folyóra néző homlokfalai még elég jókarban

1 Csánki D.: Magyarorsz. tört. földrajza. I. köt 332. 1. Borovszky S.: Zemplén vm
monográfiája, ir4. 1.

2 Árpádkori okmánytár XII. k. 18. 1.

> Borovszky S. : Zemplén monogr. 403. 1.

3 52

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

vannak s az ajtók, ablakok, lőrések a várhegy alatt elvezető országútról is jól
kivehetők. Jellemző, hogy a falak tetején ugyanolyan renaissance oromdísz
látható, mint a milyen a szepességi és sárospataki várakon van alkalmazva.1
Homonna egykori vára szintén vizi vár volt s ebből alakult át a község észak-
nyugati részén ma is álló gr. Andrássy-féle hatalmas méretű s legújabban
restaurált kastély. Ez volt a belső vár, egy nagy udvarral biró, sánczokkal
körülvett négyszögű épület. A sánczok vizét a községen most is keresztül
folyó kudlóczi patak szolgáltatta. Hogy kik alapították e várat, az bizonytalan;
a Drugeth család Homonnát és környékét 1322-ben kapta Róbert Károly
királytól, valószínű tehát, hogy ekkor már fennállott. Várát az oklevelek először
1449-ben említik. Az erősség magvát a jelenben is álló kastély képezte, mely
zárt udvaru, négy szárnyú tömör, egyemeletes épület. Ily négyszögű épületek
a régi római castrumok mintájára épültek s leginkább olasz földön, továbbá —
Könyöki szerint 2 — burgundi és tiroli területen fordulnak elő. Valószínű,
hogy a várat építő Drugethek, akik maguk is olasz származásúak voltak, e
mintát hazájukból hozták magukkal s olasz mesterek által építtették.

Hazánkban négyszög alakú várak, melyekhez a homonnai hasonlítható
némikép, Pozsonyban, Diósgyőrött, Sárospatakon stb. voltak. A pozsonyi és a
diósgyőri várak, úgy mint a homonnai, belső udvarral bírnak. A homonnai
belső várépület a négy szárnyon és belső udvaron kívül abban is hasonlított
a pozsonyi és a diósgyőri várakhoz, hogy négy szögletén egy-egy négyszögű
torony állott. Ezek a tornyok különben a sárospataki várnál is megvannak.
A homonnai vár a négy tornyon kívül a délnek néző főbejárat felett még
ötödikkel is bírt, mely a főkapu és híd védelmére volt rendelve. E tornyok
közül ma a két északi (hátsó) már teljesen hiányzik, a déli homlokzaton levő
két alacsonyabb szélső, valamint a jóval magasabb középső pedig a jelenlegi
tulajdonos által a legújabban eszközölt restaurálás alkalmával a budavári királyi
palotához hasonló mansard barock ízlésben alakíttatott át. E vár falain az egy-
korú följegyzések szerint még az 1690-es években ágyúk voltak, valószínű
tehát, hogy hadi jellegét csak a Rákóczi-féle mozgalmak után (1712) vesztette
el. Homonnával szemben, a községtől délre, a Laborcz folyó balpartján áll
magas sziklaormon Jeszenö vára, melyet a tulajdonos, gr. Andrássy Géza
földesúr most restaurálta^3 Három felől teljesen hozzáférhetlen hegyen fekszik
e vár, mely már 1279-ben említtetik olykép, mint a Kaplon nembeli Nagy-
mihályi-család birtoka. A XIV. században került a Drugethekhez, a kik azután
állandóan meg is tartották. 1605-ben itt Drugeth Gábor grófnak hamis pénz-
verdéje volt, 161 6-ben Bethlen Gábor fejedelem foglalta el, 1644-ben pedig
I. Rákóczy György vette be hadaival és jó részben el is pusztította. A király-
párti Drugethek később még felépítették s a család kihaltáig (1684.) lakták is,
utóbb azonban a midőn a Thököly-Rákóczi mozgalmak után gr. Pálffy tábor-

1 Arch. Értesítő 1905. évf. 84. 1.

2 A középkori várak. (Bpest, 1906.) Kár, hogy Könyöki és művének átdolgozója
Nagy G. a zemplénmegyei várakat nem tanulmányozták s így ezekkel nem is foglalkoznak.

3 L. « Zemplén vármegye műemlékei » ez. dolgozatomat. 0 Adalékok Zemplén vármegye
történetéhezi) ez. folyóirat 1906. évf. 12. 1.

LEVELEZÉS.

353

nagy Kassát és a többi fölvidéki várakat lerontotta, úgy látszik, ez is végleg
elpusztult.* Jeszenő vára az idők folyamán sok átalakításon ment keresztül.
Ha a jelenleg vadaskert gyanánt szolgáló jeszenői hegy óriási erdején fárasztó
hegyi úton a várhoz felhatolunk, egy nagy előépítmény teljesen lerombolt
erődítéseihez jutunk. Ezen áthaladva egy kerekdedalakú, magas kőfallal körül-
vett vár áll előttünk, melynek észak és kelet felé eső része már újjá is van
építve. A főkapu, mely északra néz, hatalmas kövekből van újra rakva, úgy-
szintén a várkapuvédő kerek tornya, mely most vadásziakul szolgál s a föld-
szinten még a régi törésekkel van ellátva. A kaputúl magas falakkal kerített s
lőrésekkel bőven ellátott sikátor út vezet a vár belső helyiségeibe, hol egy
újabb kapun át hatolunk az egykori több emelet magas és tornyokkal övezett
helyőrségi épületekbe. Ezen épületeken túl régi palota romjait szemléljük.
A palota mellett van az egykori kápolna épülete, e mellett pedig a vár ma is
legmagasabb főtornya, mely most van restaurálása alatt. Tetőzet és villám-
hárító már van rajta, de följárat még most csak kívülről rögtönzött falépcső-
zeten történik. Az egykori gazdasági épületek és mellékhelyiségek még romok-
ban hevernek. A jelenlegi földesúr minden esetre nagy hálára kötelezi a hazai
műtörténet minden barátját, ha a pár év előtt megkezdett restaurálási munkát
egészében végrehajtja. Jeszenő várától alig félórányira, a Laborcz ellenkező bal
partján magas kúp alakú hegyen fekszik Barkó vára, a hasonnevű kisded tót
község felett. E vár az eddigi kutatások szerint valószínűleg szintén a tatár-
járás után, a XIII. század második felében épült. Első birtokosai gyanánt a
Nagymihályi, majd a Petnefi családok szerepeltek, a kiktől a XIV. században
a Drugethekhez került. Minthogy e vár a Laborcz-völgy felsőzempléni hegyes
részének legszélső pontján áll, egykor nagyon fontos stratégiai pont lehetett.
Birtokáért ép ezért sok versengés folyt s falai között Kázmér lengyel király,
Hunyadi Mátyás király, Zápolya János stb. megfordult. Utolsó említés 1644-ben
van róla téve, midőn I. Rákóczi György erdélyi fejedelem kiostromolta. Utóbb
azonban még szerepelt, mert 1683-ban Szobieszky lengyel király a Bécs fel-
szabadításáról jövő hadaival itt megpihent. A vár alatt elvonuló vasútról nézve
Barkó romokban levő erőssége kicsiny lovagvárnak tűnik fel ; ha azonban a
várhegy alatti községből a meredek hegyoldalon felkapaszkodunk, azt tapasz-
taljuk, hogy e vár elég nagy és elég erős lehetett egykor. Szilárd szikla talajba
ásott földalatti helyiségek, 4 — 5 emeletnyi magas épületfalak és tornyok tanús-
kodnak arról, hogy ez a vár nemcsak erős, de főúri lakásnál megkivántató
kényelemmel berendezett épületekből állott. A sok ledőlt fal között a vár ere-
deti formáját ma már nehéz megállapítani, úgy látszik azonban, hogy a kisebb-
szerű belső udvaron kívül mindazon helyiségekkel el volt látva, a melyek régi
várainkban feltalálhatok. Az egész vár egy jól fölszerelt, bár többszörös átala-
kításon átment erősség és úrilak benyomását kelti a szemlélőben. Az észak-
nyugati oldalon emelkedő nagy torony nem is lehet mai alakjában régibb
építmény a XVI-ik századnál. Itt-ott dekoratív maradványokkal, a falakon
számos ablakkal és lőréssel, ajtókkal találkozunk ; az emeletek boltozatainak

* Gr. Pálffy levele Zemplén megyéhez 1713-ból. (Várm. levéltár, f. 161.)

Arch. Értesítő. 1908. 4. füzet.

354

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

és gerendáinak maradványai megvannak ; az északi kastélyfal két emeletnyi
magaslatán pedig díszesen faragott márvány erkély részei láthatók. A vár egyik
legnevezetesebb részét a külső kapuépítmény képezi, mely négyszögű és egé-
szen külön épületet képez. Ezen a ma is jóformán teljes egészében levő hatal-
mas portálon kellett jó barátnak és ellenségnek keresztül mennie, hogy a vár
előterébe és onnan a vár falába vágott belső kapuhoz eljuthasson. E kapu-
építmény egy külső kapuból, egy belső lőrésekkel és gyilokjárokkal ellátott
sikátorból és végül az udvarra nyíló másik kapuból állott, mihez ha hozzá-
vesszük, hogy az építmény homlokzatán emeletes védhelyek, nyíl, puska és
ágyú számára alkalmas lőrésekkel volt ellátva, mondhatni, hogy ez épület
jelleg és erősség dolgában is egyike az ország legnevezetesebb és legritkább
kapuépítményeinek. Ilyenforma kapukat a külföldi várak közt Pfannbergben,
hazánkban Pozsony, Zayugrócz és Németujváron találunk, de ezek nem ön-
állók, hanem a várfalakkal szorosan függnek össze.* Barkó várának festői szép-
ségű romjairól gyönyörű kilátás nyílik a felső Laborcz völgyre Homonna felé,
továbbá a Vihorlát-hegység aljában nyugat felé elterülő alsózempléni síkvidékre
Őrmező és Nagymihály felé. Ott lent a síkon közép és déli Zemplén terein a
hajdankorban egy egészen más várrendszer foglalt helyet, a melynek egyes
lánczszemeit Nagymihály, Györk, Terebes, Parnó, Gálszécs és Borostyán várai
képezték. Dudás Gyula.

II. MYSKOVSZKY VIKTOR : A BÁRTFAI VÁROSHÁZRÓL. Hazánk-
ban a gót stilű régi városházak ezen egyedüli s nagy műtörténeti becscsel
biró példánya, a bártfai városház újabb időben, nevezetesen az 1904. és 1905-ik
évben stílszerűen megújítattván, jelenleg összes helyiségei múzeumnak hasz-
náltatnak. Ez egyedüli muzeum hazánkban, melynek maga az épülete is —
kiváló műbecse által — mintegy múzeumi tárgyat képezvén, jóformán érdemes
lenne arra, hogy az egész épület egy nagy üvegbura alá téve, megóvassék és
fentartassék az utókor számára. S itt különös megelégedéssel, megnyugvással
és örömmel kell kijelentenem, hogy a bártfai városháza utóbbi időben történt
restaurácziója az épület, valamint részletei eredeti jellegének megtartásával
nagy óvatossággal, szakismerettel, figyelemmel és pietással történt meg ; s
különösen azért is örvendek, mert a bártfai városház nemcsak egyedül ha-
zánkban, de egyszersmind Bártfa szülővárosom műemléke is, melynek szokat-
lan és furcsa alakzatait gyermekkoromban gyakran bámultam meg s későbben
szülővárosom ezen második műemlékéről is egy monográfiát irtain. Ezen res-
taurácziónál itt-ott előfordultak egyes — az idő rövidsége és különösen költ-
ségkímélés tekintetéből — történt mulasztások és hibák, melyek azonban
későbben még helyrehozhatók és pótolhatók.

M iután a bártfai városházat s annak részleteit és régiségeit. Akadémiánk

o O

által még 1880-dik évben kiadott, Bártfa középkori műemlékei czímű Monog-
ráfiám II- dik kötelében leírtam s ösmertettein, jelen alkalommal szándékom
a városház mostani állapotára, helyiségeinek új beosztására, valamint némely —

Könyöki (i. m.) a 374 — 375. 1. közöl hasonló kapu alaprajzokat

I.EVELEZKS.

355

művemben nem említett — részletekre vonatkozó észrevételeimet itt röviden
közölni.

Már művemben kimutattam, * hogy eredetileg a középső csarnok egész
hosszában nyitott volt, két végén a késő gót stilű kapuzatokkal, a csarnok
későbben beépített s most eltávolított válaszfalak az alaprajzban világosabb
straffirozással vannak jelölve. így igen helyesen az eredeti tervnek megfelelően
történt a csarnok restaurácziója. Ez most a városház egész hosszát elfoglaló
nyitott csarnok és a városház leghosszabb helyisége. A többi földszinti szobák
régi falainak ajtókkal való áttörése, részint pedig a későbben épített falak
lebontása által szintén szép és megfelelő helyiségek származtak.

Itt különösen meg . kell említenem a régi börtönök helyén áttört és
ezen falazatok tömkelegében igen ügyesen szerkesztett új lépcsőt, melynek
tervezete és kivitele Sztehlo Ottó, a restauráló műépítész valóban dicséretére
válik. Ezen lépcsőzet a csarnokból a városház első emeletére, de egyszersmind
az erkély alatt lévő eredeti bemenet ajtajához is vezet, mely utóbbinak vasajtaja
jelenleg csak ideiglenesen van elzárva. Ezen új lépcsőn tehát nemcsak a város-
ház első emeleti előcsarnokába, de egyszersmind az erkélytornyocskából a
szabadba vezető lépcsőre is juthatni. A többi földszinti helyiségek meg-
maradtak, csak a városház észak-keleti sarokszobája, mely annak előtte őrszobá-
nak használtatott, a csarnok felőli falába áttört ajtó által a múzeum czéljára
szolgáló helyiséggé változtatott át.

A városház emeletén lévő nagy előcsarnok, egy későbben épült válaszfal
lebontása által eredeti nagyságában helyreállíttatott. A nagy tanácsterem és a
többi helyiségek megmaradtak, csak a városház észak-nyugati sarokszoba csar-
nok felőli falába ' áttört ajtó nyílás által lett összekötve a csarnokkal. Ezen
utóbbi ajtónyílásba helyeztetett el a tanácsterem egykori — IVSTVM EST
AVXILIARI PAVPERI felirattal biró — díszes kivitelű renaissance stilű
kapuzata, a szép és becses faintarziakkal díszített ajtajával együtt.**

A városház első emeletén már nagyobb arányú restauráczió történt,
ugyanis a városház tanácstermében későbben átidomított ablakok szintén ily
kőkeresztes kereteket nyertek, mint eredetileg a városház északi és részben
keleti oldalán még megmaradtak ; s ép ezen kökeresztes renaissance stilű
ablakok helyreállítása által a városház homlokzata díszes és összehangzó benyo-
mást nyert.

A városház tanácstermének falain, a mint monográfiámban kimutattam,
Theophilus festőművész által 1511-dik évben festett s utolsó Ítéletet ábrá-
zoló falfestmény, a restauráczió alkalmával ismét előtűnt a terem északi — az
ajtó és az ablak közti — falrészen, melyen, bár megcsonkítva, a sírjaikból fel-
kelő halottak alakjai még jól vehetők ki. Jelenleg ezen régi falfestményt
függönynyel óvják meg.

Az 1830-dik évben Szepesházy Gáspár bírósága alatt a tanácsterem kifes-
tésével Schultz Lukács akkori városi műépítész és városi ipariskolai rajztanár

k Lásd a városház művem II. részének 40-dik lapján közölt alaprajzait,

** Lásd ezen ajtó rajzát a monográfiám Il-dik kötetének III-dik tábláján 19. idom alatt

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

356

egykoi i első tanárom bízatott meg. S valóban Schultz Lukács — ki nem csak
műépítész, de egyszersmind ügyes festőművész is volt — a terem architek-
tonikus kifestése által fényesen felelt meg megbízatásának. Tervezett és festett a
régi kazettás gerenda mennyezetet tartó jóni oszlop-csarnokot , melynek oszlop-
köreiben — intercolumniumaiban — talapzaton álló természetes életnagyságú
szoboralakok voltak grau in grau modorban, de művészi hatással festve. E szob-
rok jelképezték a hit, remény, szeretet és egyéb polgári erények, mint a
bátorság, az okosság, az erő, türelem, valamint a tudomány, művészet, jóté-
konyság és bölcseség jelvies attribútumaival jelzett alakokat. A terem nyugati
falán pedig a levéltári ajtó felett egy ülő női alak díszlett, kezében egy nyi-
tott könyvet tartva: «IN LEGIBVS SALVS» felirattal. Az architektúra sza-
bályainak teljes tudatával és ösmeretével festett — aranyozott fejezetű —
jóni oszlopok közt a derült kék ég volt látható, miáltal ezen terem optikai
hatása következtében nagyobbnak látszott, mint a valóságban volt. A tanács-
terem czéljához és rendeltetéséhez képest, ezen komoly és méltóságteljes
kifejezésű szobrok, valamint a jóniai architektúra monumentalitása által ünne-
pélyes hatással volt a szemlélőre.

Ezen terem kifestésénél annyiban hibázott némileg az említett művész,
hogy a terem fa gerenda mennyezetét — mintha az kőből lenne — márvá-
nyozta és annak mezőiben a jóniai stílnek megfelelő rozettákat festett, bár a
művész törekvése helyes szempontból indult ki,’t. i. összhangzásba iparkodván
hozni a régi gerenda fa mennyezetét, a festett jóniai ^oszlopukkal, a mi rész-
ben sikerült is. A terem ezen kifestése idővel nagyon elkopott, a mészréteg
helyenként lehulván, foltok támadtak s így a városház utolsó gyökeres helyre-
állítása alkalmával ezt a tanácstermet is újból festették ki.

A tanácsterem tiszafából való gerenda mennyezete, hossz- és kereszt-
gerendázatának szép és .hatásos tagozása — profilirozása — által hazánkban
aligha nem egyedüli műemlék a maga nemében.* Ezen mennyezet újítása
csak annyiban történt, hogy a pálczatagozatok veres, a horonyok pedig kék
színnel befestettek, meghagyattak azonban a casetták Schultz által festett
rozettái. Itt kívánatos lett volna a veres színű pálczatagokat a kék színű
horonyoktól elválasztó lapocskákat vagy szalagokat — listello — megaranyozni
s ezáltal a tagozatot mintegy jobban markirozni, továbbá a rozetták helyett a
casetták mezejének azúrkék színű alapját arany csillagokkal befesteni, mely
stilszerűbb eljárás által ezen mennyezet szépségében és fényes hatásában igen
sokat nyert volna.

Egyébiránt a gerenda mennyezetének befestésénél bizonynyal itt is költ-
ségkímélés (?) tekintetéből származó hiányok, kedvezőbb alkalommal még
mindig helyrehozhatók és kijavítás által pótolhatók, a mi természetesen igen
kívánatos lenne ily nevezetes mennyezetnél.

A városház már dülledező és előre erősen és veszélyesen kihajló északi
csúcsfala — a mint értesültem — az újítás alkalmával a korona párkányzatáig

* Lásd bártfai monográfiám II. kötetének 66. lapján a 7. idom alatt ábrázolt mennye-
zet gerendázatának szerkezetét, s annak különös szépségű s kifej ezésteljes tagozását, profilját.

LEVELEZÉS.

357

óvatosan lebontatván, a régi és eredeti faragványok felhasználásával újra épült.
Csak a csúcsfal közepén lévő és bemélyedt körfémerében (Medaillon) újólag
restaurált városi czimerre nézve az a megjegyzésem, hogy az új festés nem
történt meg egészen az 1509-dik évben Theophilus festő által eredeti czimer
festésének jellegével; így nem csak a városi czimer heraldikai alakítása, de a
czimert tartó angyal, valamint az egészet befogó borostyán levelű koszorú most
egészen más jellegű mint az eredetinél volt; sokkal hatásosabb volt a koszorú
babérleveleinek a — contourja — - körrajza és színezésé, különösen a körfémert
kívülről körülfogó indákkal és gót stili'i levelekből álló eredetileg zöld, most
pedig sárgás koszorúja.

Természetes, hogy a meglehetős magasságban lévő körfémeren az eredeti-
től eltérő festése csak egy jó és éles színházi látcső segítségével vehető ki és
csak annak tűnik fel, úgy mint nekem, ki az eredeti festést, az akkor még álló
harang torony felső ablakából egy látcső segítségével nemcsak tanulmányoz-
tam, de pontosan le is festettem. Mindenesetre czélszerű lett volna a régi
czimert a koszorúval együtt pontosan és lelkiismeretesen egy szalmapapiron
lemásolni, s ezen pausa után a czimert újra festeni. A körfémer felett lévő
ablakocska fülkéjében festett — feje felett felemelt kezeiben két halat, mint a
titoktartás jelvényét tartó — veres ruhás alak arczkifejezése és jellege is nem
egészen a réginek megfelelő. Eltekintve a festmények ezen hiányaitól, az északi
csúcsfal építészeti restaurácziója azonban sikerültnek nevezhető.

A déli csúcsfal alsó részén, a városi czimert tartalmazó fülke mind a
két oldalán, a korona párkányzat felett volt eredetileg al fresco modorban két
alabárdos alak festve, mely későbben sajnos bemeszeltetek és csak akkor tűnt
elő, a midőn egy kivált délről jövő nyári záporeső a csúcsfal felületének
mészrétegét megnedvesítette. Egy ily alkalmat felhasználva, az így előtűnt és
iól kivehető két daliás alakot hamarjában vázlatkönyvembe lerajzoltam. A jobb
oldali alak — heraldikailag véve — arcza bajusztalan, fején nyitott sisakot
(Sturmhaube) visel, testét és lábszárait pánczél fedi, s míg balkeze az egye-
nes pengéjű s pallos alakú kard keresztmarkolatján nyugszik, addig felemelt
jobbjában egy csinos alakításéi bárd hosszú nyelű rúdját tartja. A baloldali
alak szintén az előbbihez hasonló vértezetben karddal és bárddal van ábrá-
zolva, azzal a különbséggel, hogy fején nagy karimájú s tollal díszített kala-
pot visel, a minők Wallenstein idejében voltak divatosak, férfias arczát pedig
nagy bajusz díszíti.

Ezen a mészréteg alatt lappangó két harczos alakjának létezéséről Sztehlo
Ottó műépítész — a mint előttem nyilatkozott — monográfiám nyomán tudo-
mással birt ugyan, de költségkímélés tekintetéből ezen két alak reconstru-
álása és újrafestése elmaradt, a minek pedig nem lett volna szabad megtör-
ténnie egy ily nevezetes és elsőrangú műemlék, mint a bártfai városház
újításánál. Egyébiránt ezen két harczos alak még mindig megfesthető, mert
az azokat takaró mészréteget kellene csak óvatosan eltávolítani, ezáltal a két
alak ismét előtűnne s kétséget nem szenved, hogy ezen két alak festése által a
városház homlokzata szépségében és érdekességében sokat nyerne.

Nunc venio ad fortissimum et altissimum virurn ! t. i. a városház déli

358

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

orom-csúcsán felállított úgynevezett Roland-szoborhoz. Eredetileg a városház
déli csúcsa is ép oly alakítású keresztvirággal volt díszítve, mint jelenleg az
északi orom csúcsán, mely-*1 keresztvirág a gót stílben az építmény vagy torony
legfelsőbb bevégzését jelzi, s úgy mint a növénynél, a virág az előbbinek
végét képezi.

Az 1641-dik évben készült és a városház déli csúcsára felállított Roland
szobor, a keresztvirág leszelése által támadt talapzaton állott, mely szobor
eredetileg felemelt jobbjában egyenes pallost tartott, mintegy jelképezve a
város régi pallosjogát. Ezen szobor későbben levétetvén, a városház csúcsá-
ról, s hosszabb ideig a városház előcsarnokának egyik — délkeleti — szögleté-
ben állíttatott fel, jelenleg azonban — igen helyesen - a földszinti csarnokban,
mint múzeumi tárgy fel van állítva

A városház mostani újítása alkalmával a réginek mintájára készült új
Roland-szobor állíttatott fel a déli oromzat csúcsára, igen helyesen, mert így
nagy díszére szolgál a reconstruált városháznak, s emeli annak jelentőségét ;
csak a szobor felállításának és megerősítésének a módja épenséggel nem mond-
ható sikerültnek. így a szobrot hátul támogató és nagyon is látható vaspántok
helyett az alapkőbe mélyített és megerősített, s alulról nem látható vasszerkezet
által történt volna a szobor megerősítése, a mint az más tornyokon álló szobrok-
nál alkalmaztatott ; példáúl a bécsi, brémai, müncheni s más városházaknál.

Továbbá a szobor a zászló rúdját — elég sajátságosán és hibásan —
nem a kezében tartja, hanem a rúd csak a kezének befelé hajló karjához van
egyszerűen oda támasztva, s így a keze — nem tartva semmit — üresen
mered a levegőbe. A szobornak ezen mindenesetre úgy szerkezetileg, mint
aesthetikailag hibás felállítása és megerősítése szinte kissé komikus hatást
ébreszt a szemlélőben, mely hiba mindenesetre még kijavítandó lenne.

Eltekintve ezen kisebb fogyatkozások és hibáktól, általában véve a bárt-
fai városház restaurációja sikerültnek mondható; különösen a városház legszebb
és legbecsesebb része, az erkély tornyocskája nagy óvatossággal, műértelemmel
és gonddal új íttatott meg, így a tornyocska alsó lépcsőzetének elején álló
kapuzat, — • melynek eredeti oldalpillérei még részben megvoltak, eredeti for-
májában, megfelelő renaissance stilű félköríves tympanonjával helyreállíttatott,
s így a lépcsőzet díszes bemeneti kapuzatot nyert.

A városház megújított helyiségei és csarnokai — a mint tudva van —
jelenleg múzeumnak használtatnak, melyek azonban a műtárgyak sokasága
által a túlzsúfoltság érzetét ébresztik a szemlélőben ; bár a műtárgyak felállí-
tása gonddal, műizléssel történt, mégis a helyiségek szűk volta miatt egyes —
a város történetére vonatkozó — érdekes tárgyak, nevezetesen festmények és
rajzok a szekrények fiókjaiban, vagy nehezen hozzáférhető portefeuillokban
eldugva helyeztettek el.

* A gót stílben dívó — hibásan nevezett keresztrózsa — helyesebben keresztvirágnak
(Kreutzblume) nevezendő, mert az utóbbi a rózsának semmi attribútumával nem bir. Úgy-
szintén hibás az újabb időben lábrakapott « huszártorony elnevezés, mely a tetőzet nyergén
mintegy ülve inkább nyerges toronynak (Sattelthurm, Dachreiter) nevezendő, mert nem épen a
huszár szokott csak a nyeregben ülni.

LEVELEZÉS.

359

Egyébiránt — a mint értesültem — Eperjesén , mint Sáros megye
székhelyen egy sárosmegyei múzeum felállítása terveztetik, mely új muzeum
felállítása csak idő kérdése ; akkor ezen a kedvező esetben a bártfai múze-
umban jelenleg lévő s tisztán csak Sáros megyére vonatkozó műtárgyak meg-
felelő elhelyezést nyerhetnének az Eperjesen felállítandó sárosmegyei múze-
umban,1 s így a bártfai múzeumban tisztán csak a Bártfa városát érdeklő mű-
tárgyak sokkal czélszerűbben és a látogató közönségre nézve kedvezőbben
lennének kiállíthatok.

De addig is a bártfai jelenlegi Muzeum, a díszesen restaurált városház-
ban a cultura emelésére, a műizlés nemesbítésére jótékony befolyással leend
a közönségre nézve s czélját, valamint nemes hivatását teljesen betöltendi.

Mvskovszky Viktor.

III. LUKCSICS JÓZSEF I)r. : A SOMLY ÓVÁSÁRHELYI RÓMAI SÍR-
KŐRŐL. A veszprémmegyei Somlyóvásárhelyen az idén végzett templomjavítás-
kor érdekes felfedezésre bukkantak. A mikor a vakolatot a falról leverték, az
apsisnál kívül, a földhöz közel, római sírtábla töredéke tűnt elő, melyet építő-
anyagul raktak be. Mommsen már közöl Somlyóvásárhelyről feliratot,2 de ezt
nem ismeri. A sírkő-töredék, melynek magassága i * 1 8 méter és szélessége
64 cm.,3 a képmásos sírtábla idomát mutatja két mellképpel. A föld nedves-
sége megrongálta ugyan a sírkövet ; de azért megállapíthatjuk, hogy a mell-
képes mezőben egy férfiú és egy nő mellképei domborműben faragvák, a kik-
nek emlékét e sírtábla őrzi. A felirat felett áldozati jelenetet ábrázol. Felirata:

AVR - RVF1NVS ML
CHO - (X) * HIMISE *

N * 7^ * COSOBRINO
'E * A\R . 1EZENA
AVI Af * N * L fff * AVR .
PROCVLIN VS *
PEQVARIVS LÉG *

Aur(elius) Rufinus m(i)l(es)
C(o)ho(rtis) miliariae Himise(norum)
An(norum) XX . co(n)sobrino
et Aur(eliae) Iezena(e)

Aviae An(norum) L XXX . Aur(elius)

Proculinus

pequarius leg(ionis)

A Dunapentelén táborozó Hemesabeli római polgárok lándzsás és lovas-
sággal ellátott ezres csapatjának4 egyik katonája e sírirat tanúsága szerint
Somlyóvásárhely és Tüskevár vidékén tartózkodott kirendeltségben. A légió
élelmezési tisztje volt Aurelius Proculinus, a ki a sírkövet 20 éves unoka-
öcscse és 80 éves nagyanyja emlékére készíttette. A nominativus : Aurelius
Rufinus és Aurelia Jezena, a kőfaragó hibája folytán keletkezett, a mit eléggé

1 Hogy pedig most is, nemcsak Eperjes városában, de a megyében is, nevezetesen annak
régi templomában és kastélyaiban még sok — múzeumba való — műrégiség és tárgy lappang
és létezik, az bizonyos.

2 Corpus inseript. lat., III 10957

> A sírtábla vastagságát nem lehet megmérnünk, mivel a templom falába vízszintes
helyzetben úgy van beillesztve, hogy baloldali része hosszában a földet éri

4 V. ö. Arch. ért., új f. XXV. (1905.), 225., 233.; XXVI. (1906 ), 159,222. köv. ; XXVII.
(1907 ), 133. — C.I.L., III , nro 10303., 10307. és 10318.

36°

ARCH.-EOLOGIAI ÉRTESÍTŐ.

bizonyít, hogy «consobrino» és «aviae» helyes szerkezettel követik a tulajdon-
neveket.

D(is) M(anibus) formulát a sírtáblán nern találjuk, a mi korábbi idők
bizonyítéka.* A szerkezet és tartalom arra utalnak, hogy e sírkő-töredék ere-
detét a II. századba Hadriánus császár (117 — 138) korára tegyük.

Lukcsics József dr.

IV. TÉGLÁS ISTVÁN : TORDÁN ÉS MÉSZKŐN TALÁLT RÓMAI
FELIRATOKRÓL. A múlt nyáron a Torda város belterületén folytatott épít-
kezések ismét hoztak napfényre nehány megemlítésre érdemes tárgyat. A Jó-
sika-útczában a Finta-féle régi kőház lebontása közben sok oly faragott követ
találtak, melyet a régi ház építtetői annak idejében a közeli várhegy római
épületeiből hurczoltak ide. A régi kőház közelében különben a föld mélyében
is szerfölött sok római téglát, cserepet, alapfal maradványt s pár téglasírt is
találtak. Sajnos, ezek a sírok is már réges-régen ki voltak rabolva. Az egyik
sír csaknem teljesen épen maradt korunkra, de mivel az emelendő új épület
pinczefalának vonalába esett, fenntartani nem lehetett. A sír a föld jelenlegi
felszínétől két méternyi mélységben kelet-nyugoti irányban feküdt s egy hét-
nyolcz éves gyermeknek volt temető helye. Alapját 54 cm. széles és ugyan-
olyan hosszú s 6 cm. vastag óriás téglák képezték, melyeket a téglavető ujjaival
húzott vonalakkal díszített. A sír oldalai mészhabarcsba falazott öt sor hosz-
szúkás alakú oly téglából állottak, melyek 41 cm. hosszúak, 14 cm. szélesek
és 5 cm. vastagok. Födelét a fennemlített óriás téglákhoz hasonló két légián
kívül egy már a természettől laposra alakított kődarab képezte. A sír keleti
végében egy agyagkorsó állott, melynek azonban csak töredékeihez juthattam,
mert a kincset remélő munkások, a mint megpillantották, azonnal széttörték.
A sír közelében a földben egy sírkő 75 cm. magas, 46 cm. széles és 22 cm.
vastag jó nehéz töredéke hevert s rajta a feliratból a következő részlet látható:

nvs-RE

>•$• Fi IiV5 E

;xi- DOMl

kVS-FlLIVS

A sírkő feliratos tábláját 19 cm. szélességű keret övezte s a feliratrészlet
harmadik sorának utolsó betűje arra a keretre van vésve. Nem messze a sírtól,
de már a szomszédos telken egy laza homokkőből faragott fél méter magas —

* V. ö. Arcb. ért., új f. XXVI. (1906.), 261. kövv.

LEVELEZES.

361

s párkányos részén 27 — a feliratos közép részen pedig 24 cin széles oltár-
követ találtunk, melynek tető lapja az áldozat elhelyezésére hajdan tálszerű
mélyedéssel is el volt látva és azon a tűz, továbbá a piros festés nyomai is
felismerhetők. Az oltár felirata meglehetős ép állapotban maradt meg. A három
első betű, talán a térnyerés szempontjából, az oltár felső párkányára vésetelt.
A felirat a következő :*

I • O ■ M •

D M A. L
NTON a
EC COLN
1 V R MP •

A felirat harmadik sorának utolsó betűje a D, megfordítva, azaz a dom-
ború felével előre áll ott. Ez a pár feliratos kő is a gyűjteményembe jutott.

A Torda-hasadék közelében fekvő Mészkő községben a Nagy Miklós
háza előtt most ülőpadul szolgál egy i'3o m. hosszú, 0*67 m. széles és o'3Ó m.
vastag faragott kő, melynek feliratát hajdan kezdették levésni, de a felirat
kezdő része még megmaradt és az is egy Aeliusra vonatkozik. Ez a felirat-
töredék a következő :

I • O • M •

A E L
N D N
N
IX

A sírkő oldalait czirádák díszítették, mely ékességnek némi nyomai lát-
hatók.

Torda, 1906 januárius 22. Téglás István.

V. MÓRA FERENCZ : SZEGEDVIDÉKI LELETEKRŐL. A) A cson-
grádmegyei Algyőn Tömörkény István úr, múzeumunk igazgatója, 1905
deczemberében ásatást tartott, a melyről az Arch. Ért. 1906. évi utolsó
számában számolt be. Mivel a kő-, cserép-, csont- és vastárgyakban gazdag
telepet, melynek rétegei igen különböző korú leleteket adtak, ez az ásatás
nem merítette ki, a múlt tavaszon újra sorra kerítettük Algyőt. Időközben
azonban a múltkor megásott terület birtokosa házát és földjét bérbe adta, az
árendás pedig nem adott engedélyt a folytatólagos ásatásra. Próbát tettünk
tehát a tőszomszédos plébánia-kertben, a melyből konyhakerti munka, ásás,
faültetés alkalmával már több ízben kerültek elő később szokás szerint el-
kallódó régiségek, főkép vastárgyak, vastag cserepek és tömérdek régi tégla,
ép és töredék. A plébánia tornácza csupa ilyen kiásott téglával van kikövezve.
Az ásatásra Pesity Imre lelkész úr készséggel adott engedélyt, a miért annál

* I(ovi) O(ptimo) M(aximo) | D(olicheno) M(arcus) Ael(ius) | Anton(inus) Dec(urio)
Col(onice) N(apocae) Iur(idicus) ? M(unicipii) P(orolissensis).

362

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

nagyobb köszönet illeti, mivel a kert már részint befásítva, részint bevetemé-
nyezve várta a tavaszi napot.

Körülbelül 80 -100 négyzetméter területet forgattunk föl, a mi nem
adott egyéb eredményt, mint az első ásatás, de ezt ép olyan keverve adta.
Egy árpádkori jellegű kulcs 80 cm. mélyen feküdt, egy nagyobb, négysarkú
üreg madárcsontokkal és valami köleshez hasonló apró maggal telve két méter
mélységből került elő. Volt úgy, hogy még három méteren alul is forgatott
földet érzett az ásó, azonban alább már nem lehetett menni, mert fölfakadt a
víz. A mélységméretekre különben nem lehet építeni, mert a most is közel
folyó Tisza a szabályozás előtt sokszor kiszolgált idáig s tele hordta iszappal
ezt a területet. Másfelől pedig a kert laposának feltöltésére sokat elhordták
magasabb részekből.

Mindjárt előszörre másfél méteres mélyben fél méteres vastag, nagy kiter-
jedésű hamuréteget találtunk, benne sok elszenesedett csontot s tömérdek hal-
pikkelyt és unio-kagylót. Valamivel odább egy méteres mélységben közel egy-
máshoz két, égett agyaggal borított, köralakú terület volt, nyilván kemencze-
-fenék, rajta vastag cserépdarabok s köztük egy lapos orsókarika, állati lábszár-
csontból való lyukas fentő s lapos bronzkarika. Ez a rész egészen őskori telep
benyomását tette.

Csontvázat a közelben kettőt találtam, 90, illetve 120 cm. mélyen, a
korhadt csontok összekeverve feküdtek, mintha már egyszer föl lettek volna
szedve s újra visszahányva. Melléklet semmi.

A telepen elszórva talált többi tárgyak közül említésre méltók a követ-
kezők : 1. Vasszögek, igen élegültek, 4 — 4 cm. hosszúak, 14 darab. Valamennyi
ú. n. «czigány-szög» . 2. Vasfúró, hegye letörve, csak nehány csavarulata lát-
ható, hossza 29, vastagsága 1 cm. 3. Török sarura való patkó, ismert formájú;
napszámosaim állítása szerint valamikor a magyar asszonyok is viselték piros
csizmán. 4. Vas kardrész, egyenes, négy darabra törve, 32 cm. hosszú, 4 cm.
hosszú, 4 cm. széles, vasán faszén-darabokat, a mik a fa-hüvelytől eredhettek.
Általában az összes vastárgyak valami nagy tűz nyomait mutatják. 5. 7 cm.
hosszú vaskulcs, árpádkori jellegű. 6. 26 cm. hosszú, 4'5 cm. széles lópatkó és
több töredéke. 7. középkori jellegű sarkantyú. 8. nagy sarkantyú-taréj, 7'5 cm.
átmérővel. 9. vas sarlók töredékei. 10. vaskések, épek és töröttek, 14 darab,
egy csontnyéllel. 11. egy vastőr, három darabra törve, 16 cm. hosszú. 12. négy
vadkan agyar, ép és törött. 13. Népvándorláskori nagy üveggyöngy, 2 cm. át-
mérőjű. 14. Antoninus Pius rézérme.

Mivel ez az eredmény csak számbelileg kielégítő, de valami különösebb
érdekessége nincs, az ásatást Algyőn hamarosan befejeztük. E sorok írása
közben azonban új leletek hírét vettük Algyőről. Az algyői vasúti hídtól
jobbra, a tiszai komp-járó közelében a szeged-sövényházi ármentesítő-társulat
területén Adorjányi Ede bérlő egy méter mélységben egy urnát talált, szájával
lefelé fordulva, s földdel, illetve földdé vált anyaggal tele. Az urna szürkés
agyagból készült gondos munkával. Magassága 63 cm., szájbősége 29 cm.,
teljesen ép lévén, szokatlan nagyságával egyik dísze múzeumunknak. Az urna
megszerzése után Tömörkény István igazgató próbaásatást is tartott a nevezett

LEVELEZÉS.

363

helyen április 13-án. Ennek nem épen kecsegtető eredménye a következő:
a) agyag orsókarika; b) parittyakő; c) piskóta alakú, gömbölyű csiszolt kő,
valószínűleg fenőkő; d) terméskőből (darázskőből) faragott háló-súly, mely
állati alakot ábrázol; ej gyantadarab ; f) 12 cm. hosszú vaskés; g) 44 cm.
hosszú, egyik oldalán éles vasdarab, talán nádvágó kaczor. Megjegyzendő, hogy
e helyen egykor tiszai védtöltés volt, tehát a földet már megbolygatta az ásó.

B ) Adai és rnoholi leletekről nem először esik most szó ezen a helyen.
A zombori múzeum is gyarapodott már erről a bácsmegyei két lelőhelyről, a
szegedi is három ízben, a miről Tömörkény István igazgató úr az A. É. 1907.
évf. 370 — 371. lapján számolt be.

Mivel az ott felsorolt különféle őskori és népvándorláskori tárgyak soka-
ságából, meg az azokat beszolgáltató Nagy Lajos adai tanító úr előadásából
azt következtettük, hogy az a lelőhely nagyon gazdag lehet, az 1907. évi állam-
segélyt rendszeresen végzendő adai ásatásokra szántuk.

A hogy az államsegélyt kézhez vettük, október i-én leutaztam Adára s
három napot töltöttem ott részint a lelőhelyek tanulmányozásával, részint
próbaásatásokkal. A rendszeres ásatásokról le kellett mondanunk ; valamennyi
lelőhely téglaverő telep, a kubikolás őszidőben szünetel s a tulajdonosok nem
hajlandók megengedni a föld «összeturkálását». Azzal vigasztaltak, hogy a
földmunkák során úgyis minden előkerül, a mi a tőidben van s most már
majd gondja lesz arra, hogy munkásaik ha valamire akadnak, kellő figyelemmel
bánjanak vele. A mibe, kénytelen-kelletlen, bele is törődtünk, annál inkább,
mert az óriás kiterjedésű telepeken a mi szegényes államsegélyünkkel sokra
úgy se mehettünk volna. így legalább másutt tehettünk próbát a pénzecs-
kénkkel, az adai lelőhelyek kincseit az isteni gondviselésre bízván, meg Nagy
Lajos tanító úrra.

A szegedi múzeumba eddig bekerült adai leletek négy téglaverőből valók,
a melyek közül kettő a községtől északra, kettő délre esik s ez magyarázza
meg a leletek különböző kori jellegét és igen elütő technikáját. Kár, hogy a
gyűjtő semmi jegyzéket nem vezetett az évek hosszú során át gyűjtött dol-
gokról, melyeket vagy maguktól a munkásoktól szedett össze jó szóért és pár
garasért, vagy időnként séta közben a gödrök széléről szedegetett fel, hová a
kubikosok kiszórták a munkájukban aggató csontokat, cserepeket, köveket,
régi vasakat, miket.

A telepek közül legközelebb esik a községhez az északi részen, túl a
mostani temetőn a Komlós Gergely -féle. Nagy kiterjedésű fönsík ez, 40 évvel
ezelőtt még itt kötöttek ki a Tiszáról, a mely ma vagy két kilométer távolra
folyik innét. A telepet 1889-ben nyitották meg s a munkavezető állítása sze-
rint, a ki mindazóta itt van szolgálatban, eddig legalább 200 csontvázat hánytak
ki belőle. A tetemek körülbelül három méter mélyen feküdtek, hol kinyújtva,
hol zsugorítva, agyag- és üveggyöngök, ezüst-karikák, bronzcsákányok és
csengők, vaskések, lándzsák kerültek ki mellőlük s legtöbbnek a fejénél lapos
tálat is leltek. Találtak tán három lovas-sírt is, egy sírban kutya-csontvázat is
(ők legalább annak nézték), azonban minden elkallódott, kivéve, a mi csekély-
séget Nagy Lajos megmentett a szegedi és zombori múzeumnak.

3^4

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

Bele állván az alulsó kubik-gödörbe, amelyben most télig szünetelt a
munka, a 3 — 3'5 méter magas sárga agyagfalból élesen sötétlett elém a sírok
hányt földje 2 — 2'5 m. mélységig. Egy álló helyből hetet olvastam meg. Kettőt
kibontattam a napszámossal — nagynehezen bírtam kapni egy szál embert
fél napra — de mind a kettőben csak deréktól fölfelé találtuk meg a csont-
vázat, a többit leszelték a földhordások alkalmával. Az egyik váz mellett sem-
mit se találtunk, a másiknak bal vállánál vörös agyagból égetett, csonka kúp
formájú, 2'5 cm. magas orsógombot.

A gödrök széleiben szekérszámra feküdt a mindenféle törött cserép, a
miből a legtöbb akkor tört össze, mikor a kubikosok kihajigálták őket. Mind
korongon készült, igen jól égetett, finom munkájú s nehány gondosan díszített
darab. Formájuk szerint kanták, csészék, korongidomú tálak, kisebb bögrék és
nagyobb fazekak. Legfeltűnőbb köztük egy majdnem teljes, igen finom mun-
kájú, lapos kis csésze, homorú fenékkel. 0 5 cm-es, falán egymással két fűző-
lyuk, de négy lyuk van a fenekén is. A kiásott darabok díszítő elemei kiálló
bordák, lencsék és bütykök s bekarczolt csigavonalak és konczentrikus körök.
A cserép-törmelék közt találtam egy fekete edénycserépből kerekre csiszolt
orsókarikát is, meg egy agyagpalából való öntőminta-töredéket is.

A Zapletán-féle téglavető-telep, szintén a község északi határán, jóval
kisebb. Itt is találtak sírokat, azonban a részletekről a gazda, maga is tégla-
vető munkás, nem tudott, vagy nem akart beszélni. Innen valók a legdurvább
cserépedények, ormótlanok, formátlanok, korong nélkül készültek, részben
napon szárítottak, részben jól-rosszul kiégetettek. A mélység, a honnan elő-
kerültek, 1 — 3 méter közt váltakozik. A sárga agyagban két évvel ezelőtt
i'5 m. mélyen találtak egy teljesen ép, két kövű kézi őrlőt. A helyét még
most is meg lehet látni az abbahagyott bányában. Ez a kő érdekes bizony-
sága a paraszti találékonyságnak is. Zapletán János a kőbe forgató rudat
illesztett, erre vitorlát szerkesztett, a mi kiszolgált az ablakon s vígan forgatta
a követ, ha a szél fújt. Illendő vámért a környék népe is használhatta kuko-
ricza-őrlésre a #malmot», melyet a « molnár » csak nagy alkudozás után enge-
dett át nekem. A kézi őrlő anyaga trachit, az alsó nagyobb kő átmérője 46 cm;
4 cm. széles peremén belül következik a kivágás, a mibe a 31 cm. átmérőjű
forgó kő beleillik.

Ugyanerről a telepről szereztem meg a következő tárgyakat. Durva,
korongolatlan, hosszúkás cserépbögre, rj cm. vastag fallal, erősen összefüstö-
lődve. Magassága 16, szájbősége 10 cm., feneke a nagyobb stabilitás kedvéért
be van nyomva. Hasonló, de kisebb cserépbögre, két darab. Óriási agyagedény
fül, melyet az ember egy marokkal alig ér át, belső kerületébe belefér az
öklöm ; vele szakadt darabjáról ítélve, falvastagsága legalább 3 cm. volt. Igen
durva, szürkés-vörös anyagából nagy kavicsszemek ülnek ki. Mészkőből hasított
nehezék. Otromba, vastag födök fogós, vagy magastalpú lapos tányérkák talpas
részei. A bütyök, ha talp volt, ha fogó, valamennyinél olyan széles, hogy az
edény megállhatott rajta. Öt darab van belőlük, valamennyi kívül-belül kormos.
Inkább durván faragott, mint csiszolt csontár hat darab.

A községtől délre eső telepek közt a közelebbinek tulajdonosa Mrksits

LEVELEZÉS.

365

Jásó országgyűlési képviselő. Itt is nagy számban találtak sírokat, kinyújtott
helyzetben fekvő csontvázakkal, mellettük kis bögrékkel, orsókövekkel, agyag-
és borostyángyöngyökkel. Az itt végzett próbaásatás eredménye egy két méter
mélységben talált, jócskán korhadt csontváz volt. Lábánál korongon készült,
grafitos kis cserépbögre, igen csinos harangidomú; magassága ó-2, szájbősége
9'8, talpátmérője 3 cm. Benne volt egy rossz ezüstből készült, 6 cm. átmérőjű,
0 4 cm. vastag gömbölyű karperecz, mely díszítve nincsen.

Ugyanerről a telepről való több edénytöredéken kívül egy korongolatlan,
de igen csinos formájú s szinte papírvékonyságú cserépfazék is. Elég hiányos,
de meglevő öt darabját sikerült úgy összeragasztani, hogy a formája kivehető.
Magassága 14*5, szájbősége 13, fenékátmérője 6‘6 cm. Hatalmas szarvasagancs
29 cm. hosszú, 17 cm. kerületű töredéke. Nagy, lapos, derékszögű három-
szögalakú őrlőkő, muszkovitos csillámpalából, hossza 50, széle 25, vastag-
sága 7*5 cm. Két befogója s egyik lapja simítva, átfogója és másik lapja
egyenetlen.

Legnagyobb a téglavetők közt a Horvát-Mellcr-féle telep, melynek már
kigödrözött területe akkora, hogy elfárad az ember, mire bejárja. A legutóbb
beszállított leletek nagy része innen való, melyek közt különösen érdekes
a rettenetes sebeket beforrott makrocephal koponya. Új leleteink erről a
helyről a következők. 6 5 cm. hosszú, két végén elhegyesedő, gömbölyű kö-
tárgy, meglehetős rejtélyes holmi. Első tekintetre lándzsahegynek mondja
akárki, a mi mellett az is bizonyíthat, hogy az egyik végén le van törve,
mintha ott lett volna a nyélbe illő szára. Színe s fénye barnássárga, mint a
jaspisé, azonban már súlyánál fogva is inkább vélem limonitnak, nevezetesen
a limonit inkrusztált, «babércz» nevezetű fajtájának. Annál inkább, mert ez
az egész téglavető tele van ilyen, sokszor igen formás kiképződésekkel. Bordás
díszítésű és bütykös edénytöredékek. 1 cm. falvastagságú edény füles töredéke,
melynél a fül az edény belsejébe szolgál s kívülről védő bütyökkel van el-
takarva, hogy a tűz el ne égethesse a tartózsinegeket. Vadkankagyar, 12 cm.
hosszú, faragás nyomaival. Állati lábszárcsontok, mint nehezékek, négy darab.
Nagyjában ötszögletű dörzsölőkő, csillámpalából. Magassága 6, síma alsó lapja
hossza 16 cm.

Adától pár kilométerre esik dél felé Mohol község. Átkocsiztam oda is,
mivel két moholi téglavetőből is kerültek már hozzánk régiségek. Hogy milyen
gazdag ez a vidék leletekben, ime rá a bizonyság. Útközben a kocsiról láttam,
hogy az országútat javító útkaparók, a kik az árokszélről földet hordtak, cson-
tokkal dobálódznak. Régi, korhadt állatcsontok voltak, közülök a bölény két
szarvdarabját el is hoztam. A föld tele apró cseréptörmelékkel.

A moholi Hammer-féle téglavetőből ezideig apró bögrék, bronzok, vastag
unió-rétegek és őrlő-kövek kerültek ki. Jelen alkalommal a következő tárgyakat
szedtem össze a telep fölügyelőjétől. Ökör-, kos-, szarvas- és őzszarv, ép és
töredék, durván faragva, vagy csiszolva, 9 darab. Köpűs vaslándzsa, hegye s
egyik oldalon az éle is letöredezve; hossza 25, a köpű átmérője 18, hossza
6 cm; legnagyobb szélessége a középbordán keresztül mérve 2 cm. Görbe
markolatú vaskés, teljesen ép, hossza 22, szélessége 4^5 cm. Csigaidomú lösz-

366

ARCHEOLÓGIÁI ÉRTESÍTŐ.

konkréczió, középen átfúrva, rozsdafoltokkal, mintha szög lett volna rajta
keresztülütve. Lukacsos trachitból való őrlőkő-töredékek, 12 darab.

Tudom, hogy ezeknek a rendszer nélkül gyűjtött leleteknek valami külö-
nösebb tudományos értékük nincsen. Mindazáltal beszámoltam róluk, főleg
azért, hogy így fölhívjam a figyelmet a nagy kiterjedésű ada-moholi telepekre,
a melyeknek annyi kincse veszendőbe ment már a tudomány számára érdek-
lődés és anyagi erő hiánya miatt.

C) Mórahalmi ásatása f Szeged-Alsótanya J. Mibályffy Ferencz úr, a szeged-
alsótanyai központ kántora a múlt évben kis agyagedényt küldött be hozzánk,
melyet a mórahalmi kapitányságban, Vecsernyés Lőrincz gazda földjén gazda-
sági munka alkalmával csontváz mellett leltek a gazda napszámosai. A korongon
készült, ízléses formájú edény magassága 9, szájbősége 5 cin., két párvonalas
körrel van díszítve a nyakán. Benne Licinius bronz-érmét lelték. Hogy aztán
később azt jelentette a kántor úr, hogy a terület megásatása érdemes lelethely-
nek tetszik s a föld gazdája a különben is behasználatlan föld ásatását szívesen
megengedi : márczius 26-án kimentem ásatni a Vecsernyés-tanyára. A környéken
több domborulat van, « partos hely», a hogy ezen a vidéken mondják s valamikor
a Vecsernyés dombja volt köztük a legmagasabb, de már sokat lekubikoztak
belőle. A part keleti, északi és nyugoti oldalát semlyék veszi körül, a mely
nyáron mindig kiszárad. A szomszédos dombon, Orosz Mihály bérföldjén — az
egész mórahalmi kapitányság a város birtoka — egy évvel ezelőtt szántás köz-
ben egy kocsiderékra való embercsont került ki a földből s tömérdek vastag
edénycserép, a melyre azonban ügyet sem vetettek. Valamivel odább délnek van
egy száz lépés területű domborodás, most szinte szántóföld, — ebből, ugyancsak
az Orosz Mihály beszéde szerint « egész ócska-piaczn került már elő, de szokás
szerint mind elkallódott. Vecsernyés állítása szerint a tanyaház keleti végében
levő szántás megásása is kifizetné magát, mert ott is sok csontot vetett már föl
az eke. Mintegy 1000 lépéssel odább északkeletnek ezelőtt vagy 15 évvel dülőút-
nyitás közben kettévágtak egy darabot a városi mérnökök s szemtanúk állítása
szerint ott is sok volt az embercsont, gyöngy meg annyi, hogy az egész környék
gyereknépe azzal játszott. Persze minden elveszelődött, de hogy a szóbeszéd
igaz lehet, bizonyítják a közeli központon tartott ásatások (Arch. Ért. 1903:
387. 1., Kenyérvári ásatások) s a mi munkánk alább következő eredménye.

Persze nehéz volt az eredményhez hozzájutni. A tavaszi munkának ilyen-
kor van odakint a dandárja s csak félnapi kilincselés után bírtam nagynehezen
keríteni négy napszámost, a kikkel aztán márczius 20 — 28-ig megásattam a
dombból vagy 250 négyzetméternyi területet. Hideg esőben s az esőnél is
kellemetlenebb goromba szélben dolgoztunk, a mely fújta, sodorta a homokot
s a legvilágosabban megérttette velünk, hogy mért kellett néhol 2 méternél
mélyebben lemennünk, míg az eredeti földszint megtaláltuk, a melyet százado-
kon keresztül vastag réteggel hordott be a szél. Máshol épen így eltakarította
a homokot, úgy, hogy a csontvázat már az első ásónyomra magtaláltuk. Annak
bizonyítására hozom ezt föl, hogy a homokon való ásatások mélységi szám-
adatai milyen megbízhatatlanok. A legnagyobb mélység, melyben csontvázat
találtunk, 320, a legkisebb 50 cm. volt. Összesen 12 csontvázat találtunk, a

LEVELEZÉS.

3fa7

múlt nyáron keresetlenül lelttel együtt 13-at. Az ásatást azon a helyen kez-
dettem, a hol Vecsernyés a rézpénzes bögrét lelte s az első két nap felásattam
az egész déli és keleti oldalt, harmadnap minden eredmény nélkül h ázattam
kémlő-árkokat az északi és nyngoti oldalon.

A temetkezés — - úgy tetszik — rendszer nélkül történt Két sír távol
ságra nézve nem volt nagyobb 80 cm.-nél, máskor 4 — -5 méter. A holtak a
szokott K — Ny. irányban kinyújtóztatva feküdtek, egy volt féloldalt fektetve.
A csontokat igen elette a föld, bordákat, csigolyákat alig találtam, ujjcsontot
egyet se, s a koponyacsontok is igen mállottak voltak. Valamikor talán a víz
szolgálhatott fel ennyire s az korhasztotta el a csontokat. Hiszen a halom
keleti lejtőjén 1*5 méter mélységben most is fölfakadt a víz. Ez lehet a ma-
gyarázata annak is, hogy a homokat sok helyen barnára festette a vasrozsda,
de egy késen kívül, mely a domb közepe tájáról kerülközött ki, semmi vas-
tárgyat nem kaptunk. A csontok korhadtsága következtében azt se igen lehe-
tett meghatározni, férfi vagy nő halott feküdt-e a sírokban, melyek kétségte-
lenül a népvándorlás idejéből valók. Nem a magában előfordult Licinius-érem
(307 — 325 Kr. u.) a bizonyság, hanem a sirokban talált egész sor edény, me-
lyek rendje a következő : /. sír. Találta Vecsernyés Lőrincz 1 m. mélyen.
Innen való a már leírt bögre és az érem, a halott lábfeje mellől. Volt másik,
bütykös kis csésze is a halott fejénél, de az elveszelődött. 2. sir. 50 cm. mé-
lyen csontváz, a jobb láb végénél hagymaidomú, füleden kis cserépbögre, a
szájánál letöredezve. Anyaga szürke agyag ; magassága 6, szűk talpa átmérője 2,
kerülete a legnagyobb kihasasodáson 23 cm. Fala meglehetős vastag, j. sir.
140 cm. mélyen 164 cm. hosszú csontváz, a jobb lábszár mellett igen csinos
formájú, korongon készült, harangidomú agyagedény. Kihajló szélétől a köze-
péig fokozatosan szűkül, itt barázda díszíti, melyen alul hirtelen elkeskenyedik
s 2'8 cm. átmérőjű kerek talpban végződik, melybe kis karika van belekarczolva.
Magassága 7, szélessége io-5 cm. Ásás közben egyik oldalán megrepedt. 4. sír.
120 cm. mélyen igen elkorhadt csontváz, melyből csak az alsó állkapocs, a fal-
csontok, a nyakszirtcsont, a kar- és czombcsontok maradtak meg. A jobb láb-
végnek megfelelő helyen grafitos agyagból fényes fekete kancsó. Formáján Ízlést
tanulhatna a mai gerencsér is. Kihajló peremétől arányosan keskenyedik, majd
arra tágul s az alsó harmadában kiöblösödik ; a kiöblösödés alsó és felső ha-
tárát benyomott barázda jelöli s a két barázda közt kidomborodó 1 cm. széles
szalag hullámvonallal van díszítve. Külön tagolt talpa 1 cm. vastag, három
konczentrikus körrel díszítve. Magassága 13, szájbősége 7*5, talpátmérője 4'5 cm.
S2épen formált, bőnyílású füle a perem alatt kezdődik s a hullámvonalas csík-
ban ér véget. 5. sír. Közel az előbbihez, benne 100 cm. mélyen a többiekhez
képest ép női csontváz, a jobb térd mellett korongon készült, fületlen, öblös
hasú, szürke színű, vastag falú edény. Magassága 11, szájátmérője 8'5 cm., leg-
nagyobb kerülete 40 cm., különtagolt, bekarczolt körrel díszített talpa átmé-
rője 3 cm. 6. sir. 150 cm. mélyben gyermekcsontváz, melléklet nélkül. 7. sir.
90 cm. mélyben igen elmállott csontváz, koponyája hiányzott ; medencze-
csontjai közt rozsdás vasdarabok, melyen megérintve szétporlottak, a lábvégek-
től egy araszra korongon készült, kívül-belül fényes-fekete cseréptálka, melyről

368

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

a máz helyenkint lepattogzott ; a kivételnél megcsorbult s hazajövet a rázós
kocsi úton kettévált, de könnyen összeragasztható volt. Magassága 5, széles-
sége fönt 13, fenekén 4 cm. Kihajló pereme alatt háromszorosan ismétlődő
vonalas dísz. 8. sir. 350 cm. mélységben csontváz, melléklet nélkül. A sír föld-
jéből, mintegy 200 cm. mélyből, tehát nem a halott mellől vaskéspenge került
elő, meglehetős ép, hossza 14, legnagyobb szélessége x-5 cm. Éle világosan
megkülönböztethető 04 cm. vastag fokától, p. sir. 180 cm. mélyen csontváz,
melynek feje nem került meg. A jobb vállcsontnál orsókarika, lapos formájú,
grafitos cserép, szélein igen kopott. Nagysága o'4, szélessége 4*5 cm. A láb-
végeknél cserépedény, igen csinos, gyűjteményünkben eddig nem található for-
májú csésze. Magassága 5*4, szájbősége 4*5, talpa 6 cm. Szalagos díszítésű
széllel, vékony, o'3 cm.-es fallal. A két kézcsukló köröl gyöngyök, még pedig
a jobb kézcsukló körül elszórva 31 darab, a balkézcsuklónál pedig egy csomó-
ban összeföldesedve 193 darab. Ez utóbbiak kendőbe kötve lehettek a halott
kezén, mert köztük, illetve rajtuk ruhafoszlányok voltak, melyek hozzájuk érve,
szétporlottak. A gyöngyök közt egy van karneolból, a többi opál, üveg és
borostyán. A fekete, átlátszatlan üveggyöngyök száma 42 ; széttörve opalizál-
nak : babszemnagyságúak, alakjuk, mint a gránátkristályoké. A karneolgyöngy
16 oldalúra van csiszolva. Legérdekesebbek a borostyángyöngyök, melyek
hazai népvándorláskori sírleleteinkben nem tartoznak a gyakoriak közé. Hampel
(Alterthümer d. frühen Mittelalters I. 462. 1.) említi őket Perjámosról, Szé-
csényből, Mezőkászonyról és Bezenyéről, mindenhonnan azonban csak kevés
számban. A mi sírunkból 182 szem borostyángyöngy került elő. Színük gyö-
nyörű sötétpiros, napnak nézve áttetszők, könnyen gyúlnak és erősen kormozó
lánggal égnek. Alakjuk egészen más, mint a Hampelnál közélteké (i. m. 7, 44,
48, 57—58. tábla). Közülök 38 apró, sajtalakú, o'3 — 04 cm. vastag s ezek
színe inkább sárga, mint vörös. A többi 144 szem alakja hosszúkás, némely
része szabályos hengerded, a legtöbb azonban szabálytalan hasáb, mintha a
henger durván, késsel le volna faragva. Különösen megtetszik ez 4 — 5 nagyobb
darabon, melyek hossza 2 '5, vastagsága o-8 — 1 cm. Látszik rajtuk, hogy meg-
próbálták őket sokszegletűre faragni, de a kísérlet igen gyatrán végződött.
Valamennyi hosszában van átfúrva. 70. sir. 180 cm. mélységben elég ép női
csontváz, a jobb lábszárnál korongon készült, virágcserép formájú, hosszas kis
agyagedény, grafitos. Igen szimpla forma, minden díszítés nélkül, szélein kissé
megcsorbult. Hossza 5 5 cm., szája 4'5, kissé homorú talpa 2‘8 cm. átmérőjű.
11. sír. 220 cm. mélyben csontváz, mellcsontja zöld rozsdasávval, a medencze-
csontok alatt teljesen elélegült vasholmi, nyilván kés, két kis darabját lehetett
kiemelni. A lábvégeknél korongon készült grafitos kis füles-korsó, alsó fele ki-
öblösödik. Nem olyan tetszetős idomú, mint a többi, fenekén csigavonal díszí-
tés. Magassága 9*5, szájbősége 4 5, feneke 5 cm. Mázát itt-ott lepattantotta az
ásó. 12. sir. 240 cm. mélyben 170 cm. hosszú, elég ép csontváz. A sír földjé-
ben 80 cm. hosszú, keskeny vasrozsdafolt s vastag edénydarabok, jóval vastagab-
bak, mint a talált erényen. Melléklet semmi. íj. sir. 210 cm. mélységben nagyon
hiányos csontváz, lábainál csengetyű formájú, kiugró talpú, csinos kis cserépedény,
6'5 cm. magas, 6 cm. széles szájjal, 24 cm. átmérőjű talppal. Egyik szélén csorba.

LEVELEZES.

369

D) Móra Ferencz ásatása az ötömösi lemplom-hegyen. ( Szeged-Alsó-
tanya). A szeged — majsai határban levő ötömösi pusztán még 1905. májusá-
ban megásattam a Templom-hegy nevezetű nagy halmot s az ásatás hét
napjának gazdag eredményeiről részletesen beszámoltam az Arch. Ért. 1906.
évfolyamának 18 — 27. lapjain. A domb közepén Anjou-korbeli egyházi épület,
bizonyára templom, fundamentumára s körülötte a domb lejtőjén vele egy-
korú temetőre akadtunk, melyben 63 sírt bontottunk ki. A részint kopor-
sós, részint koporsó nélkül temetett csontvázak mellékletei gyanánt nagy-
számú ezüst gomb, boglár, gyűrű, fülön-függő került elő, gyakori liliomos
díszítéssel s több halott szájában Lajos különböző veretű ezüst dénárja, a mik
datálják az egész leletet. Az ásatást 1905-ben az államsegély kimerülte miatt
abba kellett hagynunk, azonban rá következő esztendőben megint folytattuk
a telep föltárását. Ez újabb ásatás eredményéről számol be ez a jelentés. A mun-
kát, mely mindössze egy napig tartott, ott kezdtük, a hol az első ásatást abban
hagytuk, a domb keleti tövében, az idézett közleményben utolsó helyen ismer-
tetett 63. számú sír szomszédságában. Ezúttal mindössze 11 csontvázat talál-
tunk, rendes fekvő helyzetben, koporsóst és koporsótlant, teljesen azonos kö-
rülmények közt, mint az előző évieket. Ezzel azonban, úgy látszik, hogy ki is
merült a templomhegyi temető, mert a délután folyamán már csak forgatat-
lan, eleven, sárgás fehér homokot találtunk, melyet emberkéz soha meg nem
bolygatott. Az elég gyér mellékletű sírok rendje a következő. /. számú sir.
Mélysége, mint az előbbieké is, 129— 130 cm. A kitünően konzerváló, száraz
homokban a koporsó nyomai, őrölt-kávé szerű por, helyenkint hosszabb faros-
tok. Férficsontváz a ) mellén 3 füles-gomb, egymástól 5 — 6 cm. távolságra ; a
két nagyobb 1*5, a kisebb 1 cm. hosszú, mind a három rossz ezüst, aranyozva.
A gombok fülén (nem a fülében) fonálmaradványok, bj ['8 cm. átmérőjű, ara-
nyozott ezüst boglár, igen vékony, közepén hat szirmú virágpártát ábrázoló
kidomborodással, peremén 6 lyuk a felfűzésre, ej Jobb keze mutatóujján zöld
rozsda folt, az elélegűlt gyűrű nyoma ; a kézközépcsontok között aranyozott
ezüst-boglár töredéke, mely, mint a töredékekből kivehető, liliomokkal volt
díszítve; a kéztőcsontokra nyilván a hosszan lenyúlt ruhaujjról csúszott le, d)
a balkéz- tőnél ezüstpénz igen apró töredéke. II — V. sz. sir. Koporsótlan férfi-
csontvázak, melléklet nélkül. A IV. és V. sír közt 120 cm. mélységben két,
igen épen megmaradt, de bizonytalan rendeltetésű vastárgy. Az egyik 9 cm.
hosszú, 2'5 cm. széles, o'5 cm. vastag lemez, mely egyik végén kereken vég-
ződik s itt o'6 cm. kerek lyuka van, a másik végén nyakká keskenyedik, mely
derékszögben álló 2'3 cm. széles, 4 cm. hosszú, 1 cm. vastag, rovátkákkal díszí-
tett nyelvben végződik. A másik hasonló kerek fejű lemez, de fokozatosan el-
keskenyedik s derékszögben álló nyelvének lefelé még egy görbülete van. Mind
a kettőn mészfoltok láthatók. VI. sz. sir. Koporsós férficsontváz ; a koporsó
vaspántokkal lehetett megerősítve, mint az előző ásatáskor lelt kulcsra járó
koporsó, de ennek a vasalását igen elette a föld. A megmaradt nehány dara-
bot haza hoztam. Különösen érdekes köztük egy piskóta formájú, 10 cm.
hosszú, o'5 cm. vastag lemez, mindkét végén nagy kerek lyuk, mindkettőbe
bele rozsdásodva a beléje illesztett karika maradványa, mint valami öreg szemű

Arch. Értesítő. 1908. 4. tüzet.

37o

AKCH.T'OI.OGIAI ÉRTESÍTŐ.

láncz, f) a csontváz nyaka alatt kis ezüst füles-gomb, g) szájában teljesen ép
ezüstpénz, Nagy Lajos XXII. nemű verése, szerecsen fejes kis pénz, reverzén
koronára tűzött patriarcha-kereszttel (Rupp : XV. Tábla 421. sz.)

VII. sz. sir. Koporsótlan csontváz ; koponyája az első nyakcsigolyával
együtt hiányzott.

VIII. sz. sir. Koporsótlan férficsontváz, h J nyakában ezüst csörgős-gomb,
i) valamivel lentebb, a bordák közt 27 cm. átmérőjű vékony ezüst-boglár,
aranyozás nyomaival, két fűző-lyukkal, felső része letörött. Egész mezejét
szembe néző, farkán támaszkodó, kiterjesztett szárnyú madár, valószínűleg sas
tölti ki, gyöngén kidomborodva a síkból. Kár hogy a fejes része le van törve.
A stilizált szárnyak meglepő ügyesen vannak kidolgozva s igen elütnek az első
ásatáskor lelt gyűrűk ügyetlenül kivitt díszítésétől. IX — X. sz. sir. Az elsőben
koporsós női csontváz, a hozzá igen közel eső másodikban koporsós gyermek-
csontváz. Ez utóbbinak fejénél tarka tojáshéj, valószínűleg a bibiczé (Vanellus
cristatus d.), mely a Templom-hegy alján levő tocsogókban ma is százával él.
A tojáshéj a kivételnél széthullott. XI. sz. sir. Igen kis koporsójú férfi csont-
váz ; (általában valamennyi csontváznak kis, nyomott, alacsony homlokú kopo-
nyája volt), jj a homlokcsonton, a két szemöldök-ív fölött két igen vékony s
nagyon oxidált rossz ezüst-boglár. Hihetőleg süvegre voltak függesztve (az
egyiknek felső karimáján lyukacska is van) s annak elrothadása után estek a
homlokcsontra, melyet meg is zöldítettek. A mint hozzájuk értem, mindjárt
széthullottak, de sikerült őket összeraknom valamennyire, különösen az egyik-
nek igen kevés híjjá van. Ennek átmérője 3 cm., széle, illetőleg karimája, vala-
mint egész mezeje is reczézett. A mezőt egy nagyfejű, három ágú koronát
viselő alak tölti ki, melynek arczvonásai tisztán kivehetők. Kezeit könyökben
meghajlítva, fölfelé emeli. Hogy a kezeiben mit tart, nem vehető ki : talán a
kéz két ujja irányul mindkét oldalon szimmetrikusan a fej felé, talán kard,
talán virág van benne. A mell erős volta női alakra enged következtetni s
mivel a figurát alul félholdszerű kidudorodás veszi körül, az alak talán a fél-
holdon ülő Szűz-Mária primitív ábrázolása lenne. A másik, kevésbbé ép, ere-
detileg hasonló nagyságú boglár ugyanilyen alakot ábrázol, de arczvonásai
mintha különböznének amazéitól. Különben mind a kettő első tekintetre az
Árpádok pénzein és pecsétjein ülő, idomtalan figurákat juttatja eszébe az
embernek.

Ezzel teljesen föl lévén ásva a keleti és a déli oldal, a nyugotin pedig
már első ízben is eredmény nélkül kereskedvén, most próbát tettem az északi
oldalon is. Itt rendszeres temetkezésnek nyoma sincs. Ellenben 120 cm. mély-
ségben jókora kiterjedésű területen számos, rendetlenül egymásra hányt ember-
csontot találtam. Koponyák, bordák, szárcsontok egy rakásban, össze-vissza, — -
mellékletet köztük semmit se találtunk. A széthullott koponyák — lehetett
vagy húsz darab — formában egyeznek a temetőben találtakkal.

- Itt sok törököt elveszejtettek — vélekedtek a napszámosaim. Pedig
itt a törökök aligha jártak valamikor. A török világban lakatlan sivatag volt
már itt, sőt már Zsigmond 1436. évi oklevele is (közölte Gyárfás István :
A jászkunok tört. III. k. 598 — 599. 1.), melyben először fordul elő Hytemes

LEVELEZES.

37'

neve, csak mint pusztát és nem mint telep-helyet emlegeti Ötömöst. Mivel
azonban datált leleteink kétségtelenné teszik, hogy itt Nagy Lajos uralkodása
alatt még az időbeli értelemben vett kultúráiét volt, az ötömösi, valószinűleg
kun telepnek 1350 és 1400 közt kellett elpusztulnia. Abban az időben borzal-
mas pestisek szántották végig egész Európát, Magyarországot is (Demkó : az
orvosi rend története 163 — 167. 1.) s az alföldi hun puszták nem épen régi
telepeit nagyon elnéptelenítették. (Reisner, Szeged tört. I. k.). Nyilván akkor
pusztult el a templomhegyi telep is s alighanem a pestis tömeges áldozatai
vannak halomra hányva a Templomhegy északi tövében. Ötömös azóta mind-
maiglan sivó puszta s a kultúra csak most kezdi megint hatalmába venni a
homokot megkötő erdősítésekkel. Puszta földjében azonban megőrizte szá-
munkra az Anjouk idejebeli életnek egész sereg szegényes emlékét, melynek
az a körülmény ad becset, hogy sírleleteink ebből az időből alig vannak.

Szeged, 1908, május hava. Móra Ferencz.

HAELSTATTKORABELI BRONZKARPERECZ A N. MÚZEUMBAN.

2! 3 nagys.

ARCHEOLÓGIA! KUTATÁSOK A KÜLFÖLDÖN.*

Ephesos. Az Artemision helyén Hogarth folytatta az angol ásatásokat.
Nemcsak a Kroisos korabeli templom alaprajzát sikerült megállapítania,
hanem ez alatt még három régebbi templom nyomára talált. A legrégibb
ezek közül úgy látszik csak kápolna volt, épen elegendő tágas arra, hogy
az oltárt és a kultuszszobrot befogadja. A régi kápolna padozata alól egy
nagy kincs került elő, körülbelül iooo drb nemes érez, bronz, elefántcsont
és borostyánkőtárgy s nehány rendkívül régi elektronérem. Valamennyi a
VIII — VII. századra vall s díszítésül szolgált. A temenos környékén 2000 más
kisebb tárgyat találtak. Különösen jelentősek ezek között magának az isten-
nőnek az ábrázolásai, melyek közül nehány Kroisos templomából került elő.
Ezek bebizonyítják, hogy az ephesosi Artemis multimammia-nak a VIII — IV.
századig nyoma sincs, míg a szárnyas istennő állataival, a nóxvta drjpwv
különböző változatokban igen gyakori az egész archaikus művészetben. A talált
tárgyakat a konstantinápolyi múzeumban helyezték el ; másolatok jutottak a
British Múzeumba.

Miletos. Wiegand vezeti itt az ásatásokat s 1906-ban befejezte az orosz-
lán-öböl környékén a munkát. Közben egy ión oszlopos udvarra bukkant,
melynek északi oldalán 5 szoba sorakozott apróbb építészeti és föliratos töre-
dékekkel. A nagy, déli vásártéren egy két hajós nagy csarnok került elő.
A Balad falu melletti nagy thermákban a kutatások egy új nagy teremre ve-
zettek. Jelentős eredmény, hogy a vájt, üreges téglák előkerült nagy mennyi-
sége révén a fűtés egész rendszerét világosan áttekinthetjük.

Pergamnn. A Pergamonban eszközölt 1904 — 1905. évi ásatások legfon-
tosabb eredménye egy előkelő pergamoni patricius-ház föltakarása, mely
római időkben Attalos konzulé volt. (V. ö. a beható ásatási jelentést :
Athenische Mitteilungen 1907. S. 163. ff.) A ház, mely több átalakításon
ment át, alaprajzában teljesen rendes alakot mutat: a középen fedetlen
udvar, melyet négy oldalról födött oszlopcsarnok övez. Innen juthattak a

* E rovat czélja, hogy a külföld archaeologiai munkásságáról röviden tájékoztassa olva-
sóinkat. Legfontosabb tárgya lesz az ásatások eredményeinek ösmertetése és jelentőségük
rövid méltatása. Különös súlyt fogunk fektetni a tulajdonképeni classikus földön eszközölt
kutatások mellett a római provinciális ásatásokra, a hol gyakori vonatkozásokat találunk,
majd hazai római emlékeinkhez. Meg fogunk emlékezni a jelentősebb muzeális mozgalmakról
is. E tárgykörbe tartoznak a múzeumok nevezetesebb beszerzései Az egész anyagot öt cso-
portba osztjuk: I. Kis-Ázsia; II. Görögország; III. Kréta és a szigetvilág; IV. Itália:
V. Észak- Afrika és a római tartományok. Dr Hekler Antal

ARCH.FOLOGIAI KUTATÁSOK A KÜLFÖLDÖN.

373

körülötte fekvő különböző alakú és rendeltetésű helyiségekbe. A legna-
gyobb terem (megaron 45) melletti fülkében, mely alighanem valamely
istennő (Kybele ?) tiszteletére szolgált, egy föliratos herma került elő, melyen
Attalos konzul a leghatalmasabb istennő papjának (v. szolgájának) nevezi
magát. A 36. sz. helyiség (1. a ház tervrajzát i. h.) rendkívül díszes ; padlója
mozaik, oldalfalain pillérek között márványburkolat. Alul a vastag burkolat-
réteg alatt még észrevehetők a régi festés nyomai : zöld indák és levelek fehér
alapon. Az udvart négy oldalt kettős oszloprend övezte : a földszinten dór, az
első emeleten ión. A földszinten az oszlopok között magasabb, az emeleten
alacsonyabb korlát vonult el ; valószínűleg minden oldalon nyílt egy-egy ajtó.
Az alsó oszloprend trachytból, a felső márványból készült. Nem állapítható
meg teljes bizonyossággal, vájjon a felső oszloprendnek emeleti szobák is meg-
feleltek-e ? A ház művészi díszéből csak kevés maradt reánk : nehány mozaik,
a legtöbb a római időből s csak egyszerű geometriai mintát mutat ■ azután
több herma ; ezek közül az egyik Pergamios műve, a ki Alkamenes Hermes
Propyalaiosát másolta (v. ö. fejtegetéseimet: Arch. Ért. 1905. 970. és köv. 1.) ;
egy másik hermán bronzfej ült s fölirata részben Homerosból vett verseivel
nagy ünnepi lakomákról tanúskodik. Az oszlopközöket s a kertet a fönmaradt
talapzatok tanúsága szerint szobrok díszítették. Ezen talapzatok egyikén állott
az udvaron talált Poseidon szobor (töredék). A falak építésmódjának megfigye-
lése rávezet arra, hogy Attalos házát a római időkben alaposan átépítették.
A görögök falaknál a mészvakolatot nem használták. Az alaprajz tanulmányo-
zása mutatja, hogy az többszörös változáson ment át. A görög időkben, midőn
az udvar keskenyebb volt, az alaprajzban jobban uralkodott a szabályosság,
a symmetria. A keleti és nyugati oldal főbb helyiségei ugyanis összeestek az
udvar hossztengelyével. Feltűnő, hogy a ház négyszögű alapidomából a dél-
nyugati oldalon egy darabot lemetszettek. Ez alighanem II. Eumenes idejé-
ben történt, midőn az alsó agora rendezésénél az erre vezető utat építették.
Erre az időre vall a támasztó fal építésmódja is. Az egész ház átalakítása is
minden valószínűség szerint ebben a korban történt. Valószínűleg ekkor építet-
ték az emelet ión oszloprendjét, mely formáiban és kivitelében még görög-
ugyan, de az alsó oszloprendtől anyagában eltér. A második átalakítás, mely
az alaprajzot is gyökeresen megváltoztatta, Attalos konzul idejébe, a Kr. u.
II. századba esik, midőn az udvart kiszélesítették.

A pergamoni gymnasiumot, tekintettel a kedvezőtlen talajviszonyokra,
nem lehetett egyetlen síkban megépíteni, hanem három egymás fölé nyúló
terrasszon kellett elhelyezni, (yo/iváacoy rewv 71 aídojv, — zwv iipíifiwv — és tojv
véto'S) 1904 — 1905-ben a legfelső terrasszon levő gymnasiont ásták ki. Közé-
pen tágas, nagy udvar minden alapépítmény nélkül ; körülötte oszlopcsarnok
kettős emeletes korinthusi oszloprenddel. A felső oszloprend nyersebb munka,
a rajta végig húzódó zophoros is későbbi időből való. Az alsó oszloprend oszlo-
painak s gerendázatának formája, a föliratok Hadrianus idejére vallanak. A felső
oszloprend később készült. A gymnasion kétségtelenül görög időben is állott már.
Erre vallanak a mészvakolat nélküli falak s egyes töredékek az udvart övező
régi dór oszloprend architrávából és tryglipheiből. Az udvart nagyszámú szobor

374

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ

díszítette, a melyek azonban, sajnos, elvesztek. Roppant érdekes és új jelenség,
hogy az oszlopcsarnok alatt pinczestadion volt, mely a téli és nyári időben hideg
és forróság ellen védett. A fedésére kőhevederek szolgáltak. Világítását a déli
oldalra nyíló ablakokon át kapta, a hol ebben az időben még nem voltak raktárak.

A pergamoni színház kiásásának fontos eredményei vannak a vitás szin-
ház-kérdés eldöntése szempontjából, de ezeket Dörpfeld könyvben szándékozik
közzétenni. Egyelőre csak arról értesülünk, hogy ráakadtak a hellenisztikus
és a római színház nyomaira. A késő hellenisztikus időben emeltek először
kőszinpadot, addig faszinpadon játszottak. A kőalapba illesztett faléczek meg-
erősítésére szolgáló mélyedéseket, lukakat megtalálták, melyek az athénei
Dionysos-szinház hasonló mélyedéseinek rendeltetését is megvilágítják.

Az ásatások két nagy tumulust (Mai Tepeh és Sigma Tepeh) is fölfedez-
tek, melyekben már régóta a pergamoni királyok nyugvóhelyét sejtették. A na-
gyobbik tumulusban (Mai Tepeh) hosszabb folyosó vezet a belső helyiségekbe.
A tető dongaboltozat. A falak opus incertumból állanak. (Kődarabok kavics-
csal és mészvakolattal összetapasztva.) A mészvakolat előfordulása a falakon
biztos időmeghatározásul szolgál, miután Kis-Azsiában egyetlen hellenisztikus
épületnél sem fordul elő a mészvakolat mint kötőanyag, csupán a római idők-
ben. Egyptomban, a hol a mészvakolatot már a pyramisok idejében ismerték,
természetesen a Ptolomaeusok templomait is mésszel építették. De Görögország
és Kis-Ázsia területén nem ösmerünk római kor előtti épületet, melynél a
mészvakolatot használták volna. Pergamonban a királyok korából való épüle-
teknél vagy egyáltalán nem szerepel vakolat, avagy csupán földvakolat. A Mai
Tepeh tumulus tehát a falrakás technikája alapján a római időkből való. Erre
a korra vallanak az itt talált sarkophagtöredékek is, melyeknek oldaléltago-
lása a Kr. u. II — III. századnak felel meg. A másik tumulus, a Sigma Tepeh
hellenisztikus időből való : nem szerepel benne mészvakolat. Csak röviden
értesülünk a két szomszédos kis tumulus fölkutatásáról, a hol két nagy trachyt-
szarkophagra akadtak. Mindkettő érintetlen volt. Az egyikben egy nő marad-
ványai voltak még fölismerhető ruhákkal ; a másikban férfi arany tölgykoszorú-
val, több aranyozott myrtuskoszorúval ; mellette két vaskard és nehány más
tárgy, köztük két érem, mely a Kr. e. IV. századra vall. Mindkét halott
levélágyra volt fektetve s fejük homokpárnán pihent.

Az ásatások ezeken az érdekes emlékeken kívül nagyszámú föliratot
és szobortöredéket hoztak napfényre. Ezek közül itt csak néhányra hívjuk
föl a figyelmet: i. óriás pánczélszobor töredéke a hellenisztikus időből. A fej
töredékei is előkerültek s Nagy Sándor typusára vallanak. íme kétségtelen
bizonyság a kételkedők számára, hogy a pánczélszobor nem római lelemény !
2. Herakles márvány feje. Hellenisztikus időre vall s Lysippos iskolájának
formai hagyományait őrzi meg. 3. Ülő Herakles torzo. Lysippos hírneves
Herakles Epitrapeziosára lehetne gondolni, melyről több másolatot ösmerünk
gyűjteményeinkben. 4. Poseidon szobor alsó része. Az isten jobb lábát pihen-
tetve föltámasztja. Hellenisztikus typus, mely egyéb példányokban is ránk ma-
radt. (Athén, Dresden. A Nemzeti Múzeum egy kis bronzszobrocskája is nagy-
jából híven őrzi meg ezt a motívumot.)

ARCHEOLÓGIA! KUTATÁSOK A KÜLFÖLDÖN.

375

Delos. (V. ö. az ásatási jelentést : Bulletin de correspondance helle-
nique 1906. p. 483 suiv.) Az itteni ásatások is épp úgy, mint a pergamoniak
a hellenisztikus művészi élet földerítése szempontjából fontosak. Nekik köszön-
hetjük, hogy a görög ház képe már teljesen tisztán áll előttünk, hogy az
itáliai és görög háztypus eltéréseit világosan megjelölhetjük. Csak mióta a
görög és az itáliai ház ösmertté vált, csak azóta tudjuk, hogy a pompéji elő-
kelők háza az átriummal és a peristylummal nem más, mint a görög és
itáliai háztypus összeolvasztása. Az egyszerű itáliai ház leglényegesebb része
az átrium, a görög háza az oszlopos peristyl. Az 1904 — 5. évi delos-ásatás
Dionysos házát takarta ki a föld alól. Itt a peristyl áll a középpontban s kö-
rülötte helyezkednek el a különböző rendeltetésű szobák. A peristyl stylobatese
és a dór oszlopok márványból készültek. Az oszlopok magassága a kilencz-
szeres átmérőnek felel meg, a mi a dór oszlopoknál Görögországban rendkívüli.
A peristyl közepén az impluvium, melyet kettős csigavonalú díszítéssel befog-
lalt mozaik ékesít. Az emeleti helyiségeket pillérek hordták, nem pedig osz-
lopok, mint rendesen. A felvivő lépcsők Dionysos házánál kőből készültek,
míg a delosi többi házakban csak falépcsőkre lehetett következtetni. Az eme-
leti helyiségeket meglehetős pontossággal lehet rekonstruálni. Teljesen meg-
feleltek a földszintnek. A tetőzetről csak kevés fogalmunk lehet. A padozatot
igen sok helyütt mozaikok alkották. A diszítés arra mutat, hogy az emeleti
helyiségek is jelentősek voltak. A falakat festés borította, mely a Pompejiből
ösmert első ú. n. inkrustatiós stylt mutatja, s a mely alighanem a márvány-
borítású csarnokok utánzása alapján fejlődött ki. Hiszen tudjuk, hogy a már-
ványborításos dísz a IV. sz. pompásabb épületein előfordult. (A halicarnassusi
Mausoleumnál Plinius külön megemlíti.) A mozaikok közül csak az impluvium
mozaikja maradt épen, a többiből csak törmelékek kerültek elő. Az ókori
mozaik-technika minden fajára akad itt példa. Az udvarban talált töredékek,
opus signinum ; ez a legnyersebb eljárás, sűrű vakolatréteg, melybe a színes
márványszemcséket az egyszerű rajz vonalainak megfelelőleg illesztik belé ; a
termekben talált töredékek s az impluvium mozaikjának kerete: opus tessel-
lasum : ez a mozaiktechnika leggyakoribb fajtája: apró színes és fehér már-
ványkoczkákból van összerakva. Végül az impluvium középső mozaikképe :
opus vermiculatum ; ez rendkívül finom eljárás : az egészen kicsiny márvány-
szemcsék és a nagy, széles színskála alkalmazása lehetővé teszi, hogy így
mozaikban egész képeket rakjunk ki vagy másoljunk. így készült az impluvium
középső képe, mely a tigrisen ülő szárnyas, ifjú Dionysost ábrázolja, thyrsossal
a kezében. Körötte növények. A delosi mozaik szerkezete alakbeállítása nagy-
jából megegyezik egy Nápolyban őrzött mozaikképpel (No 9991.), csakhogy
ott Dionyos mint gyermek szerepel. A delosi példány compositiója finomabb.
Színezésében rendkívül gazdag. Rajza azonban nem kifogástalan. Mint a Dio-
nysos házának többi mozaikja, ez is a Kr. e. III. századból való. Jelentőségé-
nek megfelelőleg az egész házat erről a mozaikról nevezték el. A ház falán
több helyütt graffittiket látunk, melyek legtöbbnyire hajókat ábrázolnak.

A delosi ásatások szobrászati emlékeket is szép számban hoztak nap-
fényre. Dionysos házában került elő egy a IV. század végére valló Poseidon-

376

ARCH/EOLOGIAI ÉRTESÍTŐ.

szobor. Fejtypusa a melosi Asklepiossal s a bécsi Modena-gyüjtemény egy
Asklepios szobrának fejével rokon. A szigorú plasztika, az éles tagolás helyét
a formák festői meglazulása, lágy feloldódása váltja föl, a mi a beköszöntő
hellenisztikus ízlés jele. A legfontosabb szobrászi lelet azonban a Poseidonias-
ták helyiségében talált csoport: Aphrodité és Pan, a mint az istennő szandálja
és a kis Erős segítségével próbál szabadulni a tolakodó Pan incselkedései elől.
A kecskelábú és szarvú Pan, a ki fatörzsre támaszkodik, jobb karjával átkarolja
Aphrodité derekát, a bal kezével pedig az istennő bal alsó karját ragadja
meg. Aphrodité bal kezével szemérmesen testét takarja el, fölemelt jobbjában
pedig egyik szandálját tartja, hogy arczátlanul merész támadóját vele meg-
fenyítse. De úgy érezzük, hogy a fenyegetés nem valami komoly. A mozdu-
latban nincs semmi erő. Arczán is szelíd mosoly játszik, a fölindulásnak vagy
haragnak semmi nyoma. A két főalak között a lebegő kis Erős, a ki a bal
kezével Pan szarvát markolja meg. Az egész csoport parosi márványból készült.
A talapzaton levő fölírás szerint a szobormű : Dionysosnak, Zénón fiának foga-
dalmi ajándéka. Ennek a Dionysosnak a családját a delosi föliratos emlékek
alapján már három nemzedéken át figyelemmel kisérhetjük. Sajnos, időbelileg
pontosan nem állapíthatjuk meg Dionysosunk életidejét. Alighanem a Kr. e.
II. század második felében élt. Ekkor keletkezett szobrunk is. A csoportössze-
állítás a maga egészében eredeti, de részleteiben nem új. Szelíd, szépséges nők
és állatias, nyers lények összeállítása (a meglepett nympha, Pan és Daphne
stb.) kedvelt tárgya a hellenisztikus művészetnek. A kecskelábú Pan is régi
művészi hagyományokon alapul. Uj dolog magának az istennőnek, Aphrodi-
ténak az összeállítása Pánnal. Kis terrakottákban ennek is megvannak az
elődei, melyek a capuai temetőből kerültek elő. Az Aphrodité motívuma is
csak átvétele a Medici Aphrodité tagbeállításának, melylyel a szandállal való
fenyegetés motívumát kapcsolta egybe a művész. A szandállal fenyegető Aphro-
ditét már a IV. században gyakran ábrázolják kis bronzokban és terrakottákban.
Merész újítás : a röpülés, a levegőben való szabad lebegés a kis Erosnál. Két-
ségtelen dolog, hogy az egész csoport festői leleményre vall. Lehetséges, hogy
Nikomachos valamelyik hasonló tárgyú képe nyomán készült. Érdekes Aphro-
dité hajviselete ; haja kendővel van bekötve, melynek két végét elől csomó
tartja össze. Ezt a hajviseletet eddig csak két emlékről ösmerjük (Kekryphale) :
egy Delosból előkerült fejről s egy női fejről, melyet a müncheni Glyptotheka
őriz. (V. ö. B. C. H. 1906. p. 560. Fig. 23, 23 bis; Furtwángler: Beschreibung
dér Glyptothek No 246; Br Br. : Denkmáler: T. 125.) Mindent összefoglalva
szoborcsoportunk nem tartozik a tulajdonképeni eredeti művek sorába, hanem
művészi föltalálás tekintetében erősen a múlt leleményeire támaszkodik, eze-
ket csak kissé továbbfejleszti épúgy, mint Agasias vívója, vagy a milói Venus.
Művészi kidolgozás tekintetében is szobrunk nem minden részletében egyforma
gondos, kielégítő. Mindenképen érdekesen világítja meg azonban a hellenisz-
tikus idők művészi életét, midőn a tárgyi inger, a hatásos ellentétek, meglepő
összeállítások keresése egyre jobban háttérbe szorítja a formai értéket s a
tisztán művészies teremtő erőt. H. A.

KÜLÖNFÉLÉK.

RUDOLF SCHNEIDER : Antiké Geschütze auf dér Saalburg. Erláu-
terungen zu Schramm’s Rekonstruktionen. Vöm Saalburg-Museum heraus-
gegeben. Homburg v. d. H. 1908. 8-r. 21 lap, 6 képpel.

A kis terjedelmű füzet érdekesen foglalja össze az ókori «tűzérség»-ről
szóló tudósításokat, bevezetésül a Schramm szász kir. tűzérőrnagytól készített
lövőszerszámok leírásához. Érdekes, hogy a helyreállítás kísérletei közben az
ókori adatok, domborművű faragványok és középkori másolatokban fennmaradt
rajzok tanulmányozása arra a sajátságos eredményre vezetett, hogy a római
írók műveiből ismeretes catapulta , ballista stb. elnevezések egészen határozat-
lanok ; mindegyik csak álló vagy kereken járó, tehát nem kézi lőfegyvert
jelent; a különböző nemű ágyúk* rekonstrukczióját nem is a latin, hanem a
görög nevekkel nevezték meg. Schramm és Schneider kutatásai szerint az ókori
ágyúk, a melyeknek lökőereje a torziós nyagalmasságon alapúi, két csoportba
foglalhatók össze: 1. egykarú, egy torziós köteggel, 2. kétkarú, két torziós
köteggel készült fegyverek.

A torziós köteg az ókorban bélhúrokból, lószőrből vagy hosszú emberi
hajszálakból készült. A saalburgi készülékek kötegeit Schramm lószőrből készí-
tette. A három első ágyút 1904-ben Metzben a német császár előtt ki is pró-
bálták. A kísérletek érdekes eredményeiből felemlítem, hogy a «monaukon»-nal
egy négy fontos kőgolyót 300 méternyire lőttek ; a torziós köteg kezdő nyo-
mása 60,000 kg, azaz, mint Schneider írja, megfelel egy erős gőzmozdony
vonóerejének. Az «enthytonon» egyfontos ólomgolyót lőtt 300 méternyire,
egy 88 cm. hosszú nyilat pedig úgy lőtt bele egy 30 mm. vastag megvasalt
paizsba, hogy felényire (44 cm.) belefúródott. Érdekes a «polybolon», ismétlő-
fegyver, a melynek tára vályúformán van felül elhelyezve, az egyes nyilakat
pedig a revolver forgójához hasonló henger adja a felvont húr elé.

Felemlítve még, hogy a kis füzet az antik és modern irodalom idevonat-
kozó főbb munkáit is felsorolja, ajánlom az ókori technika iránt érdeklődők
figyelmébe.

London, 1908 szeptember 9. Finály Gábor.

HITELESÍTŐ JELEK ÖTVÖSMŰVEKEN. Középkori ötvösművet, a
melyet a városi hatóság hitelesítő jelével ellátott volna, bizonyítván ezzel,

* Agyú a latin ingenium (=ész, agy és lövőfegyver) betűszerint való fordítása; azt
hir-zem, nem követek el hibát, ha ez ókori lövőfegyvereket ezzel a névvel nevezzem

378

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

hogy az ötvözet a törvényes próbát megállta, — legalább nálunk — nem is-
merünk. Nyugaton sem kapott e szokás egyhamar lábra; sőt az udvari ötvös
igen sokáig nem hódolt meg e városi szokásnak. Buda városa alighanem
II. Lajos királyunk alatt intézkedett először ily módon; a győri — 1529. évi —
ötvösczéhszabályzat, mely magyar nyelven az első, ekképpen rendelkezik:
((Másodszor. Hogy az ollyan mester, a ki az ezüstmívet két vagy több meste-
rekkel az czéhmesterhez megpróbálásra vinni és minekutánna megpróbálják és
lónak találják, az czéhmestersegnek pöcsétit nyomják reája , ki illyen belő (f )
és illyen formájú.**

A hitelesítő jelek előttem ismert sorát itt közlöm.

Hitelesítő jelek ötvömüveken. Agyú : Meziére. — Ág, négy almával: Rouen.- —
B betű : Brüssel. — Bárd, kettő, keresztben, a keresztezés tölött korona és liliom :
Bártfa. — Bőségszaru : Basel. — Bányász és hétszer vágott paizs : Besztercze-
bánya. — D betű : Dresda. — Delfin : Grenoble. E betű : Erfurt. — Egy-
szarvú : Gmünden, Bordeaux. — Fa: Clermont. Farkasfej: Versailles. -

Fenyőtoboz: Augsburg. - — Gyermek: München. — - Szt. György: Moszkva.
Hajó : Brest. Hal : Beauvais, Dieppe. Hattyú : Zwickau. — Kalapács és
ék, keresztben : Kuttenberg, Nagybánya, Selmeczbánya. — Kard, körülötte öt
csillag : Haarlem. Kakas : Oderái Frankfurt. Kecskefej, Kecskemét. —
Kerék : Mainz. — Kétfejű sas : Lübeck, Brünn. Kéz : Hall, Mácon. —
Kereszt : Konstanz, Zwolle. — Kereszt, kettős, paizsban : Zólyom. - Kereszt,
kettős: Lőcse. — Kereszt, egyenesszárú, paizsban, fölötte W betű: Wien
(Bécs). — Korona alatt b betű : Brügge. Korona alatt Nap : Nápoly. —
Korona alatt P betű : Páris. Korona, nyitott : Brassó. Korona alatt
rózsa : Dodrecht. — Korona alatt három csillag : Amsterdam. Korona alatt
két kereszt : Danzig. — Korona alatt G betű : Gotha. - Korona, három, alatta
harántpólya : Köln. • — Kerék, fél : Körmöczbánya. — Korona alatt kereszt :
Königsberg. — Kormánypálcza : Nantes. — Kulcs, haránt: Worms. — Kulcs,
kettő, keresztben : Róma, Leyden, Regensburg. — L betű : Lipcse. — Liliom :
Kassa, Neisse, Verdun. — Ló : Stuttgart. - Lófej : Cambrai. — Madár : Lilié. —
Majom: Rennes. — Medve: Berlin, Bern. — - Méh: Abbeville. — Sz. Mihály:
Brüssel. — N. betű: Nürnberg. — Oroszlán, koronás, cseh kétfarkú : Prága. —
Oroszlán : Braunschweig, Darmstadt, Heidelberg, Luneburg. — - Oroszlánfej :
Lyon. — Oroszlánfej, koronázott: London. — Párducz (Styria czímere) paizs-
ban : Grácz. — Paizs, hasított, bal felében fél kerék, jobb felében fél sas :
Ratibor. — Paizs, hétszer vágott és bányász : Beszterczebánya. — Paizs, vágott,
fekete és ezüst; az ezüst rácsos: Ulm. — Paizs, vágott, a felső vágás rácsos:
Bécs. — P betű : Prága. - Palack : Nevers. — Páva : Metz. Pólya, haránt:
Baden, Straszburg, Utrecht. Pólya, három, haránt: Ansbach. — Rózsavirág:
Rozsnyó. — Sas, balra néző: Aachen. — Sas, jobbra néző, kerek paizsban:
Olmütz. — Sas, gyomrában O betű: Olmütz, a 18. század óta. — Sas: Majnai
Frankfurt, Heilbronn, Ueberlingen. — Sas, kétfejű : Lübeck, Brünn. — Sas,
fél : Memingen. — Szerecsenfej : Koburg. — Számszeríj : Amiens. — Szék :

* Szávay Gyula. Győr monographiája. 1896. 229. 1

KÜLÖNFÉLÉK.

379

Arras. — Szélmalomszárny : Moulins. — Sündisznó : Nimes. — Strucz, szájá-
ban patkó : Haaga. — S betű alatt ék és kalapács : Selmeczbánya. — T betű :
Trencsén, Torgau. — T betű, kerek paizsban : Thorn. — Tehén : Pau.

V betű alatt a város czímere : Ulm. — W. betű: Boroszló (Wratislavia). -
Várfal, háromtornyú, nyitott kapuval: Pozsony. — Várkapu, háromtornyú:
Prága-Ováros. — Várkapu, tornyos : Pest. — Vár, három toronynyal : Ham-
burg. — Vadkan: Schweidnitz. — Z betű: Zürich. — Zászló: Havre.

Kemény Lajos.

BRONZKORI LELET TARNASRÓL (KOLOS M.) A N. MÚZEUMBAN.

'h iv.gys.

KÖNYVÉSZET.

Szerkeszti Supka Géza.

Középkor.

Allard, F., De l’art chrétien ou
l’architecture francaise au moyen-áge.
Nimes, Chastanier, 1906.

Altmann, W., Die italisclien Rund-
bauten. 8-r. 20 á. Weidmann, Berlin.
3 Mk.

And et CkUCKSHANK,Christian Romé.
London, 1906.

Anthyme, Saint-Paul, Les irrégu-
larités de plán dans les églises. Paris,
1906.

Anthyme, Saint-Paul, La cathéd-
rale de Reimsau XIIIe siécle. Paris,
1906.

Arndt, Die Bibéi in dér Kunst.
München, Kirchheim, 1906. 30 Mk.

Baumgarten, F., Das Freiburger
Münster, beschrieben und kunstge-
schichtlich gewürdigt. Stuttgart, Seifert,

1906.

Beissel, H , Das Evangelienbuch
Heinrichs III. L. Schwann, Düsseldorf,

1907.

Beissel, Stephan, S. J., Geschichte
dér Evangelienbücher in dér ersten
FIálfte des Mittelalters. 91 kép. Frei-
burg i/B. , Herder. M. 6'so.

Bendiner, M., Das Strassburger
Münster, seine Baugeschichte und Be-
schreibung. Stuttgart, Seifert, 1906.

Bernoulli, R., Die romanische Por-
talarchitektur in dér Provence. Strass-
burg, Fleitz, 1906.

Bertaux, E., Romé. De l’ére des
catacombes a l’avénement de Jules II.
De l’avénement de Jules II a nos
jours. 8-r., 175 o. Paris, Renaud.

Berthelé, Jós., Mélanges. Épigra-
phie gallo-romane ; sculpture et archi-
tecture médiévales ; campanographie
ancienne et moderné. 8-r., 625 o., ké-
pekkel. Montpellier, Valat, 190b.

Bock, Fr., Karls des Grossen Pfalz-
kapelle und ihre Kunstschaetze. L.
Schwann, Düsseldorf, 1907.

Bogner, H., Die Grundrissdisposi-
tionen dér zweischiffigen Zentralbauten
von dér altesten Zeit bis zűr Mitte des
9. Jahrhunderts. Heitz, Strassburg,
1906.

Bond, F., Gothic Architecture in
England. New-York, Sckibner, 1906.,
8-r., 804 o.

Börger, H., Grabdenkmaler im
Maingebiet vöm Anfang des XIV. Jahr-
hunderts bis zum Eintritt dér Renais-
sance. 33 ábra. Leipzig, Hiersemann.
Mk. 12.

Braun, Jós., S. I., Die liturgische
Gewandung im Occident und Orient
nach Ursprung und Entwicklung, Ver-
wendung und Symbolik. Herder, Frei-
burg, 1907. 800 oldal, 316 ábra.

30 Mk.

Bréhier, L., Les basiliques chréti-
ennes. 66 o. Paris, Blond et Cie, 1906.

Brinckmann, A. E., Baumstilisierun-
gen in dér mittelalterlichen Maierei.
9 t. Strassburg, Heitz. 4 Mk. 1906.

Browne, Gothic Architecture. 8-r.,
125 o., 48 á. New-York, Macmillan.
1906.

Bruck, R., Die Malereien in den
Handschriften des Königreichs Sachsen.
I)recden, C. C. Meinhold. 8-r. 1906.

KÖN Y VÉSZÉT. 38 I

Cabrol, R. P. dóm Fernand, Dic-
tionnaire d’archéologie chrétienne et
de liturgie. Letouzey et Ané á Paris,
1903 — 1907. 11 füzet. (A fin. I. köt.
3274 o., 1158 á., á 3 fr.

Catalano, L’Arte cristiana primi-
tiva. Napoli, D’Auria, 1906.

Clemen, Paul, Die romanischen
Wandmalereien dér Rheinlande. L.
Schwann, Düsseldorf, 1907.

Coiien, Gust., Histoire de la mise-en-
scéne dans le t'néatre religieux fran$ais
du moyen-áge. Champion, 5 Ouai
Malaquais, Paris, 1906.

Cust, A., Ivory Workers of the
middle Ages. Bell. London, 1907.

Dictionnaire d’archéologie chrétienne
et de liturgie. Publ. pár F. Cabrol.
Fasc. 10: Archimandrite-Athénes. Fasc.
11 : Athénes-Azymes. Paris, 1906. Le-
touzey et Ané. 2753 — 3274 o., 1 t.

Eichholz, P., Das álteste deutsche
Wohnhaus, ein Steinbau des IX. Jahr-
hunderts. 46 á. Strassburg, Heitz. Mk. 4.

Fastenau, Jan, Die romanische Stein-
plastik in Schwaben. Mit 82 Abb.
Esslingen, P. Neff. 4 Mk. 1907.

Forrer, R., Von altér und áltester
Bauernkunst. (= Führer zűr Kunst. 5.)
1 1., 32 á. Paul Neff, Esslingen A. N. 1 Mk.

Gabelentz, H. v. d., Die kirchliche
Kunst im italienischen Mittelalter. Ilire
Beziehungen zu Kunst und Glaubens-
lebre. Strassburg, Heitz. 14 Mk. 1907.

Gayet, A., L’art byzantin d’aprés
les monuments de l’Italie, de l’Istrie
et de la Dalmatie. III. 30 t. Gaillard,
Paris, 1907.

Goldmann, K., Die Ravennatischen
Sarkophage. 9 t. Strassburg, Heitz,
1907. Mk. 5.

Götze, A., Gotische Schnallen. Ger-
manische Funde aus dér Völkerwan-
derungszeit. 4-r., 35 o , 15 t., 31 á.
Wasmuth, Berlin, 1907.

Grupp, Georg, Kulturgeschichte des
Mittelalters. I. Bd. Zweite, vollst. neue
Bearb. 45 á. Schöningh, Paderborn,
1907. 5’6o Mk.

Guérand, I., Ouestions d’histoire et
d’archéologie chrétienne. Lecoffre, rue
Bonaparte, Paris, 1906.

Gurlitt, Corn., Kirchen. «Handb.
dér Architektur : IV. Teil, 8. Halbb.
1. Heit. » 607 á. és 6 t. Kröner, Stutt-
gart, 1906. 32 Mk.

Gustafson, G., Norges oldtid. min-
desmaerker og oldsager. 4-r. 152 o.,
605 á., 1 t., 4 térk. Kristiania, 1906.

Henner, dr. Theod., Altfránkische
Bilder. Stürtz, Würzburg, 1906. 1 Mk.

Henning, R., Dér Helm von Balden-
heim und die verwandten Helme des
früheren Mittelalters. 10 t., 30 ábra.
N. 8-r. 92 oldal. Trübner, Strassburg,
1907.

Herzig, E., Die longobardischen
Fragmente in dér Abtei S. Pietro in
Ferentillo (Umbrien). Roma, 1906.

Hoferdt, Emma, Ursprung und Ent-
wicklung dér Chorkrypta. Breslau.

Humann, Georg, Die Beziehungen
dér Handschriftornamentik zűr roma-
nischen Baukunst. 96 á. Heitz, Strass-
burg, 1907. 6 Mk.

Jenner, H., Christ in Art. 186 o.,
36 t. London, Methuen, 1906.

Keller, L., Die heiligen Zahlen und
die Symbolik dér Katakomben. 8-r.
Weidmann, Berlin.

Kemmerich, M., Die frühmittelalter-
liche Portrátmalerei in Deutschland
bis zűr Mitte des XIII. Jahrhunderts.
G. d. W. Callwey. München, 1907.
8-r., 168 o., 37 á.

Kisa, A., Die Kunst dér Jahrhun-
derte. 8-r., VIII+820 o. XXXII t. Ber-
lin, Speemann, 1907.

Koechi.in, Raymond, Ouelques ate-
liers d’ivoiriers frangais aux XIIIe et
XIVe siécles. (Gazette des Beaux-Arts,
1. Nov., 1. Dec. 1905, et 1. Janv. 1906.
Paris, 8 Rue Favart.) 27 á.

Kondakow, N., Ikonographie Christi.
St-Petersbourg, 1906.

Krücke, A., Dér Nirnbus und ver-
wandte Attribute in dér frühchristli-
chen Kunst. Strassburg, 1906.

382

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

Künstle, K., Die Kunst des Klos-
ters Reichenau im IX. und X. Jahr-
hundert und dér neuentdeckte karo-
lingische Gemaeldezyklus zu Goldbach
bei Überlingen. Freiburg i/B., Hei'der,
1906.

Lemaire, Raym., Les origines du
style Gothique en Brabant. I. partié :
L’architecture románé. 8-r., 320 o.,
200 metsz, és phot. Bruxelles, Vromant
et Cie. 1906. 10 fr.

Lessing, Jul., Dér Elefantenstoff aus
dem Reliquienschrein Karls des Gros-
sen im Münster zu Aachen. Sonder-
abdruck aus : Die Gewebesammlung
des K. Kunstgewerbe-Museums zu Ber-
lin. Wasmuth, Berlin. Föl. 3 t. és szö-
veg. 50 Mk.

Lessing, Juh, Gold und Silber.
(=Handbücher dér kgl. Museen zu
Béri.) 8-r., VIII+166 o. Berlin, 1907.
2. kiad.

Lettenhove, Br. H. de, La toison
d’or, Bruges, Juin — Sept. 1907. 8-r.
Bruxelles, 104 0., 44 t. 1907.

Lowrie, W. M. A., Monuments of
the Early Church. A handbook of
christian archseology. The Macmillan
Company, New-York. 64 — 66 fifth
Avenue. 1.55 dőli.

Mále, Emilé, Die Kirchliche Kunst
des XIII. Jahrhunderts in Frankreich.
Studie über die Ikonographie des
Mittelalters und ihre Ouellen. 127 á.,
6 t. Deutsch von L. Zuckermandel.
Strassburg, Heitz. Mk. 20.

Martin, H., Les miniaturistes fran-
qais. 8-r., 246 o., 35 t. Paris, Henri
Declerc, 1906.

Marucchi, H., Manuel d’archéologie
chrétienne. Roma, Desclée, 1906.

Michel, A., Histoire de l’art depuis
les premiers temps chrétiens jusqu’a
nos jours. 2 köt. N. 8-r., 490 o., 252
metsz. Paris, Coliin, 1907. 30 fr.

Mohrmann, K. and Tichwede F.,
Germanische Frühkunst. Folio. Leip-
zig. Tauchnitz.

Munoz, Antoine, L’art byzantin á

l’exposition de Grottaferrata. Romei
Danesi, 1906.

Munoz, A., Le origine deli’ arte
Bizantina. (Taufulla della Domitiica).
Roma, mars 1905.

Ozzola, L., Manuale di Storia deli’
arte nell’ éra christiana. Fiorentina,
Florenz, 1906.

Remail, S., Répertoire de peintures
du moyen-áge et de la Renaissance.
8-r., 710 o., 1046 metsz. Paris, Leroux.

Rolfs, W., Franz Laurana. 8-r. Ber-
lin, 1907. Szövegkötet és táblakötet.

Rothes, Ph., Die Madonna in ihrer
Verherrlichung durch die bildende
Kunst. Köln.

Schneider, R., Geschütze auf hand-
schriftlichen Bildern. V., XV., 71 o.,
5 t. (=Jahrbuch dér Ges. f. Lotbring.
Gesch. und Altertumskunde. Ergán-
zungsheft 2. 1907.) 3 Mk.

Semper, H., Das Fortleben dér An-
tiké in dér Kunst des Abendlandes.
(=Fuhrer zűr Kunst. Heft 3.) Esslin-
gen, 1906. P. Neff. 1 Mk.

Sokolovvski , M., Worobjew, K. et
Zubozyck, J., Églises et cimetiéres
en Pologne. 48 o. Cracovie, 1906.
28 fr.

Soltau, W., Das Fortleben des Hei-
dentums in dér altchristlichen Kirche.
Berlin, 1906. Reimer. XVH-307 o.

Sparrow, W., Apostles in Art. New-
York, Stechert, 1906.

Speli’z, A., Das romanische und
gotische Ornament. n. 8-r. Hessling,
Berlin.

Stoughton, S., The Old Testament
in Art, from the Creation of the World
to the Death of Moses. 252 o., 22 t.
London, Hodder et Stoughton, 1906.

Strzygowski I., Die christliche
Kunst in einigen Museen des Balkan.
(Oesterr. Rundschau, 1905.)

Sybel, L v., Christliche Antiké.
Einführung in die altchristliche Kunst.
I. Einleitung. Katakomben. Marburg.
Elwert. Mk. 10.

Sybel, L. v., Die klassische Archá-

KÖNYV

ologie und die altchristliche Kunst.
Rektoratsrede. Marburg, N. G. Elwert,

1906.

Venturi, Ad., Storia deli’ arte ita-
liana. IV. 970 o., 802 á. V. 1093 o.,
818 á. Hoepli, Milano, 1906. á 30 fr.

Vitry, P. et Briére, G., Documents
de Sculpture Framjaise du moyen-áge.
Fok, 20 o., +140 t. Paris, 1906.

De Waal, A., Roma sacra. Die ewige
Stadt in ihren christlichen Denkmalen
und Erinnerungen aller und neuer Zeit.
München. 8-r.

Weber, A., Die römischen Kata-
komben. 3. kiad., 8-r., 207 o., 225 á.
Fr. Pustet. Regensburg, 1906. 3 Mk.

Wieland, Dr. Franz, Mensa und
Confessio. Studien über den Altar dér
altchristlichen Liturgie. München. I. T.
Leutner’sche Buchhdlg. 1906.

Wilpert, Mgr., Limbe carrée, dans
Mélanges d’Archéologie et d’Histoire
de l’Ecole francaise de Romé. 1907.

Wilpert, Guis., Le pitture della
Basilica primitiva di S. Clemente. 5 t.,
8-r., 62 o. Tipográfia della Piacé di
Cuggioni, Roma, 1906.

Wittig, j ( p)je altchristlichen Skulp-
turen im Museum dér deutschen Na-
tionalstiftung am Campo Santo in
Rom. Herder, Freiburg i/Br. 15 Mk.

Zeller, Ad., Die romanischen Bau-
denkmáler von Hildesheim. Unter Be-
rücksichtigung des einheimischen ro-
manischen Kunstgewerbes aufgenom-
men, dargestellt und beschrieben. 5 t.
Berlin. Springer. 1907.

Újkor.

Heidrich, E., Geschichte des Dürer-
schen Marienbildes. 26 á. Hiersemann,
Leipzig, 1906. 11 Mk.

Hoerth, O., Das Abendmal des
Leonardo da Vinci. Fin Beitrag zűr
Frage seiner Künstlerischen Rekon-
struktion. Leipzig, Hiersemann, 20 Mk.

1907.

Italienische Forschungen, I Bánd.
Herausgegeben vöm Kunsthistorischen

'észet. 383

Institut in Florenz. Cassierer, Berlin,
1906. 16 Mk.

Klassiker dér Kunst in Gesammt-
ausgaben. Singer (H. W.) Rembrandts
Radierungen in 402 Abbildungen. 8 Mk.
Rembrandt- Almanach (Muther, Veth,
Heyck, Lichtwark) 2 színnyom., 19
autotyp. 1 Mk.

Leisching, E., Die Bildniss-Miniatur
in Osterreich von 1750 bis 1850, mit
58 Abbildungen imText. Artaria, Wien,
1906.

Ludorff, A. und Vogeler, D., Die
Bau- und Kunstdenkmáler von West-
falen : Kreis Toest. 178 o., 715 á.
Münster, Schöningh.

Marty, A., L’histoire de Notre-
Dame de Paris d’aprés les estampes,
dessins, miniatures, tableaux exécutés
du XVe au XIXe siécles. Paris, 24 rue
Dorve, 1906.

Philippi, Ad., Die Kunst dér Renais-
sance in Italien. 2. kiad. 2 kötet. 929
o., 567 á. Seemann, Leipzig. 1907.
20 Mk.

Pholien, FI., La céramique au pays
de Liége. Liége. Rénard, 1906.

Redslob, E., Die fránkischen Epita-
phien im vierzehnten und fünfzehnten
Jahrhundert. 5 t. 13 á. Nürnberg, 1907,
(= Separatabdr. aus den Mitt. d. Germ.
Nat. Museum.)

Reymond, M., Verrochio. Librairie
de l'Art ancien et moderné. Paris, 1906.

Riehl, Berthold., Internationale und
nationale Züge in dér Entwicklung dér
deutschen Kunst. (= Aus den Abhandl.
dér K. Bayr. Akad. dér Wiss. III. KI.
XXIV. B. 1. Abt.) G. Franz, München,
1906.

Roeder, Osw., Michel Angelo. Ein
Beitrag zu seinem Seelenleben. Wie-
gand, Berlin-Leipzig, 1907.

Rolland, R., Michel Ange. Librairie
de l’Art ancien et moderné. Paris, 1906.

Roth, V., Geschichte dér deutschen
Plastik in Siebenbürgen. Heitz, Strass-
burg, 1906.

Ruskin, John, Les matins á Florence.

384

ARCH/EOLOGIAI ÉRTESÍTŐ

Traduction de E. Nypels. Annotations
pár E. Cammerts, préface de Róbert
de la Sizeranne. i köt., 8-r., 12 t. H.
Laurens, Paris. 1906. 6 fr.

Ruskin, John, Les pierres de Venise.
8-r. 24 t. Laurens, Paris, 1907.

Sarre, Sammlung F., Erzeugnisse
islamischer Kunst. Teil I. Metall. 16 t.,
54 á. Leipzig, Hiersemann. Mk. 12.

Schmid, Max., Kunstgeschichte des
XIX. Jahrhunderts. II. kötet, 376 á.
17 t. E. A. Seemann, Leipzig, 1906.
11 Mk.

Schubking, Paul., Die Plastik Sienas
im Quattrocento. IX + 256 o., 143 á.,
1907 Grote, Berlin. 8 Mk.

Schultz, Dr. Fr. Tr., Alt-Nürnbergs
Profanarchitektur. Ein Bild ihres
Werdeganges. Mit Berücksichtigung
dér Stadtbefestigung, Strassenbilder
und Brunnen. 15 1 fénynyom. Gerlach
u. Wiedling, Wien u. Leipzig, 65 Mk.

Singer, H. W., Les eaux-fortes de
Rembrandt, 402 reprodutions. 8-r.,

Paris, Librairie des Árts et Sciences ;
vász. köt. 1075 fr.

Sortais, Gaston, Fra Angelico et
Benozzo Gozzoli. Le maitre et l’éléve.
n. 8-r. 275 o., 5 chromolithograv., 48
photogravures. Desclée, De Brouwer
et Cie, Bruges. 10 fr.

Spahn, M., Michelangelo und die
Sixtinische Kapelle. Eine psycholo-
gisch-historische Studie über die An-
fánge dér abendlándischen Religions-
und Kulturspaltung. VIII4-238 0., 37 á.
1 mell. Grote, Berlin, 1907. 8 Mk.

Steinmann, E., Das Geheimniss dér
Medicigráber Michelangelos. Hierse-
mann, Leipzig, 1906.

Voix,Dr. Kari., Diealtniederlandische
Maierei von J. van Eyck bis Memling.
Ein entwicklungsgeschichtlicher Ver-

o o

such. 328 o., 57 t. Poeschel, Leipzig,
1906. 13 Mk.

Wingemoth, M., Angelico da Fie-
sole. 109 á. Welhagen und Klasing,
Bielefeld. 4 Mk,

árpádkori ereklyetartó bronzkereszt krisztus bevésett képévei..

3/4 nagys.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.
B KASSAI ÖTVÖSMŰVEK.

Azon leltárban, melyet Brassó város tanácsa 1544-ben a fekete-
templom kincseiről felvett, összesen 26 drb ezüstkehelyről van szó, s
ezek közül csak hat drbot hagytak meg tovább is a templom használa-
tára. * Hogy milyen elv vezette a bizottságot ezen kiválasztásban, nagyon
nehéz most utólag eldönteni. Annyi azonban nagyon valószínűnek lát-
szik, hogy az újabbakat hagyták meg, a régieket pedig, melyek már
talán kissé kopottak is voltak, mind beolvasztották.

Azon hat kehely közül, melyet ezen bizottság a templomban meg-
hagyott, öt darab most is megvan, s ezek részben a XV., részben a
XVI. század első feléből valók. Hová lett a hatodik, ki tudná meg-
mondani ? — A jelen alkalommal ezen kelyheket szándékozom bemu-
tatni, újból megjegyezvén azt, hogy a tanulságokat majd csak az összes
brassai eredetű ötvösművek ismertetése után fogom összefoglalni.

I. A gonosztévők kelyhe (Malefikanten Kelch).

Ezüst részben aranyozva, öntött, vert és vésett munka. Magassága 20,
a kupa öblének átmérője 8 cm., s így a kisebbszerű kelyhek közé
tartozik. Gonosztévők kelyhének azért nevezik, mert a hagyomány sze-
rint az elítéltekhez mindig ezt vitték. Általában nemes egyszerűsége
által tűnik ki, s a brassai kelyhek közt ez a legrégibb.

Lába hat karéjos, a pereme igen széles és a sok használat követ-
keztében kissé megrongálódott. Áttört pártájú virágfüzérrel ékes, mely
azonban az ismert mintáktól eltér.** A karcsú hat oldallap sima, s nagy-
levelű vésett folyondárral van díszítve, mely hullámvonalban emelkedik
fölfelé. A lábat többszörösen hornyolt párkányzat zárja be.

A kehely középső részét a lapos nodus foglalja el, mely szintén
hatos beosztású. A közönségesen szögletes rotulusok helyét itt virágot
példázó rozetták töltik be, a hullámosán tagozott virágkelyhekben ugya-
nis hatszirmu virágok ülnek, s a szirmok közepén domborodó és göm-

* Arch. Ért. XXVIII. k. 198. 1.

** Még legjobban hasonlít a csernátfalusi kehelyéhez. Az ötvösség remekei I. 94. 1.

Arch. Értesítő. 1908. 5. füzet.

386

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

böcskékkel rakott rész pedig a bibét és a porzókat jelenti. E virágok-
nak levelei a nodus alsó és felső lapján vannak elhelyezve, még pedig
úgy, hogy két-két levél a tengelyből kiindulva tölti ki a virágok közt
maradt üres helyet. L gy a levelek, mint különösen a virágok a ten-
gelyből eredő szárakon függnek. A nodus alsó és felső részének rajza
teljesen ugyanaz. A kehelyben ülő virág szabadon mozog, s nincs oda-
forrasztva, s ha jól láttam, a virágkehely belső része zománczozva van.
A nodusnak ilyenféle rozettákkal való díszítése igen gyakori a közép-
kori magyar ötvösművészetben, például itt csak az ötvösmü kiállításon

bemutatott barsszentkereszti és a Bakács
Tamás-féle kelyhet hozzuk fel.1 A nodus
fölött és alatt a tengelynek hat lapján
ugyanann)d számú, apró gömböcskékkel
díszített gombok ülnek, melyekhez hasonlót
láttunk a kolozsvári akadémiai kelyhen 2
és a marosszentkirályin is.

A karcsú, magas kupa egészen saját-
szerű kosárba van foglalva, melyhez hason-
lót eddig nem láttam. Ugyanis a párta-
koszorút hat vastag fonott ezüstsodrony
tartja, s e sodronyok hullámosán kivert
szalagon nyugszanak, tág mezőt hagyván
szabadon. A kehelykoszorú is keskeny pán-
ton foglal helyet, és a hármas tagozású
gótikus liliomdíszítésnek egyik ismert vál-
tozatát mutatja. Az ilynemű pántos be-
foglalás inkább a különféle dísztárgyak
készítésénél volt szokásos, mikor pl. szarut,
kristályüveget, kókuszdiót vagy struczcz-
tojást stb. használtak fel az ötvösök e czélra.
Igen szép példáját látjuk az ilynemű be-
foglalásnak az esztergomi olajtartó szarunál, mely egyszersmind örök-
szép emléke a gótikus ötvösművészetnek.3 A mi ötvösünk azonban,
valljuk meg őszintén, nagyon gyarló munkát végzett, a túlságosan vastag
sodrony, a felkunkorodó szélű sima pánt semmiképen sem mondható
sikerült munkának. Úgy hogy szinte hajlandók vagyunk feltenni, hogy
esetleg későbbi toldás-foldás.4

1 Pulszky-Radisics : Az ötvösség remekei I. k. 65. 1., II. k. 4. 1. Ilyen a Rong-féle ke-
hely is. N. Muzeum.

2 U ott. II. k 44. 1.

3 U ott. II. k 129. 1.

4 És talán a sok használat folytán megrongált sodronyzománczos kosár helyébe került
ezen jelenlegi pánt.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

387

A kehely maga azonban, eltekintve ezen kevésbé sikerült részlet-
től, a maga egyszerűségében is a hazai gótikus ötvösművészet egyik
érdekes terméke marad, már csak régiségénél fogva is. Mert ha nem
is vagyunk egy véleményen a «Sáchsische Burzenland» írójával, a ki a
barczasági ötvösművek rövid elsorolásánál e kehelyről azt mondja, hogy
az a XIV. század elejéről származik, annyit mindenesetre megengedünk,
hogy a XV. századból való, s az összes brassai és vidéki kelyhek között
a legrégibb. Semmiféle felírás vagy jegy nem lévén rajta, szerzőjéről
vagy származási helyéről sem igen szólhatunk. Ismerve azonban a brassai
ötvösművesség fejlett voltát, s tekintve e kehelynek egyszerű kiállítá-
sát : absolute nincs okunk feltenni azt, hogy ez ötvösmü a külföldről
került volna be hozzánk, s így ezen kelyhet a brassai ötvösművesség
legrégibb fennmaradt alkotásának tartjuk.

Értéke a hivatalos jegyzékben 300 korona, a becslő úgy látszik
inkább csak az ezüst értékére volt tekintettel.

II. Csúcsíves kehely Jézus, Mária felírással.

Ezüst aranyozva. Öntött, vert és vésett munka. Magassága 24V2,
a kupa öblének szélessége 10V2 cm., súlya 960 gramm. Igen díszes
kehely, az előbbinek éppen ellentéte, a művész nem kímélte sem az
anyagot sem a fáradságot, hogy valami kiválót hozzon létre.

Talpa hat karéjú s alul kettős rovátkolt sodrony határolja. Pereme
áttört és stilizált indákkal, levelekkel ékes,* a karéjok összeszögellésé-
nél levelekből alkotott cartoucheokban egy-egy nagy ékkő fogdái helyet.
Pártája is áttört és az ismeretes hullámvonalas díszt mutatja.** A pár-
tát a peremtől két rovátkolt sodronyból font kötél választja el. A pár-
ták szögleteiben a föntebb említett drágakövek fölött egy-egy mezíte-
len angyalka áll. A láb hat oldallapját szintén az említett fonott erős
kötéldísz veszi körül, s egész terjedelmében a perem áttört díszítéséhez
hasonló növény-fonadék hálózza be, melynek alsó részén egy-egy nagy
ékkövet helyezett el a művész ; fönnebb pedig egymáshoz nagyon ha-
sonló szentek — talán Krisztus és a tanítványok — alakjait látjuk.
E szentek kezében kehelyféle edény van, mellyel valószínűleg a sz.
miseáldozatra czéloz a művész, s egyszersmind a kehely rendeltetését
is mutatja. A szentek fejei fölött szintén egy-egy négyszögletes kisebb
ékkő van befoglalva.

A lábat a stílustól lapos gomb választja el, melynek kiszögellő
végei a hat sarkon egymást keresztezik. Ilyen szerkezetű lapos gombot
elég gyakran láthatunk az erdélyi ötvösműveken is. A srilus két tag-
ján a nodus fölött és alatt a következő felírást látjuk :

* A m. t. ötvösműkiállítás lajstroma. 19. sz. de fordítva.

** U. ott 16. sz.

^5*

388

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

a 'Imim
a műn,

Minden négyszögü kis lapon egy-egy gót minuscula betű, olvasása igen
könnyű: O Jesus, O Maria, igen gyakori felírás a kelyheken. A nodus
kissé lapított s úgy fölül mint alul 6—6 félköríves mezőre van osztva,
melyeket fonott kötéldísz határol. A mezőket növénydíszes háló borítja,
a mezők között maradt üres helyet pedig nagy négyszögü ékköves
rotulusok foglalják el, melyeket négy kisebb gömbölyű drágakő körit,
egy-egy lévén elhelyezve a kötélfonadék találkozási pontján.

A kupa szintén igen díszes kosárba van foglalva. A kosár ismét
hat mezőre oszlik, a mezőket itt is vastag kötélfonadék veszi körül.
A mezőkben váltakozva kétféle rajzot látunk. Az egyik Krisztust ábrá-
zolja a kereszten, mellette jobbra-balra Mária és Jánossal, alul pedig
Mária Magdolna bűnbánó alakja tűnik szemünkbe.1 Úgy a kereszt fölött
mint alatta és két oldalról is egy-egy ékkő van elhelyezve. Tulajdon-
képpen az egész kosarat növény-ornamentumból alkotott háló borítja,
melyből mint alapból emelkednek ki a váltakozó domborművek. A má-
sik dombormű, mely szintén még kétszer ismétlődik: szent Sebestyént
tünteti föl nyilakkal átlőtt és odakötözött mezítelen testtel. Ha nem
külön megrendelésre tette oda a művész sz. Sebestyént, azt kell gon-
dolnunk, hogy a halálnem rokonsága adta az eszmét ötvösünknek, hogy
a vértanuk seregéből éppen sz. Sebestyént választotta ki, habár isme-
retes dolog, hogy a középkorban igen sokat foglalkoztak a művészek
sz. Sebestyén halálának ábrázolásával. A vértanú alakja azonban egye-
dül áll, jobbról és balról az ékkő elmaradt, csak feje fölött és a lába
alatt látunk egyet-egyet. Hasonlóképpen a mezőket elválasztó sodrony
fonadékokon is kettőt-kettőt találunk, egyet fönt (kisebb négyszögletest)
és egyet alul (kisebb kerek formájút). A kehelykoszorú a szokásos
gótikus liliom-díszítésének egyik szép változata.2

Látjuk ezekből, hogy kelyhünk nem a mindennapi használatra
készült, s talán ennek tulajdonítható, hogy az idő nem igen viselte
meg. Csak a kosáron tört le néhány liliomszerű virágnyulvány, s a
kövek közül hiányzik hét drb. Összesen 72 drb ékkő volt rajta el-
helyezve, még pedig 18 nagy és 18 kisebb négyszögletes és 36 drb
kis kerek féldrágakő.3

! Mintha ezeknek kezében is valami kehelyszerű edény lenne.

2 A m. t. ötvösműkiállítás lajstroma. 17. sz.

3 A lábon íz nagy és hat kisebb négyszögletes ; a nóduson hat nagy négyszögletes és
18 kerek kicsiny ; a kupán 12 kis, négyszögletes és 18 kis, kerek ékkő van.

EMLÉKEK F.S LELETEK.

389

A drágakövekről tudjuk, hogy már a régi görögök és rómaiak is
nagyra becsülték és Bizánc is igen kedvelte. A középkorban Theophras-
tos és Plinius müvei nyomán csodás gyógyítóerőt tulajdonítottak nekik,
ezek az ú. n. orvosságos kövek, melyekkel Kecskeméti W. Péter is
hosszasan foglalkozik az ő nevezetes ötvöskönyvében.* De azért a leg-
régibb idők óta felhasználták ékszerek és más tárgyak díszítésére is,
s kiváltképpen a renaissance korában Amerika felfedezése után -
űztek nagy fényt a drágakövekkel. Nálunk is igen szép emlékei ma-
radtak fenn a drágaköves díszítésnek. Elég itt, ha csak Mátyás király
kálváriájára, a Telegdy és a Pethe-féle kelyhekre hivatkozom. A XVII.
században, különösen török befolyás következtében, terjedt el nálunk
nagy mértékben a féldrágakövek feldolgozása. Ebből az időből maradt
fönn az a sok boglár, csatt, gomb, öv, kard, násfa, serleg stb. melyeken
legtöbbnyire türkiz-, korái-, karneol-, granát-foglalásokat találunk. E be-
foglalás kétféle: vagy tokos, azaz köröskörül zárt, vagy koronás á jour)
azaz alui-fölül nyilt. Kelyhünkön az előbbi módozatot látjuk. A drága-
köveket nagy értékük miatt korán kezdték hamisítani, még pedig leg-
többnyire üveggel. A régi czéhszabályokban is többször találkozunk

idevonatkozó intézkedésekkel. így a brassai ötvösöknek a XVI. század
végéről való szabályzatának 5. pontja, valamint a szász egyetem által
1615-ben kiadott czéhszabályok 10. és a városi tanács által 1656-ban
megerősített artikulusok 40. pontja felhívja a czéhbeliek figyelmét a
külföldről bejövő és hamis ékkövekkel díszített ötvösműveket, ékszere-
ket áruló kereskedőkre és házalókra, a kik gyakran értéktelen üveget
adnak el gyémánt, smaragd és rubin helyett, s ha ilyet megfognak,
haladéktalanul adják át a hatóságnak megbüntetés végett, az árúkat
pedig kobozzák el. Valószínűleg ilyen elkobzott tárgy az a «ring mit
falschen stein», mely a brassai czéhmesterek könyvében 1547-ben sze-
repel. Ugyancsak az említett 1656-iki czéhszabályzat 50. pontja értel-
mében az az ötvös, a ki üveget aranyba foglal, a czéhből kizáratik ; ez
egészen természetes intézkedés, mert a czéh nemcsak a tagjait, hanem
a vásárló közönséget is védte. Nem tekinthető azonban hamisításnak
az az eljárás, melyet kettőzésnek (doublette) nevezünk, midőn t. i. az
ötvös két vékonyabb drágakőlapot foglal össze ; sem pedig az ú. n.
megbélelés vagy alátevés, mert a czéhszabályok ezt sehol sem tiltják,
s különben is ezen eljárások csak arra valók, hogy a kö ragyogását
emeljék. Doublettekről többször is olvasunk a régi brassai ötvösköny-
vekben, így a czéhmesterek könyvében: « 1 550. ein guld. ring mit
tublet®, 1555-ben pedig: «ein guld. ring mit mailandischen több® stb.
Ez adatokból nemcsak azt olvashatjuk ki, hogy a XVI. század közepén

* Arch. Ért. III. k. 264—85. 11.

39°

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

itt is használatos volt a kettőzés, hanem hogy ez eljárás hozzánk Milánó-
ból jött.

Végül csak annyit, hogy habár a drágakövek az ötvösmű szín-
pompáját igen emelik, s megfelelő helyen és módon alkalmazva stíl-
szerűek is lehetnek, (pl. az ékszereknél) : addig a kelyheknél nem lévén
természetesek, nem is stílszerűek, tehát fölöslegesek. Különösen, ha
oly nagy számban alkalmazza azt az ötvös, mint ennél a kehelynél tör-
tént. De hát nem róhatjuk föl ezt hibául neki, mert ez akkor általános
szokás volt. Különben is a fődolog itt maga a kehely és annak áttört-
művű és hálózatos díszítése, az ékkövek csak mellékes szerepet játsza-
nak. Keletkezési ideje a XV. század, szerzőjéről azonban semmit sem
tudunk, mert a feliratban magát meg nem nevezi, s a mesterjegyek
ebben a korban még nem járták. A fönnebb elsorolt okok alapján ezen
kelyhet is brassai terméknek tartjuk. Értékét a hivatalos becslés 2000
koronára teszi.

Megjegyezzük még, hogy e kehely a budapesti ötvösmükiállításon
is ott volt, s röviden ismertetve van a lajstromban.*

III. Csúcsíves kehely Casper fölírással.

Ezüst aranyozva. Öntött, vert, vésett és áttört munka. Magassága
24 cm., súlya 855 gramm. Díszes, a mellett igen ízléses mű, mely dicsé-
retére válik mesterének.

Talpa hatkaréjos, a perem ráforrasztott hajlított ágak és levelek-
kel ékes, melyek között különféle helyzetben 20 drb állatot látunk
elhelyezve, és pedig nyulat, őzet, kutyát, fáczánt, keselyűt, szarvast stb.
Ezek majd nyugvó, majd futóhelyzetben a lombok között foglalnak
helyet, de annyira beleillenek a díszítés vonalaiba, hogy csakis a figyel-
mes szemlélő veszi őket észre. E kis állat-alakok teljesen plasztikus és
sikerült alkotások, s habár többször ismétlődnek, egy bizonyos rendet
nem állapíthattam meg közöttük. Pártája áttört művű és hullámvonal-
ban haladó leveles, virágos indát ábrázol. A karéjok összeszögellésénél
a peremre is kiterjedő levélcsokor ül. A láb hat lapját összefont vékony
sodronykötél választja el egymástól ; az oldallapok mezőit egy-egy
virág foglalja el, még pedig úgy, hogy alul a hajlított dús levélzet
közül egy sugár hajtás emelkedik ki, ennek közepén ül a kinyílt öt
szirmú virág, a virág közepét egy-egy piros kő díszíti. Azonkívül min-
den második lapon egy-egy szarvas alakját látjuk. A lábat csinos pár-
kányzat zárja be.

A stilus alsó tagján betűket látunk, melyek gót minusculákban a
következő szót adják :

* III. 1. 122. sz.

EMLEKEK ES LELETEK.

391

r sis Ili

azaz Casper (Casparus, Gáspár). A stílus felső tagján nincs felírás, s
vésett díszítés foglalja el a betűk szokásos helyét. Pedig kár, hogy a
művész legalább évszámot nem tett oda, vagy más valamely közelebbi
adatot, mert így csak találgatásokra vagyunk utalva. Az alul és fölül
lapított noduson a rotulusok helyét hat díszes rozetta foglalja el, me-
lyeknek mintegy szárait és leveleit alkotják a nodus elkülönített mezőin
lévő indák és lombok. Maguk a rozet-
ták igen díszesek : a kilencz félkör-
ből alkotott virágkehelyben ül az öt
szirmú rózsa, melynek közepén szintén
ott találjuk a bibét ábrázoló yranátot.

A kupa kosarát is ugyanazon
hajlított, egymásba fonódó növény-
indák, levelek és köves rozetták borít-
ják, melyekkel a lábon és a noduson
is találkoztunk. Mezőkre ugyan nincs
beosztva, de az ismétlődő rozetták és
az íizok között elhelyezett alakok
mégis bizonyos tagoltságot eszközöl-
nek. A kehelykosáron ugyanis a lom-
bos díszítés között három alakot ve-
szünk észre, még pedig Máriát a gyer-
mek Jézussal; egy nőszentet kezében
a kereszttel és mellette a sárkányt ;
azután sz. Pált könyvvel és karddal.

Ez alakok öntve és csinálva vannak.

Közbe-közbe két-két szembenálló szar-
vas tűnik szemünkbe. A kosarat szé-
pen megrajzolt koszorú futja körül.*

Kelyhünk díszítése sokban eltér a közönséges sima díszítésektől,
ugyanis míg ezeknél a növény vagy más egyéb motivumú rajzok az
alapra egészen ráfekszenek, itt a növényindák, levelek félig szabadon
állanak, mintegy áttört munkát képeznek, úgy hogy oldalt nézve csak-
ugyan keresztül is láthatunk azokon. Ezen díszítési módot, szemben az
előbbeni lapos vagy sima eljárással lombos slllnelz nevezhetjük. Ig-en
szép példája e lombos díszítési modornak a M. N. Múzeumnak az a
kelyhe, melynek lába vadakkal telt erdőt példáz, a hol is valóságos
vadászat folyik.** A mi kelyhünk is a láb peremén és a kosáron lom-

* Az ötvösműkiállítás lajstroma 17. sz.

** Az ötvösség remekei II k. 87. 1.

III. CSÚCSÍVES KEHELY CASPER FÖL-
IRÁSSAL.

392

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

bős erdőt mutat be, melynek vadságát mintegy enyhíti a középrésznek
virágos dísze ; a vadak között főszerepet játszik a szarvas, a kupán
hat, a láb oldalain három és a peremen is több példányt láthatunk.
Az ötvös talán a bibliai hives patakra áhítozó szarvasra czélzott.1
E kehely díszítése úgy részleteiben mint egészben véve is sikerültnek
mondható, készítője sokkal jobb Ízlést árul el, mint az előbb ismerte-
tett (II. sz.) kehely ötvöse, már csak az ékkövek feldolgozásánál is. Itt
az ékköveknek hivatásuk van, a virágok bibéjét alkotják, aprók, nem
föltünőek, nem is oly nagy számban vannak, mint amott:2 szóval be
vannak illesztve a mü szerkezeti egészébe.

Szerzőjéről jóformán csak annyit tudunk, a mennyit ő maga jónak
látott elárulni. A «Casper» név ugyan jelenthetné a donátort is, de
valószínűbbnek tartom, hogy itt az ötvös a maga nevét akarta meg-
örökíteni, mint azt alább is látni fogjuk (V. sz. kehely). A brassai
ötvösök közt találunk is több ilyen nevűt, a kik között a legrégibb a
XVI. század első felében élt. Ezen «Meister Casper » életéből íme néhány
adat: 1538-ban 4 írttal adós marad a czéhnek egy Zsigmond nevű
tanulójának felavatási díja fejében, de már a következő évben lefizeti.
Ugyancsak 1539-ben egy segesvári fiút, Greger Kyndlinket veszi fel
apródnak. 1541. és 42-ben pedig czéhmester volt.3 Miután ezen kehely
a XV. század vége, illetőleg a XVI. század elejéről származik, nincs
kizárva, hogy csakugyan ez a Gáspár mester készítette azt mint egészen
fiatal ember. A brassai ötvösczéh iratai a XVI. századdal kezdődvén,
a régebbi idők ötvöseiről nagyon hiányosak az ismereteink, s így nem
csoda, hogy ezen Gáspárt egy emberöltővel megelőző hasonnevű brassai
ötvösről nincs tudomásom.

E kehely a hivatalos jegyzékben 2000 koronára van becsülve.

IV. Csúcsíves kehely zománczos dísszel.

Ezüst aranyozva, öntött, vert és zománczos munka. Magassága 20,
öblének szélessége 9 cm. Az egyetlen zománczos mü a fekete templom-
ban. Egészen a legújabb időkig mint beteglátogató kehely volt hasz-
nálatban, s így nem csoda, hogy kissé megrongálódott.

A láb hat karéjos. Pártája széles, áttört művű, igen csinos és
sikerült alkotás: hullámvonalban haladó szőlőindát ábrázol, melyen

levelek és fürtök láthatók.4 A karéjok összetalálkozásánál is egy-egy
nagyobb szőlőlevelet helyezett el az ötvös, ezzel is a kehely rendelte-
tését jelezvén.

1 41. zsoltár 2. v.

2 Ott 72, itt csak 27.

5 Arch Ért XXVIII. k. 123 1

+ Az ötvösműkiállítás lajstromában közölt 41. sz. párta hasonlít ugyan ehhez, de nem
oly természetes és Ízléses.

EMLÉKEK ÉS LELETEK

39^

A kehely lába, nodusa és
kosara sodronyzománczczal van dí-
szítve. Sajnos azonban, hogy az
egy-két év előtt végzett ú. n. ('res-
taurációi) kiforgatta eredeti valóság-
ból. Még szerencse, hogy az 1892.
évben történt leltározás alkalmával
feljegyezték, hogy fehér, zöld és
kék színek külömböztethetők meg
rajta. Most azonban az egész valami
fekete masszával vagy lakkal van
bevonva, úgy hogy kivéve a nefe-
lejtsszerű kis virágok gömbölyű
szirmait és a többi virág bibéit,
melyek fehéren maradtak, feketén
kívül más szín egyáltalában nem
látszik. Sokkal többet ártott tehát
e restauráczió, mint használt azáltal,
hogy az itt-ott kipattogott zomán-
czot ilyen módon pótolta.

A láb hat oldallapját vastagabb
sodrony keríti, ezen belül s paral-
lel húzódik a filigrán, magát a lapot pedig kilencz kis nefelejts virág
díszíti, melyek közül nyolcz kisebb hét pontos, azaz hat fehér göm-
böcske jelzi a hat virágszirmot, a középső hetedik pedig a bibét, a
kilenczedikét, mely a főhelyet foglalja el 10 gömböcske alkotja. Evirá-

IV. CSÚCSÍVES KEHELY SODRON YZOMÁN-
CZOS DÍSZSZEL.

a — C. RÉSZLETEK A SODRONYZOMÁNCZOS KEHELYRŐL.

394

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

gokat hullámvonalban haladó filigrán sodrony veszi körül és kapcsolja
össze, melyről jobbra-balra kisebb kacskaringós nyúlványok — kacsok —
ágaznak el. A virágok elhelyezése a hat lapon nem egészen egyforma,
néhol pl. a középső nagyobb virág hiányzik, de azért általában egy-
öntetű. Azok, kik e kelyhet még a «javítás» előtt ismerték, azt mond-
ják, hogy az alapszín sötétkék volt, a virágok rajta pedig fehérek.
A lábat áttört művű párkány fejezi be, melyben a hullámvonalos indán
három karéjos leveleket látunk.*

A stilus két tagján egyszerű rajzokat találunk, fönt a római X-hez,
alul pedig a kerékhez hasonlókat, de itt a zománcz nyomát nem tud-
tam konstatálni. A lapos noduson a rotulusok helyén hat nagy virág -
kelyhet találunk, melyek belülről szintén fekete zománczot mutatnak,
a rozetta azonban csak egyben van meg, a többi már hiányzik, de a
bibe — rovátkos gömbalakjában — mindegyikben ott van. A nodus
felső és alsó mezőit hat hat zománczos virág foglalja el, mely szintén
vastagabb sodronnyal van bekerítve. A virágnak hat filigránba foglalt
négyszögű vagy kerek szirma van — egykor zöld zománczczal borítva —
középen fehér bibével. A virágok szárát itt is filigrán sodronyok jelzik.
A négyszögletes szirmú virágok talán a szekfüvet, a kerek szirmúak
pedig a rózsát vagy margarétát utánozzák.

A kupa kosara szintén sodronyzománczos; az egész kosár felü-
letén az elválasztó vastagabb, rovátkolt sodrony hat félköríves és hat
hosszúkás, halhólyagszerű mezőre osztja. A félköríves mezőkben fel-
váltva két-két négyszögletes, illetőleg kerek szirmú virágot látunk, az
előbbiek hat, az utóbbiak nyolcz virágszirommal. A két virág között
az igen szépen szerkesztett filigrán szárak és kacsok foglalnak helyet,
itt is felváltva villaalakú kacs vagy három fehér gömböcskéből alkotott
bimbóban végződve. A hosszúkás mezőben szintén filigrán keretben,
s filigrános szárak és kacsok között négy-négy virágot látunk. A felső
kettő felváltva a négyszögletes vagy kerek szirmú virág ismétlődése
mindig fehér bibével, a két alsó pedig megegyezik a lábon ábrázolt
hét pontos nefelejts virággal. A kosarat finom művű koszorú fejezi be,
mely az ismeretes három tagozatú liliom virágból van alkotva.**

Ezen kehely a XV. század végéről, illetőleg a XVI. század elejé-
ről származik, és a sodronyzománczos kelyhek azon csoportjába tar-
tozik, a melyeket erdélyieknek szoktunk nevezni. Semmiféle felírás vagy
mesterjegy nincs rajta, de azért mégis brassai ötvösmünek tartom. Hogy
a zománczozás technikája Brassóban is virágzott, azt egyébb más bizo-
nyítékokon kívül az is mutatja, hogy a brassai ötvösczéh legrégibb

* Az ötvösműkiállítás lajstroma 17. sz.

** Az ötvöskiállítás lajstroma 25. sz.

EMLEKEK ES LELETEK.

39?

irataiban számos olyan feljegyzésre találunk, mely a zománczozáshoz
szükséges anyagokra vonatkozik.1 íme néhány adat.

Schmelzglass. 1517-ben van a czéhnek 7 lat, 1525-ben egy egész
font és Vz lat, 1526-ban 26 lat stb. 1531-ben pedig feljegyzik, hogy
latját 5 oszporával adják az ötvös mestereknek. Splessglass (Antimonium).
1518-ban a czéhnek van belőle félmázsa és 14 font. Porres (póris, borax).
1520-ban Hans von Mydvess czéhmester 3 írtért vesz a czéh számára
boraxot, melyből Benedek mester 2 latot vesz hitelbe. 1521-ben 23 font
és 7 lat van a czéh birtokában stb. Glasgalle. 1525-ben a czéh ládájá-
ban 28 font van belőle és az 1531-iki feljegyzés szerint fontját 2 osz-
porával mérték. Grünspan is van raktáron, így egy alkalommal 10 font-
ról számolnak be a czénmesterek. Az olvasztó tégelyekből is mindig nagy
mennyiség volt a czéh tulajdonában, így 1518-ban 33 «nest» (tuczat?)
nagyobb és 25 nest kisebb olvasztótégely, egy nestet 4 oszporáért adtak.

Ezen adatokból látjuk, hogy a czéh a szükséges anyagokat nagyobb
mennyiségben maga szerezte be, s abból látta el az egyes ötvösmeste-
reket, így olcsóbban jöttek ki és a mi fő, hitel is volt.

Kelyhünket különösen a finom munka jellemzi, és éppen e miatt
messze túlszárnyalja a szomszédos zágoni sodronyzománczos kelyhet,2
melyet szintén erdélyi ötvösmünek tartunk, s habár a kettő közötti
rokonság sem tagadható. Azonban még nagyobb a rokonság a maros-
szentkirályi kehellyel,3 különösen a láb díszítésénél, úgy hogy ezeket
egy ötvösiskola termékeinek tekinthetjük. Ellenben már nagyobb az
eltérés ezen és a szebenvidéki kelyhek között, habár közös vonásaik is
vannak.4

Mindazonáltal még nagyon korai volna ezen néhány emlék nyo-
mán határozott következtetéseket vonni, annyi azonban már most is
konstatálható, hogy az erdélyi sodronyzománczos emlékek sem tartoz-
nak mind egy iskolához ; így már most is külömbséget tehetünk a
brassai és szebeni zománczos kelyhek között. Majd ha az összes szeben-
és brassóvidéki 5 sodronyzománczos müvek leírva és ismertetve lesznek,
akkor ezen jelenleg még homályos kérdésben is világosabban fogunk látni.

A brassai sodronyzománczos kehelyre nézve még csak az az egy
megjegyzésünk van, hogy azt, ha nem is egészen, de legalább egy részét
meg kell tisztítani az oda nem való máztól, hogy az ismét a régi színeiben
legyen látható. Értéke különben a leltárban 800 koronába van felvéve.

1 A következő adatok mind a brassai czéhmesterek könyvéből vannak véve.

2 Arch. Ért. XII k. 29 1.

3 Mihalik József : A zománcz 109. 1.

4 Reissenberger : Kirhliche Kunstdenkmáler aus Siebenbürgen.

5 Sodronyzománczos régi kelyhek vannak Muzsnán, Kis-Selyken, Nagy-Sinken (Nagy-
Küküllő m ), Rensdorffon (Kis-Küküllő m ), Marpodon (Szeben m.) és Vidombákon
(Brassó m.) stb.

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

390

V. Csúcsíves kehely C. F. 1504. felírással.

Ezüst aranyozva, vert, öntött és vésett munka. Magassága 25, a
kupa öblének átmérője fönt 1 1 cm. Igen díszes és ízléses ötvösmű,
mely méltán sorakozik az előbbiek mellé.

Talpa hat karéjos, hullámvonalban emelkedő széles pereme rá-
helyezett áttört művel ékes, mely növényindákat, leveleket mutat, a
makkféle gyümölcs tölgy- vagy csergallyakra utal, de a virág egészen
különös. A lombok között kiterjesztett szárnyú sasokat látunk. Az áttört
párta indák és levelek közt hat szirmú virágokat példáz, némelyiknek
bibéje egészen kinőtt, czukorsüveg alakú és erősen emlékeztet a zománcz-
műben szerepelni szokott hasonló virágra. A karéjok összeszögellésénél
egy- egy kinyilt szekfü virágot veszünk észre. Az alacsony hat oldallap
vastag rovátkos sodronnyal van kerítve, s mindegyikben ott találjuk a
kehely jellemző virágját a kinyilt szekfüt mintegy fészekben ülve.
A fészket a keskeny, természetesen ábrázolt szekfű levelek alkotják,
a melyek az egész mezőt kitöltik. A lábat egyszerű sima párkányzat
fejezi be.

A stílus két tagján betűket és számokat veszünk észre, még pedig
a felsőn :

vagyis T (?) I C E E F. Ezen felírásról és annak olvasásáról majd alább
szólunk. Az egészen lapos nodust szintén szekfühajtások, levelek és
virágok borítják. Azonkívül a rotulusok helyén hat kerek vagy négy-
szögletes ékkövet látunk, melyeket szívesen el is engednénk, és sokkal
szívesebben vennők, ha az ötvös oda is egy-egy kinyilt virágot helye-
zett volna.

A kupa kosarát is szekfüágak, levelek borítják, a virágok pedig
a koszorú alatt sorakoznak. Az ágak és levelek úgy keresztül-kasul
fonódnak, hogy valóságos hálót képeznek. Itt a levelek és ágak is
erősebbek és a virágok is nagyobbak. A bibe helyén rovátkolt gom-
bocskát látunk. A díszítésnek ezen technikája, melyet itt tapasztalunk,
még a lombos díszítésnél is szabadabb, a mennyiben a levelek sokszor
éleikkel állanak kifelé s egész félköríveket írnak le és éppen ezért a
lapos és a lombos díszítő stíllel szemben ezt forgácsdísznék. nevezhet-

vagyis C. F. 1504., az alsón pedig ezeket a betűket látjuk:

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

397

V. CSÚCSÍVES KEHELY C. F. 1504 FÖLIRÁSSAL.

jük. Ezen díszítési mód különben itt egészen természetes is, mert híven
utánozza a szekfű ágas-bogas növését. Hasonló forgácsdíszt találunk a
szepesi székesegyház egyik kelyhén, a hol az ötvös úgy látszik a bo-
gáncskoró virágait példázza.* A koszorú is igen csinos. Rózsaágból,

Ötvösség remekei. II. 87.

39$

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

mely az alapot alkotja, s melyen még a tövisek is látszanak, egyenlő
távolságokban három hajtás emelkedik : balra a levél, jobbra a bimbó
és középütt a kinyilt rózsa számára. A közölt minták között nincs meg,
ilyet még csak Csik-Somlyón láttam eg5^ régi kelyhen. Még csak azt
említem meg, hogy a virágok nincsenek aranyozva, hogy annál jobban
hasonlítsanak a fehér szekfühöz.

Hátra van még, hogy e kehely készítőjéről is mondjunk valamit.
A stiluson lévő két betű C. F. minden víilószinüség szerint az ötvös
nevét rejti magában. Mielőtt azonban a T (r I C E E F felírás megfej-
tésébe bocsátkoznánk, szükségesnek tartom, hogy egy pár megjegyzést
tegyek általában a kehelyfelíratokról. Ismeretes dolog, hogy a kely-
hekre a legrégibb idők óta szokás volt feliratokat alkalmazni. Még
pedig három helyen találjuk azokat, a kupán, a stílus két tagján és
a talp peremén (nem említve a karczolatokat, melyek a talp belső
felében fordulnak elő). A betűk formájára nézve tudjuk, hogy a XV.
század elejéig a barát maiuskulákat, a XV. század közepétől kezdve a
minuskulákat, a XVI. században pedig a római kapitális betűket hasz-
nálták. Közbe-közbe volt az átmeneti korszak, midőn a kétféle betűket
keverték. A feliratok tartalmát tekintve azt látjuk, hogy azok négy
csoportba oszthatók. Az első csoportba tartoznak azok a feliratok, me-
lyek Jézusra, Máriára és a szentekre vonatkoznak, ilyenek: IN Rí,
IHS, IHESVS, MARIA, AVE MARIA, HILF GOTT,
STA KATHERINA ÓRA PRO NOBIS stb. A második cso-
portba a kehely rendeltetésére vonatkozó feliratokat soroljuk, ilyenek :
HIC EST C A FIX NÖVI TESTAMENTI, SEPVECROM
C H R I S T I stb. A harmadikba tartoznak az ötvös és donator neve,
czímerrajza, évszám s más hasonlók. A negyedikbe végül tartoznak az
értelmetlen feliratok, midőn is az ötvös talán csak szokásból össze nem
függő betűket, vagy néha csak betüféléket rak egymás mellé. Ilyenek
a gyakran előforduló a b c d e f stb. betüsorozatok abc rendben, vagy
keverve.

A feliratok általában ritkán hibátlanok. Talán leginkább azért,
mert az ötvösök rosszul másoltak, esetleg a feliratot nem értették meg,
különösen ha olyan felírásról van szó, melynek betűi már kimentek a
használatból. A kupán és a peremen elég hely lévén, a feliratok is
értelmesebbek, de a stiluson csak hat betű számára lévén hely, az
ötvösnek még nehezebb feladattal kellett megküzdenie. Innen van-
nak a rövidítések, összevonások, s hogy néha két betűt is szorít
egy helyre, viszont a rövidebb szavakat kitoldják pl. IHES1 S,
O MARIA stb. Itt találkozunk néha felfordított írással is, melynek talán
az a legtermészetesebb magyarázata, hogy az összerakásnál a stílus
ezen tagját fordítva tették helyére. Néha a betűk felforgatva követkéz-

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

399

nek pl. ICH-HIC helyett. Máskor ismét a betűk hátrafelé olvasan-
dók pl. ilyen a mi kelyhünkön lévő fölirat is. Ugyanis, miután a felső
sort elolvastuk C. F. 1504., a kelyhet visszafelé forgatva a betűk a
következő elhelyezést nyernek : F E E C I T, azaz fecit, a kettős E egy-
részt a betű hosszúságát jelöli, másrészt a hely kitöltésére is szolgál.
Természetesen ez nem föltétien igazság, hanem csak egy kísérlet az
ilynemű feliratok magyarázatára. Egyáltalában még igen sok megfejteni
valónk van e téren. Érdemes volna összegyűjteni az ötvösműveken elő-
forduló összes feliratokat s abból az ötvösség epigráfiáját megszerkeszteni.
Erre is éppen úgy szükség van, mint a mesterjegyek összeállítására.

A «C. F. i504» feliratra nézve az a véleményem, hogy az a készítő
ötvösnek a monogrammja, az 1504. év pedig a kehely készítésének az
ideje. .Sajnos azonban ezen időből C. F. monogrammos brassai ötvöst
nem ismerek, reményiem azonban, hogy még sikerülni fog ilyet talál-
nunk. Azért azonban a kelyhet így is brassai készítménynek tartom.
Értéke a leltár szerint 2000 korona. Gyárfás Tihamér.

KÉPEK AZ EPERJESI XV. SZÁZADI ADÓ-
LAJSTROMOKBAN.

Középkori nemzeti viseletűnk emlékei oly csekély számban maradtak
reánk, hogy minden, még oly jelentéktelennek látszó adatot is figyelemre kell
méltatnunk.

Annyival inkább jelentékenynek kell tartanom azt a néhány XV. szá-
zadbeli tollrajzot, melyekre dr. Iványi Béla országos levéltári tiszt úr hívta
fel figyelmemet, mert azok épen Mátyás király korának viselet- és művészet-
történetére vonatkozólag szolgáltatnak felvilágosításokat.

Eperjes város levéltárában van egy 32^03 cm. magas és rro2 cm. széles,
16 lapra terjedő, merített papírra Írott füzet, melyen fent, mondatszalagon
14.80. évszám s alatta czím gyanánt a következők vannak gothikus codex-irás-
sal irva : Registrum census régié majestatis Mathie e medio nostri provenientis
ad Festum Laurencii.

Tehát a füzet a Mátyás részére szedett királyi adó feljegyzéseit tartal-
mazza 1480. év elejétől Szt. Lőrincz napjáig. Bent a következő lapokon azon-
ban 1485. év végéig terjednek a feljegyzések.

A füzet első, 10-ik, 14-ik és utolsó lapjai tollrajzokkal vannak ellátva,
a melyekre nézve, a melléjük írott magyarázó szavak Írásának az egész regi-
strum írásával való teljes megegyezéséből és a tinta egyforma színéből megálla-
pítható, hogy a füzet írójának kezétől származnak.

A füzet czímlapján fent az évszámot tartalmazó lebegő mondatszalag
Ízléssel van megrajzolva. (1. ábra.) A czímirat alatt maradt üres helyre Veronika
kendője van rajzolva Krisztus képével. Az egész fej kerek dicskörbe van foglalva,

400

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ

melyet egy egyenszárú kereszt ágai tagolnak. A fej hosszú, csapzott hajjal,
bajuszszal és két ágra osztott göndör szakállal van megrajzolva. Az egész arcz
merevsége s dicskörben a kereszt alkalmazása a románkori művészet erős
hatására vallanak s nem lehetetlen, hogy e részben a rajzolót, valamely általa
gyakran látott, közelében, talán a város főterén álló nagy templomban levő
fresco befolyásolhatta.

i. kép a lajstrom czímiapján.

A második tollrajz a io-ik egész lapot betölti. (2. ábra.) A fogyófélben levő
holdsarlót ábrázolja, csillagoktól körülvéve. A hold előtt keresztben repül egy
tüzetokádó sárkány, míg a holdból tűz- és véreső hull a földre. A kép fölött
az 1485. évszám olvasható és a fölirat, hogy ezen égijel ez évben Gráczban
volt látható.

Az égi tünemény valószínűleg a hold előtt elvonuló üstökös volt, melyet
a babonás emberek sárkánynak néztek és bizonyára többféleképen magyaráz-
tak. Ennek híre foglalkoztatta a mi művészünket is és sietett azt papírra vetni.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

401

Mindannyi között legérdekesebb azonban a 14-ik lapon levő rajz, mely
bár csak vázlatszámba megyen, mégis egy XV. század második feléből való
tornalovagöltözetének hű képét ábrázolja. (3. ábra.)

2. Tollrajzú kép a lajstrom 10. lapján.

Fején kettős vízszintes látóréssel ellátott merev salade-sisakot látunk,
melynek állvértje a mellvérttel egy darabból kovácsolt. A mellvért elől éle-
zett, a karvért a vállon és a könyöknél kerek korongokkal diszített. A csípő-
vért rákfarkas szerkezetű. A síma lábvért hosszú, hegyes madárcsőr-alakú
csípővértben végződik, melyre hosszú szárú, csillagos tarajú tornasarkantyú

Arch. Értesítő. 1908. 5. füzet. 26

402

ARCHZEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ.

van felkötve. A lovag balkezével a kantárt tartja, míg jobbkezével a hóna alá
szorított tornagerelyt irányítja. A nyeregben kissé hátradől, mert ellenfele
lándzsájának hegye épen torkát éri. A ló felszerelése alacsonykápájú és karé-
lyozott támlájú tornanyereg, czafrangos kantár és hosszú szárú feszítő-zabla.
Farka csokorba kötött. A ló, lovagjához képest, aránytalanul kicsinyre van
rajzolva, de az eseménynek az ábrázolt mozgás mindenben megfelel s külö-

3. kép a 14. lapon

nősen a vértezet a kornak teljesen megfelel. Ilyen vértezetet látunk Szapolyay
Imre sírkövén s Mátyás királynak magának több ábrázolásán.

Az utolsó lapon levő kép, mely szent és vértanú Kristófot ábrázolja, viselet-
történeti szempontból szintén sok tekintetben tanulságos reánk nézve. (4. ábra.)

A szent maga hagyományos módon van ábrázolva, óriás férfi alakjában
hosszú hajjal, erős bajuszszal és nagy szakállal, a mint bal kezét csípőjére tá-
masztva, jobb vállán a kis Jézust viszi, míg jobbkezében óriási tüskés bunkót
visz. Jézus mezítelenül, de vállán palásttal van ábrázolva s feje körül a dics-
körben kereszt látható.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

403

Szent Kristóf szűk nadrágot, gyűrött kurtaszárú csizmát, vagyis szeker-
nyét és ugyancsak testhez álló szűk dolmányt visel, mely elől három sor gombbal
van ellátva s a gombok között keresztbe fűzött zsinórral záródik, mint a későbbi
századok női vállfűzői. Ujjain két gombbal ellátott hajtókák vannak. Dere-
kát négyszögletű részekből összeállított fémöv szorítja. A szent fején olyan
szövettekercsből álló koszorút látunk, mint a minők egyes esetekben torna-
sisakok díszéül szoktak e korban előfordulni s e réven a heraldikában is isme-
retesek.

Ez a ruházat, mint azt egyes emlékek révén tudjuk, már a XIV. szá-
zadban olasz befolyás alatt terjedt el nálunk. A dolmány elejének azonban
ilyen hálószerűleg való fűzésére e korból még nincsen adatunk.

Bevezető sorainkban már igazoltuk, hogy a füzet írója egyszersmind e
tollrajzok készítője is. Bár e rajzok nem művészi alkotások is, tekintve a
határozottan művészi érzéket, melylyel azok készültek s a bennök található
viselettörténeti adatokat s a távoli korszakot, melyben keletkeztek, azt hiszem,
hogy Lőrincz mestert, Eperjes város jegyzőjét, amint magát ezen királyi adó-
lajstrom egyik lapján mint annak íróját és rajzolóját is megnevezi, méltán
sorozhatjuk középkori rajzolóművészeink közé. Dr. Szendrci János.

26*

ARCHEOLÓGIA! értesítő.

4°4

GOMBOSI SÍRMEZŐ (BÁCS-BODROG).

Gombos község mellett 1907. évben megkezdték s 1908. év őszén befe-
jezték a Szabadka-Gombos-Palánka vasútvonal építését. A Gombosról Bács-
ordas felé vezető országúton halad a vonal keresztül közvetlenül Gombos
község mellett. Valamikor réges-régen a Duna folyam kiöntése eljutott egészen
a fent jelzett helyig, ma már azonban poros országúton megy az ember, távol
a mai Duna medrétől, mintegy három kilométernyire. A hely fekvése a régi
nép főfoglalkozásának — - a halászatot és vadászatot kedvelő népnek — nagyon
megfelelt. Gyönyörű magas domboldal akasztotta meg a Duna tova hömpölygő
hullámait terjeszkedésében. E magas fekvésű terület az őskortól, illetve az
ősembertől a mai napig mindig emberlakta hely volt, mivel a környék bőven
juttatott neki mindent, ami igényét kielégíthette : az erdő vadat, a Duna
halat. A vasút építésénél kubikos emberek dolgoztak, akiknek ásója alatt meg-
meg csörrentek az emberi s állati csontvázak, vaskések, cserépedények, réz-,
bronz- avagy ezüst tárgyak.

Bosszúsan dobálták az előttük értéktelennek látszó tárgyakat a kordé-
lyokba (kétkerekű laptika), ahonnét azután a vasúti töltés-testbe kerültek.
A földbánya egy sírmezőn haladt keresztül. Legnagyobb sajnálatomra a sír-
mező létezéséről már csak akkor vettem tudomást, amikor mintegy 140 — 160 sir
teljesen széjjel volt dúlva. Az előbb említett sírok mellékletei közül úgyszólván
semmi sem volt megmenthető, miután — sajnos — nem akadt akár a munkálatot
vezető mérnökök, akár a munkafelügyelők avagy a munkások között egy sem,
kinek figyelme a régi tárgyakat megmentette volna a pusztulástól. Hej pedig a
munkások de emlegették később, mily sok, de rossz vasdarab, gyöngy, bögre,
ló- és embercsontváz, függő, karperecz s tudja a jó ég mi minden volt együtt
a sűrűn elhintett sírokban. Pár sírt különösen emlegetnek, melyben a férfi
csontváza a ló teljes csontvázával épen meg volt, s a hol a csontokon kívül
zablák, kengyelvasak s mintegy 75 — 80 czentiméter hosszú szürkés-zöldes pati-
nával bevont kard-hüvely volt rozsdás vasakkal egyetemben. A legtöbb sírban
azonban gyöngyöt, karpereczet, függőt, kést s orsót találtak.

A csontvázak alsó lábszárai között ott találjuk többnyire mindenütt a
szárnyas vad apró csontjait. Többnyire tyúk- és fogolynagyságú madárcsonto-
kat leltem. Egy-két esetben azonban az agyagedénybe volt téve a csont.

Csak nagy sokára jutott tudomásomra a sírmező létezése. Ezután a meg-
bolygatlan sírok közül hatvanhatot magam bontattam fel. Lovas, harczos nép-
nek kellett lenni jó részt az itt eltemetett népnek. Következtetem a lábszárak
görbült voltából, amely jellemezte csaknem minden férfi csontvázat. Lőcslábú
volt többnyire mindegyik. De onnét is hiszem, hogy harczos nép volt, mert
női sírt túlsúlyban találtam ; okvetlenül a férfiaknak más helyen kellett nagyobb
részt eltemetve lenni ; már pedig ezt csakis úgy lehet megmagyarázni, hogy a
férfiak háborúskodás közben, csatározás, avagy portyázásnál hullottak el, s ott
is lettek elhantolva ahol elestek.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

40 C

Véleményem szerint még mintegy kétszáz, sőt lehet hogy több sír is
várja az archreológia napszámosát ásójával.

A halottak fekvéséről azt jegyezhetem meg, hogy túlsúlyban a nap járása
volt az irányadó. Az arcz a nap felé fordulva ; azonban három sír, a melyben
egy-egy római pénzt találtam, a többi mellette levő sírtól elütően keresztbe
feküdt. Két sírban az arcz nyugat felé fordulva ; mellékletei pedig a többieké-
től teljesen eltérően más motívummal bírnak.

Sírok leírása. 1. sír. Csontváz hossza 1 m. 52 cm. 15 — 16 évesnek látszó
leány csontváza. 1., 2., 3. Alaktalan vastörmelék a bal kar alsó része mellett.

4. Bal karon félköralakú vas. 5. 41 darab gyöngy ; többnyire dinnyemag alakú
szurok (?) gyöngy. A gyöngyök a nyak és mellen elszórva. A csontváz alsó
lábszárai között szárnyas csontjai. Mélysége a sírnak 70 cm.

2. sír. Csontváz hossza 1 m. 62. cm. Női csontváz. 1. 22 darab kisebb
zöld üveggyöngy és egy nagyobb hasonló színű gyöngy. A kisebb gyöngyök
6 lappal szabályosan határoltak s hosszúkás alakúak, míg a nagyobb szintén
6 lappal határolt és hosszúkás, de egészen lapos ; nyak körül elszórtan találtam.
2. Vaskés, melyet bal kezében fogott ; kéz kinyújtva. 3. Durva agyagedény,
elcsorbult. Iránya Ny. K. Mélység 1 m. 20 cm.

J. sir. Öreg ember elporlott csontváza minden melléklet nélkül.

rf. sir. Csontváz hossza 1 m. 68 cm. Férfi csontváz. 1. Vaskés a jobb felső
lábszár mellett. 2. Vascsat a medenczecsonton. 3. Két vaslemez közé ékelt
3 cm. hosszú bronzpálczika ; a medenczecsont bal oldalán. Irány Ny. K.
Mélység 1 m. 60 cm.

5. sir. Csontváz hossza 1 m. 67 cm. Férfi csontváz. 1. Vaskarika a bal
csípő táján. 2. Aczél szikraverő. Jobb kézben volt. 3. Vascsat a medenczén.
Bal lábszár mellett szárnyas csontjai. Mélység 1 m. 40 cm.

6. sír. Csontváz hossza 1 m. 72 cm. Női csontváz. 1. Talpas üvegpohár
(sajnos a munkás ásójával elcsorbította s darabjait elhányta) ; római jellegű.
A pohár a csontváz jobb oldalán (ábra). 2. Késtöredék, melyen a farostok
tisztán láthatók ; balláb mellett feküdt. 3. Római bronzpénz Alexander Severus
korából, mely jobb kézben, a medenczecsonton volt. 4. Agyagedény, ivópohár
lehetett, kicsorbult, a láb végénél állt. Mélység 1 m. 35 cm.

7. sír. Csontváz hossza x m. 46 cm. Női csontváz. 1. Ezüst fibula, késői
La Téne-ízlés idomában, felső része görbült, a hajlás tövében 11-szer átfont
sodrony gyűrűvel, melyből egy sodronyszál indul ki s ez a tüske befogadására
szolgáló hüvelylyel van összekötve. A fibula nyakán két sodrony gyűrű. A gör-
bült felső rész nyakán domború, s vége felé mindinkább keskenyedik ; a tüske-
hüvely végén egyszer átfont sodronygyűrűvel. A nyakból hurok ágazik ki
négyszeres görbülettel, melynek nyúlványából alakul a tüske. A fibula a mellen
feküdt (ábra). 2. Ezüst csatkarikája a medenczecsonton. 3. Ezüst római pénz
Commodus császártól a medencze csonton fekvő jobb kézben. 4. Vaskéstöredék
a jobb lábszár mellett farostok által befedve. 5. Talpas agyagpohár szallag
vonalakkal díszítve, mely szabályosan húzódik a pohár szájától egyenlő distan-
tiával lefelé. A pohár a lábfejnél volt. A sír mélysége 1 m. 80 cm.

8. sir. Csecsemő csontváza teljesen elporladva, minden melléklet nélkül.

400

AkCH/EULOGIAl ÉRTESÍTŐ

p. sír. Csontváz hossza i m, 81 cm. Férfi csontváza, i. Bzonz szíjkarika
hat bütyökkel, bal csípő táján ; a karikából kiágazó bütykök közt a karika
mindenütt vastagabb (ábra). 2. Római ezüstpénz Saloninától jobb kézben,
mely a medenczecsont közepén feküdt. 3. Vascsat a medenczecsont bal felén.
4. Egy szem gyöngy a bal lábtőn. 5. Nagyobb agyagedény dísz nélkül, csak
egy vékony vonal mélyedés van az edény szájától lefelé 5 — 6 centiméternyire,
mely mintegy kör veszi az edényt körül. Mélysége a sírnak 1 m. 85 cm.

10. sír. Csontváz hossza 1 m. 17 cm. Női csontváz. 1. Egy nagyobb
gyöngy féle, mely a mellen volt. Krétához hasonlít teljesen, talán alabastrom.
Mélysége 80 cm.

11. sír. Csontváz hossza 1 m. 39 cm. Női csontváz. 1. 23 darab gyöngy-
szem, mely elszórva a mellen feküdt. Többnyire üveggyöngyök Alakjuk épen
úgy, mint az első sírban előfordult gyöngyöknél dinnye magalakúak. Némelyik-
ben megtaláljuk a bronzcsövet vagy sodronyt. 2. 1 darab kisebb kés a bal
kar mellett. 3. Bronz karperecz tompa végekkel. A karperecz különben szegle-
tes, jobb csuklón volt. 4. Boglár ; középső foglalványában egy üveggomb,
mely átlátszó, ezt körül fogja 8 darab kisebb üveglap, 4 drb. átlátszó és
4 darab színes, mindegyike külön-külön bronz foglalványban. Az összes betéte-
ket egyszerre ismét egy bronzlemez tartja össze, melyet sodronygyürü vesz
körül. A boglárt a mellcsonton találtam. Mélysége 1 m. 62 cm.

12. sir. Csontváz hossza 1 m. 58 cm. 1. Agyagedény, melynek nyaka
alatt vonalkák kört alkotnak párhuzamosan. Oldalát ásóval kicsorbították. Bal
felső lábszára mellett belül szárnyas vad csontjai találtattak. Mélysége a sírnak
1 m. 20 cm.

IJ. sír. Csecsemőnek teljesen elporlott csontváza minden melléklet nél-
kül. Mélysége a sírnak 60 cm.

14.. sír. Csontváz hossza 1 m. 93 cm. Férfi csontváz. 1. 1 .ab, 2. ad, 3. ab
két-két áttört művű bronzlemez, a szíj befoglalására indadísz két-két szeggel,
a végén egy szeggel. Kisebb szíjvégek ; mind a csípő körül (5. ábra). 2. Nagy
szíjvég, szintén áttört művű bronzlemez, mint a kis szíjvégeknél. A szíj befogadá-
sára két-két egymásfelé hajló nyúlvány két szeggel ; a nyúlvány között tojásdad
nyílás van ; e fölött elválasztó rekesz ; a rekesz után keskeny inda, mely ellen-
kező irányba, majd szembe kerül s végződik ; ismét keskeny elválasztó rekesz;
utána négy körhajlású inda, mindegyikének végén levéldísz, mely 3A holdat
alkot. A levélmezők felső szélét a lemez keret szélével félholdvégű hajtás köti
össze. A nagy szíjvég a bal alsó lábszárnál feküdt (1. ábra). 3. a, b , c, d kap-
csok : áttört művű indadísz a nagyobb lemezek, egy pontból négy felé hajlik
és félhold idomú levéllel végződik, kívül szalagfonadék, medenczecsonton és
azon alul (2. ábra). 4. Hüvelypánt, melynek közepén négy szegecske van, végei
szabadon állanak ; bal csípőn feküdt. 5. Szíjpánt bronzból ; közepett lyuk, mely-
ben a szeg most is meg van ; felső lábszár mellett (6. ábra). 6. Csat, karikája
tojásdadalakú, tüskéje és csuklója is ép, lemeze ötszögű, mely áttört művű,
benne inda egyes hajlással három szeggel ; a csípő tájékán találtam (4. ábra).
7. Szíjdísz, áttört lemezű, alul csipkézett, ezen belül szalagfonadék három
szeggel, kétfelé hajló inda fölött díszítés. Jobb lábszár fölött találtam (3. ábra).

XIV. sír.

XVIII sír.

GOMBOSI SÍRMEZŐ. A) 2/3 n.

408

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

8. 21 cm. hosszú kés, melyen a farostok még kivehetők. Bal kézben volt. Az
arcz határozott nyugati irányú. Mélysége 2 m. 10 cm.

15- sír. Csecsemő sírja ; a csontváz teljesen elporladva ; semmi mellék-
lettel. Mélység 80 cm.

16. sir. Csontváz hossza 1 m. 77. cm. Férfi sírja, illetőleg csontváza.

1. Inkább vésőhöz, mint késhez hasonló vaslemez, a csontváz jobb oldalán.

2. Vascsat a medenczecsonton. 3. Alaktalan vastöredék ; beleerősödve egy
csont szilánk, valószínűleg nyílhegy; a medencze jobb oldalán. 4., 5., 6., 7.
kavicsok, melyeken a kopás nyomai észlelhetők, mind a jobb kéz csuklójánál.
Az alsó lábszárak közt szárnyas állatnak csontjai. Mélység 1 m. 96 cm.

IJ. sir. Csontváz hossza 1 m. 48 cm. Női csontváz. 1. 6 darab fehér
s 1 darab sárga gyöngyszem ; a nyakon elszórva. 2. Kés a bal lábszárnál. 3. Kis
bronzkarikán egy valamivel nagyobb vaskarika. Csípő tájékán. Mélység 1 m.
70 cm.

18. sir. Csontváz hossza 1 m. 81 cm. Férfi csontváz. 1. Bronz övdísz,
alul-felül szegecskének lyuk hagyva, egyikben szeg ; vonalas bemetszés levél-
díszszel, csípő baloldalán (2. ábra). 2. Vas szilánk, nyílhegy avagy árféle lehetett,
bal lábszáron feküdt. 3. Vaskarika a medencze csonton. 4. Félköralakú vaskarika
a vállon. 5. Bronz szíjpánt, közepén lyuk, szegnek, egy bronzszeggel, mely
körül mélyedés, a pánt felső részén egymással szemben nyílhegyhez hasonló
mély vésés kettős szakállal, jobb lábszár mellett (1. ábra). 6. Áttört művű
szíjvég bronzból két-két szegecses kettős peczekkel, karimás áttöréssel, a ten-
gely irányában két idom, melyet vékonyabb szár köt össze, kétfelé hajló inda,
közepett vastagabb szár, két rövidebb levéllel, mely jobbra-balra az indával van
összekötve (3. ábra). Egy vastagabb lemezű áttört művű szíjvég. Bal felső
lábszárcsont mellett. Arcz teljesen nyugat irányban. Mélység 1 m. 86 cm.

iq. sir. Öregnek elkorhadt csontváza, minden melléklet nélkül. Sírmély-
ség 60 cm.

20. sír. Csontváz hossza 1 m. 46 cm. Női csontváz. Jobb keze mellre

téve, bal keze lábszár mellett kinyújtva. 1. Agyagedény, láb tő mellett volt el-

helyezve. Sírmélység 1 m. 50 cm.

21. sir. Csontváz hossza 1 m. 67 centiméter. Férfi csontváza. 1. Való-
színűleg tűzcsiholó. Vasból vagy aczélból van. Jobb kézben volt (ábra). 2. Fél-
köralakú vaskarika bal vállon. 3. Teljes vaskarika a medencze bal oldalán.
4. Kés, melyen a farostok kivehetők, bal kézben. Az alsó lábszárak között
szárnyas csontok. Mélység 1 m. 45 cm.

22. sir. Lovas-sír. Csontváz hossza 1 m. 62 cm. 1. Vascsat a medencze-
csonton. 2. Vasból mintegy 2 cm. széles pánt féle, alsó része egyenes, aztán

erre félkörként hajlik a felső rész. Lábtő mellett. 3. Csikózabla összehajtva a
lófej mellett, mely a férfi lábszárán, illetve bokáján keresztbe feküdt két csikó-
patával s a csikó alsó lábszáraival együtt. 4. Vaskés, mely a jobb kézben volt.
Alsó lábszáraik között szárnyas csontjai. Mélység 1 m. 80 cm.

23 ., 24.. Kettős sir. Az egyik csontváz hossza — mely alul volt - — 1 m.
58 cm., a másik csontvázé 54 cm. Az alsó csontváz mélysége 1 m. 20 cm.
a felső közvetlenül felette feküdt. Mindkét csontváz minden melléklet nélkül.

GOMBOSI SÍRMEZŐ. B) 2, 3 n.

4io

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

23. sír. Csontváz hossza 1 m. 78 cm. Férfi csontváz. 1. Kettétört vas-
kés, bal lábszár mellett. A farostok, mely valószínű tok volt, tisztán kivehetők.
2. a. 2. b. Két bronzlemez a 2. b bemetszett mindkét lemezen két-két szegnek
lyuk fúrva. Alsó része egyenes, melyből szintén egyenes oldalak indulnak.
Felső része félholdalakban görbült. Valószínű szíj foglaló volt. Medenczecson t
baloldalán. 3. Bronz boglár a mell jobb oldaláról. Alul síma bronzkorong volt
hozzá forrasztva, ez azonban teljesen leporladt róla. A boglár belseje üres fél-
gömböt alkot, tetejéből kis bronzpálczika állott ki, amely azonban eltörött s
elkallódott. A boglár alsó pereme síma sávként húzódik körül ; ebből hat
nyúlvány emelkedik felfelé s egy pontban — miután ívet leírva haladt —
találkoznak. A párkányból kiemelkedő nyúlványok mindegyike háromszögalakú,
melyek inda-, illetőleg levéldíszből alkotvák. A boglár áttört művű (1. ábra).
4. Szíjvég bronzból, a hüvely falán síma vonalak húzódnak körül ; 5 ily síma
vonal van. A hüvelyen keresztül szegecsnek lyuk van keresztül fúrva. A hü-
velyen alul levő tömör rész pereme síma vonal, ezen belül két sorban sűrű
apró, szabályosan egymást követő bemélyedés mindkét oldalon, illetőleg szélen,
a bemélyedéses helyek között gerincz húzódik végig. Csípő táján volt. Mély-
ség 1 m. 65 cm. (2. ábra).

26. sír. Csontváz hossza 1 m. 53 cm. Női csontváz. 1. Vaskés töredék
balkéz mellett. 2. Boglár foglalója, két szegnek helye rajta, bronzból. A boglár
befoglalója peremmel van ellátva. Hogy miféle anyagból volt a dísz, azt meg-
állapítani nem bírtam, miután az teljesen elporladt; barnás anyag volt benne,
amit amint a levegő ért, rögtön szétporlasztott. Valószínű fafaragvány volt
benne. A két felső lábszár között szárnyasnak csontjai. Mélység 1 m. 10 cm.

2J. sir. Csontváz hossza 1 m. 23 cm. Női csontváz. Jobb kézfej a mellen,
bal kéz keresztbe fektetve a nyak jobb oldalára ; lábai magasabban feküdtek,
mint a törzs. 1. a) b. Két darab fém karperecz, négy éllel, nyílt végekkel,
külsejének felén a végek felé egy sorba pontokkal. A karperecz két végén
keresztbe három sor pont aztán erre derékszög alatt 2 pont erre ismét három
sor pont keresztbe. A két pont felett s alatt a szélen bemélyedés. Mindkét
karperecz teljesen egyforma. Az egyiket munkásom kettétörte, azt hitte ugyanis,
hogy arany. 2. «, b , c, d, e , f g, h, i, j vörös gránát gyöngyszemek. 9 darab
teljesen ép, míg egy törött. Síma lapokra csiszolt. 14 lap határol 9 darabot,
míg egyik valószínűleg a kopástól egészen lapos, tompa széllel (ábra). A szárnyas
csontjai itt is feltaláltattak a lábszárak között. Mélysége a sírnak 1 m. 25 cm.

28., 23. és 30. sir. Az első és harmadik fentjelzett sír gyermeksír, a
második öreg, fogatlan, teljesen elkorhadt, minden melléklet nélküli sír. Sír-
mélység 70 — 80 cm.

31. sir. Csontváz hossza 1 m. 61 cm. Férfi sír. 1. Egy agyagedény.
Durva, kezdetleges alkotmány, lábtő mellett. Szárnyas vad csontjai felső lábszár
között. Sírmélység 90 cm.

32. sír. Csontváz hossza 1 m. 36 cm. Női csontváz. Teljesen ép cson-
tokkal. 1. Vaskés, melyen a farostok szépen kivehetők. A jobb alsó lábszár
mellett. 2. Orsógomb, lapos, minden vonaldísz nélküli. Mell táján találtam.
3. Függő ezüstből, nyílt végekkel a melyek azonban egymásra vannak téve,

EMLEKEK ES LELETEK.

411

egyik vége igen vékony — de teljesen ép — s mindinkább vastagodik a másik
vége felé ; a vastagabb részen ezüstgyűrű van, mely át fogja. Bal fülén talál-
tam Azt hiszem a másik el lett a homokkal keverve, mert a koponyán nyoma
látszott. 4. Egy nagyobb alabastrom (?) gyöngyszem, a mellen találtam. Szár-
nyas csontokat a szokott helyen találtam. Sírmélység 1 m. 20 cm.

JJ. sir. Csontváz hossza 1 m. 37 cm. Női sír. 1. Erősebb vaskés, hegye
eltörve, bal oldalán a felső lábszár mellett. 2. 14 drb. fehér gyöngy, az idő
nedvesség stb. behatásától már kissé megrongálva. Azt hiszem kagyló, vagy
kő az anyaga. A nyakban elszórva leltem. 3 .a és 3. b Két darab ezüstfüggő,
egyik eltörve, melynek törése fehéres szürke. Egyik vége igen vékony, nyílt
végűek. Sírmélység 1 m. 10 cm.

34. sir. Csontváz hossza 1 m. 50 cm. Női csontváz. 1. Fél vaskarika,
fenn a vállon. 2. 7 drb. gyöngyszem. Ezek közül 5 darab szegletes, színük
vöröses ; egy darab kerek, a melynek közepe kidomborodik ; egy hasonló alakú
gyöngyszem, a míg azonban az előbbeni vörös, ez zöld színű. A mell táján
elszórva találtam. 3. Egy ezüstfüggő, nyílt végekkel, egyik vége szegletes ; a
másik függőnek semmi nyoma nem volt. A bal fülön leltem.

35- es 36- sir. Mindkettő öregnek csontváza, csaknem teljesen elporladva.
Mindkét sír minden melléklet nélkül. Sírmélység alig egy méter.

3J. sir. Vaskésnek csonkja, bal lábszár mellett. 2. Orsógomb, a bal tér-
den feküdt. Idoma két lemetszett hegyű kúp ; a gerinczczel párhuzamosan
haladó egyenes vonalak díszítik. 3. Egy függő, bal fülön, nyílt végű, egyik
vége elvékonyodott, másik végén gyűrű, ezen felül egy és fél centiméterre
kettős gyűrű, ettől feljebb ismét másfél centiméterre eggyes, ettől még feljebb
egy centiméterre ismét egyes gyűrű övezi. Anyaga ezüst. A koponya jobb
oldalán függő nyomai látszottak, azonban az elveszett. 4. 9 darab egészen lapos
kék gyöngy. A nyakon szép sorban feküdt. A csontváz hossza 1 m. 48 cm.
Női csontváz. Sírmélység 1 m. 20 cm.

JA sir. Csecsemő csontváza teljesen elporladva. Melléklet nélkül. Sír-
mélység 80 cm.

jp. sír. Csontváz hossza 1 m. 72 centiméter. Férfi sír. 1. Agyagedény,
durva kezdetleges munka. Az edényben szárnyasnak csontjai elég épen meg-
maradtak. Sírmélység 1 m. bo cm.

40. sir. Csontváz hossza 1 m. 58 cm. Női csontváz. 1. Agyag orsógomb.
A gerinczczel alul-felül két-két párhuzamos vonaldísz. Idoma két lemetszett
hegyű kúp. Bal térden leltem (2. ábra). 2. a, b két darab függő, alul dinnye-
magalakú üveggyöngygyei, az üveggyöngyön keresztül húzódó bronzsodrony-
nak nyúlványa be ér csaknem a függő karika közepéig. Oldalt mindkét felén
a függő karikán sodronygyűrű ; felső részén nyúlvány bronzból (1. ábra).
3. Vaskés töredék, az alsó lábszárak között. Farostok rajta láthatók. Sírmély-
ség 1 m. 23 cm.

41. sír. Csontváz hossza 1 m. 18 cm. Leány sírja. 1. Egy kis függő a
gyermek koponyájának bal felén. 2. Vaskés töredék bal alsó kar mellett. Sír-
mélység 80 centiméter.

42. sir. Csontváz hossza 1 m. 78 cm. Férfi sír. 1. Kés kettétörve, a kés

412

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

nyele is megvan, csontból való. A késnyél mind a négy oldala rajzokkal dí-
szített. A rajzminták csaknem mind a négy oldalon egyformák. Bal kézben — -
mely kinyújtva feküdt — tartotta. A nyél valószinű szarvas csontjából készült
(ábra). 2. Fél vaskarika bal vállon. 3. Vascsat, mely a csípő tájékán feküdt.
Sírban sok szárnyas csontja szétszórva hevert. Mélysége a sírnak 1 m. 80 cm.

43. sir. Csontváz hossza 1 m. 36 centiméter. Női sír. 1. Hajszorító
bronzból, a bal fültőtől előre a fejtetőn át volt fektetve. Mindkét végét két-
szeresen áthajló gyűrű övezi, amely gyűrű kétszer önmagába hajló karikában
végződik. 2. Egy nagyobb fehér gyöngy 1 valószínű alabastrom ; mellen leltem.
3. Agyagedény ; igen durva kezdetleges munka. A lábtőn alul találtam. Szár-
nyas csontváza a láb közt. Sírmélység 1 m. 65 cm.

44-. sir. Kisebb gyermeki csontváz, minden melléklet nélkül. Sírmélység
75 cm.

45. sir. Csontváz hossza 1 m. 28 centiméter. Női sír. 1. Bronzfüggő,
tojásdad alakú, bal felén a koponyának, jobb felén azonban semmi nyoma a
függő viseletnek. 2. Tíz darab sárga szögletes gyöngy a nyak körül. 3. Lapos
vaslemez, melyen rézsút késpenge csonkhoz hasonló vastöredék. Csípő táján
leltem. Sírmélység 1 m. 10 cm.

46. sir. Csontváz hossza 1 m. 36 cm. Női sír. 1. Agyag orsógomb,
éles gerinczczel. Bal kézben találtam. 2. Két függő közül egyik teljesen szét-
porladt, másik azonban csak részben. Alul gombban végződik. Mindkettő tel-
jesen egyforma volt. A sírban sok szárnyas csont töredék. Sírmélység 1 m.

47. sir. Csontváz hossza 1 m. 42 cm. Férfi sír. 1. Vaskarika a medencze
bal oldalán. 2. Vaskés töredék a bal alsó lábszár mellett. A felső lábszárak
között szárnyasnak csontjai. A fej a mellen feküdt. Sírmélység 1 m. 20 cm.
a lábnál, míg a fejnél 1 m. 45 cm. volt.

4S. sir. Csontváz hossza 1 m. 64 cm. Férfi sír. t. Háló-sulynehezék

kopás nyomaival, jobb kézfejnél. Sírmélység 1 m. 30 cm.

49. sír. Csontváz hossza 1 m. 15 cm. Női sír. 1. Durva agyagpohár,
kezdetleges munka. Sírmélység 90 cm.

50. sir. Csontváz hossza 1 m. 58 centiméter. Női sír. 1. Bronzkar-

perecz, nyílt végekkel, bal alsó karon. 2. Agyag orsógomb a bal kézben, min-
den vonaldísz nélkül. Sírmélység alig 60 centiméter.

31. sir. Sír hossza 1 m. 67 cm. Férfi sír. 1. Erős vascsat, a medencze-
csont közepén. 2. Fél vaskarika a bal vállon. A lábszárak között szárnyasnak
csontjai elszórva. Sírmélység 1 m. 35 cm.

52. sir. Sír hossza 1 m. 77 cm. Férfi sír. 1. Erős vascsat a csípő bal

oldalán. 2. Vaskés csont késnyéllel. A csont valószínűleg szarvas- vagy őzláb-

szárból, kerek a kopástól, minden dísz nélkül, a bal kézben a törzs mellett.
Sírmélység 1 m. 60 centiméter.

33. sir. Csontváz hossza 1 m. 28 cm. Férfi sír. 1. Agyagedény kicsor-
bulva, a láb fejnél. Telve homokkal. Szárnyasnak csontjai a lábszárak között.
Sírmélység 1 méter.

54. sir. Csontváz hossza 1 m. 67 cm. Férfi csontváz. 1. Áttetsző csiszolt
kő, kopás nyomaival, hasonló a kovácsüllőhöz, szélességi oldalon bevésés,

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

413

felső gerincz vékony, alsó lapos széles. Jobb alsó karhoz hozzá volt kövesülve.
Nézetem szerint ijj rész, azonban nincs kizárva, hogy amulettnek használták.
2. Agyagpohár kicsorbulva, lábtőnél. Sírmélység 2 m. 15 cm.

55. sir. Csontváz hossza 1 m. 88 cm. Férfi csontváz. 1. Lándzsa töredék
erős aczélból, keresztbe feküdt a csípőn, 3 darabban. 2. Nézetem szerint lándzsa
nyél foglaló, a nyél helyén keresztül szeggel ; jobb kéz csuklójánál. 3. Vascsat
a csípő bal oldalán. Sírmélység 1 m. 70 cm.

56. sir. Csontváz hossza 1 m. 72 cm. Férfi sír. 1. Vaskarika 5 '5 cm.
széles átmérőjű, háromszögalakú csüngővei, hastájon feküdt. 2. Vaskarikák
egymásba fonódva a jobb kéz mellett. 3. Vaskés a bal kar mellett, fa rostokkal
fedve. Szárnyasnak csontjai az alsó lábszárak között. Sírmélység 1 m. 38 cm.

57. sir. Csontváz hossza 1 m. 58 cm. Női sír. í.a \.b két darab 7'5 cm.
hosszú tű. Munkásom tisztára csiszolta, aranysárga színű ; mellen találtam.
2. Fibula rész ; egy része szét esett, a mely barna anyag — valószínű fából —
volt. Nyakon volt. 3. 1 darab függő, fémkeverék. Színe aranysárga. Bal fülben
volt. 4. Szarvas agancsvég, használata ismeretlen; ketté tört, jobb kézben.
5. Agyagedény lábtőnél. Sírmélység 1 m. 28 cm.

58. sír. Csontváz hossza 1 m. 65 cm. Női sír. 1. Egy darab függő, bal
fülön. A másik függő is meg volt, nyoma a koponyán meglátszott. Vékony
sodronyon függ a csüngő három peremmel. A sodrony keresztül halad a csün-
gőn, belül üres. Erősen megrongálódva. 2. Ezüstkarperecz a jobb kézcsuklón.
Gömbölyű, egyik vége horogban végződik s elvékonyodott, a másik vége azon-
ban hurok s 14-szeresen rá van csavarodva a karpereczre. 3. 12 darab gyöngy,
két darab ezek közül kettős ; hat drb. sárga futó betéttel, 5 darab kék betéttel,
mindezek egyenlő nagyságúak, a 12-dik jóval nagyobb és fehér s vörös betétű.
Nyakban találtam elszórtan. 4. Vaskés töredék farost burkolattal bal alsó láb-
szárnál. 5. Agyag edény a lábtőnél. Sírmélység 1 m. 34 cm.

5Q. sir. Csontváz hossza 1 m. 74 cm. Férfi csontváz. 1. Kés, csontnyéllel.
A nyél erősen megrongálódva, valószínű juhcsontból, illetőleg lábszárból készült ;
jobb kézben volt. 2. Vascsat a medencze bal sarkán. 3. A csípő közepén két vas-
lemez — melyek közül egyik elporladt — között tojásdad hajlású bronzkarika,
a lemez között levő rész elvékonyodott. A vastagabb felén vasrozsda, mely
teljesen körül fogja. 4. Bal vállon félköralakú vas. Sírmélység 1 m. 47 cm.

60. sir. Minden melléklet nélküli férfi csontváz. Sírmélység 1 m. 20 cm.

61. sir. Csontváz hossza 1 m. 69 cm. Férfi csontváz. 1. Vaskarperecz ;
az ásó ketté vágta s egyik vége kiegyenesedve. Jobb karon volt. 2. ab kőszilánk,
valószínű egyik nyílhegy töredék. Jobb kar alsó száránál. 3. Vaskés töredék a
bal felső lábszár mellett. 4. Bal vállon félköralakú vas. 5. Ár, egyik vége
négyszögű, mely kihegyesedik, másik kerek azonban farostokkal fedve ; a kerek
s a négyszögű rész között elválasztó egy gerincz. Jobb kéz mellett feküdt
(ábra). 6. Ugyan-e sírban megkövesedett szarvasagancs tövét találtam és pedig
a férfi csontváz fölött félásónyomnyira. Sírmélység 1 m. 86 cm.

62. sir. Csontváz hossza 1 m. 59 cm. Női sír. 1. Agyag orsógomb, a
kopásnak erős nyomaival ; díszítés nélkül. Két lemetszett kúpidom alakkal,
bal térd mellett a kézben. 2. 12 drb. vörös gyöngyszem, 10 darab ezek közül

414

ARCH/EOI.OGIAI ÉRTESÍTŐ.

hosszúkás alakú s szögletes, míg kettő gömbölyű, egyik a kettő közül sárga,
barna és kékes betétű, ily betét rajta három van. A betétek egy központ
körül csoportosulnak. A másik hasonló betéttel bír, csakhogy két betét csoport
van rajta. A betétek keresztül mennek teljesen a gyöngyön. 3. Egy függő, a
másik széjjel porlott. A függő egy huzalból áll, melynek alsó részén egy gyöngy-
szem van kis pálczikán. 4. Agyagedény a lábtőnél. Szárnyasnak csontjai az
alsó lábszárak között. Sírmélység 1 m. 35 cm.

6j. sir. Csontváz hossza 1 m. 63 cm. Női sír. 1. Agyag orsógomb a bal
kézben. 2. 36 drb. színes gyöngyszemmel, köztük van szegletes, de többnyire
kerek. A mellen s nyakban elszórva találtam. 3. Bronz karperecz, csonka
nagyobbik fele elkallódott, a bal karon volt. 4. Vaskés töredék az alsó bal
lábszár mellett. Szárnyasnak csontjai az alsó lábszárak között. Sírmélysége alig
haladja meg a 80 cm.

64. sir. Csontváz hossza 1 m. 66 cm. Női csontváz. 1. Agyag orsógomb.
Két vonaldíszszel körül fogva a gerinczen alul és felül, bal kézben. 2. Fél vas-
karika a mell bal részén. 3. 6 drb szegletes tejfehér gyöngy nyakban elszórva.
4. Vaskéshegy a felső bal lábszár mellett. Sírmélység 1 m. 16 cm.

<55. sír. Csontváz hossza 1 m. 48 cm. Női sír. \.a és 1. b. függők, mind-
kettő sodronyon függ, anyaga ezüst, a sodrony keresztül halad a csüngőn,
mely csaknem teljesen széjjel porlott már. A csüngök háromszögalakú, inkább
haranghoz hasonló, apró kidudorodásokkal. 2. Fél vaskarika a bal vállon.
3. 14 drb. részint kék, részint zöld gyöngyszem, szegletesek, a mellen és nya-
kon elszórva. Sírmélység 1 m. 38 cm.

66. sir. Csontváz hossza 1 m. 15 cm. Női gyermeksír 1. Agyag orsó-
gomb, egész kicsiny, bal oldalon a térd mellett. 2. Ezüst fülbevaló a bal fül-
ben. Sírmélység 85 cm.

A sírok felásása közben alig két ásó nyomnyira előjött egy Árpád kora-
beli kés (2. ábra), melyben még meg van a karika, melyen függött és a szeg.
2. Egy kővésőnek csonkja. 3. Vonalas díszes agyagedény töredéke 70 cm.
mélységben. 4. Egy csiszolt kőbalta ; 1 m. 83 cm. mélységből vettem ki, ember
csontváz összevisszaságban hevert mellette, a föld felette korom és faszén
maradványnyal volt keverve. 5. Csöves agyag edény hullámvonalas díszítéssel
1 m. 60 cm. mélységben. 6. 8-2 cm. hosszú s két szakállal ellátott nyíl ; a
szakái hossza hegytől 5 cm. A fanyél befogadására mély lyuk, a nyilat 67 cm.
mélyen találtam (1. ábra). 7. Örlőkő, inkább tégla, melyen a kopás nyoma
erősen látszik. Alig 50 cm. mélyen bukkantam rá ásás közben ; nem teljes —
fele hiányzik. Római téglának vélik, melyet később fenésre használtak.

Nem messze a földbányától egy homokbányát nyitottak meg, a hol két
sírban egy-egy és egy másik sírban több (8 — 9) csontvázat találtak. Minden
csontvázon márga lerakodás nyomait találtam. Melléklet egyik csontváz mellett
sem volt. Ásás közben a munkások találtak egy vasszeg formán három élű
buzogányt, amelyet sajnos azonban a homok rakásánál elvesztettek. Ugyanitt
találtak továbbá 1 m. átmérőjű fa czölöpöt, a mely hogy milyen mélyen hatolt
le nem tudom, mert az teljesen nem lett kiásva, noha 4'; méter mélységig
ástak. Egyelőre ezekben gondoltam eleget tenni föladatomnak.

EMLÉKEK ÉS LELETEK.

415

Ügy vélem, hogy szarmata-avar sírmezőhegy részét takartam föl ; remény-
iem, hogy a még fölásatlan sok sír nagyobb betekintést fog engedni a le-
tűnt korba.

A még íelásatlan sok sír nagyobb betekintést fog engedni a rég letűnt
korra, — - tehát addig is a viszontlátásra.

Gombos, 1908 szept. 13. Pogány Jenő.

RÓMAI TORONY MINTÁJA POTAISSÁBÓL.

Az Arch. Ért. 1908. évi február havi füzetében dr. Drexel T. és Engel-
mann R. uraktól két czikk is ismertette a Mahler tanár által 1907-ben Inter-
cisában talált épületmintákat. Ezen érdekes czikkek ösztönöztek arra, hogy a
a Potaissa maradványaiból előkerült római kapu modeljéről az érdeklődőket
értesítsem és azt az épületmintát bemutassam. Az 1904-ik év deczember hó-
napjában a tordai római várhegy nyugati lejtőjén a Színdi völgy tető nevű
szőlőkben forgatással foglalkozó munkások sok érdekes tárgyat találtak és a
többek között épen az ott kiásott kövezett utcza közelében nagy quaderek
szomszédságában oly tégladarabokra is találtak, melyeknek különös volta a
munkások egyikének feltűnt s miután én épen akkor hivatalos teendőim miatt
a vidéken voltam, azokból a töredékekből az a munkás néhány nagyobb dara-
bot részemre szerencsésen félretett. Midőn pár nap múlva a vidékről hazajöt-
tem, azonnal a munkásokhoz siettem s miközben a talált tárgyakat magamhoz
váltottam, megindítottam a kutatást a különös cserépdarabok után is. A hideg
idő, a fagyos föld és a havazás munkánkban ugyan nagyon hátráltatott, de
habár a töredékek apróbb darabjai a megforgatott földben úgy elvegyültek,
hogy azokat már meg nem találhattam, mégis fáradozásomat elég szép siker
jutalmazta, mert egy halmaz ily töredéket vitethettem a lakásomra. A töre-
dékek átlag 2 és 3 cm. vastagok és oly súlyosak, hogy azok összeragasztását
az egyes darabok nehézsége és nehézkedése minduntalan meghiúsította. Pár
hét múlva látogatóba jött hozzám öcsém, Téglás József ipariskolai tanár s
végre az ő segítségével sikerült a dirib-darab cserepeket egybeállítani. Deszka-
lapra erősített gerendadarab körül állítottuk és illesztettük az egyes darabokat,
míg nagy bámulatunkra oly tárgy állott elő, a milyenhez hasonló, tudtommal,
ezen a vidéken még nem találtatott. A minta (r. ábra) fél méter magas s
alján 23 cm. átmérőjű derékszögű és egyenoldalú négyszög, mely felfelé ará-
nyosan keskenyedő, földszinti és három emeleti részből álló épületet tüntet
fel. A földszintnek mind a négy oldalán két-két íves kapunyilás látható. Egy-
egy ily kapu 8 cm. széles és 10 cm. magas. (Két oldalon a középső pillér
töredékei hiányoznak.) A szegletpillérek 3 cm. vastagok. A két kapu közötti
középpillér alját egy háromszögalakú nyilás töri át, melyhez hasonló látható
a földszint falának a kapuk fölötti terén is. A földszint fölött az épület körül
kirugó párkánydísz fut körül, mely ujjbenyomásokkal volt az agyag kiégetése
előtt fodrossá alakítva. Az első és második emelet között ily párkány nincsen,

4 1 6

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

de a második és harmadik emelet között egy ehhez hasonló díszeleg. Az első

és második emeletről minden oldalra három-három köríves nagy ablak nyílik.
Az első emeleten a torony szélessége 22 cm., a második emeleten 20 cm.
Az első emelet ablakai 4 cm. átméröjűek és 7 cm. magasak, míg a második

emelet ablakai öt milliméterrel maga-
sabbak. Az első és második emelet
közötti falrészen minden két ablak kö-
zött egy-egy dülényalakú nyílás van
alakítva. Minden oldalon tehát két-két
ily nyílás van. Ezek a nyílások a dü-
lény alsó szegletétől a felsőig 3 cm.
átmérőjüek. A második emelet fölötti
párkány egy oldalon 21 cm. hosszú.
(Két oldalról ez a párkányos rész is
hiányzik.) A harmadik emeleten az
épület csak 16 cm. széles és a tetőig
ez is 12 cm. -re keskenyedik. Sajnos, a
harmadik emeletből csakis egy fal
maradt meg és három fal hiányzik,
valamint hiányzik az a rész is, mely
a harmadik emelet betetőzéséül követ-
kezett s így arra, hogy a tető milyen
volt, semminemű töredékből sem von-
hattam következtetést. A harmadik
emelet meglévő fala szerint, erről az
emeletről minden oldalon két-két nagy
ablak nyílott. Egy-egy ily ablak 5 vagy
6 cm. átmérőjű s 65 milliméter magas
vala. Mind a három emelet ablakainak
aljában egy-egy oly mélyedés van be-
vágva, mely valamely gerenda végének
oda behelyezésére lehetett alkalmas.
Hogy a földszinten is lettek volna ily
gerendák elhelyezve, annak a mintán
semmi nyoma, mert a pillérek legalsó
vége mind hiányos állapotban maradt
meg. A készítő mester itt is, épen úgy,
mint az intercisai épületminta készí-
tője, a kapukat, ablakokat, a gerenda-
végek helyeit és a dülényalakú kis
ablakokat a nyers agyagban késsel alakította, illetőleg az agyagból késsel vágta
ki, a párkányokat szintén ujjai segélyével alakította és szintén utólagosan rakta
fel a minta falaira. Ha a műben van is némi különbség, de a hasonlóság is
oly nagy és a készítés technikája is úgy Potaissában, mint Intercisában annyira
azonos, hogy annak folytán az ily műveknek több felé elterjedt voltára lehet

1. RÓMAI TORONY MINTÁJA POTAISSÁBÓL.
cca '6n.

2. TÓREDEK ROMAI E PÚLET MINTÁJÁBÓL
potaissából. cca 1 2 n.

EMLEKEK ES LELETEK.

4'7

következtetnünk. Miután Potaissa a III. század második felében már romhal-
mazzá változott, igen természetes, hogy ennek a potaissai épületmintának az-
előtt kellett készülnie.

Az épületminta töredékeivel együtt oly párkányos és rovátkos cserép-
darab is került a gyűjteményembe, mely semmiképen sem volt a most leirt
épületminta töredékei közé beilleszthető. Ezt a 12 cm. hosszú, 11 cm. ma-
gas s 3 cm. vastag töredéket rajzban (2. ábra) külön is mellékelem. Azt
hiszem, hogy ez a darab vagy egy külön épületmintához tartozott, vagy egy
fal, talán várfal felső részletét ábrázoló töredék. Anyaga és készítésmódja tel-
jesen ugyanazonos a fent ismertetett épületmintával. A párkánydíszből egy
darab levált és látni engedte, hogy a párkány utólagosan volt a tárgy többi
részéhez odaragasztva.

3. TÖREDÉK RÓMAI ÉPÜLET AGY AG MINTÁJÁBÓL POTAISSÁBÓL. CCa 1U n.

Mielőtt ez az épületminta a tulajdonomba jutott volna, pár hónappal
korábban a várhegy ugyanezen lejtőjén és épen az előbb meghatározott hely
szomszédságában találtam még egy érdekes cseréptöredéket (3. ábra). Ez egy
17 cm. hosszú, 11 cm. magas s 3 cm. vastag oly töredék, mely ha lefelé és
jobbra talán nem is, de balra és felfelé még bizonyosan folytatódott, mert azon
oldalon a törésnyom látható. Hogy a tetején volt-e rovátkás sor, az nem bizo-
nyos. Ezen a töredéken is párkánydísz vonul végig, de míg az előbb ismertetett
épületmintán és a töredéken lévő párkány díszét a készítő mester ujjai be-
nyomkodásával alakította, addig ezen a töredéken a párkányt késsel vagdalta
csipkésre. Az előre kirugó párkány alatti falterületet nem ajtó, hanem egy sza-
bálytalan köralakú s 4 cm. átmérőjű ablak, vagyis lyuk töri át és ez a lyuk
is késsel volt oda vágva. Úgy vélem, hogy ez az érdekes töredék talán a
castrum falának részletét tünteti elő.

Hogy ezek a tárgyak mily czélra készültek, bizton meghatározni még
alig lehet, de annyi feltételezhető, hogy úgy készíttetője, mint készítője oly
épületet szándékozott ezzel a művel feltüntetni, a minő akkor itt Potaissában
már vagy létezett, vagy a minőt épen akkor építtetni szándékoztak. Hiszem,

Arch. Értesítő. 1908. 5. füzet

418

ARCH/EULOGIAl ÉRTESÍTŐ.

hogy ez az épületminta épen Potaissa terjedelmes castrumának egyik tornyos
kapuját, a töredékek pedig a castrum falának valamely, s talán épen a kapu
szomszédságában állott részletét igyekeztek utánozni.

Meg kell említenem, hogy, a mint azt az Arch. Ért. 1904. évi 5 -ik füze-
tében ismertettem, Potaissa castrumának keleti falában szalagszerű domború
díszszel ékes faragott kövek voltak beépítve és azok a kövek ott egy hosszú
párkányt képezhettek, de azon kívül a faragott kövek oly elhelyezése folytán,
hogy az egyik nagyobb kő a fal függélyes irányú síkja fölé kissé előbbre
rúgott, míg a következő kő a fal síkjához közelebb vonult, szintén építhettek
a fal felső felére egy oly csipkézett s fogrovátkos párkányt, melyet a minta
készítője művein utánozni igyekezett s a milyen párkány a kapu fölötti erődít-
ményen kettő is vala alkalmazva.

Torda, 1908 október 16.

Téglás István.

BÁCSFEKETEHEGY I SÍRLELET A RÉGIBB KÖZÉPKORBÓL.

A N. Múzeumnak 1906-ban ajándékozta Kellner József. 2/ 3 n. 1. Csontkarika. 2., 3., 4. Szíj-
végek ezüstből 5. Csatrész bronzból. 6. Hüvelypánt bronzból. 7 Csat aranyozott ezüstből.
8. Ezüstpityke. 9. és 10. Aklaszögök rossz ezüstből.

LEVELEZÉS.

I. GUBITZA KÁLMÁN : ÚJABB NÉPVÁNDORLÁSKORI LOVAS-
SÍROKRÓL A BÁCSKÁBAN. A Bács-Bodrog vm. történelmi társulat zom-
bori múzeuma a folyó évben ismét becses népvándorláskori lovassír-leletekkel
gyarapodott. Az egyik csoport Felső-Bácskában : Ddvodon , a másik pedig
Közép-Bácskában : Bácsfeketehegyen látott napvilágot. Kár, hogy az előfordu-
lás körülményeinek apróbb részleteit itt is, ott is nélkülözzük. Azonosságukat
azonban minden kétséget kizárólag sikerült megállapítani ; miért is az emlé-
kek — - helytörténeti vonatkozásuknál fogva is — figyelmet érdemelnek.
I. A dávndi leletek. Vágner András, dávodi lakos, a tél folyamán az ú. n.
rétaljai szőlőkben, rigolozás közben, 13 sírt bontott fel, amelyekből négy
lovassír volt. A csontvázak mellett megtalálta nemcsak a lószerszámokat, ha-
nem az eltemetett harezosok fegyverbeli felszerelését is. Állítása szerint az
egyik sírban a csontváz hónaalja táján egy kis bögre volt. Sőt egyik-másik
sírban fülbevalókat is talált, amelyeknek hosszúkás üveggyöngyből való fitye-
göjük volt. Ezeket azonban elhányta. A megmaradt leletekből Simonyi József,
dávodi gazda, a következő tárgyakat szállította be a zombori múzeumba :

a) Kengyelek. (1. és 2. ábra.) Egy darab négyélű vassodronyból ková-
csolvák. Az élek kifelé állók. A talpalló lapos ; alúl csekély bordázatú. A szíj-
tartó hurkosfülű ; felső széle egyenes. Magasságuk : x 5 • 5 — 157 cm. ; átmérő-
jük: 12 — 13 cm.; a talpallók szélessége 27 — 2 cm. b) Kengyelek. Az egyik
(3. ábra) egy darab négyélü vassodronyból való. Az élek itt is kifelé állók
Talpallója csekély ívhajlású ; alúl bordázott. Hurkosfülű szíjtartója felül egye-
nes. Magassága: 12 cm.; átmérője 11 cm.; a talpalló: 2'8 cm. A másik
(4. ábra) négylapú vashuzalból készült. A lapok oldalt állok. Szétnyílt, hurkos
füle ferde. Talpallója egyenes ; bordája nincsen. Magassága: 105 cm. ; széles-
sége: 10 cm. ; talpallója 15 cm. széles. A gyűjteményben ez utóbbihoz hasonló
még egy kengyelvasat találunk. Ferde, c) Zablák. (5. és 6. ábra.) Vasból valók.
Mindkettő csuklós, kéttagú. A karikák a tengelyből kovácsolvák. Az elsőnek
egyik karikáján, forrasztásból származó nyúlvány látható. Teljes hosszúságuk :
10 — 1 1 2 cm. ; a végkarikák átmérője: 27- — 27, illetve: 37 — 27 cm. d) Lán-
dsák. (7. és 8. ábra.) Mind a kettő vasból való. Az elsőnek a hossza : 20'4 cm.,
hosszú és hegyes, közepén némi bordázattal bír. Köpüje 9 cm. hosszú ; nyílá-
sának átmérője: 27 cm. Ép. A második 19M cm. hosszú. Gerinczes lapja
hegyes ; 11 cm. hosszú és 37 cm. széles. Köpüje oldalt nyitott s szeglyukkal
van ellátva. Nyílásának átmérője : 2’6 cm. e) Kés. (9. ábra.) Vas. Teljes
hossza : 187 cm. ; ebből a pengére 14 cm., a nyélnyúlványra 47 cm. esik. Leg-

420

AKCH.EOLOG1AI ÉRTESÍTŐ.

nagyobb szélessége a nyél tövében 2'5 cm. Hegyes és egyik oldala éles. Foka
4 mm. f) Késtöredék, (io. ábra.) Olyan forma, mint az előbbeni. Hossza:
9‘2 cm. Hegye és nyélnyúlványa letört. Legnagyobb szélessége 2'3 cm. g) Pánt-
lemeztöredék. (n. ábra.) Vas. Hossza: 5'5 cm.; szélessége 2'3 cm. A végén
három kisebb és azok közelében egy nagyobb központi lyuk van. Két darabba

tört. Késnyél is lehetett. A leletekkel egy kisebb, durva művű, kézzel formált
és rosszul égetett fekete edény cserepei kerültek a gyűjteménybe. II. A bács-
fekeiehegyi leletek. Ezek a bácsfeketehegyi téglaégetőnél, a téglához szükséges
föld leásása alkalmával láttak napvilágot. A tárgyakat az egyik ott dolgozó
téglamunkás találta, akitől azokat a község érdemes jegyzője, Kozma Dezső úr
megszerezvén, a Bács-B. vm. tört. társulatnak ajándékozta. Kozma űr szives
közléséből azt következtetem, hogy a téglaégető-telep helyén rendszeres temető

LEVELEZÉS.

42 1

lehet, mert a munkások minduntalan sírokra akadnak, a melyekben — az
emberi csontvázak mellett — elvétve lócsontokat is találnak. A beküldött sír-
lelet vas- és bronztárgyakat tartalmaz.

a) Kengyelek. (1. és 2. ábra.) Négyélű vassodronyból kovácsolt szárak-
kal. Mind a kettő hurkosfülű. A talpallók ívben hajlók és alúl bordásak. Nagy
rokonságban vannak a dávodi kengyelekkel. Magasságuk 15 — 137 cm.; átmé-
rőjük: 13-5 — 127 cm.; talpallójuk 3 — 27 cm. széles, b) Lándsa. (3. ábra.)
Vas. Alakja karcsú. Lapja egyenletesen széles és hegyben végződik ; a köze-
pén pedig gerinczczel van megerősítve. Teljes hossza 207 cm. ; ebből a lapjára
11 cm., a köpüre pedig 97 cm. esik. A köpü átmérője 27 cm. s egyik szélén

fió |

BÁCSFEKETEHEGYI LELET. (V3 n.)

sérült, c) Nyílhegyek. (4., 5. és 6. ábra.) Vasból valók. Három szárnyúak.
Az elsőnek a hossza §7 cm. ; ebből a szárnyra 7 cm. jut. Nyélszege letört.
A második erős, nagy példány. Hossza 117 cm. Nyélszege 4 cm. hosszú s
farostokkal van fedve. Szárnyai sérültek. A harmadik rövid, tompaalakű. Hossza
6 cm. A szárnyak egymástóli távolsága 27 cm. Nyélszegén farostok nyomai
láthatók, d) Csat. (7. ábra.) Bronz. Kerete, ovális alakú. A perczeg befoga-
dására vájattal bír. A szíjfoglaló lemez pajzsalakú és két pántszeggel van át-
ütve. A vaspeczeg hiányzik róla. Teljes hossza 4-8 cm. A karika mérete :
17x3 cm.; a szíjfoglaló-lemezé pedig: 17x2 cm.; e) Szíjpánt. (8. ábra.)
Négyszögű bronzlap, alúl két nagyobb lyukkal. Csatnak a tartozéka. A csat-
keret hiányzik. A lelethez tartozik még egy vaskarika három töredéke is.

Guhitza Kálmán.

422

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ

II. LEHÓCZKY TIVADAR : LÉVAI ÉS NAGYSÁRÓI LELETEKRŐL.
Mint hazánkban minden folyómenti táj és völgy általában, úgy különösen
Barsmegyének a Garam folyótól átszelt termékeny vidékei is már az őskorban
különféle népek kedvelt tartózkodóhelyei voltak, miről az ott feltűnő ilynemű
emlékek élénk tanúságot tesznek. Léván a várost környező domborulatok, a
Kálvária-hegy és a körötte, elvonuló szőlőhegyek rakvák őskori cserepekkel
s különféle kisebb-nagyobb edényekkel, kő- és bronzereklyékkel s a régibb
vaskorból fennmaradt tárgyakkal. A lévai leletekről már 1898. évben az
Archaeologiai Értesítő XVIII. kötetének 345 — 350. lapjain értekeztem ; most
pedig az ugyanott a népvándorlás korából, valószínűen a gotoktól fennmaradt
emlékeket sorolom fel, azokat ábrákban is feltüntetvén. Ez ékszerek egy agyag-
edényben, csuporban voltak a puszta földbe rejtve s így kerültek most nap-
fényre. A fületlen, szürke színű agyagcsupor 10 cm. magas, felső, kissé kihaj-
lított nyilt öble 8 cm. átméretű, feneke 5 lL cm.-nyi és sima, míg hasának
legnagyobb átmérete 9 cm. Ebben voltak : egy 3 milliméter vastagságú, hár-
mas bronzsodronyból font zsinóron tizenöt darab különféle alakú és színű
pászta és üveggyöngy felfűzve ; a közepén van a legnagyobb, egy 3 cm. át-
méretű, lapított gömbű, fekete színű üvegkláris ; 1 — 1V4 cm.-nyi terjedelmű
gömbölyű, kék üveggyöngyszem van nyolcz ; három fekete pásztás beleillesz-
tett fehér-zöldes czik-czak sávokkal; egy 1 1U cm. hosszú és 1 cm. vastag hen-
gerke fekete színű alapon veres sávokkal ; egy fél cm.-nyi gyöngy halványkék
színű. Külön volt egy üveggyöngy zöld színű, két darab gömbölyű fehér-kék
sávval ; egy köszörült kék színű, egy fél cm.-nyi sodrott kék színű, végre egy
1V2 cm. hosszú és oly széles és fél cm. vastag, tojásszerű sárgás, lapos négy-
szögű karneol kláris, melynek szögei leköszörülve lévén, két lapos oldalán
hossznégyzet-alakra idomítvák. A karneol-ékszer gyakran előfordul a jazigok
ereklyéiben, ők ez ékkőnek kedvelői lévén ; azonban más népek is használ-
hatták, mint az épen a jelen esetből is kitűnik ; hol még egy átfúrt 2 cm.
hosszú, 1V4 cm. vastagságú veres borostyángyöngy is szabálytalan alakban
találtatott.

A gyöngyökön kívül volt e női ékszerek közt egy 5 'A cm. átméretű,
ezüst-féle, fehéres érczből öntött korong , bizonyára kis tükör apró füllel, mely
azonban háromfelé tört ; széleit fél cm. -re kiemelkedő perem s egy sávszerű
vonal környezi. Egy 2V2 cm. átméretű nyilt végű, közepén fél cm. vastagságú
s végei felé keskenyedő hengeres karika -fülbevaló ezüstből (3. ábra). Egy légy-
alakú kapocs (fibula) szintén ezüstből (1. ábra), mely 4 cm. hosszú, végein
a szárnyainál 2!A cm. széles; 8 mm. hosszú és 7 mm. vastag, reczés nyaka
hengeres és azon levő gömbölyű feje 8 mm. átmérőjű. Belső oldala lapos s
azon a kapcsolásra való mozgó bronz tűje még most is ruganyos. Két egyenlő,
sárgás érczből készült nyerges kapocs (fibula, 2. ábra), mely 6V4 cm. hosszú,
félkörű íve a közepén 1V2 cm.-nyi és fél cm. széles, innen az egyik ága 3 crn.-
nyire hegyesített hossznégyszögű, a másik pedig 2 cm.-nyi háromszögű lapba
végződik, melyek apró, fél cm.-nyi göbbel ellátvák ; a négyszög négyágú ferde
kereszt-alakú, a három szög pedig háromszögű vonalmélyedéssel ékített. Túlsó
oldalukon volt a tüskéje vasból készítve, melynek most már csupán rozsdás

LEVELEZÉS.

423

nyoma látszik. Külseje aranyozott. Ezeken kívül volt még itt egy négyzetű,
1V2 cm. hosszú és 1 — 1 1 2 cm. széles s 2 mm. vastag, fekete pasztából készült
lap, mely fent tompított szögű s apró lyukkal ellátott s így valószínűen amu-
lettül szolgált.

Nagysárö község határában is, nevezetesen gróf Hunyady Kálmán bir-
tokán, a téglavetőhelyen egy földalatti üregben találtattak a következő, úgy
látszik, keltakori tárgyak a régibb vaskorból :

Egy szabadkézből formált agyagöblöny, mely virágcserép-alkatú, a meny-
nyiben 17 cm. átméretű nyílt felületéről egyenlően és simán keskenyedik
9 cm.-nyi lapos fenekéig; magassága 15 cm.; két oldalán fent van egy-egy
3 cm.-nyi hosszú, U/3 cm.-nyi félkörű füle, az ellenkező két oldalán pedig
egy-egy 1V2 cm.-nyi lapított dudorka. Színe szennyes-szürke. Belül látszanak a
készítőjének vékony ujjbenyomatai. Súlya 950 gramm. Ugyanott volt egy lapí-
tott gömbű kis agyagedényke, kiálló nyaka hiányzik s így csak öble (hasa)
van, mely 4V2 cm. magas és 7V2 cm. átméretű; csonka, 1V2 cm. széles füle
egy cm.-nyire kiáll ; fenekét képezi egy fél cm.-nyire kiálló, 3 cm. átméretű,
behorpasztott lapos korong. Ez is szabadkézből készült, fala 4 mm. vastag,
színe sárgás. Találtatott egy fekete színű, 6 mm. vastagságú cserépből kerék-
alakra metszett 3V2 — 4 cm. átméretű korong. Egy 16V2 cm. magas, öblöny-féle
edény, mely szintén szennyesbarna színű, kerék-alakú feneke 7 cm.-nyi ; felső
nyitja, kissé kihajló széleivel 17 cm. átméretű, vastagsága fél cm.-nyi ; nyaka
kissé benyomul s innen azután csekély tágulással az öble lefelé keskenyedik
simán ; nyakáról az öböl elejéig leér 4V2 cm. hosszan a 21U cm.-nyire kiálló,
lapos félkörű két füle, melyek közül egy ép, a másik csonka ; űrtartalma lehet
három liternyi. Egy csésze-alakú edény, letört 4 cm.-nyi füllel, színe szennyes-
barna ; magassága 5 cm., szája 10V2 cm. s egyenes feneke 6 cm. átméretű;
fala durva, fél cm. vastagságú. Egy 7V2 cm. magas, lapított gömbű csupor;
szája, kissé kihajló szélével 5V2 cm. átméretű, míg gömbölyű feneke 4V2 centi-
méternyi; színe szürkés, szennyes; fent kissé csorbult; füle letört. Egy mé-
cses-féle csonka edény, ez most 3V2 cm. magas, öble hengeres s annak ere-
detileg felül és alul 3 cm. magas és 3/+ cm. vastag kiálló karimája volt,
7 cm.-nyi átmérettel ; most csak egyik, a felső karimája van meg ; a mű durva
s a lángtól kormos. Egy apró nyakkal ellátott és 11 cm.-nyire kitáguló, göm-
bölyű öböllel ellátott, 1 1 cm. magas csupor, csonka állapotban. Ez edényeken
kívül volt még itt két, szintén szennyesbarna színű, agyagból készített ka-
nálka; az egyik tört nyelével 5V2 cm. hosszú, egy cm. vastagságú nyele i'/+
cm. hosszú, vályúszerű 2V2 cm. széles kivájt öble pedig alul domború. A má-

ARCH/EOI.OGIAI ÉRTESÍTŐ.

424

sik kanálka egész, ez is 5V2 cm. hosszú, miből a végén meghajlott és 34 cm.
vastagságú nyelére esik 21U cm., a többi a domború aljú s kissé kivájt kerü-
lékes alakú és 1V3 cm. széles lapátra. Egy 4 cm. átméretű, gomb-alakú agyag-
korong, felül kissé bemélyített, alja 3 cm.-nyi fenekű, magassága 1V2 cm.,
színe szennyes-fekete ; egy másik, hasonló színű s alkatú korong, mely 1 cm.
magas, 3 cm. átméretű lapos felülete mélyített, míg a szintén homorú feneke
2 cm.-nyi széles. Több oríó-nehezék is találtatott, melyek különböző idomúak,
de valamennyi szennyesbarna színű ; így az egyik vágott kúp-alakú, 3 cm.
magas, feneke 3V2 s felülete 2 cm. átméretű ; felülről lefelé fél cm.-nyi lyuk
vonul át ; a másik gömbidomú, keskenyített végekkel, 3 cm. magas s ugyan-
oly terjedelmű a közepén, két sarkán ellenben csak 1V4 cm.-nyi; melyeken
egy 1 cm.-nyi függélyes lyuk terjed. A harmadik félgömb-alakú , 2V2 cm. ma-
gas, felül i'U cm., fenekén 4 cm. átméretű, mely behorpasztott s körvonalak-
kal ékített ; függélyes lyuka 1 cm. átméretű ; a negyedik súly ehhez hasonló,

2 cm. magas, feneke 3V2 cm. átmérőjű s közepe behorpasztott; lyuka szintén
egy cm.-nyi. Az ötödik lapított korong-idomú , sárgásbarna színű, apró fövény-
nyel vegyített, jól kiégetett agyagból való orsósúly, mely 2 cm. magas és

3 cm. átméretű, egy cm.-nyi lyukkal. Volt még itt egy hamvasszürke, 4 cm.
átméretű és 8 mm. vastagságú sima agyagkorong, lyuk nélkül és egy aránylag
parányi , felül hegyes agyagkorotig, két mm.-nyi lyukkal ; e sárgásbarna színű,
gomb-alakú korong egy cm. magas s feneke 2 cm. átméretű ; végre egy fekete
színű, 3'A cm. átméretű és 6 mm. vastagságú agyagkorong, lyuk nélkül.

Az érczből való tárgyak következők : egy bronzból készült hajtü , mely-
nek 3 milliméter vastagságú, sodronyszerű hegyes tűje 15 cm. hosszú s felső
részén van egy kúposán kiálló, egy cm.-nyi vastagságú, körvonalakkal ékített,
gömbös feje; színe vöröses, helyenkint világoszöld szironynyal. Vasból volt
egy 11V2 cm. hosszú vaskés , jatagánidomú, egyélű; pengéje a 2 cm. hosszú,
hegyes s borítékba való nyélnél i'V cm. széles, a közepéig 2 cm. -nyíre tágul
s innen ismét a kihajlott hegyéig keskenyedik ; háta 3 mm. vastagságú.
A rozsda jól ellepte s oldalain farostok nyomai látszanak. Itt akadt még egy
5V2 cm. hosszú, közepén 8 mm. vastag s hegyesen végződő sárgás színű állat-
fog is, melyet szurkáló-eszközül használhattak. Lehóczky Tivadar.

III. BÁRÓ NYÁRY ALBERT: SZÉCSÉNY-PINKAHEGYI LELETRŐL.
A már régészeti szempontból sokszor ismertetett leihely, Szécsény (Nógrád m.)
új leletekkel szolgált. Egy gőztéglagyár kezdte meg működését tavaly, s a
pinkahegyi kipusztult szőlő homokjában, melyet a gyártáshoz használnak,
soros temetőt találtak. Hallomásom szerint legalább hat sírt bontottak már
fel, de a sírmellékletek elkallódtak. Legutóbb sikerült Pintér Sándor, ismert
régészünknek megmenteni néhány igen szép szíjvéget. A bronzból készült
tárgyak ugyanazon típust mutatják, a mely eléggé ismeretes s mint régibb
középkori ékszerféle gyakori. Kétféle szíjvéget adott a szécsényi sír. Egy pár
8 cm. hosszú és 2V2 cm. széles. (4. ábra.) Motivuma keretbezárt indadísz, a mely
négy egyforma levelet hajtott. A kereten kívül két tátott szájú állat néz szem-
közt egymással s szájuk összeér, mintha egymásba akarnának harapni. Két pár

LEVELEZES.

425

kisebb szíjvég (3. ábra) teljesen hasonló egymáshoz. 31 mm. hosszúak, 13 mm.
szélesek. Alakjuk kisebbített ismétlése a már leírtnak, azzal a különbséggel, hogy
csak két levél fért be a keretbe s ezeknek középső tagozása elmaradt. A két
állatfej pedig csaknem teljesen elveszett a stilizálásban. Bizonyára többnek
kellett lenni azokból a csüggődíszekből, a melyekből egy megmentődött mégis.
34 cm. hosszú, 20 cm. széles. Két részből áll. A fő egy keretbezárt átmetszett
virágkelyhet mutat s egy kis czöveken a kereten lóg még egy kis rész, fent
összehajlított szirom. (2. ábra.)

A «piskóta-alakú tárgynak# nevezett 65 mm. hosszú, közepén szögecscsel
ellátott ismeretlen rendeltetésű dísz (4. ábra) egészen egyszerű típust képvisel,
középen egyvonalú emelkedéssel. Talán a szíj szélességét ebből állapíthatjuk
meg. Úgy beszélték el a munkások, hogy a sírfelbontáskor még a szíj is elég

SZÉCSÉNV-P1NKAHEGYI LELET. (V3 n.)

jó állapotban volt. Nagy kár, hogy így a közprédára ment a lelet, mert az
ilyen jó állapotban megtalált sírokban lehetne tanulmányozni legjobban a régi
viseletét s nem egy ismert tárgy rendeltetését.

A sírból kikerült koponya szintén birtokomba jutott s a baloldali álián
levő zöldes folt arra mutat, hogy ott vagy vaskarika, vagy pénz lehetett.
Apró pénzeket, hallomásom szerint, találtak a többi sírban is. Végül egy
«sirány», egy égetett agyagedény is megmaradt, a melyben madárcsontokat
találtam a homok között. Valami szárnyasfélét kapott a halott útravalónak.

Mivel a gyár a homokot csak tisztán használhatja, ásatás bajosan lehet-
séges bár, a tulajdonos Donner úr, a ki dicséretesen érdeklődik a régiségek
iránt, talán nem lesz idegen attól, hogy tavaszszal, a munka újra megkezdésekor,
ásatást engedjen meg a kétségkívül gazdag sírmezőn. Báró Nydry Albert.

IV. HAUGH BÉLA : ALSÓNYÉK! ÁSATÁS (TOLNA M.). Wosinski
Mór 1892-ben már kutatott az alsónyéki legelő területéről kiemelkedő dombon,
s ásatásainak eredményét közölte az Arch. Értesítő XIV. kötetében (296 — 301. 1.)
E jelentés szerint talált itt néhány népvándorláskori dolgot, de leleteinek
legnagyobb részét a mészbetétes edények szolgáltatták. Megállapította, hogy
emez őskori nép, mely a dombon élt, kerek, szűk lyukakban lakott, s hogy

426

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

e lyukak tartalma kevés eltéréssel nagyon szegényes volt. Szén és hamu között
rendesen tömérdek édes vizi kagylót, halszálkákat, feltört állati csontokat,
faragás vagy fürészeles nyomait feltüntető szarvas- és dámvad agancsokat, s a
bronzkort jellemző sok edény töredéket talált. Megállapította továbbá, hogy
ugyancsak e népnek temetője is volt e dombon, s hogy a hullákat néma sírnál
égették el, mert az urnafészek alján semmi nyoma sem volt a máglyatűznek.
Jelentésének végén azt mondja, hogy a dombot csak kis mértékben ásatta meg,
s a jövőben érdemes lesz a további kutatás.

Azóta a domb két oldalát leszaggatták a vályogvető czigányok, s a domb
tetejéről is sok földet hordtak el különféle czélokra az ottani lakósok. Vala-
hányszor megbolygatták a területet, mindig került elő valami, rendesen nrész-
betétes edény, a melyet tuczatjával vagdaltak a földhöz, mivel nem volt bennük
pénz. Egyik-másik példányt a találó haza vitte és csirkeitatónak használta. Ter-
mészetesen így is sok elpusztult. A legutóbb szintén arról értesült a szegszárdi
muzeum, hogy ilyen «kávés findzsa formájú® edény került elő. A kiszállás alkalmá-
val csak négyet lehetett megmenteni, de annál több cserép hevert azon a helyen,
a hol a földbontás megtörtént. A négy ép példány különböző nagyságú. Az első,
a legnagyobb 17 cm. magas, golyó alakú, s a közepén két aránytalanul kis
füllel ellátott bögre csak a perem alatt van díszítve egymásba fonodó négyze-
tes vonalakkal, a melyeket négy oldalon hármas pontcsoport tesz változato-
sabbá. A fülek szintén bemélyedő szalagokkal ékesítvék. A másik széles nyílású
csécse szája minden perem nélküli, de maga a nyílás széle levagdalt és mészszel
díszített. A szájnyílástól egy ujjnyira egy czentiméter fehér sáv fut körül, s
alatta egy keskeny vonal. Alantabb két czentiméteres üres területre a fenék
felé párhuzamos irányú függőleges bekarczolások láthatók, a melyek nem vol-
tak mészbetéttel ellátva. A fülek helyén két kis bütyök emelkedik ki. Vala-
mivel kisebb a harmadik edény, a melynek szájnyílása is szőkébb, s kissé
kihajló pereme mészbetéttel díszített. A perem alatt zegzugos vonaldísz látható,
ez alatt két egy-egy czentiméteres sáv, a melyeket egy vékony vonal választ
el egymástól. A sávok alatt ismét zegzugos díszítés, a melyet négy helyen W
alakú mészbetét szakít meg. Ezen W motívum a fenék felé függőlegesen folyta-
tódik, s egy nagyobb pontban végződik. Az utolsó példány egyfülű, széles száj-
nyilású csésze, melynek pereme alatt regrugos betét fut körül. Ez alatt keresz-
tezett vonalakkal díszített háromszögek láthatók. A hol az edénytest is behaj-
lik ott egy centiméteres, vonallal szegélyezett sáv van alkalmazva. Mind a négy
csésze fekete színű és finom kidolgozású, s a mészbetét sokkal nagyobb mér-
tékben maradt meg felületükön, mint azt viszontagságos sorsuk után várni
lehetett.

E csészék helye körül a további ásást megkísérelve találtatott még három
mészbetétes edény. Az egyik egy szűk nyílású, két kicsi füllel ellátott díszes
és igen csinos csésze, a mely egy durvább, mészbetéttel nem díszített edénybe
volt állítva. E két darab egy téglavörös tányéron állott, s alattuk volt egy
másik fekete színű tál. Épen csak a mészbetétes csészét lehetett kiemelni, a
másik három darab összetörött, közvetlenül e lelet mellett több töredék és még
két egészen kicsi csésze került napfényre ; megcsonkítva ugyan, de azért alak-

LEVELEZÉS.

427

jók és díszítési motívumuk megállapítható. A fekete kávés- csésze nagyságú két
edény alakjában az 4 sajátságos, hogy fenekük nem kerek, hanem ovális és
mészbetétes pontokkal díszített. Ugyancsak mészbetéttel van díszítve a fenék
széle, az edénytest közepe és a perem alatti rész. A díszítés meglepően ízléses.
A felsorolt példányok körül semmi egyéb nem fordult elő, valószínűleg azért,
mert a földásók már kiforgatták.

Erre lehet következtetni a tömérdek cserépdarabról, melyek a földbontás
helyén szétszórva hevertek. Volt itt igen durva kivitelű, a finom készítésű
cserépdarab szárával ; fülek, tálak peremei, fenekei, oldalfalak simák és dísze-
sek vegyesen fordultak elő. Itt-ott egy-egy emberi csont, fölhasogatott állati
csontok, dunai kagylóhéjak, égetett sártapaszok, s agyagpiramisdarabok. A cse-
repek között sok volt a díszített. A durvábbakon ujjbenyomás meg zsinór-
benyomás, mészbetétnélküli párhuzamosan bekarczolt, egymást keresztező vona-
lak, kivájt sávok, böködések, bütykök láthatók. Színük feketés barna vagy vörös,
egyik-másik rosszul kiégetett. A szénbetétes darabok kivétel nélkül finomabb
művűek és feketésre égetettek. Díszítési motívumuk jobbadán a széles sáv, a
melyek némelyiknél csipkézett. Más fajta díszítés is előfordul, de mind olyan,
a milyen eléggé ismeretes.

A föntebb említett lelet irányában egy árkot vonva, remélhető volt, hogy
egyéb tárgyak is kerülnek felszínre. Azonban a megvont árokban aránylag igen
csekély eredmény mutatkozott. Egy óriási urna darabjain kívül néhány fölhaso-
gatott állati csont, néhány gyermekjáték, több össze nem tartozó cserépdarab
és igen sok égetett agyag tűnt elő. De minden összefüggő rend nélkül. Az ége-
tett agyagon levő bemélyedések azt mutatják, hogy vesszőfonás tapasztékai
gyanánt szolgáltak. Lakásnak vagy temetkezésnek sehol semmi nyoma sem volt.
Ez árokra derékszögben hozatott egy másik árok. Mindjárt 25 — 30 cm. mély-
ségben feltűnően porhanyó föld mutatkozott. Nemsokára előkerült egy homorú
égetett agyagdarab, a melynek fölemelése után feltárult egy 120 cm. átmérőjű
üregben levő hamútelep, szürke és vörös hamúval, jól megkülönböztethető
rétegekben. A hamútelep mélysége fél méter volt. A hamú közül igen sok
cserép került elő, továbbá durva kivitelű fazék részei, néhány agyagpiramis
darabja és két agyagból készült orsógomb ; egyik téglavörös, a másik fekete.
A fölbontott üregtől két méter távolságra egy újabb üreg mutatkozott, mely-
nek átmérője másfél méter volt. Tartalma tömött, de porhanyó föld, sűrűn
vegyítve korommal, széndarabokkal, s égett vörös földréteggel. Igen sok csont
került innen elő, a melyeknek kis része fölhasogatott. A cserépdarabok össze
nem tartozók, mindegyik más és más edénynek volt alkotó része. Itt találta-
tott egy nyolcz cm. hosszú, lyukfuvásra alkalmas őzagancs-vég is, a melynek
vastagabb része át van fúrva. Folytatólag még igen sok csont- és cserépdarab
került felszínre, de üregnek, lakásnak, tűzhelynek nyomát nem lehetett meg-
állapítani. Volt azonban két méter mélységben egy befelé hajló peremmel
ellátott tál, s ez alatt égetetlen agyagból egy nyolcz czentiméter vastagságú
lepény-forma tárgy. Minthogy színe teljesen azonos a kiásott földdel, nem kel-
tett azonnal figyelmet, s így csak egy arasznyi darabot lehetett megmenteni.
Ez a közepén át van lyukasztva ; a lyuk átmérője öt cm. E darabon meg lehet

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

428

állapítani, hogy még két másik hasonló nagyságú átfúrás is volt rajta a kö-
zépső lyuktól 3- 3 cm. távolságra, s valószínű, hogy az egész lepény, a mely-
nek nagysága ismeretlen, ilyen lyukakkal volt ellátva.

A domb keleti részén is megkísérelve az ásást, csakhamar előtűnt néhány
edénytöredék, s ez alól, a föld színétől számítva 65 cm. mélységből egy fekete
színű füles csészét sikerült meglehetősen ép állapotban kiemelni. A csésze alatt
elnreszesedett gyermekcsontok hevertek, a melyeket minden oldalról edény-
részek vettek körül. Volt köztük két picziny mészbetétes edényke teljesen ép
állapotban oldalra fordulva. A cserépdarabok nem egy nagyobb urna részeit
alkották, hanem két kisebb csésze darabjai voltak. E leletből két méter távol-
ságra egy üreg formája bontakozott ki. A sárga földbe vájt üreg, melynek ma-
gassága 80 cm. vízszintes átmérője 160 cm. volt, nagyobb részt fekete por-
hanyó földet tartalmazott. A föld között össze-visszaságban cserépdarabok
hevertek, de előkerült egy másik őzagancs is, a melynek vastagabb végén met-
szés nyomai láthatók. Egy édesvízi fél kagylón kívül találtatott egy ketté-
hasított vadkanagyar és egy kagylóhéjból készült késformájú vágó eszköz.
Ezen első üreg közvetlen szomszédságában volt egy másik ugyanolyan nagy-
ságú és alakú üreg, mely szintén fekete porhanyó földet tartalmazott, de nem
oly tisztán, mint az előbbi. E fekete föld közé igen sok szén, hamú és félig
kiégett agyag vegyült. Egyéb tartalma is eltért a másikétól. Edénytöredék itt
is volt bőven, s valamennyi finomabb kivitelűnek mutatkozott, de egyetlen egy
sem akadt, a melyik hozzátartozója lett volna a többinek. Volt a lyukban
néhány felhasított csont, kettő félig égett állapotban ; volt továbbá egy gyufa-
katulya nagyságú elrozsdásodott vasdarab és egy rézből készült fibula, a mely-
nek tűje letörött. Maga a fibula-test sajátságos alakú. A rúgótói kezdve, mely-
nek fonása tisztán kivehető, félkör formában hajlik, s a végén az emberi láb-
hoz hasonlatosan kiugrik. Tulajdonképen két részből áll a fibula-test ; az egyik,
a harmincz mm. hosszúságú abroncs-alakú lemez a közepén nyerges két széle
pedig kissé bemélyedő vonallal díszített. Ennek a lemeznek a folytatása a má-
sik, lábalakú rész, mely arányos átmenetet alkotva rovátkolt térdével kapcso-
lódik a lemezhez, s aztán tíz mméternyire drótszerűen vékonyodik, végre ismét
lemezzé szélesülve, mint a lábfej, kihajlik, s hegyével kissé fölfelé kunkorodik.
A lábfejhez hasonló lemez a bal oldalon vályú módra föl van hajlítva, a tű
megtámasztása czéljából, s a végénél át van fúrva. A háromm mm. átmérőjű
lyuk arra szolgálhatott, hogy a tű meggörbített hegyét beleileszszék, bár a
vályúban maradt, elrozsdásodott tű maradványa arra mutat, hogy a tű a lyuk-
nál tovább ért.

A két említett üreg közelében a második ásványom eltakarítása után
közvetlenül egymás mellett három lefelé terjedő kisebb (40 cm. átmérős) üreg
tűnt elő, a melyek gömbölyű fazekakhoz voltak hasonlatosak. Ezen üregek
laza fekete földet tartalmaztak egynek kivételével, a melyben olyanféle anyag
volt, mint a vizi chinár, mikor megszárad. Nem messze innen egy egész kagyló-
héj telep is napfényre került. E telep a sárga föld fölött öt méter hosszúság-
ban húzódott, de szélességét nem lehetett megállapítani, mivel a leszakított
partban volt folytatása. Az egész nyolcz cm. magas réteget alkotott. A kagy-

I.ÜVEUÍZKS.

429

lók között egészet, két fedelűt nem lehetett találni, a mi arra vall, hogy
konyhahulladék. De arra vall az a körülmény is, hogy a héjak között sok a
feltörött csont, a széndarab, hamu égetett anyag és sok cserépdarab, a melyek
majdnem mindenütt a kagylóhéjréteg fölött foglaltak helyet. ' H. B.

V. MÓKA FERENCZ: BIL1SICSI ÁSATÁSOKRÓL (SZEGED-ALSÓ-
ALLJA). A Szeged-alsóallja óriási területének árokházi kapitányságába eső
bilisicsi járásból 1900 óta sok érdekes lelet került már a szegedi múzeumba.
A kőkortól kezdve föl a kései középkorig, részint szórványos leletek, részint
rendszeres ásatásból nyertek. A mai pusztavidék régi, sőt ősrégi lakosságának
emlékei nem is nagy, pár óra alatt körüljárható területről erednek, melynek
határpontjai a Vajda-féle szélmalom, a köröséri iskola s az állami csemete-
iskola. Mind a három helyen többször történtek már ásatások, melyek eredménye
a szegedi múzeumban, leírása pedig az Arch. Ért. 1902. évf. 372 — 376, 1903 :
50 — 54., 378 — 387., 1904: 1904: 270., 1905: 252 — 253. lapjain található. Erről
a területről legutóbbi híradásunk óta több szórványos leletet juttatott hozzánk
a tanyán érdeklődő népe. Súlyos veresrézvéső, vagy ék, az alján kidomborodó
éllel, hossza 15, szélessége felül 2'9, alul o'8 cm. 65 cm. mélyen találták egy
trachit-kődarabbal együtt, mely három oldalán csiszolt, egy oldalán törött s
bizonyosan őrlőkő dörzsölő-köve volt. Velük egy időben került be hozzánk egy
közelebb talált árpádkon, szegesvégű fél sarkantyú, szárán kettős fűzőlyukkal
Urnatemetkezés mellől való leletek is kerültek azóta Bilisicsről, Volford József
tanyaföldjéről. Kubikmunka alkalmával 50 cm. mélységben fedővel .beborított
edényt találtak. A fedőt az ásó darabokra törte, az edényt sikerült kivenni s
csak kivéve látszott, hogy az tulajdonkép csak egy nagyobb urna nyakrésze.
Mellette kis agyagbögre s nehány bronztárgy volt. Az edényke egyfülű, oldalán
bevágásokkal díszítve. Magassága és szájbősége 7—7 cm. Az urnanyak bősége
20 cm. a többi tárgyak : görbe bronztű, felül hajlított lapos véggel, ismert
típus, hossza 12 cm. ; félholdalakú bronz nyakdísz, hossza 5, szélessége 4 cm. ;
kisebb tekercses végű bronztű töredéke ; bronz pitykedarab ; különös alakú, közé-
pen meghajtott s végén összesodort keskeny és vékony bronzlemez, talán ruha-
kapcsolásra való rost ; két bronzkarperec, vert spirális díszítésekkel. A Vajda-
féle szélmalom udvarán, ahol 1903-ban nagyon kifizető ásatást tartottak, mely
alkalommal lovas sírokra is találtak (Arch. Ért. 1903 : 50 — 54., 378 — 387. 1.),
1905-ben földforgatás közben megint leletek kerültek elő a földből, melyeket a
szélmolnár hozzánk szolgáltatott be. Bronz lemezdarab, kés, vagy borotva el-
görbített pengéje, hossza 8, szélessége 3 cm. Bronzsodronyból való, díszítetlen kar-
perecz, elgörbülve; átmérője 7 cm. Négyszögletű, vastagabb bronzból való gyermek-
karperec, félköríves és vonalas díszekkel. Átmérője 4'5 cm. Fekete gyöngy,
8-asokat mutató fehér berakásokkal, az így alakult körök közepében piros-
fehér-fekete díszszel. Hossza 1 — 1 cm. átfúrt. A leleteket behozó szélmolnárné
állítása szerint ezekből a gyöngyökből egész összemarékra valót találtam, de
csak ezt az egyet hozzák be, abban a Íriszemben, hogy egy is elég egy fajtá-
ból. De tárr a többit is meg lehetne még találni, ha a gyerekek el nem
hányták — biztatott az asszony. Tulajdonkép a gyöngyök megszerzése czéljábol
mentem ki Bilisicsre 1905 őszén, — azonban nyom nélkül elkallódtak azok
akkorára. Hallottam azonban a szálló-helyül szolgáló várostallján, hogy a határ-
ban, de már szabadkai földön, a Körösér partján gerendás kubikolás közben

430

ARCHEOLÓGIÁI ÉRTESÍTŐ.

vastag cserepekre és épületromokra akadtak. A Körösér nevű, itt a homokon
elég jelentékeny vizecske határfolyó a szegedi Bilisics és Szabadka között s
annál inkább bíztam az eredményben, mert innen az ér mellől már kerültek
hozzánk leletek. Ezúttal azonban nem volt szerencsénk. A megásott halomban,
mely épen a köröséri híd szabadkai felénél domborodik, csak vastag, bizonyo-
san régi cserepek s újabbkori tégladarabok voltak. A föld különben mindenütt
forgatott volt, a minek azután magyarázatát is kaptam. Vagy 40 — 50 évvel ezelőtt
ezen a dombon volt a híres köröséri csárda s innen a halom neve Csárdahegy :
ebből valók a tégladarabok s innét a föld forgatottsága. Ha őstelep volt is itt
valaha, a mit a cserepekből lehet következtetni, azt a csárda építésekor föl-
túrták s a mi benne volt, szétszórták. Utam azonban Bilisicsre még se volt
eredménytelen. Kiss Ferencz erdőtanácsos úr, tanya-világunk egyik legjobb
ismerője, felhívta figyelmemet a « bilisicsi domb»-ra, mely közel esik a csemete-
iskolához, a hol 1902-ben ástak szép eredménynyel (Arch. Ért. 1902 : 372 — 376.,
1903 : 50 — 54. 1.). A bilisicsi dombon ottjártam előtt nem sokkal gerendás
kubikolás alkalmával embercsontokat találtak, a mik még most is ott hevertek
a föld színén. A módos gazda, a ki a várostól bérli ezt a halmot s marha-
legelőnek használta, csak hosszas vonakodás után adott engedélyt az ásatásra.
Munkaközben beszélték aztán az öregebb napszámosok, hogy az ő apáik idejé-
ben még víz vette körül az egész halmot (jó hajításra van most tőle a nád-
termő bilisicsi tó), de ez a víz a keleti oldalról könnyen meglábolható volt.
Még akkor ménes is legelt ezen a pusztán s ha lovat akartam belőle kifogni,
azt ezen a gázlón keresztül a dombra terelték. Azért ma már feledésbe ment
neve : «Lófogdosó-sziget» volt. A kubikolás alkalmával állítólag csak két csont-
vázat találtak s «nem volt azokon még rajtuk való se». Én kilencz sírt talál-
tam, átlag 180 cm. mélyben, nyolczat a keleti, egyet a déli oldalon. A vázak
körül három a baloldalán feküdt, a többi a szokott helyzetben, fejjel nyugot-
nak. A csontok meglehetős korhadtak voltak, a koponyák azonban elég épek.
Dolichocephalok, egyiknek az indexe — durva mérés szerint — 74' 5. Sok
apró cserepet találtunk, valamint lófogakat, tűzhelyet is, két méter mélyen,
vastag kilúgozott hamu-réteggel. Szegényes melléklete mindössze három csont-
váznak volt. Nevezetesen: aj két orsókő, a nagyobb közönséges formájú, pár-
vonalas körökkel, magassága 3, külső kerülete 1 1 • 5 cm.; a kisebb csinosabb
formájú, a dupla kúpos fajtából, 2'5 cm. magas, 10 cm. kerületű; b) ugyan-
azon csontváz medencze-csontjai közt egy 8 cm. hosszú, 1 cm. átmérőjű üres
csonthenger, 34 ügyesen faragott rovátkával. Bizonyosan késnyél volt, mert
belőle vasmorzsalékok hullottak ki. Analogonját 1. Hampel : Régibb középkor
I. k. CL. II. tábla; c) egy csontváz lábánál igen gömbölyű tojáshéj nagyobb
fele s négy szegletes, idomíttatlan trachit-harabka ; dj vaskés 11 cm. hosszú
töredéke a bal lábszárnál; e J 4 cm. átmérőjű vaskarika a medenczecsontok
közt ; f) 3-5 cm. átmérőjű, vékonyabb vaskarika ugyanott ; gj vas tőrhegy
9 cm. hosszú, farostok nyomaival.

Itt említem meg, hogy ennek a helynek a szomszédságában van Kiss
Ferencz erdőtanácsos bérlete is, a honnan egyenes időben három bronz-tárgy
került hozzánk 70 cm. mélyből. Díszített bronzkarperec 5 cm. hosszú darabja ;
a végén laposra vert, eredetileg csavaros tű, 16 cm. hosszú ; lapos kés, illetve
borotvapenge bronzból, hossza 15, szélessége 3’5 m.

Szeged, 1908. május.

Móra Ferencz,

IRODALOM.

Dr. MATTHAEUS MUCH. Die Trugspiegelung orientalischer Kultiir
in den vorgeschichtlichen Zeitaltern Nord- und Mittel-Europas. Jena. 1907.
8. r. 144 1. 50 ábrával. Much új, bővített kiadásban tette közzé e czímen egy
értekezését, mely a bécsi anthropologiai társulat 26-ik kötetében jelent meg
legelőbb. Czélja megczáfolni azt a felfogást, hogy az európai emberiség az
őskorban míveltségét keletről, Mesopotamiából és Egyptomból kapta. Ezt az
álláspontot legutóbb Sophus Müller «Urgeschichte Europass czimű művében
(59 — 61) hangsúlyozta. Much czáfolatában az őskori emlékek typusainak elter-
jedésére utal. Úgy a kő, mint a fémek korszakából Európában sok oly fajta
szerszámot és fegyvert említ, melynek földrészünkön kezdeteit! és fejlődési
fokozatait lehet kimutatni, míg sem Egyptomban, sem Mesopotamiában nincs
nyomuk. Megfelelőleg csak igen kevés typust ismerünk, mely onnan átjutott
Európába. A kőkori fegyverek és szerszámok önálló keletkezésére földrészün-
kön gazdag összehasonlító statisztikát idéz és még több tájékozottsággal érte-
kezik két szakaszban a fémipar európai önálló kezdeteiről. Szerinte a kelet-
kezés főfészke az angol szigeteken volt. Lehet, hogy onnan terjedt a fémipar,
de nem látunk okot, miért nem keletkezhetett más helyeken is, mindazon
pontokon, a hol a réz a föld fölszinén való előfordulásával mintegy önkényt
kínálta magát. De abban Muchnak igazat adhatunk, hogy nem szükséges a
bronzról föltételezni, hogy csak Keleten találhatták föl. Az utolsó szakaszban a
temetkezési szokásokkal és az ősök cultusával foglalkozik szerző. Fölszólal
Sophus Müller azon föltevése ellen, hogy a megalithikus építkezések a
mykenei kupola-sírok utánzásai. A lélek halhatatlansága és a túlvilági élet
szerinte már az ősi kőkorbeli emberiség hitében szerepelt és temetkezés dol-
gában a legrégibb kortól kezdve a vaskorig Dániában (egyéb országokban is)
oly szakadatlan az összefüggés, hogy keleti befolyások föltételezésére semmi ok
sincs. Szerző nagy szorgalommal gyűjtötte össze az adatokat, melyek az ő fel-
fogását támogatják. Hasznos munkát végzett azzal, hogy a keleti hypothesis
szerepét a prsehistoriában konkrét tények erejével meggyengítette és a híveit
arra késztette, hogy a föltevés megingatott tekintélyének újabb érvekkel segít-
ségére menjenek. Szerző hazánk őskori viszonyait is elég jól ismeri és a mi
régiónkból is idéz az ő áttekintéseiben tanulságos példákat. á. b.

W ALTÉR ALTMANN. Die Italischen Rundbauten. Berlin, Weidmann.
20 ábrával. 8. r. 102 1. Ritka eset és csak a cl. archaeologusok fiatalabb nem-
zedékénél szokásos eljárás, hogy egy-egy archseologiai problémának a szálait

432

ARCH/EOLOG1AI ÉRTESÍTŐ.

visszafelé, az ú. n. praehistoriai korig nyomozzák. Szerző értekezésében onnan
indúl ki, hogy már a kőkorban és a bronzkorban állapítható meg a kerek
alapú kunyhók és sírhelyek létezése. Tehát miként a többi Európában, Itáliá-
ban is a kerek épület idoma már a történeti kor elején megvolt és itt, a hol
a fejlődés szakadatlanul folyt, meg is maradt. De ezután már csak szent czé-
lokra szolgáló épületeknél és sírépületeknél alkalmazták. Az értekezés leg-
becsesebb részei a második és harmadik fejezet, melyekben a fönmaradt romok
vagy a régi romokról megmaradt rajzok alapján egyenként nagy pontossággal
ismerteti a régi római köztársaságban s utóbb a császári korból fönmaradt
körded templomokat és síremlékeket. Rövidebben szól az építészeti szerkezet-
nek egyébfajta épületekre való átviteléről. A fürdőépületekben való alkalma-
zása talán legelőbb Agrippa thermáiban történt, Vitruvius a «Laconicum»-ról,
mint valami újszerű dologról szól és e fürdőhelyiség számára a kerek formát
követeli. Átvitték azután a víztartó épületekre és szökőkutakra (nymphseum).
Alighanem szintén görög minta szerint épültek a vásárterek közepén a
«lt.áx£ÁÁov», latinosán « macellurm nevű kerek csarnokok. Azt hiszik, hogy
179-ben Kr. e. épült az első macellum Rómában. A római építészet mindvégig
kedvelte a kerek épületeket és azoknak befödésében érte legnagyobb dicső-
ségét. Elég két példára hivatkozni. Egyik a római Pantheon, ezt azért ismeri
az egész világ, mert jóformán épségben élte túl az idők viszontagságait.
A másik nem kevésbé csudálatos, az ú. n. « Minerva Medica» ugyancsak Rómá-
ban. Ez utóbbi nem kerek ugyan, hanem 10 oldalú s így alaprajza csupán
megközelíti a kört ; de kétségtelen, hogy abból származik a formája. Gallienus
császár idejében (266 — 268) épült. Vízgyűjtő volt, s ezt a gyakorlati czélját a
legdíszesebb formában szolgálta, kupolájának merész szerkezete még ma is
bámulatra ragadja az építészeket. C. D.

JOSEPH HAMPEL. Alterthümer des frühen Mittelalters in CJngarn.
Braunschweig Friedrich Vieweg und Sohn. 1 905. Három kötetben. 8. r. I. kö-
tet. Rendszeres összefoglalás. 833 lap; 2359 ábrával és két táblával. II. kötet.
A leletek leírása. 1006 lap, sok ábrával ; III. kötet. Képes atlasz 539 képes
táblával. — Mikor ez a terjedelmes mű a német könyvpiaczon megjelent,
folyóiratunkban nem volt róla szó és most sem közlünk róla ismertetést. Arra
szorítkozunk, hogy idejegyezzük azoknak az ismertetéseknek a jegyzékét, me-
lyek külföldi szakfolyóiratokban megjelentek és eddig tudomásunkra jutottak.
A jegyzék valószínűleg hiányos és szívesen veszszük, ha valaki a hiányokra
figyelmeztet. — Strzygowski a Monatshefte dér Kunstwissenschaftlichen Lit-
teratur 1905. évi november — deczemberi füzetének 254 — 257. számában. —
Correspondenzblatt dér deutschen anthropologischen Gessellschaft (aláírás nél-
kül) 1905. 10. szám 97 — 98. 1. — • Kölnische Volkszeitung 1905. Litterarische
Beilage 22. szám, június 8. 160. 1. — Korrespondenzblatt des Gesammtvereins
dér deutschen Geschichts- und Alterthumsvereine. XXII. évfolyam. 8. szám,
augusztus, 390 1. A. Götzé-től. - Archív fúr Anthropologie. Neue Folge
Bd IV. I. Ranke czikke. — • Zeitschrift für Ethnologie. Berlin 1905. Schmidt
Hubert czikke. — Zeitschrift für liistorische Waffenkunde. 1907. IV. k. 6. fü-

IRODALOM.

433

zei 190 — 1 9 1 . Dr. Fortunát von Schubert Sóidéin czikke. — Litterarisches
Zentralblatt 1907. 21. szám. 673— 675. Dr. E. von Stern czikke. — Zeitschrift
für deutsche Philologie. XXXIX. kötet. 3. és 4. fiiz. 519 522. Friedrich

Kaufmann czikke. — N. Kondakov ismertetése (1— 21. 1.) az orosz császári
akadémia 1906. évi kiadványaiban. — Dr. E. v. Stern ismertetése az odessai
rég. társulat 1907. évi kiadványaiban. — Dr. Pic ismertetése a prágai Pa-
matky Archaeologické stb. czimű folyóiratban. 190b. 306 — 308. — I. L. Cer-
vinka czikke a Pravek (L’áge Préhistorique) 1907. évi harmadik iüzetben
95 — 97. 1. — Revue archéologique Paris 1906 nov. — decz. szám. 458. 1. Salo-
mon Reinach czikke. — La Natúré 1907. Bibliographie 199. 1. (névtelenül).

Dr. BAGYARY SIMON «D magyar művelődés a XVI — XVII. század-
ban Szamosközy István történeti maradványai alapján*) czimen 1807-ben 104
lapra terjedő kötetet tett közzé, melynek V. fejezete (95 — 112. 1.) a hazai
művészet állapotával foglalkozik.

Szamosközy Olaszországból nagyobb műveltséget hozott magával, mint
a milyennel az idevaló «mívelt körök*) és köztük az írók is abban az időben
bírtak. Ott tanulta megbecsülni a római kor emlékeit és Erdélyben is keresi
a római maradványokat, szobrokat és föliratokat, ezekről másolatokat is közölt.

Szamosközy többször emlékezik meg épületekről. A kolozsvári nagy
templom díszét dicséri, a gyulafej érvári templom fából való tornyát is magasz-
talja ; a torony 1603-ban tűzvészben elpusztult, vele együtt a nagy toronyóra
és elolvadtak a benne lévő harangok. Szó van Izabella királyné palotájáról és
mellette a szent Mihályról czímzett főtemplomról. János Zsigmond újra építi a
régi palotát, kifesteti csatajelenetekkel, újjá készítteti a menyezetet és díszes
függönyökkel látja el. A Hunyadiak ősi fészke, Vajda-Hunyad, Sz. korában
már negyedik kézen van, királyi adomány czímén Török Bálint főispán tulaj-
donába jutott. Báthory Endre lengyel földön, Wartenburgben, a hol ifjúságát
töltötte, saját és öcscse Boldizsár alabastromból való képmását helyezte el.
A Maros egyik ágát Gyulafejérvárba kívánta bevezettetni, a nagy mű meg is
indult Benga Simon olasz építőmester vezetése alatt, nyomai mai nap is meg-
maradtak. Sz. dicséri Buda fürdőépületeit és még látott 1578-ban Budán több
középkori épületet. Báthory István Baldogara Octavio császári építészszel újra
építteti Várad erősségét. Ekkor a várudvar közepén még állott Szent László
székesegyháza. A homlokzat előtti téren látta Sz. Szent László aranyozott
lovasszobrát és vele egy sorban a három szent király gyalogszobrát, ezekről
úgy vélekedett, hogy az a három keleti király. A gyulafej érvári kis templomban
Báthory István testvérének, Kristófnak díszes síremléket állíttatott ; Sz. úgy
véli, hogy ennél díszesebbet Olasz- és Németországban sem találni. Dobó
István emlékéről is van szó, melyet fia emeltetett a család ősi helyén Rusz-
kán. Báthory András az ő testvérének, Boldizsárnak fából faragtatott díszes
emléket. Báthory Zsigmond udvarában krétai származású Miklós nevű festő
tartózkodott, ki Malaspina megbízásából Báthory Endre halottas maszkja után
a pápa és a császár részére festményt készített. Bornemisza János Danczkában
rendeli képmását ; Sz. azt jegyzi meg róla, hogy a kép sokak bámulatára többször

Arch. Értesítő. 1908, 5. füzet, 28

434

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

könnyezett. Ötvösművekről és egyéb iparművészeti tárgyakról többször van
szó szerzőnknél. Mikor János Zsigmond 1566 jún. 29-én Zimonyban Szulej-
mánnal találkozott, sok becses művel ajándékozta meg a szultánt. Voltak: két
színarany tálcza, drágaköves nyakláncz, gyémántos gyűrűbe foglalt remekmívű
óra Egyed mestertől, negyven evőtál aranyozott ezüstből, tizenkét tányér
híres uralkodók képeivel és tetteivel és sok egyéb ötvösmű. Ugyancsak János
Zsigmond utóbb Konrádnak poharakat, tálakat és gyertyatartókat küldött.
Sokszor álló órák is előfordulnak a fölsorolt tárgyak közt. Báthory András a
tatár fejedelemnek drága evőeszközöket küldött, ugyanannak a beregszásziak is
küldenek arany- s ezüsttárgyakat. Nagy magasztalással szól Sz. az «Unicornis
szarv»-ról, mely Báthory István útján Lengyelországba kerül és melynek meg-
váltásáért a lengyelek készek 30,000 forintot fizetni, csakhogy ott maradjon.
Szó van a híres, drágagyöngyös tömör aranykeresztről, mely Zsigmond csá-
száré volt s utóbb több kézen át János Zsigmondhoz jutott, ez haláláig viselte,
utóbb Báthory Zsigmond útján II. Rudolf kincstárába jutott. Fölösleges
Veress Endre fölületes föltevését czáfolgatni, hogy ez a magyar szent korona
keresztje lehetett.

Sok hazai műkincs pusztulásáról értesülünk Sz. följegyzéseiből. Veszen-
dőbe ment Báthory Zsigmond révén 1598-ban Mátyás király kardja, Hunyadi
János és Skander bég természetnagyságú arczk^pe. Sok kincs ment tönkre,
a mikor földulták a kolozsvári jezsuita collegiumot. A legtöbb ezüstmű pedig
úgy ment tönkre, hogy tallérokat vertek belőlük. Kissé zavarosan szól Sz. egy
« sisaknagyságú » aranyrégiségről, szól két aranyökörről és úgy véli, hogy nem
régi munka, csupán durva paraszt munka a Krisztus jászla körüli csoportból.
A hazai bronzművek közül legtöbbet mond Sz. egy «Farkas» nevű óriási
ágyúról, melyet készítői Hass salzburgi és Jeremiás segesvári ötvösök véges-
végig domborművekkel díszítettek. Sokszor esik szó díszes keleti szőnyegek-
ről, melyekkel szokás a lakást ékíteni és Mihály vajda gyulafej érvári diadal-
menetének leírásában pazar díszű ruházat ismertetését kapjuk. F. L.

KARÁCSONYI JÁNOS : Hogyan lett Szent István koronája a magyar
szent korona felső részévé (Értekezések a tört. tudományok köréből XXI. kötet,
6. sz., 8-r., 23 1. Két melléklettel. Akad. kiadvány.)

Pauler Gyula annak idején az Árpádkori királyok történetének I. köteté-
ben (542. 1. 183. sz. jegyzet) azt a fölfogását nyilvánította, hogy a magyar
királyi korona felső része nem a Sylvester-féle korona. Fő érve VII. Gergely
ismert levelének az az állítása, hogy 1044-ben az ország jelvényei, a lándsa és
a korona (insignia regni) Rómába visszakerültek. Most Karácsonyi Pauler
nézetével szembeszáll. A 6. lapon azt mondja, hogy a Rómába visszaküldött
korona nem Szent István, de Aba koronája volt. Másrészt azt hiszi, hogy
akkor a korona nem is volt az ország jelvénye, csak a lándsa. VII. Gergely
szavaira egyszerűen reámondja, hogy azok nem felelnek meg a valóságnak,
hanem a vita hevében kifejtett túlzásnak tartja. A 7 -ik lapon ismét azt mondja,
hogy Szent István koronája is volt az ország jelvénye stb.

VII. Gergely említett kijelentése már sok vitára adott alkalmat ; lég-

IRODALOM.

435

többször úgy veszik el e nyilatkozat élét hazai történetíróink, hogy azt
mondják, a visszaküldött koronának nem kellett a Sylvester-féle koronának
lenni, lehetett az a királyi kincstár koronái közül más is. Pauler ezt a kényel-
mes magyarázatot nem tette magáévá. Szerinte nem lehetett más a vissza-
küldött korona, mint a Sylvester-féle, melyről úgy III. Henrik, mint a pápa
jól tudhatták, hogy 1044-ben csupán az volt akkor az ország egyik jelvénye
(insigne regni).

Karácsonyi nem czáfolta meg Pauler fölfogását, mint a hogy vélte, csu-
pán más föltevést állított a Pauler-féle magyarázat ellenébe. Alig hihető, hogy
elfogulatlan történetkutatók melléje állanának.

Azt sem hisszük el Karácsonyinak, hogy Szent Istvánnal vele a sirba
adták a Sylvester-féle koronát.

Bajos volna arra analógiát találni, hogy a középkorban valamely ország
koronáját a királylyal együtt eltemették volna. Temettek vele koronát. Minden
királynak a fejére szokás volt halottas koronát tenni, mikor sirba tették. Szent
Istvánt is koronával temették, de nem a Sylvester-félével, hanem vagy a kincs-
tárban őrzött más koronával, vagy olyannal, mely ad hoc készült. Azt képzel-
jük, hogy a királyi korona felső része ebből a halottas koronából készült.
A latin föliratú zománczos aranylemezek X-ik vagy esetleg IX-ik századbeli
munkák. Ily lemezekkel díszítettek koronákat, ereklyetartókat, szertartásos és
egyéb egyházi könyveket. István halálakor igen gyorsan készülhetett számára
ily lemezekből a halottas korona. Nem vitatjuk, hová lett a négy hiányzó
lemez, mely a Karácsonyi által megállapított schema szerint a koponya hátul-
ján állhatott. Lehet, hogy fél század alatt tönkrementek a sírban ; de az
is lehet, hogy nem mentek tönkre. Csak annyit tapasztalunk, hogy a királyi
korona felső részében a lapos gömbszelvényben egymást keresztező pántok
csupán a trónoló Krisztust és nyolcz apostol képét mutatják. Mikor és miért
illesztették ezeket a lemezeket a Géza-féle koronára ? Alighanem helyes utón
jár Karácsonyi, mikor azt hiszi, hogy akkor tették, a mikor Szent István tete-
mét mint szent ereklyét a sírból kiemelték. A fején volt koronát mint erek-
lyét szintén kivették és már Czobor Béla helyesen jegyezte meg, hogy a szent
királynak ez az ereklyéje új fényt árasztott a Géza-féle koronára, mely ezután
mintegy ereklyetartó szerepét vitte. A sírból kiemelt koronát szétvagdalták,
az abroncson egymás mellett állott lemezeket kettesével egymás alatt négy-
aranypántra illesztették, a négy pántot keresztbe rakták, a keresztidom közepére
a trónoló Krisztus nagyobb lemezét tették és az egész pántos keresztet gömb-
szelvényre hajlítva beléerősítették a byzanczi diademába, a mely ilyenformán
zárt koronává vált. Mikor ez történt, akkor a német birodalmi korona már
harántos kengyellel biró korona volt. Lehet, hogy ez szolgált mintául és való-
színű, hogy a királyi koronákat ez időben mint zárt koronákat a nyilt abroncsú
fejedelmi diademáktól már kezdték megkülömböztetni. A pántokra csak
két-két szentképet raktak, mert lapos gömbszelvényre törekedtek, a négy ág-
mindegyikén harmadik szentképnek nem lett volna czélja, az már a Géza-féle
diadema abroncsa mögé került volna. Karácsonyi föltevését, hogy ez össze-
illesztéskor a szent király sírjában talált keresztet a korona tetejére tették,

28*

43^

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

bátran elfogadhatjuk. Az iránt nem lehet kétség, hogy az így keletkezett új
alakú koronát a XII. század óta mint a magyar királyság jelvényét őrizték,
tíatszázéves szakadatlan traditio tanúsítja, hogy mindig Szent István koronájá-
nak nevezték. Ez az elnevezés teljes joggal illette, mert nem a Géza-féle része,
hanem a Szent István fejéről vett szent ereklye adta meg neki az ereklyékért
rajongó középkor szemében a szentség jellegét.

Mikor Pauler Gyula fönnidézett véleményét leírta, mint óvatos kutató,
lehetségesnek mondta «hogy e pántok valami összefüggésben voltak Szent
Istvánnal'). — íme, sejtelmében nem csalódott. — Ezek a pántok valószínűleg
a legszorosabb kapcsolatban voltak a szent királylyal. A Sylvester-féle korona
odamehetett, a honnan érkezett, Rómába. Nincs is tudomásunk róla, hogy
onnan valaha ide visszakerült volna. Nem is volt reá többé szükség ; mert
attól kezdve, hogy Szent László alatt a nemzet a nép szava által szentesített
nagy királynak a koronáját bírta, a magyar koronát teljes joggal Szent István-
ról nevezték el, sőt több joggal, mintha e czímmel a Sylvester-koronát illették
volna. Tehát Karácsonyi fejtegetésével két lényeges pontban nem egyezünk meg.
Nem czáfolta meg Pauler állítását a Sylvester-korona Rómába való küldéséről
és nem hiszszük el neki, hogy a Sylvester-féle koronát Szent Istvánnal eltemet-
ték volna. Egyéb föltevéseit az idézett történeti tényekkel együtt készséggel
elfogadjuk. Hpl.

FOLYÓIRATOK. A « Múzeumi és Könyvtári Értesítő* I. évfolyamának
2. számában Divald Kornél árvamegyei kutatásairól számol be (87 — 94. 1.).
Gerecze Péter a pécsi székesegyház építészeti és szobrászati emlékeit tárgyalja
(96 — io2. 1.). Mihalik a bártfai epitaphiumokat ismerteti (102 104. 1.) és a

sárosvármegyei múzeumról kapunk hírt (104 — 109. 1.). A hivatalos közlemé-
nyek között fontos a miniszteri körrendelet az egyházi ingó műemlékek védelme
tárgyában (119 — 120. 1.). Ugyanazon Értesítő 3 — 4. füzetében Fraknói Vilmos
visszatekint a múzeumok és könyvtárak orsz. főfelügyelőségének tíz éves mun-
kásságára (1898 — 1907.) és közli a kassai, szekszárdi, bártfai, szombathelyi és
soproni múzeumok, a beszterczebányai Mátyás-ház és az alsókubini Csaplovits-
könyvtár látképét. Posta Béla az erdélyi múzeum kőemléktárának legújabban
eszközölt felállításáról értekezik és csatol czikkéhez 13 ábrát (138-147. 1.).
Mihalik József zemplénmegyei őstelepeket ismertet, 38 ábrával (163 — 170. 1.).
Divald Kornél Liptómegyében általa felkutatott, legtöbbnyire középkori emlé-
keket mutat be, 9 ábrával (173- 179. 1.). Zoltai Lajos 1905. évi régészeti ása-
tásairól ad jelentést a hat Telekházán, a Bival-halmon és a halápi pusztán,
28 ábrával (179 -189. 1.). Rhé Gyula Veszprémmegyében, Szentistván község-
ben a Fenyőgyőralja-dülőn előkerült római sírban lelt bronzlemezzel borított
fadobozt ismertet ábra kíséretében (189 191. 1.). Varjú Elemér gr. Károlyi

Sándor 1743-ból való temetési czimeréről értekezik (215 217. 1.), melyet gróf

Andrássy Dénes a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott. (Képmelléklettel.)
Dr. Szendrei János áttekintést nyújt az 1907. év őszén az Iparművészeti Mú-
zeumban rendezett budapesti amateur-kiállításról 12 ábrával (206 — 212. 1.).
A <« Kisebb Közlemények" rovatában Czakó Elemér elmélkedik a múzeumok

irodalom.

437

ideális rendezéséről (218- 220. 1.). Szó van a francziaországi templomok mű-
kincseinek legutóbbi időkben történt elrablásáról (214 — 221. 1.), a szamosvári
római castellumban rendezett 1905. évi ásatásról (223. 1.) és a vajdahunyadi várban
tervezett ((bányászati és kohászati történelmi múzeum »-ról (223. 1.). Az irodalmi
rovatban találunk bő kivonatot Szalay Imre füzetéből a M. N. Múzeum gyűj-
teményeinek méltó elhelyezéséről (225 — 231. I.). A hivatalos közlemények
közt van a kassai püspök jelentése a kassai püspökségben létező egyházi mű-
emlékek védelméről (242. 1.) és Zoltai Lajos jelentése a tószegi őstelepen
folyó n. múzeumi ásatásról képpel (234 — 235. 1.). Az Értesítő) 1908-ik II. évfolya-
mának 1. füzetében Mihalik Sándor áttekintő ismertetést ad az Orsóvá kör-
nyékén előkerült ős- és ókori régiségekről (8 — 20. 1.) 48 ábrával. Dr. Gerevich
Tibor a perugiai kiállításon volt régi umbriai iparművészeti emlékekről érte-
kezik, 8 ábrával (21 -30. 1.). Marosi Arnold Pécsett fölásott 16 régibb közép-
kori sír leleteit ismerteti 20 ábrával (42 — 47. 1.). Darnay Kálmán közli az
általa fölásott urnatemetőkben tett tapasztalatait (48 — 54. 1.), ábrákkal. Az iro-
dalmi rovatban szó van Ortvay Tivadar akadémiai emlékbeszédéről Wosinszky
Mórról, Szalay Imre kalauzáról az Erzsébet királyné múzeumában, a tisza-
füredi múzeum 1905. és 1906. évi jelentéséről, a Pécs-baranyai Múzeumegyesület
Értesítőjéről, a bácsbodrogmegyei tört. társulat XXIII. Évkönyvéről és Schlos-
ser, <(Die Kunst- und Wunderkammern dér Spátrenaissancen czímű könyvéről.
A hivatalos közlemények rovata kisebb híreket közöl a vidéki múzeumok-
ról. A 2. és 3. füzet hozza dr. Schönherr Gyula életrajzát dr. Sebestyén
Gyula tollából (61 — 63. 1.), ábrával, dr. Kuzsinszky Bálint a hazánkban szerte
létező római kőemlékek magyarázó lajstromát kezdi 56 ábra kíséretében (74 —
1 1 3. 1.). Rhé Gyula a veszprémi múzeumban őrzött római szobrokat ismertet
6 ábrával (119 — 133. 1.). Zoltay Lajos leírja 11 ábrával a debreczeni múzeum
számára megmentett hajdusámsoni bronzleletet (127 — 133. 1.). Darnay Kálmán
előadja tapasztalásait halom- és veremsírok feltárásáról (142 — 145. 1.), képek-
kel ; Czakó Elemér elmélkedik múzeumi kérdésekről (157 -160. 1), S. a régi
zászlók megóvásáról és felállításáról szól (160 — 1Ó2. 1.). Kapunk egy közle-
ményt az olaszföldi kincstárak felügyeletéről (162—163. !•)• Az irodalmi rovat
hozza Békefy könyvének ismertetését a Balaton környékén fennmaradt közép-
kori egyházakról és várakról. A « Külföldi Szemle » európai és amerikai mú-
zeumokról (163 -167. 1.) hoz híreket, a hivatalos közlemények hazai múzeu-
mok ügyeire vonatkoznak (167 — 171. 1.).

A 4. füzetben dr. Gerevich Tibor közöl gyakorlati utasításokat a múzeu-
mok számára beszerzendő fényképi fölvételekről (188 — 1 9 1 ). Dr. Szendrei János
előadását kapjuk, melyet a múzeumok és könyvtárak orsz. szövetsége szom-
bathelyi közgyűlésén tartott Magyarország középkori várairól (192 — 197). Dr.
Berkeszi István a temesvári tört. és rég. múzeumot ismerteti, adja az alapító
Ormós Zsigmond arczképét és a termekről, meg főbb emlékcsoportokról vett
fölvételeket (198 — 212). Divald Kornél beszterczebányai középkori kályha-
csempéket mutat be ábrák kíséretében (220 — 222). Alapi a főfelügyelőség
által rendezett régészeti szaktanfolyamról értekezik (224 — 229). Kisebb közle-
ményben kapjuk a nagyszebeni múzeum (229 — 230) és a Turóczszentmárton-

43§

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

bán legutóbb megnyilt tót múzeum ismertetését (230 — 231). A külföldi szemlé-
ben Leonardo úrvacsorájának helyreállításáról és számos múzeumról kapunk
híreket. A füzetet a hivatalos közlemények rovata fejezi be.

Az « Egyetemes Philologiai Közlöny* -ben Csermelyi Sándor ismerteti
Kurt F. Müller könyvét a Nagy Sándor halottas kocsijáról (E. Ph. K. 1908.
709- 711. 1.).

Az « Uránia* czímű folyóiratban (1908. 365—373. 1.) Ziebartli munkája
(Kulturbilder aus griechischen Stádten. Leipzig, 1907.) nyomán Thera, Per-
gamon, Priene, Miletos és a didymai Apollo-templom romjainak ismertetését
kapjuk sikerült képek kíséretében, befejezésül a szerző az egyptomi görög
városokról és az ott előkerült papyrusleletekről is szól. Ugyanott (379 —
384. 1.) dr. Szentpétery Imre a Nápolyban létező magyar érdekű műemléke-
ket tárgyalja ; adja magyarországi Mária királyné síremlékének ábráját és be-
mutatja az Oderesionak tulajdonított falfestményeket, egyik a kalabriai her-
czeg keresztelését ábrázolja, Johanna életéből látjuk azt a jelenetet, mikor a
gyónását végzi s egy más jelenet ugyanőt mutatja, mikor a pap megáldoz-
tatja. E freskók a Santa Maria Incoronata templom falán maradtak fenn,
melyet Johanna 1352-ben történt megkoronáztatása emlékére építtetett.

' A nPester Lloyds 1908. évi augusztus ó-iki számában dr. Hekler Antal
tárczában tárgyalja a n. múzeumi régiségosztály ez évi dunapentelei ásatásá-
nál előkerült « avarkori# sírokat. A « N. Pester Journal » ez évi november
10-iki számában Supka Géza tévesen Dunapentele más helyén előkerült két
IV. századi sassanida éremmel köti össze e leleteket és e kapcsolathoz fűz
eszmefuttatást a keleti művészet hatásáról a régibb középkorban.

Az lArmenia'o 1907. évi 4 — 6. füzete adja az «örmény múzeum# törté-
netét (97 1 1 2. 1.) két ábra kíséretében. Dr. Bányai Elemér ismerteti a régi

Szamosújvár emlékeit (112 — 119. 1.). Orosz Endre adja első jelentését a sza-
mosújvári római táborban általa vezetett ásatásokról (129 — 156. 1.), tizenhat
képes tábla kíséretében.

A <( Történelmi és régészeti Értesítő » a délmagyarországi tört. és múzeum-
társulat Közlönye 1907. évi első és második füzetében dr. Berkeszi István adja
a délmagyarországi éremleletek repertóriumát (1 — 50. 1.). Ugyancsak dr. Ber-
keszi István jelentést ad az 1907-ben Knézen (Temesm.) előkerült árpádkori,
római és őskori leletekről (50 — 54. 1.). Ugyanő hírt ad a paráczi őstelepen
újabban összegyűjtött kő-, csont- és agyagrégiségekről (55 — 57. 1.). Milleker
Bódog magyarázza a Névtelen Délmagyarországra vonatkozó hely- és folyó-
neveit (58 — 66. 1.). Dr. Kováts Sándor általános áttekintést ad Délmagyar-
ország középkori építészeti műemlékeiről (67 — 83. 1.). Egyéb közlemények
sorából említendő a főtitkári jelentés a társulat 1906. évi működéséről és mú-
zeumáról (132- 148. 1.). A Tárczarovat közli a társulati ülések jegyzőköny-
veit, a költségvetést és a társulati tagok névsorát. Az « Értesítő# 1907. évi
3. és 4. füzete helyett közzétették Milleker Bódog «Délmagyarország régiség-
leletei a honfoglalás előtti időkből# czímű művéből a III. rész 2. felét.

A « Pécs-baranyamegyei Múzeumegyesület » Értesítőjének 2. füzete élén
Bittér Illés Wosinszky Mór emlékezetének szentel kegyeletes sorokat (41 —

IRODALOM.

439

49. 1.) ; Marosi Arnold a városi múzeum 1907. évi állapotáról ad jelentést
(55 — 04. 1.). A «Hírek » rovatában arról értesülünk, hogy a pécsi püspök a
püspöki múzeum kőtárát és éremgyűjteményét a városi múzeumnak engedi
át (64 — 66. 1.). Oselvárd községéből La Téne Ízlésű leletet kapott a pécsi
múzeum (67. 1.). Dr. Szőnyi Ottó a pécsi Kardos Kálmán-utczában előkerült
néhány emlékről értekezik. Az egyik régóta ismeretes római föliratú kődúcz,
már Roller ismerte (Proleg. 48. 1.). Nyilván szobor talapzatául szolgált, melyet
C. Julius Geminus Capellianus csász. helytartó (145 — 160.) a Mursabelieknek
ajándékul adott. A második alighanem római sírtábla csonka darabja, mely-
nek fölirata várja a megfejtését. Volt egy domb'ormű részlete, mely pásztor-
botjára támaszkodó ifjút ábrázol, volt néhány római üveg- és bronztárgy, két
középkori építészeti töredék és egy kályhacsempe. Az irodalmi rovatban dr. Kiss
Albin füzetét ismertetik a pécsi belvárosi templom történetéről, és ezután tár-
sulati és múzeumi ügyekről szóló terjedelmes ismertetések következnek.

A 3. füzet közli Marosi Arnold fölolvasását a pécsi városi múzeum
népvándorláskori leleteiről és különösen az 1907-ben fölbontott 26 sírról, mely-
ről a Múz. és Könyvtári Értesítőben is adott czikket. Közleményét 24 sike-
rült ábra kiséri. Dr. Szőnyi pécsi újabb leletekről ad hirt. Különösen két lelet
érdemli figyelmünket, régi templomból maradt kőbordák a pénzügyőri laktanya
udvarán és egy csonka római mérföldmutató, melyet nem messze a Ferencz
József fürdőtől a Deutsch-féle ház udvarán találtak. Közlő azt hiszi, hogy e
ház udvarán vonult a római út. Ugyancsak Szőnyi a városi múzeumba jutott
baranyabáni apróbb római régiségeket ismertet. Külön rovat közli az egyesü-
leti ügyeket.

Az Akadémiai Értesítő f. é. novemberi füzetében olvassuk dr. Goldziher
Ignácz jelentését a Koppenhágában tartott nemzetközi orientalista congressusról.
Ebben a jelentésben különösen a kivonat Lammens beyruti egyetemi tanár elő-
adásából (548 — 549) érdekelheti a műtörténészeket. Lammens figyelmeztet arra,
hogy a Damaskusban székelő Ommajjáda kalifák (660 — 750) a Syriát határoló
sivatagban nagy pompával kiállított nyaralókat szoktak alkotni ; ilyeneknek
ismerték fel a Musil által felfedezett Kuszejr-Amrát, Kaszr-Tibát, Kaszr-al-
abjádot, a hajdani Moabtól keletre elterülő sivatagban még létező romokat és
Lammens odasorolja a msattai palotát is, melynek díszes domborművű falai
most Berlinben a Kaiser Friedrich múzeumban vannak és melyről eddig néme-
lyek azt hitték, hogy a IV. században, ismét mások azt tartották, hogy az
V — VI. században keletkezett. Lammenst időhatározásában az a tapasztalás
vezérelte, hogy az Ommajjád építészet nem fejlesztett következetesen alkalma-
zott újabb építészeti stylust, hanem az arabs műveltség ekklektikus természe-
tének megfelelőleg, mesterei díszes alkotásaiknál régibb mintákat is használ-
tak föl. x. y.

MÚZEUMOK. TÁRSULATOK.

AZ ARCHAEOLOGIAI BIZOTTSÁG ÉVI JELENTÉSE 1907-ről.
Az Archseologiai Bizottság közzétette folyóiratának, az Arcb. Értesítőnek új
folyambeli 27. kötetét. A nyomdai költség újból 15%-kal emelkedvén, nem
lehetett arra gondolni, hogy a bizottság szűkén kimért javadalmából akár a
folyóirat 30 ívnyi terjedelmét bővítse, akár az írói tiszteletdíjakat, a melyek
évtizedek óta változatlanok, a kor igényeihez mérten fölemelje. Csupán a
folyóirat képes mellékleteinek számát lehetett szaporítani azon segítséggel,
melyet a II. osztály szíves volt e czélra engedélyezni. A kötet képes mellék-
leteinek száma így 32-re emelkedett, ezenkívül volt benne 11 képes tábla és
119 szövegközti ábra. A szövegben 36 belföldi író és egy külföldi szakember
működött közre.

A bizottság tervbe vett két irodalmi vállalata, Torma Zsófia tordosi
gyűjteményének közzététele és a kassai dóm monographiája, előkészületben
van. Előbbi munka a szerző közbejött súlyos betegsége következtében csak
1909-ben mehet szedés alá ; mert a szerző, dr. Posta Béla, Tordoson régészeti
ásatásokat tart szükségesnek, melyeket az 1909. év folyamán fog végezhetni.
E munka közzététele az előirányzat szerint mintegy 8000 koronát fog igé-
nyelni és e költségre gyűjti a bizottság időközi maradványait. Másik nagy
kiadványára, a kassai dóm monographiájára, Mihalik József akad. 1. tagot
kérte föl a bizottság. E nagy munka számára már évek óta készültek rajz-
lapok, melyeknek kiegészítésére a szerző igényei szerint, a mint munkájában
előbbre halad, fényképi s egyéb fölvételek szükségesek. Ilyenekről a bizottság
költségvetésében mindig gondoskodik és az elmúlt 1907. évben is szerzett be
1 5 drb fényképes fölvételt, a negatív lemezekkel együtt, 300 koronáért.

Ez évben új választás alá jutván a bizottság, júniusban megtartotta ala-
kuló ülését és más két ülésében végezte a költségvetés megállapítását és min-
den egyéb ügyét. Szomorúsággal iktatta jegyzőkönyvbe két elhunyt tagjának,
Wosinszky Mórnak és Bubics Zsigmondnak emlékezetét, véleményt adott Szi-
lágymegye abbeli kérdése dolgában, hogy területén istápolja-e Téglás Gábor
archseologiai kutatásait és foglalkozott dr. Zsolnai könyvével Árpád sírjáról és
Fehértemplom helyéről.

A bizottság horganyedzésű duczainak tára az 1907. évben 280 darabbal
gyarapodott és az értékes gyűjtemény ez év végén elérte a 13,340 darabot;
a múlt évben belőle 19 irodalmi vállalat számára egészben 257 drb duczot
adott a bizottság kölcsön. A bizottsági ducztár mintaszerű rendben van. (Akad.
Értesítő 1908. 232 — 233. 1.)

MÚZEUMOK. TÁRSULATOK.

44 r

AZ ORSZÁGOS RÉGÉSZETI ÉS EMBERTANI TÁRSULAT folyó
évi szeptember hó 29-én d. u. 5 órakor a Magyar Tudományos Akadémiában
tartotta rendes havi ülését.

Az elnökök akadályozva lévén a megjelenésben, az elnöki széket, a
közóhajnak megfelelve, egyik legrégibb örökös választmányi tag, Thaly Kál-
mán foglalta el.

Jelen voltak: dr. Gerecze Péter, Huszka József, Kunvári Fülöp, Mis-
kovszky Viktor és Spitzer Mór igazgatóválasztmányi tagok és 12 más hallgató.

Elnök az ülést megnyitván, Sapka Géza értekezését olvasta fel a jász-
kürt domborműveinek értelmezéséről, majd Gróh István mutatott be mintegy
negyven aquarell-másolatot a demsusi és malomvizi bizánczi stílusú falké-
pekről.

A titkár hivatalos jelentése folyamán a társulat rendes tagjai sorába
megválasztattak : Wimmer Béla uradalmi intéző, Patvarcz (u. p. Balassagyar-

mat), ajánlja: dr. Márton Lajos, és Pogány Jenő állami tanító, Gombos (Bács-
Bodrog vármegye), ajánlja : dr. Harnpel József.

Elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére dr. Gereczc Péter és Kunvári Fii/öp
igazgatóválasztmányi tagokat kérvén föl, az ülés véget ér.

Dr. Szendrei János.

titkár.

A NEMZETI MÚZEUMI ÉREM- ÉS RÉGISÉGOSZTÁLY 1907. évi
állapotáról szóló hivatalos jelentés* részletes kimutatást közöl az intézet gya-
rapodásáról a( tárgyak történeti csoportosítása szerint, azután számszerinti ki-
mutatásokban is összefoglalja a múlt évi eredményeket. Némely érdekesebb
tárgyakról ábrákat is közöl a jelentés. Az őskori csoportban rajzokat kapunk
balták öntésére szolgáló kőmintákról (40., 41. 1.) és lapos véső öntésére szolgáló
kőmintáról (43. k). A római csoportban tatabányai antik fibulákról és karpere-
czekről kapunk ábrákat (45. 1.). Igen becses egy erdélyi származású kerek
osculum pacis domborműves és sodronyzománczos ékítményekkel (10 — 12.
ábrák) a XV. századból. Érdekes szerzemény egy votivtábla ezüstlemezből,
melyen présölési technikában a sanloretoi templom s fölötte a madonna, négy
sarkában ugyanannyi apró dombormű van ábrázolva, míg a háttért vörös és kék
viasz borította, mintegy a zománczot helyettesítve. Az érdekes votivtábla való-
színűleg még a XVI. században készült (13. ábra). Becses mű egy elefántcsont-
ból faragott XVII. századi domborműves tábla, Krisztus testét körülálló, fák-
lyát tartó angyalokkal (14. ábra). Csinos egy XVI. századi kis vasládika belé-
edzett figurális és ornamentális díszekkel (15., 16. ábra). Sok egyéb érdekes
szerzeményről csak hosszabb-rövidebb leírásokban van szó. Az őskori csoport
gyarapítására az intézet által rendszeresen folytatott tószegi ásatás volt jelen-
tékenyebb eredménynyel. A római csoport pedig ugyancsak az intézet részéről
Duna-Pentelén vezetett kutatásból és az ott más alkalmakkor előkerült szerze-
ményekből gyarapodott jelentékenyebben. A két csoport közül az első 1481
darabbal, a második 1766 számmal nőtt meg, egyéb négy emlékcsoport növe-

* Jelentés a m. n. múzeum 1907. évi állapotáról Budapest, 1908, 38 — 82. 1.

442

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

déke 373 darab. A hadtörténelmi szerzeményekről szóló kimutatás 21 külön-
böző tétel alatt 256 darabról szolgáltat áttekintést. Az éremtár növedéke volt
5462 darab, a szakkönyvtár 438 darabbal nőtt meg. A régiségtár 160 napon
volt a közönség számára nyitva és ekkor volt 113,420 látogatója, más napo-
kon volt 493 fizető látogatója. A hivatalos jelentés egyéb tényekre és foglal-
kozásokra is terjeszkedik. Számot ad a tisztviselők irodalmi tevékenységéről
és közli a kötet végén a tisztviselők jelentéseit hivatalos kiküldetéseikről és
ásatásaikról (158 — 185. 1.) végül kivonatokban ad számot a n. múzeumban az
1907. évben tartott ismeretterjesztő nyilvános előadásokról (200 — -213. 1.).

in. b.

A MÚZEUMOK ÉS KÖNYVTÁRAK FŐFELÜGYELŐSÉGE kiadta
1907. évről szóló hivatalos jelentését a saját működéséről és a hatáskörében
álló intézetekről ; szerkesztette az előadó Mihalik József. A vaskos kötet
(312 1.) becsületére válik a szerkesztőnek. A jelentés nemcsak külső terje-
delme, de a közölt adatok bősége dolgában is fölülmúlja a korábbi jelentése-
ket. Két fejezetre és egy függelékre oszlik. Az első magáról a felügyelőségről
szól (1 — 30). Igen részletes a felügyelete alatt álló intézetekről szóló második
fejezet (31 — 294). A függelékben kapjuk a főfelügyelőség és a múz. és könyv-
tárak országos tanácsának szabályzatát, veszünk egy áttekintést a vidéki gyűj-
temények területi beosztásáról és a végén következik a főfelügyelőségben
működő tagok és a főfelügyelőség irodájában alkalmazott tisztviselők név-
sora. E helyütt csupán a régiségtárak bírnak ránk érdekkel.

Az elmúlt évben 76 intézet állván a főfelügyelőség alatt, ezek közt volt
52 régiségtár. 24Ó,052'98 korona állott a főfelügyelőség rendelkezésére. Ebből
az összegből 28,000 jutott a könyvtáraknak, 17,000 a régiségtáraknak, 9000 a
néprajzi és 6000 a természetrajzi gyűjteményeknek évi segélyek czimén. Rend-
kívüli nagyobb segélyekkel előmozdította a főfelügyelőség intézeti épületek
emelését. Ilyenekben részesültek Alsó-Kubin, Arad, Békéscsaba, Debreczen,
Gyulafej érvár, Komárom, Magyaróvár, Poprád, Pozsony, Selmeczbánya, Sepsi-
szentgyörgy, Szombathely és Versecz. Ezen összegeken kívül még sok egyéb
tárgyi és személyi kiadásra jutott költség, melyekről a jelentés részletes szá-
mot ad.

A régiség-múzeumokról vett hírek között azoknak van legtöbb fontos-
ságuk, melyek a gyarapodásról szólnak. A múzeumoknak az a főhivatásúk,
hogy mennél több hazai emléket mentsenek meg és a mennyiben van költ-
ségük kutatásokra, azon kell lenniök, hogy mennél több tudományos anyagot
hozzanak színre. A hol e czélokat háttérbe szorítják, avagy épen nem gon-
dolnak velük, ott tudományos szempontból nagyon kevés értékű a szerepük.
Jó volna ezt megértetni azokkal az intézetekkel, a melyek nem tartották érde-
mesnek az ő szerzeményeikről kielégítő jelentést adni. Van 14 múzeum, a
melynek a gyarapodásáról épenséggel nem kapunk értesítést és 16 intézet ele-
gendőnek vélte, hogy a szerzett tárgyaknak csupán a darabszámát közölje.
Mintha ebből valami hasznuk volna a hazai kutatóknak. Csupán 22 intézet
adott kielégítő tájékozást, sőt ezek közt vannak már olyanok is, a melyeknek
vezetői az ő kutatásaikról saját intézeti folyóirataikban, a főfelügyelőség köz-

MÚZEUMOK. TÁRSULATOK.

443

lönyében vagy az Arch. Ert.-ben adnak, gyakran megfelelő illusztrációk kísé-
retében szakszerű leírásokat. Annyira fontosnak tartjuk a múzeumi szerzemé-
nyekről adandó lehető kimerítő jelentések beküldését a főfelügyelőséghez,
hogy ahhoz kellene kötni az évi javadalom folyósítását. Közpénzen szerzett
tudományos gyarapodás csak úgy válik a tudomány közkincsévé, ha közzé-
teszik. Nem lehet kifogás, hogy egyik-másik lelettel még nem bírtak az illető
múzeumok vezetői tisztába jönni. Arra valók a szakfelügyelők, hogy oktassák
a múzeumok kezelőit, és kívánatos volna, ha mennél többször kérnék a szak-
felügyelők helyszínén való megjelenését, támogatását.

A vaskos kötetben az összes 52 régiségmúzeum gyarapodásáról szóló
hírek mintegy két-három ívre szorulnak. Szaktársak kedvéért a szöveg alatt
kijegyeztük a ((jelentési illető lapjait,* hogy könnyebben megleljék a sok
heterogén adat és szám rengetegében. Hálára fog bennünket kötelezni a szor-
galmas szerkesztő, hogyha szíves lesz a jövő évi kötetben a gyarapodást
külön szakaszban tárgyalni és még becsesebbé fogja tenni a munkáját, hogyha
azt a szakaszt illusztrációkkal látja el. Természetesen csupán oly tárgyak ábráit
kérjük, melyek arra méltók. Ez a szakasz mindenkor az egész jelentés leg-
becsesebb, maradandó értékű része lesz és ha megüti — mint reméljük — a
tudományos mértéket, akkor érdemes lesz idegen nyelvű fordítást is közzé-
tenni róla, a mi által az egész tudományos világ fog a hazai vidék régészeti
munkásságáról értesülni. Annyira fontosnak tartjuk ezt a czélt, hogy minden
igyekezettel arra kell törekednünk, hogy elérjük.

Az évi gyarapodás tudományos becse lesz a vidéki múzeumok munkás-
ságának igazi mértéke. így lehet legbiztosabban bizalmat kelteni a vidéki
intézetek iránt, melyek komoly emberek szemében sokszor a szereplési vágy
és föltünési viszketeggel járó dilettantismus színét viselik.

A főfelügyelőség rajta van, hogy a színvonalat emelje. Evről-évre rendez
az intézetek vezetői számára szünidei tanfolyamokat, a múlt évben is volt ily
tanfolyam, ezúttal a könyvtári tisztek számára. Ezek a cursusok igen üdvösek-
nek bizonyultak, mert bizonyos körű ismeretekre és ügyességekre szert tehet-
nek azok a laikusok, a kik részt vesznek bennük ; de ahhoz a végczélhoz,
hogy minden vidéki régiségtár szakember keze alatt álljon, ezen az úton alig
lehet eljutni. Hogyha a főfelügyelőség a maga szabályzatának 13. §-a szerint
akar eljárni a vidéki állások betöltésénél, ha oly igényeket emel az azokra
pályázó egyénekkel szemben, mint a milyeneket kíván az állam a központi
tudományos intézeteknél, akkor kellően javadalmazott állásokat kell szervez-
nie. A meddig a vidéken csupán nemes önmegtagadásból ingyen, vagy igen
csekély tiszteletdíjért látják el egyes lelkes emberek a múzeumi tisztséget,
addig a színvonal átalános emelése nem remélhető.

A munkafölosztás elve szerint szervezett múzeumi állások igényeltetnek.

A meddig a múzeumi őrnek mindenhez kell értenie, vagy legalább is

* Debreczen 66.; Déva 74.; Kiskunfélegyháza 120. , Kassa 105.; Kecskemét 112.;
Keszthely 115. ; Komárom 127. ; Miskolcz 139. ; Pécs 162. ; Poprád 171. ; Pozsony 176. ; Sepsi-
szentgyörgy 196. ; Szeged 217. ; Szegszárd 225. ; Szentes 237. ; Szombathely 245. ; Temesvár
259.; Tiszafüred 265.; Vácz 270.; Versecz 273.; Veszprém 277. lap.

444

ARCH/EOLOGIAI ÉRTESÍTŐ.

három-négy különböző szak van reá bízva, mint most, addig nem fogunk
kijutni a dilettantismus stádiumából. Jól tudjuk, hogy hazai culturális viszo-
nyaink közt a vidéki institutiók legtöbbnyire lelkes dilettantismusból erednek
és kétségtelenül az intézetek kezdő korában megbecsülhetlen a lelkes műked-
velők pártfogása, sőt később is csak úgy emelkedik helyi tekintélyük, ha lel-
kes laikusok, lehetőleg magasrangúak, pártjukat fogják. Azonban most már
több helyütt bekövetkezett az a fejlődési fok, a mikor szakemberek is igényel-
tetnek az ügyek helyes vezetésére. Szakszerű műveltség a komoly haladásnak
az előföltétele. A muzeális szakemberek hazánkban nem szoktak a legvagyo-
nosabb osztályokból kikerülni. Számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy a mú-
zeumi őr esetleg az ő múzeumi fizetésére van utalva, máskép nem is for-
díthatja reá minden idejét, egész erejét.

A főfelügyelőség jelentéséből kitűnik, hogy a főfelügyelőség is készül e
gyakorlati fontosságú fölfogást magáévá tenni. Már vannak a vidéken egyes
múzeumi állások, melyek szakembernek megadnák a lehetőséget, hogy egészen
állásának éljen, de még olyan állást nem látunk, a hol csupán egy szakban
való jártasság igényeltetnék.

Az a kérdés támad, hogy kire tartozik a múzeumi állás kellő javadal-
mazása. Nyilván a múzeum föntartójára. A főfelügyelőség jelentése szerint nem
mindig ez a hivatalos fölfogás. Némelykor, mikor az állam vette át a vidéki
múzeumot, az egész javadalom terhét az állam viseli. Más helyütt a város
vagy a megye fizeti jól-rosszúl az őrt; van eset, mikor a város és a megye
adja a javadalmat ; némelykor egy-egy társulat elég vagyonos arra, hogy em-
berét fizesse és van oly eset is, a mikor a főfelügyelőség hozzá járúl a java-
dalomhoz, hogyha a múzeum nem is ment még át az államosítás folyamatán.

Akár így, akár máskép oldják meg a javadalmazás kérdését, egy biztos,
hogy a szakszerűséghez kötött kielégítő javadalmak szervezése a vidéki mú-
zeumok komoly fejlesztésének legfontosabb előföltétele ; mert egész életerejét
a múzeumi pályának szánó succrescentia máskép nem keletkezhetik.

Volna már most is néhány fiatal szakember, a kit lehetne ily állásokra
kinevezni, és soha sem volna bennök hiány, hogyha a főfelügyelőség arról gon-
doskodnék, hogy lépésről-lépésre mind több ily rendszeresített múzeumi java-
dalom keletkezzék. Nem képzeljük, hogy mind az 52 múzeumnál szükséges
ily szakállás szervezése, mert magát a sok intézetet sem tartjuk mindig szüksé-
gesnek. Nem kívánatos az életképesség nélkül tengődő intézeteket föntartani
és még kevésbbé szükséges végtelenségig szaporítani a gombamódra támadó
helyi múzeumokat. Egy-egy hely történeti fontossága, lakóinak eddig is tapasz-
talt áldozatkészsége és egyéb fontos indokok javasolhatják egy-egy ily őri
állási javadalom alapítását. A legközelebbi évtizedekben mintegy 20 — 24 ily
javadalom fogna létesülni. Elég költséget fog az ilyen lassúbb haladás is
okozni, különösen, ha minden állás mellett a nélkülözhetlen szakmunkákat
tartalmazó kézi könyvtárt is létesíteni akarják, a mely nélkül a vidéken még
kevésbé lehetséges a szakszerű kutatás, mint a fővárosban.

A főfelügyelőség jelentése dicsérettel szól arról a sikeres működésről,
melyet az ország felső vidékén a főfelügyelőség szakmegbizottja a közép- és

MÚZEUMOK, TÁRSULATOK.

445

újabbkori emlékek összegyűjtése és megmentése dolgában teljesített. Van az
országnak egy más vidéke, mely szintén igényli a főfelügyelőség különös
gondoskodását, értjük a régi Dáciát és emlékeit. Mikor negyven évvel ezelőtt
a C • I • L • dáciai kötete készült, még sok emlék volt meg, melyről a dáciai
kötet legutóbb megjelent új kiadásában a szerkesztő kénytelen megjegyezni,
hogy nem láthatta, mert elveszett. Sok emlék elpusztult és pusztul folyton.
Még szerencse, ha itt-ott színrekerülő emlékek egy-egy műkedvelő gyűjtő
kezére kerülnek. Lehetőnek tartjuk a bajok ellensúlyozását, ha a főfelügyelő-
ség elszánja magát azokra a költségekre, melyeket néhány dáciai gyűjtő köz-
pont szervezése okozna.

Az éjszaki Dáciában széjjel szórt emlékek egybegyűjtése kétségte-
lenül Kolozsvárra tartozik és ott meg is van számára az Erdélyi Múzeum-
ban a természetszerű góczpont. Ennek felügyelete alatt lehetne négy más
főhelyen : Tordán (Potaissa), Gyulafej érvár tt (Apulum), Várhelyit (Sarmise-
gethusa), és Déván (Vezel-Micia) egy-egy gyüjtőtelep. Apulum helyén egy
remek római lapidarium tanúskodik évek sora óta dr. Cserni Béla ernyedetlen
szorgalmáról és ritka önzetlenségéről. Ezt meg kellene állandósítani javadal-
mazott múzeumi állás létesítésével. Tordán ugyancsak megvannak ily gócz-
pont megteremtésére az előföltételek. Nehezebb szemmel tartani Várhelyt és
a várhelyi vidéken széjjelszórt emlékeket biztos helyre hozni. Maga Várhely
alig alkalmas központ. Talán czélszerűbb volna Hátszegen megteremteni a
sarmisegethusai lapidariumot. Ez elég jelentékeny hely, alkalmas góczpont az
egész környékre és hogyha a farkadini és egyéb uradalmakban, valamint fal-
vakban széjjelszórtan létező emlékeket sikerül összegyűjteni, daczára a száza-
dok óta folytatott széthordásnak, még mindig sikerülhet az egykori dáciai
fővárost méltóan képviselő gyűjteményt létesíteni. Déva már bír lapidarium-
mal és egyéb gyűjteménnyel, bár ez most zilált állapotban van, ott az alsó
marosmenti római telepek fölkutatása lehet a föladat. Talán a hátszegi és
dévai intézetek egy kézben való egyesítése is lehetséges volna. Déván vagy
Hátszegen kellene egy őri állást szervezni.

A széjjel szórt emlékek egybegyűjtése sok utánjárást és költséget fog
okozni. Ez volna e helyeken az őrök első dolga. Ezután következhetnének
tervszerű ásatások. A kolozsvári egyetem ez állásokra néhány év alatt nevel-
hetne alkalmas fiatal szakembereket és Erdély csakhamar ismét visszanyer-
hetné azt a helyet a szakirodalomban, melynek a korábbi buzgó nemzedékek
idején örvendett.

A közműveltséget előmozdító nagy mozgalomtól, melynek félreismerhet -
len tanulságait tárja elénk a főfelügyelőség jelentése, csupán az egyházmegyei
múzeumok látszanak távol állani. Úgy látszik, hogy a főfelügyelőség e moz-
dulatlanságon segíteni akart, de siker nélkül. Legalább ezt engedi sejteni az
a rövid hír a jelentés 26. lapján, mely szerint a főfelügyelőség megújította ez
ügyben a korábbi évben a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz intézett
fölterjesztését. Nem ismerjük e fölterjesztés tartalmát, csupán sejtjük, hogy a
főfelügyelőség némely egyházfejedelmi székhelyen feledésbe ment (?) gyűjte-
mény sorsán akart megkönyörülni. Korábbi időkben keletkeztek ily gyüjtemé-

446

ARCHEOLÓGIA! ÉRTESÍTŐ.

nyék több helyütt, Esztergomban, Győrött, Egerben, Pannonhalmán (?) és
Szepesváralján (?), talán másutt is. Valamely lelkes főpásztor vagy kanonoktól
kapták az első lehelletet, most legtöbbje lappang, mint élettelen szervezet.
Nem volna czélszerű az elfeledt gyűjteményeket nyilvános múzeumokkal egybe-
kapcsolni és így átadni a közhasználatnak, az életnek ? ! Napjainkban Ipolyi
Arnold így tett az ő gyűjteményével Nagyváradon és nemrég Bubics Zsig-
mond a kassai múzeumot gazdagította. A főfelügyelőség jelentése a veszprémi
püspök és néhány lelkes kanonokjának nagylelkű részvételéről a veszprémi
múzeum létesítésében értesít, a pécsi püspök az ő egyházmegyei múzeumát
mint letétet fölajánlotta a pécsi kultúrpalotában leendő közzétételre. Mikor fog
a főfelügyelőség évi jelentése ily híreket a magyar katholikus egyház köz-
pontjából, Esztergomból hozni ?

Budapest, 1908 október 28.

Hpl.

A gombosi (Bács m.) sírmező hatvankettedik sírjából származó
1. gyöngyösfülönfüggő bronzból, 2. kapocshoz tartozó bronz-
korong rekeszekbe foglalt üvegpasztákkal ; a zombori múzeumban.
Vsd. ö. 414. 1.

KÜLÖNFÉLÉK.

DR. RÉCSEY VIKTOR szentbenedekrendű tanár f. évi október 14-én
Bakonybélben ötvenkét éves korában örökre lehunyta szemét. Az «Arch.
Értesítő »-nek korábbi időkben szorgalmas munkatársa volt. Az utóbbi évek-
ben súlyos baj üldözte, melynek áldozata lön. Nyugodjék békén !

RÉGÉSZET A HAZAI KALENDÁRIUMOKBAN. A kalendárium az
imádság'os könyv mellett bizonyára az az olvasmány, melyet a nép legszíve-
sebben forgat, legtartósabban őriz és mely legtöbb példányszámban terjed.
Azért örömmel fogadjuk, hogy társaink a vidéken ezt a hathatós sajtótermé-
ket is fölhasználják archaeologiai ismeretek terjesztésére. Biztosak lehetnek
abban, hogy a régiségek megmentése érdekében adott jó tanácsok nem vesz-
nek kárba, sőt dúsan meghozzák az óhajtott eredményt. Alig tapasztalhatta
azt valaki inkább, mint a sümegi múzeum alapítója, Darnay Kálmán, a ki
már évek során írja és kiadja a «Sümegi. Darnay-múzeum ingyen naptárás -t.
Az utolsó évfolyamban az ismeretes szalacskai kelta öntőműhely maradványait
tárgyalja népszerű módon, azoknak az ábráknak a közlésével, melyek a neve-
zetes leletről folyóiratunkban megjelentek. — A «Debreczeni Kalendáriuma -
bán Zoltay Lajos adott hírt 1906 — 07. évi régészeti ásatásairól. — Újabban a
tapolczavidéki gazdakör 1908. évi naptárában Sági János ((Becsüljük meg a
régiségeket*) czimen számos illusztráció kíséretében oktatja a népet a prrehis-
torikus leletek fölismerésére és lelkűkre köti, vigyék be a keszthelyi múzeumba,
íme Zalamegyében máris nemes verseny támad Sümeg és Keszthely között
és két kalendárium terjeszti az archaeologia evangéliumát. E példák után
indult két lelkes gyöngyösi tanár: Pásztor József és Stiller János. Az általuk
1809-re közzétett gyöngyösi kalendáriumban is jut a régészetnek mintegy
negyven oldal (81 — 120). — Stiller János szabatosan ismerteti az ő érdeme
által a tudományos világ tudomására jutott gyöngyösi skytha sírleletet. Stiller
czikkéhez az ő szerkesztőtársa rövid bevezetést írt a kő-, réz-, bronz- és vas-
korról. Szerzőnek igen üdvös a szándéka, népszerűsíteni kívánja a hazai ős-
korról való ismereteket. Ezt a czélt el is fogja érni, mert eltalálta azt a han-
got, melyen a néphez szólni kell és annyit közel a praehistoriából, a mennyit
olvasói könnyen meg fognak érteni. Az is helyesen történt, hogy a cikkekhez
ábrákat csatoltak a szerzők. Csupán az lett volna kívánatos, hogy a bevezetés
írója az ő ábráihoz magyarázatot is adjon, a mint tette társa. A képes táblák
alá írt czím nem mindig elegendő. Az a baj is megtörtént, hogy a lucskai
lelet képei alá azt írta: »palasolith és neolithkori régiségek'), a mi nem felel

44?

ARCH/EOLOG1AI ÉRTESÍTŐ.

meg a valóságnak, mert Lucska csupán újabb kőkori lelőhely. Más baj, hogy
szerző szövegében azt állítja, hogy Magyarhonban még nem is került elő
palaeolith lelet, pedig ez tévedés. Gyöngyösön még nem tudják, hogy a szom-
szédos Miskolczon már néhány évvel ezelőtt találtak az őskőkorból származó
hiteles leleteket, melyeknek tudományos megállapításában az első érdem
Hermán Ottót illeti?! A szövegben néhány tolihibát is látunk. Csak egy pél-
dát idézünk. Hoernes sohasem mondta, hogy a bronzkort az arianusok terjesz-
tették (94. l.\ ; itt két betűvel több csúszott ki az író tollából, mint kellett
volna; Hoernes szerint ugyanis az «áriusok a bronz terjesztői)). a. b.

MŰIPARI ADATOK KASSA RÉGI JEGYZŐKÖNYVÉBŐL, a) Csont-
míves. 1657 szept. 28. előtt. A gombkötő czéh felhozza artikulusait revideálás
végett. A nemes tanács más consideratióba veszi a csontmíves dolgát. Nov. 26.
Ismét kérik a tanácsot, hogy inhibeálja a csontmívest a gombok és egyéb czéh
szabadsága ellen való munkájától s már el is tiltotta, de most is Bornemissza
uram házához ment s mind gombokat s mind egyéb mesterséget szabadosán űz
s ne engedje itt lakni, mivel feleségét is hitetlen elhagyta. Most itt lévén
Pető uram ő nagysága, kérjék őt is, hogy ne engedje itt lakni. Két atyjok-
fiával fogják kérni Pető uram ő nagyságát. — b) A közón és a jó , tiszta ón-
mivek megjelölése. 1657 szept. 13. előtt. Joachim jelenti, hogy elődei igen
gyarló ónbul munkálkodván, azon gyarló munkát az eperjesi czéh ellen és maga
mestersége ellen is nem mívelhetne, azért méltóztassék a nemes tanács reá
szabadítani, hogy a közónbeli munkára csak a maga pecsétjét üsse s a jó és
tiszta ón müve penig a nemes város pecsétjét is , annak felette az eperjesi kanna-
gyártó czéhnek inpetitiója ellen is oltalmat kiván. A régi usushoz és szokáshoz
tartsa magát. — c) Az esztergályos czéh és kalamárisainak védelme. 1665 ápr. 2.
A kerékgyártó és esztergályos czéh jelenti, hogy ő felsége caigházában az
ő felsége hópénze mellett élő szabadosán munkálja munkáját minden külső
nemes és paraszt embereknek, sőt concivis uraknak is szabadosán adja. Meg-
üzeni a tanács, hogy ne tegyék. Az esztergályos czéh kárára a kalmárok más-
honnan vesznek kulinárist (kalamárist) és árulják ; vegyék itt, s ne legyen
szabad árulniok effélét. Határozat nincs. — d) A pánczélgyártók és tornyuk.
1658 május (?). Pánczélgyártó és késcsináló jelentik, hogy fogyatkozással van-
nak és eddig a zsemlyesütő, késcsináló, pánczélgyártó és kannagyártó czéhhel
tartottak. Most azt kivánják, hogy a tőcsinálókat is adjungálják melléjök s
egyakarattal építsék a tornyot , a mely elromolván, kő-, mész- és fabeli segít-
séget kérnek. Álljanak melléjök a tőcsinálók, segítséget nem adhatnak, elég
építése vagyon a városnak, s ők megszaporodnak, csináltassák magok. —
e) Rimaszombati két czéhkorsó. 1649 okt. 14-ike után egy czéhviszályt tárgyal-
nak s említik, «hogy Rimaszombatból küldtenek a (lakatos) czéhnek két korsód ».

Kassa, 1908 nov. 22. Kerekes György.

GETTY CENTER LIBRARY

3 3125 00693 9611

flliswi

jiliü

1 -

!;■ .1:

■RilHIIHIHI

msm

■ál

illlüi

illisii

B5B I ?iiw

iflJIlii

^ííiiíííiií^

!ll!ÍlllÍli#S!j|iÍÍ!Í|lÍ|ililÍ!llllÍlil

■% m]

MiMi

mHUM

MRMvR

maBSBSSm

mUmsUmm

''VY'/v'V'

om WB

wm H

■

M ■.

■jjj

Internet Archive Audio

Featured

Top

Images

Featured

Top

Software

Featured

Top

Books

Featured

Top

Video

Featured

Top

Mobile Apps

Browser Extensions

Archive-It Subscription

Save Page Now

Full text of "Archæologiai értesítő"

See other formats